Második Évad: Hatvanötödik Rész

-Hülye vagy már megint- nevetek Zaynra míg kisétálunk az ebédlőből.
-De nem! Komolyan ezt mondta- védi meg magát.
-Egy hónap alatt esküvő? Ki szervezi azt meg nekik?- kérdem értetlenül felé fordítva fejemet.
-Nem kérdeztem- rántja meg a vállát maga elé meredve.
-Hát, érdekes- ráncolom össze a szemöldökömet. Egy hónapon belül össze is házasodik Harry és Ems- Zayn- mondom ki lassan a nevét- Ems terhes?- kérdezem értetlenül kissé izgatottan.
-Nem tudok róla- vágja rá rögtön míg nyel egy nagyot.
-Nem igazán látszik rajta semmi egyébként. Azért kérdem mert olyan gyorsan össze házasodnak. Fura- rántom meg vállam.
-Harry a fura- rázza meg a fejét míg karját átveti derekamon.
-Mintha te nem lennél az- nevetek fel rá.
-Nem, kettőnk közül te vagy fura- vigyorog rám mire megforgatom a szememet de máris ajkaimra nyom egy puszit. Az főbejárat ajtaja nyílik és be esik rajta egy össze vert srác. Megdermedek Zayn pedig értetlenül néz le rám és automatikusan megfeszíti izmait.
-Dervish?- kérdem félve elkerekedett szemekkel.
-Hello- nyög fel míg szájáról letöröl egy kis vért. Zayn oda kapja a tekintetét és érzem hogy szívverése egy pillanat alatt vált gyorsabbá.
-Mi az isten?!- fut oda hozzá ő hamarabb. Észbe kapva sietek oda én is és tartom meg a másik oldalt. Nyögve támaszkodik vállainkra míg kissé kiegyenesedik.
-Nos, ismerlek titeket- nevet keserűen míg arca fintorba fut.
-Szólj Bennek és Lukenak!- dörrenek egy mellettünk ledermedő srácra. Nem szoktak ilyen fiatalok össze verve beesni. Csak ha már munkába álltak. Dervisht meg eleve mindenki ismeri és tudják hogy csak szigorúan tanul.
-Mi történt?- kérdi feszülten Zayn.
-Mint mondtam, ismerlek titeket- förmed rá mintha nem értené mit kellene még megmagyaráznia.
-Nyisd ki az ajtót Babe- nyög fel Zayn míg megtartja Dervish egész súlyát és én kitárom az orvosi ajtaját.
-Ejha- füttyent a doki és rögtön le rakja a kezében tartott magazint- Ide- mutat az ágyra. Rögtön átbujtatom fejemet Dervish másik keze alatt hogy segítek Zaynnak. Félek. Idegesek vagyok és kétségbe esett. Valaki megverte Dervisht, hogyne lennék ideges?!
-Mi történt?!- ront be Ben és Luke rögtön.
-Hú haver- húzza el a száját Luke megállva mellettünk mikor már a doki javába nézegeti testét hogy hol vannak mekkora sebek.
-Ők is szarul néznek ki- nevet fel Dervish
-Hol volt?- kérdi rögtön Ben.
-Uhm, pár utcával arrébb. Gyakoroltam a zsebtolvajlást de vissza is raktam őket csa...
-Hányan voltak?- kérdem közbe vágva. Nem érdekel ha nem rakja vissza azt amit ellopott.
-Öten- nyög fel mikor a doki megnyomja a hasát- Vagy heten. Nem tudom- sóhajt fel.
-Jössz?- kérdi Zayn Bent és már ki is rohannak. Megindulok én is de Luke vissza ránt.
-Elegek ketten- néz elgyötörten szemeimbe. Idegesen állok vissza az ágy mellé míg félve újra rápillantok az eléggé össze vert öcsikémre.
-Nem köptem- néz ránk fancsalian de büszkén mosolyogva.
