Második Évad: Negyvenedik Rész

-Vérzel- szólal meg halkan sebem oldalán végig húzva kezét. Össze rezzenek, nem tudom miért. Talán mert Ő simított végig rajtam vagy talán a fájdalom a seb körül ami tompán lüktet a zsibbadás miatt.
-Mintha érdekelne- motyogom még mindig saját ölembe. Hátamon érzem még mindig az erős cseppeket.
-Csak gyere vissza és megbeszélünk mindent- rakja kezét hátamra és most nézek csak fel.
-Nem- rázom meg a fejem határozottan.
-Miért nem?!- kel ki magából kétségbe esetten.
-Mi a faszt kéne megbeszélnünk?- tárom szét karomat míg az esőcseppek sokasága között megérzem saját könnycseppemet is.
-Minket- mutat kettőnkre.
-Van olyan hogy kettőnk?- kérdezem elmosolyodva. Egy olyan mosollyal ami jól tudom a szomorúságot árasztja magából.
-Mindig van olyan hogy kettőnk babe- ragadja meg kezemet és össze kulcsolja a már belilult véres kezével. Ha nem állítja meg a kezem nem lesz az övé ilyen. És ez valahogy most még nem érdekel.
-De ha mindig elcsesszük? Ha unsz engem? Ha eleged van belőlem? Minek van még kettőnk?- kérdezem elcsukló hanggal. Barna szemei tompák, nem csillognak. Nem látom benne azt amikor még Perrivel volt. Vagy talán akkor már miattam csillogót...akárhogy is most csak tompa, fájdalmas, kissé megszürkült szemeket látok.
-Könyörgöm ne vedd magadra ezeket- simít végig jobb vádlimon míg kezemet nem engedi el.
-Zayn, te mondod hogy eleged van belőlem. Mi az istent vársz tőlem? Hogy a nyakadba borulok hogy mond még egyszer?!- dörrenek fel idegesen, kétségbe esetten és félve. Nem akarom őt elveszteni. De így nem is akarok vele lenni.
-Te is tudod hogy mikor rám jön ez a...
-Nem tudom hogy folytatni akarom-e ezt- nyögöm ki halkan a folyóra meredve mellettünk.
-Mi?- kérdi élesen és hirtelen. Keze görcsösebben kezdi szorítani enyémet mire lehunyom a szemem.
-Más vagy- nyögöm ki halkan- Olyanokat vágsz a fejemhez amik...fájnak- folytatom kifejezetten folyóra összpontosítva.
-Kérlek, Jadey- nyög fel ölébe húzva. Ha akarnék se tudnék ellene tenni. Karjai közé zárva ölel magához míg lábain ülök. Fejét fejemen támasztja meg és gyengéden simogat- Szeretlek- suttogja meggyötörten a fülembe elcsukló hanggal mire elsírom magam- Mindennél jobban, örökre- szorít magához és én csak tehetetlenül zokogva csurom vizes hideg pólójába kapaszkodva, mellkasára hajtom fejemet. Szíve örülten ver ami nem igazán nyugtat meg.
-Miért vagy ekkora tapló?- szipogóm míg felnézek szemeibe amik vörösek. Azok a szemek újra sírásra késztetnek.
-Nem tudom- simít végig arcomon egy halvány mosollyal- Csak maradj velem, kérlek- suttogja nekem míg homlokát enyémnek támasztja. Annyira fáj vele lennie.
-Újra és újra csak megbántasz- nyögöm ki. Tudom hogy már ígérné hogy nem teszi de én csak engedek a szívemnek. Félve hajolok ajkaira. Érzem ahogy meglepődve beszívja a levegőt de ajkai közé veszi alsó ajkamat. Megremegek és készségesen bújok oda hozzá mikor karjai görcsösen megfeszülnek  körülöttem. Nyelve könnyedén tör át és simít végig az én nyelvemen. Kezemből kimegy minden görcs és elengedem pólóját is. Tenyerem mellkasára rakom és érzem még mindig heves szívverését. Olyan szívesen a hátára lökném de észben tartóm hogy egy hídon vagyunk, szakadó esőben.
-Annyira szeretlek, komolyan- szorít magához mikor elválik tőlem én pedig vizes nyakába fúrom a fejemet.
