Harmadik Évad: Tizenhatodik Rész

- Ez a gép nagyobb. - motyogom a karikás szemű Zaynnek mellettem, míg a repülőt figyelem az ablakunkból, amint éppen leszáll. Íves kanyarban közelíti meg a leszálló pályát, a pilóta úgy vezeti, mint egy törékeny kismadarat, ami azért eléggé megnyugtató.

- Úgy érzem, a feszültségnek kell a hely! - mordul fel rekedtes hangon. Hátra nézek rá, míg teámnak kiiszom az utolsó kortyát is. A két bőröndöt szinte oda dobja az ajtó mellé, majd lerogy a fotelba. Kétség sem fér ahhoz, hogy szarabbul néz ki. Az éjjelt is külön töltöttük, ő Stannel volt, én meg Zoeval. Mindegyik ki van akadva, mindegyik jogosan. Stannek tudnia kellett volna a babáról... Zoe viszont teljesen kótyagos, alig bír figyelni akármire is. Az a fejsérülés nagyon nem hiányzott neki. Tovább szemlélem minden szó nélkül Zaynt, ahogy a fejét hátra hajtja és behunyja a szemeit. Mindjárt elalszik, fáradt. Muszáj ki lépnie... bármennyire is fájdalmas beismernem. Ki kell, hogy lépjen tőlünk. Fáradtabban fog vissza érni, nem pihentebben. De félek felhozni neki ezt a témát... túl sok a szar, hogy felhozhassam. De, ahogy elernyedt, fáradt testét nézem, szívem csak újra összeszorul.

- Ki kell lépned! - nyögöm ki halkan, mégis csak össze szedve magamat. Szemeit erősebben hunyja le és felmordul. Ő hozta fel eleve... én... Ah! Picsába már az ilyen helyzetekkel!

- Ki fogok lépni majd, pont akkor, mikor ez a két jómadár itt elvetél, meg megcsalja a másikat! - dörren fel, míg feláll a fotelból.

- Igen! - bólintok határozottan - És hagyd is a vitát! - állítom le egy kézmozdulattal, mikor már látom, hogy húzza ki magát - Ki fogsz lépni. Amint haza érünk, te már nem vagy ennek a része. Ha akarnak, kilépnek azok ketten is, de azt te se akard, hogy végig nézzem, amint lassan egy élőhalott leszel! - intek felé egész jellemére és testére - Megállni se bírsz normálisan, nem, hogy még célozz, lőj és fuss. A verekedést pedig már meg sem említem! - nevetek fel keservesen még a gondolatra is. Hirtelen indul meg előre. Keze az egyik kezemet ragadja meg és már csavarint is rajta egyet, majd a falhoz nyom.

- Azért, még megy. - súgja a fülembe, de hangja elhal, ahogy lábamat a kis terpeszbe rakott lábai között hátra viszem, majd vissza húzva térdhajlaton rúgom. Könyököm a bordájába száll, majd könnyedén megfordulok és leguggolok a térdelő fiúhoz.

- Nem megy, Zayn! - nézek rá szomorúan, míg állkapcsát megfeszíti - De semmi kedvem ezt most bebizonyítani! - rázom meg a fejemet, míg felhúzom őt is magammal együtt - Vagy kilépsz, - kezdem el halkan míg meggyötört már újra fakuló barna szemeibe nézek. Össze szedem magam a folytatáshoz, még akkor is, ha ezzel vitát generálok, vagy talán neki nem tetszik. - vagy teszek róla, hogy kikerülj belőle! - arca megrándul és hátrább lép, én pedig mind kettőnk bőröndjét megfogva kilépek a házból, ami eddig otthonunkként szolgált. Mérgesen dobom fel a gépre a két bőröndöt. Mikor az utolsó is fémes csattanással vágódik a magángép csomagtartójába, akkor ölel át hátulról két kéz. De ez nem Zayn...

- Mi a baj? - kérdi Ben, állát a vállamra téve, míg lazán von ölelő karjaiba.

- Zoe, Stan... Zayn. - nyögök fel, míg megfordulok és belebújok pólójába.

- Mi van Zaynnal? - kérdi értetlenül, kissé elhajolva, hogy le tudjon rám nézni.

