Második Évad: Ötvenedik Rész

-Indulhatunk?- kérdem Dervisht össze kötve a hajamat.
-Persze- feleli halkan.
-Ott várlak titeket- kacsint Luke majd beszáll a kocsiba.
-Egyenletesen lélegezz. Élvezd hogy csak ennyi mindened fáj- felelem monoton hangon.
-Ha elmosolyodsz akkor megállás nélkül végig futom- cövekel le mellettem mikor a kocsi elindul és én is de ő nem.
-Dervish- nézek rá komoran- Ez a te érdeked, nem az enyém- felelem hetykén.
-Mérges vagyok csak hogy tudd- néz rám össze szűkített szemekkel.
-Ahányszor megérintelek az plusz tíz dolgot jelent mindenből- nézek rá unottan.
-Már most utálom a kiképzést pedig el se kezdtük- nyújtózkodik egyet.
-Hozzá szoksz- villantok rá egy fél mosolyt.
-És meg van a mosoly!- kiállt fel majd el kezd rohanni. Kifújom a levegőt majd várok míg eltávolodik. Reggel kilenc óra pontosan. És Zayn nincs itthon. Én pedig csak sorra szívtam eddig a cigit. Megnyalom ajkaimat majd a ház felé nézek. Látom Liam kezében a telefont és elfintorodom. El kezdek futni. Egyenesen Dervish után. A feladata hogy el kell jutnia a főhadiszállásra. Én üldözöm. Innen úgy jó negyven perc futás. De a tempó amit most diktálunk azzal ez a táv jó ha húsz perc lesz. Könnyedén kezdek gyorsulni. Csak a kölyökre figyelek előttem. Hallom a kocsi hangot de épp a légzésemre figyelek, a hosszú léptekre. Dervish oldalra néz, fel a kocsira. Épp csak egy pillantás de lelassul tőle.

-Plusz tíz!- ordítok rá mikor megragadom majd el is engedem.

-Csessze meg!- rohan tovább míg én lecövekelek. Van ilyenkor plusz öt másodperce. Felnézek a kocsira és egy hitetlen pillantást vetek rá.

-Komolyan?- kérdem halkan míg elhúz mellettem Zayn autója. Fejem Dervish felé fordítom fájdalmasan elfintorodva. Erősen simítok végig hajamon. Beharapom alsó ajkamat majd még gyorsabban kezdek futni. Tényleg csak akkor megy haza mikor én nem vagyok ott?! Ezt komolyan gondolta?! Ez több szakításnál! Látni se akar! Dervish felnyög és észre veszem hogy újra megfogtam. Megtorpanok újra és vissza tekintek a ház felé. Ezt nem teheti meg velem! Mi az isten történik velünk?! Történt, inkább. Látom innen ahogy a kocsi leparkol. Kiszáll és felém néz. Szomorú tekintete még ekkora távolságból is fogva tart. Látom ahogy az ajtó kirobban és idáig hallom a halk üvöltés foszlányait. Fejemet rázva iramodok újra Dervish után. Ez irtó szar érzés. Ezentúl ez lesz? Ha én ott leszek akkor ő nem? És ha ő igen akkor én nem. Többet nem is fogom látni? Ez nem szünet, ez kurvára nem szünet.

-Csak..kettő- lihegi Dervish térdére hajolva a főhadi szállás előtt.

-Csak kétszer öltelek volna meg- húzom fintorra a számat.

-Mi a baj?- kérdi ki egyenesedve.

-Semmi- vágom rá majd lökök rajta egyet és belép a kapunk.

-Luke az edző teremben van- siet el mellettem egy srác.

-Kösz- motyogom magam elé.

-A szállítá...

-Bent zaklasd- hárítom a felém igyekvő papírhallommal rohangáló lányt.

-Egy banda területet akar hó..

-És nem küldtetek még rá senkit? Ne legyetek ennyire töketlenek. Cid, Gorge, Jim a kiképzettek közül. Küld őket. Elintézik- hadarom neki.

-Wow- lihegi előttem Dervish.

-Szar- húzom fintorra a számat.

-Nem szólt Josh hogy itt vagyok?!- akad ki Luke.

-De csak betaláltak mások is- rántom meg a vállam.

-Oh- néz rám bocsánat kérően.

-Ben itt bent van, vagy otthon?- kérdem végig simítva nyakamon kisebb zavaromban.

-Tudtommal otthon- rántja meg a vállát- Miért?- néz rám kérdően- Te addig pakolj le ahova akarsz- legyint Dervishnek.