-Én is- felelem halkan. Érzem szíve újra heves ütemét még sem vagyok nyugodt. Félek...félek mikor lesz újra ez. Mikor fog megint ennyire megbántani.
-Menjünk haza- áll fel és ezzel engem is felállítva.
-Inkább vissza- felelem halkan.
-Biztos?- kérdi rám nézve aggódva míg leint egy taxit.
-Azt hittem kocsival jöttél- felelem amíg lelassít a sárga kocsi.
-Uhm..nem- feleli halkan és beül utánam. Tekintetem kivezetem az üvegen és a szakadó esőt figyelem. Zayn gyengéden simogatja vizes combomat. Fejem vállára hajtóm és csak meredek össze kulcsolt kezeinkre. Biztos jó lesz ez így? Az hogy szeret nem azt jelenti hogy nem fog a földre küldeni. Nem azt jelenti hogy jó lesz a kapcsolatunk. És nem tudom hogy szükségem van-e egy ilyen kapcsolatra. De rá szükségem van. Tudom hogy a pokol teremtette nekem. Köze sincs a kapcsolatunknak a mennyhez.
-Komolyan szakítanál?- tör fel belőle a kérdés fél órányi fészkelődés után.
-Igen- felelem halkan felnézve rá. Keserűen elmosolyodik majd kinéz az ablakon- A szavaid alapján te is- felelem jó pár perc némaság után.
-Mondok hülyeségeket de nem szakítanék veled...nem tudnám megtenni, soha.- rázza meg a fejét és érzem ahogy teste megfeszül. Továbbra is kifele néz az üvegen és én nem tervezek közbe szólni. Nem tudok mit mondani szavaira. Nem én bántom meg őt folyamatosan, hanem ő engem. A taxi megáll, ő fizet és egy szó nélkül kiszáll. Nem mondok semmit, mély levegőt veszek ezzel felkészítve magam mindenre majd elköszönök a taxistól és én is kiszállok a szakadó esőbe. Pár pillanat kell és fejem fölött már az ő dzsekije van. Oldalához bújok és besétálunk a már otthonomnak nevezhető valamibe.
-Sajnálom- suttogja oda nekem mielőtt belépnénk.
-Beszélgetni fogunk!- jön felénk üvöltve Ben.
-Védekezzetek- kiállt oda hozzánk Luke de addigra már eltűnik mellőlem Zayn és elterül a földön hála Ben öklének. Kikerekedett szemekkel nézek fogadott bátyámra aki idegesen áll a fiú előtt aki csak sóhajtva a plafont nézi. Nem mutatja ki hogy fáj és az első gondolatom vajon hányszor verhettek be egymásnak ha ki se akad.
-Öt óra Zayn!- üvölt a képébe- Öt retkes órája futott el!- tárja szét a karját- Tudod te mit tudok csinálni őt óra alatt?!- rántja fel a földről és a falnak csapja.
-Most...közbe avatkozzak?- fordulok tanácstalanul Luke felé.
-Ne tedd, utoljára eltört a kezem mikor megtettem- legyint és mellém áll. Szóval valóban sokszor egymásnak ugrottak már. Ráadásul durván.
-Itt van, épségben- feleli komoran Zayn.
-Épségben?- nevet a képébe majd elkomorodik mikor Zayn csak továbbra is néz rá- Neked az épség hogy megint vagy fél liter vére a városban van valahol mert miattad futott?!- csapja a falnak még egyszer mire össze rezzenek.
-Elég- felelem halkan- Ez a mi ügyünk Ben- hangon csendülése érzelem mentes ami engem is meglep.
-Támogasd hogy szakítson és fog- szólal meg halkan Zayn, most először- De vedd le rólam a kezedet. Nem foglak megütni. Nem előtte- rázza meg a fejét egy keserű mosollyal. Ennyi kell és elmosolyodva lehajtom a fejem, csalódottan.
-Sokáig tartott- biccentek oda Zaynnak majd megfordulva elindulok. Most könyörög nekem hogy ne szakítsunk és máris tapló.
-Mi a faszért nem tudtok ti egy normális fiatal pár lenni?!- ordít utánam Ben.
