Harmadik Évad: Huszonegyedik Rész

- Komolyan, hány srác smárolt le?! - kérdi idegesen felnevetve. Feszülten tekintek fel rá a fotelből, míg ő a falnak dől háttal és keresztbe font karral tekint le rám.

- Három - vallom be, mire fejét oldalra fordítja és kinéz az ablakon. Látom, amint állkapcsa megfeszül és nyakán kidagad egy ér. - És te hány lánnyal kavartál? - kérdem vissza rántva a rideg valóságba. Mert nem csak én voltam az, aki ugyebár megcsalta!

- Körülbelül hatot vittem el a hotelszobámba. Ebből egy jutott el az ajtóig is. És azt a sztorit ismered - mordul fel mérgesen.

- És képtelen lettél volna elmondani akkor, mikor odamentem?! - kérdem értetlenül és dühösen.

- Mert elhitted volna? - kérdi gúnyosan elmosolyodva.

- Talán, ha annyit üzensz valakinek, hogy élsz - vágok vissza mérgesen.

- Talán, ha nem léptél volna le egy másik országba! - üvölt rám mérgesen.

- De én jelentkeztem! Baszki, azt hittem meghaltál abban a három napban! - ordítok rá mérgesen én is és idegességemben felpattanok.

- Szerinted engem eltudott volna kapni valaki, hogyha...

- Kinyomtál - vágok közbe, mire elakad a szava, majd ajkait összepréseli.

- Ki - ismeri be, mire fájdalmas mosoly kerül arcomra. - És aztán visszahívtalak, rögtön. Te pedig kinyomtál - rántja meg a vállát.

- Nem nyomtalak ki - rázom meg a fejemet.

- Jade, ne akard nekem bemagyarázni, hát megszaka....

- A falhoz basztam, te meg pont akkor hívtál - vonom meg a vállamat egyszerűen. Szeme elkerekedik, majd két tenyerével megdörzsöli arcát.

- Akarjam tudni, hol kerestél és hogy? - kérdezi halkan, mire felröhögök. Visszagondolok arra a raktárra, hogy megöltem ott mindenkit.

- Nem - jelentem ki rögtön gondolkodás nélkül, mire félve felnéz rám. Oda lépked hozzám és lelöki a vállamról az ingét, a szoba gyér megvilágításában néz most végig a testemen és elfintorodik. Ujját végighúzza hasamon egy hosszas vágáson. Tekintete ide-oda ugrál a zöldes-kékes foltokon és sérüléseken. - Kapóra jött valamelyik szervezetnek, hogy téged kereslek és beveszek mindent - adok magyarázatot, mire felpillant rám.

- Hogy... mennyi... - nem tudja, hogy kérdezze meg azt, amit akar, én pedig nem tudom pontosan, mit akar kérdezni. - Sok embert öltél meg? - kérdi feszengve.

- Nem akarod tudni, Zayn - sóhajtok fel fejemet csóválva.

- De akarom - förmed rám, én viszont állom kőkemény pillantását.

- Én nem ártatlan embereket öltem meg ott. De te ártatlan embert öltél meg a másik hotelban - terelem el a témát aljasan.

- A te szemedben ártatlan volt, de nem az enyémben - morogja kissé elszürkülő szemmel.

- Én is kibírtam, hogy ne lőjem fejbe a csajt, akivel röhögcséltél, mikor oda mentem a kocsmába - fintorodom el.

- Először is, láttam, hogy megindul a kezed. Másodjára, szarul emlékszel. Egyáltalán nem röhögcséltem - rázza meg a fejét makacsan.

- Bocs, lehet lefoglalt az, hogy egy kurvával láttalak? - kérdezem ironikusan.

- Te azt láttad, hogy átkarolom és kisétálnék vele. Én meg azt láttam, hogy rajtad fekszik egy nyomorék és olyan dolgot csinált, amit...

- Amit? - kérdem mérgesen.