-Zaynt láttam haza menni- felelem halkan.

-Mi?- kerekedik ki a szeme.

-Luke, akkor ment haza mikor biztos volt benne hogy én nem vagyok ott- rázom meg a fejemet lehajtva.

-És miért kell neked Ben- kérdi halkan- Figyelj szerintem nem ez lenne a legjobb megoldás hogy...

-De ez lenne a legjobb. Ha ide költözök akkor nem kell kerülnie engem a saját házában- rántom meg a vállam.

-Még átbeszéljük- sóhajt fel - Hányszor fogott meg? - kérdi egy húzódzkodó felé sétálva.

-Kétszer- nyög fel.

-Csinálsz hetven húzódzkodást- mutat ujjával a fent kifeszített vas rúdra.

-Most komolyan?- kerekedik ki a szeme.

-Aha- nevet rá Luke- Te addig nem intéznéd el nekem a drog szállítást?- kérdi hátra nézve míg ő is felkapaszkodik a Dervishel szembe lévő rúdra.

-De- sóhajtok fel az edző termi telefonhoz lépkedve. Be ütöm a negyvenkettes számot és már hallom is a tárcsázást.

-Igen?- szól bele a lágy férfi hang.

-Hello, ide tudnál jönni az edző terembe. Elintéznénk a részleteket- sóhajtok a telefonba.

-Rohanok- nevet fel. Nyugisan sétálok az egyetlen asztalhoz közép tájt és ülök le. Ujjaimmal kezdek játszani. Miért csinálja ezt Zayn?

-Jade Wyne- nevet fel egy ismerős hang mire felemelem a fejem. Szám elnyílik és a levegő meg akad a tüdőmben.

-Roger?- kerekednek ki a szemeim ahogy végig mérem borostás arcát. Barna szemét, és sötét barna haját. Elmosolyodik, én pedig végre becsukom a szám.

-Rég láttalak- ül le velem szembe.

-Elég rég- lehelem magam elé még mindig megmerevedve.

-Hét éve?- kérdi mosolyogva.

-Inkább kilenc.

-Kilenc év- bólint nevetve- Szép időszak volt- villantja rám a régi bugyi nedvesítő mosolyát.

-Megeshet- mosolyodom el.

-Mi az hogy megeshet?!- hördül fel nevetve- Tuti- mutat rám egy bugyuta fejet vágva. Kissé elmosolyodom majd magam elé húzom a pár lapot ami előtte hever.

-Por mindenképp kell. Jó lenne ha bibliákba tudnátok rakni. Persze azon belül is zacskókba- nézek fel rá az árakat szemlélve.

-Bibilába?- néz rám felhúzott szemöldökkel.

-Kis zseb bibliákba- mutatom kezemmel a méretet.

-Nem volt még ilyen megrendelésem. Látszik hogy vissza tértél- húzza vissza maga elé a papírt kissé hogy megnézze ő is az árat.

-Mikorra tudnátok leszállítani?- kérdem felpillantva rá.

-Talán egy hét. A biblia megszerzésével sok macera lesz- sóhajt fel.

-Kell még tutira fű is. Tiszta anyag. Plusz fél mennyiségbe kevertet. Ötven-ötvenben- támasztom meg fejemet a kezemen.

-Mivel keverjük?- kezd jegyzetelni a kis füzetébe.

-Valami lággyal- rántom meg a vállam- Metamfetaminnal hogy álltok?- kérdem fintorogva.

-Új a recept. De tiszta. Már egy ideje megy és nem érkezett rá panasz.

-Rendelünk ha fele annyiért adod. Új, így nem fogok kockáztatni- mosolygok rá.

-Fele annyiért de feltüntetitek hogy tőlem van- mutat rám tollával.

-Oké- rántom meg a vállamat érdektelenül.

-Van pipánk. Eléggé belehet tőle állni. Üvegből van, fasza kis cucc. Bongnak hívják-.

-Abból tízet. Nem igen fogynak az ilyenek- nézek rá unottan. Ő volt az a srác akivel "lázadtam". Rá nézek és minden hülyeség eszembe jut. Idióták voltunk. De jó volt vele. Mostantól Zaynról is így fogok vajon vélekedni? Roger volt számomra az első..mármint. Megerőszakoltak így a szüzességem már tárgytalan volt de ő volt az első akivel akartam is. Szép emlékek.

-Figyelsz?- legyez arcom előtt mire ki egyenesedem.

-Bocs, mi?- kérdem megdörzsölve arcomat

-Azt mondtam hogy két nap múlva kapjuk meg őket. Akkor majd behozom és megmutatom miről is van szó- mosolyog rám.

