Második Évad: Hatvannegyedik Rész

-Kussolj Zayn!- förmed rá Zoe.
-Stan, fékezd az asszonyt!- morogja Zayn fáradtan.
-Nincs nálam nyugtató- rántja meg a vállát lazán Stan.
-Persze hogy nincs, az Jadey módszere- nevet fel Zayn felém küldve egy sokat mondó pillantást.
-Az volt az egyetlen alkalom, és megérdemelted- forgatom meg szemeimet.
-Amúgy, én ezt nem akarom- szólal meg Dervish míg leveszi pólóját is. Egy száll fürdő gatyában áll mellettem ahogy Zayn és Stan is. Mi pedig Zoeval bátorkodtunk fürdő ruhát felvenni.
-Egyensúly érzék. Jobban tudsz közelharcokban érvényesülni- vágja rá Stan míg végig néz a tavon fel állított akadálypályán.
-És jobban tudsz futni is hosszú távon- vágja rá Zoe.
-Ez a különbség mesterlövész és katona között- röhög fel Zayn.
-Én figyelmeztettelek!- ordít fel Zoe majd elfut előttem a vörös hajzuhatag. Zayn nevetve védi minden kis próbálkozását amit Zoe a fájdalma érdekében követne el.
-Hidegnek néz ki- sóhajt fel Dervish nem törődve már a körülményekkel.
-Ezért maradj a fa részeken. Akkor nem esel bele- veregetem meg a vállát.
-Minden kibiztosítás nélkül?- nyög fel.
-Jézus, téged eddig ki edzet?!- förmedek rá.
-Hát nem te- vág vissza rögtön éllel a hangjában.
-Hát mostantól én- válaszolók neki bunkón és bele lököm a tóba. Ordítva és csapkodva merül el a jéghideg vízben.
-Lehet nem reggel ötkor kellene edzenünk- sóhajt fel Stan.
-Inkább szedd le a feleséged Zaynról- legyintek neki míg a fodrozódó vizet kezdem szemlélni.
-Szerintetek megpróbálja?- kérdi Zoe mellém lépkedve kissé csapzottan.
-Tuti- áll meg mögöttem Zayn. Nem ölel át csak mellkasa épp hogy súrolja hátamat. Felsóhajtok és közelebb lépek a stég széléhez ezzel esélyt adva Devishnek. A kéz rögtön meg ragadja a lábamat. Ránt egyet én pedig csak el ugrom. Térdel érkezem a vízből kilógó fa tönkre. De nem esek bele, egy apró kis győzelem nekem.
-Ez nem ér!- nyafog nekem Dervish.
-Egyensúly érzék- villantok rá egy mosolyt majd elfordulok a tó belseje felé. Különböző magasságokban és távolságokban mindenhol rönkök emelkednek ki. Sima felső felület, érdes oldalsó réteg. Néhány keskeny és néhány széles. Felsóhajtok majd már megszokottan kezdek ugrálni egyre beljebb. Lábam olykor megcsúszik az algás rönkökön de talpon maradok. Vissza fordulok a stég felé és mosollyal nyugtázom hogy már mindenki elfoglalt egy rönköt. Nagy küzdés árán de még Dervish is.
-És most?- kérdi széttárt karokkal.
-Ha pallóra lépsz, küzdened kell rajta. Ha másik rönkre ugrassz és a levegőben találkoznál valakivel, küzdj. Ha valaki üldöz, fuss. Egy körnek akkor van vége ha bele estél a vízbe vagy felmásztál oda- mutatok a tó végén lévő legnagyobb rönkre. Jó öt métert ki emelkedik a vízből.
-Hogy mászok fel arra?!- kérdi sipítva mire felnevetek.
-Kézzel lábbal haver- adja neki a jó tanácsot Stan.
-Ha bele estél a vízbe a stégről indulsz- mosolygok rá.
-Jobban élveztem a többiekkel az edzést- nyög fel.
