Második Évad: Negyvenhatodik Rész

Éles levegő vétel. Szemem kipattan. Kezemet a fotel támláján támasztom meg és már ki is ugrom a székből és Zaynhoz futok. Ijedten néznek körül míg tekintetét ide-oda kapkodja.
-Hívom az orvost- rohanok ki- Felkelt!- ordítom el magam és már látom is hogy felém fut az orvos. Elsiet mellettem én pedig ott maradok egy helyben, félve.
-Most kéne drámaian utána futnod- lép mellém Ben zsebre tett kezekkel fáradtan.
-Még a szemem sem oké- dőlök a falnak.
-Pont az érdekli- nyög fel majd az ajtó felé lök. Bizonytalan léptekkel nyitok be és állok meg a fal mellett.
-Fáj valamid?
-Mindenem- feleli halkan.
-Adok fájdalom csillapítót- vágja rá rögtön az orvos és táskájában kezd kutatni. Zayn rém néz és elmosolyodik. Nem adok neki időt hogy szememet meglássa, lehajtóm fejem és a földet kezdem nézni.
-Ha ez után is jelentkezne fájdalom, üzenjen. Nem játék egy ilyen méreg. Koordinációs problémák is lehetnek- feleli komor hangon majd kisétál.
-Hogy vagy?- kérdem remegő hangon míg rávéve magamat felé kezdek sétálni.
-Furán- feleli őszintén mire fancsalian elmosolyodom- Ne haragudj- szólal meg halkan mire elfelejtve miért nem nézem őt rá kapom tekintetem de észbe kapva le is hajtom fejem.
-Miért haragudnék?- ülök le mellé- Ha azt hiszed ez a te hibád akkor szívesen combon szúrlak még egyszer- nevetek fel halkan.
-Szóval te voltál. A hangból ítélve gondoltam- nyög fel.
-Ne haragudj- sóhajtok fel.
-Igazából tök mérges vagyok hogy megmentetted az életem- nevet fel keseredetten- Rám néznél végre?- kérdi halkan.
-Nem szívesen- nyögök fel.
-Jadey- szól rám komoran és kezét felemelve erősen emeli fel fejemet- Mi az isten?- kérdi elnyílt ajkakkal mire szomorú mosolyra húzódik a szám és kitépve arcom kezéből újra lehajtva fejem
-Ne haragudj- nézek rá szomorúan majd kiviharzok a szobából.
-Mi történt?- néz rám értetlenül Luke mellette pedig szintén kérdő tekintettel méreget Ben.
-Nem fogom neki meg magyarázni ezt- mutatok jobb szememre a csíkokra célozva- Bocs- emelem fel a kezem és elsietve mellettük a konyhába lépkedem. Hallom ahogy bemennek de nem különösebben hat meg. Magyarázzam meg neki hogy szó szerint pépesre vertem valaki arcát? Csak mert képtelen vagyok higgadt maradni ha baja lesz. Hogyne...Bele fáradtam. A konyha szekrénybe nyúlok és kiveszem az üveget ami Bélisszel van töltve. Áldja az ég Niallt a csodás ír krémlikőrért! Leülök a székre és csak bámulok magam elé a sötétségbe majd rászánva magam letekerem a kupakot és meghúzom az üveget. Melegség önti el a torkomat. Nem a maró hanem a kellemes. Az üveget forgatom ujjaim között és csak hagyom gondolataimat szét robbanni. Ez a legjobb kifejezés mostani állapotomra: Bele fáradtam. Nyelvem kissé zsibbad és rögtön élvezem hogy az alkohol terjed.
Nincs kedvem újra és újra Zayn csalódott arcát látni. Nincs kedvem elveszteni saját magam felett a kontrollt. Nem akarom a többiek megvetését látni. Az ijedt arcukat Benéknek mikor megnézik mit is tettem. Nem akarok...nem tudok megfelelni. Nem tudom kordában tartani mikor az akit szeretek előttem rángatózik a padlón az ideg méregtől. Nem tudom kordában tartani mikor elhitetik velem hogy meghalt. Nem tudom vissza építeni a falat sem normálisan. És félek is vissza építeni. Túl nagy fájdalommal jár...
-Ez nem te vagy- ül le velem szembe Louis.
-Erre én is rájöttem- mosolygok rá keservesen és újabb kortyot iszok az előttem álló vigaszból.
-Örülök hogy eddig kibírtad- dől hátra.
-Elég kevés ideig bírtam- rántom meg a vállamat míg továbbra is lehajtom a fejem.
-Ugye tudod hogy nem zavar a szemed?- kérdi halkan.
-Te vagy az első- nevetek fel és rá nézek. Fájdalmas mosoly kúszik arcára.
-Zayn ki akadt?- kérdi halkan felhúzva bal lábát a székre.
-Mondhatni. Éppen bent van nála Luke és Ben. Gondolom elmondják mi minden történt- hangom megtört és csak bámulok a semmibe- Én ezt már nem bírom...- rázom meg a fejemet kétségbe esetten míg ujjaimmal megszorítom az üveg nyakát.
