Második Évad: Ötvenhetedik Rész

~Zayn Malik~

Csendben ülök a padon kezeimen megtámasztva fejemet míg nagyon erősen próbálkozom azzal hogy kizárjam a külvilágot.

-Kurvára nem értem minek kellet ez!- üvöltözik tovább Ben és a kis remény hogy csend vehet körül akár egy rohadt percre is szerte foszlik.

-Rohadtul meg fogod bánni- csatlakozik hozzá halkan Luke. A magam köré felhúzott hangszigetelő gátnak hallom egyedül a hangját, azt ahogy romokba össze dől és jön az üvöltés rögtön.

-Azért mert paraszt!- dörren fel Dervish de még a szememet se mozdítom hogy rájuk nézzek.

-Miért mondtad el neki?- kérdem halkan mire mindegyik csendben marad de nem válaszol senki semmit- Miért mondtad el neki hogy meg akartam kérni a kezét?- nézek fel Benre hogy tudja őt kérdezem. Ehhez nem volt joga!

-Hogy rájöjj mit veszítesz. Bocs, már elvesztetted!- csattan fel Ben.

-Mit éreztél mikor megcsináltattad a gyűrűt hogy újra ép legyen?- néz rám Luke szomorúan- Nem kérem hogy elmond, csak gondolj bele mit éreztél iránta akkor. Mit terveztél- sóhajt fel meg rázva a fejét.

-Akkor még nem drogozott- villantok neki egy keserű mosolyt.

-A szavai alapján tőled se állt távol- nevet fel Dervish mire gyilkos pillantást küldök a kis srác felé.

-Valóban. Még se tudtunk róla, nem mondta el. Nem hisztizett- tárja szét karjait Ben míg fel és le kezd sétálni.

-Megmondtam neki hogy ha droghoz nyúl akkor vége mindennek. Erre ő elment és vett- rántom meg a vállamat- És ti is eléggé hisztiztetek a drog miatt. Akkor nekem is megvan rá a jogom!

-Szereted?- néz rám értetlenül Dervish mire megmerevedek.

-Tartom magam a szava...

-Azt kérdeztem szereted-e- vág közbe flegmán.

-Igen, ez mondjuk logikus kérdés- biccent Luke is felém.

-Kurvára nem értitek!- csattanok fel. Telefonom csörögni kezd mire kihúzom zsebemből úgy hogy a többiek ne lássák ki lehet az. Nagy betűkel villog a kijelzőn a bizonyos Babe szócska. Miért hív Jadey? Elfintorodom. Nem alkalmas pont most...kinyomom majd vissza süllyesztem a zsebembe és felnézek Benre arra várva hogy minél előbb le rendezhessük ezt és végre egyedül lehessek.

-Jó, szóval nem szereted- szögezi le.

-Nem mondtam semmit- nézek fel rá értetlenül kisöpörve gondolataimból azt hogy hívott.

-Hát pedig szakítottál vele. Bár ha nem szereted nem tudom miért szorongatod a gyűrűt- bólint úgy Dervish mint aki mindent ért. Szememmel a kezemre meredek amiben valóban ott pihen a gyűrű.

-Miért vagy ilyen makacs?! Miért teszed tönkre magatokat?- nyög fel Luke.

-Csak Jade-t teszi tönkre. Ő tök jól meg van- vág közbe Ben flegmán.

-Igen, kurva jól- mordulok fel.

-Ne legyél ilyen- vág közbe Luke míg Benre néz.

-Ha szarul érzed magad nélküle akkor miért nem vagy vele?- nyög fel Dervish.

-Azt mondtam ha drogo...

-Hagyd már a kurva fű témát! Az még nem is igazán drog!- ordít rám Dervish újra.

-Szóval makacs vagy és nem látod be hogy szenvedsz. Tisztáztuk hagyjuk őt a picsába- legyint Ben majd kiviharzik az edző teremből. Szavak nélkül ballag ki utána halkan Dervish is, csak Luke marad bent.

