Második Évad: Ötvenkilencedik Rész

~Zayn Malik~

-Bob- szól újra mérgesen Dave.

-Halott- sóhajt fel egy másik srác.
-Kurva jó- dörren fel Dave. Kettőt lépek előre majd fejem főlé emelem a fegyvert és a csatornába lövök. Ordítás és a kis lyukon vér kezd csörgedezni. Kikerülöm a vér folyamot. Késemet előveszem és a falnak vetem a hátam. Az ajtó mellettem kicsapódik én pedig lazán vágom a férfi nyakába az éles tárgyat. Elengedem a kés markolatát majd megfogom alulról és amíg kitépem torkából máris a szemben lévő ajtóba hajítom ami már nyílik is.
-Oké, Zayn emlékszik mindenre- nyög fel Dave, de nem törődöm vele.
-Ha meg találtad csak vidd ki- morogja Ben.
-Nem terveztem mást- motyogom. Három lépés előre. Jobbra kilenc. Három férfi akarna lőni felém de mielőtt kibiztosíthatnák a fegyvert már fejbe is lövőm őket. Átlépem a hullákat és légzésemet újra halkká varázsolom hiába lihegnék legszívesebben. Anno nagyon beszoptam ezen a részen. Vagy két golyó is horzsolt és biztos vagyok benne hogy most is fog. Rejtett falak. Halkan állok a folyosó közepén ami most túl tiszta a többihez képest. Újra építették. Csípőmtől elő rántom a másik fegyvert majd lassan leguggolok.
-Zayn, mit csinálsz?- kérdi értetlenül Dave. Fejemet csak megrázom miszerint kussoljon.
-Hatos csapat, balra az ajtó mögött egy kisebb gyülekezet, fegyverekkel- sorolja monoton hangon.  Nesz mögöttem. Meg pördülök tengelyem körül még mindig guggolva. Fegyverem elsül ahogy a hátba támadóba eresztek egy golyót. Rögtön hátamra vetem magam és elrugaszkodom fekve. A falakat mellettem lyukak kezdik széttépni. Felettem röpködnek én pedig össze szorított fogakkal tárom szét karjaimat majd eresztek mindegyik falba egy-egy tárat míg érzem hogy bizony súrolnak engem is.
-Dave, merre?- kérdi halkan Luke.
-Öhm, balra aztán megint balra és jobbra. Akkor mögéjük kerülsz. A jobbra résznél a falra van tapadva egy. Figyelj- hadarja. Felállok és rögtön új tárat varázsolok a fegyverekbe. Egy pillantást vetek vérző hasamra. Gyűlölöm ezeket a kurva falakat, túl jók. Gyors léptekkel indulok tovább.
-Zayn, mögötted a csapat kissé bajban van- mondja halkan Dave.
-Nincs csapatom- felelem komoran.
-Zayn!- dörren fel Ben- Ők az embereink!- dörmögi. Idegesen kezdek vissza fele futni. Minél több idő míg Jadeyt kihozzuk annál rosszabb! Hogy lehetnek ilyen gyökerek?! Három férfi nevetve indít sortüzet rájuk. Szemem elkerekedik. Egyik lábammal a falra lépek majd elrúgom magam onnan. Az egyiket fejbe rúgom mire már egy torkolattűz megszűnik. Rögtön cselekszem. Hátra felé esve lövöm le a másik kettőt majd a földön elterülőt is gyorsan. Hátamra esek és testem össze rándul. Szemem össze préselem a fájdalomra de rögtön hasra fordulok és nyögve, könyökeimre támaszkodva felállok.