-Meg mentetted az életét Jade!
-Ez a minimum amit meg kell tennem miután belerángattam ezekbe a szarokba- tárom szét a karomat- Azért nem akadsz ki a srácokkal együtt mert nem érted ennek mekkora súlya van- mutatok jobb szememre amiben jól tudom hogy még mindig ott éktelenkednek a fekete fura csíkok.
-Magát rángatta bele- legyint Louis egyszerűen- Valóban nem tudom mekkora súlya van. De nem hiszem hogy akkor mint hiszitek- rázza meg a fejét.
-Nincs gátam Louis. Épp vissza fogom magam!- csattanok rá- Ha tehetném ezt a szart is a falhoz vágnám és egy darab szilánkkal mészárolnám le fél várost!
-És mi tart vissza?- húzza fel fél szemöldökét mire megrökönyödöm- Óh, csak nem valami gát?- hajol előre mosolyogva- Győztem- mutat rám nevetve.
-Nehéz- felelem megrázva a fejem.
-A szemedből ítélve azért mert a fél gátat húztad fel- rántja meg a vállát egyszerűen- De úgy tűnik az is elég.
-És ha nem tudom majd uralni? Akkor mit csinálok? Elvágom Zayn torkát?!- csuklik el a hangom és inkább újra iszok az üvegből hogy a gombóc a torkomban feloldódjon.
-Akkor már nem fog érdekelni. Szóval miért is vagy ilyen hisztis picsa?- villantja rám fehér fogsorát.
-És még hergelsz is- nyögök fel.
-Csak edzelek- emeli maga elé a két kezét- Nem tudom ti hogy vagytok vele de elfelejtitek hol kezdődött minden. Tudom hogy nem ölnél meg. Még a démon szemeiddel sem- néz rám értetlenül és tudom hogy tényleg nem érti. Vagy talán mi nem értjük.
-Jobb lett volna ha ez el sem kezdődik- ejtem ki halkan a szavakat ajkaim között.
-Engedj már el te idióta!- jön egy nagy ordítás Zayn szobája felől. Felsóhajtok és míg tehetem iszok egy kortyot- Miért nem tudtad elmondani?! Hogy lehetsz ennyire hülye?! Jade jól tudod hogy meghallgatnálak és csak kicsit akadnék ki! Ez nem valami kurva játék a szemed te...-indul meg felém Zayn. Mondandója elején ugrok fel látván fura tekintetét. Szava elakad de addigra már megtartóm össze rogyó testét.
-Segítenétek?- kérdem halkan míg kissé nehézkesen megtartom az ájult testet.
-Örülök hogy elájult- sóhajt fel Luke majd könnyedén a vállára dobja. Férfiak, még jó hogy elbírják egymást.
-Oké, kiakadt- támaszkodik az asztalnak Louis fintorogva mikor Ben és Luke eltűnik szem elől.
-Jó meglátás- nézek rá felhúzott szemöldökkel hitetlenkedve. Elfintorodik én pedig lassan elkezdek felé sétálni. Rám mosolyog és kitárja karjait. Szorosan ölelem meg ő pedig nevetve ölel át.
-Minden rendbe fog jönni- sóhajt fel elkínzottan mire felnyögök.
-Ha valaki ezt mondja a dolgok rosszabbra fordulnak- nevetek mellkasára.
-De nem ha én!- csattan fel mire nevetve elengedem- Mellette kéne lenned- néz rám szomorúan míg össze fonja mellkasa előtt kezeit.
-Láttad hogy rontott ki?- nézek fel rá félve, nem túl bizakodóan.
-Menj be hozzá- bólint komoran én pedig felsóhajtva nézem őt de nem tör meg. Nem mondja hogy nyugodtan maradjak kint, azzal is jót teszek. Felnyögve fordulok meg és indulok el a szoba felé.
-Nem kell a kurva injekció!- hallom meg felcsattanni Zaynt- Kimegyek, megnézem a faszit! Eltöröm a karod Ben. Most már komolyan érik egy verekedés!- utolsó mondatánál már rá is nézek lévén hogy belépek.
-Nem akarom hogy megnézd- felelem halkan mire mindenki rám kapja a tekintetét. Még az orvos is aki éppen a tűt fogja a kezébe. Zayn az orrán kapkodja a levegőt és kétség kívül tudom hogy ideges- Úgy tudtam nyugtatót kapott nem?- kérdem melléjük lépkedve.
-És annak köszönhetjük hogy nem szakad át neki is- hördül fel Luke- Viselkedj már haver!- ordít Zaynra mikor fel akarna állni.
-Menjetek ki- sóhajtok fel még mindig a falnak dőlve. Zayn csak komoran néz és jól tudom szemeim azok amikre összpontosít.
-Kint leszünk- figyelmezteti Ben Zaynt majd becsukja maga után az ajtót.
-Könyörgöm Jade miért kellet e...
