Második Évad: Hatvanhatodik Rész

-Oké, ebben nem vagyok biztos- motyogom míg azt nézem milyen könnyedén csinál trükköket a deszkával. Egy ki kő padon ülök míg lábaim alatt ott van az a deszka amit ő adott. Jobbra balra tologatom de még így is érzem mennyire instabil, pedig ülök...
-Tetőkön ugrálsz, de ezt nehéznek tartod?- gurul oda hozzám nevetve míg könnyedén irányítja a gördeszkát.
-Igen- felem fintorogva mikor lefékez előttem és kezeit combjaimra rakva támaszkodik meg arcomhoz hajolva- De nekem az is elég ha téged nézlek, tényleg- nevetek rá.
-A kedvemért- puszilja meg orromat bevetve a boci szemeit. Rég csinálta ezt. Fejemet az ég felé fordítom és felnyögök. Szája rögtön nyakara tapad mire újra felnyögök de most már a meglepettségtől és az élvezettől- Na?- kérdi puszikat adva egész nyakamra majd áttérve mellkasomra.
-Fájni fog, neked is én nekem is- rázom meg a fejemet leemelve lábaimat a deszkáról. Felsóhajtok majd felállok egyre bizonytalanabbul méregetve a deszkát.
-Imádlak- nevet rám míg a deszkámra dobbant és így az felugrik a kezébe- Gyere- int fejével izgatottan én pedig csak élve lépkedem utána. Megáll az egész kis kialakított deszkás pálya szélén ahol egyenes a talaj, semmi cső, ugrató vagy egyéb halálos dolog számomra. Lerakja maga elé az egyik deszkát a másikat pedig arrébb gurítja. Kezét felém nyújtja én pedig bizonytalanul fogom meg. Rögtön magához ránt és szinte oldalára kenődök- Úgyis vigyázok rád- nevet rám. Egyik lábát félig a deszkára teszi majd felnéz rám- Állj rá- mondja mosolyogva. Alsó ajkamat beharapom majd felállok az igen kicsi felületre- Rakd jobban szét a lábaidat- morogja majd a lábát amivel lefogta eddig a deszkát lábaim közé teszi és kifele kezdi rugdosni őket.
-Hát, ilyent sem mondtál még- nevetek rá.
-Perverz- néz rám egy féloldalas mosollyal- A rögzítő csavarokra rakd- motyogja. Teszem amit kér de kis híján elesek ha nem ragadja meg csípőmet. Nem kell zseninek lennem ahhoz hogy tudjam, élvezi a helyzetet. Sőt, imádja.
-Meg fogok halni- kapaszkodok vállába félve össze préselve még a szemeimet is.
-Ahhoz kicsit több kell mint egy darab fa négy kerékkel- nevet rám- Most elindulunk balra- szólal meg majd az említett irányba lép egyet és húz magával.
-Hogy tudsz te ezen megállni?!- kérdem jobban belé kapaszkodva.
-Könnyen- nevet rám. Mérgesen fújom ki a levegőt míg csak sétálgat velem jobbra balra. Jobban megszorítja a csípőmet majd leemel a deszkáról én pedig hálásan felpillantok rá.
-Most lökni fogod magad, de fogom a kezed- villant rám egy gonosz de izgatott mosolyt.
-Ha meg akarsz ölni csak lőj fejbe inkább- rázom meg a fejemet.
-Túl reagálod az egészet- nevet rám míg jobb lábamat felrakom a deszka felső rögzítő csavarjához- A másik lábaddal lök magad- mondja nevetve míg megfogja bal kezemet. Én vagyok az aki görcsösen kapaszkodik belé. Ellököm magam és szinte rögtön előre is bukok. Ijedten meredek a betonra míg ő nevetve tart meg derekamnál fogva. Továbbra is kacagva állít vissza talpamra- Büszke vagyok- ad puszit számra nevetve.
-Utállak- morgok rá össze szűkített szemekkel mire csak még jobban nevetni kezd. Lábamat újra felrakom a hülye deszkára majd meglököm magam. Derekamat fogva sétál felem míg én az életemért egyensúlyozom.
-Ez az!- kiállt fel diadalittasan mikor gurulok a deszkával vagy öt métert. Lekap a deszkáról és megpörget mire nevetve kapaszkodom a vállába.
-Hülye- rázom meg a fejemet de ő csak megcsókol. Meglepődőm de vissza csókolok- Máskor is szívesen deszkázhatunk- nevetek fel kissé rekedtes hanggal.
-Észben tartom- bólint mosolyogva- Megpróbálsz kanyarodni vele?- kérdi alsó ajkába harapva.
-Deszkázgass egy kicsit egyedül- nevetek rá majd csalódott arca miatt gyors puszit nyomok szájára. Vissza sétálok a kis padra ahol eddig ültem. Kezeimet leteszem magam mellé és lábaimat kinyújtom. Feláll a deszkára amin eddig én szerencsétlenkedtem. Könnyedén löki el magát és gurul le egy félcsőbe. Fogalmam sincs arról hogy nem esik le róla. Trükköket csinál minden hiba nélkül én pedig mosolyogva figyelem azt hogy mennyire koncentrál. Kigurul a félcsőből és átugrat a korláton majd elsuhan előttem míg rám mosolyog. Szememet le se veszem róla. Most olyan egyszerűnek érzem magam. Vele, kettesben, egyedül egy kihalt deszkás pályán. Hang mögülem mire értetlenül nézek hátra. Bozontos rész de senkit nem látok ott. Nem mozdul semmi és hang sem jön. Néha paranoiásnak érzem magam. Sóhajtva fordulok vissza előre hátra dobva hajamat. Újra elmegy előttem de most felugrat a deszkával. Annyit érzékelek belőle hogy felugrik, a deszka pörög ő pedig valahogy pont rá ugrik. Elkápráztat és még meg is tapsolom ahogy tovább gurul.

