Második Évad: Negyvennegyedik Rész

Fájdalmasan nyitom ki a szemeimet és két természetellenesen gyönyörű kék szempár az amivel szembe találom magam.
-Nem feltétlen ezt értem az alatt hogy vigyázz magadra- röhög fel Louis leülve mellém.
-Ez csak a kloroform kisebb utóhatása volt- nyögök fel kezemmel eltakarva a szemem.
-Idióta vagy!- csendül fel jó kedvű hangja messzebbről majd hallom ahogy kitárja az ajtót.
-Felkelt!- ordítja el magát az ajtóm elől mire felnevetek. Aligha kell fél perc Zanynak és már be is esik. Elhúzom kezemet fintorogva szemem előtt. Mélyen felsóhajt és rögtön leülve mellém végig simít arcomon.
-Jól vagyok- felelem aggódó arcát nézve.
-Nem bírom- rázza meg a fejét mosolyogva az ereimben pedig megfagy a vér.
-Mármint?- kérdem rögtön felülve remegő ajkakkal de ő nem néz rám. Lehajtott fejjel játszik ujjaimmal.
-Had ne kelljen beszélnem- nevet fel keserűen de nem néz rám. Végig simítok arcán és álla alá nyúlva fel akarom emeli fejét hogy végre lássam a szemeit amiket eltakar előre hulló haja- Ne- rántja vissza arcát mire összeráncolt szemöldökkel vissza dőlök- Nem akarom látni hogy össze varrták a szemöldököd, a be esett szemeid. A kiszáradt szádat, azt hogy fáradt vagy és kétségbe esett. Rohadtul nem bírom hogy folyton valami bajod lesz- szorítja meg kezemet és hallom ahogy hangja elcsuklik. Megsajnálom ahogy azt nézem mennyire össze van törve, miattam.
-Rendben- simítok végig kezén majd felállok. Az első lépések kissé ingatagok de alig pár lépés és uralom koordinációmat.
-Hova mész?- kérdi halkan.
-Mondanám hogy ne less de úgyse nézel fel- nevetem el magam. Meg fogadtam hogy nem veszek vele össze. Meg fogadtam hogy segítem őt, nem hisztizek és megértem. Nem fogok ezeken kiakadni. Fáj hogy nem akar rám nézni de megértem. Szarul festek mostanság. Miután kivettem pár csinosabbnak ítélt ruhát ami azért itthonra is megfelel belépkedem a fürdőbe. Három percembe telik lezuhanyozni majd újabb három míg fogat mosok. Már most sokkal jobb állapotban nézek fel a türkőrbe. Így elnézve magam megértem miért nem nagyon akar rám nézni. A szemeim beesettek és eresek a hányástól. Az alapozót kezembe véve szépen kezdem eloszlatni arcomon. Már most annyival jobban nézek kis hogy szemöldököm fel szalad. Nyugodtan kezdem magamat sminkelni. Számra átlátszó ajakfényt teszek. Szemöldököm egy kicsit kihúzom majd szemeimet kissé füstössé varázsolom. A hajhabot a kezembe nyomom majd beletúrok a hajamba. Párszor megrázom a hajam és mikor belenézek a tükörbe máris benne vannak a jól ismert hullámocskáim. Felveszek egy apró kis nyakláncot majd körbe fordulok a tükör előtt és kijelenthetem hogy elégedett vagyok.

-Oké, próbálkozz meg egy pillantással- állok Zayn elé mosolyogva mire elgyötört arcát felém fordítja. Szája elnyílik mire mosolyom még szélesebb lesz. Kezeimet felemelem és körbe fordulok előtte. 

-Elképesztő vagy- húz magához derekamnál fogva mikor még teljesen körbe se fordultam.

-Valamiben egyetértünk- nevetek fel míg puszit nyomok ajkaira.

-Epres?- harapja meg alsó ajkamat mire felnevetek.

