Harmadik Évad: Második Rész

-Kellj már fel seggarc- löki le a székről Zaynt Lou. A még alvó Zanyt...
-Pöcs vagy- mordulok Loura míg a kábult Zaynt aki már reflexből törné el valaki csontját felsegítem- Nyugi- súgom fülébe mire ellazul és felnyögve megdörzsöli arcát.
-Bent megvárunk haver- csapkodja meg a vállát Harry egy együtt érző fintorral. Kiszáll a négy srác a kisbuszból én pedig leültetem Zaynt az egyik székbe.
-Minden okés Zaynie?- kérdem aggódva míg fáradt, karikás szemeit nézem. Fejét megrázza és fekete haját hátra dobja míg felsóhajt.
-Csak fáradt vagyok, semmi komoly- mosolyog rám lágyan de az aggodalmam nem szűnik.
-Megcsináljuk a négy helyes lecsapást holnap és utána egy hónapig kihúzod a maffiát. Marad a banda és kész- mondom szomorúan meggyötört testét nézve.
-Dehogy! Bennek szüksége van rám. Bírom Babe, ne aggódj- simít végig arcomon.
-Zayn- mondom szomorúan míg szívem tompán verni kezd.
-Egy hét pihi a meló után, megegyeztünk?- nyújtja felém kezét hogy megrázzam és megerősítsem a fogadást.
-Két hét, bármi is történik- nyújtom a kezemet fintorogva.
-Legyen- nevet rám majd kezet rázunk.
-Ki fogsz dőlni- sóhajtok fel ahogy felém hajol.
-Majd össze kaparsz- kuncog fel mire mosolyogva viszonozom apró csókját annak ellenére is hogy szívemet még mindig körül fonják az aggodalom fekete szálai.
-Ettől félek- sóhajtok fel míg felhúzom az ülésről. Úgy indul meg előre mintha nem éppen azon lenne hogy össze esik és a betonon átalszik két teljes napot. Átkarolja vállamat és kissé rám támaszkodik, így indulunk el a hátsó bejárat felé. Nekem csak a Maffia van és ő, de még így is fárasztó. Hát akkor még neki milyen lehet.
-Csak ne agyalj ezen, ha gáz úgyis szólok- puszil hajamba mire elfintorodom.
-Már gáz van és nem szólsz- mondom neki halkan mikor belépünk az ajtón. Szomorúan néz rám és viszonozom ugyan ezt a kiskutya tekintetet.
-Komolyan csak fáradt vagyok, ennyi. Könyörgöm ne lovagolj ezen- ránt vissza karomnál fogva. Tekintetem elfordítom róla míg felsóhajtok. Miért nem tudja beismerni hogy sok neki?! Miért halszolja halálra magát?
-Oké- mondom halkan átölelve őt. Megkönnyebbülve ölel vissza és sóhajt fel. Nem fogom én is nehezíteni a helyzetét. Még mindig aggaszt, hogyne aggasztana hogy folyton fáradt, hogy gyengülnek az ütései. Hogy kidől amint lehunyja a szemeit. A koncentrációs képessége egyenlő lett egy háromévesével...az ő munkája mellett ez életveszélyes.
-Zayn!- kiállt ide nekünk valami rendező majd rögtön meg is indul felénk- Próba van- tájékoztatja mosolyogva míg a kezébe nyom egy kávét.
-Oh, oké. Megyek- vágja rá rögtön majd megragadja a kezemet és maga után kezd húzni.
-Jade!- sikkant fel Ems amint belépünk a nagy terembe. Elengedem Zayn kezét és villantok felé még egy biztató mosolyt míg ő felmászik a színpadra én pedig Ems felé lépkedem.
-Hiányoztál- sóhajtok fel míg magamhoz húzom.
-Te is csajszi- nevet rám míg lehuppanunk a földre egymás mellé.
-Mesélj- mosolygok rá utalóan mire látom hogy elvörösödik.
-Miről?- kérdi kissé feszengve míg mosolyogva felnéz a színpadra.
-A nászútról! Nem volt időm haza menni az utóbbi pár hétben- sóhajtok fel keservesen.
-Hát azt vettem észre- förmed rám mire küldök felé egy bocsánat kérő pillantást.