-Büszke lehetsz- kiállt nekem hátra fordulva felém.

-Oh az is vagyok- biztosítom nevetve. Tényleg büszke vagyok rá hogy ilyen ügyes.

-Na gyere- ragadja meg a kezemet megállva a deszkával előttem.

-Eh- nyögök fel míg felránt.

-Ígérem menni menni fog- suttogja fülembe- Állj fel rá, előre fele nézzen a jobb lábad, a bal kifele- motyogja. Könnyedén állok fel rá az utasítása szerint lévén hogy kitámasztja a deszkát nekem msoot is. Megfogja a derekamat és érzem hogy fellép mögém egy lábbal.

-Jézusom- ragadom meg kezeit mikor megmozdul alattunk a deszka. Hallom ahogy felkuncog de szorosabban kezd fogni.

-Csak mozogj velem és ne félj- hajtja állát vállamra- Bízz bennem Babe- motyogja mire elfintorodom. Értem, bízni kéne benne. Felsóhajtok majd kezeimet le engedem kezeiről. Had bizonyítson. Fejét elemeli vállamtól és meglök minket bal lábával. A deszka elindul én pedig fintorogva és félve érzékelem hogy csak gyorsabban kezdünk gurulni. Kezével csípőmet kissé balra fordítja ahogy a mellkasa ami hátamnak feszül is balra dől ezért én is balra dőlök. Félve de hagyom neki. A deszka pedig tesz egy szép kőrt majd vissza húz engem egyenesbe és a deszka is egyenesen kezd előre gurulni- Ügyes- nevet fel mikor most jobbra dől velem míg tovább lök minket. Könnyedén hagyom hogy testem neki feszüljön, hiszen megtart és még könnyebb is kanyarodni. Össze vissza megy velem én pedig csak rá hagyom magam. És azt hiszem ez már haladás, még ha ilyen kis dologban is de jobban bízok benne- És akkor most a félcső?- nevet fülembe jobban megszorítva csípőmet.

-Mi?! Nem!- jelentem ki rögtön pedig a deszka már a számomra szakadék mélységű félcsőhöz közelít.

-Támaszkodj rám, ne félj- nevet rám- Jó lesz- suttogja.

