Harmadik Évad: Tizennegyedik Rész

Halkan lépdelek fent a folyóson. Megdermedek, majd hallgatózom pár másodpercig, de semmi. Tovább megyek, lépteimre figyelek, ám légzésem így is gyorsabb. Izgulok, szívem vadul kalapál. Nappali, nyílt tér. Lassan lépkedem előre... két kéz a csípőm körül és már le is rántanak a földre.

- Zayn! - sikkantok fel, ahogy elvágódunk a földön. Kacagása betölti az egész felső szintet, ami miatt belőlem is feltör a nevetés. Ráülök a hasára, majd lehajolok hozzá és puszit nyomok az ajkaira.

- Még mindig meglátszik az a négy év kihagyás Wyne - nevet rám, míg arcán egy őszinte mosoly foglal helyet.

- Voltak idők mikor jobb voltam! - hördülök fel sértetten, míg alkarommal fojtogató pózban a földhöz szegezem.

- Pontosan: Voltak. Múlt időben - villant felém egy féloldalas mosolyt, míg egy egyszerű mozdulattal maga alá fordít. Keze nyakamat fogja én pedig ajkaimat csak össze préselem hirtelen haragomban… Aztán el is ernyedek.

- Még mindig jó vagyok, néhány dologban talán jobb is - villantok felé egy győztes mosolyt.

- Néhányban - súgja az ajkaimra, míg lágyan megcsókol. Keze, ami eddig szorított most végig simít nyakam ívén. Alsó ajkamat kissé megszívja, mire mély levegőt veszek, és jobban lehunyom a szemeimet.

- Hajókázunk! - szűrődik be kintről egy tompa hang.

- Jobb terveim is vannak, mint a hajókázás - dörmögi Zayn, míg áttér a nyakam puszilgatására. Borostája kissé szúr, de ettől talán csak még élvezetesebb az egész.

- Tapasztaltam tegnap - kuncogok fel vissza emlékezve az estére. Érzem, ahogy ő is elmosolyodik, majd leszáll rólam és felhúz maga mellé. Míg rajtam egy apró, kék és fehér csíkos rövidnadrág van és bikini felső, addig rajta csak egy egyszerű kék rövidnadrág. Felsőteste csupasz látványa pedig nekem már elég ahhoz, hogy inkább ne a hajókázást válasszam. Ám ő kifele húz, és legnagyobb sajnálatomra nem befele... és le... a szobánkba.

- Nézzétek! - rikkant fel izgatottan Zoe míg a nagy hajó felé mutat.

- Woaw - mondom elképedve. Hófehér az egész ám átfutja pár fekete egyenes vonal. Soha nem éreztem késztetést a hajókázáshoz, de, ha láttam volna ezt a hajót máris belekóstoltam volna. Legalább tíz méter hosszú!

- És ki fogja vezetni? - kérdi értetlenül Zayn, mire a társaságra kapom a fejemet, akik úgy tűnnek, most tényleg meg vannak lőve.

- Apám régen verseny vitorlázott, szerintem el tudom kormányozni - rántja meg a vállát Darren, mire felhúzott szemöldökkel meredek rá, mint ahogy mindenki más is.

- Ismét Woaw - mondom elismerően bólogatva.

- Akkor ússzunk! - nevet fel Dervish és megindul a víz felé.

- Jézus - sóhajt fel keservesen Zayn, míg megindulunk a víz felé mi is.

- Úgyis jó lesz - nevetek fel, míg meglököm a vállát.

- Az - morogja mosolyogva, míg belelép a vízbe. A hátára ugrok és rá csimpaszkodom, de mintha meg se érezne, megy tovább.

- Oda is úszhatsz velem - sóhajtok fel, míg fejemet a hátára rakom és lehunyom a szemeimet.