-Lásd bele a játékot- nevet rá Zayn míg elugrál előtte egészen egy pallóig.
-Legalább csapatok legyenek- nyög fel Dervish mintha könnyíthetne a helyzetén.
-Majd a végén- fintorodom el míg csípőre rakom a kezemet és kitolom azt ezzel is mutatva hogy már túlságosan is fogy a türelmem.
-De ha...
-Ne rinyálj már!- förmed rá Zoe és könnyedén ugrik ugyan arra a rönkre mint amint Dervish is áll. Ismét megfigyelhetjük a kapálózós, ordítozós, bugyborékolós vízbe esést.
-Stégre- kiálltok oda neki mikor feje kibukkan a vízből.
-De hát el se kezdődött és lelökött!- kezdi el saját maga védelmét.
-Lankadt a figyelmed, tétováztál. Halott vagy- rántja meg a vállát Zoe majd mintha semmi sem történt volna vissza lépked az eredeti helyére. Az első rész könnyű. Elég lépkedni vagy olykor kissé nagyobbat rugaszkodni de ezért jobban is csúszik. A második rész inkább pallós, változnak a fák méretei. Van egy méteres különbség is a magasságok között. Itt már sokszor ugrani kell. A harmadik rész pedig mikor már szétszórtabban vannak, változó szélesség és magasság. Lendületesen kell haladni, gyorsan dönteni, figyelni az egyensúlyra és megkapaszkodni a szélekben amik olykor bizony fájdalmasak. Jó sok horzsolást szereztem itt. De ha ezeket leküzdötte ott a szörnyeteg, ha megmássza megnyerte. Egyszerű.
-Gyűlöllek titeket csak hogy tudjátok- morogja hangosan míg felmászik a stégre. Egyszerűen csak elnevetem magam, képzelem milyen átkokat szórhat ránk de így legalább túl éli majd. Ez pedig elveszi minden bűntudatomat, érte csinálom nem a magam kegyetlen szórakozása miatt.
-Mehet!- ordítja Stan mire Dervish ugrik.
-Jézus- nyögök fel hitetlenkedve, ugrik de rögtön tovább is csúszik a vízbe. Végig nézek a kis társaságunkon és azt látom hogy Zoe a fejét fogva felsóhajt míg Stan és Zayn csak nevet.
-Próbáld újra- int neki Zoe.
-Ez nehéz!- nyög fel kétségbe esve mikor újra megáll a stégen. Felsóhajtok és oda ugrálom hozzá majd páros lábbal érkezem a stégre.
-Mikor ugorsz, nem az a cél hogy elérj oda- mutatok a legközelebbi rönkre- A cél hogy elérj oda- mutatok a nagy szörnyre. Legalábbis számomra régen maga volt a szörny és a viszonyom azzal a magas rönkkel még mindig nem javul- Készülj fel mindenre. Az összes más fajta lesz, másra kell figyelned. Meg is kell állnod néha. Egyensúlyozz és támaszd ki magad. Vagy csak sodródj az árral- rántom meg a vállamat majd vissza sietek eredeti helyemre. Ugrik és már majdnem fent maradt de le esik.
-Csak az első rönk kölyök- nyög fel Stan.
-Sodródj- adom neki a tanácsot.
-Vízben vagyok. Nem sodródom eléggé?!- kérdi a víz tetejére csapva míg tempózik benne.
-Nem mindegyiken kell megállni- sóhajt fel Zayn tovább utalgatva velem. Bár az övé jóval érthetőbb. Felnyög majd újra kinyomja magát a stégre. Felsóhajt majd az égre néz és látom ahogy kirázza a hideg. Megindul és elugrik. Bal lába a fára ér, látom ahogy tovább csúszik rajta de elrugaszkodik.
-Ez az!- kiálltok fel boldogan mikor jobb lába már a következő rönkre ér.
-Majdnem- sóhajt fel Zoe mikor a másodikról is a vízbe csúszik.
