Harmadik Évad: Tizenegyedik Rész

- Mindenki megvan?! - kérdi kiabálva Luke mire egyöntetű igen a válasz.

- És mindenki elrakott mindent? - kérdi szemöldök felvonva Zayn.

- Igen - feleli váll rántva Liam.

- Remek - sóhajtok fel míg megfogom a bőröndöm kallantyúját és magam után kezdem húzni a kapu felé amely mögött a magán képünk rejlik. Hallom a bőröndök kerekének a halk zaját, ahogy kövön siklanak.

- Még leléphetnénk - súgja a fülembe Zayn míg kikapja a kezemből a bőröndöt és maga mögött kezdi húzni azt a sajátjával.

- Nem lesz olyan rossz - nevetek fel puszit nyomva arcára mire felnyög.

- Nem lesz rossz?! Rajtunk kívül még lesznek tizenketten! - förmed rám viszonylag halkan, hogy a többiek ne hallják.

- Egy egész szigeten - világítók rá a nyugtató érvemre.

- Jade, te is tudod hogy nem lesz elég egy sziget tizennégyünknek! - rázza meg a fejét hevesen.

- Törődj bele a ténybe, és élvezd inkább, hogy barátaiddal lehetsz - mordulok rá míg ő feldobja a két bőröndöket a szalagra ami tovább viszi őket. Látom, hogy lekapják őket róla még mielőtt átvilágítanák az elég sok mindent tartalmazó kis utazó táskáinkat. Egyből a gép felé viszik őket és a mosolyom csak még szélesebb lesz. Talán van pár előnye, ha ilyen körökben mozog az ember.

- Kifogok készülni tőlük, tuti végig a nyakunkon lesznek. Nem is értem mit gondoltunk, nem is értem miért nem fújtam le az egészet! - motyog maga elé szomorúan Zayn míg én a kezénél fogva húzom magam után át a kapun, ahol besípolunk de nem állok meg, nem is figyelnek ránk. Sőt még egy őr int is nekünk, hogy menjünk tovább.

- Ha abba hagyod akkor boldog leszel a repülőúton. Ha nem, akkor szenvedni fogsz - fenyegetem meg őt míg a többiek a csomagokat adják oda a reptéren dolgozóknak. Határozottan állok Zaynnal szembe még ha épp hogy csak a mellkasáig érek is.

- Mit jelent az, hogy boldog leszek? - kérdi elmosolyodva mire akaratlanul én is elmosolyodom.

- Ne hisztizz és megtudod - felelem könnyedén míg otthagyva őt fellépdelek a magángépre. Átlépdelek az első kabin szerűségen majd a következőben beülök leghátra. Maga a gép két kabinból áll mivel tizennégyen vagyunk. Egy-egy kabinba heten férünk el de mindegyik helyiség fel van szerelve mindennel.

- Kíváncsi vagyok - huppan le mellém Zayn míg izgatott mosoly terül el az arcán.

- Csatlakozhatunk? - kérdi mosolyogva Zoe mire rögtön bólintok. Beülnenk az előttünk lévő ülésekbe amik jó másfél méterre helyezkednek el tőlünk. Ezért szeretem én ezeket a gépeket, mindenkinek van saját magánszférája.

- Hello gyerekek - rikkant fel Harry míg ledobja magát a Zoék előtti ülésbe. Ems mosolyogva foglal helyet mellette míg biccentek neki egy aprót. Nos, nem volt kérdés hogy ő is jön velünk. Louis nevetve jön be és foglalja el az egyszemélyes ülést elől. Integetek neki mire vissza int majd már elő is kerül a telefonja.

- Mond el vagy hisztizek tovább - súgja a fülembe mire elmosolyodom.

- Túl kíváncsi vagy ahhoz, hogy ezt bejátszd - villantok felé egy győztes mosolyt.

- Üdvözlőm önöket a fedélzeten - csendül fel egy kellemes hang mikor belép egy légiutas kísérő hölgy - Az út körülbelül három órát vesz igénybe, szükség esetén a fejük felett lévő kék gombbal tudnak minket hívni. Kössék be magukat mivel a felszállás rögtön megkezdődik. Kellemes utat! - villant felénk egy édes mosolyt majd ki is megy a kabinunkból. Könnyed mozdulattok kötöm be magamat. Szinte alig kattan az öv a gép máris megindul.