- Neked bármit - nevet fel majd valóban elkezd úszni. A víz nyaldossa az arcomat, ezért inkább felemelem hátáról. Könnyedén úszik előre a többiek után - A cápákkal vigyázzatok! - ordít előre Zayn, mire értetlenül össze ráncolom a homlokomat.

- Zayn, itt nincsenek cápák - súgom neki halkan, mire felkuncog.

- Tudom, de ők nem - mondja gonoszan, mire felnevetek. A csapat pár tagjában kisebb pánik alakul ki és még gyorsabban kezdenek úszni. Pár perc múlva már mi is elérünk a hajóhoz. Lefordulok Zayn hátáról, emiatt pedig kissé elmerülök a vízben. Szinte rögtön felhúz, mire nevetve bukkanok ki a vízből.

- Tudok úszni - emlékeztetem a hős megmentőmet.

- Attól még félthetlek - rántja meg a vállát, míg egyik kezével a hajó oldalán lévő létrába kapaszkodik.

- Édes - kuncogok fel, míg én is megfogom a létrát, hogy ne merüljek el. A víz kellemesen hűs, az apróbb hullámok pedig fel-le dobálnak.

- Menj előre – mondja, míg felnéz a létrán, majd vissza rám.

- Milyen udvarias - nevetek fel, míg felkapaszkodom rá, majd felhúzom magam és mászni kezdek.

- Csak a kilátás miatt volt - szól fel nekem, mire felhördülök. Könnyedén lépek a hajó fedélzetére, ahol már mindenki elfeküdt vagy éppen ül. A hajó megindul, én pedig kiterülök mosolyogva Zayn mellett. Nem hajózunk messze a szigettől, de mégis élvezhető távolságot teszünk meg. A hajó megáll, és a hülyéskedés elkezdődik. Hunyorogva nézek oldalra, ahol Ben, Luke, Zayn, Dave és Dervish éppen kőpapírollóznak. Mindenki röhög kivéve Ben. Gondolom vesztett.

- Szeretném, ha a húgomra néha ránéznétek, ha bántják öljétek meg azt, aki hozzá nyúlt. Ha a testem nem maradna egybe, égessetek el - szól hátra a srácoknak, míg elindul felém.

- Eszedbe se jusson! - förmedek rá fenyegetően, mire keservesen felsóhajt. Két lépéssel terem nálam, majd felkap a hátára. Gyorsan fut a hajó széle felé, ám én egy könnyed pörgéssel a földre küldöm, és fél térdre ereszkedem. Elkaszálja a lábaimat, majd hátra feszíti a kezemet, én pedig felnyögök tehetetlenségemben.

- És ezt te hagyod?! - kérdem Zaynt, míg Ben karjai között ficánkolok, aki most simán felkap és lazán sétál velem tovább, célirányosan a hajó széléhez.

- A repülőgépre emlékszel? Én is - nevet fel gonoszan Zayn. Ben könnyedén dob a vízbe, mire kapálózva bele is esek. Mérgesen fordulok körbe a víz alatt. Lassan és nyugodtan kezdek úszni egyenesen a hajó orra felé. Ott van egy kis kiugró, ha oda megyek, talán nem vesznek észre. Lassan emelem ki a fejem a vízből és halkan veszek levegőt.

- Hol van? - hallom meg kissé tompán Darren hangját. A víz hullámzásának a hangja sokkal erősebb, mint azt hittem, így nem is hallom őket rendesen.

- Szívat - nevet fel Luke, mire meghallok egy másik hangot is felmordulni. Mély levegőt veszek, majd újra elmerülök és elkezdek átúszni a hajó alatt. A víz tompít minden zajt, kellemesen hűs. Egy másik világ. Jóval mellettem test csapódik a vízbe, a fekete hajról rögtön tudom, hogy Zayn az. Sietősen úszok a hajó másik oldalára. Lassan emelkedem ki és kezdek el felfelé mászni a létrán. Óvatosan kukucskálok ki, de mindenki a korlátnál áll és lefelé nézelődik, ahol Zayn beugrott. Fellépek a fedélzetre, majd halkan elkezdek mögéjük lépkedni, a többiek már a szájukat fogják be, nehogy felröhögjenek. Luke, Ben, Dervish, Dave... mind ott állnak kihajolva. A két öreget egyszerre lököm a vízbe, Dervish hátára rárúgok kifordulásból és rögtön átbillen a korláton. Dave felemeli a két kezét és magától kiugrik, mire felnevetek. Megtámaszkodom a kis egyszerű, vékony fémkorláton a hajó oldalán, és mosolyogva nézem a mérges srácokat lent.

