Második Évad: Huszonkilencedik Rész

Kukuucs! Nagyon szépen köszönök mindent. A komikat, a féliratkozókat és a pipálgatásokat. A megosztásokat pedig főleg. Imádlak titeket és irtó sokat jelentetek nekem és a támogatásotok is <3 Remélem tetszik a rész! Imádás van <3


-Most már nem úszod meg- ránt vissza a szobába karomnál fogva Zayn én pedig csak egy kelletlen tekintettel rá meredek.
-Miért nem felejtjük el?!- kérdezem kétségbe esetten.
-Szerinted kimegy a fejemből hogy a földön ülsz félig kivérezve?- kérdezi komoran kissé ironikus hangot megütve míg becsukja az ajtót és neki támaszkodik háttal- Áruld már el nekem milyen szépsége van ennek?!- nyög fel.
-Az hogy vége lehetne- ülök le az ágyra törökülésbe, lehajtott fejjel míg körmeimet kezdem piszkálni.
-Hogy vége lehetne?- nyög fel.
-Fél London nem intéz el, és egy alig öt centis apró tárgynak sikerülne. Nyugodt és jó érzés- merengek el magamban mikor felidézek minden egyes pillanatot mikor megvágtam magam- Megnyugtat érted?!- nézek fel rá kétségbe esetten- Azok után hogy közölted velem jobb lett volna ha meghalok duplán sokkal jobb volt. Nem csak az mosolyogtatott meg közben míg a bőrömbe nyomtam a pengét hanem az is hogy végre valami jót is teszek neked!- tárom szét karomat már homályos látással- És igen! Meg van a szépsége ennek az egésznek. És az abban rejlik hogy magadhoz hívhatod a halált. Hogy érzed, tudod hogy ott ül melletted és a vágásokat nézni. Várja mikor leszel annyira bátor hogy a szolgálatába vesd magadat- hangom elcsuklik és csak hátra dőlök.
-Egy hülye mondatom miatt fel kellett vágni az ereidet? Jade mondtuk szar dolgokat egymásnak é...
-Ez volt a legszarabb- emelem fel a kezemet- A legdurvább, ismerd be- nyögök fel.
-Attól még nem akartam hogy megöld magad- nyög fel.
-Jobb lett volna ha meghalsz. Zayn, te ebből mire következtetnél?!- kérdezem megtámaszkodva könyökömön.
-Én csa...
-Csak hagynunk kéne a témát, érted?!- kérdezem kétségbe esetten.
-Te tényleg nem fogod fel milyen látványt nyújtottál?- hajol kissé előrébb de még mindig az ajtónak támaszkodik- Magad elé bámultál, üveges tekintettel. Látszott hogy a saját elmédben botorkálsz, a kezeiden tisztán kivehetőek voltak a vágások, majdnem elvéreztél! Szerinted milyen érzés volt ezt látni?!- csuklik el a hangja- És tudnám eléggé jól részletezni azt is hogy nyílt szét a bőröd és..
-Örülj hogy penge párti vagyok és nem kötél párti- nevetek fel keserűen.
-Csak legalább ne viccelődj ezzel a szarral- mordul rám.
-A négy év alatt egyszer sem vágytál arra hogy a halál a tarkódra fújjon és kirázzon a hideg a láthatatlan érintésétől?!- kérdezem felvont szemöldökkel.
-Nem- feleli halkan míg kinéz az ablakon.
-Remek, én viszont szerettem ezt a fajta stressz levezetést. És utoljára, csak dühből csináltam hogy megnyugodjak. De megígértem hogy többet nem fogom. Lezárhatnánk?- kérdezem könnybe lábadt szemekkel mire átszeli a távolságot és felránt magához és megölel.
-Csak tényleg ne, szörnyen szar érzés és rossz látvány. Komolyan- nyög hajamba míg kezével végig simít hajamon- A gondolata is...
-Megígértem- felelem elcsukló hanggal és mellkasába bújok. Könnyedén felemel és én rácsimpaszkodom majd fejem nyakába fúrom. Kezeivel görcsösen szorít magához és ő is nyakamba szuszog. Alig tíz percet vagyunk itt mikor lerak az ágyra majd megfordul és elindul az ajtó felé. Hátára ugrok és ő mosolyogva megtart. Vállára rakom államat és puszit nyomok kissé borostás arcára.