-Tényleg nem szereted őt? Mond hogy igen és nem érdekel többé a téma a te részedről. Össze kaparom valahogy Jadet ha hagyja vagy majd kitalálok valamit- nyög fel míg arcát dörzsöli kezeivel fáradtan.

-Ez bonyolult- nyögök fel rá nézve.

-Szereted van nem? Zayn ez nem bonyolult- rázza meg a fejét- Ő kimondta neked hogy szeret- néz rám szomorúan mire újra lenézek a kezemben forgatott gyűrűre.

-Elegem van abból hogy folyton bajba kerül. Hogy sebei vannak, elájul és ho...

-Ez pusztán féltés. És ha ezért szakítottál vele akkor ritka egy nagy barom vagy- nevet fel maga elé meredve.

-Soha nem hallgat rám. Makacs- nyögök fel.

-Igen. Akárcsak te- néz rám fancsali mosolyával- Drogozott. Mert nem tudott máshogy túl lenni rajtad.

-Szóltam neki hogy ne!- nyögök fel.

-De nem azt mondtad neki hogy szereted- néz rám értetlenül.

-Hát nem de...

-Ezek után mit de? Csak parancsoltál neki még úgy is hogy nem voltatok együtt. A fű letompította. Még jó hogy élvezte és többet akart. Főleg Roger mellett aki kérés nélkül vitte neki- sóhajt fel újra a falat bámulva.

-Akkor is rossz. Ráadásul azt kéri ne legyek bunkó pedig ne...

-Én és mindenki más tudja miért vagy "bunkó". Neki honnan kellett volna tudnia hogy csak ideges vagy mert meg akartad kérni a kezét. Ő ezt nem tudta akkor. Most már igen. És megint magát hibáztatja mint a szünet kimondása miatt is- nyög fel mire rá kapom tekintetem.

-Magát hibáztatja?- nyögök fel kelletlenül.

-Igen- mosolyodik el halványan- Beszélj át vele mindent ha vissza ért- paskolja meg vállamat.

-És ha nem akarom?- nézek fel rá míg az ajtóhoz sétál.

