Harmadik Évad: Hetedik Rész

Fejfájás...Szemeimet már csak lustán nyitom ki míg tapogatózni kezdek a vízért és a gyógyszerét. Amint megtalálom őket már megszokottan veszem be a gyógyszert és iszom meg a vizet. Lustán állok fel és fésülöm át hajamat ujjaimmal. Szinte kivágom a szekrény ajtaját. Unottan nézem át a pár új képet. Vásárolom, felborítja az asztalt a gyökér, össze esem majd ahogy elaltatnak a srácok a kocsiban. Megdörzsölöm arcomat majd előveszem a képet. Ahogy lassan kihajtogatom elmosolyodom megpillantva őt. A kép már kopott. A hajtogatások mentén szinte nem is látszik a kép csak halványan, pár helyen látszik a könnyem nyoma de még kivehető az egész. Vissza rakom a zsebembe majd kilépek. Körbe se nézek, rég elterveztem magamban ezt a napot. Aligha fontos hol vagyok. Meglátom az első protein sátánt és elszántan megindulok felé. Nem torpanok meg csak elmosolyodom mikor meg hallom az ismerős nyelvet. Angol nyelvterület. Könnyebb lesz mint hittem. Értetlenül néz rám a hústorony mire felnevetek.
-Halott vagy- nevetek rá mire látom hogy szemöldökét össze ráncolja de már védekező állásba áll- Mutassak egy trükköt?- kérdezem alsó ajkamat beharapva. Fejét oldalra hajtja míg én engedem magamnak hogy felszínre törjön a kisördög. A világ szürkébb lesz, jól tudom mennyire félelmetes lehet ahogy egy kisebb szürke réteg robban a szememben. Ezt az is igazolja hogy álla kissé leesik. Térdem hasába száll mire össze görnyed, nem adok neki időt. Könyököm tarkóján csattan de másik kezemmel haját megfogva rántom fel a fejét majd ütök másik kezemmel teljes erőmből ököllel a torkára. Eldől, holtan. Én pedig unottan nyúlok cipőjéhez és rántom elő a tőrt. Heten indulnak meg felém minden irányból. Az emberek sikítva futnak el körülöttem míg a hét elszánt férfi felém fut. Szememet lehunyom és mély levegőt veszek míg fejemet hátra ejtem majd körbe forgatóm. A hangok közelségére kipattan a szemem. A kést eldobom mire a fickó nyakába áll és már lépek is utána. Egy kézzel tépem ki torkából míg lábbal a másik irányba rúgok ahonnan már nekem rontanának. A férfi vissza pattan de még így is marad öt. Könyököm az egyik bordájába száll míg a kést valamelyik combjába állítom. Fordulok egyet míg a fordulatot felhasználva a rúgásomba hatalmas erőt víve rúgok fejbe egy másikat. Kitépem a férfi combjából a kést és nyakába állítóm majd onnan is rögtön kirántom. Maradt öt és fél. Változtatok a kés fogásán és úgy fogom meg hogy a tőr alkarom vonalát vegye fel. Előre kitörök bal lábammal míg jobb kezemet alulról fölfele balra húzom és ezzel ejtek egy szép vágást az egyik férfi mellkasán. Lehúzom jobb kezemet majd kissé kifordítva az felfele oldalába szúrom a kést. Ökölbe szorítom a kezeimet majd két oldalt fülére ütök és mielőtt eldőlne kirántom a kést. Érzem hátamban a fájdalmat mire földre esek. Rögtön hátam fordulok majd páros lábbal felrúgok a hátba támadó faszfejre. Idegességemben még a kést is eldobom teljes erőmből mire szemgödre helyét átváltom a kés markolatára. Fintorogva gurulok arrébb mielőtt rám esne. Erős rántással húznak fel talpra a hajamnál fogva. Még mindig maradt három korcs. Egy félkört leírva könyökölök az egyik orrába mire hátra fele kidől és egy ránézéssel már tudom hogy halott. Imádom mikor sikerül így eltörni valaki orrát. Az apró szilánkok az orr csontjából belefúródnak az agyba és bumm, halál! Ketten egyszerre indulnak meg felém. És egyszerre is ütnének mire megragadom mind kettő kezét és elrántom őket magam mellett. Hála ennek tovább is szaladnak és nem találnak el. Rögtön a jobb oldali mögé lépek és átkulcsolom jobb kezemet nyaka körül míg bal kezemmel meg fogom a fejét. Erőset rántok rajta és hallva a roppanást hagyom had dőljön el. Maradt még egy. Felém száguld mire egy könnyed mozdulattal ötök szívére és fuldokolva össze esik. Gyorsan kezdem átkutatni zsebeit és meg is találom telefonját- Old fel!- morgom a fülébe elé tartva a készüléket.