-Oké- mosolygok vissza rá.

-Az összes anyagot akkor egy hét múlva hozzuk. Illetve akkor mi meg találkozunk úgy két nap múlva. Lehet előbb vagy később, soha nem pontosak azok a barmok- forgatja meg a szemét felállva hogy én is felállok.

-Oké, majd írj Bennek vagy valami- nézek fel rá.

-Azt hittem meg adod a számod- nevet rám keserűen.

-Tegnap hozzá vágtam a falhoz a telefonom. Különben megkapnád- támasztom csípőmet az asztalnak.

-A heves természeted- mosolyog rám ahogy közelebb lép hozzám- Régen is ilyen voltál.

-Rég volt- bólintok felnézve rá. Mellkasa már majdnem hozzám ér de nem zavar a közelsége. Sok minden tudott rólam. Mégis inkább azt mondanám a volt kapcsolatunkra hogy barátság extrákkal.

-Képzelem, most még jobb lehetsz- harap ajkába végig nézve rajtam. Fejemet oldalra fordítom míg semmi érzelmet nem mutatok ki.

-Hogyne- felelem mikor nem mozdul de nem is szól semmit.

-Jade Wyne- nevet fel majd magához ölel- Semmi nem változott- suttogja a fülembe majd int nekem és kisétál. Semmi nem változott? Az én világomban minden megváltozott. Gondolatokkal telítve lépkedem vissza.

-Minden oké?- kérdi Luke míg Dervish mellett áll aki éppen súlyokat nyom ki.

-Mint mindig- rántom meg a vállam- Bár azt nem mondtátok hogy Roger az- nézek rá.

-Roger?- kérdi értetlenül.

-Ah, mindegy- legyintek neki.

-Képzelem- nevet fel.
-Dervish, neked baj ha lelépek?- kérdem halkan.
-Dehogyis- mosolyog rám.
-Hova?- néz rám Luke.
-Azt mondták van egy banda aki hódítani akar- rántom meg a vállam.
-Óvatosan- néz rám jelentőség teljesen.
-Mikor nem vagyok az?- kérdezem már nyitva az ajtót.
-Jó vicc volt- dörmögi de már be is csukom maga mögött az ajtót. Gyors léptekkel igyekszem előre.
-Cid!- ordítom a nevet amint meglátom tulajdonosát. Megtorpan és felém néz.
-Igen?- kérdi értetlenül.
-A bandához mentek?- kérdem oda futva hozzá.
-Igen- bólint.
-Én is megyek. Ha nem baj- veszem fel sétáló tempóját.
-Ja, dehogy. Örülünk neki- nevet rám- Karen viszont keresett. Valami telefonnal- néz rám.
-Kint várjatok meg- sóhajtok fel vissza fordulva. Kocogva nézem az ajtók számozását majd bekopogok mikor megtalálom azt ami nekem kell.
-Szia, azt mondták ke...
-Oh igen. Dave küldte. Azt mondta zsír új, olyan mint a régi- dob nekem egy telefont. Szemügyre veszem és valóban úgy néz ki a régi. Feloldom majd megnézem a számaimat, áldom Davet. Minden szó nélkül távozom a helyiségből és veszem kifele az irányt. Lassan sétálok. Nem szeretek emberek közelében lenni mióta...mióta vége van a Zaynnal való kapcsolatomnak. Ám mintha ezt mindenki érezné, soha nem hagynak egyedül. Pedig mindennél jobban vágyok a magányra. De még az is jobb hogy elmegyek szétlövetni magam pár ismerősnek mondható sráccal mint hogy Luke-al és Dervish-el legyek. Tudják jól, hogy szomorú vagyok ahogy azt is hogy van baj. Rendesen. Próbálnak segíteni de nem akarom hogy ezt tegyék. Egyedül akarok lenni, magamba roskadni, üvöltve sírni. Miért hazudott nekem arról hogy örökké? Persze, minden pár ezt mondja egymásnak az elején. Aztán a közepén is, egészen addig amíg ordítva nem szakítanak. Mert ilyen az élet. Mert az egyik fél be sokkal, vagy csak már nem szereti másikat. És a tudat hogy ő nem szeret engem kikészít. Lévén hogy én képes lennék meghalni érte. De hát ő is értem. Azt mondta bármit megtenne értem. De akkor minek a szünet?! Talán mert nem szeret. Szét csesztem a Perrivel való kapcsolatát, bele rángattam a maffiába, hisztis vagyok. Innen nézve fura hogy még csak most szakított. Tudtam hogy kaphat jobbat, de azt hittem neki tényleg én vagyok a legjobb. Mert nekem tényleg ő a legjobb.
-Hátul van plusz fegyver!- kiállt ide nekem valaki mire felkapom a fejem.
-Oh, okés- szállok be hátra.
-Hogy hogy velünk tartasz?- kérdi Jim hátra fordulva hozzám.
-Le akarom kötni a figyelmem- rántom meg a vállam.
-Az már rég rossz- Sóhajt fel Gorge.
-Valóban- biccentek neki egyetértően.
-Pasi, mi? Két húgom van. Ne akarj kamuzni- nevet fel Cid.
-Pasi- biccentek újra.
-Azt hittem Zaynnal jól meg vagytok- mondja értetlenül Jim.
-Szünetet akart. Szünet van. Tehát szakítottunk- rántom meg a vállam.
-Mi?!- kérdi kikerekedett szemekkel Cid.
-Az nem lehet- nevet fel Gorge.
-Szerintetek ha kamu lenne akkor most nem lenne itt mellettem? Vagy nem beszélgetnék vele telefonon? Nem lenne a főhadiszálláson?- nézek rájuk értetlenül.
-Ez jogos- sóhajt fel Jim. Nem szólók semmit, ahogy ők sem. Cid felsóhajt majd a következő pillanatban már ölembe dob egy kést és egy fegyvert. A tárat is nekem dobja és már be is tárazom.
-Ezt hol szerezted?- kérdem kezemben forgatva a szén fekete tőrt.