-Akkor mond ki hogy nem szereted- nevet fel. Nagyot nyelek míg távolodó alakját nézem. A zöld kis Jáde köves gyűrűt vissza süllyesztem zsebembe majd felállok. Tarkómon össze fűzöm ujjaimat majd felsóhajtok. Mi a faszt csináljak most? Lábaimon kissé rugózom de ötlet ettől sem jön. Szeretem? Annyira félek kimondani mint az első alkalommal. Nem tudom. Annyira más lány mint a többi. Nem úgy reagál dolgokra mint egy átlagos lány. Bár mondjuk bérgyilkos. Orrom alatt elmosolyodom majd tekintetem a plafonra mered. Más lány a víz miatt sikoltozna és hisztizne. Ő pedig nevet, fenyeget majd vissza támad. Más lány vissza fogott szűzies de ő nem fél kimondani semmit és nem fél azt tenni ami jó neki. Nem nyűszög ha durva és vad vagyok csak elmosolyodik. Viszont szét kaszabolt kezekkel jön haza. Mindig van valami sebe, és varrata. Lila és zöld foltok. Hegek itt-ott. És mégis bámulatosan néz ki. Alig hisztizik. Komolyan, szinte semmit. Mikor közöltem vele hogy egyszerűen fáj rá néznem akkor viccet csinált belőle majd topmodellként elém libbent. Szívat engem és én őt. Kikészít...és én őt. Kezeimet le engedem magam mellé majd lazán a box zsákba ütök ami ettől kissé himbálózni kezd. Azt mondtam ő a Nőm. Meg csináltattam a gyűrűt ami kissé eldeformálódott hála annak a bizonyos napnak. Nem csoda, amiken végigment Jadeyvel. Megírtam a számot...amivel...megkérném a kezét? Nem tudom. Csak írtam valamit a srácokkal a stúdióban egy kisebb vitánk után. Én...talán szeretem. Azt mondják a szerelem nehéz. Apám is azt mondta hogy addig szenvedés amíg meg nem látom a fehér ruhában. Szeretni fáj és nekem fáj. Szóval akkor most szeretem? Annyira nem egyértelmű hogy már az fáj. Nem merem fel hívni apámat. Ide jönne és megverne. Kinézem belőle, komolyan. Mindenki szerint egyértelmű hogy oda meg vissza vagyunk egymástól Jadeyvel. De...nekünk mégsem az. Én tudom hogy oda meg vissza vagyok tőle. De megőrjít. Mindenével. Olykor jó értelemben olykor rossz értelemben. Ha az ölembe ül már elvesztem a fejem. Ha csak kaját csinál is elbűvöl. De mikor munka van és ő megsérül. Mikor oda megy és veszélyben van. Ha vérzik, ha harcol, ha küzd. Hogy ne legyek ideges? Hogy ne akadjak ki?! Négy évig kómában volt és ne féltsem. Ne legyek ideges egy-egy munka elvégzése közben? Kérdem én hogyan ne legyek?! Talán...talán csak tényleg szerelmes vagyok belé. Mégis veszekszünk, ellököm magamtól és szakítok vele. És ez ijesztő. Hiába zengenek ódákat a szerelemről. Abszolút nem könnyű és nem is szép. Oké, szépnek szép. Vannak pillanatok amikért ölök. Mikor víz csurog a hajából és a hasamon ülve megcsókol. Mikor az ölembe mászik. Amikor rám mosolyog, felnevet. Ha a kezemet fogja vagy ha épp magamhoz ölelem. Idegesen rúgok bele a zsákba mire az arrébb csúszik jó pár métert. Olyan dolgokat éltem át vele amiket soha. De akkor is szar. Talán tényleg csak féltem. Keservesen felnevetek majd kezeim közé fogom a box zsákot ezzel kitámasztva azt majd fejemet neki hajtóm. Már mióta a szüleimnél voltunk és Apám elkísért az ékszerészhez azóta a zsebemben hordom a gyűrűt. Mindig ott motoszkált bennem a kérdés hogy vajon igent fog mondani? Tetszeni fog neki az ahogy elterveztem hogy megkérem a kezét?! Mit fogok neki mondani? Le fogok blokkolni vajon? Mit csinálok ha nemet mond? És én most szakítottam vele. Komolyan szakítottam vele. Mikor szünetet kértem a legrosszabb ami történhetett hogy az a Roger feltűnt. A tudat miatt utáltam hogy Jadeyhez érhetett. Erre feltűnik! Tudom hogy Ben szervezte így és csak azért hogy észhez térjek. De csak elborult az agyam. Rá szoktatta a drogokra! Jól tudom hogy akkor is valami szert mutatott neki mikor pár embert verekedni