-Szeretlek- suttogom fülébe és fogaim közé véve kissé meghúzom azt. Élesen beszívja a levegőt majd elengedem amint látó térbe érünk. Ráugrok a kanapéra ő pedig leül míg én kényelmesen ölébe hajtom a fejemet és elhelyezkedem. Keze rögtön beletúr hajamba és mosolyogva néz rám.
-Jade, segítenél?- kiabál ki nekem Trisha ezzel megzavarva a pár perces nyugtunkat.
-Persze- vágom rá rögtön és felkelek. Zayn öléből. Meg ragadja a csípőmet és vissza ránt még egy csókra. Mosolyogva lépdelek ki a konyhába elfelejtve mindent ami pár perce történt.
-Segítenél elmosogatni?- kérdezi egy fancsali mosollyal.
-Természetesen- nevetek fel és mosogató mögé lépek. Megengedem a vizet majd elkezdek mosogatni. Álltok a víz hírmérsékletén majd miután már a szivacsot is megtalálom gőzerővel neki látok.
-És milyen nálunk? Most már négy napja itt vagytok- nevet rám.
-Nagyon jó- mosolyodom el.
-Drágám, leléptünk- nyom gyors puszit Yaser Trisha arcára.
-Majd jövünk- puszil nyakamba míg rekedtesen belesúgja a fülembe Zayn.
-Hova mentek?- kérdezem kíváncsian míg a szárítóra rakok egy poharat.
-Apa fia program- harsogja Yaser és már ki is menti Zaynt én pedig nagyokat pislogva nézek utánuk.
-Őszintén, mennyi időbe telt lekenyerezni téged hogy itt tarts?- kérdezem nevetve.
-Fél óra- nevet fel és én is felkacagok.
-Egyébként komolyan nagyon jó itt- mondom pár perc múlva- Rég adatott meg nekem az ennyire családias légkör. Ráadásul el se tudod képzelni mennyire boldog itt Zayn. Persze mikor a bandával vagyunk akkor is boldog de itt még inkább ragyog a szeme. Sokat jelent neki az itthon töltött idő- a szavak csak úgy folynak belőlem de nem is bánom. Trisha olyan nekem mint egy anyuka, pedig négy nap telt csak el mégis olyan közvetlen velem hogy én is az leszek vele.
-Ez nekünk is sokat jelent- mondja halkan míg a süti tésztáját keveri- És mond csak, hogy viseli a kapcsolatotok a sok rosszat?- kérdezi halkan mivel ő is tudja hogy érzékeny témára tapintott.
-Ha csak annyi rossz lenne mint amiről tudsz- sóhajtok fel- Perriet egész jól tűröm főleg hogy már nincs a képbe- nevetek fel.
-Szerettük Perriet mivel Zayn szerette. De voltak megnyilvánulásai amiket már mi sem tűrhettünk- sóhajt fel szomorkásan.
-Igen, tudom- nevetek fel kissé keservesen és halkan- Na meg ott van a méhem. Vagyis pont hogy nincs- mondom halkan kissé megtört hanggal- Annyira félek hogy nem felelek meg neki- mondom ki neki életem legnagyobb félelmét. Ezt még Zaynnak se mondom ki kerek perec.
-Oh kincsem, hidd el hogy megfelelsz neki- mondja lágy hangon még sem nyugtat meg.
-Tudom hogy akart gyerekeket. És én is, tényleg. És ha ő engem választana végleg akkor ezt el kell vennem tőle. Egy nagy álmáról kellene lemondania- folytatom tovább a csevejt igaz hogy feszélyez a téma de legalább valakivel megbeszélhetem.
-Más módja is van a gyerek vállalásnak- feleli könnyedén.
-Mégsem olyan akivel kilenc hónapig osztozol a testeden- rázom meg a fejem.
-Örülj hogy élsz.