-Zayn, ne!- kérem félve mikor már majdnem a szélénél vagyunk- Jézusom- nyögök fel mikor a deszka átbillen a súly pontján. Hátra húz a deszka pedig alattunk magától kezd gyorsulni. Szemeim elé kapom a kezemet lévén nem igazán tudok mást csinálni jelen helyzetemben.
-Előre!- szól rám és előre dől velem mikor kilesek ujjaim között azt látom hogy felfele megyünk a deszkával. A deszka megáll majd vissza fele kezdünk száguldani. A deszka kicsúszik a lábam alól...tehát akkor Zayn lába alól is. Szemeim elé kapom újra a kezemet és várom a fájdalmat de csak Zayn testének csapódom majd érzem hogy csúszunk jó pár métert amíg érzem hogy megfeszíti magát- Jól vagy?- kérdi kissé felnyögve mire elhúzom szemeim elől a kezemet és felnézek a kék égre.

-Ühüm- felelem kissé félve- És te?- kérdem lehemperedve róla remegve.

-Ha te jól akkor remekül- nyög fel össze préselve a szemeit. Mellé ülök és egyik kezemet mellkasára teszem hogy megtámaszkodhassak rajta kissé mikor feje főlé hajolok. Nem vérzik. Az már jó jel, nem?!

-Mid fáj?- kérdem fintorogva és félve.

