Harmadik Évad: Tizenharmadik Rész

Nyújtózkodva fordulok át a másik oldalamra, míg lassan kinyitom a szemeimet. Egy pillanatra megdermedek, aztán eszembe jut hol is vagyunk. Lustán pillantgatok fel Zayn arcára. Apró borostája már megjelenik arcának élein. Fejét félig a párnába fúrja és azt öleli át, míg hasán fekszik. Egyenletesen szuszog én pedig észre veszem arcomon a mosolyt. A mosolyt ami mindig ott van, ha én vele vagyok. Feljebb tornázom magamat hozzá és apró puszit nyomok a vállára. Majd a hátára és végig a gerincére.
- Jóreggelt - dörmögöm a nyakába mikor már tudom, hogy fent van, nem tudja titkolni. Folyton kirázza a hideg.
- Jóreggelt Babe - dörmögi vissza, míg hátára fordul és magára húz - Szép vagy - mosolyodik el lágyan míg rekedt hangjától érzem, hogy szívem félre dobban.
- Szeretlek - nevetek rá míg lehajolok hozzá és apró puszit nyomok a szájára.
- Én is Szeretlek - hangja fáradt, de már szemeit dörzsöli. Lemászok róla és a lépcső felé kezdek menni. Még mindig kissé bizonytalanul mozgok ebben a házban, fura a felépítése. Bár gyönyörű, ezt meg kell hagyni. Felfelé nyújtózkodva lépek be a csupa ablak konyhába és nyitom ki a hűtőt. Szemöldököm össze ráncolom mikor szinte mindent látok benne. Mármint konkrétan mindent! De én, és emlékeim szerint Zayn sem pakolt bele semmit. Akkor honnan van benne legalább négy faja üdítő, felvágottak, hideg termékek és minden más is?
- Szolgáltatás - súgja mögöttem Zayn, mire megugrok és ezzel fejemet beverem a hűtőbe. Hallom, ahogy felnevet én pedig csak fintorogva felegyenesedem.
- Utállak - morgom oda neki míg kiveszem a tojásokat a hűtőből. Semmi kedvem valami nagy fogású reggelit csinálni.
- Az előbb még szerettél - mondja szomorúan, míg egy szál alsógatyájában mellettem neki támaszkodik a pultnak.
- Az azelőtt volt, hogy megijesztettél volna - villantok felé egy sokatmondó pillantást majd elsétálva előtte vissza rakom a tojásokat, és egy serpenyő után kezdek kutakodni.
- Most haragszol? - kérdi értetlenül, mire megforgatom a szemeimet és a tűzhelyre rakom a serpenyőt.
- Haragszom-e? Zayn azon gondolkozom hogy inkább haza megyek - felelem hisztérikusan míg csípőmmel neki támaszkodom a pultnak - Én ezt már nem bírom! Szakítani akarok - fakadok ki rá nézve mire egyik szemöldökét felhúzza.
- Utállak - feleli felnyögve mikor elröhögöm magam arcát nézve.
- Megérdemelted - rántom meg a vállamat, míg a tojást kezdem kevergetni.
- Oh én mindig mindent megérdemlek - mordul fel sértetten, míg könnyedén ültet fel a pultra és lép a lábaim közé.
- Pontosan - nevetek rá míg két kezem közé fogom arcát és magamhoz húzom egy lusta csókra. Kezét combomon pihentetve csókol vissza míg elmosolyodik - De odaég a reggeli - lököm kicsit hátrább és leugrok a pultról. Megkeverem a tojást és befűszerezem, míg ő átöleli a hasamat és fejét a vállamon pihenteti.