-Mit?- szakítom félbe- Szerinted el akartam veszteni a kontrollt? Te érezted mi történik veled?!- kérdezem kétségbe esve- Majdnem meghaltál a szemem előtt- fakadok ki közelebb lépve hozzá- Combon kellett szúrjalak azért hogy ne halj meg!- csuklik el a hangom. Kezeim erőtlenül lógnak mellettem és inkább hátat fordítok neki amíg megtörlöm szemeimet.
-De..
-Mit de?!- fordulok vissza nagyjából össze szedvén magamat- A szemem az amit most látsz már a jobbik változat. Ne tudd meg mennyire fájt vissza építeni a kurva gát felét. Nem akarom tudni mennyire fájna az egészet rendbe hozni. Össze estem, mintha ki akarták volna tépni a szememet. Én jól tudom hogy mennyire túlzásba esetem azzal a férfival fent a fán de csessze meg előttem vergődtél! Én csak szeretlek!- nyögök fel hadarva össze vissza. Tenyerembe temetem az arcomat és abba lihegek míg hagyom hogy hajam arcomba hulljon- Én csak...nehéz. Én nem akarok veled veszekedni, nem akarlak elveszteni de nem azt láttad amit én. Nem jó kedvből tűnt el az a valami bennem ami vissza fogta addig ezt. Zayn, te tényleg majdnem meghaltál- nézek rá könnyes szemekkel.
-Babe- nyög fel rekedten és tudom hogy lenyugodott. Nem tudom hogy a kis monológom miatt vagy a nyugtató érte el a hatását- Gyere ide- kéri halkan én pedig készségesen fekszem karjaiba. Magához ölel de érzem hogy gyenge. Hajamba puszil én pedig kétségbe esetten ölelem magamhoz- Sajnálom ha hülye vagyok. Csak nem akarom hogy miattam válj ilyenné- motyogja hajamba.
-Megszoktam hogy hülye vagy- mosolygok rá. Feljebb hajolok hogy megcsókoljam, ajkai ajkaimhoz érnek de érzem hogy nem tud közelebb húzódni hozzám. Elhúzódom tőle és arcára nézek ami túl komor.
-Ne haragudj csak a nyakam és nem tudom..minden más érzés...-nem várom hogy befejezze, felülök majd mellé térdelek és felé hajolok- Nem érdemellek meg- suttogja ajkaimra de azt sem hagyom hogy az utolsó szót rendesen kinyomja. Erőszakosan török át nyelvemmel hozzá. Lassan fogad de tele érzelemmel. Vissza fogom magam, lassabbra veszem a tempót hogy ne feszengjen. Kezeimmel végig simítók nyakán fel arcáig majd kezeim közé fogom. Ő gyorsít én pedig belemegyek. Vadul kezd csatázni velem és tudom hogy valami történt lévén már nem olyan feszengősen mozog. Elmosolyodom vadságára de nem húzódom el. Érzem hogy légzésem kezd kapkodóvá válni de nem tehetek róla. Ha így csókol meg akkor ez van...az ő hibája! Elválok tőle mikor már érzem hogy túl heves lennék.
-Milyen nap van ma?- kérdi nevetve csillogó szemekkel.
-Uhm..ő- gondolkozom el majd rávágom amint eszembe jut- Kedd.
-Anyámék érkezésére már csak részegnek hisznek majd- sóhajt fel.
-Beszéltem apukáddal- ülök vissza mellé míg kezét kezeim közé veszem és játszani kezdek hosszú ujjaival.
-Jézus- nyög fel.
-Jól fogadta- nevetek fel.
-Képzelem, felhívnád nekem?- kérdi kiskutya szemekkel mire bólintok és felállok mellőle.
-Kint van a telefonom- tájékoztatom mikor furán kezd rám nézni. Szája "o" alakot formál majd bólint.
-Na?- kérdi Ben amint kilépek.
-Mintha nem tudnátok- nevetek fel míg a nappaliba veszem az irányt.
-Szerinted valaha megjavulnak?- kérdi Ben sejtésem szerint Luketól nevetve.
-Szép álom volt- nevet fel valóban Luke.
-Hey- szól ki rájuk Zayn mire nevetve hátra nézek rájuk. Az apáimra...Telefonom csörög az asztalon mire Harry nyújtja nekem. Értetlenül nézem a számot majd rögtön fel is veszem.
-Igen?- kérdem vissza fele sétálva megállva az ajtó előtt hogy Benék is hallják ha valami van.
-Dervish vagyok- szólal meg egy remegő hang mire érzem a fájdalmat bal szemembe és jobb szemembe a szörnyeteg hívását. Nem engedem hogy kitörjön, nem engedem hogy mind két szemem úgy nézzen ki!
-Mi történt? Hol vagy? Jól vagy?- kérdem rögtön kétségbe esetten.
-Követnek...-feleli remegő hangon.
-Hol vagy?!- kérdem komoran és már intek Benéknek hogy induljanak fegyverért.
-Nem tudom!- csattan fel- De vannak vagy hárman- suttogja én pedig idegesen benézek az értetlen Zaynra.