- Ki kell raknod a maffiából! - nézek fel rá kérlelően, mire szeme elkerekedik.

- Hogy mi? - kérdi kissé élesen, teljes döbbenettel.

- Te is tudod, hogy sok ez neki a világhírnév mellett. Most azért nem akar kiszállni, mert Zoe és Stan. De nézz végig rajta mikor majd jön. Így kiküldeni valahova, csak gyilkosság. És nem azért, mert ő ölne, hanem, mert őt ölnék! - fakadok ki, míg hátrább lépek. Feszülten figyel engem Ben... mindig ezt csinálja, ha komoly a téma.

- Jade, pont Zoe és Stan miatt kéne maradnia, egyre kevesebben leszünk. - rázza meg a fejét fintorogva.

- Baszok rá Zoera és Stanre! - mordulok rá - Azt azért nem hagyhatom, hogy megöld azt a srácot, akiért én halnék meg! Zoe és Stan össze veszett, Zoe és Stan rosszban vannak. De Stan képes a harca, Zoe már annyira nem. - ingatom meg a fejemet, míg csak Zoe és Stan jár a fejemben... Zoe és Stan, Zoe és Stan. Ebben a huszonnégy órában csak Zoe és Stan járt a fejemben. Kezdek begolyózni!

- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, Jade, de nekünk kell átvállalni akkor a melót, ha Zayn kilép. És Stanékét is. - fújja ki fáradtan a levegőt Ben.

- Átvállalom! - egyezek bele rögtön, mire fintorogva néz rám.

- Ugye tudod, hogy alig leszel otthon így? Szerinted ő meddig fogja bírni, hogy nélküle mész szétveretni magad? - kérdi felvont szemöldökkel, mire csak megrántom a vállam.

- Elhiszed, hogy nem érdekel? Ki kell lépnie. Nekem bent kell maradnom. Pihennie kell. A két szerencsétlennek meg ki kell békülnie. - sóhajtok fel, míg megdörzsölöm arcomat.

- Rendben, ahogy akarod! - simít végig a hátamon - Beszélek vele. - súgja oda nekem és már ott is hagy. Kihúzva magam lépkedem fel a repülőre, felkészülve mindenre. Vagy legalábbis, próbálok felkészülni mindenre. Három kabin van... tényleg nem fér el a feszültség. Leülök a legelső székre, mintha mindjárt össze esnék. Szemeimet lehunyom és csillapítani próbálom remegő végtagjaimat. A szédülés végig söpör rajtam. Két napja nem aludtam semmit... a sok izgalom és feszültség. Én is csak ember vagyok. Fejem erőtlenül hanyatlik a kezembe, míg próbálom legyűrni a pillanatnyi rosszullétet. A társaság elkezd felszállingózni a gépre, legalábbis lépés hangokat hallok.

- Hé, jól vagy? - hallok meg egy szintén rekedt és fáradt hangot.

- Nem - nyögöm ki erőtlenül, míg feltekintek Stanra, de vissza is hajtom a fejem, mivel csak jobban kezdek szédülni.

- Mikor ettél utoljára? - kérdi leguggolva mellém, mire elfintorodom.

- Tegnap, de nem vagyok éhes. Egyszerűen csak túl fáradt. - motyogom neki, mivel többre nem igazán van erőm.

- Rosszabbnak tűnik. Lehet megbetegedtél. Itt kéne maradnunk ma éjjelre, akkor hátha ki tudnád pihenni egy kicsit. - kezd rögtön aggódni, mire fáradt mosoly húzódik számra. A fejem lüktet, a testem remeg. Szédülök akkor is, ha nyitva a szemem és akkor is, ha csukva van. Érzem, ahogy a víz lever, a gyomrom is megremeg. Gerincemen végig fut egy hullám, mely abszolút nem kellemes. - Jade! - hallom meg oldalról a nevemet, mire feltekintek az egyre aggódóbb Stanra. - Érted amit mondok?! - kérdi lassan és artikulálva.

- Miért ne érteném? - kérdem sokkal halkabban, mint tervezem.

- Oké, ez már para. Szólók valakinek! Maradj itt! - áll fel rögtön és már le is kocog a gépről.