-Nem!- hörgi ki nagy nehezen mire bal hüvelykujjamat teljes erőmből a fülcimpája mögötti kis részbe döföm. Felordít de nem húzom el onnan az ujjamat. Tovább nyomom neki a fájdalmas pontot- Oké!- ordít fel mire rögtön elengedem. Remegő kezekkel rajzolja be a mintát. Térdemet fejébe küldöm és hagyom hogy elájuljon. Rögtön beírom Luke számát és várom hogy felvegye.
-Igen?!- kérdi sokkal feszültebb hangon mint amit eddig valaha hallottam tőle.
-Előttem van a Szent Patrik Katedrális- nyögöm a telefonba míg futva indulok el valamerre. Tök mindegy merre csak ne legyek egy helyben. Nem kell hogy elkapjanak- Azt hiszem kéne Niall- hadarom hozzá gyorsan.
-Írországban vagy?!- kérdi Luke rögtön lecsapva.
-Franciaország, Brazília, Oroszország és ezek szerint most Írország. Nincs kedvem három nap múlva felkelni megint valahol máshol szóval szedd össze magad! Kurvára kivagyok Luke azt se tudom hova me...
-Fuss- nyögi ki mire felhördülök.
-Azt csinálom cseszd meg!- ordítok a telefonba.
-Hívjátok Niallt! Igen ő az. Igen Írországban...Nem tudom!- csattan fel mire elmosolyodom. Még ha legszívesebben be is húznék neki egyet.
-Dervish túlélte?!- kérdem aggódva rögtön észbe kapva.
-Igen- vágja rá rögtön mire hatalmas kő esik le a szívemről.
-A kurva...-morgom magam elé mikor mellettem pattan egy golyó- Ha arra ébredek fel hogy három nap eltelt és kurvára egy újabb idegen országban vagyok kiherélek mindenkit- morgom mérgesen még is hadarva míg elbújok egy fal mögött.
-Adom Zaynt- hadarja nekem is Luke.
-Babe- nyög a telefon mire lehunyom szemeimet és felsóhajtok.
-Szeretlek- mondom neki halkan elfeledkezve mindenről.
-Menj be a katedrálisba! Fedett terepen több előnyöd van- hadarja gyorsan mire elnézek a katedrális felé. Sprintel talán egy perc.
-Szét lőnek mire oda érek- mondom számat rágcsálva. Hallom ahogy megakad benne a levegő- Nyugi- suttogom neki mire hallom hogy a falba üt- Zaynie- nyögök fel kétségbe esetten.
-Fuss és ígérem megölöm őket- mondja elgyötört hangon a telefonba. Nagyot nyelek majd veszek egy mély levegőt. Felállok és futni kezdek. Pár golyó felpattan a macskakövekről és felnyögök mikor egy a hasamat és súrolja- Mond hogy jól vagy- hallom meg Zayn kétségbe esett hangját.
-Nem vagyok jól!- kelek ki magamból mérgesen mikor a nagy fa ajtónak feszülök. Épp hogy csak besurranok rajta már pattannak le róla a golyók- Meg fognak ölni- motyogom magamnak nem törődve a rengeteg szempárral ami engem figyel- Kint lőnek! Bújjanak el!- kiáltom el magamat mire valami idegen vezető nő elkezd az ajtó felé lépkedni.
-Maga bolond! Nem lőnek oda kint semmit sem! Nyugodjanak meg a hölgy bizonyára bolond- kacag fel a nő zavartan majd kinyitja az ajtót.
-Ne!- sikkantok fel de addigra már késő. Hátra fele elterül fején egy lyukkal. A vér terjedni kezd míg az ajtó becsapódik itt bent pedig kitör a káosz- Oh cseszd meg!- szisszenek fel mikor meglátom a megbolydult embereket.
-Téged akarnak! Bújj el!- hallom meg Zayn parancsoló hangját mire megindulok az ismeretlen terepen.
-Add ide!- hallok meg egy jól ismert hangot- Merre vagy bent?- kérdi Niall lihegve.
-Az ajtónál- felelem remegve míg körbe nézek.