-Semmim- mosolyog rám. Kezét megérzem hajamban és azt ahogy feje felé húzza enyémet. Lehajolok hozzá és érzem ahogy elmosolyodik mikor hajam arcunk köré hullik. Nyelvemet végig húzom alsó ajkán mire száját rögtön résnyire nyitja. Alsó ajkát kissé megszívva csókolom meg. Kezemmel megszorítom pólóját míg másikkal megfogom arcának jobb felét. Lassan és gyengéden csókolom meg és élvezem hogy én irányíthatok. Elnevetem magam mikor magára ránt csípőmnél fogva. Barna szemeit enyémekbe fúrja én pedig csak élvezem a pillanatot- Vissza kéne mennünk- simít végig arcomon mire elfintorodom.
-Nem akarok felkelni- fekszem el mellkasán, megnyugvással tölt el szívének egyenletes üteme.
-Akkor elviszlek ölben- nevet fel és már fel is áll míg én nyakába karolok és fejemet is továbbra mellkasára hajtom. Könnyedén mászik ki a kis félgömb alakú valamiből.
-A deszka lent maradt- nevetek fel vissza nézve háta mögé.
-Ott is marad- nyög fel.
-Szóval nehéz vagyok- sipítok fel sértetten.
-Persze, el se bírlak- forgatja meg szemeit.
-Gonosz- sziszegem neki.
-Hogyne- rázza meg a fejét míg könnyedén emel feljebb magához és csókol meg. Kezeimet szorosabban fonom köré míg szemeimet lehunyom. Olyan nyugodtság lesz úrrá rajtam amit már rég tapasztaltam. Érzem ahogy az ő szíve mégis hevesebben kezd verni az enyémmel ellentétben hiszen az enyém oly annyira lelassul ami már szinte megijeszt. Újra lejjebb ereszt és mosolyogva lépked tovább.
-A másik deszkát is itt hagyod?- kérdem felnézve rá. Lenéz rám majd elmosolyodik. Értetlenül nézek fel rá majd elkezd futni- Zayn!- kiálltok fel amikor felugrik a deszkára és lökni kezdi magát- Jézusom- fúrom fejemet pólójába. Félve kukucskálok ki majd ellazítom testemet mikor elveszek a pillanatban. Érzem ahogy jobban magához szorít míg kanyarodni kezd a deszkával előttem pedig feltűnik a kocsi. Mosolyogva emel feljebb újra és csókol meg. Bízok benne, tudom hogy nem fog velem elesni. Ha el is esnénk akkor ismét ő kerülne alulra. Hajába túrok és jobban magamhoz rántom fejét. Érzem hogy ujjai jobban szorítanak mikor elmélyítem a csókot. Mosolyogva húzódik el tőlem én pedig csak hagyom hogy guruljon velem. Fejemet hátra vetem és lábaimat kinyújtom. Szememet lehunyom és csak élvezem ahogy a hajam lifeg. Érzem hogy lefékez majd ahogy lelép a deszkáról. Szemeimet lustán nyitom ki majd máris a motorháztetőn ülök.
-Ismerős- kuncogok szájába mikor felém hajol. Lábaimmal közelebb húzom magamhoz míg én magam kissé lejjebb csúszom. Kezével derekamat karolja át míg én pólóját gyűrögetem. Nehezen türtőzteti magát és ezt abból vonom le hogy a cseppentsem szemérmetes csókban már testével mozdul felém. Légzésem kezd egyenletlenné válni ahogy egyik keze hasamhoz csúszik. Kezemet hajába csúsztatom és beletúrva a hajába kissé hátrább rántom fejét hogy ne fektessen el a motorháztetőn. De mozdulok utána, nem akarom hogy vége legyen ennek a csóknak. Alsó ajkamba harap mire kiszalad számon egy kis nyögés és érzem hogy elmosolyodik míg keze vissza csúszik derekamra. Haját jobban meghúzom mire keze fenekemhez csúszik és megemel. Lábaimat derekára fonom mire eltűnik alólam a motorháztető. Érzem hogy megfordul majd így ő támaszkodik neki a kocsinak. Kezeimet nyakába fonom hogy jobban tudjam magamat tartani. Keze fenekembe markol mire csak jobban hozzá simulok. Kapkodva a levegőt húzódom el tőle. Alsó ajkamat beharapom míg lerak. Szíve hevesebben ver mint az enyém amitől elmosolyodom.
-Vissza megyek a másikért- nyom puszit hajamba majd újra ledobja maga elé a deszkát és már el is gurul. Sóhajtva dőlök a kocsinak míg hajamat hátra tűröm. Körbe fordulok de senkit sem látok az úton. Még mindig mosolyogva ülök be a kocsiba és helyezkedem el. A kocsi ajtó úgy negyed óra múlva nyitódik mellettem mikor már szívem úgy ahogy vissza állt normális megszokott tempójába. Zayn rögtön behuppan mellém majd hátra dobja mind két deszkát.
