Harmadik Évad: Nyolcadik Rész

Felnézek a pallón ülve lovagló ülésbe míg lábaimat lógatom.
-Na, ki jön következőnek?- kérdem kacarászva míg lenézek a mélybe ahol több mint egy halom hulla fekszik alattam. Sóhajtva állok fel míg körül nézek a katedrálisban. Tekintetemet a két oldalamon lévő pallókon állókra vezetem. Alsó ajkamat beharapva nézek az egyik srácra mire látom hogy nyel egyet. Könnyedén sétálok a palló végére majd ugrok le a földre és indulok el a lépcső felé ahonnan fel jutottam ide. Rögtön megindulnak felém mire felsóhajtok.
-Állj!- ordít fel a "főnök" mire elmosolyodom. Mindenki megdermed kivéve én. Hisz nekem ő nem parancsol. Tovább sétálok majd megállok az első izzadt egyed előtt. Fejemet kissé oldalra biccentem míg arcát tanulmányozom. Légzése egyre nehezebb lesz mire megsajnálom szegényt. Könnyed mozdulattal töröm el a nyakát mire körülöttem mindenki csak megfeszül, de nem mozdul- Hagyd abba és szállj be a gépbe vagy megöljük a barátaidat- feleli ridegen a férfi mire szemöldökömet felhúzom és felé nézek.
-Megölöd őket?! Ahhoz kicsit több kéne- felelem mérgesen míg érzem hogy fekete szemeim már csak szürkében pompáznak a kijelentése miatt.
-Egy rakéta vető a gépbe eléggé jó lesz nekik szerintem- mosolyog rám mire ereimben meghűl a vér. Kirontok a nagy ajtón és mikor meglátom kint állni a tíz embert vállukon a valódi rakétavetőkkel rögtön eltűnik fekete szemes énem- Hívd fel őket, aztán irány a gép- paskolja  meg a vállamat a férfi míg a kezembe nyomja a telefont. Remegő kezekkel ütöm be Zayn számát majd emelem a fülemhez.
-Nem érek rá éppen egy interjúra megyek hívjon vi...
-Forduljatok vissza, most- szakítom félbe őt továbbra is a tíz férfit nézve.
-Jade?! Jól vagy? Miért?- kérdi rögtön értetlenül teljesen más hangnemben.
-Rakétavető, tíz. Jól vagyok csak forduljatok vissza Zaynie- nyögöm ki mikor hallom hogy ők kibiztosítják a rakétavetőiket. A kezemből kikapják a telefont és hátulról rögtön lefognak míg számra és orromra nyomják a túlzottan ismerős kendőt. Nem veszek levegőt csak vergődöm a férfi karjába. Hátra fele húz majd bedob a repülőgépbe és csípőmre ülve próbálja továbbra is arcomba nyomni a kloroformmal átitatott kendőt.
-Alig fél óra múlva már más városban lesz. Pár óra múlva másik kontinensen és három nap múlva kitudja- nevet fel a férfi a telefonba- Már a repülőgépben van, kétlem hogy lenne értelme ide repülnötök. Éppen most akarja az egyik alkalmazottam a kloroformos kendővel elkábítani Zaynie- nevet fel gúnyosan a főnök a telefonba míg én könyökömmel a férfi arcába csapok mire az felnyög. Erősen nyomja az arcomra a kendőt mire szemeimet lehunyom és hagyom testemnek hogy elernyedjen. Ha bevették egyszer azt hogy elájultam, talán ezt is befogják.
-Ekkora egy kurvát- nyög fel a srác aki eddig rajtam ült.
-Oh három nap múlva magánál lesz, nyugalom- nevet fel ismét a főnöknek nevezett férfi. A szél hatalmas zajjal tölti be a teret majd egy csapódás és rögtön vissza áll a halk zaj.
-Édesek hogy így aggódnak- nevet fel a főnök míg a hangok alapján leül. Mi a faszt csinált az előbb? Kidobta a telefont?! Oké, úgy kell haza jutnom hogy őket nem keverem bele. De attól még haza kell jutnom.