-Azzal ha örülök hogy élek csak a meg sem született gyerekemet siratom- rázom meg a fejem és elzárom a csapot lévén hogy végeztem is. Megfordulok és megtámaszkodom a pulton míg Trishát kezdem nézni.
-Azzal hogy élsz magadat ünnepled. A könnyeket a gyermekért pedig már ki engedted- néz rám egy csúnya pillantással.
-Akkor is ott motoszkál bennem hogy nem tudok mindent megadni Zaynnak amit bőven megérdemelne. Tudom hogy irtó jó apuka lenne- nyögök fel.
-És épp ezért bízok benned ennyire- nevet fel- Látszik rajtad hogy szenvedsz. Hogy félve nézel Zaynra mert nem tudsz neki megadni szerinted mindent. És az hogy így viselkedsz alátámasztás számomra hogy szereted a fiamat. Látja ő is hogy mit érzel de nem nagyon tudja hogy kezelni. Neki az az első hogy végre veled lehessen. Nem érdekli hogy a hagyományos módon nem tudod neki megadni azt amire vágyik- sóhajt fel.
-De ha később már nem lesz elég?- kérdezem halkan.
-A nője vagy- rántja meg a vállát- Jóban rosszban ki fog tartani melletted- kacsint rám és becsúsztatja a tepsit a sütőbe.
-Nehéz elhinni- húzom fintorra a számat és végszóra kicsörtet hozzánk Waliyha.
-Na mizu?- kérdezi felülve velem szemben lévő pultra.
-Süti- felelem mosolyogva.
-Apu? Zayn?- kérdezi kíváncsian.
-Férfi program- nevet fel Trisha.
-Klassz- dörmögi- És akkor mi most megyünk csajos programra?- csillan fel a szeme.
-A te csajos programod a szobád kitakarítása- mutat mosolyogva Trisha a lányára majd vissza fordul a sütő felé és állítgat rajta valami.
-Micsoda program- sóhajt fel keservesen.
-Nemsokára haza jönnek. Már vagy negyven perce elmentek, nyugi- kezdi nyugtatni Waliyhat.
-Szólt a telefonod egyébként- néz rám miután elbambult anyja szavaira. Szemem kikerekedik és már fel is futok. Gyorsan szedem a lépcső fokokat és szinte berontok Zayn szobájába.
-Csak ne Ben, csak ne Ben, csak ne Ben- morgom magamnak míg a telefont keresem. Röpke három perc alatt kézre kerítem. Megnyitom a hívás listát és két nem fogadott hívással találom szembe magam. Ben....- Picsába- sziszegem magam elé és már keresem is ki a névjegyét.
-Minden rendben?- kérdezi belépve Waliyha aggódva végig mérve.
-Persze- mosolygok rá és levágtatok a lépcsőn a már tárcsázó telefonnal.
-Tuti?- néz rám a lépcső tetejéről furán.
-Csak el kell intéznem ezt- felelem és kirontok a bejárati ajtón. Nem kell hogy valaki is halljon valamit.
-Végre- morogja Ben.
-Baj van?- kérdezem halkan megállva az előkert közepén az utat figyelve.
-Van, kurva sok. Sorozatosan támadnak minket. Lukenak vissza kellett varrni a kisujját- dörren fel.
-Mi a faszért hívsz még csak most?- kérdezem kiakadva. Nagyon eldurvult a helyzet ha Luke ujját vissza kellet varrni erre még csak most hív ez az idióta?!
-Mert Zaynnak meg neked ez fontos- feleli halkan.
-Nem annyira hogy ti közbe meghalljatok!- dörrenek fel míg feltűnik egy ismerős kocsi. Zaynék...- Baszki- nyögök fel míg hajamba túrok. Ha bejelentem neki hogy vissza megyünk ki akad és szar kedve lesz. Nem tehetem meg vele hogy így elbasszam a kedvét.
-Ott van Ems a közeledben?- hadarom el.
-Öhm, ja- feleli tompán.
-Add neki és közöld vele hogy mondja nekem azt hogy tánc próba és új koreográfia miatt haza kell mennem. És ezt Zaynnak is el kell mondania- hadarom az egyre közeledő kocsi miatt.
