Harmadik Évad: Ötödik Rész

Kezeimet nyögve simítom fejemre mikor belé hasít a fájdalom. Össze húzom magamat magzatpózba majd lassan kinyitom a szemet. Barna, fehér fém falak. Értetlenül ráncolom szemöldökömet és ülök fel. Talán kicsit túl gyorsan mivel rögtön szédülni kezdek. Szemeimet lehunyom újra addig míg meg nem áll a szoba forgása. Újra kinyitom szemeimet majd a mellettem lévő kis éjjeliszekrényen meglátok egy tablettát és egy pohár vizet. A víz mögé oda van támasztva egy kis cetli miszerint: fájdalom csillapító. Értetlenül nézek az írásra, nem Zayné. Nem olyan ember írta akit ismerek. Értetlenül nézek körbe amitől újra szédülni kezdek. Egy apró ablak van a szobán de az is be van deszkázva. Szemöldököm össze ráncolom majd meglátom a sima fém ajtót.
-Hahó- szólalok meg halkan bizonytalanul. Nem jön semmi válasz. Ez túl fura. Felsóhajtva nyúlok a gyógyszerért és veszem be a vízzel együtt. Felállok majd a kis helységben előre lépek. Egy szekrény van itt bent, rögtön kapok az alkalmon és kíváncsian nyitom ki. Egy pillanat alatt járja át elmémet a felismerés. Engem tegnap elraboltak. A szekrény nem is szekrény, nincs benne hely ahova pakolni lehetne, az ajtók csak szélesebbé teszik a falnak mondható valamit benne. Amiben pár kép van. Van egy rólam és Zaynról ahogyan épp megpörget és csókolózunk. Még a parkolóban az egész szarság előtt. Van egy ahogy éppen berúgom az ajtót és mellettem áll Dervsih az épület előtt. A következőn már megkötözve visznek minket a gép felé. Majd ahogy én a gép padlóján fekszem, apró mosollyal az arcomon és körülöttem tiszta vér minden. Éppen kidobják az egyik hullát a gépből. Dervisht kilöktem. Te jó ég! Remélem jól van! Beletúrok hajamba majd körbe fordulok lévén hogy ezen a négy képen kívül nincs semmim. Azt amilyen én és Zayn vagyunk szinte rögtön letépem a rejtett falról és össze hajtva zsebembe gyűröm. Oda lépek az ajtóhoz és hallgatózom. Autók. Lenyomom a kilincset és az rögtön ki is nyílik nekem... Értetlenül lépek ki és nézek magam mögé. Lakókocsi. Mi az istenért raktak be egy lakókocsiba?! Nem merem eltépni tekintetemet a sima barnás és fehéres lakókocsiról. Nem merek megfordulni. Pedig hallom a nyelvet mit beszélnek körülöttem. Ez csak valami szar vicc lesz. Lassan fordulok meg csukott szemekkel míg érzem hogy szívem dübörög. Remegek...szememet kinyitom és az állam egyszerűen csak leesik. Kezemet szám elé simítom és leülök a földre. Kétlem hogy ezt állva fel bírnám dolgozni. Beletúrok hajamba és meghúzom a kissé szétzilált copfot.
-Picsába- lehelem magam elé az Eiffel-tornyot nézve. Párizsban vagyok?! Franciaországba?! Hallom hogy franciául beszélnek mellettem de ez egyenlőre még túl sok nekem. Inkább sokk- Baszki- nyögök fel tovább bámulva az óriási monszun építményt. Haza kell jutnom. Észbe kapva nézek körül, szinte mindenki érdektelenül sétál el mellettem. Felpattanok majd vissza lépek a lakókocsiba. Átkutatok mindent de nem találok semmi mást mint amit eddig is láttam bent. Kilépek majd veszek egy mély levegőt. Elém sétál egy öreg hölgy majd a kezembe nyom egy telefont és mosolyogva tovább áll. Értetlenül nézek utána de kapva az alkalmon máris ütném be Zayn számát. De nem tudom...a telefon egyszerűen csak elkezd lejátszani egy videót. Megjelenik a férfi aki tegnap belökött a helikopterbe majd elmosolyodik.