- Zoe integet - morogja a nyakamba, mire kinézek az előttem lévő ablakon és meg is látom a vörös kócos hajat. Valóban integet, ugyan olyan vadul, mint tegnap mikor megérkeztünk. Röhögve integetek vissza neki. Zayn egy apró intéssel elintézi Zoet és Stant is aki idő közbe megérkezett az ő konyhájukba. A tojást leveszem és kirakom két tálba, majd a konyhát elválasztó pultra rakom. Zayn rögtön felül az egyik bárszékre és hozzá is kezd. Én még a mosogatóba rakom a serpenyőt és csak utána ülök fel mellé. Csendben fogyasztjuk el a reggelinket míg a kinti tájban, illetve Zoe és Stan hülyéskedésében merülünk el. Én nem eszem meg az egész adagomat de Zayn igen. Elveszem előle az üres tálat és megfogom az enyémet is, amit csak félig sikerült legyűrnöm - Ugye nincs baj? - kérdi Zayn míg én eltakarítom a romjainkat.
- Miért lenne? - kérdem értetlenül hátra se fordulva.
- Nem ettél sokat - feleli halkan mire elmosolyodom.
- Nincs semmi baj se. Jól érzem magam - nyugtatom meg kissé ellágyított hangomon, mire meghallok egy megkönnyebbült sóhajt. Megértem hogy néha túlságosan aggódik az apró dolgokon is. Elvégre, elég sok problémám volt már... minden téren.
- Hahó! - kiállt fel valaki a házunkban, mire szemöldököm össze ráncolom is kisétálok a konyhából.
- Dave? - kérdem értetlenül meglátva a srácot az ajtónkban állva.
- A srácok azt üzenik, hogy ne most dugjatok, szeretnének játszani - röhög rám majd ki is megy én pedig értetlenül nézek utána.
- Lefogadom, hogy csak ő merte megmondani nekünk - mordul fel Zayn míg magára húzza az egyik barna, térdig érő gatyáját - Öltözz aztán nézzük meg mit akarnak - sóhajt fel unottan, mire elfancsalodom.
- Nyugodtan mehetsz, nem kell megvárnod - mosolygok rá, míg gyors puszit nyomok a szájára és lefutok a szobánkba. Gyorsan kapok magamra egy rövid gatyát és egy sima fehér trikót. Hajamat kifésülöm és csak hagyom had lógjon kissé hullámosan. Érdeklődve lépkedem ki a házból, sokat nem is kell mennem mivel rögtön megtalálom őket egy csoportba.
- Mi is játszunk! - mosolyog rám izgatottan Louis mire felvonom a szemöldökömet értetlenül.
- De mit? - kérdezem meg kissé mérgesen mikor mindenki csak röhögcsél.
- Az erdőben, felfelé menet. Kiraktam fent egy zászlót. Az egyik csapat védi, bárhogyan. A másik csapat megszerzi, bárhogyan - mosolyog rám Luke, mire alsó ajkamat beharapom.
- Hogy vannak a csapatok? - kérdem fellelkesülve. Imádom az ilyen játékokat.
- Több a maffiás mint a sima világsztár szóval ilyen formában nem oszthatjuk fel - mondja fejét megvakarva Ben egy fura mosollyal az ajkán. Hát tény hogy fura a mi kis baráti társaságunk. Bérgyilkosok, Hackerek, világsztárok...
- Nem is lenne igazságos! - hördül fel Liam mire elnevetem magam.
- Akkor a jól bevált módszer - sóhajtok fel hátrább lépve - Én támadom a zászlót! - mondom mosolyogva, míg összefonom karjaimat mellem alatt.
- Én védem - nevet fel Zayn és megáll velem szemben. Az emberek rögtön választanak és alig egy perc alatt ki is alakul a két csapat.
- Akkor mi indulunk, tíz perc múlva ti is - hadarja Luke, majd el is tűnik az ő csapatával. Megfordulok és végig nézek a csapaton amibe én kerültem.  Ben mint az öreg, Zoe mint megmentő hölgy, Louis a hiperaktív, Dave aki irtózik a természettől, Niall aki fintorog de nem tudja leplezni izgalmát és végül az feltörekvő csillag, Dervish.