-Na mesélj- lököm meg öt testemmel mire felnevet.
-Remek volt. Olyan édes volt végig. És a kis házikó is nagyon szép volt. Nem fényűző hanem olyan...családias- mondja halkan mintha attól félne kitudódik az egész. Holott körülöttünk nincs senki. Csak a színpadon futkosnak jelenleg.
-Más a házas élet?- kérdezem kíváncsian mire felnevet.
-Jobban össze köt minket- rántja meg a vállát- de egyébként semmi változás- néz rám csillogó tekintettel.
-Örömmel hallom- sóhajtok fel kinyújtva lábaimat és hátul megtámasztva magamat kezeimmel.
-És ti? Zayn szarul néz ki, meg te is. Becsapott a villám a paradicsomba?- kérdi félve míg ő is felveszi az én pózomat.
-Mi megvagyunk, mármint semmi vita és ilyesmi. Csak a maffiás dolgok az esküvőtök után nagyon felbolydultak. Holnap megyünk lecsapni elvileg. De eléggé gáznak tűnik már most az egész. Ráadásul Zayn totál kivan- nyögök fel őt nézve míg a srácokkal énekelnek de csak Acapellában- Itt van neki a banda és a hírnév, a családja hiszen Trsiha eléggé kiakadt mikor megtudta mi is van. Na meg a Maffia- rázom meg a fejemet feladva szinte azt hogy valaha is ki tudja pihenni magát.
-Előbb utóbb kiég ha így folytatja- mondja halkan ő is a srácokat nézve.
-Én is ettől félek. De nem szól. Viszont most megbeszéltük hogy a holnapi akció után hanyagolja két hétig a maffiát bármi is történik- mosolygok rá kissé fancsalian.
-Nem mersz neki szólni hogy te is kivagy mert nem akarsz plusz terhet rá rakni, mi?- kérdi egy fájdalmas mosollyal mire rögtön elfintorodom.
-Túl sok dolga van Ems. Én kifáradok a Maffiával neki meg még annyi más dolga is van- suttogom neki míg fejemet lehajtom és megdörzsölöm arcomat.
-Erős, kibírja- mondja gyengéden mire hálásan felnézek rá.
-Persze, tudom- mondom mosolyogva de hangom át van itatva az elkeseredéssel.
-Inkább menj pihenni- sóhajt fel Niall míg a hajába túr.
-Megvagyok- rázza meg a fejét Zayn.
-Jade, vidd el aludni. Van még három órája. Utána pedig egy hogy meglegyen a haja és a sminkje, addig átvesszük vele a dalokat majd- mondja a mikrofonba Harry míg rám néz. Rögtön felpattanok és futva érkezem a színpadhoz. Könnyed mozdulattal ugrok fel és lépkedem mellé. Idegesen fújtat mire nyelek egyet csak hogy felkészüljek arra ha esetleg leordítaná a fejemet.
-Csak alszunk, gyere- suttogom fülébe mire idegesen eldobja a mikrofont és elviharzik. Szemeimet lehunyom és mély levegőt veszek hogy lenyugtassam magam.
-Menj- szólal meg halkan Liam mire rögtön futva indulok utána. Vagy a fél épületet végig rohanom mikor végre megpillantom a falnak támaszkodva.
-Ilyent, többet ne- lihegem neki mellé sétálva.
-Jól vagyok, tényleg- nyög fel rám néz mire még inkább elszomorodom.
-Csak fáradt vagy Zayn! Menjünk aludni- fogom meg a kezét és rögtön behúzom a szobába. Azt hiszem megtaláltam a sminkes szobát, egyetlen egy kanapé van itt bent. Megfogom Zayn kezét és magam mögött húzva indulok meg a fekete bőr kanapé felé. Lehuppanok mire ő is leül mellém.
-Ezen sehogy nem férünk el ketten- nyög fel hátra döntve a fejét.
-Csak feküdj el- nevetek rá. Hajába markolok és ölembe húzom a fejét. Lábait kinyújtja és feltekint rám. Lehajolok hozzá és nyomok egy gyors puszit szájára. Lustán rám mosolyog majd lehunyja szemeit. Alig telik el pár perc azzal hogy hajával játszadozom máris elalszik az ölemben.