-Az se lett volna baj ha igen. Kemény vagy kölyök- nevet fel Luke megfogva a vállát de el is engedi mikor Dervish arca megrándul a fájdalomtól.
-Igen baszdmeg ott fáj ne nyomkodd tovább!- dörren a dokira aki már a hasával van elfoglalva egy ideje.
-Ez itt így szokás?- néz rám kérdőn a doki.
-Honnan vettétek fel?- nézek Lukera kérdőn.
-Kirúgták a helyi kórházból- rántja meg a vállát.
-Miért?!- kérdem értetlenül. Felveszünk egy olyan dokit akit kirúgtak?!
-Eutanázia- villant rám egy keserű mosolyt a doki- Egyébként Shark vagyok- biccent nekem.
-Shark? Mint a cápa?- kérdem felvont szemöldökkel.
-Tanuló koromban túl nagy vágásokat ejtettem- rántja meg a vállát.
-Én meg alatta fekszem- nyüszít fel Dervish.
-Mondom hogy tanuló koromban. Azóta igen is jó orvos vagyok- hördül fel sértetten.
-Csak kirúgták- jegyzi meg csípősen Dervish mire látom hogy szeme elnyílik mikor Shark megnyomja újra a hasát, pontosan a fájós pontján. Bele fog jönni Shark az itteni melóba.
-Az eutanázia jó dolog. Mindenki élhet a lehetőséggel hogy rendelkezzen az élete felett. Ha egy vég stádiumban lévő rákos úgy dönt hogy nem veszi el tovább a családjától a pénzt a kezelésekre és már csak fájdalmai vannak akkor miért ne kérhetne eutanáziát? Nem azt mondom hogy egy hét éves is kérhessen, nincs rendes ítélő rendszere. De azért van már az a kor ahol felfogják. És jobb békésen elaludni mint úgy hogy a tüdőd megtelik a saját tested nedveivel és megfulladsz- morogja orra alatt amíg össze varja Dervish szemöldökét és száját.
-Ez jogos- biccentek neki.
-Köszönöm- néz fel rám hálásan és egy nagyot sóhajt. Szemem kezére siklik. Új percein pedig meglátom a nevét. Mindegyik ujján az egyik betűje a Shark-nak. Értem miért őt vettük fel, tényleg jó doki lesz ide. Csak hát valóban bele kell szoknia, más stílussal kell fellépni ha tisztelet akar.
-Miket kérdezgettek?- kérdi Luke leülve az egyik fal mellett álló székre.
-Telefonszám, cím, szokások, kapcsolatok- motyogja kissé artikulálatlanul. Nem csodálom, szerencsétlennek össze kellett varrni a száját. Jó hogy nem tud rendesen artikulálni- Sőt, még azt is hogy Jade hány kiló- nevet fel kissé keservesen.
-Hogy mi?- nézek rá értetlenül.
-Nem volt időm megkérdezni, bocs- villant rám egy fél fintort.
-Hülye- rázom meg a fejemet az ágynak támaszkodva.
-Hordhatnék magamnál kést a továbbiakban?- kérdi Luke felé pillantva könyörgően bevetve nagy zöld szemeit amit vöröses barna haja csak még jobban kiemel. Ráadásul most még az arcára száradt vér is jobban feltüntetni.
-Igen- sóhajt fel míg rám néz kissé keserűen.
-Nagyon fáj?- kérdem mikor már Shark csak egy injekciót szúr belé.
-Ez fájdalom csillapító- nevet fel megrázva az üres fecskendőt nekem a doki.
-Eléggé- néz rám kissé szomorúan Dervish de látszik hogy tartani akarja magát.
-Ilyen ez a pop szakma- villantok rá egy biztató mosolyt.
-Csak azért nem bírtál még el velük mert sokan voltak- áll mögém Luke míg hangja biztatóan cseng.
-Ja, persze- fordítja el a fejét komoran.