-Nem emlékszem hogy ilyen nehéz lett volna- mélázik el Zayn.
-Kussolj- mordul fel Dervish míg újra kimászik vacogva a stégre.
-Ne állj le- szól oda neki Stan.
-Szét fagytak a golyóim!- ordít fel.
-Az kár- nevet fel Dave mögötte.
-Mi az isten?! Ah baszdmeg!- kap a szívéhez Dervish és előre hajol kissé.
-Jöttem szórakozni- nevet fel leülve török ülésbe a stég végébe egy üveg üdítővel és persze a laptopjával a kezében.
-Hello- int neki Zayn mosolyogva. Dave vissza int neki egy aprót majd küld felém egy mosolyt.
-Hol voltál te eddig?- kérdem csípőre tett kezekkel.
-Melók, élet, nők, bulik- villant egy mosolyt. Megforgatóm a szememet de gyorsan túl teszem magam a nagyképűségén- Hallom drogoztál- feleli újra mire felkapom a fejem és ezzel együtt meg is csúszok. Egy félméteres rönkről csúszik le a lábam és kezdek háttal a víz felé zúgni.
-Ne!- nyúlok a rönk felé de én is tudom hogy esélytelen. Hátamat érinti a víz majd elmerülök benne. Testem rögtön megfeszül a hideg miatt, majdnem sikítok de számat gyorsan csukom be. Hagyom testemnek hogy elernyedjen míg végig fut rajtam egy kisebb remegés amiatt ahogy a jéghideg víz körbe ölel. Szememet kinyitom de alig látok pár rönköt. Legalább a víz tiszta valamennyire. Kezemet mozgatni kezdem mire testem is mozdul a vízben. Hajam látó terembe kúszik én pedig felfele lököm magam hiába mámorító a víz alatt lenni. A csend, a súlytalanság a dermesztő hideg. Mindez magával ragadó. Fejem kibukik a vízből és a röhögő Davere nézek. Szemöldököm felhúzom majd kezemmel meg fogom a rönk tetejét. Másik kezemet is a fára teszem majd felnyomva magam a tetejére ülök.
-Anyád- villantok rá egy gyilkolási vággyal megfűszerezett mosolyt.
-Mintha eláztál volna- mosolyog rám Stan.
-Hahaha- mondom erőltetetten.
-Jadey- nevet fel Zayn mire megforgatom a szememet. Hajamat hátra simítom és kicsit kinyomkodom belőle a vizet. Dervish újra megindul. Jobb lába az első rönkön majd rögtön elrugaszkodik. Páros lábbal a következő rönkön és újra ugrik. Alsó ajkamat beharapom mikor arról is tovább ugrik. Egyenesen neki egy rönknek. Fintorogva és sziszegve nézem végig ahogy nyögve belecsúszik a vízbe és szinte én érzem a fájdalmát.
-Nem jössz ide?- kérdi Zayn leülve a pallójára. A stég felé úszó Dervishre pillantok majd elmosolyodom. Könnyedén vissza érek ha már rá érzett és tovább jut valahogy hat rönknél. Megrántom a vállamat majd elkezdek a rönkökön ugrálni. Mondhatni hogy még kecsesen is ugrok a kisebb pallóra. Felé lépkedem majd én is leülök a stég felé nézve ahogyan ő- Szia- mosolyog rám közelebb ülve hozzám.
-Szia- viszonozom mosolyát míg keze combomra siklik. Fejemet vállára hajtom és keze rögtön eltűnik combomról hogy magához ölelhessen.
