Harmadik Évad: Tizenötödik Rész

Elhűlve figyel az egész társaság, a szemek ide-oda cikáznak. Zayn újra rám néz, mintha tanácsot kérne, majd a zokogó Zoera és végül Stanra. Ökle száll, a vér fröccsen, Stan pedig elterül vérző orral a vizes homokban.

- Mi történt? - kérdi értetlenül Dave, de az egész társaság értetlen.

- Biztos vagy benne hogy... megcsalt? - kérdem értetlenül Zoet, mire mérgesen feltekint rám.

- Ő mondta - int a kezével Stan felé, aki szomorúan tekint ránk.

- Miért? - kérdem őt értetlenül, mire dühödten feláll, és egyszerűen el sétál.

- Most nem léphetsz le! - üvölt rá Zayn, míg vissza rántja - Mi a faszért csaltad meg?! Pont te.. és pont őt! - kérdi teljes döbbenettel és talán szánalommal a hangjában.

- Úgy beszélsz, mintha te nem csaltad volna meg Jadet! - üvölt rá teli torokból, mire torkom rögtön kiszárad. Felegyenesedem és felhúzom Zoet is. Tény, megcsalt.

- És mindenről tud is, és mindent megbeszéltük és naponta adok hálát az égnek azért, hogy elviseli a fejemet! - förmed Stanra. Nos igen, Stan jogosan akad ki Zaynra. Zayn meg Stanre.

- Ha nem kell Zayn kioktatása, szívesen megteszem én. Miért tetted? - kérdi feszült ám, de mély hangon Luke.

- Menjünk be, itt kint megfázunk - szólok közbe mikor csak feszülten mérik egymást - A tesztoszteron tengereteket hagyjátok ide kint - vetem hátra, míg a sírdogáló Zoet vezetem be a Zaynnal közös házunkba. Louis és Niall rögtön mellettünk terem. Liam pedig az ajtót nyitja ki nekünk. Mikor már be érünk a melegre Zoe egyszerűen lerogyik a kanapéra és össze kuporodik.

- Csinálok teát - motyogja Niall, és már el is tűnik.

- Én meg kerítek valami plédet - szól nekem zavartam Louis, mire intek neki a fejemmel a folyosó felé miszerint arra találja őket.

- Menj - tátog nekem Liam, majd már át is karolja Zoet.

- Ne verd meg te is - szól utánam halkan Zoe.

- Nem fogom - felelem kurtán, majd ki is rontok a szeles és még hűvös időbe.

- Mi a faszt csináltál?! - ordítok a ház felé közeledő Stanra, mire nyomorultan rám néz.

- Bent megbeszéljük - hárít Ben, de könnyedén ütöm félre a kezét. Két kezemet Stan vállára rakom, térdem pedig egyenesen száll lágy része felé. Lehet, hogy megígértem Zoenak, de ő is tudja, hogy nem tartom ezt be.

- Zayn nem kapott ilyent - nyög fel elfúló hangon, mire elfintorodom.

- Zaynnak volt indoka - vetem neki oda mérgesen, míg hátrább lépek és hagyom, had szenvedje ki magát a földön.

- Mondott neked valamit Zoe? - kérdi halkan, szomorú tekintettel Zayn.

- Ugye nem csaltál meg? - kérdem feszülten, míg a tengert nézem.

- Az utolsó ilyen Ems barátnője volt a klubban a tánccal. Rendes megcsalás Perrie volt… - köhög feszülten, mire most már rá vezetem tekintetemet.

- Mikor? - kérdem szomorúan, mire látom, amint a könny megcsillan szemében.

- Nem csaltalak meg Jade - mondja rekedtesen, mire megértően bólintok. Hiszek neki... de sajnos ilyenkor már nem tudom, mit higgyek - Annyira sajnálom Babe, az előzőeket. Én... aligha láttam akkor, mit érezhettél és most...

- Most láttad Zoe miatt - bólintok megértően - Semmi baj - rázom meg a fejemet fáradtan. Már most fáradtan. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, miért csalta meg Zoet. Ők álompár voltak, semmi vita, folyton hülyültek. Őszintén kíváncsi leszek arra az indokra, amivel elő fog állni.