-Talált- mondom fogainak engedve. Erősen csókol meg és én hagyom hogy csak húzza a testemet magához- Ha így folytatjuk nem marad a szájfényemből- nevetek fel eltolva őt magamtól.

-Más lettél- feleli mosolyogva.

-A smink ereje- forgatom meg a szememet és már mennék is ki a többiekhez.

-Nem kinézetre. Mindig jól nézel ki csak rossz hogy...szóval érted- nyög fel vissza rántva.

-Akkor miben ha nem kinézetre?- húzom fel szemöldökömet.

-Olyanokat vágok hozzád hogy le kéne vágnod a fülemet és te csak mosolyogsz és közlöd hogy nyugodjak meg nincs semmi baj- néz rám csodálatosan barna csillogó szemeivel.

-Úgy hívják megértő- mosolygok rá míg karjaiba zár.

-Szeretlek- nyom puszit arcomra mire fel kuncogok.

-Ismét egyetértünk- szabadulok ki karjaiból- Én is szeretem magam- harapom be alsó ajkamat és már ki is futok a szobából.

-Kezdődik- sóhajt fel Liam egy újságot lapozgatva.

-Bérgyilkosékhoz képest eléggé alacsony a színt- nevet fel Lou a tévét kapcsolgatva.

-Zabálni valóak- sóhajt fel Ems.

-Mint te- búj hozzá Harry mire felnevetek a gyors reakciókon ahogy elbújok egy fal mögé.

-Merre van?- nevet fel Zayn.

-Úgyis megtalálod- röhög fel Niall.

-Tény- hagyja rájuk.

-Mi a vita?- kérdi Ben én pedig halkan kezdek elsétálni a konyha fele.

-Csak vicces kedvében van- nevet fel.

-Elég jó a kedved ahhoz képest hogy nem rég még majdnem elvágtad a torkom- hördül fel Luke.

-Mit csinált?- hajolok ki felhúzott szemöldökkel mire Luke felröhög de Zayn már megindul felém- Jézus!- sikítok fel amikor egy ugrással mellettem van. Befordulok és előre indulok a válasz fal mentén. Kezemet elkapja és hátra húzva a falnak lök.

-Óvatosabban- hördül fel Ben- A gerince elég fontos része- motyogja mire felnevetek Zaynt nézve ahogy mellettem támaszkodik kezeivel lefogva az enyémeket.

-Felmentő sereg!- ordít fel Louis és Niall egyszerre majd Zaynt oldalból telibe találja egy vödör víz. Tátott szájjal néz engem belőlem pedig kitör a röhögés ahogy elázott haját nézem és meglepett arcát.

-Futás!- ordítok a fiúkra akik a nevetéstől össze görnyednek mikor ki használva a helyzetet kitörök.

-Meglepetés- kacsint rám Ben és épp hogy csak elhajolok a pohár víz elől ami telibe találja Louist és Niallt. Nevetve rontok ki a kertbe és futok a slag felé. Kezemet a csapra rakom és várom mikor lépnek ki az áldozatok.

-Te is tudod hogy nem menekülhetsz!- nevet fel Luke kilépve kezében egy vödörrel.