-Jól fejlődsz- fogom meg a kezét míg leülök az ágya szélére.
-Körülbelül egy hónapja tart a kiképzés. Ne várj sokat magadtól- bólogat helyeslően Luke is.
-Ti négyen híresek vagytok az alvilágban. Szinte tökéletesek vagytok, és akkor ne várjak magamtól sokat?!- horkant fel ránk meresztve gúnyos tekintetét.
-Én szerintem eléggé lecsúsztam- rántom meg a vállam.
-Jade, attól még jó vagy- néz rám fancsalian.
-Te is ilyen jó leszel- nevetek rá.
-Luke, szerintem kéne egy kis segítség Benéknek- nyit be hozzánk Darren.
-Miben?- mered a srácra értetlenül Luke.
-Oh, szóval a tieid. Hú kölyök, jól elintéztek- villant egy együtt érző mosolyt Darren Devishnek.
-Kösz- mordul fel. Luke fej rázva feláll míg orra alatt arról motyog hogy miért nem lehet neki válaszolni rendesen. Darren biccent nekem egyet majd becsukja az ajtót és Luke után iramodik.
-Körülbelül egy két órát még maradj azért, léphetnek fel fájdalmak ahogy elmúlik az adrenalin dopping hatása. Aztán utána pár napig feküdj, ezekből pedig szedj be egyet ha fáj- dobja hasára a doboz gyógyszert.
-Kösz- morogja míg leveszem hasáról és a székre dobom.
-Jól bírod a fájdalmat- mosolygok rá büszkén.
-Hát ez remek- bólogat össze préselve ajkait amiből végül is csak egy keserves fejrázás lesz.
-Pihend ki magad, ne stresszelj rá. Van időd kitanulni a szakmát- mondom neki csendesen.
-A stressz csökkenti a koncentráció képességét tehát rosszabbul teljesítesz- szól közbe Shark míg a gyógyszereket rendezgeti. Az ajtó kivágódik és be esik hat megkötözött srác.
-Bocsánatot kértek- förmed rájuk Zayn a hátuk mögé sétálva. Dervish rögtön felül míg én csak felhúzott szemöldökkel nézem az ideges kissé szürkébb szemű Zaynt- Azt mondtam bocsánatot kértek!- emeli fel a hangját fenyegetően.
-Bocs- morogja öt srác szinte egyszerre Dervishre nézve. Oh igen, ez az én pasim. Alfa hím. Nem bírom ki hogy ne mosolyodjak el orrom alatt pedig tudom hogy nem illene.
-Te is- dörmögi az ajtó felől a második srácnak míg megmarkolj a haját és felemeli.
-Nem- sziszegi hol rám hol pedig Dervishre nézve. Látom hogy agya csak jobban elborul mikor észreveszi apró mosolyomat ezért rögtön el is tüntetem arcomról.
-Kérj bocsánatot- feleli csendesen Zayn miután könyökkel arcába sújtott. Orrából a vére száján át az állára folyik ahonnan a padlóra csöppen tovább.
-Őket nem kell el látnom ugye?- kérdi Shark az itt ott vérző, csapzott, fura pózban álló végtagokkal rendelkező egyedekre mutatva.
-Nem- felelem fej rázva majd vissza fordulva a srác felé akinek épp Zayn földbe tiporja minden becsületét. Látom ahogy a srác nyaka megfeszül mintha nyelne...de helyette köp. Szemöldököm felszalad ahogy lenézek pólóm has részére és a rajta éktelenkedő köpettel. Ez most...leköpött engem?! Fejem oldalra döntve nézek a srácra kérdőn aki csak rám vigyorog ezzel megmutatva véres fogait. A mosoly arcára fagy mikor Zayn kitöri a nyakát. Vállaimat le engedem és felnézek az eléggé dühös Zaynra.
-Innen intézzük inkább mi- motyogja Ben míg talpra állít két srácot hogy Luke is majd Darren megfogja az utolsót és kilökődik őket.