- Amit kurvára csak nekem kéne! - préseli ki ajkai közül. - Szerinted mikor fogom elfelejteni, hogy félmeztelenül fekszel egy pöcs alatt, aki a lábaid között térdel és... jesszusom! - ordít rám, elfordul tőlem és el is sétál mérgében. A falba üt mire az konkrétan beszakad, én pedig elhűlve nézem. - Szerinted milyen, mikor azt hallom, hogy egy idegen országban valakivel smárolgatsz?! Én meg azt hittem, megviselt és ezért léptél le így - röhög rám csípőre rakva kezeit, mint aki nem bírja már el a saját súlyát sem, vagy éppen az érzései súlyát. Esetleg hogyha nem a saját bőrébe markol akkor szét barmol még valamit.

- Szerinted nem viselt meg?! - kérdem ledöbbenve. Ez teljesen meghülyült?! - Szerinted nem viselt meg, mikor három nap kétségbeesett őrlődés után ott talállak egy kicseszett kocsmában egy kurvával?! - kelek ki magamból az idegösszeomlásom szélén.

- De én láttalak mással! Te nem láttál, te csak eltudod képzelni! - tárja szét a karját.

- És szerinted az nem elég? - kérdem leeresztve a vállaimat.

- De... csak én... most komolyan, te élvezted velük?! - kérdi kétségbeesetten.

- Mi? - kérdem értetlenül, megrökönyödve a kisebb témaváltástól... de inkább csak a kérdés mivolta miatt.

- Azért szedtél össze ennyi mindenkit, mert jobb volt velük? - kérdi halkan, én pedig megnémulok.

- Nem - nyögöm ki elképedve. Hogy hiheti, hogy jobb volt velük?! Válaszomon meglepődik, én pedig azon lepődöm meg, hogy ő meglepődik ezen. - Miért lett volna jobb? Ők nem... én... baszki! - nyögök fel zavartan.

- Szóval nem volt jobb és nem élvezted? - kérdi szemöldök ráncolva.

- Az első csak lekapott, és még az se ment elsőre. Ráadásul szar volt. A második elvitt kocsikázni és lekapott. Az már jobb volt, de baszki, mikor ott állok a tengerparton, lekap valami egész helyes csávesz és még akkor is az jár a fejemben, hogy te mit csinálnál, akkor szerinted élvezem?! - kelek ki magamból idegesen. - Arról nem is beszélve, hogy... jó, oké, hagyjuk ezt - legyintek egyet, ezzel lezártnak tekintve a témát.

- Arról nem is beszélve, hogy...? - kérdi kíváncsian, közelebb lépve felvont szemöldökkel.

- Nem volt jó, oké? Szar volt. Egyáltalán nem élveztem, sőt, le is ütöttem... - vallom be, mire olyan bociszemeket mereszt rám, hogy tenyerembe temetve az arcomat kétségbe esetten felnevetek. Túl abszurd ez a beszélgetés!

- Leütötted? - kérdez vissza pár másodperc döbbentség után.

- Igen, mert durva volt és nem élveztem, és szar volt, amit csinált és egyáltalán nem tetszett és csak megijedtem, mert hát mégis valami idegen faszi volt! És nem hagyta abba, mikor mondtam, szóval maradt az a lehetőségem, hogy leütöm, mert, hát hagyni mégse hagyhattam volna! - kezdek össze-vissza hadarni, ő pedig értetlenül bámul rám.

- Bántott? - kérdez vissza, mire homlokon csapom magam.

- A lényeget ragadtad meg - röhögök fel keservesen.

- Jade, most komolyan. Valaki bántott? - kérdi felemelve a fejemet, míg félve figyel. Szomorúan nézek a szemébe és nem tudom, hogy kéne neki elmondanom, hogy igen, konkrétan az utolsó két faszi talán lazán megerőszakolt volna... de hát persze nem, mert meg tudom magam védeni. Vagyis gondolom. Az a srác, akit Zayn szedett le rólam, én... nem tudom, talán megtudom magam védeni, ha nem blokkolok le. - Oké, akartak bántani? - kérdezi feszülten. Félve bólintok, mire komolyan látom, ahogy valami megváltozik benne. Egy pillanat alatt. Tekintete elréved, és félek, hogy átvált feketébe, de nem... ez most olyan magába zuhanó tekintet. Valami megváltozott benne, és fogalmam sincs, mi.