-Óh de amatőr- gügyögök neki majd megnyitom a csapot. Érzem kezeim között ahogy a víz megindul. Pár másodperc és már arcon és találom Lukeot. Ujjammal befogom a cső végét és így irányítom rá a vizet. Hallom ahogy hangja elakad a hideg víz miatt. Nevetve engedem el a cső végét és hagyom hogy csak lábam elé folyjon. Hátra nézek a halk fű hangjára de már csak a vizet látom. Olyan gyorsan mozdulok oldalra hogy elesek. A földön elterülök de a vízből épp hogy csak pár csepp talál el engem. Kezemmel megtámaszkodom és már el is kaszálom Ben lábát majd megragadom a slagot és telibe nyomatom vízzel. Nevetve futok nézve ahogy Harry nyakon önti a sikító Emset. Hallom mögöttem a nevetést mire hátra nézve látom hogy Zayn sprintel utánam.
-Ne- kiálltok fel és gyorsabba kezdek futni. Kezeit gyorsan érzem meg hasam körül amint hirtelen felkap én pedig tehetetlenül kapálózom a levegőben.
-Megvagy- nevet a fülembe míg tovább küzdök ellene.
-Kérlek ne!- sikítok amikor a slag felé veszi az irányt- Ne!- kérlelem a nevető Bent amikor felemeli a földről- Most sminkeltem- nyafogok Zaynnak lábaimmal kapálózva de ő erősen tart a levegőben.
-Telibe csapasd!- kiállt oda Bennek.
-Megverlek titeket!- vetem be utolsó mentsváramat.
-Rám is mehet ha attól ő jobban szét ázik- nevet fel Zayn és a jéghideg víz beterít.
-Úristen!- üvöltök fel a hirtelen hidegre. Zayn nevetve bújik mögém míg én elől kapálózva próbálom kivédeni a vízsugarat- Elég!- sikítok nevetve mire a víz sugár megszűnik Zayn pedig lerak. Rögtön futni kezdek a slag felé. Ben nevetve fut el onnan én viszont rögtön felkapom a slagot amiből még mindig ömlik a víz. Zaynra irányítom és most is befogom kissé a végét hogy jobban tudjak célozni vele illetve hogy azért jobban fájjon neki. Megérdemli, ez aljas volt. Nevetek ahogy szemét össze préseli mikor mellkason találom. Rám néz kissé hunyorogva felvont szemöldökkel és elkezd felém sétálni.
-Ez nem ér!- nevetek fel fejét célozva míg továbbra is lazán lépked felém. Haja hátra simul a víztől. Mikor már csak tíz méterre van tőlem akkor becsességére irányítom a vizet mire kikerekedett szemekkel elfordul.
-Rohadt hideg ám- hátrál tovább felém. Hátát célzom hátha megáll de tudom hogy nem fog. Gyorsan nézek a csapra és nyomom egy kis résbe a slagot így még mindig Zayn hátát lövi. Halkan kezdek mögé lépkedni. Ajkamat beharapom majd megfogom a kezét és kirúgom a lábát. Úgy lököm hogy hátára essen és rögtön csípőjére ülök.
-A hajam- nyögök fel ahogy azt nézem hogy ázok el folyamatosan. Lehet nem gondoltam át alaposan hogy ide irányítom a vizet.
-Én nyerek!- röhög fel valahonnan Liam mire mindenki felé néz majd el csavar egy kart és a földből kiemelkednek kisebb buckák majd a kert öntöző beindul.
-Niall! Kapd el!- ordít fel Harry és megindulnak az eddig röhögő fiú felé. Nevetve nézek le Zaynra ahogy a vízcseppek akárcsak az eső elárasztja a hátamat.
-Készülj úgy hogy hétvégén elég sokan össze jövünk. A srácok, barátok és család is- suttogja a hangzavarban én mégis teljesen tisztán hallom.