-Elég sok szabályt megszegett a csaj. Nem kéne már tényleg adni neki valami komolyabb büntetést mint az ország váltogatás?- kérdi az a srác aki "elaltatott".
-Majd én eldöntöm Tom! Ez így szórakoztatóbb- nevet fel a főnök. Túlságosan is vissza kell fognom magamat ahhoz hogy ne kelljek fel és öljem meg őket... és talán még meg is érné megölni őket!
-Vissza hoztam az ejtőernyőket. Múltkor a srácok elhasználták az összeset- morogja egy új hang majd halk puffanást hallok. Ejtőernyő?! Elhasználták?! Jézusom...csak úgy kiugrottak? Ennek az embernek betegek az alkalmazottjai.
-Kösz- morogja oda. Mekkora egy paraszt ez az ember?! Ben, Luke és mindenki más is tőlünk kedvesen bánik a másikkal. Talán Robert kivétel volt, de az érthető volt. Kevés eltérés van a szervezeten belül. Bár attól még mindig kifeszülök hogy a két öreg mindent egyedül akar megoldani. Jobban mondva mindent a mi csapatunkkal. Miért nem küldhetjük mi is oda az alattunk lévőket és ülhetünk a főhadiszálláson egy pohár jeges teával a kezünkben?! Oh azért mert ők törődnek a kondijukkal. Hát én kurvára nem akarok jelenleg törődni a kondimmal, én haza akarok jutni!
-A pilóta az kérdi mi a következő ország és város- sóhajt fel még egy ismeretlen hang. Ez azt jelenti hogy van a pilóta plusz még minimum négy ember a fedélzeten. Nem is olyan rossz. Ennyivel még elbánok talán.
-Legyen Irak, de csak megleckéztetés képen. Folyton vigyázzanak rá, csak fél napot lesz ott- hadarja el hümmögve mire két hang felröhög az én gyomrom viszont görcsbe rándul. Irak?! Ez Irakba akar kirakni?! Nem...oh nagyon nem! Előtte ki kell jutnom. Mennyire lehet nehéz egy ejtőernyős ugrást élve megúszni?! Érzem hogy szívem hevesebben kezd verni. Ez nem lesz jó, kifogják szúrni. Zayn! Zaynra gondolok. A családjára, az edzésekre, milyen elaludni mellette...érzem hogy szívem vissza áll a tompa lassú ütemébe mire megkönnyebbülök. Kezdek zsibbadni de még nem mozoghatok. Oké, tőlem balra rakták le az ejtőernyőket. Tőlem balra van egy férfi. Tőlem jobbra a pilóta fülke tehát ott is van bent vagy három ember a pilótával együtt és még a főnök valahol a lábamnál.
-Szép a tenger ilyenkor- szólal meg az egyik és nekem nem kell több. Tenger felett vagyok, nemrég hagytuk el Írországot akkor valahol Anglia közelében vagyok. Szemem kipattan és felmérem hogy csukva van a pilóta fülke ajtaja. Fel sem állok de már könyökkel ütök a főnök arcába majd lendülök tovább a másik férfihoz. Eltöröm a nyakát még mielőtt megszólalhatna és csendben lefektetem a padlóra. Vissza lépek a főnökhöz majd fojtogató szorításba megtartom.
