Második Évad: Negyvenharmadik Rész

Émelygek. Érzem ahogy a gyomrom bukfencezik egyet, csukott szemmel ülök fel számra tapasztott kézzel. Szemem kissé kinyitom és már elém is tolnak egy vödröt. Szemem újra lehunyom ahogy megszédülök majd tehetetlenül hajolok a vödör fölé. Kijön belőlem szinte minden. Gyengéd kezet érzek meg arcomnál ahogy hajamat hátra fogja majd hátamat kezdi simogatni míg én megalázottan hajolok továbbra is a vödör felé. Zsepit tart elém amikor már vagy jó fél perce nem jön belőlem semmi sem. Remegő kezekkel fogadom el tőle és törlöm meg számat. Rögtön feláll mellőlem és kisétál a vödörrel én pedig remegő lábakkal megyek ki a fürdőbe. Gyorsan öblítem ki az undorító ízt a számból majd mosom meg arcomat. Jobb szemöldököm felett egy apró kis varrás díszeleg mire végig simítok rajta ujjaim végével. Szemeimben piros erek futnak amit betudok a hányásnak.
-Ne járkálj egyedül. Még bármikor elájulhatsz- kap rögtön derekamért aggódva Zayn.
-Sajnálom- sóhajtok fel felnézve rá mikor leültet az ágyra.
-Jadey én sa...
-Ne- nyögök fel elfeküdve az ágyon- Ordíthattam volna előbb- motyogom- Vagy elintézhettem volna normáli...
-Kloroform Babe. Semmit se tudtál tenni. Így is jól szerepeltél- simít végig arcomon aggódva.
-Te is tudod hogy tehettem volna többet- hunyom le szemeimet élvezvén simogatását.
-Fél ájultan is eltörted a kezét- kuncog fel halkan.
-Ki voltam kötve, az arcomba tolta újra azt a szart, lefejeltette velem az üveget. Igazán kijárt neki- motyogom orrom alá.
-Uhm...őhm igen- mondja zavart hangon mire felnézek rá- Szóval, én nyitottam ki az ajtót és nem tudtam hogy oda vagy bilincselve és...
-Gratulálok- nevetek fel fáradtan- Jól esett- nézek rá mosolyogva.
-Még te parázol itt rajtam és erre téged rabolnának el az éjszaka közepén- dörmögi az orra alatt míg lefekszik mellém én pedig rögtön hozzá bújok.
-A srác...Mi van vele?- kérdem halkan.
-Elmenekült. De minél előbb elintézzük a délit és keletit annál előbb vége lesz ennek- feleli rögtön.
-Szerintem ő inkább személyes dolgokból jött- nyögöm ki felnézve rá mire érzem hogy megfeszül és lenéz rám.
-Mi?- kérdi rögtön.
-Three- felelem halkan mire látom ahogy lesápad és felugrik mellőlem. Hajába túr idegesen majd rám néz.
-Biztos?- kérdi hitetlenkedve.
-Úgy megkorbácsolt hogy elájultam. Eléggé az elmémbe vésődött az arca- mondom halkan.
-Three-s?- mered maga elé lábait nézve- Lehetetlen, lehet csak a kloroform miatt- rázza meg a fejét.
-Már miért lenne az? Nem hiszem hogy mindenkit ledaráltatok volna mikor jöttetek értem. Persze szerintem is fura hogy most tűnik fel de ez egy irtó nagy köcsög volt. Luke lányával "járt". Ben húgát "korrepetálta". Engem kínzott- rázom meg a fejem felülve de szinte rögtön meg is bánom mivel szédülni kezdek.
-A kurva életbe!- dörren fel és kiront a szobából- Ben! Luke!- hallom tompán ahogy elordítja magát miután becsapja az ajtót. Félve állok fel hogy kimenjek megtudakolni mi az istenért akadt ki. A legrosszabbtól tartok. Hogy talán...talán bosszú hadjáratot indított régen. De az nem lehet. Nem mondta. És ez a férfi is él. Bár lehet ezért akadt ki. Előre lépek az ajtó fele, szemem elé fekete foltok kúsznak és egyensúly érzékem egy csapásra tűnik el. Lábam megremeg és újra elájulok....

~~~

Szemem kipattan és az ágyban találom magam, újra. Sötét van de ég a kis villany. Az ágyban vagyok viszont senki más nincs a szobában. Mély levegőt veszek majd felkelek és felállok. A fejem fáj, szinte szét robban de kilépdelek a nappaliba.
-Azt hittem csak holnap kelsz fel- mosolyog rám Harry mire elmosolyodom.
-Többiek?- kérdezem a kis csapatot akik kanapén ülnek.