-Zaynie milyenek lesznek ott a szállások?! - kérdi hátra kiabálva Lou mire elmosolyodom.

- Házak lesznek. Rendes, modern épített házak. Nem fakunyhók - felel vissza normális hangnemben mire kezemet a combjára simítom.

- És hogy vannak elhelyezve? - kérdi Stan izgatottan.

- A parton van az összes de végig fut a sziget mentén. Összesen húsz ház van, vagy akörül. És három perc távolságra egymástól, legalábbis ezt írták. Tényleg ne számítsatok nagy szigetre - nevet fel Zayn fejét rázva.

- Jól hangzik - nevet fel Ems.

- Imádlak - súgom Zayn fülébe mire elfintorodik de látom, hogy nehezére esik nem elmosolyodni.

- Hol a boldogságom? - kérdi rám tekintve kíváncsian.

- Majd később - nevetek fel míg ajkaihoz hajolok. Óvatosan adok neki egy apró puszit majd egy hosszabbat is míg szemeimet lehunyom. Kezét megérzem arcomon, ahogy közelebb húz magához. Rögtön mozdulok, ajkaimat kissé elnyitom mire rögtön megérzem reszkető légvételét. Nyelvemmel végig simítok nyelvén és mintha csak erre várt volna. Felém dől és vadabbul megcsókol de szinte rögtön el is gyengíti mire halkan felnyögök. Elválik tőlem és csak mosolyogva vissza dől az ülésére. Félve nézek az előttünk lévők felé de ők nem vettek észre semmit sem az előbbiekből. Nyugodtan veszek egy mély levegőt míg kinézek az ablakon. A repülőgép épp most repül át a felhőkön. Pár másodperc kell és máris felettük találjuk magunkat. Apró mosoly kúszik az arcomra az elképesztő látványtól. Annyira gyönyörű amit már büntetni kéne. Mintha csak vattapamacsok lennének szerte széjjel. A nap fényesen ragyog és kicsit hunyorognom is kell tőle de egyszerűen olyan ámulatba ejtő, hogy nem tudom nem azt bámulni. Szívemet sajdító nyugalom jár át ahogy Zayn össze fonja az ujjainkat. Tudom hogy mindenki biztonságban van. Zayn itt van velem. Semmi rossz nem történhet, nem lehet, hogy valami rosszul süljön el.

- Remélem tetszeni fog - hallom meg kellemes hangját mire felé kapom a tekintetem. Hála a napnak igazából csak egy óriási fényes foltot látok a látóterem közepén. Szemeimet össze préselem majd megint kinyitom.

- Tuti hogy fog - felelem mosolyogva míg lassan de újra vissza nyerem teljes látásomat.

- Zayn - áll meg az üléseink mellett Louis aggódva - Hogy jutunk mi a szigetre?! - kérdi értetlenül fokozatosan elsápadva.

- Ugrunk - feleli mosolyogva míg megpaskolja Lou vállát.

- Most csak szopatsz ugye? - kérdi értetlenül irracionálisan magas hangon.

- Úgy terveztem hogy csak Jadeyvel jövök. Ő meg már ugrott szóval úgy gondoltam miért is ne - rántja meg a vállát Zayn mire szemöldököm felszalad.

- Te hülye vagy, ez hülye - kezd el ordítozni míg ellépked tőlünk majd átlép a másik kabinba.

- Amúgy van egy leszálló pálya a szigeten - jegyzi meg pár másodperc csönd után mikor csak magunk elé meredve azt hallgatjuk hogy Louis azt hajtogatja. hogy meg fogunk halni. Mondandóját felfogva kitör belőlem a nevetése ő pedig csak mosolyogva néz engem - Ennyi kijár nekem - mondja váll rántva, tovább mosolyogva.

- Azért ez gonosz - mondom még mindig kissé nevetgélve.

- Tudtad hogy mind ketten a maffiában dolgozunk? És hogy az gonosz? - fordul felém meglepődést színlelve mire szemeimet csak megforgatom.