-Megmondtam hogy ne baszakodj velem- súgom a fülébe halkan míg szememet a pilóta ajtón tartom míg csendben várom hogy kapálózva és hörögve megfulladjon karjaim között. Óvatosan fektetem le majd megnézem mind kettő pulzusát és boldogan tudom kijelenteni hogy hallottak. Kinézek az ablakon és elfintorodom ahogy megállapítom hogy még várnom kell jó öt percet minimum az ugrással. Ennyit nem tudok leúszni a partig. Innen látom Liverpoolt, az elég jó lesz ha oda eljutok. Fintorogva nézem az ejtőernyős hátizsákokat majd elszánva magamat a hátamra kapok egyet. Meglepődve tapasztalom hogy milyen súlya van. Tippem szerint kötöm össze magamon, filmben láttam már...ez nem hangzik biztatóan. Szorosa meghúzom még egyszer a lábaimnál lévő kis biztosítókat. Mintha csak kalandparkban lennék, semmi extra. Nem éppen egy helikopterből akarok kiugrani egyedül életemben először...nem. Kikukucskálok az ablakon míg figyelek minden léptemre. Vajon mennyit tudok menni a partok felé ejtőernyővel? Nem húzhatom sokáig már. Fel fog tűnni nekik a csend. Kezemet zsebembe süllyesztem és végig simítok sokat látott össze hajtott fényképen. Otthon alszom ma...Szemeimet elhatározottan emelem fel majd rakom kezeimet az ajtó kisebb bemélyedésébe. Oké, háromra. Egy...kettő...kettő és fél...három! Felrántom az ajtót mire hajamat rögtön megcsapja a szél, orromat megüti a sós tenger illata. Szívem vadul kezd kalapálni mikor lenézek a mélybe. Mögöttem nyílik az ajtó én pedig engedem hogy kiessek a gépből. Testem össze vissza forog míg hajam arcomba csap. Ajkaimat össze szorítom míg a hülye zsinórt keresem amit bepánikolva rántok meg. Testemet felrántja mire felnyögök a hatalmas erő és fájdalom miatt. Mellettem megjelenik újabb két zsinór vagy inkább fogantyú. Reméljük a filmekben jól illusztráltak mindent! Meghúzom kissé a jobbat mire jobbra kezdek menni. Oh istenem ez az! Boldogan kacagom fel míg térdeimet felhúzom csak hogy tovább tudjak majd így menni ejtőernyővel. Haza jutok, innen már csak pár óra kérdése és hazajutok! Légzésem kapkodós ahogy végig nézek Anglián innen felülről. Tekintetem mégis London akad meg...magamba szívom a látképet míg hagyom hogy az a pár könnycsepp legördüljön az arcomon hála a megkönnyebbülésnek. Olyan régen láttam Londont és olyan régen voltam hozzá ilyen közel. A fáradtság kezdi átvenni az uralmat testem felet de még közel sem érzem magamat annyira fáradtnak hogy feladjam. Ma már az ágyamban alszok, Zaynnal. Kissé még inkább jobbra irányítom magamat egyenesen a part felé. Lenézek az alattam hullámzó tengerrel ami most békességgel tölt el. Nem hallom már a helikopter zaját és ettől kis híján újra felnevetek örömömben. Már majdnem elérem a partot mikor térdel huppanok a vízbe. Az ejtőernyő mögöttem rá esik a vízre és ringatózni kezd. Lecsatolom magamról az összes biztonsági szart majd ledobom a vállamról és rögtön gyors léptekkel lépkedem ki a partra, kissé elázva, fázva, fáradtan. Egy kis gyerek megtapsol mire rámosolygom de szemembe könnyek gyűlnek. Az életemet mentettem és erre egy kis kölyök megtapsol... Az első kocsit amit látok feltöröm és beülök a kormány mögé. Padló gázzal indítok és szegek meg minden kicseszett közlekedési szabályt. Kezem remeg és érzem hogy nemsokára elszakad a cérna ami eddig egyben tartott. Tizenhat nap...belegondolva is felfoghatatlan. És ebből alig érzékeltem valamit. Minden ébredéskor más ország. Az a rohadt lakókocsi. A harmadik ébredéstől a rutin. Kiráz a hideg a gondolatra hogy annyi ideig tartott ez a szar hogy megszoktam. Satufékkel érkezem a főhadi szállás elé mikor már éppen túl mennék rajta nagy gondolat elmerüléseimben. Kivágom a kocsi ajtaját majd berontok az épületbe. Nem szólok semmit míg sokan megbámulnak mintha szellemet látnának. Végig nézek magamon és rájövök hogy vizes vagyok és kócos a hajam. A ruhám piszkos ahogy én magam is. Sőt, a hajam is vizes. Lábbal rugóm be a fő iroda ajtaját.
-Soha többet nem hívlak fel titeket- nyögöm ki végig nézve a kissé hiányos társaságon. Ami rögtön feltűnik hogy nincs itt Zayn, márpedig nekem rá van szükségem vagy olyan hisztit csapok le amit senki nem látott még!
