Második Évad: Ötvennyolcadik Rész

~Jade Wyne~

Fejem örülten hasogat. Halkan sírok. Azóta mióta ide hoztak. Pánik rohamok. Az első több mint két órán át tartott. Most már csak pár percesek,esetleg fél órásak. Fáradtan és meggyötörten nézek fel a kamerába. El akarok innen tűnni. El kell innen tűnnöm. Komoran meredek magam elé. Tartom a testem de összegörnyedve állok, nem bírok máshogy. Kényelmetlen de nem hagyhatom el magam. A bilincsek újra csúnya hegeket vágnának a kezembe. Voltam már itt és meghaltam. Olyan ez mint egy videó játék. Indulás a checkpoint-tól. Ismerem a hibáimat az első próbálkozásból. Figyelek rájuk. Kár hogy nem bírok sokáig hideg fejjel gondolkozni. A pánik kitör rajtam akármikor, akármitől. Bárhova nézek. Szemem erősen lehunyom és elmém máshova röpítem. Gyűlölöm jelenleg Zaynt. Nem vette fel a kurva telefont. És nem érdekelne ha csak lazán elraboltak volna, ha kínoznának. De az hogy itt...ide hoztak vissza. Fáj minden levegő vétel, rettegek a végétől. Nem akarok újra kómába esni. Már majdnem felépítettem a világomat! Már majdnem rendben volt minden. Vajon a többiek tudják már hogy nem csak a városban botorkálok? Vagy azt hiszik hogy még mindig a szakítás miatt lődörgőm? Próbáltak már hívni? Aggódnak?! Vajon ők megkapják a videókat? Jól tudom hogy nagy sikere lehetett az első kiakadásomnak. Mikor behoztak ide. Légzésem újra gyorsul de próbálom szabályozni. Kezeimet kinyújtom majd ökölbe szorítom. Fejem megforgatom. Kissé jobban össze húzom fejem fölött a kezeimet. Alig fél méter lánc van minden bilincsen. Nem ér el egymáshoz a két kezem. Nem tudom ki roppantani a hüvelyk ujjam hogy kihúzzam a karperecből a kezem. Ki akarok innen jutni! Nem bírok itt maradni! Légzésem még gyorsabb, szívverésem heves. Alsó ajkamat beharapom míg szemeimet jobban össze préselem. Orromon kezdem kapkodni a levegőt. Rettegek. Szó szerint rettegek hogy megismétli magát a történelem. Nem akarom. Jobban harapom ajkamat hogy levezessem a feszültséget de csak vérem izét érzem meg. A feszültség továbbra is bennem van. Hátam a falnak a vágom és felordítok tehetetlenségemben. Kintről hallom a gonosz kacajt de tehetetlenül zokogok fel újra magamba roskadva....

~Zayn Malik~

-Oké, valószínűleg ha ugyan az a szoba akkor most is ugyan azon a helyen van- motyogja Luke. Testem megfeszül és továbbra is csak össze kulcsolt kezeimen támasztom meg homlokomat.
-Remélem- feleli komoran Ben. Ezt nem akarom elhinni. Egyszerűen csak nem, ez lehetetlen. Nem rabolhatták el, nem köthették ki oda. Mi van ha...ha minden úgy végződik majd mint anno. Négy éve?! Elmémben anélkül is lejátszódik újra és újra a videó hogy megnézném. Az ahogy a pánik úrrá lesz rajta...
-Mehetnénk már?!- csattanok fel míg rájuk kapom tekintetem hátha ettől szerte foszlik elmémben a folyamatos ismétlődés.
-Kéne valami kibaszott terv is ha nem akarunk megdögleni!- ordít rám Ben mire idegesen felállok és az ajtó felé veszem az irányt hosszú léptekkel. Talpal rúgok bele mire az falnak csapódik hangosan én pedig kirontok a teremből.