-Szerinted alkalmas az életünk a normális fiatal pár szerepére?- fordulok vissza idegesen- Kurvára nem! Csinálhatok bármit mert jön egy telefon, sőt még az se jön csak egy fegyveres és annyi volt! Alapozzak arra hogy netán ő lehetne a férjem?! Hogyan ha éppen több száz ember akar megölni mindegyikőnket?!- üvöltök Ben képébe folyton közelebb lépve hozzá- Ne akarja már mindenki megmondani mit baszok el! Kurvára leszarom érted?!- lököm meg a mellkasát- Ide küldtök mert szar vagyok. Ő haragszik rám mert ide jövök. Valamit meg csinálok jól és mindenki leszarja! Ha ennyire szar lettem a szakmában akkor minek vagyok még itt?! Mert lelkiismeret furdalásod van hogy megölted a szüleimet? Hát feloldozlak a bűneid alól, most már kirakhatsz ha nem vagyok elég jó- tárom szét a karom és mondandóm végeztén bólintok egyet.
-Közlöm, az egész a te hibád hogy elbasztad a hétvégénket- sziszegi Zayn Bennek.
-Szerintetek minden az én hibám mindig- emeli fel a kezét.
-Senki nem mondta ezt- szólal meg halkan Luke.
-Te baszol edzeni és Zaynra akarsz folyton hagyatkozni- mutat rám- Te meg itt hisztizel a szaros hétvégétek miatt. Amit amúgy lazán el lehet tolni. Te folyton megbántod és ki akadsz ha sok neki a kapcsolatotok. Mi a faszt vársz?!- ordít Zayn képébe aki rezzenéstelenül tűri- Lelőtted, kómába került, megcsaltad, bunkó vagyok. Csodálkozom hogy nem ölt még meg nem hogy egy párt alkosson veled- röhög fel keservesen.
-Csak a területek miatt vagyunk ilyenek. Mindenki nyugodjon meg!- sétál a harci övezetbe Luke míg kezével arrébb löki Zaynt és Bent majd nyugtató mozdulatokat tesz mindenki felé.
-Takarodjatok haza szerintem- mordulok fel és elsétálok Ben mellett egyenesen Zaynhoz. Lábujjhegyre állva adok szájára puszit de nem reagál. Vissza ereszkedem a földre és csak nézem őt. Szemem lehunyom és veszek egy mély levegőt...ideges. Ideges és ezért csinálja ezt, egyébként mindennél jobban szeret. És én is őt. Meg szenvedtünk azért hogy együtt lehessünk. Lukenak igaza van, a területek miatt vagyunk idegesek. Ha nem változok, senki nem fog változni.
-Szeretlek- suttogom halkan rá mosolyogva és ugyan így lazán sétálok át a fél épületen míg elérem a szobámat. Nem gondolkozom a történteken, nem akarok. Megnyomom a kék gombot a falon mire rögtön felcsendül a drága dokim hangja.
-Igen?- hangja monoton ami még inkább megmosolyogtat.
-Harminchat. Össze tudnád varrni újra sebet?- kérdem halkan.
-Jézus Jade- nyög fel- Már ott is vagyok- ezzel hallom hogy megszakítja a kis rádiós vonalat. Gyorsan kapok be egy szem gyógyszert már most a következő fájdalmak miatt. Eldőlök az ágyon és várom Dreaket. Az ajtó nyílik és ezzel együtt fel is nyög.
-Mit csináltál te idióta?- dörzsöli meg arcát míg lábamat nézi.
-Futottam- felelem felnézve rá.
-Mennyit?! Hol?!- néz rám értetlenül míg az ágyra pakolj a kellékeket és lábamra fúj valamit. A csípő érzés ami vele jár arra enged következtetni hogy fertőtlenítő.
-Öt órát, terepen- sóhajtok fel amint először átszúrja a tűt.
-Idióta- bólint majd vissza fordul combom felé. Telefonom megrezdül mire felkapja a fejét. Feláll és az asztalhoz sétálva nekem dobja majd újra combomat kezdi pesztrálni.
"Újra akarom ezt az időt..." jön a rövid tömör sms Zayntól majd megnyitom a képet.