-Pontosabban Zayn, Ben, Luke, Zoe és Stan- sóhajt fel Lou hátra fordulva hozzám.
-Keleti- sóhajt fel Niall míg egy sört forgat ujjai között.
-Mi?- kérdezem lesápadva.
-Nem igazán kapunk betekintést ezekbe, és nem is akarunk betekintést nyerni. Annyit mondott Zayn hogy mennek a keletibe. Ők meg a kiképzettek- sóhajt fel Lou felállva és ekkor látok meg kezében is egy sört- Jól vagy?- kérdi mellém lépve. Elmentek, jobb esetben negyvenen a keleti ellen. Oké jobb arány mint a hét de én nem vagyok ott. Mi lesz ha valami történik Zaynnal?! Nem leszek ott kirángatni a seggét a bajból!
-Nem- lehelem magam elé majd szinte rögtön mozdulok és vissza futok a szobánkba. Olyan gyorsan öltözök fel hogy mire Lou belép már a fürdőbe tartok össze kötni a hajam.
-Megkérték hogy vigyázzak rád- támaszkodik a fürdőszoba ajtó félfájának.
-Ha nem engedsz el megbolondulok- felelem amíg beveszek két szemet a kis varázs gyógyszeremből majd kivágtatva mellette kinyitom a másik szekrényt, kiveszek belőle két sima marok fegyvert és gyorsan kezdem őket megtölteni.
-Nem tudtam hogy van ilyenetek- töpreng el Lou.
-A házban mindenhol van- felelem egy gyors mosollyal míg négy kést is elrakok.
-Nem hiszem hogy el kéne menned- ül le az ágyra csüggedten.
-A keleti túl kemény hogy itthon maradjak- rázom meg a fejem elé állva fekete szűk gatyám derekába dugva a fegyvereim csövét.
-Vigyázd magadra Hercegnő- néz rám fáradt tekintetével mire megrökönyödöm azoktól a kék szemektől.
-Sajnálom hogy ez van mostanság de amint vége van megint minden a régi lesz- húzom fel magamhoz hogy megöleljem. Erősen szorít magához egy mély sóhajtással.
-Csak ne legyen bajotok- motyogja és elenged. Csalódott, fáradt arcát nézem ő pedig csak elmosolyodva zsebre tett kezekkel int fejével az ajtó felé. Aprót bólintok és kisietek.
-Óvatosan!- kiállt utánam Ems.
-Rúgd szét a seggüket!- kurjant fel nevetve Niall mire mosolyogva kilépek a hűvös éjszakába. Mosolyogva kezdek kocsim felé sétálni. A csillagokat nézem amik mindig megbabonáznak. Annyira vonz az éjszaka egész lénye hogy az csodálatos. Mindenki a nyarat mondja a kedvencének de nekem a tél az ideálom. Alig van világosság. Hideg van szinte mindig. Az esti hó esések. Nem értem hogy nem lehet szerelmesnek lenni ebbe. Gyorsan nyitom ki kocsim ajtaját és pattanok be a vezető ülésre. Végig simítok a kormányon majd elindítom a kocsit hosszú idők után először, kigördülve padló gázzal kezdem szelni az éjszaki London városát. Alig pár perc kell hogy megérkezzek az ismerős raktár épület elé. A kocsit leparkolom a furgon mögött majd kipattanok. Gyorsan kezdem verni az ajtaját majd fel is tépem. Egy gyönyörű magnum csövével találom szembe magam.
-Szólj be hogy megyek- hadarom el majd vissza zárom Davere az ajtót. Rutinosan veszem elő a fegyvereket derekamtól majd egyszerre kibiztosítom őket és belépek a kapun. Rögtön ellövök a kő kerítés mentén és ketten meg is halnak. Tovább haladok és szinte ordítani sincs esélyük olyan gyorsan húzom meg a ravaszt minden egyes alkalommal. Így járom körbe az egész épületet. Megtalálom azt a bizonyos fát is amin Zayn és Zoe rejtőzködött múltkor. A dió fa. Azon is találok fegyverzett embereket mire könnyed szerrel szedem le őket. Ezek szerint ez a Déli kapu. Kíváncsi vagyok most hogy mentek be. Múltkor itt várt Zayn...gondolataimat vissza terelve a helyzet komolyságára rontok be. Hullákba ütközöm de jól hallom a fegyverek ropogását. Haladok előrébb magam előtt tartva a fegyvert. Hirtelen jön szembe felem egy fegyver cső. Fegyveremmel lököm arrébb az ő fegyverét. Gyorsan lövőm hasba az illetőt a másik fegyverrel majd utána engedek még egy golyót a fejébe. Követem a folyosó görbületét, egyre hangosabbak lesznek a fegyverek, az ordítások. Feltűnik velem szemben egy újabb ember és már húznám is a ravaszt mikor felismerem Lukeot.