- Szeretlek – ölel át Zayn, mire remegve kifújom a levegőt. Annyira félek, hogy ő is… most hogy  Zoék…

- Én is Zayn – súgom neki, míg vissza ölelem.

- Menjünk be – Mordul fel Dave, mire kicsusszanok Zayn karjai közül és belépek én is a srácokkal és Emsel a házunkba.

- Láttam – néz rám Zoe egy fintorral, mire megrántom a vállamat és lehuppanok mellé. Stan belerogy egy fotelba. Zoe másik oldalát Liam foglalja el. Egy kanapéba ülnek ketten Harry és Ems. Louis mellettem foglal helyet míg Niall a karfán. Ben, Luke, Zayn és Dave csak karba font kezekkel álldogálnak. Zoe szürcsöl egyet a teából. Darren az egyik bárszékre ült le, tőlünk jóval távolabb. Dervishen látszik, hogy frusztrálja a helyzet, félig a falnak dől, és kifele nézeget a háborgó tengerre. Stan felsóhajt, mire mindenki egy emberként kapja oda a tekintetét.

- Sajnálom – szólal meg nagy nehezen, mire Zoe felröhög.

- Képzelem mennyire – rázza meg a fejét szomorúan és érzem, amint szipogni kezd ölelő karjaim alatt. Rögtön magamhoz húzom és csitítgatni kezdem – Miért? – kérdi értetlenül, fenézve rá. És ez az a kérdés, ami mindegyikőnket foglalkoztatja.

- Úgy tesz itt mindenki, mintha őt csaltam volna meg, holott csak és kizárólag Zoet! Nem is értem mit vagytok felháborodva! Zayn te megcsaltad Jadet. Jade te megcsaltad Zaynt. Ben te is kavartál mindenkivel össze-vissza. Luke te megölted a feleségedet. Harry neked is volt időszakod. Akkor meg?! Miért néztek rám úgy, mintha valami halálos bűnt követtem volna?! – kérdi kiabálva, mire elfintorodom.

- Megcsalt, de kómában voltam. Emlékeim szerint én nem csaltam meg. Bennek nincs felesége. Amit Lukról mondtál, ahhoz nem fűzök semmit. Örülj, hogy még élsz. Harrynek felsége van, és nem csalja meg – felelem hűvösen, mire fujtatva rám néz.

- Cseszek rátok! – mordul rám, míg öklével a fotel karfájára vág, ami reccsenő hanggal adja meg magát.

- Csak tudni akarom miért. Én akarom tudni – szólal meg halkan, csalódott hangon Zoe.

- Fél éve nem dugtunk! Azt ne akard nekem beadni, hogy neked nincs senkid! – üvölt rá, mire a levegő szinte megfagy. Zoe élesen szívja be a levegőt és kihúzza magát… mérges.

- Mert elvetéltem – feleli szárazon míg, Stan szemei közé néz.

- Hogy mi? – kérdi dadogva Dave elsőnek. Dermedten nézek a mellettem lévő lányra. Szavait fel sem fogom. Nem lehet…

- Miért?! Hogyan?! Mikor? Miért nem szóltál? – kérdi értetlenül Ben, sápadtan.

- Szégyelltem – rántja meg a vállát Zoe semlegesen.

- Ne csináld ezt, ez nem jó – rázom meg a fejemet könnyekkel telve.

- Könnyebb – néz rám fancsalian. Tudom, mit csinál. A hülye érzelemmentesség.

- Ez soha nem tart sokáig, utána csak rosszabb – szólal meg Zayn is. Hát igen, sokszor látta már nálam.

- Te… nekünk… hogy? – kérdi felocsúdva Stan, mire Zoe szomorúan elmosolyodik.

- Már mindegy – rázza meg a fejét Zoe – Átköltözöm egy másik házba. Holnap vissza repülök – feleli csendesen maga elé meredve.

- Mi is megyünk – feleli rögtön Ben, mire Zayn felsóhajt és megdörzsöli az arcát.

- Mindenki megy – bólint beleegyezően.