-Figyelj rám oké?- mondom kissé nyugodtabb hangon- Megyünk, nem lesz semmi baj! Keress egy utca táblát és mond a címet. A telefont nem kapcsolod ki. Olyan helyen menj ahol rengeteg ember van. Tudják hogy engem hívsz, nem sokára akcióba lendülnek. Felfogtad amit mondok?- kérdem élesen és kissé feszülten egy utolsó pillantást vetve Zaynra majd belépek a szobába és kérdések nélkül veszek ki egy fegyvert és egy kézzel szúrom valahogy gatyámba- Értetted?!- kérdezem élesen mire hallom ahogy idegesen kifújja a levegőt.
-Igen- feleli halkan és tudom hogy most vett erőt magán.
-Rendben, akkor most ne túl feltűnően néz körül míg nevetsz egy sort. Mentsük a menthetőt- mondom elfintorodva míg magamon érzem Zayn tekintetét. A szobába rögtön be esik Ben és Luke talpig fegyverben.- Oda adom a telefont Bennek amíg elrendezem magam. Mond neki mit látsz, mindent!- hadarom neki majd oda dobom az említettnek a telefont és elteszek két tárat plusz két kést. Hajam könnyedén és gyorsan fonom össze.
-Dervish az, követik, bajban van. Ne haragudj. Mindjárt jövök- lehelek puszit gyorsan Zayn ajkaira és már ki is futok a többiek után.
-Mi történt?- kérdi meg elsőnek Liam míg gyorsan lépkedem kifele.
-Egy kis srác. Még a kórházból. Ah kérdezzétek Zaynt!- csattanok fel és már ki is rontok. Futva érkezem a kocsi hátsó ülésére.
-Oké, szólíts le valaki olyant akinek van esélye túl élni- hadarja Luke míg Ben padló gázzal indít- Akkor egy nőt. Azokat nem bántjuk. Legalábbis a mi elveink szerint- morogja.
-Tudjátok hol van?- kérdem az utat figyelve előttünk.
-St.James Square- vágja rá Ben.
-Rakjatok ki előbb, eljátszok egy szívélyes nővért- villantok egy ezer wattos mosolyt nekik.
-Mikor meglátod Jade-t rohanj oda hozzá. Boldogan, ne félve- hadarja Luke.
-A kezedre vigyázz. Ne nagyon üss vele többet- figyelmeztet Ben.
-Van egy fegyverem meg két késem- rántom meg a vállam.
-Csak ügyesen Hercegnő- mosolyog rám a vissza pillantó tükörben én pedig mosolyogva bólintva kiszállok. Megtartom mosolyomat az utcán is és szemem felcsillan mikor meglátom Dervisht.
-Szia!- kiálltok neki mintha teljes mértékben nem ő hívott volna ide kétségbe esetten. Nekem csapódik és átölel és én viszonozom tettét.
-Mögöttem jön egy, fegyvere van- lihegi nekem gyorsan mire megdermedek.
-Mikor azt mondom most, megfordítalak, neki állsz futni és azt teszed amit mondok utána!- felelem komoran. Mikor bólint addigra már előhúzom fegyveremet.
-Most!- mondom mikor befejezi a bólintást. Kelletlenül emelem fel a fegyvert míg testemet elfordítom ezzel Dervisht biztonságba helyezem. Arcomra fintor kúszik ahogy meghúzom a ravaszt és lelőlövőm azt az embert aki felénk fut szintén felemelve a fegyvert. Az emberek megmerevednek majd kitör a pánik, szomorúan hanyatlik le eddig kinyújtott kezem majd észbe kapva alig a három másod perc alatt lezajlott eseményeket feldolgozva lököm meg Dervisht.
-Fogd- adom kezébe a fegyvert- Ki van biztosítva, ne rakd a ravaszra az ujjad! A sátorvasra tedd a mutató ujjad mielőtt lábon lövöd magad!- csattanok rá előhúzva egyik késemet.
-Honnan tudjam mi az a sátorvas?!- kérdi kétségbe esve.
-A kis fél gömb amibe a ravasz van. Arra rakd az ujjad!- dörrenek fel szem forgatva.
-Jézus!- ordít fel mikor a sarkon feltűnik egy másik fegyveres. Nem gondolkozom, futás közben dobom el a késem.
-Ne nézd- suttogom neki míg a férfi elterül nyakából spriccelő vérrel. Hallom hogy sír. Nem látom az arcát mivel magam előtt terelgetem de hallom hogy sír- Nem lesz semmi baj- mondom nyugodt hangon. Amint elhaladunk a már halott férfi mellett könnyedén szerzem vissza a késemet.
-Ugye tudod hogy ezek szerint nem hárman voltak?- kérdi szipogva.
-Haladsz haver- nevetek fel míg gyorsan fordítom oldalra mikor meglátom hogy az utcán amerre eleve mentem volna felénk fút egy szintén nem pont barátságos fickó.
-Menjetek!- fut el mellettünk Ben.