-Mi a faszomat keresel te itt?!- kérdi éllel a hangjában- Miért nem vagy te otthon?!- lépked felém mérgesen, kissé izzadtan.
-Mit szólnál ha megfordulnánk én haladnánk tovább?- kérdem mosolyogva elhaladva mellette.
-Mi az hogy ki?!- morog magában hátam mögött- Kettőt tippelhettek...Igen Jade. Velem van...nyugodj már meg!- horkant fel.
-Dave nem szólt hogy jövők?- kérdem felvont szemöldökkel.
-Dave éppen vért izzadva Hackeli a délit. Minden segélykérő üzenetet el kell tüntetnie. Arra sincs ideje hogy mondja mikor kerülnek mögénk- rázza meg a fejét- Mondom hogy velem van nyugodj már le!- kezd morogni mire felkuncogok. Fegyverem emelem és célzok mikor feltűnik egy térdelő alak fegyverrel a kezében aki nagyon kifele tekinget. Üresen kattan a fegyver mire szemem kikerekedik de a férfi már megfordul. Tehetetlenül húzom meg a másikat de az így is csak üresen kattan.
-Ne már- nyögök fel mikor felém emeli fegyverét mosolyogva. Tehetetlenül dobom el fegyvereimet. Az egyik a fegyvert találja el a másik az orrát mire hátra fele kiesik. Szinte csak egy másodperc és máris kés repül a nyakába mire tehetetlenül és hörögve kezdi tapogatni a kiálló markolatot majd teste elernyed.
-Darrent tényleg be kell vennünk- felem míg én is előhúzok egy tőrt és kidugom a sarkon jelezvén csak én vagyok. Nyugodtan sétálok ki is és valóban Darrenel találom szembe magam és az értetlen pillantásával és csapzott vörös hajával.
-Azt hittem csak hülyülsz- hördül fel a mögöttem jövő Lukera.
-Hát igen, majd megtanulja mindenki hogy ilyenekből nem hagytok ki- biccentek felé késemmel- És látom megfogadtad a tanácsot. Ugye hogy könnyebb és élvezetesebb mint fegyverrel?- nevetek fel míg tovább lépkedünk előre. Jobb kezemben ott szorítom továbbra is a kést dobásra készen vagy akár vágásra.
-Valóban jobb- feleli halkan míg megfeszülve tovább lépked- Ötünket ölték meg eddig- suttogja orra alá mire rá kapom a tekintetem.
-Kiképzettek- mondja rögtön Luke mire az apró aggódás és félelem aminek ideje volt feltörni el is tűnik. Zaynék jól vannak, Darren jól van innentől kezdve minden fasza. Természetesen szomorú de még mindig ez a jobb variáció. Egy konkrét csoportba botlunk akik épp egy ajtót próbálnak kinyitni. Egyszerre dobjuk el a késünket és közöttünk kezd el Luke tüzelni. Mind az őt ember szinte egyszerre hal meg.
-Hol?- kérdi rögtön Luke mire értetlenül kapom rájuk a szemem- Mennyire?- kérdi újra megindulva előre egyszerre Darrennel és pedig értetlenül, gyomor görccsel indulok utánuk. Újabb kést húzok elő és kényszeredetten szorongatom
- Járni tud?- kérdi Darren mire szinte leizzadok- Majd a combodba állítok egy kést hogy megértsd miért ne tudna!- dörren fel mire értetlenül nézem hol az ő hátát hol Luke hátát.
-Jó megyünk!- hadarja Luke és elkezdenek futni míg én ott lecövekelek. Ha Zayn lett volna akkor mondták volna. Nem tudom velük úgy tartani a tempót hogy nincs fülesem. Tovább indulok egyenesen míg ők jobbra fordultak. Teljes erőmből vágom át egy férfi torkát aki rám ront. Ajkaimat össze préselem ahogy a hulláját nézem. Szinte lefejeztem. Kar fonódik a nyakam köré és már meg sem lepődöm. Késemet a felkarjába vágom és ki is rántom mire ordítva elenged. Nyújtott kézzel, lendületesen fordulok hátra és a kés markolatával találom halántékon. Felnyögve esik a falnak és már vágnám el a torkát mikor vissza rántja valaki a kezem. Nos ettől már meglepődőm. Szabad kezemmel ütök rá kezére amivel engem fog de nem enged el. Könyökömmel bordái közé szúrok mire össze görnyed. Tenyeremmel szívére sújtok, nagyot nyögve a falnak csapódik. Megfordulok és elvágom a másik férfi torkát. Vissza fordulok de addigra már felém fut a másik. Kezemmel irányítom tovább a falnak majd alulról a harmadik bordája felé harminc fokos szögben felszúrom a kést míg másik kezemmel a falnak szegezem. Felnyög én pedig erősen kirántom és hagyom hogy lecsússzon. Elég jó technika késsel. Átszúrod a szívét, biztos halál és belül vérzik el. Nem kell sokat takarítani utána. Halk léptekkel indulok tovább mikor futva jön velem szembe egy izzadt srác.