"Szörnyű fejem van ezen a képen:/" írom meg válaszomat mosolyogva. A képet gáz mivolta ellenére is lementem.

"Vannak rosszabbak is;)" Jön rögtön a válasz és felnevetek annak ellenére is hogy Dreak épp átvág egy cérnát ami miatt bőröm megrándul.

"Mint például ez :3" válaszolok neki majd elküldöm a bizonyos képet is.

"Övön aluli volt:(" válaszára felnevetek és élvezem az érzést ami szívemet fonja körül.

-Hozok még cérnát, sok eléggé meglazult, jó lenne újra át varrni- áll fel nyögve Dreak.

-Rendben, és ne haragudj- húzom fintorra a számat.

-Rád? Soha drágám!- kacsint rám majd ki is lép az ajtómon. Rögtön hívom is Zaynt.

-Nem is értem miért van meg neked az a kép- nevet a telefonba.

-És neked a vidámparkos? Waliyha minek küldte át?- nevetek fel.

-Mert megkértem- kuncog a telefonba- Rá érsz jövő hétvégén?- kérdi halkan.

-Természetesen- mosolyodom el a plafont bámulva. Megkönnyebbült sóhaj jön a telefonból.

-Mit csinálsz?- kérdi egy kis idő után.

-Várom Dreaket hogy vissza érjen a cérnával. A lábam- felelem kissé unottan.

-Oh- ez minden ami válaszként jön és tudom hogy lelkiismeret furdalása van.

-Haza értetek már?- kérdem elnyomva egy ásítást.

-Amikor írtam akkor- feleli mosolygós hangon.

-Meg van a cér..-lebegteti meg nyitott ajtóm előtt Dreak a cérnát de mielőtt belépne arcára fagy a mosoly és lenéz éppen átvérző hasára.

-Baszdmeg- nyögök fel- Dreak!- kiálltok fel amint térdre rogy. Látom amint oldalra pillant majd teste hátra esik az újabb lövéstől. Halkan nyögök fel amikor meglátom fejében a lyukat- Megtámadtak- emelem számhoz a telefont lassan.

-Ott vagyok!- hadarja Zayn és már az ágyra dobom a telefont. Kilépek és Dreak hullájáról felemelve tekintetem találok meg egy fegyveres fazont.

-Mindenki kifelé!- ordítom el magam- Nem gyakorlat!- harsogom amikor előre lendülök. A fegyver elsül de csak egy ajtón pattan a golyó. Hasa felé fordítom és meghúzom a ravaszt. Kitépem a fegyvert majd könnyedén fejbe lövöm azt az embert aki pár perce megölte egy közeli barátomat. Idegesen sétálok vissza Dreakhez és nézem meg alaposan hasát. Hiába, ha abba nem halt volna bele a fejlövés volt a bebiztosítás.

-Sajnálom- mondom remegő hangon és kezem homlokától lehúzva szeméig lecsukom szemhéjait. A dermedt tekintete eltűnik elmémben mégis megmarad.

-Mi a fasz van?- gyűlnek körém a srácok mire mint egy félholt felállok.