- De tudod, hogy kemény csajszi vagyok és nem tudtak - motyogom zavartan, mire ismét lát is, nem csak néz. Tudom, hogy most már lát is, mivel a szemembe bámul, ez pedig elég intenzív, szóval... uhm.

- Tudom - bólint, míg halkan csak ezt az egy szót mondja ki.

- Most... akkor... mi van velünk? - kérdem halkan és félve.

- Nem tudom - közli egyszerűen és lehuppan a fotelba. Az ölébe pedig én.

- Haragszunk? - kérdem eltűnődve.

- Azt hiszem, igen. Én legalább is igen, bocs - rázza meg a fejét.

- Én is haragszom - rántom meg a vállamat fintorogva.

- Vége? - kérdi halkan és félve, míg felnéz rám. - Ha most azt mondod, hogy kaptam egy búcsú szexet és igen, akkor... - nem fejezi be. Azt hiszem, fél befejezni. Vagy miattam nem fejezi be, mivel én félek a végétől. Búcsú szex lett volna? Nem.

- Békülős szexnek gondoltam közben - vallom be őszintén, mire lehunyja a szemeit és kifújja a levegőt.

- Szóval akkor... nem szakítunk? - kérdi meg magához húzva.

- Nem szeretnék - rázom meg a fejemet. Ő a nyakamba fúrja az övét és egyszerűen magához  húz. - De nem vagyunk jóban - emlékeztetem, mire felkuncog.

- Nem bizony - csókol meg, mire a gyomrom megremeg. Óvatosan húz úgy, hogy lovagló ülésbe legyek rajta. Pihegek, mikor elhúzódik tőlem és szám szélét rágcsálva figyelem őt. - Mondd! - szólal meg egyszerűen.

- Nem tudom - rázom meg a fejemet tanácstalanul -, ilyen még nem volt köztünk - felem zavartan.

- Nekem is fura - mosolyog rám, míg tenyereibe fogja arcomat.

- Tuti nem élvezted a csajjal? - kérdem elpirulva, mire elmosolyodik.

- Még azt is jobban élvezem, hogy egy fényképet nézek rólad - hajol oda hozzám egy gyenge csókra.

- Ha ez igaz lenne, akkor attól elmennél, hogy hozzád érek - kuncogok rá.

- Ez igaz is - dörmögi a nyakamba.

- Ez kamu! - förmedek rá kuncogva.

- Próbáld ki - rántja meg a vállát, ám felszisszen, mikor valóban melegítő gatyája alá nyúlok és rámarkolok.

- Látod, kamuztál - villantok rá egy magabiztos mosolyt.

- Lehet, hogy egy kicsit tenned kell érte, de éppen, hogy csak egy nagyon keveset - morogja nyakamba, míg megfogja derekamat.

- Képzelem - forgatom meg a szememet, ahogy kihúzom a kezemet gatyájából.

- Szóval most így hagysz? - kérdi félig ágaskodó tagjára gondolva.

- Te is úgy hagytál - rántom meg a vállamat, csípőmell leírva egy nyolcast. Kínzottan elmosolyodik és feltekint rám.

- Tudod, azt hiszem, már rég szét mentünk volna, ha nem lennél ennyire szexéhes - nevet rám.

- Még, hogy én?! - hördülök fel sértetten.

- Vissza veszed a gyűrűt? - kérdi hirtelen, mire értetlenül összeráncolom a homlokomat.

- Uhm... - nyögök fel. - Hát, végül is... igen - mondom félénken, mire elmosolyodik. Zsebéből előhalássza a rég látott zöld jade köves gyűrűt és könnyedén az ujjamra húzza. Másik kezemmel oda nyúlok és kissé megforgatom. Szóval jegyben járunk... de haragszunk egymásra... viszont szeretjük egymást. Tök átlagos szituáció!