- Tudtad hogy még mindig lemoslak minden területen? - kérdem nevetve míg átmászok rajta.

- Letesztelhetjük majd - húz vissza magához egy féloldalas mosollyal.

- Látom szeretsz szenvedni, te szegény - nevetek rá míg közelebb hajolok hozzá.

- Meglátjuk majd Babe - súgja ajkaimra mire vissza húzódom mielőtt megcsókolhatna.

- Majd meg - szólok neki hátra, kissé nevetve míg hallom, ahogy felnyög. Könnyedén nyitom ki a kabin ajtaját és lépek át a másikba. Liam mellkasába ütközők mire ő épp, hogy megfog engem a hátra eséstől majd felismervén kivagyok rögtön mérgesbe mimikába vált át az arca.

- Ejtőernyő?! - üvölt a képembe értetlenül és idegesen.

- Azért jöttem, hogy megkíméljelek titeket. Zayn csak szopatta Louist - felelem egyet hátrább lépve a fújtató Liamtől.

- Megölöm! - rikkant fel Louis és félre lökve az ajtóban már fut is. Ahogy Niall, Liam és Darren is.

- Családi nyaralás - sóhajtok fel unottan míg belépek Dervishék kabinjába.

- Pedig azt hittem tényleg ugrunk - mondja elszomorodva Dervish mire felvonom a szemöldökömet.

- Hát ha szeretnéd elintézem neked - nevetek fel fejemet rázva.

- Azért annyira nem, kösz - borzad el rám nézve. Vállamat megrántva huppanok le a mellette lévő ülésbe.

- Tetszik az út? - kérdezem kíváncsian mikor az ablakon kezd el kifele bámészkodni.

- Mármint a repülő?! Mást még nem igazán tapasztaltam - röhög fel míg felém fordul.

- Tuti jó lesz - mondom mosolyogva és izgatottan mire ő is elmosolyodik.

- Legalább egy szigeten semmi szar nem történhet velünk - sóhajt fel kinyújtóztatva kezeit.

- Én is ebben reménykedem, ha csak a srácok nem robbantanak akkor semmi gáz nem lesz - nevetek fel ahogy megtámaszkodom az ülés karfáján és kihajolva elnézek hátra. Átlátok a mi kabinunkba, ahol éppen hatan próbálják a földre gyűrni Zaynt. A merész próbálkozok tábora Louból, Niallből, Liamből, Darrenből, Harryből és Stanből áll - Hajrá édes! - üvöltök hátra mire villant felém egy fintort. Ennyi elég is arra hogy Stan kigáncsolja és a többi srác már le is fogja - Szép volt édes! - kiálltok oda újra mikor már esélytelenül próbál kiszabadulni.

- Nem hogy segítenél! - hallom meg halk hangját mikor már újra előrefordulok.

- Megérdemli - sóhajtok fel nyugodtan míg szemeimet lehunyom.

- Gonosz vagy - néz rám fejét csóválva Dervish.

- Mintha te nem élveznéd hogy Ő szenved - legyintek felé unottan, mire hallom ahogy felkuncog.

- Jogos, de mégis te vagy a menyasszonya - vágja rá mire szemem kipattan.

- Majd megbékél - rázom meg a fejemet míg eldöntöm, hogy nem fogok a segítségére kelni. Bunkó volt az elején mindenkivel így megérdemli a kis szenvedést.

- Hercegnő! Meddig maradunk? - kérdi mellém lépve Ben míg a telefont mellkasához szorítja.

- Ameddig tudunk és akarunk - rántom meg a vállamat értetlenül. A telefont felemeli a füléhez majd beszélni kezd.

- Nem Cid, én bízok benned. Ha gáz van hívj - mondja nevetve Ben majd egy kisebb szünet, gondolom Cid beszél - Egy vagy két hét. Már csak a keleti maradéka van haver, egyedül a területet kell irányítanod - sóhajt fel elkínzottan Ben.

- De a terület egész London baszdmeg! - hallom meg tompán az üvöltést a telefonból.

- Vigyázz magadra Cid - hadarja gyorsan Ben majd le is rakja. Könnyed mozdulattal dobja az ülésére a telefont míg felsóhajt.