-Okés- mosolyodom el mire ő is fél oldalas mosolyra húzza a száját- Tudnám mit terveztek- sóhajtok fel fejemet megrázva ezzel még több vízcseppet küldve Zayn arcába.
-Tervezni? Nem tervezek semmit. Senki nem tervez semmit. Csak össze jövünk kicsit. A srácok családja is jön meg ilyenek- rántja meg a vállát kissé elpirulva mire felhúzom a szemöldökömet- Próbáljuk újra- sóhajt fel keservesen felnevetve.
-Hihetőbb legyen- nevetek fel.
-Nem tervez senki semmit- néz rám komoran én pedig elröhögöm magam. _Hitetlenkedve rázom meg a fejemet őt nézve. Két kezét felvezeti arcomhoz és ujjaival simogatni kezd. Gyorsan hajolok le és vadul csókolom meg még mindig mosolyogva.
-Ne a közös kertben!- sipít fel Harry.
-Ti a közös kanapén dugtatok- válaszolok rögtön hangosan mire Zayn alattam felnevet. Szinte már sírva nevet és én se bírom ki. Boldog vagyok mikor ő boldog.
-Kikérem magamnak- hördül fel nevetve Ems.
-A kanapét?- kérdi Liam a földön ülve teljesen elázva.
-Ez már amúgy is másik ház- legyint- De azért szerettem azt a kanapét- mélázik el.
-Bele gondolva hogy én meg azon ettem- rázza ki a hideg Niallt mire újra ismét feltör belőlünk a nevetés. Lemászok Zaynról és mellé fekszem a zöld fűbe míg arcomat vízcseppek kezdik elborítani. Telefon csörgés és felismerem Zayn csengő hangját. Gyorsan kap a zsebéhez és veszi fel.
-Igen?- kérdi felállva míg rám néz. Víz álló telefon. Muszáj szerencsétlennek különben három nap után vehetne újat. Telefonáló sziluettjét nézem lévén hogy pont eltakarja a napot. Kétség kívül egy is egy olyan kép amire életem végéig emlékezni fogok- Oh...uhm, várj már- nyög fel idegesen és beviharzik a házba. Oda súg valamit Bennek mire ő elmosolyodik én pedig csak felvont szemöldökkel felülök.
-Úh Zaynie szeretője- nevet fel Louis rám kacsintva.
-Kapd be- dőlök vissza szememet megforgatva
-Vedd elő drágám- nevet fel mire elmosolyodva behunyom a szemem és csak elterülök a napsütésben míg a kert locsoló rendszere eláztat. Pár perc és a víz eláll. Hallom amint a többiek röhögcsélve bemennek de én nem mozdulok.
-Anyuék üdvözölnek- telepszik le mellém Zayn.
-Szép szerető- nevetek fel.
-Mi?- kérdi értetlenül.
-Louis- legyintek míg felülök hozzá.
-Mindent értek- nevet fel- Bejössz?- kérdezi mosolyogva mire felsóhajtok.
-Csak ha beviszel- nevetek fel rá amíg feláll.
-Semmi akadálya- ránt fel magához én pedig rögtön a hátára ugrok. Mosolyogva puszilom meg nyakát mire forogni kezd velem.
-Ne!- nevetek fel jobban hozzá kapaszkodva. Hallom ahogy nevet de egyszer csak vége szakad és érzem ahogy lába megrogy. Értetlenül ugrom le róla és tartom meg vállánál mikor előre dőlne. Elnyílt ajkakkal néz rám és keze a combját kezdi tapogatni. Lenézek és szemem elnyílik. Piros végű bojtos tű áll ki a lábából.
-Ben!- ordítok fel kétségbe esetten míg Zaynt kezdem befele húzni.
-Mi van?- kérdi értetlenül majd meglát minket és rögtön felénk kezd futni- Luke!- ordít hátra míg felemeli Zaynt és befut vele. Ijedten nézek hátra és rögtön kiszúrok egy fát egy oda nem illő fegyver csővel.