- Mikor szeretnél haza menni? - kérdi végig simítva hajamon.

- Soha - rázom meg a fejemet kedvtelenül. Akármennyire is gonoszul hangzik, nem akarom őket látni. Senkit nem akarok, egészen addig, amíg mi rendbe nem jövünk. De tudom, hogy ez sajnos nem lehet így. - Benne vagy a maffiában? - kérdem feltekintve rá.

- Akarod, hogy benne legyek? - kérdi feszülten.

- Nem, de ha te benne szeretnél, akkor nem ellenzem - nyögöm ki fájdalmasan.

- Akkor benne - húz oda mellkasára. Én pedig összeszorítom a szemeimet.
- De... ugye vigyázol? És nem lesz semmi gáz? Mert, ha igen, akkor...
- Akkor mi, Jade? Kivégzed egész Londont? Ez mindig így volt. Eddig sem volt bajom, most sem lesz - simít végig arcomon.
- Azért ez így nem igaz. Én emlékszem arra az idegméregre - nyögök fel, ahogy visszagondolok arra. Majdnem meghalt... Zayn majdnem meghalt!
- Négy évig kómába voltál, és nem kértem, hogy lépj ki - mosolyog rám, mire felnézek rá.
- Ha kérnéd, kilépnék - vallom be őszintén, mire látom, hogy meghökken.
- Ez komoly? - kérdi halkan.
- Azt hiszem, igen. Képes lennék abba hagyni, ha kettőnkről lenne szó - vonom meg a vállamat.
- Sajnálom, azt hiszem, én még nem. Ebbe letudom vezetni a feszültséget - fintorodik el, ahogy kezei csípőmre csúsznak.
- Azt hiszem, rájöttem - nézek rá fancsalian.
- Talán egyszerűbb lett volna, ha közlöm - mélázik el, mire felröhögök.
- Több, mint valószínű - bólintok egyetértően.
- Több, mint valószínű, hogy nem hallgattál volna meg - fintorog rám. - Csomagolj, már ha van cuccod. Elindulunk haza - áll fel engem arrébb tolva a fotelben.
- Most? - kérdem értetlenül, nem is leplezve a meghökkenésemet.
- Igen, otthon támadások vannak - néz rám felhúzva a bőrdzsekijét.
- Támadások?! - kérdem értetlenül felpattanva, mire óvatos félmosolyra húzza a száját.
- Szerinted, oda mész megölni egy épületnyi embert, és heccből küld oda valaki más, felhasználva engem, hogy elérjen valamit nálad? Na meg az a szervezet majd nem hagyja tettek nélkül, amit tettél? Jade... igen. Támadások vannak. Mindenki támad mindenkit, és mindenki hátba szúr mindenkit. Ha alig jöttél el pár napra is, otthon áll a bál. Nem is kicsit - rántja meg a vállát, majd kilép az ajtón. Igyekszem emlékeztetni magamat, hogy együtt vagyunk. Valahogy mégis annyira idegen az egész. Látszik, hogy haragszik rám, hogy néha nehezen bír velem beszélni, vagy egy légtérben maradni. És ez rám is igaz vele kapcsolatban. De még sem szakítunk. És ilyenkor nem értem, miért is nem. Viszont ismételten maffia. Mikor nincs gáz a maffiával? London nagy része a miénk, és még mindig megy a balhé. Nem értem, mi van a mai világgal, egyszerűbb lenne, ha beállnának hozzánk. Arcomat megdörzsölve állok fel és lépek ki az ajtón én is. Találomra lépkedem a folyosókon, aztán le a lépcsőn. Előbb-utóbb csak ki jutok egy hotelből, nem?! És végül de, tényleg ki tudok jutni. Látom Zaynt a kocsiban, az ujjaival dobol a kormányon, míg az üvegen át rám néz. Szemét elkapja és inkább a hotel melletti utat kezdi vizslatni. Egy szó nélkül ülök be mellé, ő pedig elindul. Azt hiszem, azért is mérges