-Meg lesztek?- kérdezem elhaló hanggal míg fájdalmasan szívom be a levegőt kiegyenesedve. Az egyik bólint én pedig tovább kezdek futni. Nincs olyan hogy nem érek el odáig. Nincs olyan hogy meghal. Ki fogom hozni. Csak nehéz, ennyi. Gyorsabbra veszem a tempómat. Bárki jön, lelövöm. Mit fogok neki mondani? Hogy nyugtatom meg? Utál? Cserben hagytam... többször is. Lehet örülni fog nekem. Azt mondta szeret. De ez az előtt volt hogy "végleg" szakítottam volna vele. Hátra rugaszkodom mikor a kés elsuhan hasam előtt. Látom ahogy átvágott pólóm széle lassan vörösre színeződik. Nincs olyan hogy nem hozom ki! Tekintetem felemelem a késsel támadóra mire látom hogy nyel egyet. Könyököm csattan orrán míg másik kezemben lévő fegyvert a hasába nyomom. A fegyver elsül, ő felnyög. A másik kezemet szívére rakom és újra meghúzom a ravaszt míg válla felett elnézek a hosszú folyóson. A szív lövés elég hatásos. A test eldől előttem és fegyverem újra felemelem. A golyó repül míg csak meredek előre. Újabb holttestek. Pont érte ne lennék képes ölni?
-Indulok a fő útvonal felé. Kettes, négyes marad a déli oldalon- hallom meg Ben parancsoló hangját.
-Északi oldalon marad az egyes, a hármas és a kilences csapat is. Megyek én is- feleli rögtön Luke. Egyöntetűen jönnek az "Értem"-ek. Megdermedek mikor egy sikoly tompán elér hozzám. Egy női sikoly.
-Jade- lehelem magam elé nagyot nyelve. Rohanni kezdek.
-Hol vagy Zayn?!- kérdi Ben rögtön.
-Ez...ő volt?- kérdi Luke lihegve.
-Igen- feleli Ben. Eszeveszetten rohanok előre. Embereket ölök meg oda se nézve. Nem hallom a légzésem, szívem mégis olyan ütemet ver hogy hallom vérem zúgását.
-Zayn!- mordul fel Ben.
-Mindjárt ott- mondom olyan mély hangon hogy egy pillanatra amíg befordulok a sarkon én magam is meglepődőm. Tekintetemmel kiszúrom a jó tíz méterre lévő csillag alakú repedést. Még gyorsabban futok. A vas ajtót tökéletes látom. És tudom hogy ő az mögött van- Megvan- suttogom lefékezve az ajtó előtt. Lábbal nyitok be és az első kép ami szemem elé tárul az majdnem ugyan az mint négy éve. A keze ami ki van kötve. Erőtlenül lóg a bilincsen és épp hogy csak megrándul apró törékeny kézfeje.

-Ne!- sikít fel engem nézve kétségbe esetten. Értetlenül meredek rá és a mellette álló kopasz halottra. Mert halott lesz!- Ne lőj!- kérlel újra felsírva. Látom ahogy testét elengedi de a srác rögtön hajába túr és megtépve vissza rántja talpára. Remeg, sír és össze görnyedne ha a láncok engednék. El akar bújni előlem. Fél hogy lelővőm. Fogaimat össze szorítom ahogy ajkaimat is össze préselem. Most van össze törve. Eddig még mindenki tudta hogy megerőltetve magát simán megold akármit. De most...fél, retteg, kétségbe esett és össze van törve. Kezemből kicsusszan a fegyver és a fémes koppanásra ahogy földet ér látom ahogy beharapja véres ajkait és össze rezzen. Szemeit össze préseli és ki sem nyitja.

-Nagyon megható- sóhajt fel a mellette álló alak. 

-Mi a fasz van?!- kérdi rögtön Luke.

-Gyertek- nyögöm ki magam elé még mindig Jadeyt nézve. Kezei és lábai szorosan vannak kikötve. Hiába csak egy napja vitték el, máris csúnya sebek vannak rajta. Kezdve a láncok miatt. Ruhája eléggé hiányos amitől csak még több düh áramlik fel bennem. Vére rászáradt itt-ott. Szemei pirosak és be esettek. Szája véres, gondolom a harapdálástól. Csak úgy lóg ott mint valami halott, de hallom ahogy sír. Látom hogy hüppög, ahogy remeg. Légzése egyik pillanatról a másikra kezd gyorsulni, látom hogy testét megfeszítené de már nem tudja. Tekintetem a kopasz fickóra vezetem és kifújom a bent rekedt levegőt.
-Megölted az apám- sziszeg rám össze szűkített szemekkel és ellép Jadey mellől.