-Büszke lennék rá ha a fiam lenne- szólal meg jó fél óra múlva mikor Dervishnek a legjobb eredménye az öt rönk. Tovább nem jut. Egyik szemöldökömet felhúzom és elhajolva tőle nézek fel rá. Vállaimat le engedem majd inkább vissza meredek magam elé míg a többiek nevetése tölti be a fülemet mivel Dervish vagy fél perc egyensúlyozás után is bele esik a vízbe egy szép hasassal. Büszke lenne rá ha az ő fia lenne. De neki tőlem nem lesz fia. Lehet ezért nem akarja már megkérni a kezem? Mi van ha azért van velem mert nincs más?! Jó, oké ez hülyeség. Még a fejemet is megrázom saját abszurd gondolataimon. Bármikor lenne neki más. Még csettintenie sem kellene- Jézusom, nem úgy értettem- nyúl rögtön a kezemért.
-Tudom- rántom meg a vállamat míg Zoek felé nézek. Ők azért voltak ebben a tortúrában hogy gyerekük lehessen. Én meg hogy Zaynnal.
-Babe- sóhajt fel maga felé fordítva arcomat.
-Hm?- kérdem érdektelenül rögtön fáradtnak érezve magamat.
-Ugye n...
-Nincs semmi baj- vágok közbe mosolyogva. Lábaimat kezdem szemlélni ahogy előre hátra kezdem ringatni őket ezzel a vizet is fodrozva.
-Hazudsz- feleli mérgesen.
-Tévedsz- nézek felé értetlenül. Elmosolyodik majd megragadja tarkómat és magához húz. Szemeim kipattannak ahogy hevesen megcsókol.
-Zayn- motyogom bár inkább csak értelmetlen morgás lesz amiatt ahogy ajkaimat csókolja. Beleharap alsó ajkamba és lehunyom a szememet ahogy testemet is elengedem. Nyelvemmel áttörök szájába mire érzem hogy elmosolyodik és jobban megmarkolja vizes hajamat ahogy magához húz. Szemem újra kipattan ahogy elkezdünk dőlni. Egy pillanatra elváll tőlem és az ő arcán és látom a riadalmat de addigra már a vízbe csobbanunk. Épp hogy mély levegőt veszek és már fejjel lefelé süllyedünk együtt a tó feneke felé. A hideg víztől hátam ívbe feszül, pontosabban Zaynnak. Nem engedi el a hajamat én pedig csak oldalába kapaszkodom. Kinyitom a szememet és meglátom ahogy rám mosolyog míg haja össze vissza áramlik a vízzel. Szemeimet újra lehunyom és ajkaihoz hajolok. Egyik keze derekamnál fogva magához húz. Megcsókolom és nem érdekel hogy megérzem szánkban a hideg vizet. Érzem ahogy minél közelebb akar húzni magához és tetszik hogy ennyire akar. Élvezem hogy szinte megfagyok de mégis ahol hozzám ér melegít a bőre. Az összes hülye gondolat eltűnik fejemből egy pillanat alatt. Olyan ez mint anno, a szálloda tetején. Elválok tőle és rögtön a  víz felszínére lököm magam ahogy ő is. Haja a feje tetejére simul amitől elnevetem magam. Szem forgatva és felnyögve húz magához. Kezemet kiemelem a vízből és össze borzolom a haját.
-Jobb?- kérdi fintorogva.
-Sokkal- nevetek rá.
-Örülök- fintorog rám míg én csak nevetve megkapaszkodom vállaiban. Keze fenekemre csúszik a víz alatt én pedig elmosolyodom. Kérdőn felpillantok rá mire belemarkol. Alsó ajkamba harapok vissza fojtva egy nyögést- Szeretem hogy tetszik- nevet rám másik kezét is rávezetve.
-Vicces- villantok felé egy gúnyos mosolyt.
-Oh ne akard hogy viccest csináljak- nevet rám.
-Zayn- mordulok rá elnyílt szemekkel hitetlenül.
-Meg volt neki a hat!- ordít fel Dave boldogan. Kezemet kinyújtom és felmutatom hüvelykujjamat elismerésem lejéül.
-Ne csinálj semmit- mordulok Zaynra mikor az egyik nagyobb fa rönk törzsén koppan a fejem.
-Miért ne? Nem látnak- nevet rám.