-Köszi- suttogja Dervish szégyellősen.
-Semmiség- mosolyog rá Zayn megdörzsölve arcát.
-Menjetek. Jobban mondva okozz valamit Jade nyálas felsőjével- motyogja mire rögtön felpattanok. Az ajtó felé lépkedem gyorsan meg sem várva Zaynt. Szinte futó lépésekkel rontok be a saját szobámba. Amint kinyitóm az ajtót már nyúlok is pólóm aljáért és remegve lehúzom magamról óvatosan hogy véletlenül se érjen hozzám az undorító része majd a földre dobom. Nagyot nyelek és a fürdőbe rontva kezdem rögtön vízzel átmosni hasamat.
-Jól vagy?- támaszkodik meg a fürdő ajtajában Zayn.
-Aham- felelem halkan míg remegő kezekkel dörzsölöm át egy tiszta törülközővel a hasamat.
-Sajnálom- motyogja, míg kisétálok mellette az arcomat megdörzsölve. Nagyot nyelek míg próbálom magamat nyugtatni. Kevés sikerrel halad a tervem eddig.
-Semmi baj- fordulok felé mosolyogva majd vissza a szekrény felé.
-Félsz- öleli át hasamat mikor már a szekrényemben turkálok. Hangja furcsán cseng, nem érti miért félek. Ha rajtam múlik nem is fogja érteni...
-Igen- erősítem meg a kijelentését.
-Miért?- fordít maga felé.
-Azért mert az az egy nap nem móka és kacagás volt azon a szar helyen, azért- nézek rá jelentőség teljesen míg magamra kapom a fekete felsőt.
-Ott...
-Kussolj- förmedek rá míg egy kézmozdulattal és a nézésemmel is rá segítek arra hogy benne rekedjen a szó- Csak ne, ezt tényleg ne- rázom meg a fejemet- Ölelj meg, csendben, simogasd a hátam és felejtsük el- hadarom neki míg gyorsabban kezdem szedni a levegőt. Értetlenül néz rám míg én csak lehajtom a fejemet és nyelek egy nagyot amíg végig simítok nyakamon és arcom jobb felén.
-Nyugi- húz magához bizonytalanul én pedig kétségbe esve ölelem át míg halkan, szipogva kezdek sírni. Érzem ahogy megmerevedik de rögtön hátamat kezdi simogatni. Halk dallamot kezd dúdolni fülembe míg szorosabban húz magáz. Hajamba puszil és lassan ringat jobbra balra ölelésében. Gyűlölöm azt a helyet, és azt az embert! Utálom hogy megalázhattak, esélyem se volt arra hogy ne tegyék azokat amiket. Végig fut testemen egy remegés mire jobban magához szorít és érzem hogy nagyot nyel, félve. Szívverésem lassan áll vissza a megszokottra és a sírásom is lecsillapodik.
-Ne haragudj- törlöm meg szemeimet alsó ajkamat beharapva míg távolabb húzódók tőle.
-Semmi baj- rázza meg a fejét egy biztató mosollyal.
-Nem akarok róla beszélni- nézek rá fájdalmasan.
-Okés- nyom puszit ajkaimra mosolyogva- Felvidítalak- ragadja meg kezeimet majd a szekrényemhez lép és hozzám vág egy régi farmeromat és pólómat.
-Ezzel?- emelem fel a ruhákat.
-Megtanítalak deszkázni- nevet rám míg lerántja rólam a fekete pólót.
-És ehhez ebben a ruhában kell lennem?- kérdem értetlenül belebújva a pólóba.
-Szeretem mikor egyszerű ruhákban vagy velem- rántja meg a vállát neki dőlve az ajtómnak- Persze azt is imádom mikor csinosba vágod magad. Csak ha ilyenekben vagy olyan kis hétköznapi csodának tűnsz- mosolyog rám míg magamra húzom az általa választott gatyát.
