Második Évad: Harmincötödik Rész

Pilisnem kell. Az első érzés és gondolatom. A második a combom. Miért fáj a combom?!
-Bal oldalt, késsel- jön át a tompa hang. Felülök de fejem koppan és vissza hanyatlok. Kinyitom a szemem és egy kis szűk helyen találom magam. Felettem acél, mellettem acél, alattam acél.
-Mi a fasz?!- nyögök fel fejemet dörzsölve.
-Élsz?!- rikkant fel Zayn.
-Asszem- felelem nyögve, hasra fordulva- Hol vagyok?- kérdezem körül nézve kábán, mozog a kis folyosó. Kettő van belőle, hány inger keltő- Mindjárt kidobom a taccsót- öklendezem fel ezért inkább vissza fekszem.
-Én is tudni szeretném hol vagy, merre másztál és honnan?- kérdezi hadarva Dave.
-Másztam?- nyögök fel.
-Utolsó emlék?!- kérdezi hadarva Zoe.
-Uhm...kivetted a szürke pólót Zoe?- mondom emlékezvén. Próbálom az eseményeket tovább görgetni de csak sötétség. Tudom hogy történt valami de nem tudom mi és ez szinte szétszakít.
-Baszki- dörmög fel Zayn- Megyek érted Jade, ne aggódj- hadarja kétségbe esetten. Feltámaszkodom két kezemre és ekkor tekintek le alám. Felsikítotok de alig tart egy másod percig máris befogom a számat.
-V..vérzem- mondom elnyílt szemekkel átvezetve tekintetem a tócsán ami kitölti a teret.
-Az a golyó akkor nem csak súrolta- suttogja halkan Ben. A légzésem gyorsul és szinte kúszva futok el a vérből. Combomba rögtön belenyilall a fájdalom. Érzem ahogy kezem remegni kezd és a pánik elönt. Nem emlékszem.
-Nyugodj meg babe, itt vagyok az épületben- suttogja Zayn és fejemet hátra vetem. Ép, jobb lábamat felhúzom és átölelve ráhajtom fejemet- Figyeld a légzésem- suttogja én pedig teszem amit mond míg kezemmel fedetlen lábamat szorongatom csak hogy ne érezzem a remegést a testemben. Hol van bent? Hol vagyok én? Miért vagyok itt és miért vagyok meglőve?! A remegés erősödik a légzésem kapkodóssá válik. Nem értek semmit sem. Fáj a fejem...hasogat. Szemeimet össze préselem hogy enyhítsem.
-Légy profi, hercegnő- szólal meg halkan Ben. Fejem felemelem és körbe nézek. Veszek pár mély levegőt míg csak azt figyelem hogy Zayn lélegzik.
-Mondtam valamit hogy jutottam ide?- kérdezem halkan a vértócsa irányába nézve.
-Annyit kérdeztél hogy le vagy fel- válaszol lágyan Zayn és tudom hogy azért teszi hogy megnyugodjak.
-Elindulok vissza- mondom a már alvadt vért nézve. Négy kézlábra ereszkedem és a combomba máris belehasít az éles fájdalom. Össze szedve magamat átmászok tulajdon véremen ezzel még jobban össze kenve magam. Minden szó és hang nélkül mászok fel a kissé meredekebb lejtőn míg azt nézem hogy tovább vezet a vércsík.
-Tudom honnan jöttem- mondom a vércsíkot nézve előttem- Azt hiszem- teszem hozzá.
-Hol mentél be a szellőzőbe?- kérdi rögtön Zayn.
-Ne..nemtudom- mondom kissé mérgesen. Szörnyű érzés az hogy tudom hogy volt valami és még sem...fogalmam sincs mi történt itt és hogy kerültem ide. Egyedül.
-Azt hiszem tudom- feleli Ben- Látom a vért a padlón. Szerintem itt lőtték meg.- feleli halkan.
-Hol vagy? Én megyek be érte- feleli feszülten Zayn.
-Ha már itt vagyok logikusabb lenne és célra vezetőbb ha én me...
-Eléggé elbasztad, szerintem ne vitázzunk ezen. Hol vagy?!- vág közbe Zayn ellenkezés nem tűrő hangon.
-Bal szárny, keleti kapu. Bal, bal, egyenes, jobb, bal, egyenes és ott a vértócsa- feleli pár másodperc múlva én pedig nem értek semmit és nem is akarok rá kérdezni.
-Maradj ahol vagy- utasít Zayn és bólintok. Szemem elnyílik majd észbe kapva hogy ő kurvára nem lát elmosolyodom és válaszolok.