-Jade- nyög fel Dervish majd magához ölel én pedig fáradtan ölelem vissza.
-Azt hittem már betonra löktelek- sóhajtok fel megkönnyebbülve.
-Hát majdnem- néz rám felnevetve boldogan.
-Cseszd meg Hercegnő!- sóhajt fel Ben magához húzva miközben Luke is átölel ahogy Zoe és Stan is. Zayn és Darren hiányzik...bár személy szerint engem csak Zayn érdekel.
-Hol van?- kérdem rekedtes hangon én nem kell kimondanom hogy ki így is tudják kiről beszélek.
-Egy órája haza küldtem hogy aludjon- feleli Luke mire bólintok és már rohanok is kifele. Nem kiáltanak utánam és hálás vagyok érte hogy nem kérdezősködnek. Ha lehet gyorsabban vezetek haza mint eddig valaha bármikor bárhova. A ház közelében bármennyire is fájdalmas de lelassítok, meg akarom lepni. Leparkolok és még a kocsi ajtót is nyitva hagyom csak berontok a házba.
-Mi a fasz?- kérdi értetlenül Lou.
-Itt van?!- kérdem akadozó légzéssel mire a lesett állú Niall bólogatni kezd. Rögtön a szoba felé lépkedem majd benyitok. Körül nézek de nem fekszik az ágyban. Nincs a szobában...aztán meglátom az apró kis fénycsikót a fürdőszoba ajtajának alján kiszűrődni. A szoba rendben van, nem úgy mint amikor utoljára láttam. Leeresztett vállakkal nézem az ajtót és fel sem tudom fogni hogy mögötte ott van Ő. Olyan mintha újra négy év telt volna el. Az ajtó kinyitódik és látom hogy már mérgesen kezdene valamit mondani, gondolom nem rám számított de megtorpan mikor meglát. Csípőjén hanyagul lóg egy törülköző én pedig csak felzokogok.
-Babe- leheli maga elé rögtön magához húzva. Férfias illata szinte arcon csap mire még jobban elkezdek sírni és magamhoz húzom őt- Úristen, kicsim! Annyira szeretlek- motyogja hajamba. Vállaim rázkódnak ahogy ő húz magához én pedig erőtlenül ölelem őt.
-Annyira hiányoztál- motyogom mellkasába mire két oldalt megfogja az arcomat és felemeli maga felé. Szeme könnyes mire még több könny kezd áradni a szememből. Mellkasom tompán szorít ahogy végre elmerülök barna szemeiben.
-Bántottak?- kérdi elhalt hangon mire megrázom a fejemet még ha volt is pár verekedés és van pár sebem akkor is. Ajkaimhoz hajol és lágyan megcsókol amit rögtön viszonozok neki. De én durván és akaratosan. Hajamba túr és úgy húz magához közelebb mikor nehezen de eltolom őt magamtól.
-Kiugrottam a helikopterből egy ejtőernyővel, tizenhat napja nem fürödtem, nem mostam hajat és nem mostam fogat. Inkább ne nyúlj hozzám- mondom kissé felkuncogva bár még szipogva.
-Te ki ugrottál a gépből?!- kérdi értetlenül teljes döbbentséggel az arcán.
-Egész jó volt- mondom neki míg ajkaimat lebiggyesztem.
-Jézus Jadey- rázza meg a fejét míg újra megcsókol- Fürödjünk- súgja ajkaimra kissé nevetve.
-Szerintem te már fürödtél- mondom neki míg meghúzza alsó ajkamat.
-Több mint két hetet aggódtam érted és kaptam dührohamot plusz agyvérzést minden percben. Nem fogsz nélkülem menni sehova sem- rázza meg a fejét mikor újra megcsókol majd derekamnál fogva maghoz húz jobban én pedig végig simíthatóm felsőtestét.
-Ha így folytatod nem lesz zuhany. De büdös és piszkos vagyok- lihegem ajkaira mikor szorítása egyre erősebb lesz.