-Hé- szól utánam halkan Dervish mire megtorpanok- Beszélhetnénk?- kérdi szemeimbe nézve. Felsóhajtok majd megdörzsölöm arcom és végül intek neki hogy kövessen. Halkan kezd mögöttem lépkedni én pedig szintúgy nagy lendülettel lépek be egy másik edző terembe. Halkan csukja be az ajtót maga mögött majd megáll ott ahol van és rám néz.
-Nos?- kérdem nyugalmat erőltetve magamra.
-Nyugodtan csapkodhatsz- sóhajt fel míg leül a fal mellé- Csak közbe mond már el mi a fasz van mivel senki nem mond semmit. Én értem hogy jóba vagytok Jadeel de én is!- nyög fel- Tudni akarom mégis mi a faszom van- hal el halkan hangja. Hátat fordítok neki de nem teszek többet. Nem mozdulok.
-Tudod mi az a Three?- kérdezem felmordulva újra felé fordulva míg megtámaszkodom egy edzőgépen.
-Halványan mesélt róla Jade- néz rám zöld szemeivel a földön ülve törökülésben. Megvakarom tarkómat és oda sétálok hozzá. Hátammal a falnak dőlök majd lecsúszok mellé.
-A kiváltást ismered?- nézek rá szomorkásan míg felhúzott térdeimen megtámasztom a kezem.
-Ki kell váltani a legfontosabb embert, de csak ennyi- rázza meg a fejét ölébe meredve.
-Jadeynek én voltam a legfontosabb. Engem raboltak el. De ez idő közben Ben kissé kómába volt. Alig három napot. De három nap alatt kellett megtalálni a személyt is és így neki csak egy napja maradt. Jade "kiváltott" mind hármunkat. Igazából megölt mindenkit majd ki szabadított minket és közölte velem hogy juttassam ki a másik két lányt épségben. Ben húgát és Luke lányát- húzom fintorra a számat míg az emlékek elöntenek. Akkor öltem először embert- Jadeyt ezért jobban kínozták hiszen "tönkre tette a játékot". Persze Ben és Luke is ott volt de aligha szenvedtek annyit mint Jade. Végül kiderült hogy Jade nem adhatja fel, meg akarták ölni. Láttad a videót?- kérdezem kezemre meredve míg ujjaimat kinyújtom majd ökölbe szorítom.

-Igen- szól halkan míg véres kezemet nézi. Ez van ha Jadeyről van szó. Túl rossz napokat élünk.
-Nos, az a szoba, a lánc..Azon volt kikötözve, ott volt napokig. És mikor végre megtudtam hol van és elmentünk érte..-fejem megrázom és térdemre hajtóm- Én mentem be oda. De a csávó le akarta őt lőni. Bennem meg feltört a feketeség, átszakadt aznap nekem is!- csattanok fel- Ki volt kötve, félig halott volt, sírt és még le is akarták lőni. Kurvára elvesztettem az eszem- csattanok fel mire Dervish kissé össze rezzen de csak komoran figyel engem. Mély levegőt veszek hogy lehiggadjak. Mert le kell hogy higgadjak- Hasba lőttem a faszit, csak a golyó nem maradt benne. Így Jadeyt is hasba lőttem- suttogom halkan míg elfordítom tekintetem róla.
-Így még nem hallottam- sóhajt fel.
- Az a vér amit láttál az ő vére. Anno négy évvel ezelőtt ott vérzett el majdnem. A karjaim között- nézek rá dühösen. De ez a kétségbe esett düh.
-Át tudom érezni- bólint komoran én pedig átdobom kezemet a vállán és magamhoz húzom vékony hangja miatt.