- Hagyjál! - dördül fel egy mély és parancsoló hang lentről Zayn személyében - Csak kussolj most, Stan! - rivall rá újra, mire felemelem a fejem. Mérgesen caplat fel a lépcsőn, majd megáll előttem, de csak a lábait vagyok képes nézni, nem bírom feljebb emelni a fejem. Tudom, mi fog jönni... ordítozni fog. - Egyedül is eltudom intézni! Hadd döntsem már el én, hol akarok és hogyan dolgozni! Most ezzel remélem a te lelkednek jobb, hogy konkrétan kirúgattál! - mordul rám fojtott dühvel, mire szívem félre ver.

- Rosszul vagyok. - súgom neki halkan, míg a világ újabb forgásba kezd.

- Jesszusom Jade, legalább beszélhetnél hangosabban! - mordul rám, még mindig túltengő tesztoszteronnal.

- Rosszul vagyok. - ismétlem meg önmagamat, ám nem sikerül túl hangosra most sem.

- Mi? - kérdi leguggolva elém, már kissé aggódva.

- Rosszul van baszki! - mordul fel mögötte Stan, míg közbe már mellé lép.

- Mi a baj Babe? - kezd vizslatni rögtön aggódva.

- Szerinte kimerült, szerintem attól csak úgy néz ki, mint mi, nem pedig így! - hadarja Stan. Zayn feláll és megfogva a fejemet, egy helyben tart és a szemeimet pásztázza.

- Szólj a többieknek, hátha van valakinek ötlete, mi a baja! - hadarja Zayn, míg beül a mellettem lévő ülésbe. A karfát felhajtja, a hátát a repülő oldalának veti, majd széttárt lábai közé húz - Mid fáj? - kérdi halkan, míg fejemet tartja a mellkasán és hasamat simogatja. Mély levegőt veszek, úgy érzem, képtelen vagyok beszélni. - Jadey, erőltesd meg magad! - súgja tovább a fülembe - Nem baj, ha halk. - biztat tovább, de kétlem, hogy értené, hogy egyszerűen tényleg képtelennek érzem azt, hogy én most beszéljek. Testemen újabb remegés hullám fut végig, mire ő szorosabban húz magához. Jézusom, múljon el ez a szar érzés! Ennél a fájdalom is jobb, csak rosszul ne legyek, ezt nem tudom úgy kontrollálni, mint a fájdalmat.

- Mi az isten van vele? Az előbb még jól volt! - hallom meg Ben hangját. Szemeimet csukva tartom, erőtlennek érzem magam ahhoz, hogy nyitva tartsam.

- Jade! - szólal meg most Luke, míg kezemet kezdi nyomkodni, tippem szerint pulzust mér. Hát, nem hülye ötlet, úgy érzem magam, mintha mindjárt megdöglenék. - Nem érzem a pulzusát! - hadarja idegesen Luke, mire Zayn mögöttem megfeszül.

- Ne haragudj, hogy kiakadtam, szeretlek! - motyogja a nyakamba és fülembe.

- Jól vagyok. - nyögöm ki az összefonódó szavakat, a betűket össze mosva, halkan.

- Ha megszólal is csak kamuzni tud! - dörren fel Luke, míg Zayn apró puszit hagy nyakamon.

- Oké, vigyük le, azt hiszem, pár órát csúszunk! - hadarja Ben. Zayn óvatosan felültet, majd máris a karjaiba kap. Képtelen vagyok megtartani a testem, ő pedig képtelen a fejemet is megtartani. Így, mint egy rongybaba lógok csak. Fejem minden lépésére megsajdul, a hideg újra kiráz, mégis meleg van. Hallom, ahogy tompán szitkozódik, érzem, hogy feszült, de én ezt akarom legkevésbé. Pont, hogy nyugodtnak kéne lennie. Mi az istentől vagyok így? Ajtó nyitódik, a kellemes hűvös megcsapja testemet, ám rögtön fázni is kezdek.

- Mit evett az elmúlt huszonnégy órában? - kérdi értetlenül Dave, míg engem Zayn lerak a kanapéra.

- Tegnap a sütögetésnél evett utoljára. - hadarja Zayn gyorsan.

- Hát, mi nem vagyunk rosszul! - mordul fel Luke feszengve. Enni? Akkor ettem utoljára.