- Menni fog neki - legyintek hanyagul és nyugodtan.

- Azon gondolkoztam hogy be kéne venni a csapatba, szerinted? - kérdi felvont szemöldökkel míg karjaival megtámaszkodik az ideiglenes ülésemen.

- Cid olyan mint egy két ajtós szekrény - nevetek fel elképzelve ahogy mondjuk ő is velünk oson a sötétben a raktárak között.

- Igen, de olyan erős amit elképzelni is fura. Ráadásul közelharcban tényleg nagyon toppon van - néz rám fintorogva Ben és egy pillanat alatt le esik, hogy ez egy személyes tapasztalat volt.

- Stan is - felelem váll rántva - Ha őt beveszed akkor valaki mindig egyedül lesz. Bár nem ellenzem a dolgot, szeretem Cydet és tudom, hogy jó - arca újra fintorba rándul majd megrázza a fejét és végül felsóhajt mire felvonom a szemöldökömet. Kérdőjeleket sugárzom felé, hátha elmondja mi is volt ez megnyilvánulása.

- Majd kitalálok még valamit arra, hogy mi lesz azzal aki egyedül lesz a csapatban. Bár még úgyis a többiekkel is meg kell beszélnem szóval addig mindegy is - rántja meg a vállát míg fáradtan kifújja a levegőt. Elbattyog Luke mellé és rá kell jöjjek, nem csak Zayn az akinek pihenésre van szüksége sürgősen.

- A vőlegényed mérges - fut el mellettem lihegve Liam mire értetlenül kihajolok, hogy utána nézhessek. Fejemet súrolva fut el mellettem gyorsan Niall és Louis is mire most már inkább hátra fordulok. Zayn mérgesen fújtatva néz felém, vagyis inkább mögém mivel nem úgy tűnik mint aki észre vett. Darren előtte fekszik a földön elterülve és láthatólag eléggé szenved. Rögtön felpattanok és hátra sietek.

- Térj vissza a saját kabinodba - mondom nevetve Darrennek míg felsegítem a földről. Görnyedten, kissé nyögdécselve lépked át a saját kabin részébe.

- Én próbálok kedves lenni és jól hozzá állni a dolgokhoz de ez...- nem hagyom, hogy befejezze csak megragadom a kezét és magam után kezdem húzni míg kíváncsian forgolódom merre van a vécé. Amint megtalálom kitárom az ajtaját majd belököm Zaynt és én is belépek. Az ajtót nehézkesen de becsukom majd be is zárom - Babe? - kérdi halkan és kíváncsian. Felé fordulok majd nehezen de mögé nyúlva lehajtóm a vécé ülőkéjét. Könnyedén lököm rá mire egy féloldalas mosollyal huppan le. Rögtön az ölébe mászok és ő már meg is tart a hátamnál fogva. Ő hajol oda hozzám és csókol meg. Karjaimmal pólóját megmarkolom és úgy tartom szorosan magamnál. Csókja vad, de már az lepne meg ha nem vad lenne.

- Esküvőn megvolt. Repülő? - kérdezem lihegve kissé elhajolva tőle. Válasz helyett inkább csak megcsókol újra mire akaratlanul is belenevetek a már rég nem szolid csókunkba. Kezével könnyedén tűri fel a pólómat a melleim fölé de nem veszi le rólam. Egyik kezemet magunk közé vezetem majd nagy nehezen lehúzom a sliccét. Rekedtesen nyög fel mikor kissé felemelkedik és én közbe térdéig lehúzom a gatyát.

- Fogd majd vissza magad - súgja a fülembe mire halkan felkuncogok....

Kukuucs! Remélem tetszik majd a rész:3 Nos sajnálom hogy ilyen ritkán vannak részek de közbe dolgozni is elkezdtem, és fáradt vagyok és bulik és uhm...szóval igen:D Na meg a könyvet is szívesen írnék de azzal még várok a második fejezet teljes elkezdésével, ott van a másik blog ahol már komolyan ég az arcom olyan ritkán vannak részek. De most két nap szabadnap!! Remélem lesz időm írni:3 Imádás van és köszönök szépen minden pipát, kommentet és feliratkozót! Istenek vagyok! <3