-Oké- felelem halkan majd a vér csíkot kezdem nézni ami egy irányba vezet. Mély levegőt veszek majd elhelyezkedem úgy a kis helyen hogy ki tudjam nyújtani bal lábamat. Szemem össze préselem majd össze szedvén magam lenézek lábamra. Vér. Alvadt, elmosódott vér. Oldalról megnyomom a combom mire felnyögök. Benne van a golyó, eléggé a szélén van a bemenet de benne van. Fejem hátra vetem és oldalt erősen megnyomom a combomat ott ahol érzem a golyót. Érzem a húsommal ahogy megmozdul a kis rohadék és fogaim megcsikordulnak egymáson.
-Mi az istent csinálsz?- jön az értetlen hang és feszültség.
-Golyó- sziszegem fogaim között mikor kissé feljebb helyezem ujjaimat és újra megnyomom. Fejem csattan a fémen de a fájdalomtól nem igazán tudok mást csinálni. Érzem amint megint feljebb mozdul.
-Hagyd- suttogja Zayn aggódó tekintettel elhúzva kezemet combomtól. Mellkasom gyorsan emelkedik ahogy csapzott megjelenését nézem- Kiszökünk okés babe?- mosolyog rám én pedig lehajtva a fejem bólintok- Nyugi- simít végig kezemen és mellém ül.- Ben menj ki, indulunk nemsokára- feleli zord hangon. Meglepetten fel nézek rá a gyors hangnem változás miatt.
-Mi történt?- kérdem halkan pedig tudom hogy így is hallja mindenki.
-Kapcsold ki a rádiót Dave- feleli Zayn és egy halk pittyegés majd Ben tiltakozása megszakad.
-Lejöttetek, vissza küldtünk átöltözni mert túl szexi voltál. Lejöttél ebben és majdnem meghaltam a látványtól. Beszéltél Bennel. Ő elmondta hogy miket csináltam a négy év alatt.
-Miket?!- kérdezem hevesebb szívveréssel.
-A szuiciditás...szépsége- feleli halkan és szemem elnyílik ahogy beugrik egy kép míg pólóját szorítom. Ahogy meg ígéri hogy soha többet nem. Ben és vitánk. Szám elnyílik.
-Ide jöttünk, te és Zoe bejöttetek. Rajta kaptak kint minket. Riadoztatás lett. Zoe kijutott te ide jöttél.
-Meglőttek- lehelem magam elé- A kurva gáz- csattanok fel mérgesen emlékezvén a dolgokra.
-Lelépünk, semmi hősködés. Osonás- feleli aggódó tekintettel.
-Jól vagyok- nyugtatom meg mire csak rám néz és megrázza a fejét és elmutat a két irányba amerre a vérem jelöli az utat.
-Jól vagy? Lyuk van combodon Jade. Szinte ki kellett volna vérezned- rázza meg a fejét.
-Megyünk vagy szomorkodsz?- kérdezem egy halvány mosolyt küldve felé.
-Nem kell ezt csinálnod csak mert szerintünk én pánikot keltek benned- feleli halkan fejét a fémnek vetve mellettem.
-Próbálok az lenni aki régen. Az aki lemos téged a színről és a nevétől megölik magukat az emberek. Fájnak dolgok úgy mint régen sohasem. Félek- rántom meg a vállam- És veled kezdtem el félni. Én csak...Jézusom kurva gáz vagyok- rázom meg a fejemet.
-Mert félsz?- nevet fel.
-Régen féltem? Nem. Régen jobb voltam? Igen- hajtom fejem vállára.
-Régen is féltél. És tény hogy jobb voltál régen de kihagytál négy évet. Vissza rázódsz.
-Feltűnt hogy nem tudok kijutni innen nélküled? A csapatot hátráltatom nem pedig vezetem.
-Felfogtad hogy altatógázban mentél vagy tíz percet?- nevet fel rám nézve.
-Megoldhattam volna- felelem halkan.
-Nem mondom hogy nem juthattál volna tovább. De egyenlőre örülünk hogy a halálból vissza térve képes vagy remegés nélkül célozni. Jó vagy, csak rontottál. Fejlődsz majd. De ne siránkozz itt- nevet fel majd államnál fogva felemeli fejemet- Nekem mindig te maradsz a tökéletes, szívesen engedem hogy akármikor lemoss a színről- mosolyog rám.
-De az ha engeded az ne..-és ekkor megcsókol. Nyelve lágyan simít végig én nyelvemen. Fejem felé mozdul és ő mélyíti el csókunkat. Keze átcsúszik arcomra és úgy húz magához.
-Kikészítesz, úgy hogy golyó van a combodban, egy kurva szellőzőben is talpig véresen neked esnék- neveti ajkaimra mire elmosolyodom.
-Lépjünk le és egy ágyban ess nekem- sóhajtok fel.
-Kérésed számomra parancs- kacsint rám.
-Másik helyen menjünk ki. Én őriznem ezt a helyet ha vezető lennék- intek fejemmel az irányba ahol bemásztam.