-Ezért rosszabb ez most mindennél. Elégtételt akarnak pedig azt hittem kinyírtam mindenkit. Ben és Luke tény hogy veszekedések és verekedések árán de elmondták a neveket! És én az összeset megöltem- nézek Dervishre- De ez a csávó nem volt köztük. És még fel se vettem ma Jadenek a telefont pedig hívott. Biztos amiatt mert látta hogy el fogják rabolni- nyögök fel vissza húzva kezemet Dervishtől csak hogy hajamba túrhassak mind két kezemmel kétségbe esetten- Én nem tudom mit csináljak. Szakítottam vele de szeretem!- nézek rá mire felhúzott szemöldökkel mered rám. Tizenhat éves... mit is vá..
-Azért nem keltél még fel a seggedről mert félsz hogy lelővőd?!- ordít rám felpattanva.
-Figyelj, ezért engem akkoriban elég sokan meg akartak ölni. Leginkább Ben- húzom fintorra a számat- Senki nem akarja hogy menjek- hajtóm le fejemet.
-Te láttad hogy pánik rohama volt?- kérdi értetlenül mire rá kapom újra a tekintetem- Én nem értelek titeket. Ti mind hülyék vagytok!- nevet fel keservesen hitetlenkedve.
-Tudjuk- rántom meg a vállamat felállva.
-Szereted de szakítasz vele a fű miatt pedig a kezét is meg akartad kérni. Ben nem enged oda pedig csak neked van esélyed kihozni anélkül hogy nagyobb rohama legyen mint ami lesz. Mert lesz!- szögezi le egy kéz mozdulattal- Itt tököltök míg őt kínozhatják. Igazából még a szoba is kínozza őt. De Ben és Luke ott szarakszik mert félnek hogy a múlt megismétli önmagát. Ha jól tudom éppen arra a láncra van kikötve Jade amire négy éve. Nem fog meghalni még egyszer egy nővérem- mordul rám határozott hangon minden félelem nélkül.
-Jogos- biccentek pár másodperc után- De ha jól tudom te is szívóztál vele a fű miatt- nézek rá míg kitárja az ajtót és most én kezdek utána loholni.
-Igen, valakinek nevelnie is kell. Tudod, a vége a heroin lenne. És ha azt benyomja magának akkor akár fejbe is lőhetjük. Azt meg nem akarom- villant rám egy fintort.
-Folyton ugyan azokat a hibákat követi el a kapcsolatunk- rázom meg a fejem míg vissza érünk Benékhez. Luke elsiet mellettem és Dervish velem együtt csak értetlenül néz utána.
-Szól a többieknek hogy akció van- sóhajt fel Ben az asztalon megtámaszkodva.
-Terv?- kérdi Dervish idegesen mire Ben rá néz és csak keserűen felnevet.
-Itt maradsz- rázza meg a fejét.
-Mi?!- akad ki Dervish.
-Nem vagy még olyan jó hogy ne kelljen rád vigyázni. És ez egy olyan hely ahol nem igen lehet vigyázni a másikra- villantja Ben a srácra élete legkomorabb tekintetét.
-Szerintem ha pár embert adunk neki akkor tud vigyázni magára- szólalok meg halkan.
-Ami azt illeti, te sem jöhetsz- köhög párat Ben majd félve rám nézve. Szemem elnyílik fejem kissé oldalra fordítom míg szám elnyílik ahogy kezem ökölbe szorul.
-Hogy mi?- kérdek vissza értetlenül halkan.
-Mikor utol...
-Kussolj be- legyinti le Dervish mire Ben meghökkenve kezdi szemlélni őt.
-Lelőtted- förmed rám az apró elcsodálkozás után szét tárt karokkal.
-Ja csak hogy olyan állapotban lesz ott hogy te aztán nem fogod tudni kihozni onnan- nevet fel Dervish- Esetleg ő. Ha szerencsétek van- ül le mérgesen a padra.
-Egyszer basztam csak el- préselem ki ajkaim között.
-De akkor nagyon- biccent nekem megértően.
-Ben!- hördülök fel- Te is tudod hogy elmegyek- rázom meg a fejemet hitetlenkedve. Ez tényleg azt hiszi nem fogok érte menni?! Ez egy barom. Egy idióta paraszt.