-Hétköznapi csoda?- mosolygok rá féloldalasan míg nyakába csimpaszkodom.
-Az én kis hétköznapi csodám- neveti el magát míg megragadj a derekamat és felém hajol.
-Csak azért csinálod hogy jobb kedvem legyen- hajolok hátrább így nem engedve hogy megcsókoljon.
-Igen, olyankor szoktam elmondani a gondolataimat amiket amúgy inkább megtartom magamnak- villant rám egy mosolyt. Arcomra pír szökik és ezt az ő szélesedő mosolya erősíti meg. Újra ajkaimra hajol és szinte még hátrább dönt. Hercegnőnek érzem magam. Igazi film jelent főszereplőjének akire minden lány könnyes szemmel irigykedik. Kezem hajába túr és közelebb húzom magamhoz míg testem elengedem, tudom hogy megtart.
-Szeretlek- nevetek rá mikor talpra állít ahogyan elhajol tőlem.
-Én is- kacsint rám- Várj meg a kocsinál- nyom gyors puszit a számra és már el is fut. Mosolyogva lépkedem kifele. Szinte biztosra veszem hogy fáj neki az hogy nem akarom el mondani mi volt ott. De még gondolni se akarok rá. És nem is fogok. Bármi mással lekötöm inkább a figyelmemet. Jobb kezemmel nyitom ki az ajtót és lépek ki a napsütésbe. Ahogy kilépek már meg is fordulok és befelé indulok mikor meglátom a kellemetlen alakot. Nem! Nincs kedvem Rogerhez! Sietősen lépkedem Zayn szobája felé. Kis híján nekem száguld mivel gördeszkával gurul a folyóson míg a kezében is szorongat egyet.
-Hát te?- kérdi értetlenül leugorva deszkáról míg lábbal rárúg az egyik végére ezért felpattan kezébe.
-Roger, nincs hozzá kedvem. Vagyis beszélgetni nem akarok vele. És tudom hogy beszólna. De ha te velem vagy akkor ké...
-Oké- mosolyog rám míg egyik kezébe veszi mind a két deszkát a másikkal pedig magához húz- A fiúd vagyok, természetes hogy megteszek ilyeneket. Ne érezd magad kellemetlenül- fintorog rám míg kissé meglök testévvel de rögtön vissza húz magához.
-Igen, csak hogy én embereket ölök. És mégis rád szorulok ilyen téren. Ez gáz- nevetek rá.
-Oh legalább ki élvezem a férfi szerepemet a kapcsolatunkban- nevet rám míg hajamba puszil.
-Jadey, hallottam a híreket- nevet rám rögtö amint az aulába érünk.
-Nem vagyok Jadey neked- rázom meg a fejemet.
-És ha füvet adok sem?- néz rám egy gonosz vigyorral.
-Szeretnél verekedni?- torpan meg Zayn míg barátságosan Rogerra néz- Ha igen akkor csak szólalj meg még egyszer. Ha nem akkor most tovább sétálsz szépen- feleli nyugodtan míg hüvelykujjával gyengéden kezd simogatni. Kellemes érzés hogy megvéd de mégis olyan fura.