-Bizonyára nem érted mi is történt. Nos, tervek alapján nem csak te lettél elrabolva de így legalább nagyobb biztonságban van a játék- kezd bele reszelős hangján. Felvont szemöldökkel nézem tovább a videót, értetlenül. Milyen kicseszett játék?!- Mint észreveheted a szerelem városában vagy. Párizsban- mosolyodik el mire a szívem össze szorul. Nekem Vegasban kéne lennem!- A játék egyszerű, engedjük hogy szökj. Bizonyos kereteken belül természetesen. Kell nekünk is a móka ha már a szervezetünk Londonban megsemmisült hála nektek- komorodik el hangja és arca is- Na de, vissza a tárgyra. Nem kergetünk, juss haza. De szabályok vannak. Tilos emberekkel beszélned, telefonálnod vagy taxiba szállnod. Fuvart kérned sem szabad. Minden közlekedési eszköz tiltva van amit nem te vezetsz. Ha valamit megszegsz annak meg van az ára. És ne feledd, a jó játék mindig változik- nevet fel majd a képernyő feketére vált. Én pedig ott állok, szerencsétlenül egy halott telefonnal a kezemben teljesen össze zavarodva. Egyedül egy idegen városban. Segítség kérés lehetősége nélkül. De mi a következmény?! Elvégre már kurvára elvittek, esetleg megölnek. Más szörnyű opciót nem igazán tudok elképzelni. Érzem hogy a gyógyszer kezd hatni és már nem akar szétrobbanni a fejem. Oké, találjunk ki egy tervet. Nem üldöznek ez nagy segítség. De figyelnek. Biztosan figyelnek hisz szabályok vannak. Mindenképp meg kell szegnem egy szabályt hogy tudjam mivel jár, de először nem kellene még feszegetni a húrokat. Lassan indulok meg előre, magam elé nézve. Holott az embereket keresem akik figyelnek. Remélem Dervsih épségben elért a többiekhez. Akkor már lehet arról halvány fogalmuk hogy merre tartott a gép. Szóval itt keresnek. A kérdés hogy mennyi idő telt el azóta? Egy nap, két nap? Talán több?! Szemem felcsillan egy újságos bódé láttán és már oda is futok. Gyorsan futom át az újságokat valami napilapot keresve ahol megtudhatom hányadika van. Szemem elkerekedik mikor meglátom hogy három napja tűntem el. Meddig és mivel voltam én kiütve?! Oké Zaynék tuti aggódnak. Elsétálok a kedvesen mosolygós bácsitól mielőtt még azt hinnék segítséget akarok kérni. Ez szarabb mint a Three. De mivel olyan érzésem van mintha azt a szar "játékot" játszanám eléggé feldühítenek. Kinyírom őket. Egytől egyig, egyesével és gondosan! A saját kezemmel tépem ki a belüket és etetem majd meg velük. Mi a fasz van a mai világgal?! Mik ezek a hülye játékok a bérgyilkosoknak bosszúból?! Feszülten lépkedem tovább míg fogalmam sincs arról mégis mit kellene tennem. Egyszerűen minden módot megtiltottak hogy haza jussak! Oké...tudok autót vezetni. Sőt...motorozni is tudok! Csak el kell kötnöm valaki autóját. El jutok mondjuk Calaisba-ba. Az már a parton van. Ott elkötök egy hajót és vissza megyek Angliába. Mondjuk Doverbe. Ott fő út is van. Onnan már egyenes út vezet vissza Londonba! Oké, kezdeti tervnek nem rossz. Vannak apróbb részleteket amiket fogalmam sincs hogy oldok meg mint például egy hajó elkötése és vezetése de majd megoldom. Haza kell jutnom. Három napot így is elbasztam a semmire! Veszek egy mély levegőt és felkészítem magam az elkövetkezendő pár órára. Senki ne baszakodjon velem ilyen szinten! Nyugisan sétálok ki a forgalmas útra amit dudálásokkal jutalmaznak. Motort keresek, sokkal könnyebben elboldogulok azzal. Esetleg ha menekülésre kell fognom akkor is könnyebb lesz egy motorra elmenekülnöm. Szemem felcsillan mikor meglátom a felém közeledő Hondát. Ez egész jó lesz. Matt fekete amitől csak még jobban tetszik.
-Sajnálom- motyogom magam elé majd felsóhajtok és mikor mellém érne lábamat lendítem körbe ezzel erősen eltalálva a férfi mellkasát. Én is elesek az erejétől de rögtön felpattanok és megközelítem a motort.