tanítottunk és Jade leült és én is. Már akkor is volt benne valami. Semmit nem érzett. De járni se tudott rendesen. Tudom milyen füvezni és valóban tompa leszel. Mindent a tripláján érzékelsz. Ha Roger nincs ő nem nyúl a drogokhoz. Én abba hagytam miatta...mert ott volt nekem. Én viszont csak annyit mondtam neki hogy hagyja abba. Kaphatott volna nem tiszta anyagot is. Roger is adhatott volna neki olyant amitől kiüti magát és semmire nem emlékezett volna. És csak remélem hogy ilyen nem volt. Meg kellett volna ölnőm azt a nyomorékot! Megérdemelte volna. És akkor is mit teszek? Felszakítom a sebet Jadey lábán. Nyögve fejelek a zsákba. Nem tudom hogy ki bírnám-e Jade mellett a folytonos feszültséget. Biztos könnyebb és lazább lenne ha végre egyesítenénk egész Londont. Hisz nem akarnának meg támadni, banda háborúk sem lennének. Lehetne...gyerekünk. Tudom mit érez ezzel kapcsolatban de szerintem ha örökbe fogadunk akkor az a kis kölyök is a miénk lesz. Lehet hogy nem vér szerint lesz a miénk. Lehet hogy nem Jadey és az én génjeim lesznek benne és így nem lesz egy szuper bérgyilkos de nem érdekel. Nem vagyunk hétköznapiak. És ha már elvettem tőle a gyermek áldás lehetőségét akkor ebben ki kéne mellette állnom. De másban is kiállok mellette? Akarok ki állni mellette? Vajon ő akar-e kiállni mellettem. Azt mondta szeret. Akkor talán. Annyival könnyebb lenne ha a fejébe látnék, ha csak kívülről szemlélném a dolgokat mint Luke. Kegyetlenül össze vagyok zavarodva úgy hogy benne vagyok. Én nem tudom hogy tényleg annyira szeretem-e. Nekem ez nem egyértelmű. Senki nem tudja milyen a szerelem csaj sejtjük. Akkor nekem honnan kéne tudnom hogy ez tényleg az?! Lehet hogy csak túlságosan is nagyon szeretem őt! Szemem kipattan és élesen beszívom a levegőt. Szóval szeretni szeretem. Telefonom csörögni kezd és mielőtt még örülhetnék felfedezésemnek gyorsan lépek oda a telefonomhoz. Azt remélem újra Jadey az de helyette Ben. Szemem megforgatom és csalódottan lassan emelem fel a telefont. Felvegyem? Úgyis csak üvöltene velem...
-Igen?- szólók bele kelletlenül.
-Dave itt rohangál és üvölt velünk a...
-Told ide a képed! Kurva fontos!- üvölt fel Dave mire értetlenül rögtön megindulok kifele.
-Mi az?- kérdem értetlenül.
-A kajáldába vagyunk- hadarja Ben- És nem tudom. Csak csapkod és közli hogy készüljön mindenki a háborúra- sóhajt fel keservesen. Lecsapom a telefont és rögtön futni kezdek. A kajálda...ott már tudtam hogy vele akarok lenni csak aztán benyitottam hozzá. Láttam a szemeit, totál be volt állva. De azt is láttam hogy amint meglátott kitisztult az elméje. Lihegve futok be és ülök le Luke mellé aki csak feszülten mered előre míg Dave össze-vissza ordít.
-Ezt küldte egy haverom aki tartozik nekem, úgy negyed órája küldte át. De több mint fél napos felvétel. Azt mondta hogy úgy kapta ő is és még le is kellett kódolnia hogy meg tudja nézni. Amint megnéztem rohantam ide. Én nem tudom már megint mi a fasz történt de gáz van. Kurvára nagyon gáz van- hadarja míg a laptopján üti szinte a billentyűket. Felénk fordítja majd átnyúl a gépen és megnyom egy gombot. Mindenki csendben van körülöttünk. Majd a videó elindul.
-Majd rájössz- csendül fel egy boldog hang míg pontosan látom a láncokat. Szívem rögtön kihagy egy ütemet. Jól ismerem azt a helyet. Velem együtt Luke és Ben is hátrább hajol míg az egyik hajába túr a másik pedig ökölbe szorítja a kezeit.
-Ne!- csendül fel a halk hang. Jadey- Ne!- mondja rögtön sokkal hangosabban- Könyörgöm!- hallom meg kétségbe esett hangját. Látom és hallom ahogy sír míg össze kötözött testét beráncigálják. Minden izmom megfeszül és mindenki csendben néz. Egyedül Dave fürkész minket aggódóan.