-Őrzik is- nevet fel. Menjek előre vagy mész te előre?- kérdezi tekintetével előre nézve egy tiszta járatba.
-Lábon lőttek. Nem fogok előtted döglött fókát játszani. Menjél csak- horkanok fel sértetten.
-Bocsánat- nevet fel majd elindul. Sóhajtok majd rögtön megindulok utána. Ha tehetném sem tudnék mást nézni fenekén kívül. Na nem mintha akarnék mást nézni. Formás, még mindig. Óh te jó ég azok a farpofák- A legfrusztrálóbb hogy érzem hogy a fenekem nézed- nevet fel.
-Csak az van előttem- kelek saját magam védelmére.
-Szóval nem is jön be a fenekem?- fordul hátra elszörnyedve.
-Dehogynem- felelem rögtön. Féloldalas mosolya megjelenik az arcán mire megforgatom szemeimet de elkezdünk tovább mászni.
-Szerintem itt oké lesz- suttogja kinézve a szellőzőn. Rácsosan látok be egy szobába szűkösen mellé kúszva.
-Te is így láttál engem Mattnél?- kérdezem a szobát kémlelve.
-Így is sokat láttam Mattnél- morog fel majd ujjait beakasztja a rácsok közé majd öklével rásújt és könnyedén egy apró nyekkenéssel kipattan. Elismerően bólintok majd figyelem hogy mászik ki.
-Gyere- suttogja én pedig kiugrok mint ő. Lévén máshogy nem igazán tudnék kijönni abból a kis szarból. Csípőmet elkapja és tompít érkezésemen de még így is könnybe lábad a szemem. Halkan sziszegek és szorítom össze számat.
-Jól vagy?! Ne haragudj- tart meg rögtön.
-Rakd vissza azt a szart és menjünk- mondom neki hitetlenkedve. Ne itt álljon már le velem kedveskedni!
-Leszarom hol vagyunk. Megölöm őket- forgatja meg a szemét.
-Csak lelépünk. Te mondtad- nézek rá jelentőség teljesen.
-Akkor majd kint aggódóm halálra magam- sóhajt fel beletúrva hajába.
-Jó ötlet. Adj egy kést- tartom elé kezemet mire kelletlenül a kezembe ad egyet.
-Menjünk- sóhajt fel majd az ajtó elé áll és vár másodpercet. Bízom benne, nem állok oda hallgatózni én is. Kinyitja én pedig kilépek a folyósora. Tiszta. Jobbra indulok, kissé bicegősen. Nem a seb fáj hanem a golyó. Ki pillantok a következő folyósora és felemelem a kezem jelezvén jön valaki. Zayn rutinosan lép ki. Féltérdre ereszkedik, másik lába nyújtva lendül. A szerencsétlen ember elesik és tudom hogy ez a veszte. Zayn megfogja állat alatta a fejét, átlendül a lábával és már a nyakába is szúrja a kést. A mozdulat négy másodperc volt, a betanulás neki körülbelül fél nap lehetett. Felhúzott szemöldökkel meredek rá majd megrázom a fejem amint tovább indul mintha mi sem történt volna. A következő folyóson már én vagyok a gyorsabb. Nem mozgok csak eldobom a késemet. Az illető meglepődött szemekkel néz az enyémekbe mind addig amíg el nem vérzik. Érzelem mentesen rántom ki késem a torkából mire Zayn felhúzott szemöldökkel csóválja a fejét. Akárcsak én.
-Merre jártok?- kérdi Dave rögtön egy halk sípolás után. Zayn mutató ujját a szája elé rakja én pedig csak bólintok- Ne basszakodjatok!- dörren ránk. Zayn elmosolyodik mellettem míg lazán sétálunk tovább. Ha a falhoz lapulva mennénk kétszer olyan gyorsan reagálnának ránk. Elfordul jobbra de én vissza rántom pólójánál fogva balra. Fejemmel intek és ő bólint miszerint érti. Emlékszem honnan jöttem. Kikukucskálok és egy halott őrt látok. Vissza nézek Zaynra értetlenül mire ő is kinéz.
-Bazdmeg!- kapkodja a levegőt mikor keze megáll a levegőben- Az isten basszon meg Luke!- csattan az említettre.
-Nem kéne azzal baszakodni hogy nem szólaltok meg- mordul ránk.
-Ilyen ez a pop szakma- rántom meg a vállam mire Luke rám mered.
-Mintha az anyádat hallottam volna- rázza meg a fejét mire szemem elkerekedik.
-Te..-ekkor Zayn felkap és már kifele visz.
-Később- leheli maga elé Luke és már ki is rontunk az ajtón ahol bejöttünk Zoeval. A furgon előttünk fékez le velem pedig beszáll Zayn.
-Tudok járni- morgok rá amint lerak az ülésre.