-Mert ne- förmedek rá gyorsan. Jobb érvem nincs.
-És mit csinálhatok akkor?- kérdi megragadva a rönköt csípőm mellett ezért még így is bőrömhöz ér csak jobban hozzám tudja préselni magát- Messze vagyunk tőlük- hajol közelebb hozzám. Karjaimat nyaka köré fonom csak hogy ne kelljen tempóznom a vízbe. Kissé lejjebb merülök a vízbe mire ő rögtön közelebb lép és testével szegez az érdes fának. De legalább nem merülök el. Elveszek szemeiben és csak élvezem a látványt és a pillanatot. Hiába fagyok meg kis híján mellette nem érdekel. Nyakamhoz hajol és apró meleg puszit hagy bőrömön. Fejemet a rönknek vetem és oldalra hajtom.
-Ilyen mikor nemet mondasz csak azért mert közösségben vagyunk de akarod- nevet fel míg kezét felhúzza és végig simít nyakamon. A hideg kiráz mire hallom ahogy hümmög párat. Szemeimet fáradtan hunyom le ahogy újra nyakamra hajol.
-Igen- motyogom pár másodperc után.
-Mi igen?- húzódik el nyakamtól rám nézve kíváncsian.
-Igent mondok- hadarom és máris ajkaira tapadok. Lábaimat csípőjére fonom. Jól tudom mikor jut el tudatáig a mondatom és a tetteim mivel rögtön vadabbul kezd csókolni. Légzésem elnehezül de nem érdekel. Végig simít oldalamon egész le a fenekemig majd a combjaimhoz. Keze erősen markolja meg őket mire csak jobban köré fonom lábaimat.
-Soha nem leszel unalmas- nevet fel vissza térve nyakamra.
-Csak mert engedek pár dolgot egy tóban?- kérdem felnevetve végig simítva a vízben hasán.
-Nem, hanem mert te ilyen vagy. Vad- motyogja fülembe.
-Tök jó nekem- felelem oda se figyelve. Túl jól tudja kiszívni a nyakamat ahhoz hogy értelmesen gondolkodjak.
-Tök jó nekem- nevet fel. Keze mellemre vándorol mire felsóhajtok a gyengéd érintésekre.
-Nem lesz neked gáz ha ki kell menni a vízből?- kérdem felnevetve mikor megérezem dudorodó gatyáját.
-Nem megyek ki a vízből, jelenleg rohadtul nem érdekel- nevet fel.
-Baromarc- sóhajtok fel lejjebb tolva gatyáját a vízben.
-Azt hittem nem megyünk ennyire messzire- nyög fel miközben kitapintom igen merev férfiasságát.
-Több mint két hete nem voltunk együtt. Te kezdted- mordulok rá.
-Nem azt mondtam hogy baj- húzza le bugyimat kissé mosolyogva és lihegve. Ha lecsúszik a lábamról akkor ő fogja megkeresni a vízbe!
-Gondoltam hogy nem baj- motyogom ajkaira.
-Ne nyögj nagyon- suttogja fülembe majd szinte rögtön egy erős lökéssel bennem is van. Fejemet hátra hajtom a fának míg számat elnyitom- Kettőnk közül biztosan én viseltem nehezebben ezt az időt- nyög fel míg meg sem mozdul bennem.
-Hogyne- dadogom vállait markolászva.
-Szinte majdnem mellettünk vannak a barátaink- motyogja lassan kissé kihúzódva belőlem majd ugyan ilyen lassan és gyengéden vissza is tolja magát belém.
-Nem érdekel- nyögök fel míg szinte kapkodom a levegőt.
-Sietnünk kéne- motyogja míg oda hajolok hozzá.