-Jó volt deszkázni- mosolygok rá mikor elindul a kocsival. Rám mosolyog de nem szól semmit. Felém néz csak hogy lássa az utcát nem jön-e semmi de szemem meg akad a nyakán. Szívem egy ütemet félre ver ahogy meglátok egy harapás nyomot nyakán. A legnagyobb bajom az hogy én a másik oldalán szoktam harapdálni a nyakát mert ott érzékenyebb rá. Tekintetem elkapom róla és kimeredek az ablakon. Ez most...most ez mi?! Nem csalna meg! Ő nem....De szakítani se szakított volna velem, nem igaz? Ki harapta meg a nyakát és miért? Perrie?! Ő és Perrie?! Akkor miért van velem? Miért jó neki hogy velem van ha más harapdálja a nyakát. Érzem hogy légzésem gyorsul de rögtön kontrollálom magam.
-Jól vagy?- kérdi szemével felém nézve de fejét nem fordítja felém. Még jó hogy nem, így nem látszik az a kurva harapás nyom.
-Igen- villantok rá egy mosolyt majd az előttünk lévő útra meredek. Szólna ha már nem akarna velem lenni, ugye? Legszívesebben sírnék és tombolnék. De még azt sem tudom miért. Semmi nem biztos. De ki csinálta neki? És miért nem mond semmit róla?! Egész út alatt alig fordítgatja nyakát ami csak még nyugtalanabbá teszi, titkolni akarja. A kocsi leparkol én pedig viszonylag nyugodtan szállok ki majd meg sem várva őt elindulok befele.
-Hé- szól rám oldalához húzva. Bal oldalára húzva, hisz jobb oldalt van a harapás.
-Dervishez sietek- motyogom belépve az ajtón.
-Oh, okés- mosolyog rám kissé feszülten- addig elintézek én is pár dolgot- nyom puszit a hajamra majd ellép tőlem míg kezével megdörzsöli nyakának jobb felét. Sietve lépkedem a fő terem felé. Kopogás nélkül rontok be apáimhoz kétségbe esetten.
-Létezik az  hogy Zayn megcsaljon?- kérdem nehezülő légzéssel. Ben és Luke rögtön rám kapja a tekintetét értetlenül. Sokat vannak vele, észre kell venniük ha igen!
-Deszkázni voltatok, nem?- kérdi felhúzott szemöldökkel Luke.
-Igen, de ott hagyott egy deszkát és visszament érte és mikor vissza ért hozzám a nyakán már volt egy harapás nyom- hadarom leülve a legközelebb eső székre. Lábaim remegnek ahogy a sírás fel akarna belőlem törni.
-Kétlem- rázza meg a fejét magabiztos Ben.
-Sokat harapdáljátok egymást, főleg a nyak közeli részeket- nevet fel Luke.
-Igen, de az nem én voltam- nézek fel rá kétségbe esve.
-Tuti?- kérdi fintorogva Luke.
-Szerinted?!- üvöltök rá kikelve magamból.
-Héhé, nyugi- lép mellém Ben teljesen össze zavarodva míg végig simít hátamon.
-Nyugi? Ez minden amit mondani tudsz?- kérdem össze szűkítve szemeimet egyre mérgesebben.
-Várjuk ki a végét- szólal meg elsőnek Luke- Kezdetben, nem vered meg Zaynt, titokban sem Ben!- mutat a mögöttem állóra.
-Én nem...-nyög fel sértetten míg látom hogy megfeszült izmai elernyednek.
-Szólj ha lesz még egy jel és akkor megverjük. Lehet tényleg csak véletlen, a hév...meg ilyenek. Nem akarok belemenni!- nyög fel Luke.
-De...
-Fáradt vagy mostanában- rántja meg a vállát mosolyogva- Nem azt mondom hogy nem hiszek neked csak várj. Nem akarom hogy megint elbasszátok- rázza meg a fejét.
-Bármennyire fáj beismernem de ez jogos- ül le mellém Ben.
-Kösz- lököm hátra a széket idegesen ahogyan felállok.
-Jade- szól utánam Luke de már kirontok az ajtón. Idegesen rohanok végig a folyóson.
-Alá írnád?- ütközök Rogerbe- Szerződés, drog, rémlik valami?- néz rám komoran.
-Kapd be- förmedek rá míg elsietek mellette.
-Na mi van, megint össze vesztetek?- nevet fel. Testem megfeszül és vissza fordulok.
-Nem kellett volna- suttogom neki de már lendülök felé. Szemei elnyílnak ahogy oldalába majd hasába rúgok. Neki tántorodik a falnak míg a papír kiesik a kezéből a tollal együtt. Öklöm arcába száll mire felnyög és a vér szivárogni kezd az orrából- Szállj le rólam, hagyj békén- sziszegem neki míg érzem hogy egész testem megfeszül.