-Hallottad!- szólók rá mikor hátra fele nézne de lökök rajta egyet. Gyorsan fordul be a következő sarkon. Oldalra fordulva nézek körül de nem látok semmit. Vissza fordítom a fejem de addigra már a lövés hangja szaggatja ketté a csendemet, szemem elkerekedik és gyorsan fékezek le. Kikapom a Dervish remegő kezéből az épp elsült fegyvert és mellette lendülök előre. A földön fekvő férfit gyorsan lövöm fejbe majd a másik felénk futót is. Ezzel viszont ki ürült a fegyverem. Megnyomom a tár kioldó gombját rézsútosan a ravasztól befele. Az üres tár könnyedén esik ki én pedig gyorsan nyomom bele a telit majd ki is biztosítom.
-Ügyes- villantok a reszkető sokkos fiúra egy fancsali pillantást. Ez nehéz kör lesz...
-Befele!- kiállt Luke és már tolom is magam előtt Dervisht. Halálra váltan, lassan mászik be a kocsiba. Gyorsan pattanok be és csapom magunkra az ajtót. Amint a kocsit ajtóm becsukódik Ben is beugrik az elinduló kocsiba.
-Két kocsi van, intézzétek el- mondja mérgesen Luke.
-Melyiket választod?- kérdi Ben hátra nézve.
-Dervish, bukj le- nyögök fel hátra nézve a két terepjáróra. Kézre fogom a fegyveremet majd letekerem az ablakot.
-Hát ez remek lesz- dörmögi Ben megtöltve fegyverét.
-Csak lőjetek mielőtt ők lőnek!- csattan fel Luke élesen balra kanyarodva.
-Akkor ne vezess úgy mint valami kezdő- nevetek fel majd feltérdelek az ülésre. Könyökömet kitámasztom az ablakban. A fegyvert kidugom, célzok majd meghúzom a ravaszt.
-Keményített üveg, duplán fasza!- csattan fel Ben is az ülésre térdelve.
-Háromra a kerekek?- kérdem a kocsit nézve amibe már látom hogy töltik a fegyvert.
-Bal oldalit- vágja rá és mind ketten kitámasztjuk a fegyvert. Magamban számolok és egyszerre lövünk. A kocsi elveszti az irányítást és telibe találja a mellette haladót.
-Ez könnyebb volt mint számítottam- morogja Luke- Jár a taps!- nevet fel.
-Maradj lent amíg nem szólunk- nézek le a dermedten ülő Dervishre.
-Jade mit akarsz vele kezdeni?- kérdi lágyan Ben.
-Ne öljetek meg!- sipít fel ijedten Dervish és már nyitná ki a kocsi ajtót mire én is megijedve rántom vissza.
-Idióta. Akkor ott hagyunk- nevetek fel- Milyen a családi háttered?- kérdem halkan.
-A nővéremmel élek- nyel egy nagyot.
-Mi a munkája a nővérednek?- kérdezi lágyan Luke és tudom jól hogy azért váltottunk át ilyen lágyra mivel vége az eddigi életének. Ez az időszak nehéz lesz.
-Eladó egy boltban- feleli félve.
-Elintézed?- fordul hátra hozzám Ben egy szomorú pillantással mire elfintorodom és megdörzsölöm szemeimet ahogy kifújom a bent tartott levegőt.
-Meg akarjátok ölni a nővéremet?!- nyög fel.
-Nem- vágom rá rögtön fáradtan. Most néz rám először félve és látom ahogy megriad és szeme elnyílik- Essünk túl a szemem kinézetén- dördülök rá mire lehajtja a fejét szégyenkezve- Nem öljük meg a nővéred se semmi ilyesmi. Viszont...neked beszélned kell vele- mondom óvatosan utalva.
-Miről?!- hördül fel- Hogy ki akartak nyírni mert épp rosszkor voltam kórházban?!- kel ki magából.
-Lényegében- feleli Luke.
-Tanácsos lenne belépned a szervezetbe- fogalmazom meg óvatosan.
-Miért?!- kérdi értetlenül.
-Mert nem tudok mindig ide futni mikor meg akarnak ölni. És túl sokat tudsz ahhoz hogy leszálljanak rólad- felelem szomorú pillantással- Fogalmad sincs mennyire értékes vagy nekik. Sokat tudsz rólam. Benékről. Magáról a szervezetről és sebezhető vagy. Tökéletes préda.
-Oh ne már- tátja el a száját- A kurva életbe nemár!- ordít rám.
-Tudok adni neked egy kabint. Egy ágyas, fürdő, ágy, szekrény. Alap dolgok de ingyen van. Amennyiben kiképzésre jársz. Illetve ha már dolgozol akkor a munka 10% az ára- fordul hátra Ben egy szomorú pillantással- Ez nem csak neked szar. Ő is ennyi idősen került bele. És te még nagyon szépen kerülsz most bele- mondja komoran Ben és rám néz. Fejem lehajtom.
-Te a szüleid halálával mi?- kérdi hetykén.
-Így van- bólintok.