-Zayn- suttogom neki halkan míg ajkaira adok egy puszit, más nem megy, semmi értelmes nem jönne ki a számon a nevén kívül. Újra a rönknek nyom és megcsókol. Ez az első hogy lassan csináljuk. Tényleg lassan és gyengéden. Óvatosan lök de egyfolytában. A szájába nyögök és feladom a kísérletemet miszerint vissza tudjak csókolni neki, csak hagyom hogy elhallgattasson- Szeretlek- ölelem magamhoz míg tovább mozog benne. Mellkasom ugyan olyan gyorsan emelkedik és süllyed mint az övé
-Szeretlek- suttogja mire még szorosabban ölelem magamhoz. Arcomat nyakába fúrom és csak hagyom magam ahogy keze megragadja csípőmet és ugyan abban a lassú kényelmes tempóban mozgatni kezdjen magán. Nyakába lihegek és haját tépem ahogy halkan nyöszörgöm. Egyik keze eltűnik csípőmről csak egy kezével öleli át egész derekamat amit nem bánok. Másik kezét is hamar megtalálom, mellemen. Könnyedén nyúl a fürdő ruha alá és markolja meg.
-Te jó ég- nyögök fel kissé hangosabban ahogy jobban megmarkolja. Szuszogása a fülembe csak rátesz egy lapáttal minden érzésre. Nyakát kezdem puszilgatni és harapdálni. Akarom hogy neki is legyen annyira jó mint nekem. Megszívom nyakát ott ahol már csináltam egy szép nyomot neki. Hallom ahogy felmordul és elmosolyodom.
-Jézusom de rohadtul szeretlek- húz magához közelebb már-már fájdalmasan. Lélegzetem elakad szavaitól és attól is hogy sokkal mélyebben mártózik meg bennem. Fejemet hátra vetem míg kezeimet mellkasára teszem. Szám elnyílik és érzem ahogy még egyet lök és megremeg bennem. Felnyögök de rögtön alsó ajkamba harapok hogy magamba fojtsam. Körmeimet végig húzom felső testén és hallom ahogy felmordul míg még lassabban lök rajtam még párat. Lihegve nyelek egyet míg vissza húzom magamra a bugyimat és megigazítom a fürdő ruha felső részét is.
-Te jó ég- ismétlem meg önmagamat és inkább elmerülök a vízben hogy lehűtsem zakatoló elmémet.
-Tökéletes vagy- emelem ki a vízből míg magához ölel. Könnyedén éri körbe derekamat míg mosolyogva magához húz.
-Ti a vízben maradtok?- kérdi Stan egy sunyi mosollyal míg egy kissé magasabb rönkön áll.
-Kellemes- feleli Zayn megköszörülve a torkát.
-Persze, a szex után a jég hideg víz is meleg- mosolyog ránk én pedig csak elvörösödve Zayn nyakába fúrom a fejem.
-Csak te vagy...
-Zoe is- legyint felénk hetykén.
-Jézus- motyogom Zayn nyakába még jobban elvörösödve. Érzem ahogy ég az arcom ez gáz, egy nagyon gáz.
-Hát oké- nyögi ki Zayn.
-Hallgatunk róla- nevet fel Zoe. Elnevetem magam mire Zayn is felkuncog.
-Mondtam hogy legyél halk- csóválja meg a fejét fölényesen.
-Halk voltam- förmedek rá hitetlenkedve.
-Halkabb mint általában- helyesbít.
-Légy rám büszke akkor- rántom meg a vállamat míg mosolyom kiszélesedik.
-Szeretem ha sikítozol- nevet rám míg számra nyom egy gyors puszit.
-Én is mikor csak morogni és nyögni tudsz miattam- felelem teljesen hideg vérrel.
-Ezért vagy te más- mosolyog rám békésen megölelve. Fejemet vállára hajtom és csak élvezem szívének ritmusát.
-Csak te képzeled ezt be- suttogom neki.
-Csak te nem látod ezt- nevet fel- Mindegyikőnknek meg van az álláspontja- mosolyod rám.
-Csak hogy az enyém a jó álláspont- makacsolom meg magam.