-Csak akkor kell Jade ha épp nem unod meg, vagy mi?- néz rá majd vissza rám. Megrázza a fejét rám nézve majd megfordul és tovább sétál. Én indulok meg előbb az ajtó felé majd rögtön tovább lépked mellettem Zayn is. Nem akarom hogy Roger kijelentésével törődjön újra. A hátsó ülésekre dobja a két deszkát majd bevágódik a vezető ülésre én pedig mellé. A kocsit elindítja én pedig nem kérdezem hova megyünk. Bekapcsolom a rádiót és hátra döntöm a fejem míg lehunyom a szememet. Úgy érzem soha nem fogok megszabadulni Rogertől. Ahogy attól sem hogy füveztem. Minden túl könnyű lenne ha megszabadulhatnék ettől de ez lehetetlen. Főleg ha Roger mindig ott lesz, már pedig tőle tényleg jót lehet jó áron szerezni. Fejemet jobbra fordítom és felnézek Zaynra. A zene ütemét a kormányon dobolja ujjaival. Arcélét és kis borostáját megvilágítja oldalról a nap. Most is teljesen feketében van és meg sem lepődőm már rajta. Ő tényleg az én pasim. Szeret engem, ő. Zayn Malik. Szemöldököm össze ráncolom. Azt hiszem most esik le hogy ki is a pasim. Világsztár akinek a hangjától bugyik millió nedvesednek be, az alvilág ura aki uralja Londont pár másik szerencsétlennel. Aki kisujjból kiráz egy magas c-ét és egy késelési technikát.
-Mi az?- kérdi felém fordulva egy pillanatra.
-A pasim vagy- motyogom még mindig össze ráncolva homlokomat. Értetlenül néz rám újra és szinte arcomba nevet.
-Hát igen Jadey, úgy öt éve- néz rám értetlenül.
-Felfogtad te ki vagy?- kérdem én is értetlenül.
-Kérlek ne- rázza meg a fejét komoran és még a zenét is felhangosítja.
-Sajnálom- suttogom de jól tudom hogy az üvöltő zene mellett nem hallja meg. Belülről kezdi ajkát harapdálni míg ujjai elfehérednek a kormányon. Kezem bizonytalanul csúszik combjára ami érintésemre ellazul.
-Ah, oké! Tudom ki vagyok. És örültem hogy te leszartad eddig- halkítja le a zenét felém fordulva ismét egy apró pillanatra.
-Furcsállóm hogy velem vagy, ennyi- sóhajtok fel.
-Persze, mert megkaphatnék mindenkit- forgatja meg a szemét- Tök jó nekem. Te is meg kaphatnál mindenkit aki tud a maffiáról egy kicsit is- horkan fel- Végig lejtesz a folyóson és utánad már mennek a takarítok a nyálat feltörölni- dörmögi.
-Utánad is mennek, ha ez megnyugtat- nevetek fel fejemet rázva. Talán neki is ilyen lehet mint nekem. Észre se veszem hogy oda vannak értem, talán ő sem. Nem úgy viselkednek mint aki igen- És hozzá tenném hogy a maffiában alig vannak nők és a legtöbb férfiban ebben a munkában szexuális feszültség van. Tehát a takarítókra mögöttem is nyáladzanak- vágok vissza.
-Véletlenül sem a feszes segged miatt és a tökéletes alakod miatt akarnak- biccent nekem míg kiszáll.
-Szóval csak a testem miatt?- szállok ki nevetve a kocsiból míg a motorháztetőnek dőlök az ő oldalán.
-Meg mert gyönyörű vagy és ehhez jön a tested. Aztán ott van hogy nem vagy hisztis és...
-Nem vagyok hisztis?- szólók közbe eltátva ajkaimat- Azt mondtad most hogy nem vagyok hisztis?- kérdem felnevetve közelebb hajolva hátha csak félre halottam.
-Igen- forgatja meg a szemeit oda nyújtva nekem az egyik deszkát. Elveszem tőle és lábaim elé támasztom egyik élét míg a másikra kezeimet rakom és felnézek Zaynra.
-Pedig tisztán emlékszem hogy hozzám vágtad egyszer hogy hisztis vagyok Zaynie- mondom össze szűkített szemekkel.
-Mégis mit vághattam volna hozzád?!- nevet rám hitetlenkedve- Na de, nem vagy hisztis, tűröd a fájdalmat. Jó vagy a szakmában is- rántja meg a vállát.
-És nem jön meg havonta, ez nagy erényem- nevetek rá míg előre lépkedem kezemben a deszkával.