- Még fejlődnötök kell srácok - nevetek rájuk. Mosolyogva másznak, már vissza a hajóra, majd pár óra múlva Darren vissza is visz minket. Bombát ugrok Zoeval, majd mind kiúszunk a partra, már sötétben. Harry tűzet rak, és kint kezdünk el sütögetni. Alig tart fél óráig, mivel az eső mindent elmos és inkább mindenki a saját házában talál menedékre.

- Élvezem ezeket a napokat - sóhajt fel lustán Zayn míg rá ül a kanapéra. Fejemet az ölébe hajtom és lábamat kinyújtom, míg kint a tomboló vihart nézzük.

- Én is, kezdem elfelejteni mi is az a feszültség - kuncogok fel, míg ő hajammal kezd játszani.

- Mi az, hogy embereket ölni, és világhírnév? - sóhajt fel rögtön fáradt hangszínen.

- Egész Londont vezetni? – teszem hozzá, míg feltekintek rá.

- Tudod, már el sem tudom képzelni, hogy normális pár vagyunk. Átlagos munkával, és élettel - súgja halkan, míg tekintete újra a hatalmas hullámokon köt ki. Az ég szinte fekete, hála az éjszakának és a vihar együttes hatásának.

- Te irodalom tanár, én meg mondjuk táncos - nevetek fel elképzelve, ahogy minden nap haza ér a munkából. A dolgozatok javítja, a diáklányok azon üzennének neki. Fura, vicces... De talán unalmas.

- Semmi öldöklés és vér - sóhajt fel álmodozva.

- De attól még te vagy az egyik feje a Londoni maffiának és Zayn Malik a bugyi nedvesítő fiú banda egyik front embere - rántom vissza őt kegyetlenül a valóságba mire elfintorodik.

- Hány újságíró halt már meg emiatt - súgja halkan, mire nyugtatóan végig simítok hosszú borostáján, ami inkább már egy kezdetleges szakáll. Tény hogy sokakat megöltünk, akik innen-onnan össze raktak pár információ morzsát. Ezek a dolgok nem kerülhetnek napvilágra - Néha fura belegondolni, hogy milliók istenítenek, pedig este nem vagyok több egy gyilkosnál - hümmögi halkan.

- Mind gyilkosok vagyok - súgom halkan, míg lehúzom magamhoz fejét. Ajkaira lágy puszit nyomok, majd elengedem őt. Vált velem egy gyors csókot és kiegyenesedik - Csak mond ki, hajrá - szólok rá mosolyogva, mikor látom, hogy tépelődik.

- Talán... valamelyiket fel kellene adnom - mondja halkan, és arca rögtön grimaszba rándul. Mintha nem is ő mondta volna. Mintha nem az ő ötlete lett volna, hanem csak egy idegené.

- Csak azt engedném meg, hogy a maffiával hagyj fel, a fiúkkal nem teheted meg - rázom meg a fejemet határozottan.

- És féltselek minden egyes nap, hogy mit csinálsz, és hogy ki véd meg? - nevet fel keservesen.

- Próbáljuk ki, csak egy hónapig - ülök fel izgatottan, mire szomorúan rám néz.

- Jade - sóhajt fel keservesen.