-Azt hiszem szerelmes vagyok beléd Babe- billenti oldalra a fejét egy békés mosollyal én pedig megdermedek. Szerelmes? Belém?! Te jó ég. Lesápadva szorítom magamhoz összepréselt szemekkel- És akkor most mély levegő- suttogja a fülembe mire értetlenül meredek rá majd villant rám egy mosolyt és lehúz a víz alá. Épp hogy levegőt tudok venni míg ő egyre mélyebbre úszik velem. Próbálom ellökni őt magamtól de nem engedi csak amikor már a tó hínaras alján vagyunk. Elenged én pedig sodródni kezdek. Végig nézek rajta ahogy csak lebeg előttem jó három méterre. Elmosolyodom és rá mutatok. Értetlenül néz vissza rám majd saját mellkasomra mutatok mire ő lenéz. Vissza kapja rám a tekintetét ami meglepődőstéget sugároz. Tíz véres csík a mellkasától egészen le a V vonaláig. Elkezdem magam felfele lökni hogy levegőt vegyek. Amint kibukik a fejem a vízből felnevetek.
-Ezt hogy magyarázom ki nekik?!- kérdi mérgesen és hitetlenül még mindig amikor ő is felbukkan.
-Csak azt kérted hogy ne legyek hangos- nevetek rá oda úszva hozzá.
-Oké, ez neked lesz gáz- néz végig felső testén.
-Én vállalom- nevetek fel egy nagy levegőt véve majd vállaira támaszkodva hogy lenyomjam a víz alá. Lefele kezdek úszni magam előtt tolva őt. Elernyedve hagyja magát míg engem figyel. Amint szerintem kellő mélységbe úsztam megállok ő viszont tovább sodródik. Fejem megrázom jelezvén neki hogy ne lebegjen már el tőlem de csak villant rám egy vigyort majd lehunyja a szemeit. Békés itt lent. Csendes, nyugodt és békés. Felé kezdek úszni, teste a tó felé néz és rossz így őt látni. Mint valami hulla. Egy pillanat alatt jár át a szörnyű érzés és még gyorsabban úszok felé. Nem akarom így látni! Szar így látni! Kétségbe esve és kapkodva fordítom felfele mire értetlenül kipattan a szeme. Érzem hogy a szívverésem túl gyors és a levegőt kapkodnám. Gyorsan rúgom fel magam a víz tetejére. Képek ugranak be régről és nem is olyan régről. Mikor elhittem hogy meghalt, mikor azt álmodtam hogy meghalt és a képek amiket nekem mutattak egy nap alatt. Amikkel ki volt tapétázva annak a kurva szobának az egyik fala! Amint fejem kibukkan a vízből kapkodni kezdem a levegőt. Ő él, ő jól van, neki nem lehet baja, ő Zayn!
-Hé, Babe. Minden oké?- bukkan fel előttem Zayn aggódva rám pillantva.
-Igen- vágom rá egy nagyot nyelve míg próbálom elmémből kiverni a látványt.
-Nem úgy tűnsz- mondja értetlenül és félve míg magához húz- Nem baj a mellkasom, tetszik- suttogja a fülembe felkuncogva mire elmosolyodom- Te félsz?- kérdi értetlenül eltolva magától.
-Nem- rázom meg a fejet oldalra pillantva- Nem- mondom újra magabiztosabban élő arcát tanulmányozva. Egy halott arcán nincs ott a féltés és aggódás. Egy halott nem lélegzik. Ő él. Azok a képek csak szerkesztett képek voltak.
-Babe?- néz rám értetlenül.
-Több száz halott képet láttam rólad minden féle helyzetben. Vízi hulla is voltál- hadarom el mikor légzésem újra gyorsul. Értetlenül néz rám és aggódva húz magához még közelebb. Megragadja kezemet és mellkasára vonja. Érzem heves szintén kétségbe esett szívverését.