-Megtámadtak minket. Nem elég feltűnő?- nézek a kérdést feltevő gyerekre mérgesen.
-És akkor mit csináljunk?!- horkant fel Frank. Vállán támasztom ki a fegyvert és lövöm le azt aki éppen befordulva sarkon volt olyan bátor hogy most fegyvert emeljen ránk.
-Amit tanultatok. Élesbe. Elmentek a fegyverekért. Mindenki a vezető mögött marad, csapat vagytok- felelem komoran.
-A barátod volt?- kérdi halkan Darren Dreakre nézve.
-Hét éve ő volt az első ember mikor ide kerültem aki bekötözte a sebemet. Túl jó barátom volt- felelem bólintva lehajtva a fejem. Az egyetlent fegyvert hátra adom és valaki rögtön kap érte.
-Aki meghal, az így járt. Akkor esélye se lett volna ebben a világban- szólók még hátra.
-De hát egy csapat vagyunk!- nyafog Frank- Meg kell védened!
-Te lennél az első akit oda dobnék- lököm a falnak idegesen- Kurvára elegem van belőled! Akár én is lelőhetnélek, senkinek nem tűnne fel. De tudod mit?! Az se zavarna ha feltűnne- kapom ki újra valaki kezéből az egyetlen fegyvert amit szereztem és homlokának szegezem. A kakast hátra húzom ezzel kibiztosítom a fegyvert és hallom ahogy a golyó helyére ugrik.
-Koncentrálj- húz vissza Darren lágy hangon. Mélyet sóhajtok majd vissza adom a fegyvert annak akitől elvettem.
-Menjetek a kiképző részekre. Szerezzetek késeket és fegyvereket. Nyomuljatok előre tízes csoportokba- adom az utasítást- Ő a főnök. Ha kedve tartja lábon lő titeket- mutatok Darrenre- Sok szerencsét- felelem mindenkinek.
-És te hova mész?! Lelépsz?!- kiállt utánam Frank de nem törődöm vele. Egyet fordulok és már ugrom is. Lábam a férfi dereka köré csavarom. Fegyver tartó kezét feje fölé emelem majd kitépem és így lövőm fejbe. Elterül a teste és már futok is tovább. Testsúlyom jobbra balra majd megint jobbra mozdítom így a következő ember aki fegyverrel hadonászik alá írja halálos szerződését. A földre vetem magam és így elcsúszok lába mellett. Fegyvert tartó kezét megragadva húzom magammal. Féltérde állok és kezét hátra feszítem majd meghúzom a ravaszt. Elterül hátán a lövéssel én pedig elveszem a fegyvert.
-Futás!- ordítok a srácokra akik dermedten néznek. A fegyvert felemelem és egy újabb embert lövök le mögöttük- Szerencsétlen barmok!- ordítok rájuk vissza futva hozzájuk- Gyertek már!- dörmögöm hátra. Lassítom lépéseimet a következő kanyarnál. Kinézek de csak két hullát látok. Rikító piros hosszú haj és a szívem félre dobban.
-Ne- fordulok vissza erősen lehunyva szemeimet- Nemár- nyöszörgöm lecsúszva a falon.
-Ki az?- kérdi lehajolva hozzám Darren.
-Tessa- felelem halkan rekedten felállva össze szedve magam. Elsírnám magam ha tehetném ha a kurva helyzet engedné.
-És ő ki volt?- kérdi halkan míg a vörös hajú lány mellé sétálok akinek kegyetlenül átvágták a torkát.
-Az az ember akivel életem első éles küldetése volt- mondom halkan- Elvesztem a kontrollt- felelem halkan továbbra is az ijedt dermedt lányt nézve aki saját vérében fekszik míg pólóját markolom.
-Mármint?- kérdi idegesen Frank.
-Ha fekete a szemem, hagyjatok békén- felelem halkan felállva- Még jól vagyok, még...de nemsokára nem lesz senkire se szükség hogy kitakarítsam ezeket innen- szűröm ki a fogaim között. Erős léptekkel indulok meg előre. A képek lassan sorakoznak fel az elmémben. Dreak, Tessa. Félő még egy ismerős és elszakad a vékony cérna bennem. Az ajtót kicsapom és ekkor térek magamhoz.
-Azt a kurva- húz arrébb Darren.
-Mi történt?- kérdem kissé lihegve. Végig nézve magamon teljesen elborít a vér. A kis képek beugranak. Lövés, vágás törés. Elhoztam őket a fegyverekig.