- Nálunk nem lázadna fel a fél világ, ha kilépnél. Bírnánk, ott lenne Cyd helyetted - mondom az ölébe mászva, mire szomorúan méregetni kezd - Két évet is kibírtam nélküled az elején, még úgy fél évet az ismeretségünk után. Nem lesz baj - súgom ajkaira, majd megcsókolom. Elhúzódom tőle, mikor érzem, hogy agya teljesen másutt jár.

- Ezt még át kell beszélnünk, mielőtt döntünk - mondja fáradtan megdörzsölve arcát.

- Rendben - bólintok megértően, míg átkarolom a nyakát és kinézek a már elvonuló viharra. A tenger ugyan még őrjöng, de az eső legalább elállt.

- Szeretlek - fordítja maga felé a fejemet, mire rámosolygom.

- Én is szeretlek - kuncogok fel, ahogy hozzám dörgöli orrát. Kezével végig simít oldalamon majd hátamon és már hajol is a nyakamhoz. Szemeimet lehunyom, ahogy apró csókot lehet nyakam ívére és kissé megszívja a bőrt. Majd robbanásszerű hang, üvöltés... ő pedig megdermedve elhajol. Értetlenül nézek rá, de az üvöltés nem szűnik, a szél sípol és ettől az értelmét nem hallani csak a hangokat. Feláll, velem együtt. Épp hogy talpra állít, máris fut ki, én pedig utána.

- Könyörgöm! - ordít fel Stan, míg hátrább ugrik a késsel hadonászó Zoe elől.

- Utállak! - üvölti Zoe, míg eldobja a kést. Stan oldalát megvágja, ám, ha nem ugrik el akkor egyenesen a gyomrába áll. Dermedten nézzük őket Zaynnal, aki rögtön maga mögé küld így félig kitakarva az értetlen eseményeket. Zoe üvöltve támad Stanre aki hárít. És most először nem látszik meg, hogy Stan a jobb közel harcban. Zoe úgy sorozza, amit még soha nem láttam. De Zoet sem láttam még így soha.

- Fogd le Zoet enyém Stan - hadarja Zayn, majd előre lendül velem együtt. Sietve futok Zoehoz, aki már egészen a tenger széléig üldözte Stant.

- Hé! - üvöltök rá, míg beállok elé, de nekem is nekem ront.

- Megölöm! - üvölti mérgesen, könnytől csillogó szemekkel. Keze felém száll, de hárítom, majd hátrább ugrok egy rúgás elől. Keze újra felém szál, mire fordítok rajta egy kicsit és hátulról átölelem, majd magamhoz húzom lihegve. Ám ő is liheg.

- Mi az isten történt?! - kérdi értetlenül és üvöltve Luke, mire Zoe össze rogy én pedig képtelen vagyok megtartani a testét. Úgy zuhanunk a bokáig érő vízbe, hogy én nem engedem el őt és tovább ölelem.

- Megcsalt Jade, megcsalt! - zokog fel keservesen, míg belém kapaszkodik. Hitetlenkedve meredek fel Stanra és hirtelen lesz világos minden fura cselekedete a nyaralás alatt. Zayn elhűlve néz rá, majd rám és látom, amint ádámcsutkája szinte eltűnik, akkorát nyel...

Kukuucs! Nos, régen volt rész, ez pedig nem is olyan hosszú, nem is olyan jó de muszáj volt hoznom:D Időközben rájöttem hogy a blognak volt "két nagy eseménye" is.

Az egyik miszerint elmúlt a blogocska egy éves!

A másik pedig hogy átléptük 200.000+ oldalmegjelenítést. Nos, személyem szerint soha nem figyeltem annyira az oldal megjelenítéseket de minden bloggerina sokra tartja szóval tuti fontos:D Imádlak titeket és igyekszem részeket hozni, de közben a könyv is leköt:) A másik blogomra is sikerült nem rég felrakni az új részt szóval most viszonylag elégedett vagyok (még ha ezzel a résszel annyira nem is). Imádás van drágáim!