-Élek kicsim- suttogja fülembe mire magamhoz szorítom erősen. Érzem ahogy karjai megfeszülnek körülöttem de nem csak a féltés miatt, ő mérges és ideges- Milyen képek?- kérdi halkan fülembe suttogva.
-Nem akarok beszélni- jelentem ki halkan míg szemeimet lehunyom.
-Jadey- néz rám jelentőség teljesen. Fejemet megrázom és lerántom magunkat a víz alá. Itt nem kell beszélni, itt nem lehet beszélni. Látom szomorú tekintetét mire inkább össze préselem a szemeimet. Vérem dobogását és vérem száguldását hallom füleimben. Megérzem lágy ujjait végig szaladni oldalamon. Pár pillanat és már újra a víz felszínén vagyunk. Mély levegőt veszek de kipattan a szemem mikor megérzem jég hideg ajkait enyémeken. Szemembe néz míg megcsókol. Félve csókolok vissza elveszve barna szemeibe, annyira furán meghitt ez. Szemeimet lehunyom és beletúrok hajába. Csókja vadul én pedig elveszek az érzésben ahogy megharapja alsó ajkamat. Lábaimat dereka köré fonom és jobban felé mozdulok.
-Ne vízbe!- ordít nekünk Dave de nem törődöm vele. Most nem. Most ne tudok, most ő kell. Érzem hogy tenyerét a hátamra rakva húz magához jobban míg szinte tovább küzd ellenem. Kis híján az egyensúlyunk is felborul de gondoskodik rólunk. Egyre mélyebben és vadabbul csókolok, egész testemmel mozdulva felé minden egyes nyelvcsapásomnál. Számba nyög mire elmosolyodom és elhúzódok tőle. Megérzem heves szívverését mire nyakába fúrom a fejemet és élvezem azt ahogy megtart.
-Na most nem megyek ki a vízből- suttogja fülembe rekedtes hangján.
-Szeretlek- ölelem át őt továbbra is félve. Nem akarom azokat a képeket viszont látni, nem történhet meg velünk. Nem akarom vízben hallottnak hinni, meglőve látni, cafatokban látni, golyó ütött sebeket látni rajta. Nem akarom hogy megmérgezzék, hogy lelőjék idegméreggel. Nem tudnám még egyszer végig nézni a képeket ami között még szuiciditások is voltak. Ahogy felkötötte magát, eret vágott, pirulákat vett be.
-Nyugodj meg Babe- sóhajt fel meggyötörten- Élek és élni is fogok amíg te is élsz- motyogja nyakamba mire szemeimet lehunyom és beszívom az kellemes illatát. Legyen úgy...éljen ameddig én.



Kukucs! Sietve rakom fel a részt, sajnálom hogyha több híba lesz benne mint amúgy szokott lenni. És, azt hiszem befejeztem ezt a sztorit. Mármint meg van a hetvenegyedik rész vége. Éééés yep az epilógust pedig abba hagytam a felénél. Nem akarok epilógust írni, akarom a tudatot hogy talán egyszer még vissza térhetek ide egy harmadik évaddal. Szeretem ezt a blogot, nem akarom elengedni, gyenge vagyok:D Szóval sajnálom drágáim, epilógus elmarad! De a 71. Rész szerintem eléggé hússzó lett. Bár még nem mertem át olvasni mi mindent is írtam bele:'D De hosszú! Köszönöm szépen azoknak akik már szavaztak rám! Aki esetleg nem tette még meg kérem tegye meg:) Ha nem tudnátok hol lehet akkor katt: IDE. Imádlak titeket! <3

Ui.: Sikeresen éjjel megírtam a másik sztori Prológusát. Linkelni fogom az oldalt amint ennek a sztori utolsó három részéhez érek. Mindegyikben benne lesz, felfogom tüntetni de nem kezdem el addig amíg azt a blogot amíg ezen ki nem kerül a bűvös 71.Rész. De köszönöm a már most öt féliratkozót, istenek vagytok! <3