- Lehet, hogy elkapott valamit? - kérdezget tovább Dave, míg a pulzusomat próbálja ő is megmérni.

- Darrennek van a leggyengébb immunrendszere, ő is elkapta volna. - hallom meg Zoe hangját, majd azt, hogy Darren halkan helyesel.

- Remek, akkor itt van egy félájult, félig haldokló Jade, akinek nem lehetne semmi baja! - mordul fel mérgesen Dave, és érzem, hogy a levegő csak jobban megfagy.

- Ne mond ezt! - szűri ki a fogai között Zayn nehéz légzéssel. Szememet kinyitom és végig nézek az egész társaságon, akik aggódva és idegesen szemlélnek engem.

- Bevettél valamit? - kérdi Dave mellém guggolva, míg pupilláimat szemléli.

- Nem! - csattan fel Zayn.

- Őt kérdeztem! - inti le a tajtékzó srácot.

- Nem. - hang nem jön ki torkomon, csak a szót vagyok képes megformálni, de ő megérti.

- Oké, én nem akarok pánikot kelteni, de szerintem valami keringési rendszerre ható mérget kapott. - áll fel mellőlem Dave feszengve. Méreg?!

- Méreg?! - kérdi a társaság szinte egyszerre.

- Mégis, ki a faszom mérgezte volna meg?! - kérdi Zayn, Dave felé lépve.

- Te voltál vele! - feleli hetykén Darren.

- Ez még viccnek is szar volt, haver! - mordul fel Stan.

- Biztos nem evett, vagy vett be semmit?! - kérdezget tovább Dave.

- Ivott egy teát. - nyögi ki halkan Zayn. Dave máris elrobog tőlem, én pedig az oldalamra fordulva össze görnyedek. - Megölök valakit! - mordul fel Zayn és már hallom is, ahogy a fegyvereket kibiztosítják.

- Amondó vagyok, hogy húzzunk a picsába, mielőtt kapunk egy kedves, ám de kisebb méreg bombát, ami úgy hét perc múlva robban! - hadarj feszengve Dave és már hallom is a láb csattogását.

- Mi a fasz? - ez minden, amit ki tudok nyögni a teljes káoszban és sokkban. Zayn az, aki felkap és már lépked is kifele velem. Fejem újra hátra hanyatlik, én pedig érzem, ahogy remegve fújja ki a levegőt. Méreg? Bomba? Még csak hajnal van... Zayn úgy fekszik el velem az üléseken, mint legelőször, én pedig elhagyom a testem és kihasználom, hogy megtart. Magamban próbálom számolni a másodperceket és perceket, de folyton eltévesztem, így inkább hagyom, hogy csak ők izguljanak amiatt, hogy el tudunk-e menni a szigetről. A gép megindul, Zayn feszengve simogat és érzem, hogy kitámasztja magát.

- Hogy hagyhatnálak egyedül a maffiában? - kérdi halkan a fülembe suttogva, míg én szemeimet lehunyva tartom - Így hogyan, Jadey? Fogd már fel, hogy érted teszek mindent, a menyasszonyom vagy. - suttog tovább, szinte már kétségbe esve.

- Ez meleg volt! - sóhajt fel Dervish.

- Az lesz meleg, ha Jade túléli! - morogja Dave, mire hallom a csattanást. Gondolom megütötték. - Baszok rátok! - hördül fel Dave - De közlöm, hogy az ilyen méregnek butítva három szakasza van. Rosszullét, Bénulás, Halál! - mondja ki a végítéletet. Rám néz, mire szarul, de elmosolyodom.

- Nekem kicsit több kell, mint méreg! - ejtem ki a szavakat, amik most is összemosódnak kicsit.

- Hányni fogsz. - állapítja meg Darren és bólintok. A gyomrom küzd ellenem, vagy a méreg ellen.

- Ez jó ötlet! - lelkesül fel Dave.

- Ez az! Hánytassuk fel vele darabokban a gyomrát! - mondja morogva Luke, míg felültet és a kezembe nyom egy kukát. Zayn végig simít a hátamon és már előre is hajolok, és reményeim szerint a méreg nagy részét is kiküldöm magamból....