rám, mert ott hagytam a srácokat. Nem mintha ő nem tette volna ezt... talán annyi az én bűnöm pluszba, hogy mikor én hagytam ott őket, akkor balhés lett minden. És nem mentem vissza segíteni, sőt! Nem is érdeklődtem. Felhívtam Zoet, elmondtam neki, amit akartam. És semmit sem kérdeztem velük kapcsolatban. Zayn nem mond semmit, de ha nem is mond, akkor is érzem. Haragszik ezért is, ez már biztos. Idegességemben járni kezd a lábam, és akárhányszor eljut a tudatomig és abba hagyom pár pillanat múlva észre veszem, hogy megint elkezdtem. Zayn értetlenül rám néz, majd vissza az útra. - Mi a baj? - kérdi az utat szuggerálva. Fejemet megrázom, nem mondok semmit. Mit mondjak? Az igazat... azt kéne. - Jade - mordul rám, kissé mélyebb hangon. És én rá nézek, ő meg rám. Egy röpke pillanatra, és ő ismét az utat kezdi figyelni, mire elmosolyodom. Fájdalmasan.
- Csak annyi, hogy hiába egyeztünk meg abban, hogy nem szakítunk. Most komolyan... szerinted ezt kibírja a kapcsolatunk? Rám sem bírsz nézni. Olyan érzésem van, mintha csak gépekre kötnénk egy agyhalottat, hogy kicsit nyújtsuk az érzést, hogy még él és velünk van, holott mindenki tudja, mekkora egy kicseszett hazugság az egész! - hadarom el fejemet megrázva, és most én is elfordulok tőle. Egyenesen az ablakon kezdek el kifelé bámulni. Nem nézek rá, nem és nem. Hiszem, hogy letudom kötni a figyelmemet a tájjal, a sötétséggel. De mikor még az ablakban is látom a körvonalait... az nem éppen nyugtató érzés. Vagy legalábbis nem most.
- Szóval, szerinted nem fog összejönni? - kérdi meg jó pár perc múlva.
- Szerintem szenvedünk - motyogom halkan.
- És ez mit takar? Hogy nem akarsz tovább szenvedni? ... Velem? - kérdi felém pillantva, azzal a mosolyával, amit gyűlölök. Amitől zokogni tudnék. Az a gúnyos, idegesítő, "mond csak ki" mosolya.
- Ez nem takar semmit, csak az aggályaimat - motyogom halkan.
- Értem. Azért döntsd el, mit akarsz. Mert ha nem akarsz szenvedni, akkor inkább elfogadom... mintsem, hogy azt nézzem, hogy mindjárt bőgsz - feleli szárazon, én meg felröhögök.
- Ezzel baszol el mindent - rázom meg a fejemet.
- Mindig én baszok el mindent, nem? - kérdi rám pillantva fájdalmasan.
- Meddig fogjuk ezt csinálni? - kérdezem élesen, ahogy érzem, hogy kezdem felhúzni magamat.
- Szenvedni? - kérdez vissza gúnyosan, mire lassan ránézek.
- Zayn... - kezdem halkan, lehunyva a szemeimet. - Nem akarsz szakítani, ezt már közölted. De akkor azt se akard elérni, hogy én szakítsak végleg - mondom ki halkan.
- Te lehetsz faszfej, én meg fogjam vissza magam?! Faszom, Jade! Mindig ezt csináltuk. Ha szerinted elbasztam valamit, te soha nem gondoltál bele az én helyzetembe. Aztán valahogy össze jöttünk a következő szakításunkig. És ne merd azt mondani, hogy a nagy része az én hibám volt, mert kurvára nem! Persze, mintha neked könnyű lenne kimondani, hogy vége, játszd meg nyugodtan, leszarom! Ha könnyű lenne, most nem mellettem ülnél a kocsiban. A kapcsolatunk úgy el van baszva, ahogy senki másé! - üt a műszerfalra, míg szinte kiabál, én meg csak összerezzenek. Kezeim ökölbe szorulnak, de nem mondok semmit. Az ablak felé fordulok, szinte teljes testtel. Nem mondok semmit, mert valahogy tudom, hogy az lenne a vége, hogy szakítunk. Helyette ökölbe szorult, görcsös kezekkel meredek kifelé az ablakon és igyekszem annyira kifelé fordítani a fejemet, hogy ne lássa a könnyeimet. - Nem mondasz semmit?! - kérdi még mindig túl erőteljesen, mire szemeimet lehunyom pár pillanatra.