-Va te faire enculer!*- Kiállt utánam mikor felülök a motorra és kerék csikorgatva elhajtok. Szomorúan pillantok hátra rá, gondolom valami szép káromkodást kaptam. Őszintén inkább taxiba ülnék de akkor valaki rosszul jár. Kötnek a szabályok. Szomorúan fordulok előre míg jobban meghúzom a gáz kart. Rég többel megyek mint a megengedett. A táj kezd össze mosódni. Hajamból a gumi kiugrott és már csak össze vissza csapkod. Arcomat gyűri a kemény szél hála a sebességemnek. Hátra pillantok és felmérem a mögöttem száguldó kocsikat. Alig öt másodpercig nézek hátra de máris előre kapom a tekintetemet mivel a motor alattam inogni kezd. Ha ilyen sebesség mellett kockáztatok vagy elesek akkor szörnyethalok. Csak nyugodtan! Mögöttem volt egy piros, egy zöld, két szürke, négy fekete autó és két motor. Tíz perc múlva rájöhetek ki követ. A fekete kocsikra tippelnék és a motorokra. Eléggé kezdők. Ben és Luke mindig pirosas sárgás és kékes zöldes vagy olykor a régről megmaradt fekete kocsikat használja. És okosak is! Ha véletlen elszúrnak valamit és lesznek szemtanúk akkor azok sem lesznek veszéllyel ránk. Hiszen megkérdezik a kocsi színét és soha nem tudják eldönteni mit is láttak. Nehezen szedem elő minden földrajz tudásomat de még így is ilyen sebességgel is legalább két óra míg elérek a tervezett ulticélomhoz. Mellettem elhúz az előbb látott két motoros mire gyomrom görcsbe rándul. Lassan lassítanak le mellettem míg egy autó a másik oldalamnál kezd párhuzamosan velem szembe jönni. Szerintem meg van kik követnek.
-Állj le vagy változik a játék!- kiállt át nekem az egyik motoros mire szemöldököm értetlenül ráncolom. Semmilyen szabályt nem szegtem meg! Azon kívül hogy haza jutottam volna...oké Jadey most találj ki valamit! Agyam kattog ezerrel míg két oldalam között cikázik a tekintetem.
-Jézus- sóhajtok fel míg combjaimmal rászítok a motorra majd lefékezem. A kormány a hasamba nyomódik ahogy előre dőlök a fékezés miatt de tartom magam bármennyire is rossz érzés a hirtelen sebesség változás. Előttem lefékez a három másik autó is mire újra gázt adok és kikerülve őket tovább indulok. Gyorsan kell elkötnöm majd egy hajót valahogy! Oké, semmi gond. Előbb érjünk oda és meglesz. Tovább gyorsítok a motorral míg már megint félelmetes gyorsasággal nem száguldok. Felnézek és meglátom a túlzottan is ismerős helikoptert. Na ne! Cseszd meg ne! Tekintetemet vissza kapom az útra mire ismételten meghökkenek. Elállják az utamat a haladó kamionok. Ezek között nem férek át! Olyan érzés kerít hatalmába hogy pokol játszik az idióta pöcsök kezére. Mindegyik kamion hátsó ajtaja lecsapódik az aszfaltra ezzel pedig egyértelművé téve nekem, vagy a kamionok belsejében kötök ki, vagy a kamionok alatt. Mintha arra kérnének ugrassak nyugodtan. A fém ajtók szikrákat szórnak ahogy a kamionok maguk után húzzák az aszfalton őket. Mögöttem duda szó mire hátra kapom a tekintetemet és meglátom hogy lassan már a seggemben van két autó. Na nem, én ezt nem csinálom! Gondolat menetem alig fejeződik be máris érzem hogy kissé meglök a kocsi hátulról. Majdnem lezúgok a motorról előre fele és inkább gyorsítok. A motorom első kereke már majdnem fent van a "pallón" ami már biztos bejutást engedne az egyik kamionba. Könyörgöm, mi lesz majd ha bemegyek?! Mikor a repülőgépben voltam francia országban ébredtem fel! A szikrák amik minden fele pattognak kezdik égetni a lábamat, lenézve látom ahogy kisebb lyukakat égetnek fekete gatyámba. Oh te jó ég. Nem fogom túlélni ezt a kurva játékot! Hátra nézek és látom ahogy a kocsi felém hajt ismételten egyre jobban gyorsulva. Pánik szerűen húzom meg a gáz kart és ugratok fel a számorma kialakított különleges pallóra. A motor megugrik, a hátsó kerék ér csak a földhöz mire ijedten előredőlök. A motor első kereke is vissza tér a talajra. Kár hogy emiatt meg is ugrik, most az egyszer nem adok hálát a két kerék meghajtásnak. Kicsúszik alólam a motor és neki ütközik a kamion belső falának míg én a földön csúszok utána. A motorba csúszom mire felnyögöm. Hallom fejem hangos koppanását amit a faltól kapok mikor a motor fordul egyet a még mindig pörgő kerekek miatt és ezzel engem szinte neki dob a falnak. A világ homályba borul. Látom ahogy felhúzódik a kamion ajtaja amin nem rég még motorral jöttem fel. Szememet össze szorítom és próbálom kivédeni az ájulást ami olyannyira lehetetlennek tűnik...