-Onnan ahonnan minden más a fegyvert. A főhadiszállásról- nevet fel.

-Ilyen típust még nem láttam- fogom marokra pár technikával gyorsan.

-Nem hiszem hogy nézted- rántja meg a vállát Jim.

-Jogos- sóhajtok fel.

-Szerintem meg van kik akarnak nagy fiúk lenni- nevet fel Gorge a kormány mögött. Előre hajolok Cid-el együtt és már ki is nézek.

-Zsaruk?!- nyögök fel.

-Gyorsan elintézzük őket- legyint Jim.

-Óh várjunk csak!- dől hátra Cid- Te vagy az a csaj a híradóból. Pont most adták le mikor indultunk!- nevet fel.

-Hogy mi?- kérdem éles hangon de telefonom szól közbe- Mindjárt megtudom. Oké- sóhajtok fel felvéve a telefont.

-Könnyen kijutottál?!- ordít a telefonba Ben mire eltartóm a fülemtől a telefont. 

-Hello- nyögök fel kelletlenül vissza rakva fülemhez a telefont.

-Jade! Kiszöktettél minden rabot! Lábon lőttél egy nőt és megöltél egy őrt!- ordít tovább.

-Kijutottam- felem egyszerűen.

-De ez nem a könnyen kategória! Ráadásul azt mondják majdnem fejbe lőttél egy másik rendőrt!- üvölt tovább.

-Jade, rólad beszélnek a tévében. Kép nincs, de leírás van- nyög fel Louis.

-Nem a legjobb, de van- szól közbe Stan.

-Miért lőttél fejbe majdnem egy rendőrt?!- kérdi idegesen Ben.

-Ki vagyok hangosítva?- kérdem leszarva a kérdést.

-Igen- adja a választ Zoe- Amúgy elintéztem a pasit. Féreg volt- morog a telefonba.

-Meglepő- nevetek fel.

-Miért csak majdnem lőtted le?!- ordít fel újra Ben.

-Mert bejöttek- motyogom az orrom alá.

-Hova?- kérdi értetlenül Harry.

-Kihallgattak. Az meg nagynak képzelte magát és megütött. Nem hagytam hogy másodjára is meg tegye, ennyi- mondom halkan.

-Megütötte?- kérdi egy halk hang. Zayn. Torkom össze szorul, szívem hevesen dobog, a könnyeim feltörtének.

-Tartsd meg magadnak az érdeklődésedet- mordul fel Louis.

-Én inkább megyek...banda háború- nyögöm ki és kikapcsolva a telefont az ülésre dobom.

-Mindig is azt hittem hogy ha Ben Isgar képez ki az nagyon jó lehet- sóhajt fel Jim.

-Pedig kész rémálom- biccentek kiszállva.

-Hogyan csináljuk?- kérdi unottan Cid.

-Ki viszi el a rendőröket?- kérdem először.

-Megyek- sóhajt fel Gorge- Sok sikert!- int nekünk majd elindul futva a kocsi felé.