-Remek, indulj el a fal mellett jobbra. Ott egy lépcső emlékeim szerint. El van kerítve de menj fel rajta. Az felvezet a felső gerendákra. Menj végig a fal melletti gerendán a terem másik oldalára. Ott végig hátra fele ameddig tudsz. Szólj ha ott vagy- hadarja mikor már rég a gerendán egyensúlyozok. Épp hogy áttérek máris beözönlenek a terembe a fegyveresek. A telefon hangerejét lejjebb veszem én pedig teljesen a fal mellé húzódom.
-Bent vannak- súgom a telefonba mire hallom ahogy Niall káromkodni kezd.
-Oké, oda adlak Zaynnak. Mindjárt mondom merre menj. Előbb megnézem mit tudok szerezni neked. Helikopter vagy kocsi- hadarja és hallom ahogy már dobja is a telefont. Lélegzet vissza fojtva hallgatom ott lent az ordibálásokat.
-Fel tudnak jutni hozzád?- kérdi rögtön Zayn mire végig nézek innen föntről a termen.
-Csak azon az úton ahonnan én jöttem- felem halkan.
-Akkor ülj le és várj- mondja csendesen mire teszem amit kér. Meghűl ereimben a vér mikor megnyikordul alattam a fa de úgy tűnik csak én veszem ezt észre.
-Félek- felem halkan mikor újabb sikítások jönnek lentről, és újabb torkolattüzek villannak fel.
-Este már velem alszol. Nyugi Babe- mondja legédesebb hangján mire csak folyni kezdenek a könnyeim. Fogalmam sincs mióta nem láttam őt. Több mint két hete! Nem szólnak ők sem semmit a vonal túlsó oldalán és én sem merek megszólalni. Egyszerűen csak feszülten várok. Nem tudom mit kellene tennem, merre kéne indulnom.
-Lesz egy helikoptered. Sajnos nem tudtam elintézni hogy rózsaszín legyen, bocsi- kuncog a telefonba Niall.
-Legyen rajta mesterlövész is mert ezeknek is van helikopterük- mondom halkan.
-Kétlem hogy kellene. Most indulunk a helikopterhez. Mármint én meg az egész bandád- tájékoztat nyugodt hangon.
-Niall ne engedd nekik. Könyörgöm ne! Őket is el akarták rabolni csak nem jött össze szóval ne engedd nekik!- mordulok rá idegesen. Hallom ahogy közvetít a többieknek és válaszul az ordibálásokat is.
-Nem jártam sikerrel- mondja halkan és bűnbánóan.
-Azért kösz- nyögöm ki félve míg lent kezdenek körbe nézelődni a fegyveres alakok. Talán nem félnék ha lenne nálam kés vagy fegyver. Esetleg nem tudnám azt hogyha elbukok akkor ismét egy idegen országban kelek fel.
-Búj elő cica!- ordít fel valaki lent mire gyomrom össze rándul amitől rögtön jön a fájdalom is. Lenézek hasamra és ujjamat óvatosan végig húzom a vízszintes seben amit a golyó okozott.
-Másfél óra alatt érünk oda- nyög fel Niall a telefonba mire szemem elnyílik.
-Nem maradhatok itt másfél órán át- sóhajtok fel elkínzottan.
-Luke vagyok, mesélj mi a fasz van veled már tizenhat napja- utasít mire érzem hogy lesápadok.
-Tizenhat nap?! Ebből négyet érzékeltem. Azok is csak fél napok voltak- motyogom magam elé meredve- Oké, ez egy játék. Mindenkit el akartak rabolni de csak engem sikerült- kezdek bele halkan míg fejemet a régi fának döntöm.
-Dervisht megmentetted- feleli halkan mire elfintorodom.
-Örülök hogy túlélte. A lényege a játéknak hogy haza kell jutnom. Először Franciaországban ébredtem fel. Kissé sokkoló volt az Eiffel-toronyt látni. Megkaptam a szabályokat is. Nincs telefon, nem létesíthetek kapcsolatot és jármű használat sincs amennyiben nem én vezetem. Hát én vezettem de így is bekényszerítettek egy teherautóba.
-Megkaptuk a képeket- feleli halkan Ben mire szemeim elnyílnak.
-Három naponta tértem magamhoz mindig másik ország fővárosában. Rioban elloptam egy telefont de ki is lőtték. Oroszországban nem csináltam semmit. Onnan esélytelen lett volna a haza jutásom. Végül bevetettem hogy elájulok majd ketten össze kapartak. Azok elég jó fejek voltak de végül ismét el lettem altatva. És most Írország. Kissé felidegesítettek szóval úgy döntöttem hagyom az elveket- sóhajtok fel mondanom végén.