-Üdv itthon madárkám- nevet fel egy srác. Rögtön felismerem. Three-s akiről Jadey beszélt. Még hangosabban kezd már szinte zokogni. Szívem fájdalmasan össze szorul. Kezemmel combomba markolok de a düht ami átjár nem tudom levezetni.
-Ne!- sikít fel élesen mikor a férfiak egyenesen a láncok felé húzzák. Teljes mértékben kétségbe esett és én érzem azt amit ő átél. Komolyan retteg.
-Négy év után itthon- szólal fel újra a Threes srác míg beáll a kamera elé. Látom ahogy lábairól levágják a kötelet majd megragadják vékony vádlijait és rácsapják a bilincseket. Kezéről is levágják a kötelet és szinte rögtön támad. Ajkam beharapom. Add hogy sikerült elszöknie könyörgöm! Alig dől el a hatalmas srác máris másik fogja le- Kérik vissza a szórakoztatásukat- int a kamera felé az a barom majd arrébb lép és látom ahogy kezeit is a vas bilincsbe fogják. Tekintete a kamerába néz és látom hogy lesápad. Olyan mintha rám nézne. Kezeit rögtön megrántja és még jobban felzokog. Látom ahogy elönti a pánik.
-Ne!- síkit újra mikor mindenki az ajtó felé indul. Kezeit rángatja de nem ér el vele semmit. Az ajtó hangosan becsapódik ő pedig akárcsak egy halálán lévő vad, felordít. Tovább zokog, légzése túl gyors. Látom ahogy kapkodja a levegőt, könnyei szüntelenül folynak úgy mint még soha. Látom ahogy tekintetét ide oda kapkodja. Meg állapodik szeme a vérfolton. Amit ő hagyott ott négy éve, amiatt a seb miatt amit én okoztam. Pánik lesz úrrá rajta. Hol szitkozódik és hol üvöltve könyörög. Az asztalra csapok mikor a videónak vége és rögtön felállok.
-Mi a jó büdös faszom ez?- kérdi halkan Ben.
-Te is láttad hogy az ugyan az a szoba?- kérdi halkan Luke.
-Felhívott és én kinyomtam- nyögök hajamba túrva. Tuti ezért hívott. Hisz mi másért. Nem szokott csak úgy hívni. Kidobom és engem hív mert bízott bennem erre kinyomom!
-Hogy mit csináltál?!- üvölt rám Dave.
-Úristen te istenbarma!- üvölt rám most már Luke is. És talán ez az ami a legmeglepőbb. Nem szokott üvölteni.
-Jadet elraboltál- túr a hajába halkan Ben rám meredve. Elrabolták a lányt akinek a gyűrűje a zsebembe pihen.
-Oké, higgadjunk le, normálisan gondolkozzunk- förmed rám Luke de inkább magára. Hogy volt képük ehhez?! Hogy tudták vissza vinni oda?! Kinek az ötlete volt ez?! Megölöm! Az összeset. Kegyetlenül és lassan. Luke keze ránt vissza mire értetlenül felé fordulok- Át gondoljuk mit teszünk. Tudjuk hol van a hely. Nem számíthattak arra hogy mi is megkapjuk- hadarja el. De vajon mit él át most Jade?! Retteg. Pánikrohama van. Fél a kómától, attól a helytől. Az egyetlen dolog amitől fél. Azok után hogy talán elveszít engem, de ez már bekövetkezett. Mármint, dehogy következett be! Vajon mit hihet rólam?! Cserben hagytam. Biztos utál, jézusom...cseren hagytam.
-Zayn!- szól rám Dave míg fel le kezdek sétálni idegesen majd teljes erőmből bele ütök az egyik oszlopba.
-Mi a faszomat Zayn?!- ordítok rá teljesen kikelve magamból.
-Történt valami?- lép be közénk Dervish.
-Háború- nyögök fel- Megölöm az összeset. Komolyan...-meredek magam elé míg mellkasom szúrni kezd.
-He?- néz rám értetlenül Dervish.
-Elrabolták a nőmet- motyogom saját orrom alá majd feltekintek kétségbe esetten Benre. Luke fintorra húzza a száját és jól tudom miért. Erősebben tőr fel bennem a feketeség mint valaha eddig bármikor.

Kukucs! Íme egy kis Zayn szemszög. Igyekszem sietni majd valahogy a következővel is:) Remélem tetszik nektek ez a rész^^ Köszönöm a plusz két féliratkozót, sokat jelent ahogy a sok komi is! Imádlak titeket! Ti vagytok a legjobbak:3 <3 (azért most raktam fel mert félő hogy elalszom laptoppal és akkor nem tudom felrakni nektek a részt úgy hogy mindenki olvasni tudja már reggel:D)