~~~

-Pihend ki magad haver- sóhajt fel Liam fejét csóválva helytelenül.
-Ki fogom- mosolyog rájuk Zayn majd magával húz a szobánkba. Kikészült a koncerten, nagyon de persze ezt sem mondja el. Túl makacs...
-Nem csak én hiszem hogy szarul vagy- jegyzem meg halkan miközben becsukom az ajtót.
-Hagyd már ezt!- csattan fel rám mire össze rezzenek.
-Zayn, csak azt mondom hogy pihenj, ne törődj semmivel és lazulj- sóhajtok fel halkan míg lehuppanok inkább az íróasztal előtti székre.
-Baszki Jade! Tudom mikor égek ki! Ha pihenés kell pihenek!- üvölt rám mire fáradtan felnézek rá.
-Azért üvöltesz mert fáradt vagy és ezért ingerlékeny vagy. Inkább aludj- intek az ágy felé fáradtan.
-Felbaszol- morogja oda nekem míg egész teste megfeszül.
-Zayn komolyan mo...-eddig jutok mikor felránt magához. Ezzel pedig belenézek éjsötét szemeibe- Zayn- nyögök fel megrémülve- Nyugodj le, megértem. Irányítsd- suttogom neki kétségbe esve. Olyan régen tört át neki! Ne most...könyörgöm! De hát érthető, ha fáradt nem tud koncentrálni, és ha nem tud koncentrálni akkor előbújik az ördög.
-Kurvára elegem van ebből az egészből. Te nem vagy a helyemben- morogja az arcomba míg elenged de teljesen nekem feszül. Komoran állom sötét tekintetét. Olyan ez mintha egy démonnal akarnék farkas szemet nézni- Szóval spórold meg a kurva idődet és akadj le rólam!- üvölt bele a képembe mire lassan pislogok egyet.
-Mi a fasz van gyerek?!- nyit be Lou értetlenül.
-Menj ki- dörrenek rá de Zayn már megindul.
-Minek kell közbe szólni?!- üvölt rá Louisra aki jól láthatóan megrémül Zanytól.
-Térj már észhez!- ordítok rá hogy kizökkentsem mire megfordul és vissza kézből pofoz fel. Akaratlanul is balra hajolok és meggörnyedek ütésének erejétől. A levegő megfagy míg én össze csukom remegő számat. Remeg mindenem, de azért szemöldökömhöz vezetem a kezemet. Megérzem a sűrű, ragacsos vért és szinte rögtön bukfencezik egyet a gyomrom- Menj ki Louis és felejtsd el amit láttál- egyenesedek fel a legjobb pókerarcommal.
-Jade- nyög fel Lou engem nézve, vagy inkább talán a vérző szemöldökömet bámulva.
-Menj ki- ismétlem higgadtan miközben vissza rántom Zaynt- Takarodj!- üvöltök rá mikor nem mozdul. Az ajtó becsapódik és szinte ugyan olyan hanggal rögtön én is neki csapódom hála Zaynnak. Mérgesen fújtatva figyel engem még mindig ugyan olyan sötét szemekkel mint haja- Fogalmad sincs ki vagyok mi?- kérdem elcsukló hangon. Nyelek egy nagyot hátha a gombóc eltűnik a torkomból.
-Menj ki- sziszegi nekem míg felém lépked.
-Térj észhez- felelem neki könnyedén.
-Én?!- üvölt rám újra. Fejemet gyorsan rántom balra míg az ő ökle átszakítja a fa ajtót. Szívem még hevesebben kezd verni mint eddig.
-Zayn- kérem remegő hangon de mintha meg se szólalnék. Le kell ütnöm, nem fog kitisztulni az agya... Előre lendülök és gyomrába ütök ezzel elindítva egy csúnya verekedést. De nem hagyhatom hogy kimenjen a többiekhez. Ha engem megütött akkor őket meg is öli. Bár rá nézve, engem is megölne jelenleg....te jóég... Ennyi gondolat kiesés elég is volt és máris megragadja kezemet és átdobjon válla felett. Felnyögök ahogy ráesek az íróasztal szélére majd onnan le. Tudom hogy ő a jobb kettőnk közül verekedés terén. De ez valahogy most a legaggasztóbb. Nem csak egy hülye versenyről van szó. Péppé fog verni...megfog ölni...Hajamat megtépve emeli fel fejemet és nem törődve semmivel ütök rá teljes erőmből lágy részére. Felállok és hátrálok pár lépést.