-Zayn nem fog egyedül elengedni.
-Nem fogja tudni hogy miért megyek- felelem.
-Vita lesz belőle.
-Ben- morgok rá.
-Oké...Ems!- kiálltja el magát. Hallom ahogy magyaráz, Ems ellenkezik, a kocsi begördül. Zayn lefehéredve néz a telefonra a kezemben.
-Hülye vagy- mondja pánikolva.
-Harrynek is sokat jelent a családdal töltött pár nap. Nem fosztom meg- hadarom.
-Minden rendben?- kérdezi rögtön kipattanva a kocsiból.
-Ems az- felelem fintorogva.
-Ems?- kérdezi felhúzott szemöldökkel.
-Van egy tánc amit be kéne tanulnom. Vissza megyek- mondom fintorogva míg figyelek arra hogy ne áruljon el a testem minden kis rezdülése.
-És beszélhetek Ems-el?- kérdezi komoran.
-Ems, adom Zaynt ha nem baj- mondom szem forgatva, hitelesnek kell lennem.
-De baj- dörren fel viszont én már nyújtom is.
-Szia- szól bele Zayn- Ko...-elhallgat és innen hallom Ems ideges hangját miszerint arról prédikál hogy miért nem tudja mindenki csak egyszer azt csinálni amit kell mivel ő a koreográfus ő felel értem és tudja hogy mi a helyzet de be kell tanulnom mivel lesz egy külön fel lépésünk. Zayn mered a telefonra majd átnyújtja nekem és meg győződöm róla hogy már senki sincs a vonalban.
-Megyek én is- feleli a szemeimbe nézve.
-Zayn, maradj- mondom keményen.
-Jade ha csa....
-Egy heted van a családoddal körülbelül fél évente vagy évente. Maradsz- jelentem ki majd beviharzok a házba fel az emeletre be a szobába és gyorsan kezdem össze kapkodni a cuccaimat.
-Ne csináld már, ki nem szar le egy fellépést?- kérdezi maga után becsapva az ajtót.
-Ez olyan mintha te kihagynád! Maradsz, én megyek. Voltunk már külön, csak három nap- adok puszit a szájára majd vissza fordulok a ruháim fele.
-Nem szeretsz itt lenni vagy mi? Az a baj hogy elmentem egy kicsit?- kérdezi kétségbe esve mire felhúzott szemöldökkel vissza fordulok felé.
-Nem- mondom megdöbbenve- Imádok itt lenni, komolyan- mosolyodom el őszintén- És az sem baj hogy elmentél. Most "kettesben" lehetsz a családoddal. Komolyan Zayn használd ki a lehetőséget- mondom egy szomorú tekintettel és vissza fordulok a táska felé, csak ne kelljen a szemébe néznem.
-Hát jó- feleli halkan majd kimegy a szobából. Megtörlöm a szemem hogy el ne sírjam magam majd hívok egy taxit. Mély levegőt veszek és lesétálok a lépcsőn kezemben a cuccal tudván hogy nem úsztam meg ennyivel Zayntól.
-Biztos menned kell?- kérdezi csalódottan Trisha.
-Igen- mondom fancsali mosolyt varázsolva arcomra- Köszönöm hogy itt lehettem. Nagyon jól éreztem magam. Remélem még jövünk- mosolygok Zaynra majd megölelem Trishát aki el pityeredik majd a lányokat is akik azért nyafognak hogy minél hamarabb találkoznunk kell majd. Yaser is megölel de nem enged el olyan gyorsan mint számítottam rá.
-Hazudj jobban- mondja halkan és felnevet majd elenged. Nagyot nyelek és bólintok egy aprót majd kisietek a házból míg Zayn követ. A taxi begurul az utcába és mély levegőt veszek. Túl gyorsan távozom innen. Zayn elém lépdel és magához szorítva megölel.
-A legrosszabb hogy tudom hogy hazudsz és valahogy mégis elhiszem Ems szavait- mondja rekedtesen- Mond hogy nem Ben hívott és nem titkolod el előlem- suttogja a fülembe és szívem gyorsabban kezd verni- Jade- nyög fel.
-Csak használd ki az egy hetet- nyögök fel.