-Zayn, szerinted ha meglát majd az ajtóban mit fog érezni?- kérdi értetlenül.
-És szerinted ha nem leszek ott akkor mit fog érezni?!- ordítok rá.
-Nos azok után hogy szakítottál vele és a telefont se vetted fel neki nem hiszem hogy csalódottabb lesz- villant rám egy keserű mosolyt.
-Haver, mi a faszt szívózol?!- néz rá mérgesen Dervish az asztalra csapva- Megölted a szüleit, rémlik?!- nevet fel.
-Egyszer hibáztál de akkor nagyon, nem de?- húzom fel a szemöldökömet.
-De én nem őt öltem meg!- csattan fel.
-Az is rémlik hogy éppen ő miatta szervezkedünk. Tehát él, ami azt jelenti senki nem ölte őt még meg- néz értetlenül Dervish Benre- Ti tényleg rohadt buták vagytok- áll fel tehetetlenségében míg magában nevetve lehajtott fejjel mellém sétál.
-Egyenlőre én adok szállást- mordul fel Ben.
-Megyek- felelem komoran megakadályozva ezzel egy újabb vitát.
-Eleve már miattad van ott!- csap felém kezeivel hanyagul de mérgesen.
-Te is tudod hogy Jadenek szüksége van rá- szólal meg mögülem halkan Dervish. Ben gyilkos tekintete miatt viszont kissé elé lépek. Tudja hogy megvédem a srácot bármi ellen. Ennyi volt, elegem van belőle!
-Hatvan ember elég lesz?- kérdi Luke belépve hozzánk lazán. Hangján mégis érződik a nyugtalanság. Fél és dühös. Beállhat a sorba, mindenki az.
-Egyedül is elegek lennénk- nevetek fel keserűen.
-Jönni akar- mutat rám Ben akárcsak egy hat éves kislány.
-Jönni is fog- bólint Luke- Ne legyetek gyerekesek. Jade éppen el van rabolva. Tegyétek félere az egot. Az hozza ki aki előbb oda ér. És ha az a hatvan ember közül lesz akkor a hatvan ember közül lesz- zárja le erélyes hangjával a vitánkat- Te viszont tényleg ne gyere inkább- néz Dervishre. Mérgesen lehajtja a fejét, kezeit ökölbe szorítja de rögtön ki is engedi.
-Csak hozzátok vissza- feleli halkan és lassú halk léptekkel kisétál.
-Szerezzetek fegyvert, indulunk- sóhajt fel Luke majd szintén kisiet a teremből mi pedig egyszerre indulunk utána, szavak nélkül. Tudom hogy mondani akar valamit Ben, de nem teszi. És én is sok mindent mondanék neki de én sem szánom rá magam. Tudnia kellene hogy szeretem Jadeyt hogy tényleg vele akarnám le élni az életemet. Egyszerűen csak kiakadok ezeken a dolgokon. A drog nem olyan hogy rá mosolyogjak és ennyi. Nehéz vele le állni! És inkább álljon le azért mert össze törtem a szívét minthogy benne legyen a kísértés egy füves cigire a nászút során. Ilyen a kapcsolatunk, hülyék vagyunk. Van amikor mi vagyunk az álom pár és van amikor a kapcsolatunk maga a pokol. Bele gondolt hogy milyen érzés lehet őt, a nőt akit feleségemnek képzelek el a jövőben szét szívva látni? Azt hogy teljesen kész van, és szinte arról sincs fogalma hogy telik az idő? Oké hogy szeretem őt de hülye vagyok! Nem tagadom de hogy legyek nyugodt mellette? Meg akarom kérni a kezét, ki tudja hogy igen mond-e?! És ha igent mondott mi van ha meghal mielőtt a fehér ruhában felém sétálna? És ha utána ölik meg? Ha kómába esik? Újra?! Ha nem leszek jó mint férj...? Barátnak is elég szar vagyok.