- Hát, annyira nem lett szar csapat - mondom felnevetve végig nézve rajtuk újra.
- Oké, Zayn téged fog támadni - mutat rám Ben - Engem fog Luke, ez szinte biztos. Stan téged fog Zoe - sorolja tovább töprengve - Talán Darren fogja majd Dervisht a többiek pedig éppen akit találnak. De általában ez a felállás. Kétlem hogy akárki kihagyná ezt a lehetőséget hogy versenyezzen a másikkal - rázza meg a fejét nevetve Ben. Egyetértően bólintunk... legalábbis akik benne vannak az alvilágban.
- És mit kéne hogyan csinálnunk? - kérdi kissé értetlenül Niall mire elmosolyodom.
- Járj halkan, ha zajt hallasz ne nézz oda. Vagy Harry, Ems és Liam csinálta véletlen. Vagy a többiek direkt. Ha nem hallasz semmit akkor is bujdosva menj. Onnantól pedig üss ha meglátsz valakit - rántom meg a vállamat egyszerűen.
- A cél a zászló. Üvöltsetek ha meglátjátok - hadarja Zoe míg az órájára pillant.
- Jade, te fogsz elől menni Louissal. Középen lesz Dervish, Niall és Dave. Én pedig hátul Zoeval - mondja Ben míg felnéz a hegyre.
- Indulhatunk - szólal meg hirtelen Zoe én pedig elindulok és magam mellé húzom Louist nevetve.
- Most már kezdek félni - sóhajt fel kissé fintorogva Louis.
- Üss, főleg ha olyannal találkozol mint én. Ők nem fognak maradandó nyomot hagyni rajtad, de képesek nagyon megijeszteni - kuncogok fel.
- Persze, majd szegény Emsnek is eltöröm az orrát - mordul fel mögöttünk Niall mire röhögve és fejemet rázva hátra fordulok csak hogy rá nézhessek.
- Mostantól csendben, lazán váljunk el egymástól, kissé tartva a formációt - súgja előre Zoe és hallom ahogy lemaradoznak. Kissé olyan érzésem van mintha a dzsungelben lennénk. A fák elég nagyok, a növényzet is sűrű. Maga az erőd pedig sötét, elnyeli a napfényt. Ám vitathatatlanul gyönyörű zöldben játszanak a színei. Néhány élénkebb színű virág pedig olyan meseszerűen hat. Csak a madarak csiripelését hallom és a mögöttünk lévő lábak apró zaját. De nagy részét annak is elnyeli az avar. Jó tíz percet menetelünk előre mikor meghallom az első természet ellenes zajt.
- Szakadozzunk - adja a parancsot Ben és rögtön olyan érzésem lesz hogy kiképzésen vagyok, én is. Zoe és ő már el is tűnik a szemem elől.
- Viszem Louist, menj előre - súgja oda nekem Dave és el is rángatja az értetlen Lout mellőlem. Fejemet rázva állok meg és várok. Várok arra hogy vajon rám támad-e valaki vagy elment mások után. Lassan és csendben telnek a percek. Mély levegőt veszek majd óvatosan és lassan megindulok előre. Éles sikoly majd mintha elvágták volna el is tűnik... Zoe. Oké, szóval támadnak.
- Fuss! - ordít fel egy másik és tippem szerint ez már Dervish volt. Lehet hogy nem nekem mondta de én elkezdek futni. Ám lépéseimre még mindig figyelek. Pár ágra így is sikerül rá lépnem de még mindig halkabban futok mint az átlag. Oldalra fordulok és meglátom hogy mellettem, legalább hat fával ott fut Luke. Gyorsabban kezdek futni mire ő csak kacsint majd a másik oldalról telibe találnak. Felnyögök és a támadómmal együtt elterülök a földön. Meg sem nézem ki az máris elfordulok alatta. Lábammal pedig a földhöz vágom mire felnyög. És a hangot már megismerem.