-Ja, láttam- feleli elmosolyodva.
-Akkor miért nem vittél már ott?- kérdezem kiakadva.
-Mert akkor nincs aki dobja a kést és nyakakt vagdosson- vág vissza.
-Lábon lőtték, altató gázzal teletömték. Zayn bement és kihozta és képesek össze veszni- mordul fel Dave padlóig nyomva a gázt.
-Hadiszállás- mordul előre Ben.
-Miért?- kérdi értetlenül Zayn megfeszülve.
-Mert ott fog lakni egy hétig- mordul fel- Muszáj újra formába jönnie. Amúgy se látta az egészet felújított verzióban.
-Egy hétig?!- kérdez vissza élesen tüzet lövellő tekintettel.
-Igen- válaszolja komoran.
-Tényleg kell a kiképzés- sóhajtok fel hátra vetve fejemet- Dreak ott van még? Ki kéne szedni a golyót- mondom elfintorodva.
-Ott- adja a választ Luke.
-A hétvége is belesik. Nem lehetne hétfőtől?!- kérdi Zayn idegesen.
-Nem, bocs Zayn- néz a fekete hajú istenre egy valóban esdeklő pillantással- Ha most megcsinálja az egy hetet akkor túl éli. Ha most nem tudsz halasztani egy hetet akkor lehet hogy egy életet kellene. Ne ezért haragudj rám- feleli halkan.
-Tudom hogy programunk lett volna de nem tolhatjuk akkor el?- kérdezem szomorkásan.
-De..eltolhatjuk- feleli halkan. Telefonját előveszi és rögtön füléhez emeli.
-Hello- szólal meg egy mély boldog hang. Rögtön felismerem.
-Hétvége lefújva, egy hetet csúszna a program ha nem baj- feleli halkan és megtörten.
-Történt valami fiam?- kérdezi aggódva Yaser.
-Lábon lőtték. Csak a szokásos- kezét homlokához emelvén végig simít rajta. A ráncok megjelennek arcán és tudom hogy valamit nagyon elszúrtam.
-Akkor mondom anyádnak hogy elkapta a vírus. Jobbulást kívánunk neki.
-A hús leves sec-perc alatt helyre rakja- rikkant a telefonba Trisha.
-Majd hívlak titeket. Sziasztok, puszi mindenkinek- köszön el majd lerakja a telefont.
-Hozzájuk mentünk volna?- kérdem halkan.
-Ők jöttek volna- feleli egyszerűen hátra dőlve, behunyva szemeit.
-Figyelj én...
-Ne- szólal meg halkan belém rekesztve a szót. Dermedten hátra dőlök a feszült hangulatban. Kissé elhúzódom tőle..talán arra várva hogy vissza húz magához de nem teszi. Hallom légzésén ahogy próbálja magát lenyugtatni. Ideges...
-Ne- szól rám halkan Luke.
-Ne piszkáld. Tereld el mással a figyelmed- szólal fel halkan Zoe is de kezem nem húzom el a combom oldalától. A golyó alját nyomkodom a bőrömön keresztül. Mindenki csak "Ne"-zik nekem. Kissé szar. Mindenki csak alá becsül, nagyon szar. Mindenki azt hiszi hogy meghalnék egyedül, írtó szar. Mindenki lebecsül...
-Ne baszogasd- mordul fel Zayn.
-Basszátok meg inkább elsétálok oda csak had szálljak ki!- csattanok fel.
-Nyugodj meg- csitítgat Ben.
-Akkor akadjatok le rólam!- emelem fel a hangon mire Luke felemeli két kezét maga elé védelmezően.
-Nyugi csajszi. Csak nem akarom hogy jobban begyulladjon a seb körül. Ha már egy hétig tréningen leszel- mondja fejét csóválva.
-Kurvára leszarom- sóhajtok fel és inkább kifelé fordulok.
-Húzz arrébb- hallom meg Zoe hangját majd egy halk puffanást. Oldalra nézve látom Zaynt a földön Zoet pedig mellettem.
-Szard le, az össze hisztis- legyint mire elmosolyodom.
-Itt vagyunk- szólal meg halkan Stan.
-Látod?- kérdezi felhúzott szemöldökökkel mire elnevetem magam. Kellet már egy lány barátnő Emsen kívül. Egy olyan aki érti milyen ez a szakma nőként....


Remélem tetszik:) A következő szerintem Pénteken jön. Illetve komiba írjátok le a szerintetek legfélelmetesebb helyt:3 Lehet képzelet is, rátok bízom. Plusz nagyon szépen köszönöm a három feliratkozok. Így már 62(!!)-en vagyok ami woaw! Nagyin szépen köszönök mindent! <3 Imádás van, ti vagytok a legjobbak! Én kis harcivérkrokodiljaim <3