-Téged is megfoglak- ejtem ki még mindig kissé leblokkolódva a szavakat. Testem előre lendül, a férfi felém szúr a késsel amit eddig észre se vettem. Elhajolok de kezem máris kést tartó kezére fonom és kifeszítem. Erősen lököm így a falhoz. Arccal csattan de nem várok hogy össze szedje magát. Kezemet hátulról fonom a nyakára. Ujjaimat össze szorítom, fejét hátra húzom majd erősen ütöm a falnak ismét.
-Te csak kiviszed!- dörren rám Luke hátra rántva. Ben az aki a helyemre ugrik és a földre teperi a vérző fejű férfit. Nem ellenkezem rögtön hátat fordítok és Jadeyhez rohanok.
-Jézusom Jadey- suttogom neki míg lábairól kezdem leszedni a láncokat.
-Ne hívj így- hüppög halkan. Felnézek rá de ő nem néz rám. Áttérek kezére még ha fáj is hogy azt mondja ne hívjam így. Hisz ez nála annyit jelent hogy nem vagyunk olyan viszonyban hogy így hívhass.
-Annyira sajnálom- nyögök fel míg egyik kezéről eltüntetem a láncot és meglátom mennyire belevágott bőrébe. Nem szól semmit, egyszerűen össze rogy így hogy már csak egy lánc tartja. Rögtön érte kapok és derekára fonom egyik kezemet ezzel megtartva őt. Fél kézzel ügyeskedem le róla az utolsó bilincset és teste rögtön össze esik. Kezeim közül is éppen kicsusszanna de még megragadom. Lejjebb hajolok és térd hajlatába rakom egyik kezemet a másikat pedig háta alá. Kiszáradt cserepes ajkai elnyílnak és csak elhagyja magát. Feje és haja lóg. Minden lépésemre ide-oda mozdul a kócos barna haj. Kezei hasán pihennek. Látom ahogy a vér kiserken csuklóinál. Tekintetem rögtön az előttem lévő útra kapom pár másodperc múlva. Alig teszek pár lépést máris golyókat szórnak felém. Rögtön megpördülök így már hátam van a fegyver felé majd be dőlök egy másik folyosóra.
-Fedezzen valaki!- sziszegem míg kissé feldobom karjaim között Jadeyt és elkapom úgy hogy jobban tudjam fogni.
-Most miért vagy itt?- kérdi erőtlenül kezeim közül.
-Mert szeretlek- nyögöm amint hátam a falnak vetem. Hallom ahogy felnevet és apró mosoly húzódik szájára.
-Tényleg azt hiszed hogy szeretsz?- néz rám bár látom hogy pilláit ólom súlyúnak érzi. Tekintete lapos és fáradt.
-Kellett egy pár jó szó és idő mire rájöttem mit akarok ténylegesen- biccentek fintorogva majd ellököm magam a faltól. Mély levegőt veszek és át futok a szemben lévő folyosóra, mellettem rögtön pattannak a golyók. És adja az ég hogy csak mellettem!
-Cserben hagytál- feleli halkan. Elfintorodom de nem állok meg.
-Beszéljük ezeket meg akkor mikor már jól leszel- felelem komoran. Fáj hogy ezt mondja, de leginkább azért fáj mert igaza van.
-Soha nem leszek jobban- nyög fel.
-Dehogynem!- csattanok rá.
-Zayn, körbe vettek- leheli Dave- Minden csapat a M szektor felé vegye az irányt.
-Cseszd meg miért csak most szólsz?!- morgok orrom alá mire Jade újra fáradtan feltekint rám.
-Nyugodtan itt hagyhatsz meghalni- sóhajt fel fáradtan újra lehunyva szemeit.
-Te is jól tudod hogy nem foglak- állok meg vele míg leguggolok és óvatosan a falnak támasztom a hátát.
-Én már semmit se tudok veled kapcsolatban- rázza meg a fejét szomorúan.
-Pedig szeretlek- sóhajtok fel újra. Gatyám szárát feltűröm és kiveszem a vádlimra erősített fegyvert. Rögtön kibiztosítom majd felállok és körül nézek az üres folyóson.
-Maradj itt- simítok végig arcán mire ismét csak keservesen felnevet.