-És még ezen is tudsz hülyülni néha- ölel át hátulról kissé elsodorva magával.
-Szóval ilyenek a kis titkos gondolataid- nevetek fel.
-Ilyesmik- mosolyog rám mellém lépve- Na gyere- húz magával be egy kisebb sikátor szerűségbe.
-Most jön az hogy megerőszakolsz?- kérdem elhúzva a szemöldökömet végig nézve a sikátorban.
-Erőszak?! Hagynád magad- nevet fel hitetlenkedve hátra nézve rám.
-Kitudja- rántom meg a vállam- Lehet valaki félre értené a sikítozást- mosolyodom el.
-Na igen, hangos vagy.
-Te pedig őszinte közben- nézek rá míg beharapom alsó ajkamat.
-Emlékeztess hogy vitáknál csak feküdjünk le- forgatja meg a szemét.
-Majd hasznosítom legközelebb, akkor talán nem szakítasz- nevetek rá.
-Soha többet- rázza ki a hideg míg rám fintorog de inkább bocsánat kérő a tekintete.
-Helyes- biccentek felé fordulva míg tovább sétál felém. Rám mosolyog míg nevetve megrázza a fejét. Deszkája kicsúszik a kezéből és elkapja derekamat. A deszka az én kezemből is ki esik ahogy magához ránt egy féloldalas mosollyal. Kezemmel megragadóm a pólóját és mosolygós ajkaimra húzom. Kuncogva csókol meg, engem pedig még ez sem érdekel. Lépkedni kezd velem hátra fele én pedig vakon lépkedem hogy ne essek el míg egyre mélyebben csókolom őt.
-Ezért vagy te az én nőm- nevet rám elhúzódva tőlem míg izmos karjai közé von. Szinte ki se látok de nem bánom. Szeretem mikor így ölel...


Kukucs! Íme a következő rész. El se hiszem, már csak hat rész és vége! Na de, remélem tetszett:3 Illetve újabb kérdést tennék fel. Minap rátévedtem egy blogra mikor csak úgy sodródtam közöttük. Azt se tudom miről szólt de a legfrissebb bejegyzés arról szólt hogy lehet abba hagyja a történetet mert nincs vissza jelzése vagy csak nagyon kevés...de nem is ez a lényeg! A lényeg a lényegen ami a pár utolsó mondatában volt. "Később mikor már befejeztem a sztorit lehet hogy kiadatom." És villanykörte a fejem felett felvillant. Hányszor láttam én már ezt; Lehet ki adatom könyvbe. Sőt emlékeim szerint még nekem is ajánlotta valaki:D Kérdem én ezt hogy gondoljátok? Vagy mi? ilyenkor ti mire gondoltok?! Ez tök jó dolog hogy így gondolkoztok az íráson de...soha nem fordult meg ez a fejemben. Blogot írok, ez olyan mintha egy sorozatból filmet akarnának csinálni. Blogból nem lesz könyv. Ha könyvet akarsz újra kell írnod az egészet. Meg eleve, kivel és miből adatod ki? Mert nem ingyen fogják. Nem bunkósságból írom ezt, külföldön (Angol nyelvterületek) vannak ilyenek. Mikor tényleg felfedeznek egy blogot és lesz belőle könyv és film is. De legyünk tisztában vele hogy Magyarországon élünk, nincs annyi lehetőség mint odakint. Szeretném kérni hogy valaki magyarázza meg ezt az észjárást mert lehet én vagyok a hülye és valamit nagyon nem értek, illetve mondjatok egy magyar könyvet amit egy blogos adott ki a története után. Ha valaki tervezi az olvasóim közül kiadatni a történetét könyvben esküszöm bátorítom csak a logikát nem értem hogy hogyan és miért és miből...tehát amit oda fent kifejtettem kissé frusztrálva. Azért imádlak titeket de vannak dolgokat amiket másfél év blogolás után sem bírok megérteni.