- Intézem – feleli halkan Dave és már el is tűnik. Zoe… elvetélt. És én nem tudtam róla. Észre se vettem. Milyen barátnő vagyok?! Mit élhet át? Szorosan ölelem át és húzom magamhoz.

- Ne haragudj – súgom a fülébe szipogva, mire kétségbe esve belém kapaszkodik.

- Annyira rossz - nyög fel keservesen, ám halkan.

- Gyere - húzom fel őt, majd átkarolom és kifelé megindulok vele. Végig nézek a döbbent társaságon. Zayn maga elé meredve, sápadtan, kissé elnyílt ajkakkal áll, míg kezei már hófehérek úgy szorítja a kanapét. Stan a homlokát a térdeire hajtja és kezeit a hajába vezetve dobol a lábával, míg a fejét rázza. A döbbenet egyértelmű. Az értetlenség is. És a sokk... a sajnálat. Kinyitom az ajtót és Zoe rögtön ki is megy.

- Nem akarok bemenni valami házba, sétálni akarok - mordul fel halkan, míg az erdő felé veszi az irányt. Készségesen lépkedem mellette, míg agyamban pörgetem a dolgokat és próbálom feldolgozni az egészet. Elvetélt... volt egy babája... terhes volt... és meghalt – Tudom, hogy te átérzed. Féltem elmondani először azért, mert neked.... szóval... - keserűen sóhajt fel, mire csak össze kulcsolom a kezeinket.

- Nekem nem lehet. De neked attól még ugyan úgy örültem volna Zoe - nézek rá szomorúan, mire elmosolyodik könnyekkel a szemében.

- Azt sem tudom, hogy fiú vagy lány lett volna… - mondja fejét csóválva, mikor már felismerem a helyet, ahol vagyunk. Erre jöttünk akkor is mikor a sziklához mentünk. Szerintem most is oda megyünk...

- Talán jobb - felelem halkan, mire keze megszorítja az enyémet.

- Talán jobb - bólint egyetértően.

- A következőnél szólj, és onnantól kezdve kilenc hónapra elköltözünk valami olyan helyre, ahol minden biztonságos - mosolygok rá, még mindig szomorúan. Nehéz ezt felfogni. Már most elveszítettük azt a csöppséget, akiről nem is tudtuk, hogy volt.

- Kitől lenne Jade? - néz rám fagyosan, mire én is elkomorodom - Én... képtelen vagyok rá nézni. Hozzá érni. A gondolata is rossz és undorodó érzéssel tölt el! - csattan fel mérgesen. Szemünk előtt feltűnik a szikla pereme, mire ő megszaporázza lépteit és maga után húz engemet. Leül a szélére és lábait lelógatja. Kételyek nélkül ülök le mellé én is. Kissé előrébb hajolok és lepillantok. A szikla szinte függőlegesen szakad a tengerbe, fehérkés fala mintha világítana. Alul a tenger feketén csillog, míg a hullámok még mindig durván táncoltatják a tengert. Az ég már kitisztult, mintha soha nem is lett volna vihar. A csillagos ég néhol megjelenik a vízen. Az összlátkép a mindenség érzését adja, ám az jelenleg most inkább a semmiséggé. Itt... Zoeval a történtek és megtudott dolgok után... Csendben ülünk szorosan egymás mellett, míg én előre meredek a végtelenbe. Tippem szerint ő is... csak ő a semmibe mered.

- Hogy mondta el? - töröm meg a csendet félve. Lehet nem a legjobb dolog rákérdezni, de legalább kibeszéli magából.

- Megölelt, megfordultam, meg akartam csókolni. Mire felsóhajtott és elkínzottan rám nézett. Közölte, hogy sajnálja. Leültetett a konyhapulthoz. Akkor azt hiszem már tudtam, hogy gáz van - rántja meg a vállát és látom, amint hangtalanul lefolyik egy könnycsepp az arcán – Elmondta, miért nem veszi le a fölsőjét, megláttam a szívás nyomot, a hátán a köröm nyomokat. Amiket bizony nem én csináltam. Majd kimondta az egyértelműt; megcsaltalak - mondja keservesen felkacagva - Több év házasság, csak úgy eltűnt a süllyesztőbe. Komolyan az életem is rábíztam, ő rám az övét. De ő megcsalt! - csattan fel mérgesen, míg légzése gyorsul.