-Ne rajtam töltsd le a dühödet ha a pasid egy pöcs- köpi felém a szavakat. Térdem ágyékba száll mire hangosabban és keservesebben nyög fel. Elhúzom a faltól majd vissza is lököm mikor kicsavart kezét hátához feszítem. Arca keményen csattan a falnak de nem nyugszom meg még ettől sem.
-Ne üsd bele az orrodat az én dolgaimba- suttogom.
-Ugye tudod hogy ezeket mind vissza fogd kapni?- nevet fel. Öklöm újra száll de nem ér el arcáig.
-Mi az isten van?- kérdi Zayn hátra rántva engem.
-Semmi- motyogom mielőtt még Roger megszólalhatna. Kitépem magam karjai közül és rá se nézek. Nem akarom látni hogy valaki más hozzá ért. Kapkodom a lépteimet és már be is vágom magam mögött az ajtót. És ittlétem óta először újra használom a techinkát hogy az ajtó beragadjon és ne tudják kinyitni. Nem érdekel hogy elvileg tilos, nem érdekel hogy veszélyes mert nem mindig sikerül kinyitni. Sietve lépek a fürdőmbe és tartom a hideg víz alá kezeimet. A kis vért ami rám került Rogerről gyorsan mosom le, szinte hisztérikusan. Nagyokat nyelek de egyszerűen csak feltör belőlem a zokogás. Felnézek és szembe találom magamat ismét egy össze tört lánnyal. Én vagyok a gyengébb. Én ezeket nem bírom! De miért is ne kellene neki más ha kaphat szebbeket?! Idegesen ütök bele az előttem lévő tükörbe mire az öklöm nyomán kör alakban betörik és repedések futnak szét a széléig. Arcom képe is úgy törik meg benne ahogy a tükör, légzésem továbbra is gyors, mellkasom hisztérikusan emelkedik fel és le. Újra beleütök a tükörbe mire még egy helyen jobban behorpad és pár üveg szilánk a földre esik míg pár a csapba. Hiába nyelek nagyot az érzés nem múlik, a sírás nem marad abba, a gombócot a torkomban továbbra is érzem míg kapkodom a levegőt.
-Babe!- kezd valaki dörömbölni az ajtómon. A megnevezés már magáért beszél hogy ki lehet az. De nem érdekel. Most csak hagyjon békén. Hüppögve, vérző kezekkel sétálok ki a szobámba és ülök le az ágyamra ahogy az ajtót kezdem nézni- Nyisd már ki- kéri könyörgően- Tudom hogy ott vagy!- kezdi újra az ajtómat ütlegelni én viszont nem is reagálok rá csak a párnámat magamhoz szorítva kezdek tovább sírni. Lehetetlen hogy pont ő megcsaljon. Biztos hogy nem- Könyörgöm Jadey!- morogja az ajtómnak. Párnám mögül nézek az ajtóra és rettegek. Újra...miért nekem kell mindig rettegni?! Miért ad okod mindig arra hogy ne bízzak benne? Miért a mai nap után?! Dühösen állok fel és reményvesztetten, szinte feltépem az ajtót. Zayn szeme elnyílik mikor meglát én pedig hozzá vágom a párnámat tehetetlen mérgemben- Babe- lép beljebb kezében megfogva a párnát. Az ajtót becsukja maga mögött én pedig abban a pillanatban berontok a fürdőbe. Megtöltöm vízzel a kezemet de eközben lábam alatt apróbb darabokra törnek a szilánkok míg a víz lemossa a kiserkenő vércseppeket kezemből. Mikor belép hozzám látom hogy szeme még inkább elnyílik a tükörre nézve. Szabad kezemmel balra rántom fejét majd vizes kezemmel átdörzsölöm nyakának jobb felét. Hallom ahogy felnyög. Alapozós kezemet megtörlöm pólójába majd kisietek mellette nagyokat nyelve. Ez a dolog volt az amit el kellett intéznie. Eltüntetni azt a harapást a nyakáról!
-Akkor most már takarodhatsz is ki!- mutatok az ajtóm felé elvéve tőle a párnámat.
-Még sem üthettem meg Perriet!- nyög fel mire megmerevedek. Lassan fordulok vissza felé. Abban reménykedem hogy ez csak valami szar álom vagy hogy rosszul hallottam. De bármennyire is fáj tudom hogy jól hallottam. Perrie....Perrie...Perrie?!
-Perrie?- kérdem halkan beharapva asló ajkamat visszafogva minden bennem dúló érzelmet.