-Komolyan mondod? Tényleg hazudtál?- kérdi rekedtes hanggal de nem felelek neki.
-Zayn, csak maradj itt- mondom újra és torkom elszorul.
-Miért tartunk még ott hogy ilyenekben hazudsz nekem?- kérdezi feldörrenve.
-Mert vannak fontosabb dolgok is. Ilyen a család- mondom komoran.
-De ha nekem te is a családom vagy?!- kérdezi mérgesen.
-Zayn- nyögök fel keservesen- Táncolni fogok- felelem halkan mire elenged öleléséből.
-Jó mindent elbaszni ezzel?- kérdezi értetlen és csalódott arccal. Tudom hogy elbaszom de neki akarok jót könyörgöm.
-Ne mond ezt- kérem halkan.
-Mit mondjak Jade?- kérdezi fejét rázva hajába túrva.
-Megcsókolsz vagy csak szálljak be egy szó nélkül és nézed ahogy elmegyek?- kérdezem a földet pásztázva félve a választól.
-Idióta vagy- nevet fel szívbemarkolóan és én bólintok egy aprót majd be dobom a cuccom a csomagtartóban- És ha bajod lesz?- néz rám- És nem leszek ott mert te csak annyit mondasz hogy táncolni fogsz?- kérdezi egy csalódott pillantással.
-Tánc közben mi bajom lehetne?- kérdezem fancsalian elhúzva a számat.
-Komolyan ezt akarod?- néz rám- Nélkülem menni oda?- hangja értetlen- Tudom hogy hazudsz és még se megyek veled- neveti ki saját magát a hajába túrva kétségbe eséssel átitatva a mozdulatot.
-Szia- lehelem halkan és beülök a taxiba.
-Hová lesz hölgyem?- kérdezi kedvesen a taxis. Zayn csak néz rám zsebre rakott kezekkel én pedig nem tudok mit mondani- Maradhatunk még- feleli halkan és kedvesen én pedig bólintok és kiszállok. Oda sietek Zayn elé és a nyakába csimpaszkodva megölelem, karjait rögtön körém fonja és kissé felemelve megtart míg csak húzom magamhoz..
-Csak mond el hogy oda mész és ígérem maradok- nyög a nyakamba míg magához húz a derekamnál fogva.
-Ben hívott, durvul a helyzet. Luke kisujját már vissza kellett varrni. Muszáj vissza mennem segíteni. Ha tényleg durva a helyzet szólók- hadarom gyorsan.
-Nem lesz nyugodt a maradék három napom így. Miért nem lehetett az elején elmondani ezt?- kérdezi szomorúan.
-Mert akkor jöttél volna. Viszont látom hogy csillog a szemed mikor csak fekszel a kanapén és hallgatod a családodat- mondom elcsukló hangon.
-De csak akkor csillog ha az ölemben fekszel közben- mondja és jobban magához szorít. Fejem nyakába fúrom míg lábujjhegyen állok végre.
-Három nap alatt rendet teremtek. Addig élvezd ki a családi légkört- mondom szájára nyomva egy puszit.
-Minden nap hívsz- ránt vissza én pedig mosolyogva bólintok. Ajkaival elkapja ajkaimat és nyelve szinte rögtön utat tőr magának. Kezem csak lóg magam mellett míg ő húz magához és nem bírom ki hogy ne kapaszkodjak bele fekete pólójába és rántsam még közelebb.
-Vigyázz magadra, kérlek- nyögi számra én pedig bólintok.
-Te is- felelem halkan és ő is bólint. Utolsó puszit nyomok a szájára majd beszállok a taxiba. Eldarálom a címet és lassan megindul. Rá nézek a zsebre tett kezekkel álló szomorú kiskutya tekintetű férfira és össze szorul a szívem. Ne legyen bajuk...mélyet sóhajtok és hátra dőlve a fákat kezdem nézni az úton.