-Milyen ez az élet?- kérdi halkan, remegő hangon, remegő kezekkel.
-Nézz rám- nevetek fel- Kegyetlen szar- rázom meg a fejem- De ez olyasmi amitől jobban értékelsz mindent- mondom halkan kinézve mögötte az üvegen- Nézz ki- intek fejemmel mögé mire megfordul- Fogalmuk sincs róla mi zajlik körülöttük. Fogalmuk sincs hogy azok akiket lecsuknak egyáltalán nem fontos tagok. Hogy az ha nagy halat képes elfogni a rendőrség az csak egy másik szervezet érdeme. Minden napunk egy ajándék. Lehet olyan életed mint nekem, lehet olyan mint Bennek. Ha jó vagy megöregedhetsz. Ha Londont egyesítjük akkor még inkább biztonságosabb lesz. De ellenségek mindig vannak- mondatom végére vissza fordul hozzám.
-Ha nem megyek bele akkor megölnek engem és a nővéremet is?- kérdi ajkát beharapva.
-Kevesen vannak akik önszántukból választják ezt a szakmát- villantok rá egy elég rosszra sikeredett mosolyt.
-Szóval megölnek minket- kezd bólogatni magának. Látom arcán ahogy épp feldolgozza a híreket, szemöldökét össze ráncolja majd elfintorodik aztán szája elnyílik majd becsukja és csak mered maga elé- Ezt hogy a picsába mondom el a nővéremnek?- néz rám értetlenül.
-Szóval csatlakozol?- húzza féloldalas mosolyra a száját Luke.
-Óh kérlek, mintha lenne más választásom, de még nem biztos. Nem hiszem hogy csak ez a megoldás lenne- fintorodik el.
-Nem lesz annyira rossz- nevet fel Ben.
-Értem, szenvedni fogok ha igent mondok- bólint egy nagyot mikor megáll az autó a házunk előtt.
-Ez nem a főhadi szállás. Az nem néz ki ilyen jól- lököm meg a vállát mikor eltátja a száját.
-Már majdnem megörültem hogy lehetne benne valami jó- sóhajt fel majd kiszáll. Előre nyúlok telefonomért és hátsó zsebembe süllyesztem majd én is kiszállok mikor a többiek már a ház felé tartanak. Lépteimet épp hogy csak meggyorsítom mikor éles fájdalom tör a jobb szemembe, megint. Térde esek halkan felnyögve. Kezem rögtön a szememhez kapom mintha érne akármit is. Szívem lelassul, túl lassú. Jobb szemem kiélesedik, a bal elhomályosodik. Négy kéz lábra esek ahogy egy újabb erős hullám tőr rám. Tüdőm össze szorul és kapkodom a levegőt.
-Ben- hörgök fel mellkasomat markolászva.
-Jade!- ordít fel Ben és látom amint felém fut. De csak bal szememmel. Fejem szúrni kezd, lüktetni, szinte szét robban. Eldőlve szorítom kezeimet a fejemre.
-Nézz rám!- dörren rám Luke de nem bírom kinyitni a szemem. Túlságosan fáj mindenem. Nem bírom!
-Mi történik vele?!- kérdi remegő hangon Dervish.
-Nézz rám!- ordít fel Luke míg lefeszegeti fejemről kezeimet.
-Bassza meg- nyög fel Ben.
-Építsd! Egyszer kell felépítened érted?!- ordít képembe Luke aggódva. Szét robban a fejem, ekkora fájdalom nem lehet. Felsikítok mikor újra szemembe szúr. Mintha egy csavarhúzót böknének a szemembe.
-Menjetek be!- ordít fel Ben.
-Hozz nyugtatót!- dörmögi Luke és a szorítás el is tűnik egyik kezemről. Könnyeim patakokban folynak, fáj. Talán jobban mint amikor Zayn a fertőtlenítő alá nyomott. Zayn...
-Jól van kislány- suttogja Luke nehézkesen mikor lenyugodva elengedem testemet- Szép volt- ül mellém a porba. Lihegve, kábán nézem a csillagos eget. Ez a fájdalom...ez az érzés. Rá gondolok és kiráz a hideg.
-A szeme- dadogja Dervish mire felnézek a reszkető srácra de nem mozdulok.
-Elegem van a feketeségből- nyögök fel mire Luke felnevet.
-Nekem mondod?- néz rám felhúzott szemöldökkel- Már jól van!- legyinti le a kifele igyekvő Bent tűvel a kezében.
-Segít valaki felállni?- kérdem halkan jó pár perc múlva. Ben az aki felhúz és átveti karját derekamon és így tart meg.
-Mid fáj?- kérdi halkan míg jó lassan elindulunk a ház felé.
-Most? A fejem. Rohadtul. Szét szakad- nyögök fel egy hosszabb lépésre.
-A legjobb szerelmes pár- sóhajt fel Luke kinyitva az ajtót.
-Mi volt kint?- kérdi Liam elsőnek feszülten.
-Helyre vágta a szemét- nevet fel Luke.
-Értsd: Megpusztultam- biccentek feléjük.