-Vissza mentem a kurva deszkáért de ő is ott volt és rám mászott, de nem üthettem meg aztán suttogni kezdett valamit a fülembe aztán megharapta a nyakam de nem hittem hogy megfogja! Én meg rá ordítottam aztán vissza mentem hozzád. Én nem akartam, komolyan!- nyög fel hadarva kétségbe esve.
-Takarodj ki innen. Vége!- rázom meg a fejemet hitetlenkedve míg rá meredek. Ezt ő...most komolyan?!
-Hogy mi?- kérdi értetlenül meg ragadva a kezemet.
-Vége Zayn! Nem bírom- nyögök fel míg kezét próbálom le fejteni enyémről.
-De én nem akartam ezt- mutat nyakára.
-Miért nem mondtad el amikor beültél a kocsiba?!- ordítok rá.
-Mert akkor ez lett volna!- mutat rám.
-Tudod te miért akadok ki?! Mert amióta beültél azt hittem hogy megcsaltál- rántok kezemen egy nagyot de ő még így se engedi el csak meg ragadja a másikat is.
-Nem csaltalak meg- néz rám sértetten.
-Akkor mit is csináltál?! Hazudtál?! El kéne hinnem amit mondasz hogy te nem akartad? Miért kéne ha eleve el akartad titkolni?!- kérdem értetlenül. Szeme elnyílik és orrán kezdi beszívni a levegőt- Nem érdekel ha idegesen vagy. Kurvára leszarlak. Takarodj ki a picsába és hagyj békén. Legyetek boldogok- sziszegem neki hisztérikusan míg szorítása ellen küzdök.
-Nem!- nyög fel.
-De Zayn! Egy kapcsolathoz ketten kellenek. Én meg kiszállok, ennyi- rázom meg a fejemet sírva.
-Jadey!- ordít rám rántva a kezeimen de nem állok le. Légzésem gyorsul és jól tudom hogy nemsokára kitör belőlem minden.
-Engedj már el te idióta barom!- ordítok rá mire elengedi a kezeimet és már lépnék is hátrább de megfogja fejemet és magához húz. Akaratosan tapasztja ajkait számra én pedig igyekszem ellökni őt magamtól de semmi esélyem- Gyűlöllek, érted?!- szedem össze minden erőmet míg ellököm őt magamtól és az ajtó felé igyekszem. Feltör belőlem a zokogás.
-Még egyszer nem- sóhajt fel míg az ajtónak lök és újra ajkaimra tapad. Erőszakosan csókolok vissza, minden finomkodás nélkül. Gyűlölöm őt, annyira utálom! Felnyög ahogy megharapom ajkát és vére kiserken de nem érdekel. Keze megtalálja derekamat és rögtön felkap. Lábaimat derekára fonom míg megtépem a haját de közel sem óvatosan. Hátam mögül eltűnik az ajtó majd ledob az ágyra. Pólóját ketté tépem mire érzem hogy elmosolyodik.
-Akkor is utállak- lihegem mikor fájdalmasan megszívja a nyakam.
-Attól még nem veszíthetlek el- rázza meg a felét lehúzva rólam pólómat.
-Egy büdös nagy paraszt vagy- nyögök fel mikor tovább szívja nyakamat.
-Szeretlek cseszd meg!- mordul rám míg megfogja melltartóm és letépi rólam. Érzem ahogy hátul a kapocs elpattan ereje miatt majd már el is dobja közelünkből.
-El is higgyem?!- nevetek fel keservesen ami nyögésbe torkollik mikor melleimre hajol.
-Szerinted veled lennék ha nem?- néz fel rám lerántva rólam a gatyát.
-Honnan tudjam mit miért teszel?- kérdem értetlenül és még mindig mérgesen ahogy hátára lököm. Keze rögtön megfogja a csípőmet, fél hogy itt hagyom. Félhet is, van rá oka bőven.
-Nem akartam elrontani a napot- motyogja amíg végig simítva mellkasán hajolok nyakához.
-És higgyem el hogy Perrie csak úgy feltűnt a semmiből?- kérdem mérgesen és minden dühvel együtt szívom meg a nyakát. Hangosan nyög fel és nyoma már most látszik akciómnak- Tényleg azt hiszed hogy most ebben hiszek neked?- kérdem fülébe suttogva.
-Ha nem tennéd miért fekszel alattam félmeztelenül?- fordít maga alá mérgesen.
-Azért mert én szeretlek- mordulok rá.
-Oh, szóval még sem gyűlölsz?- nevet rám míg egyik kezét megérzem bugyim szegélyénél. Lábaimat felhúzom hogy könnyebben tudja lehúzni rólam.
-De igen- nyögök fel ahogy ujja belém csusszan.
-Akit gyűlölsz az mióta láthat így téged?- kérdi fülembe suttogva míg ujjaival lassú tempóban kezd mozogni bennem.
-Roger is látott így- mondom egyre nehezülő légzéssel.