-Mintha bárhova tudnék menni- néz fel rám nagy barna szemeivel. Szomorúan kémlelem az ő szomorú tekintetét. Gyors léptek balról. A fegyveremet rögtön arra fordítom és már lövök is.
-Badumm- sóhajt fel mögöttem fáradtan majd kezét a falra teszi és fintorogva kinyomja magát ezzel pedig feláll- Van még egy fegyvered?- néz rám elkínzottan és csak megrázom a fejem- Ne nézz rám így- legyint felém míg bicegő léptekkel sziszegve elindul az első hulla felé.
-Jadey csak maradj a fenekeden. Elintézem- sietek az örült lány után.
-Beleuntam hogy mindent elintéznek helyettem. Ennyi volt, kész! Meguntam!- förmed rám míg térdre rogy és kutakodni kezd a halott férfinál. Fintorogva rakja arrébb a kést és ellenőrzi le a fegyver tárát amit talál.
-Elraboltak, legalább most ne legyél ma...
-Zayn- állít le egy kéz mozdulattal mire rögtön belém reked a szó- Nem vetted fel a telefont. Elraboltak pedig hívtalak és te kinyomtál. Vissza nyomtak abba a szaros szobába! Tudod te mit élte....
-Igen- vágok most én közbe mire látom ahogy elcsodálkozik.
-Oh, ez esetben a picsába- bólogat párat maga elé.
-Szeretlek- lépek elé szomorúan.
-Azzal nem szokás szakítani- néz rám ködös tekintettel.
-A nőm vagy- lehelem halkan míg ujjamat végig húzom egy vágáson a karján.
-Ja, hát én inkább megfordulok most mint hogy elgyengüljek, kösz Malik- villant rám egy zavart mosolyt és tényleg hátat fordít nekem.
-Tényleg megéri szenvedni?- kérdem én is hátat fordítva neki figyelvén a folyosót.
-Te miattad szenvedek- dörren fel míg hallom ahogy fegyvere elsül. Vissza tért a régi Jade Wyne. A beletörődött kamikaze.
-Drogoztál- felelem egyszerűen.
-És te is- veti oda nekem ugyan úgy.
-Touché- húzom meg a ravaszomat amint befordulna valaki a folyosóra.
-Azonnal vidd ki!- dörren rám Ben megállva a folyó kereszteződésében. Nem gondolkozom csak megiramodok Jade felé és rögtön felkapom. Élesen beszívja a levegőt ahogy felkapom de a fegyverét nem engedi el. Tudom hogy engem néz míg sprintelek mögöttem Lukeal de most nem tudok vele szemezni. Pedig akarnák. A gondolatra elmosolyodom.
-Mi van?- kérdi halkan mire megengedek magamnak egy rövid pillantást felé. Ajkai kissé elnyíltak. És hiába cserepesek és véresek így is megcsókolnám.
-Szeretlek- sóhajtok fel újra magam el bámulva. Azt hiszem lassan többet ismételgetem mint az elmúlt időszakban.
-Le!- ordít Luke és már fél térdre ereszkedve csúszok tovább míg jobban magamhoz szorítom őt. Két lövés. Egy mögülem egy előttem. Jobban mondva az ölemből.
-Van fegyverem- suttogja mire kissé elfintorodom de felállok és futok tovább. Ő pedig lövésre készen markolja továbbra is azt a fegyvert- Olyan ez mint valami játék- motyogja míg újra lelő valakit- Egyszer már meghaltam, most pedig újra kell kezdenem a pályát. De tanultam az elbukott játékból- néz fel rám őzike szemeivel amik csillognak. Annak ellenére hogy élete legrosszabb időszakán van túl.
-Most mi nyerünk- mosolygok rá.
-Van olyan hogy mi?- húzza fintorra a száját míg tekintetét inkább arra vezeti amerre futok.
-Mintha nem tudnád a választ- felem hetykén mire érzem ahogy teste megrándul de már nem nézek rá csak elénk. A fegyveresekre akik egyenként halnak meg.
-Mintha tudnám- mélázik el fejét mellkasomnak döntve. Szemét lehunyja és a fegyver erőtlenül esik hasára.
-Addig lesz mi amíg az egyikünk meg nem hal- nyomok gyors puszit poros hajára.