- Jézusom, ne haragudj - hajolok rögtön Zayn felé mire felröhög. Gyors csókot nyomok a szájára és felállva már tovább is rohanok. Hallom a láb dobogást mögöttem. Egyszer csak megszűnik mire rögtön hasra vágom magamat és felettem elrepül Harry egy harci üvöltéssel míg kezeivel össze vissza csapkod. Röhögve és egy ugrással kerülöm ki majd kezdek tovább sprintelni míg a szememmel a zászlót keresem.
- Hello - lihegi nekem Dervish mikor be ér mellém én pedig csak biccentek neki. Lazán sétál ki elénk Darren mire megrázom a fejem.
- Menj - mordulok fel míg egy pillanatra Dervish felé fordulok majd újra a mosolygó Darrenre nézek. Látom hogy felkészül a támadásra. Jobban kezdek sprintelni majd átcsúszok két lába között ám mielőtt lábaim is átérnének még elkaszálom az övéit. Meglepődő nyekkenéssel esik hasra. Dervish egy fa felé ugrik majd lábával elrúgja magát onnan és tovább fut - Majd legközelebb - nevetek rá Darrenre és Dervish után iramodok. Már majdnem utol érem mikor hátra rántanak én pedig a hátamra zuhanok. Felnyögök a fájdalomra és meglátom magam felett Stant. Könyökömmel térdhajlatába ütök mire térdre esik én pedig rögtön felállok. Gyorsan rúgok mellkasára és mint ahogy gondoltam ő rögtön meg is fogja a lábamat hogy kivédje de így is a hátára esik. Félig rátérdelek és lefogom a kezeit - Nem vagy formában Stan - nevetek rá mire elfintorodik és oldalra fordítva a fejét kiköpi a port ami a szájába került - Zoe szép munkát végzett - kuncog rá mikor meglátom a szívás nyomot a félre csúszott pólója alatt. Fejét rám kapja, száját kissé eltátva de már ott is hagyom és futok tovább.
- Látom már! - üvölt fel Niall mire elmosolyodom. Szemem előtt feltűnik a szikla és hogy három srác félig meddig kilógva lefelé tekinget a mélybe. Éppen hogy csak megtudok állni mögöttünk és letekinteni a mélybe ahonnan tegnap még ugráltunk. A sziklába van szúrva a zászló.
- Fedezettek - hadarom nekik és lehasalok a földre. Sokkal jobban kimászok mint ők, elvégre maximum csak leesem. Puffanások mögülem de nem törődöm velük csak a kezemet nyújtom. Alig öt centi kell és elérem a zászlót. Csak öt centi! Test vágódik le mellém és már kérném hogy tartson meg amíg kijjebb tart mikor megfogja a csípőmet és egyik kezemet. Fejemet felé fordítom és szembe találom magam a vigyorgó Zaynnal.
- Mi a... - nem jutok tovább mivel taszít magunkon egyet és zuhanni kezdünk. Kezemet nyújtom a zászlóért, mint utolsó remény ám minden hiába.
- Nyertem - súgja a fülembe majd belecsapódunk a vízbe...


Kukucs! Tudom, régen volt rész! Mentség: Teljesen kifordultam önmagamból.
Talán ti ezt nem értitek de én nagyon is és élvezem ezt az egészet. Dolgozom, és pasik és haverok és új dolgok meg fesztiválok... kevés az időm. De ígérem jövő hónapban baszok mindenkire és igyekszem írni!:D A részt csak megírtam, sajnálom átolvasni nem maradt időm de így is rég raktam ki akármit is. Sajnálom ezért, nem ezt érdemlitek. Szeretném ha tudnátok hogy ti nagyon sokat formáltatok rajtam, és nagyon sok mindent köszönök nektek! Miattatok fejlődtem, szerettem meg írni és lett egy kicsi önbizalmam is! Talán észre se veszitek mekkora erőt adtok:) Imádlak titeket és azért remélem a rész tűrhető volt és tetszett:3