-Nem mehetünk szét. Még egyszer nem!- húzza ki ujját belőlem mire szomorúan felmordulok.
-Csak akkor ha te szakítasz?- kérdezem szemébe nézve mérgesen míg letolja magáról a gatyát.
-Én is megbántam, te is megbánnád- lihegi míg lábaim közé pozicionálja magát de nem tesz többet. Csak ingerel. Pedig már így is eléggé frusztrált és ideges vagyok!
-Lehet könnyebb lenne ha túl tenném magam rajtad- motyogom míg barna kétségbe esett szemeit figyelem.
-Gondolod?- kérdi feszülten továbbra is épp hogy csak hozzám érve lent ami már kezd az őrületbe kergetni.
-Tudom hogy könnyebb lenne- nézek rá komoran.
-De szarabb lenne- fut át arcán egy fintor egy röpke pillanatra.
-Nem azt mondtam hogy jobb. Azt hogy könnyebb- nézek oldalra az ajtóra. Nincs kedvem őt nézni. Most az egyszer nem érdekelnek a szemei, az ajkai, nem érdekel a haja. Most túlságosan is mérges vagyok ahhoz hogy érdekeljen ő. Hazudott nekem..újra.
-Nézz rám Babe- motyogja míg orrával megböki arcomat. Szememből apró könnycsepp indul el lefele- Hallod- kérdi suttogva rekedtesen. Fejemet megrázom míg alsó ajkamat beharapom. Erős lökéssel csusszan belém mire szám elnyílik és felnyögök- Néz rám- suttogja újra mire teljesítem kérését még ha utálkozva is.
-Igen?- kérdem szemébe nézve.
-Szeretlek- leheli ajkaimra míg apró csókot nyom rájuk és újra megmozdul bennem- Szerinted hazudok?- kérdi újra megállva szemeimet figyelve. Túl gyorsan szedem a levegőt ahhoz hogy normális választ tudjak adni. És nem is tudok neki mit mondani. Fejemet újra megrázom nem legesen míg erősen lehunyom szemeimet. Nem hazudik, tudom mikor hazudik. De attól még hogy ebben nem hazudik másban megteszi!
-Tényleg ott volt- suttogja nyakamba fúrva fejét- Nem akarom hogy vége legyen, nem hagyhatom hogy még egyszer elveszítselek. Nem megy- hadarja kétségbe esetten. Kezemmel tarkójára simítok és könnyedén lököm oldalára és ülök rá anélkül hogy kicsusszan belőlem. Szúró mellkassal figyelem ahogy nagyot nyel és kezével óvatosan, félve simít végig oldalamon. Ujjai szinte hozzám sem érnek, csikis mégis továbbra is csak szomorúan nézem őt.
-Miért csinálod mind ezt? Miért nem tudsz csak szimplán normális lenni? Nem hazudni?- kérdem mérgesen elfojtva hangomat míg fejem lehajtom.
-Azt mondják aki szerelmes az hülyeségeket csinál- suttogja tovább cirógatva bőrömet.
-Azt mondják aki szerelmes az szenved- felelem lehajolva hozzá.
-Ha azt akarod hogy vége legyen nem kéne megcsókolnod és a farkamban ülnöd- rázza meg a fejét szomorúan.
-Cseszd meg- mordulok rá megcsókolva. Már az előtt ajkaimért kap mielőtt oda hajolnék hozzá rendesen és rögtön maga alá fordít. Hátán végig húzom körmeimet nem érdekelve hogy talán fáj neki. Meg akarom jelölni. Tudják hogy ő az enyém. A csókba nyög mikor újra végig szántok hátán.
-Elvérzek miattad- nevet ajkaimra.
-Nem érdekel- harapom meg újra az alsó ajkát.
-Szeretlek- markol hajamba ahogy lassan lökni kezd.
-Megjelölt az exed. Ne mondogasd hogy szeretsz- mordulok rá.
-De én nem akartam- nyög fel, bár nem tudom mitől. Talán attól hogy épp a haját húzom és a hátát karmolászom vagy talán a reményvesztettségtől.
-Ezt legalább elhiszem- nyögök fel mikor újra mozogni kezd.
-Idióta vagy- motyogja.
-Hazudtál- vágom rá.
-Szakítani akartál- néz rám fájdalmasan majd fej rázva inkább nyakamba fúrja a fejét én pedig a plafonra meredek. Ő felmordul míg én felnyögök...



Kukucs! Íme a rész!:) Remélem tetszeni fog bár tudom...tudom mit gondolhattok most:D Szeretnélek kérni titeket hogy szavazzatok rám ITT! Nagyon hálás lennék érte, tudom hogy sokan már szavaztatok 94-en! Amiért nagyon hálás vagyok! De most úgy tűnik lehet mégsem én nyerek:D Nos nektek legalább ez egy plusz rész volt így ma, nem tudom hogy holnap tudok-e részt felrakni így inkább most rakom fel este:) Imádás van! <3