-Így is tökéletes vagy- súgja fülembe míg csókot ad nyakamra amitől kiráz a hideg. Átkarolom nyakát mire megfogja a csípőmet és felemel. Lábaimat dereka köré fonom és fejemet nyakába fúrom.
-Zuhany?- kérdi halkan.
-Igen- motyogom nyakába mire érzem hogy kirázza a hideg miközben megnyitja a csapot. Óvatosan rak le és húzza le rólam a fölsőt.
-Ez nem a tied- feleli halkan és szomorúan míg eldobja a háta mögé.
-Moszkvában vettem- felelem egy mosollyal mire látom hogy kissé megdermed majd felnéz rám és végül fejét rázva nyúl hátam mögé és kapcsolja ki a melltartómat. Alsó ajkát beszívja és azt kezdi rágcsálni mire érzem hogy kezd feltörni bennem a tizenhat nap különlét- Fáradt vagyok- felelem nyüszögve mire értetlenül néz rám.
-Tudom Babe, gyorsan rendbe szedünk és alszunk- súgja rekedtes hangján a számra mire ajkáért kapok.
-De ha ilyen vagy akkor ebből nem alvás lesz- súgom neki vissza mikor már csípőmet ölelve húz magához. Elhúzódik tőlem és mosolyogva gombolja ki gatyámat. Keze zsebembe nyúl és előveszi az össze hajtott képet.
-Ez is a tied?- kérdi érdektelenül mire bólintok egy aprót és elmosolyodom az össze hajtott képet nézve. Szemöldökét értetlenül húzza fel rám nézve majd kihajtogatja a képet. Szája kissé elnyílik ahogy a kopott képet tanulmányozza- Az én gatyámba is ugyan ez a kép van, kissé jobb állapotban- kuncog fel míg a vizes képet szét hajtva a pultra teszi. Szemöldökömet most én ráncolom értetlenül míg lehúzza rólam a gatyát- Mi is megkaptuk a képeket...- sóhajt fel, meggyötörten. Felhúzom magamhoz és újra megcsókolom. Annyira hiányzott, és annyira hihetetlen hogy most itthon vagyok. Vele. Régen voltunk külön ennyit, talán soha. Mindig láttam őt, még a szakításuknál is. Felkap én pedig dereka köré kulcsolom lábaimat. Rajtam van a bugyim rajta pedig a törülköző de be áll a meleg vízsugár alá. A kabin ajtót egy könnyed mozdulattal rántja be majd hátam a hideg csempére tapad amitől felnyögök. A kabin ajtajai máris párásak aminek csak örülök. Óvatosan rak le míg homlokát enyémnek dönti és halkan kapkodja a levegőt- Annyira féltettelek- súgja rekedt hangon mire mosolyogva szedem le róla a törülközőt és csak hagyom hogy csattanjon a kabin alján majd még jobban elázzon.
-Próbáltam haza jutni- mondom neki szomorúan mire fájdalmas grimaszba rándul arca.
-Próbáltalak hazajuttatni- mondja csendesen míg lehúzza rólam a bugyit. Lábbal lökdösöm arrébb míg magamhoz ölelem izmos testét. Mellkasom szinte belesajdul abba ahogy hallom szívének dobbanásait- Ezentúl csak velem mész akciókra, senki mással- dörmögi elázott hajamba.
-Nem Dervish hibája volt- kuncogok fel halkan még ha tudom is, hogy valójában ha tényleg Zaynnal megyek akkor nem visznek el.
-Irtó nagy lecseszést kaptunk Zoetól. Igaza is volt, ahogy neked is- sóhajt fel maga felé emelve arcomat. Vonásai ellágyulnak ahogy arcomat fürkészi, mintha évek óta nem látott volna- Kezdett olyan szar lenni mint a négy év- suttogja csendesen és megtörten amitől a szívem szakad meg.
-Ne haragudj- nyögöm ki elcsukló hanggal mire elmosolyodik.