- Nem - ejtem ki az egyetlen egy szót, de még ezt is nehezen.
- Nyugodtan fűzz hozzá véleményt, nem gáz. Az se, ha azt mondod, hogy én basztam el mindent mindig, hozzá szoktam - nevet fel gúnyosan.
- Hányszor gondoltál bele az én helyzetembe te? - kérdem halkan de nem jön válasz. - Tudod, az egyetlen dolog amit bánok, hogy nem tudlak nem szeretni. Mert biztos van jobb nálad, ha eltudnák vonatkoztatni az érzelmektől. De gondolj át mindent, amit te tettél, meg amit én. Szerinted még szeretnem kellene téged?! Mert szerintem már gyűlölnöm. És örülnék neki, ha már így lenne. Mert akkor nem ülnék melletted ebben a kibaszott kocsiban - nézek rá ridegen, és nem érdekel, hogy akkor most megtudja, hogy sírtam. Mert ezt csak a szemébe vagyok képes elmondani. Azt, hogy nem érdemli meg a szeretetemet. És tudom, hogy én sem az övét. Nem érdemeljük meg egymást, és még mindig szeretjük egymást. És bárcsak ne így lenne. Komolyan.
- Hidd el, örülnék, ha tovább tudnánk lépni egymáson - motyogja halkan, ahogy kezét a combomra rakja, és végig simít lábamon.
- Akkor lépj tovább - rázom meg a fejemet, ahogy megtörlöm a szemeimet.
- Még szeretlek, addig nem megy - rántja meg a vállát.
- Idióta barom - morgom el neki két szipogás között.
- Még te is szeretsz, addig mind ketten azok vagyunk - sóhajt fel, az út szélére állva. - Jesszusom, Babe, ennek soha nem lesz vége - nevet fel keservesen, ahogy hajamba túr és oda húz magához. Minden veszekedés után, valahogy szükségünk van egy csókra. Nem bocsánatkérésre, nem megbánásra, csak csókra. Kezeim idiótán heverésznek ölemben, hasam össze-össze rándul, ahogy nyelve végigsimít enyémen. Szeretem, ahogy csókol.
- Szeretlek - motyogom zavartan, ahogy elhúzódik tőlem.
- Én is szeretlek - bólint mosolyogva és újra megindul velünk a kocsi. Keze vissza tér combomhoz, hüvelykujjával tovább simogat, én pedig arcának élét nézem. Remélem, tényleg túljutunk ezen. Minél hamarabb. Mert sokáig ezt egyikünk sem bírja idegekkel. Óvatosan simítom kezemet az övére, mire rögtön összekulcsolja őket. És a gondolataim egy pillanat alatt megváltoznak. Talán örökké bírjuk majd együtt, kicsit nehezen. Kicsit szenvedősen. De nem tudom elképzelni, hogy külön.


Kukucs! Boldog karácsonyt minden tüneményesen drága, és szépséges olvasómnak! Tudom hogy részek nem igen vannak, de igyekszem. Viszont karácsonyra mindenképp hozni akartam egy részt. A helyesírást felelőseget NEM vállalok!:D A világ legédesebb "bétája" is el van havazva, így nem is akarom terhelni plusz ilyen dolgokkal, de ilyenkor azért el kell mondjam hogy nagyon sok mindenben megkönnyíti a dolgomat. Szóval itt is köszönetet nyilvánítanék drága Klaumnak! Még egyszer boldog karácsonyt, imádás van!:3