-Idióta- sóhajt fel Ben aggódva rám pillantva míg lerak a fotelba.
-Kösz, inkább adjatok egy tükröt- sóhajtok fel. Ems az aki félve nyújtja át nekem rögtön a kért tárgyat. Rögtön arcom elé emelem és megnézem szemeimet. Tiszták. Mind kettő.
-Most már nyugodt vagy?- kérdi mosolyogva Louis megtámaszkodva könyökeivel a kanapén.
-Most épp élő halott vagyok- fintorodom el.
-Egyébként ki a kölyök?- kérdi Harry felvont szemöldökkel- Őt még nem láttam- méri végig.
-Jaj baszki tényleg- nyögök fel- Dervish gyere ide- nyújtom ki karomat. A történtek hatása alatt lépked mellém még mindig félve vizslatva majd lehúzom a karfára és rá ül.
-Nos, ez a srác itt Dervish Grady. Háromszor is megmentett. Ő volt az első ember akivel beszéltem kóma után. Kissé rászálltak. Belefolyt a maffiába. Tizenöt éve...
-Tizenhat és még nem biztos hogy bele megyek- vág közbe.
-Tizenhat éves, sokat fogjátok látni mostantól szerintem- sóhajtók fel.
-Hát haver, sajnállak- nevet fel Niall.
-Kösz de még komolyan nem vagyok biztos abban hogy csatlakozni szeretnék- vágja rá.
-Mit kell sikítozni mikor épp haldokolnék?- támaszkodik meg kómásan Zayn a falnak.
-Mit kell sikítozni?! Haver te a...- fordul meg idegesen Dervish és már most tudom hogy ő is atyáskodni akar majd felettem. Én pedig felette.
-Bocs, csak bemutattam a többieknek Dervisht- borzolom össze a srác erős szálú vöröses barnás haját.
-Wow, szóval csatlakoztál?- néz rá Zayn nagy szemekkel. Értetlenül néz engem Dervish és csak rá mosolygok kissé fancsalian.
-Nem- vágja rá kurtán majd vissza fordul előre.
-Szimpatikus a srác- nevet fel Harry.
-Dobjak hátast? Most vesztettem el az eddigi nyugis életem nagy valószínűséggel- túr hajába felsóhajtva.
-Nekem is- nevetek fel Dervisht nézve.
-Később hálát adsz az égnek hogy Jade karolt fel- nevet fel Luke.
-Hogy mondom el a nővéremnek hogy mi történt?!- néz rám félve mire beharapom az ajkam majd megrázom a fejem.
-Öhm, majd ott leszek veled. Segítek neki elmagyarázni- rántom meg a vállam.
-Tényleg?- kérdi csillogó zöld szemeivel.
-Lazába- tartom felé öklömet mire mosolyogva öklözik velem egyet- Addig vissza viszem Mr.Idiótát az ágyába- nevetek fel és felállok. Rögtön a helyemre csusszan a mi kis tizenhat éves lehetséges újoncunk. Egyáltalán nem vagyok benne biztos hogy csatlakozni fog. Sőt...szerintem nem fog.
-Miért vagyok idióta?- biggyeszti le az ajkait.
-Mert idegméreggel meglőnek és még mászkálsz is. Pedig akármikor össze eshetsz. Ott hagylak legközelebb a földön- fenyegetem meg míg most én fonom derekára a karom és hagyom hogy megtámaszkodjon rajtam- Tudod hogy azért szeretlek és rád néznék a földön hogy élsz-e?- nézek fel rá mosolyogva. Jó fél fejjel nagyobb nálam, és imádom ezt is. Mint mindent benne. Egyik tincse előre meredezik homloka középén míg a többi hátra fele áll kuszán.
-De drága vagy- forgatja meg a szemét.
-Óh, köszönöm- rebegtetem meg neki szempilláimat. Kinyitom nehézkesen az ajtót majd úgy ahogy be is csukom mivel nem akarom elengedi Zaynt. Félek hogy elesne vagy valami. Már épp lépnék az ágy felé vele mikor neki lökődöm a falnak. Ajkaival vadul csap le rám én pedig megrökönyödve állok ott.
-Te...-eddig jutok mikor elválik tőlem- Te hülye vagy- nevetek fel.
-Csak kellett egy kis idő kettesben- mosolyog rám és már csókolna meg újra mikor megáll a levegőben és össze ráncolja a homlokát- A szemed- mondja furán- Csak beképzeltem hogy az egyik csí...
-Eljátszod a halálán lévőt és meg rendesen meg se csókolsz?- kérdezem felvont szemöldökkel mire rögtön elfelejti miről is beszélünk és újra neki nyom a falnak csípőmnél fogva. Kezeimet kezeire fonom és válaszolok csókjára. Teljesen uralja izmait, nem érzek rajta semmi furát. Olyan mint mindig, vad, szenvedélyes. Észbe se kapok és már áttér nyakamra. Megszorítom kezét mikor megszívja a bőrömet. Keze derekamra csúszik ezzel pedig a pólóm is feljebb kerül. Végig csókolja állam vonalát és így tér át másik oldalamra. Nyelvével nedves csíkot hagy egészen a legérzékenyebb területéig a nyakamnak. Erősen szívja meg mire felnyögök és még inkább megszorítom a kezét. Magához húz közelebb de mégis a falhoz nyom.