-Gyere be!- ordít rám Luke és már be is ránt majd becsapja a terasz ajtót. Kétségbe esetten térdelek Zayn mellé.
-Szedd ki- szól Luke Bennek mire Ben ráfonja a kezét a lövedékre és ránt rajta. Zayn teste ívbe feszül és felnyög.
-Olyan mint egy altató lövedék- nyög fel és én lesápadok. Van benne egy plusz tű ami eláll a fő tűtől ezzel a húsba fúródik és nem lehet kiszedni. Az állatoknál vadászás terén hasznos, de nem a barátom lábában!
-Még sem altató lövedék. Akkor csak el kéne csak aludnia- felelem kétségbe esetten.
-Nem mondod?!- mordul rám Ben. Tehetetlenül nézem ahogy Zayn teste megfeszül és néha ívbe hajlik. Izzadni kezd én pedig csak nézem őt. Száját össze préseli szeme felakad és ez adja meg a teljes kétségbe esésemet. Futva indulok meg a konyhába és rögtön kést fogok. Vissza rohanok majd levágom róla a kékes gatyát egy laza mozdulattal.
-Mit akarsz?- kérdi Luke félelemmel teli hanggal.
-Kivágom belőle mielőtt minden cucc belemegy- felelem félve míg a fecskendő körültapogatok.
-Baszki- sóhajt fel Ben míg lefogja Zayn lábát.
-Ne haragudj- nyögök fel majd a kést lábába nyomom. Felordít de én érzem amint a kés hegye neki koccan a plusz tűnek ami bent tartja. Gyorsan rántom ki a kést majd húzom ki belőle a fecskendőt míg egy kicsit megmozgatom hogy a hús elengedje. Így már ki jön, most ki jön!
-Várjatok- kiállt fel Ems és elrohan. Értetlenül nézek a lányra és csak ekkor vezetem végig szememet az ijedt és dermedt srácokon. Szemem inkább eltépem róluk és Zayn lábára koncentrálok. Semmi esélyem nem volt arra hogy tényleg el találom a plusz tű helyét de áldom az eget hogy mégis sikerült.
-Tessék- nyújt át egy kis műanyag csövet Ems.
-Mi ez?- kérdem értetlenül.
-Rakd a lábára, ezzel szoktam kiszívni a sok genyát a szőnyegből talán arra is jó amit belenyomtak és kiszívja- fintorodik el. Nem kérdezősködöm csak a sebére rakom. Látom amint a bőre megemelkedik a kis körön belül majd hogy elkezd megtelni vérrel de a vére tetejére elkezd kiválni valami más is. És csak remélem hogy a méreg az.
-Túl gyors a szívverése- nézi a pulzusát Luke mire újra elönt a pánik.
-Zayniee- hajolok fölé kétségbe esetten, könnyes szemekkel. Izzadt haját kisöpröm szeméből.
-Hozzatok egy rongyot- mordul fel Ben mikor teste elkezd rángatózni. Könnyeimet nem próbálom vissza nyelni. Ben Zayn szájába tömi a ruha darabot míg vállait lenyomja. Teste rángatózik annak ellenére is hogy Ben teljes erejéből próbálja lenyomni. Luke a lábait fogja le én pedig kétségbe esetten nézem küzdését és szenvedését.
-Az orvos mindjárt itt van- nyög fel Liam de nem igazán tud meghatni hogy mindjárt itt van. Most legyen itt! Meg fog halni!
-Jade!- mordul rám Luke- Szép emlékek. Urald!- üvölt rám míg beharapott ajkakkal nézem hogy rángatózik a teste, hogyan izzad. Orrából egy apró vér csík indul útnak én pedig elkerekedett szemekkel nézem amint lassan folyik végig arcán. A kétségbe esés feltör bennem.