-Piszkos vagyok, ne puszilgass- dörmögi pólómba s egy pillanat alatt lelassul körülöttem minden. Elönt a békesség ahogy érzem hogy lehelete perzseli a bőrömet még az anyagon keresztül is.
-Vidd ki!- ordít rám Luke míg sorozatba kezd lőni. Ismét feldobom Jade testét egy kicsit. Kezem kihúzom térd hajlata alól, rögtön egy férfi szegycsontjába száll könyököm majd újra elkapom őt, még pont időben. Aprót nyög de már háttal csapódom erősen a vas ajtónak. Rögtön enged és kinyílik. Amint tudok kifordulok Jadeyvel és már újra rohanok. Egyenesen a kocsihoz. Nehezen tárom fel az anyós ülés ajtaját de amint megoldom már be is rakom őt óvatosan. Öléből kiveszem a fegyvert és derekamhoz szúrom. Meg fogom az övet és megrántom. Az viszont megakad. Idegesen engedem kissé vissza majd húzom meg újra de az ismét megakad.
-Ülj már be!- rivall rám erélyesen kivéve kezemből az övet. Rögtön kihúzódom a kocsiból és már rá is csapom az ajtót. A kocsi előtt haladok mikor pattan a golyó a motorháztetőn. Rögtön össze görnyedek amikor még több kezd körülöttem szállni. Gyorsan tépem fel az ajtót és pattanok be a vezető ülésre. A kulcsot elfordítom a motor felmordul én pedig a gázra lépek. A kerekek csikorognak de a kocsi elindul. Csak egyik kezemet rakom a kormányra a másikat a fegyveren pihentetem míg hátra fele nézek.
-Ott hagytuk őket- feleli csendesen. Érzem hogy engem néz de egyenlőre én még csak próbálok baleset nélkül minél messzebb kerülni- Zayn ott hagytuk őket!- ordítom rám mire rákapom a tekintetem.
-Tudom Jadey- sóhajtok fel lelassítva a kocsit míg elvegyülök a forgalomba- De ez volt a terv. Aki előbb megtalál, kihoz és visz- rántom meg a vállamat egy fancsali mosollyal.
-És persze te neked kellett megtalálni- horkant fel az ablak felé fordulva.
-Ahhoz képest hogy egy napig abban a szobában voltál ne...
-Kussolj- nyög fel- Szar volt. Minden percben lejátszódtak előttem a négy éve történtek. És nem segített hogy te is benne voltál abban az eseményben. Aztán hogy szakítottál és hogy be estél azon a kurva ajtón!- kezd üvöltözni mire továbbra is az utat bámulom de kezemet combjára csúsztatom.
-Sajnálom- felelem mikor lassan és gyengéden kezdem simogatni.
-Miért csinálod ezt?- kérdi rekedtes hangom mire szomorúan rámosolygok de ő csak a kezemet nézi. Nem válaszolok. Nem is tudnék mit válaszolni neki- Zayn, miért játszol velem?!- kérdi erőteljesen és jól látom hogy egész testével felém fordul- Mi a faszt élvezel te ebben?!- ordít rám de kezemet nem löki le combomról és jól tudom hogy ezek szerint a kirohanása csak a felgyülemlett stressz okozhatja.
-És te mit élvezel benne?- mosolyodom el féloldalasan míg kezem feljebb csúszik a combján de továbbra is simogatom.
-Cseszd meg Malik!- csapja magát hátra a székben. Kezemmel kissé megszorítom felül a combját és hallom ahogy vissza folytja magában a nyögést. Meg fog bocsájtani nekem. A kérdés már csak az, mikor?


Kukucs! Íme a megígért rész! Nagyon köszönöm a komikat:3 Édesek vagytok! Remélem ez a rész is el fogja nyerni a tetszéseteket. Sokan kérdezgetitek mostanában hogy mi lesz ha vége a blognak. Nos, nem lesz harmadik évad. Yep. Viszont! Lesz egy új blog. Lehet hogy lesz egy egyhetes kihagyásom a két blog között mivel meg kell csinálni a designet és részeket is írni kell majd. De remélem azt is ekkora örömmel fogjátok olvasni:) Imádás van!