-Én megyek hátulról, megkerülöm a tömböt. Jim te menj fel a ház tetőre, szedj le mindenkit akit tudsz. Cid, te indulj innen- hadarom.

-Oké- felelik egyszerre. Elkezdek futni. Amint elkanyarodom már is semmi nyoma a kaotikus állapotoknak. Gyorsabbra veszem a tempót mikor meghallom a fékcsikorgást. Bármit is csinál Gorge az bevált. Előhúzom a fegyvert majd a ház tömb oldalának dőlök. Alig fél tizenegy de már elkezdtem egy kiképzést, lebonyolítottam egy drog árú vételt és most banda háborúzni készülök. Mozgalmas nap. Mellkasom elé emelem a fegyvert, igyekszem rendezni a légzésemet.

Kifordulok és szinte rögtön lövök is. Fegyverem után rögtön feldördül még kettő majd még vagy hat. Hárman esnek össze az én felemről és már vissza is fordulok a rejtekembe. Nem értem mi ez a getto style hogy kocsikkal beállunk az út közepére és ott bujdosunk. Szar taktika! Le guggolok mikor hallom hogy a falat érik a golyók. Mintha átlőhetnének rajta. Fegyverem kidugom de én magam nem nézek ki. Lövök párat majd vissza húzom a kezemet. Aggódik értem?! Zayn aggódót értem?! Miért aggódik értem?! Szakított. Elkerül. Akkor?! Egyre idegesebb leszek tőle. Kidobott! Szakított velem, hazudott és még aggódni mer miattam?! Mérgesen lépek ki és mellettem rögtön pattan a golyó. Fegyverem felemelem és lazán célzok. Nem nézem hogy hal meg, tudom hogy eltaláltam. Nincs olyan hogy nem. Lassan lépkedem át az út másik felére, egy újabb ház takarásába míg gyorsan lövöm azokat akik hátra fordulnak hozzám. Cid lesápadva nézi mutatványomat de pont nem érdekel. Aggódik mert megütnek?! Akkor miért nem aggódót mikor ott hagyott a házban?! Miért nem aggódót azért hogy hogyan érzem magam mellette mikor velem üvöltözött? Erős ütés a térdemre. Előre dőlök. Ököl a hasamban. A fegyver aggyal csapom tarkón kedves vendégemet. Négy kéz lábra esik de nem tétlenkedem. Fegyveremmel rácélzom majd könnyedén lövöm fejbe. És ennyi volt a táram. Kár hogy plusz tárat már nem adtak. Tehetetlenül dobom oldalra és veszem elő a fekete kést. Szép. A sarkon rögtön befordul egy férfi. Nyújtott kézzel szúrom nyakába a kést majd rántom ki. A falnak dőlők és nézem ahogy ő lecsúszik hörögve. Felnézem rám kétségbe esetten mire elfintorodom. Túl sokan néztek már a szemembe haláltusájuk közepette.
-Komolyan sajnálom- suttogom neki mire szeme még inkább elnyílik majd megmerevedik és a hörgés is abba marad. Lassan állok fel megszorítva kezemben a kést. Szemem elhomályosul majd kitisztul. Ki engedek egy könnycseppet míg kilépek a tűztérre. Halkan kezdek dúdolni magamban egy számot.
-Hajrá- motyogom magam elé míg felém meg indul szinte mindenki egy harci üvöltéssel. A zajokat elnyomja a bennem üvöltő zene. Kitölt mindent.
-Jade!- ordít rám Cid de már fordulok és vágok. Azt sem tudom mit csinál a testem de hagyom neki. Nem érdekel mi történik körülöttem. A zene átvesz mindent...Egy olyan zene ami szinte nekem íródott. Túl sok mindent mond. De hát szörnynek hogy mondhat akármit is egy zene?!


Kukucs. Yep, még egy rész. Remélem értékelitek majd és tetszik. Fogalmam sincs mikor hozok új részt. Kissé elment a kedvem az írástól de ígérem vissza jön pár nap múlva és újra jobb kedvem lesz(remélem). Írjatok komit, vagy ne ha nem akartok:) Egyre inkább be akarom fejezni ezt a borzadályt. Belátom nagyon elrontottam ezt a blogot. De hát ez volt az első. Na mindegy, imádás van meg minden imádni való dolog.:) Illetve, nektek bejönne az a design ha a lap háttere fekete lenne és a szöveg színe pedig szürkés fehér? Ha könnyebben tudnátok úgy olvasni akkor át állítom olyanra. Imádás van, újra.