Felállva rontok ki a kertbe érzelmektől túltengve.
-Fogjátok meg!- ordít fel Ben.
-Hozzá ne érjetek!- ordít rögtön utána Luke. A világom sötétbe borul, semmit nem látok a teljes sötétségen kívül de futok majd hirtelen kiélesedik minden. Átszakad, újra, érzem...fáj! Még inkább gyorsabban futok. Sírok, érzem hogy sírok de az egyetlen amit tudok hogy Zayn meghalhat egy pöcs miatt. Pedig minket semmi nem választhat szét...azt mondta semmi...Látom ahogy a fegyver csövét rám irányítja és minden lelassul. Látom ahogy felém száll egy ugyan olyan, véleményem szerint idegrendszert támadó lövedék. Könnyed szerrel fogom meg magam előtt a levegőben és látom a férfi arcát ahogy szája elnyílik. Rossz emberekkel kezdett ki! Egyet ugrok és már a kerítésen vagyok. Könnyedén rugaszkodom el míg szemem előtt az lebeg ahogy Zayn rángatózik és orrából kifolyik az apró vércsík. Ahogy minden izma megfeszül, és a rongyra harap. Izzadt hajának kuszasága. A fájdalom ami lerí az arcáról. Felnyögök ahogy még inkább elönt a sötétség. Tarol, győz, ural.
-Jézusom- nyög fel a férfi a puskáját maga elé tartva engem nézve mikor megragadom a fa agát és így guggolásba érkezem. Mérhetetlen dühvel nézek fel rá, lassan- Kérlek ne!- ordít fel mikor felé lendülök. A tűt amit eddig kezemben szorongattam most a lábába döföm. Felnyög de nekem ennyi nem elég. Elveszem fegyverét és arcára sújtok vele. Vére fröccsen. Eldobom a fegyvert és hallom ahogy a fa ágának csapódik. Öklöm erősen száll a férfi arcába....
Arc...előttem már csak egy undorító masszának nevezhető valami van. Lihegek, kezem véres, ruhám véres. Alattam egy rázkódó testű férfi. Egy halott agyon vert férfi. A felismerhetetlen arcot nézem amit a saját kezeimmel formáltam ilyenné. Ijedten ugrok hátra, egy fa ága vet véget utamnak és tart ott ahol vagyok. Szemem elkerekedik, torkomban dobogó szívemet nem tudom eltüntetni egy nagy nyeléssel sem. A kép vissza tért Zaynról és le ugorva kezdek vissza sprinteli. Nem halhat meg. Nem lehet így vége. Nem ezeket akarom utolsó emléknek. Több időt érdemlünk! Lihegve esek a nappaliba ahol egy orvos hajol Zayn felé míg kezébe valamit belenyom. Remegve dőlök vissza az üveg ajtónak.
-Csak meg kell várni míg fel kel, stabil az állapota- mondja a doki egy kis idő után- Nem tudom ki vágta ki belőle de ha nem teszi meghalt volna. Gratulálok- biccent Bennek én pedig megkönnyebbülve felsírok- Pár napig kissé kótyagos lehet, fejfájások, migrén. Itt maradok amíg fel nem kell.
-Meg vagy?- kérdi mellém lépve Luke.
-Nem- rázom meg a fejemet hogy még inkább felfogja mennyire nem is vagyok jól.
-Ez nem a te véred- szólal meg halkan- Túl sok vér...Hol van?- kérdi végig simítva véres kezemen.
-Ne akard látni- hunyom le erősen a szemeimet.
-Jade, hol van?- kérdi erőteljesebben.
-Hagyjatok- legyintek felé míg azt nézem hogy viszik Zaynt a szobánk felé. Én viszont a saját szobám felé indulok el. A régi fele. Le kell zuhanyoznom, muszáj. Feldúlva rontok be a szobába. Azt se nézem mit kapok ki a szekrényből csak indulok a fürdő fele. Zokogva zárkózom be majd lépek a kabinba miután a ruháimat a padlóra szórtam. A véres ruháimat. Megnyitom a langyos vizet és heves légzéssel figyelem hogy tűnik el a lefolyóban az a sok vér rólam. Oldalra fordítom a fejem és a hiányzó csempéket kezdem nézni. Ha van sokat mondó zuhanyzó...



Kukucs! Nos, én szeretlek titeket. Remélem a rész tetszett. Ez már valóban izgalmasabb rész lett szerintem. Remélem nem kergetek senkit sem a halálba:'D Fogalmam sincs mikor hozom a következő részt, tényleg. Szerintem TALÁN hétfőn. Illetve írjátok le nekem hogy mit változtatnátok ezen a blogon. Írjátok le a véleményeteket. Ígérem nem fogok megsértődni:'D Nem vagyok az fajta. Lehet a fogalmazásom, a képek beszúrása, betűtípus. Design, fülek, menü, cserék akármi!:D Imádás van! Ti vagytok a legjobbak! <3