- Engem is megcsalt Zayn... de szeretem. És semmi nem veszett el - súgom neki halkan.

- Elvetéltem Jade, ez nem olyan, hogy kómában voltam négy évig és két év cölibátus után Stan keresett mást - hördül fel, mire elfintorodom.

- Adj magadnak egy hetet nélküle - rázom meg a fejemet, amit már komolyan nehéznek érzek a sok kusza gondolattól - Egy hét, és tudni fogod, mit akarsz - simítom kezemet végig a hátán.

- Szétfeszülök – hadarja, míg feláll és hajába túr.

- Mármint? - kérdem értetlenül, de addigra már előre lendül és ugrik.

- Zoe! - ordítok rá teli torokból, de már mindegy... a hangom nem fogja vissza hozni - Cseszd meg! - csattanok fel, ahogy gondolkodás nélkül vetem magam a sötét hullámzó vízbe. Ahogy közeledem, a hullámok úgy lesznek egyre nagyobbak, egyre sötétebbek, és egyre ijesztőbbek.

- Jade! - hallom meg valaki üvöltését a part felől. Tippem szerint Luke volt az. De már elmerülök, a sötét sűrű tengerben. Körbe fordulok, hogy merre találom Zoet. Újabb hullám jön és a testemet erősen taszítja a szikla felé. A jéghideg víz a csontjaimig hatol, és gerincemen végig fut a remegés. Újabb hullám és meglátom, amint Zoe akárcsak egy rongybaba neki csapódik a sziklafalnak. Szemeim elnyílnak, és máris úszni kezdek elfelejtve, hogy a levegőm már el is fogyott szinte. Testét meg fogom, ám látszatra már nincs magánál. Azt rájövök, hogy nem csak látszatra. A vér körülöttünk bíborra színezi a teret. Oh könyörgöm mond, hogy itt tényleg nincsenek cápák! A vér jobban terjed, és máris elhatározom magam, hogy szarrá verem Stant, amint kiértem vele a partra. Újabb hullám és mi megint a szikla felé sodródunk. Itt nem tudom őt kiemelni, a partra kell vinnem... Hátam a sziklának csapódik, mire ajkaim elnyílnak. A maradék levegő a tüdőmből buborék formájában hagy el végleg engem. Lábaimmal elrúgom magunkat és felfelé kezdek úszni. Kapkodva veszek levegőt de Zoe meg se moccan. Hátamra fekszem, úgy kezdem kihúzni őt. Újabb hullám, ami leránt minket a mélybe, bal karommal hárítom a szikla kártékony hatását a lányra nézve. De rá kell jöjjek, már nem csak ő vérzik. A víz alatt úszom tovább, így nem olyan erősek a hullámok. Alattam meglátom a homokot, mire a megkönnyebbülés végig söpör rajtam. Már csak azon fáradok, hogy fent tartsam magunkat a vízen, ám én így is nyelek rendesen. A hullámok most már kifele sodornak minket. Három láb lesz rögtön körülöttünk. Ebből kettő elveszi Zoet egy pedig engem ránt fel a víz alól.

- Te jó ég, babe - tart meg Zayn, mikor előregörnyedve köhögni kezdem a vizet. A parton dermedten állnak a többiek, köztük Stan is - Vérzel - állapítja meg csillogó tekintettel, míg szemét ide-oda kapkodja rajtam – Baszki – nyög fel félve és kétségbe esetten.

- Velem minden oké - mosolygok rá, míg rátámaszkodom.

- Hívjátok hamarabb azt a gépet. Örülök, hogy magához tért! - mordul fel Ben, amint kilép az egyik házból majd vissza is siet.

- Szeretlek, annyira kicseszettül szeretlek - súgja a fülembe Zayn félelemmel és méreggel telve, míg felkap menyasszony pózba és elvonul velem a mi házunkba...

Kukucs! Íme itt a rész:3 Szeretném felhívni ismét a figyelmet az új blogomra. KATT IDE! És olvassatok bele, fájni nem fog, ígérem:D 

Ui..: Egy kedves embernek aki érteni fogja: Boldog 48 órát! ;)