-Rád sohasem Babe- hajol oda újra ajkaimhoz. Gyengéden szánt végig rajtuk nyelvével mire felnyögök. Keze rögtön derekamra simul én viszont közel húzom magamhoz. Testünk össze tapad én pedig ismét a csempénél kötök ki. A mély és heves csóktól röpke három másodperc alatt vesztem el az eszemet. Ajkai áttérnek nyakamra mire felnyögök a régen érzett érzés miatt. Érzem ahogy elmosolyodik míg testével jobban nekem feszül. Kezem haját szántja míg kissé meghúzom fekete, vizes tincseit. Végig nyalja nyakam ívét mire elrántom magamtól a fejét és már én harapdálom kulcscsontját. Mély nyögés szalad ki száján mire lehunyom szememet és megszívom a vékony bőrt amit fogaimmal csípek össze. Bal kezemmel haját gyűrűm míg jobb kezemmel hasán simítok végig.
-Már nem vagyok fáradt- suttogom fülébe miközben keze bejárja testemet. Érzem már merevedő férfiasságát ami maradék önuralmamat és eszemet is elveszi.
-Valamiért már én sem- kuncog fel míg fenekembe markol és úgy húz magához még közelebb ami már nem igazán lehetséges- De előbb mosakodjunk- csókol meg újra mire szomorúan nyögök fel. Nincs időm szomorkodni ugyanis a következő amit már érzékelek hogy tusfürdővel dörzsöli a testemet. Megbabonázva figyelem csoki barna szemeit amik féltést sugároznak.
-Jól vagyok- mondom neki halkan mire elmosolyodik.
-Nem vagy jól- rázza meg a fejét szomorúan amitől annyira abszurd lesz az egész, hiszen ugyan úgy viseli azt a szar mosolyt. Habos keze óvatosan simít végig hasamon ahol ott éktelenkedik a golyó nyoma.
-Már jól vagyok- sóhajtok fel fáradtan míg kiélvezem hatalmas tenyerének melegét. Érzem ahogy mellkasa hátamnak feszül majd kezei masszírozni kezdik melleimet én pedig csak lehunyva a szememet fejemet hátra vetem. Légzésem gyorsul és erre rátesz egy lapáttal az is hogy nyakamat kezdi csókolgatni. Egyik keze megindul lefele a hasamon majd megérzem rögtön két ujját bennem mire felnyögök.
-Szeretlek- súgja a fülembe míg felvesz egy lassú tempót ujjaival. Válaszolnék neki de lélegzetem is elakad és teljesen rendszertelenné válik. Számat össze préselem de szinte rögtön el is nyitom mikor sokkal mélyebben belém tolja magát. Apró sikoly hagyja el a számat de mintha nem is törődne vele szívja tovább nyakamat és masszírozza melleimet. Csípőmet szinte ösztönösen kezdem mozgatni hogy ujjai elébe menjek- Nem felejtettem el a két hét pihenést- nyögi rekedtesen a fülembe. Karjaimmal hátra nyúlok és úgy karolom át nyakát. Alhasam szorítani kezd és az érzéstől egyszerűen levegőt is elfelejtek venni. Hatalmas nyögés szakad ki a számon mikor végig szánt rajtam az orgazmus. Eddig mellemen lévő kezét mos csípőm köré fonva tart, lábaim túlságosan remegnek ahhoz hogy én most egyedül megálljak. Óvatosan fordít vissza magával szembe és tol be a vízsugár alá. A hab szinte rögtön elkezd rólam lecsurogni míg én a levegőt kapkodva, kipirulva tekintek fel elfelhősödött tekintetébe...


Kukuucs! Íme egy rész. Következőről még mindig nem tudok sok mindent mondani:D A könyvecském első fejezete kész amit elkezdtem írni. Majd azon gondolkoztam, hogy ez a blog vajon hány oldal? Hiszen én eddig nem word-ben írtam a részeket. Szóval ha valaki unatkozik nyugodtan megmondhatja hogy ez a kevéske 117 rész. ( Emlékezetből számolás, lehet több vagy kevesebb) Szóval ha valaki unalmasnak tekinti a nyarát szívesen várom ezt az infot. Ha kell cserébe valami ösztönzés szívesen várom az ötleteket komiban:D A következő rész pedig megpróbálom úgy 3-4 napom beül hozni!:) Imádás van! <3