-Elvesztetted a kontrollt vagy mi?- kérdi aggódva.
-Csak egy kicsit- felelem dermedten- Vegyél magadhoz sok kést. Te azzal jobban fogsz boldogulni- hadarom neki leülve és megtámasztva fejemet kezeimen. Élesen szívom be a levegőt. Hagyom hogy a sikítások amik kintről jönnek betöltsék az egész agyamat. A hisztérika feltör belőlem. Érzem ahogy elhatalmasodik minden fegyver eldördülésekor és minden halál sikolykor.
-Hol vannak már Zaynék?!- dörrenek fel felállva mikor már minden fegyver elfogyott a negyven főre körülöttem. Talán még negyven...nem tudom.
-Akkor lettél terminátor mikor megláttad a hulláját- néz rám értetlenül Frank mire ledermedek.
-Mi?- kérdezem magas hangon rögtön lecsapva a fiúra.
-Nem!- ordít fel Darren- Nem találkoztunk még vele, nyugodj meg! Nem halt meg. Még nem értek ide...
-Miért hazudsz neki?! Láttad hogy szarrá lőtték!- üvölt fel Frank félve. Szám elnyílik szemem kikerekedik. A szívem zsibbad. Agyam ködös. Nem lehet...ő nem halhat meg! Ő nem.
-Nem..nem halhatott meg- nézek fel halálra váltan reszketve. Zayn?!
-Nem halt meg!- lép mellém Darren- Hazudik. Nézz rám Jade! Nem találkoztunk még vele. Él!- ordít a képembe de csak a hang miatt vélem közelségét. Szemem előtt fekete űr lebeg. Testem elernyed, szívem olyan lassan ver hogy nem is érzem. Lélegezni is elfelejtek. Nincs is rá szükségem a szívem diktálta lassú tempóval.
-Zayn- lehelem magam elé. Képek vetítődnek le. Csúnyábbnál csúnyább módokon öli meg őt az agyam- Hazudsz!- ordítok fel már Franket a földőz nyomva. Feje kékül de csak megrázza a fejét.
-Meghalt!- hörög fel mire elengedem és felállok. Undorodom tőle, nem akarok hozzá érni. Zaynt akarom. Ő túl jó ahhoz hogy megöljék. Képtelenség- Zayn meghalt!- ordít rám amint hátrább lépek párat.
-Mi a faszomat csinálsz?!- ordít rá Darren felém közeledve de megszédülve a falnak esek. A könnynek folyni kezdenek az arcomról és tehetetlenül támasztom meg magam a falnál.
-Öld meg őket amiért elvették tőled őt!- hallom meg tompán Frank hangját. Mintha a víz alól hallanám. Testem össze görnyed a fájdalomtól amit érzek. Torkomból egy erőteljesebb üvöltés tőr fel mint amikor elment Benéktől a kómám után. A gát átszakad. Nem meg reped, nem kinyílik. Átszakad. És a démon feltör bennem...akit hívok...enyhítenie kell ezt az érzést. Megtorlom Őt. Megfogadtam hogyha baja lesz akkor engedek mindent. Kezem remegése elmúlik. Testem kiegyenesedik, lélegzetem vissza fojtom. Mint a szteroid. Tudom hogy egy hadsereggel elbírnék. Elmém lekorlátozódik. Őt szó amit magamban ismételgetek. Egy másodperc alatt vagy százszor fut végig bennem a két kis mondat; Zayn hallott. Bosszú, pusztítás...halálig!

Remélem tudjátok hogy szeretlek titeket, ugye? Én tudom hogy most biztos sokkolódtok szóval kicsit szellőztessetek ki a fejetek majd olvassátok tovább ezt. Ez az utolsó része a történetnek. Amúgy nem:'D De azért jó kelteni még inkább a feszkót. Ez a bizonyos negyvenedik rész amiről már beszéltem. Nos, remélem tetszett:3 Írjátok meg nekem komiba hogy akartok-e harmadik évadot. És ha igen miről szóljon. Tudom hogy még ennek az évadnak sincs vége és most még bármi lehet de azért mondjatok valamit miről olvasnátok szívesen. Illetve ez a rész utószülinapi ajándék is Kia Dorogi-nak akinek szintén tegnap volt a szülinapja de csak ma tudtam meg. Szóval boldogútószülinapot drágám! <3 Illetve hozzá tenném hogy ne lincseljetek meg, unalmas lenne a blog fordulatok nélkül, nem de? *feszült nevetés*