-Megvan!- sóhajt fel- Oké...igen...viszem!- ad tömör válaszokat míg felém tart- Mindenki téged keresett. Azt hitték megöltek- rázza meg a fejét- Megyünk. Tízen maradnak akik eltakarítják a maradékot. Végeztünk mindennel- hadarja míg karomat megragadja és kifele kezd vonszolni. Felhúzott szemöldökkel nézem kezét ami engem szorongat és azt várom mikor veszi észre magát.
-Ki az a tíz?- kérdem már majdnem az egyik kijárathoz érve.
-Ben, Darren, Jacob...
-Ben, Darren. A többi kiképzett?- vágom közbe.
-Igen- sóhajt fel majd szinte kilök a déli kapun.
-Engedd már el te idióta barom!- mordul fel egy hang amitől össze rezzenek. Nem feltétlen akarok vele beszélni ha ilyen kedve van- Ez te voltál?- kérdi körbe mutatva pár hullára idegesen.
-Igen- felelem csendesen a csapat felé sétálva és Zayn felé. Látom amint páran még szállingóznak ki.
-Miért vagy te itt?! Otthon kéne lenned. Ráadásul füles nélkül jössz be! Mi van ha bajod esik?! Hogy szólsz? Haza megyek és majd úgy megtudom hogy itt megöltek?! Mert te eltűnsz!- ordít rám majd végeztén monológjával hajába túr rám emelve szikrákat szóró tekintetét.
-Én ne...
-Te mit nem?! Miért kellet ide jönnöd? Azt sem tudtam hogy élsz-e vagy halsz-e! Ha nem fut beléd az a pöcs akkor mit csinálok?!- üvölt rám újra mire, erei a nyakán kidagadnak én pedig idegesen rontok el mellette egyenesen a fa felé- Most meg hova mész már megint?!- üvölt utánam. A fa mögé érve viszont rögtön előre görnyedek és elhányom magam. Újra. Testem előre görnyed minden egyes öklendezésemmel. Kezemmel támaszkodom a fának míg szenvedek hogy vége legyen. Kétség kívül tudom hogy a kloroform miatt hánytam el magam és most Zayn üvöltözése csak rá segített de nem enyhít a tudat azon hogy lassan a belső szerveimet akarom felöklendezni. Talán ki tudom hányni a gyomromat ha sokáig próbálkozom. Gondolat menetem végére már végzek is de még mindig erőtlenül, remegő lábakkal dőlők a fának.
-Ne haragudj- jön a meggyötört hang Zayntól míg egy zsepit nyújt amit nevetve veszek el tőle.
-Amíg van zsepid addig soha- villantok rá egy kimerült mosolyt miután már megtöröltem számat és ledobtam a fa tövébe a zsepit- Le nyugodtál?- kérdezem felnézve rá. Az első ami szembe tűnik a csapzott haja.
-Igen...sajnálom csa..
-Elég ennyi- állítom le egy kézmozdulattal- Semmi baj- mosolygok rá.
-Jól vagy?- kérdi aggódva.
-Nem bánnák egy kis támogatást- nyögök fel amint ki egyenesedek. A fát találom meg támaszpontnak hála a szédülésnek de szinte rögtön derekamra fonja a kezét és magához rántva megtart. Készségesen hagyom hogy szinte cipeljen. A képek a szemem előtt túlságosan mozognak. A lábam gyengül. Érzem hogy szorosabban tart míg a látkép előttem már homályossá is válik.
-Zayn- nyögök fel mikor egyre nehezebb járni- Azt hiszem...-meg akadok ahogy lábam össze csuklik. Rögtön értem kap és érzem hogy megtart.
-Babe- szól kétségbe esetten felvéve menyasszony pózba.
-Csak...szédülök- nyögöm ki nyakába kapaszkodva.
-Nyugi- suttogja puszit nyomva homlokomra. Érzem ahogy lépései gyorsulnak, szíve kalapál. Karom elernyed ahogy egész testem is. Szívem lelassul és ezzel együtt el is vesztem a tudatomat...


Kukucs! Íme a rész. Szerintem holnap hozok részt. Talán. Illetve szeretném ha leírnátok nekem hogy hogyan bukkantatok rá a blogomra. Ha valamelyik másik blogról keveredtetek ide azt is írjátok le honnan:) Imádás van! <3