-Állj már le- nevetek fel mikor megharapja nyakamat- Pihenned kell- suttogom mikor felhajol hozzám és elveszek szemeiben.
-Igazából nekem ez pihenés ha úgy vesszük- mondja egy világ bajnok perverz mosollyal.
-Pihenned kell- lököm meg a vállát majd ott is tartom kezem és lelököm az ágyra.
-Jadey- néz rám kis kutya szemeivel és már le is ránt magára. Fintorogva helyezkedem el ölébe amit ő mosolyogva fogad.
-Pihenned kell, komolyan- mondom halkan míg felém hajol.
-Előbb hidd el- simít végig hátamon. Lágyan húz magára míg eldől. Megbabonázottan nézek csillogó szemeibe. Hagyom hogy lehúzza fejemet és ajkai közé vegye alsó ajkamat. Szemem lehunyom és elengedem magam. Hagyom felső testemnek hogy rá nehezedjen. Lassan csókol meg, tudja hogyan vigyen bele abba amibe nem kéne. Olyan lassan és gyengéden érinti meg nyelvemet hogy megborzongok. Kezét hajamba vezeti és oldalra húzza a fejemet kissé fájdalmasan de mégsem zavar. Ajkai súrolják nyakamon a bőrt. Felnyögök a lágy érintésre és szemem is lehunyom.
-Zayn- nyögöm nevét mikor megszívja újra bőrömet- Dervish most van itt először. Nem akarom sokáig magára hagyni- suttogom mivel erősebb hangon képtelen vagyok megszólalni, nyakam kényeztetését nem hagyja abba.
-Hát ez kedves- nevet nyakamba míg kezével felfele végig simít testemen.
-Pihenned is kell, ne csináld ezt kérlek- nyögök fel mikor megmarkolja melleimet.
-Igazából le is szállhatnál rólam- néz szemeimbe mosolyogva én pedig elnyílt ajkakkal nézek le rá előbbi tette miatt és mostani megszólalása miatt is.
-Utállak- nevetek rá.
-Én is- villantja rám a bugyi nedvesítő mosolyát.
-Pihenned kell- puszilom meg nyakát majd fogaim közé a vékony bőrt és kissé meghúzom.
-Szeretek így pihenni- nevet fel karcos hangján. Erőteljesebb puszit nyomok ugyan oda ahol megharaptam. A bizonyos érzékeny pontjára. Megszívom a bőrét mire felmordul alattam és jobban testéhez nyomom magam. Remegő kezekkel simít fel combomon fenekemig és húz közelebb magához. Vadabbul kezdem szívni a nyakát mire kezével belemarkol fenekembe és én még bele is pucsitok.
-Normálisan kell pihenned- nevetek fel mikor elhúzódom tőle és legördülök róla. Könnyedén pattanok fel az ágyról- Maradj ágyban nagyfiú- nevetek morcos ábrázatára.
-Vissza fogod kapni- fenyeget meg ujjával.
-Előbb veszted el a fejed- nevetek rá majd kilépek.
-Itt aludhatnék ma?- állít nekem rögtön Dervish.
-Egyértelmű- mosolygok rá és magamhoz ölelem a srácot aki magasabb nálam hiába csak tizenhat.
-Komolyan ezzel a sráccal jársz?- kérdi elhúzva a száját mikor kiérünk már majdnem a többiekhez.
-Miért?- kérdem tőle értetlenül.
-Mert büdös nagy paraszt- forgatja meg a szemét.
-Én szeretem- rántom meg a vállam.
-Bunkó veled- néz rám értetlenül.
-Azt hiszem Zaynról van szó- nevet fel Louis.
-Még ők is tudják annyiból hogy annyit mondok bunkó- dörren fel.
-Igen, de attól még szeretem- rántom meg a vállam.
-De ha paraszt?!- tárja szét a karját.
-Akkor bocsánatot kér. Nem kell tudnia a kinti jelenetet. Nem rég telibe kapott egy idegméreggel tele nyomott tűt. Nem fogom ilyenekkel pesztrálni- nézek rá fintorogva.
-Óh Istenem adj türelmet!- néz a plafon felé szét tárt karokkal Dervish.
-Miért ne erőt adjon?- kérdi értetlen fejjel Harry.
-Mert akkor óvadékot is adnia kellene- röhög fel Louis.
-Ámen!- rázom meg a fejem nevetve míg lehuppanok Louis és Dervish közé. Végre egy nyugis este, velük.

Kukucs! Irtó boldog szülinapot kívánok Cintia Szász-nak! Remélem csodálatos napod lesz és hogy a rész elnyeri a tetszésed, na meg persze mindenki másét is:) Imádás van! <3