-Jade- szól be egy félénk hang.
-Menj már be!- jön a következő mire megdermedek. Ha a srácok bejönnek tényleg vége mindennek.
-Hívjátok Bent és Lukeot. Most!- dörrenek rájuk míg Zayn újra nekem ront. Lábbal rúgok oldalára amitől neki dől az ágynak- Cseszd meg állj már le!- üvöltök rá de nem használ neki semmi. Én magam is voltam ilyen állapotban, és én sem tudtam mit teszek. De a remény hal meg utoljára, nem de?! Könyöke száll felém mire alkarral félre ütöm, és máris hasába küldöm másik könyökömet. Mintha meg se érezné, úgy fogja le két kezemet majd fordít meg és térdel a hátamba. Szinte sípolva dőlök előre. Könnybe lábad a szemem a fájdalom hatására amit jelenleg érzek. Négy kéz lábra küzdöm magam de mielőtt fel is állnék abban segít ő maga is. Kár hogy a hajamnál fogva- Zaynie- próbálkozom tovább míg a levegő továbbra sem igazán jön. Öklöm szegycsontján csattan mire látom hogy szeme elnyílik és felnyög a fájdalom miatt. Utálom őt bántani, és tudom mennyire is fáj ez az ütés. Fel sem fogom mozdulatát de már arccal csapódom a fürdőszoba ajtajának. Reccsenés majd tovább dőlök előre. Az ajtó kilincse a hasamba áll mire nyögve és össze görnyedve fordulok le róla. Hitetlenkedve nézem Zaynt ahogy megjelenik az ajtótokban. Kitörte velem az ajtót...ez már kurvára nem jó! Hiába fáj, rögtön felkapaszkodom. Kis híján magamtól is kapok egy sokkot ahogy a tükörbe meglátom véres arcomat és néhol szétszakadt ruhámat. Vagy éppen vérző oldalamat. Látom hogy Zayn lendül én pedig megfordulva rúgok hátára és ezzel sikeresen a csapra esik. Arcomra fintorba szökik a mozdulat miatt, hiszen fáj. Nem is kicsit. Könyökkel ütök Zayn tarkójára de szinte semmit nem észlelek rajta, mintha meg sem ütöttem volna. Holott ettől már el kellett volna ájulnia. Lábaimat elkaszálja mire épp hogy csak megtámaszkodom...tenyérrel a tükrön. Apró szilánkokra törik de legalább az egyensúlyom megmarad. Még ha a kezem mostantól diszkó gömbként funkcionál tovább. Könyökkel újra a tarkójára csapok mire elernyed. Újra rá ütök és végül lecsúszik a földre, ájultan. Lihegve huppanok le a földre, fáradtan, véresen és úgy hogy mindenem fáj. Légzésem egyre jobban gyorsul majd feltör belőlem a sírás. Kezemet remegve tartom a levegőben hiszen minden irányból üvegdarabkák állnak ki belőle. Egyik térdemet felhúzom és ráhajtom homlokomat. Tovább szipogok mikor az ajtó kirobban.
-Jézusom- nyög fel Ben mire felkapom a fejemet- Jól vagy?!- kérdi rögtön aggódva mellém futva. Ekkor látja meg Zayn ájult testét.
-Rátok támadtak?!- kérdi értetlenül Luke míg fel emeli nagy nehezen Zaynt.
-Fekete szem- mondom halkan míg Ben nekem segít felállni.
-Mi a jó büdös faszom van itt?!- kérdi értetlenül Harry belépve.
-Fáradt volt, szerintem kiégett. Előjött a fekete szem én meg neki estem- sóhajtok fel még mindig kissé szipogva. Eltekintek a fiúkra és Louis csalódott tekintetére.
-Minek estél neki?! Tudtad hogy rögtön vissza támad!- hord le Luke mire nyelek egy nagyot.
-Tudom, csak vigyetek el a dokihoz- motyogom magam elé kissé megsemmisülten mikor Zaynt már az ágyra fekteti Luke. Kifurakodom a fiúk között de vissza is fordulok mikor Lou megragadja a felkaromat és maga felé fordít.