"Másfél vagy egy óra és ott vagyok"- írom meg gyorsan Bennek és az ülésre dobom a telefonomat. Elegem van, annyira kurvára elegem van Londonból. Minek kell Maffia?! Fejemből kibámulva ülöm végig az utat. Az agyam dolgozik, ezer szálon fut át egyszerre. Zayn és Perrie. Zayn és én. Zayn és a családja. Zayn. Maffia. Ben. Luke. Dave. Zoe és Stan. Hogy szedem össze három nap alatt a káosz Londont?! Területet kell szerezni de most már csak öten megyünk be. Egy embernek nem lesz párja. Már ha a többiek olyan állapotban vannak hogy tudnak küzdeni. Nem tudom hogy állunk a területekben, a legrosszabb hogy Ben már pánikba esett. Tehát megoldom egyedül vagy meghalunk. Kellet volna Zayn mellém hogy megoldjam de számomra fontosabb hogy feltöltődjön. Véleményem szerint neki a legnehezebb. Koncertek, szövegek, interjúk, fotózások, aggódik értem és küzd Londonért.
"Büszke vagyok rád, komolyan. Erős vagy Zaynee<3"-írom neki mikor már Londonban kocsikázunk.
"Szeretlek babe"- jön rögtön a válasz és szívem félre dobban. Arcomra bugyuta mosoly kerül majd kinézek az ablakon és testem megmerevedik.
-Itt meg mi történt?- kérdezem lefehéredve.
-Nem tudjuk, a város megörült- mondja szomorkásan a sofőr én pedig a szinte romokban heverő mocskos és véres Londont nézem. Ez nem a mi területünk, még. Gyorsan fizetek és kapom ki a táskámat hátulról majd rontok be a közös házba.
-Azonnal tájékoztass- förmedek Davere aki karikás szemekkel feltekint rám elkínzottan de mégis elmosolyodik halványan.
-Örülök hogy itt vagy- feleli lassan és vontatottan.
-Még se tájékoztass- rázom meg a fejemet és lecsapom a laptopjának a fedelét. Már ellenkezne de csak megrázom a fejem és felrántom őt a fotelből- Alszol- jelentem ki és eltámogatom a szobájáig.
-Mit csinálsz?- kérdezi rám meredve Luke.
-Addig nem fogjátok megoldani London problémáit míg a sajátotokat sem tudjátok- mondom és ledobom Davet az ágyra. Rá dobom a takarót és a srác már horkol is. Becsukom az ajtót majd megragadom Luke csuklóját és lenyomom a fotelba. Gyorsan hozom a kötszereket majd letérdelek elé és leveszem a régi kötést.
-Hogy történt?- kérdezem míg a csúnya sebet nézem- És mikor?!- förmedek rá.
-Amint elmentetek. A csávó késsel jött nekünk, rá kellett jönnöm hogy az ujjam túl könnyedén levágható- nevet fel- De megöltem- mosolyog rám mire megrázom a fejem. Bekenem a csúnya varrás nyomot a kenőccsel amit nekem adott az orvos. Felszisszen de nem törődöm vele. Tisztán és szépen újra kötöm majd elküldöm őt is aludni.
-Látom megjöttél- nevet rám Ben az ajtófélfának dőlve.
-Menj aludni mert addig egyikőtök sem használható.
-De vigyázni kell a másik kettőre- feleli lassan.
-Vigyázok mindenkire. Menj- felelem komoran.
-De Jade nincs időnk ilyenekre...
-Egy kést nem tudnál pontosan eldobni. London romokban, egyedül én vagyok valamelyest kipihent. Takarodj aludni, maximum fél napig hagyok mindenkit utána úgy is felkeltelek titeket. Nyomás- lököm be a szobájába és hálásan rám mered majd bedől az ágyába. Már most idegi roncsként dőlök el a kanapén és kezdek gondolkodni. Mindenki romokban, Zayn egy óra kocsi útra van tőlem a családjával. Dave hulla. Luke zombi. Ben szintén hulla. Zayn fáradt és olyan mint valami kiöregedett veterán. Zoeról és Stanről pedig semmit nem tudok és csak sejtem hogy ugyan ilyen állapotban vannak mint mi. London rosszabb mint egy csatatér néhány részen, majd még itt vagyok én, a lelki nyomorék. És erre a csapatra mondják azt hogy Elit....