~~~

Fájdalom. Felnyögök az intenzív érzésre. Mi a jó isten történt?! Szemeim kipattan és rögtön felülök hogy eszembe jut mi is történt. Légzésem kapkodóssá válik ahogy felismerem ugyan azt a lakókocsit.

-Nem!- mordulok fel mikor felállok és meglátom ugyan úgy a fájdalom csillapítót és a vizet. Szinte feltépem a szekrény ajtaját mire hátra fele hátrálva leülök a kényelmetlen ágyra- Cseszd meg- sóhajtok fel elkínzottan amikor végig nézem a képeket. Zsebembe nyúlok és előhúzom a kis össze hajtott képet. Kihajtogatom és elmosolyodom ahogy meglátom rajta Zayn arcát. Csukva van a szeme, engem csókol de mosolyog. Izmai megfeszülnek, kirajzolódik tökéletes teste és szívemet rögtön átjárja a keserű de mégis nyugodt érzés. Feltekintek a régi és új képekre a rejtett falon. Ott van ahogy eltátom a számat mikor meglátom az Eiffel-tornyot. Majd a egy újabb perspektívában ugyan ez a kép. A hátam látszik és az Eiffel-torony. Vállaim megereszkedve, lábaim kissé berogyasztva. Aprónak tűnők az óriás építmény mellett. Újabb kép ahogy lerúgom a motorost a száguldó motorról. Aztán ahogy felhajtók a kamionra. Majd ahogy ott bent fekszem már ájultan. Oké, akkor most nem rendes úton jutok el Calaisba hanem majd rejtőzködöm. Akár gyalog is neki indulok nem érdekel ha egy nap! Haza fogok jutni és kész! Össze hajtom a képet melyen Zayn és én vagyunk majd vissza rakom a zsebembe. Elfintorodom mikor meglátom gatyám szárát, eléggé kiégett pár helyen. Bár jelenleg ez a legkevesebb gondom. Szomorúan lépkedem vissza a szekrényhez és csukom be. Fanyarú pillantást vetek a gyógyszerre és az egy pohár vízre. Legalább figyelmesek...undorodva rakom nyelvemre a gyógyszert majd öntöm le torkomon a pohár vizet. Lélekben felkészülve az egy napos túrára nyitom ki a lakókocsi ajtaját. Lábbal csukom be és már indulnék is el arra fele mint tegnap de megtorpanok. Szemem elkerekedik majd veszek egy hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot.

-Mi a jó büdös faszom?!- ejtem ki tisztán és hangosan a szavakat mikor az aljától kezdve végig nézek a hatalmas Krisztus szobron. Miért látom én élet nagyságban a Megváltó Krisztus szobrot?!- Most csak szopattok?!- üvöltöm el magamat körbe fordulva hátha meglátok egy olyan embert aki részese a játéknak- Mi a faszomat keresek én Rio de Janeiro-ban?!- kérdem magamtól újra kétségbe esve miközben ismételten csak leülök a földre tehetetlenségemben. Tenyereimbe temetem arcomat és szaggatottan kifújom az eddig benntartott levegőt. Hogyan jutok haza Brazíliából?!



*Baszd meg! (legalábbis minden tudomáson szerint ezt jelenti, amennyiben nem akkor sajnálom:D)

Kukucs! Íme az új rész, remélem nem okoztam nagy agyfaszt:) Tudjátok hogy imádlak titeket és remélem azért tetszik. Ha valaki nem tudná hogy van Calais és egyéb városok a google mapsba megnézheti csak hogy értsétek hogyan tervezte Jade az útját. Imádás van!:3 Pls kommizatok^^