-Hülye vagy?- kérdi értetlenül mire jelentőség teljesen ránézek.
-Felejtsd el- suttogom neki fejemet rázva újra megindulva a kijárat felé. Nem akarom hogy tudják...nem kell tudniuk hogy ő ütött meg előbb.
-Azért jól vagy?- kérdi Ben mikor utolér.
-Remekül- felelem halkan és ridegen.
-Tudnod kellett hogy támad ha te megtámadod. Elég lett volna ha megcsókolod vagy becézgeted. Minek akartál verekedni?!- kérdi értetlenül és mérgesen.
-Hülye voltam, hagyjuk- felelem továbbra is fa arccal és érzéketlenül míg beülök hátra. Óvatosan az ölembe ejtem szét szabdalt kezeimet. Fejemet az ülés támlának hajtóm és lehunyom a szemeimet...
-Jade, itt vagyunk- hallom meg Luke halk hangját mire szemeim kipattannak.
-Megy egyedül is innen. Kösz- hadarom el nekik kissé kábultan és álmosan még.
-De...-nem érdekel mit mondanának. Nem fogom még egyszer végig hallgatni hogy az én hibám hogy szétvert.
-Shark- biccentek neki mikor köszönés nélkül belépek a rendelőbe.
-Úh kislány- húzza el a száját ahogy feláll a székből és végig néz rajtam.
-Hozz helyre, és nyugtatót kérnék nem pedig fájdalom csillapítót- szögezem le ahogy felülök az asztalra. Amelyen már jó párszor feküdtem.
-Ki intézett el így?- kérdi értetlenül míg a kezembe nyom két pirulát és egy pohár vizet.
-Tudod mi az a fekete szem?- kérdem hadarva míg gyorsan lenyelem a nyugatot majd vissza adom neki a pohár vizet.
-Luke?!- vonja fel a szemöldökét kételkedve.
-Zayn. Rátámadtam pedig tudom hogy ilyenkor esélyem sincs- mondom monoton hangon mire megforgatja a szemét.
-Mond hogy legalább tényleg úgy vert meg hogy fekete volt a szeme- förmed rám míg oda hozza a kötszereket, csipeszeket és fertőtlenítőket- Tudom hogy hazudsz. Kórházban dolgoztam. Tudod hány nő jött be azzal hogy elesett miközben amúgy a pasija verte?!- kérdi dühösen míg kezemből kezdi kicsipkedni a tükör darabkáit.
-Ne mond el senkinek- sóhajtok fel szomorúan- És igen, fekete volt a szeme- mondom szomorúan.
-Nyugodtan sírj. Nem mondom senkinek sem- suttogja halkan és nekem több sem kell máris folynak a könnycseppjeim. Tudom hogy nem ütött volna meg ha tiszta...ez csak a fekete szem miatt volt. De akkor is olyan..rossz és megalázó. Soha nem pofozott meg. Jobban fájt az a pofon mint hogy átszakítottam a fürdőszoba ajtónkat vagy hogy letört velem egy darabot az íróasztalból. Vagy amikor megtaláltam a bizonyos tízes fájdalmat- Nemsokára hat a nyugtató- néz fel rám szomorúan mikor már testem is rázkódik a sírástól. Zayn soha nem bántana, utál bántani. Egyszerűen csak a fekete szem ezt hozza ki az emberekből. Elvégre Luke is megölte a feleségét...-Minden oké?- kérdi megrémülve Shark mikor felülök.
-Adj még nyugtatót- nyögöm ki nagy nehezen magam elé meredve.
-Te jó ég Jade, lassan agyvérzést kapsz- hadarja miközben pulzusomat méri. Érzékelem hogy kutakodni kezd egy fiókban de valahogy mégsem jut el tisztán a tudatomig. Mi van ha....megölt volna?! Nem. Ő nem. Zayn nem! Szeret engem és én is őt...de a fekete szem megtette volna. Ha nem tudtam volna magamat megvédeni...megölt volna...


Kukucs! Íme az új rész:3 Remélem tetszik:) Írjátok meg a véleményetek komiban! Pipáljatok és iratkozzatok fel :3 Imádás van!! <3