-Megölöm őket- hallom meg Zayn feszült hangját.
-Előbb érj ide- hördülök fel kikukucskálva rejtek helyemből.
-Sietünk- szól bele a telefonba most először Ben is.
-Bizony csajszi!- hallom meg Zoe hangját is mire elmosolyodom.
-Nézzetek szét mindenhol! A tetőn is!- hallom meg alulról felcsendülni mérges üvöltést.
-Picsába- nyögök fel és már rögtön fel is állok hogy a terem vége felé tudjak futni. Vagy inkább halkan lépkedni- Nem tudom melyik városba visznek legközelebb, de hívlak titeket- motyogom halkan a telefonba.
-Sehova nem visznek!- mordul fel idegesen Zayn mire szemeimet lehunyom.
-Másfél óra alatt megtalálnak. Vannak vagy százan Zayn- sóhajtok fel keservesen.
-Cseszd meg te vagy az egyik legjobb bérgyilkos nehogy már ez okozzon gondot!- üvölt a telefonba mire eltartom a fülemtől a készüléket és megfeszülök.
-Talán nem okozna hogy ha nem üvöltöttél volna- nyögök fel mikor meglátom hogy mindenki felém fordítja a fegyverét.
-Válts át! Fekete szem!- üvölt Ben miközben én ledermedve nézem hogy próbálnak feljutni hozzám.
-Akkor sem fog kijutni száz embertől. Csak lassítani- feleli helytelenítően Luke.
-Csináld!- mordul fel Zoe mire nyelek egy nagyot. Utálom teljesen kiengedni, szörnyű érzés utána.
-Nagyon ajánlom hogy a következő hely már Vegas legyen- mordulok fel mérgesen míg lerakom a telefont a régi fára.
-Az lesz Babe!- hallom meg Zayn vidám hangját. Mély levegőt veszek míg leülök a fára és lehunyom a szemeimet. Hát akkor hívjuk elő a szörnyet...Agyamnak kezdem vetíteni a képeket meg nem történt halálokról. Érzem amint testem megfeszül és megremeg. Újra élem ahogy Dervisht belökik a gépbe és ahogy fegyvert tartanak a fejéhez. Ahogy ordít mikor kilököm a gépből. Zoe kétségbe esett kiabálása Stannal együtt. Ben feszült hangja. A vérfürdő Harryiék esküvőjén. Szememet kinyitom de érzem hogy ezek nem elegek. Szorosan össze préselem szemhéjaimat. A képek bevillannak amiket Zayn halálával kapcsolatban csináltak még egy kínzásom alkalmával. A szakításnál. Zayn fejbe lőve, felakasztva, kivégezve, a vízben megfulladva. Mikor lelövik idegméreggel és majdnem meghal. Vérem sebesen kezd zubogni és halkan felnyögök ahogy érzem kezd megszűnni a gát. Perrie...Perrie ahogy kiszívja Zayn nyakát. Mikor a tetőn álltam és hallottam hogy nyögnek. Ahogy megcsókolja...
-Ne mozdulj!- ordít rám valaki mire fejemet a hang irányába fordítom és kinyitom szemeimet- Jézusom- nyög fel a férfi és hátra fele kezd hátrálni. Számat gonosz mosolyra húzom.
-Bú- mondom ki gyorsan gyermeki kacajjal az apró ijesztést mire megugorva hátra lép...a semmibe. Ordítva kezd zuhanni majd hangos csatannással ér földet. Nyögve állok fel és süllyesztem farzsebembe a telefont míg rálépek a vékony gerendára amin felém igyekeznek. Könnyed léptekkel haladok a vékony pallón.
-Játékot akartatok?- fordulok körbe megkérdezve mindenkit a terembe. Mindenki úgy hallgat el ahogy ránézek, látom rajtuk a félelmet. Szemem megállapodik az egyetlen mosolygós férfin a társaságban. Azon aki belökött a helikopterbe, akit főnőknek hívnak. Fogalmam sincs arcomra mi ülhet ki de még ő is elkomorodik- Játszunk- biccentem oldalra a fejemet míg a szó elhagyja lassan ajkaimat. Épp hogy kimondom már előre fele kezdek futni és ugrok. A férfi félve hajol el előlem. És én mögötte guggolásba érkezem a pallón míg behunyt szemekkel és mosolyogva hallgatom az ő vérfagyasztó ordításának a hangját is míg a mélybe zuhan...