-Siessünk- sóhajt fel Ben és már be is ugrok a furgonba. Látom hogy Ben átsétál egy másikhoz és hogy Luke szintén egy másikba beugrik.
-Mi a terv?- kérdi az egyik komor srác. Velem együtt tízen ülünk bent.
-Bemész, aki nem veled van azt megölöd, ha megtalálod Jade Wyne-t szólsz hol vagy és ő hol van, milyen állapotban és ki juttatod. Épségben- nézek rá komoran míg fülembe rakok egy kis rádiót.
-Mindenki meg van?- kérdi halkan Ben mire mindenki ad egy egyöntetű választ. Nem mondok semmit, úgy se hallaná a másik hatvan hangon keresztül. Ideges piszkálgatom fegyverem csövét. Nem eshet még egyszer baja. Az már túl sok lenne. Hiányzik. Olyan régen öleltem meg, ő olyan régen túrt a hajamba. Rég szoríthattam a csípőjét, nem meresztette rám a kiskutya szemeit és nem csókoltam meg. Hiányzik minden ami velünk történt, minden kis dolog...Fejemet lehajtom és az egyik tenyeremmel végig simítok arcomon hátha elmúlik minden érzés csak egy kicsit. Borostám serceg és csak felsóhajtók. Ő is elhagyta magát és én is.
-Nyugi- szólal meg halkan Luke mire felnevetek.
-Ha kint lesz nyugodt leszek- felelem felemelve a fejemet míg ki bámulok az ablakon.
-Kint lesz- szól közbe Ben komoran.
-Srácok, lehet nektek nincs tétje. De ha Jade megsérül legrosszabb esetben..meghal- köhög zavartan párat Luke- Akkor ti is hallottak vagytok- fejezi be könnyedén mondandóját mire körülöttem mindenki lesápad- Nem én öllek meg titeket. Elsősorban Zayn. Aztán Ben. Lehet kicsit én is. Szóval ha valaki elbassza akkor most lője fejbe magát- folytatja továbbra is könnyed csevegő hangján.
-Nem viccel- teszek rá egy lapáttal a körülöttem lévő srácoknak pedig még egy mosolyt is szánok. Reszketve, elnyílt ajkakkal kezdik bámulni a padlót.
-Hajrá- sóhajt fel Dave halkan- Hozzátok vissza azt a marhát- csuklik el a hangja és csak magamnak bólintok míg az első vagyok aki kiugrik a kocsiból. Elnézek két oldalamra és meglátom hogy Ben és Luke is úgy reagál mint én. Bólintunk egyet egymásnak biztatás képen. Félve fordulok meg és nézek a romos épületre. Egyszer már meg nyertük félig ezt a háborút. Nem fogom elveszteni. Másokkal ellentétben talán annyi az előnyöm hogy az a nap az elmémbe égett. Minden kis részlete. Eddig átoknak véltem, most áldás. Lépésről lépésre, rejtett ajtóktól rejtett ajtókig tudom merre kell haladnom a szobáig. Nincs bolyongás. Kihozom. Kezemben kibiztosítom a fegyvert és hallom mögöttem a többi kattanást sorjában. Szép hang. Egy csata kezdetének elő hangja.
-Oké, akció indul. Első lövés; Három! Kettő! Egy!- suttogja a fülünkbe Dave halkan én pedig rögtön felemelem a fegyvert. Bal szemem becsukom jobbal össze hozom a célgömböt és a nézőket. Megvan az őr feje. A ravaszt meghúzom a sín hátra ugrik, az üres töltény koppan a földön az őr meghal a káosz elkezdődik. Kihozom őt...az életem árán is!



Kukucs! Íme itt is van a rész drágáim. Remélem tetszett, köszönöm a plusz feliratkozott ^^ Imádlak titeket! <3