Második Évad: Harmincegyedik Rész

-Hallasz? Kelj már fel?!- jön át a tompa hang. Minden erőmet össze szedem hogy kinyissam a szemem és meglátom magam felett Dervisht.
-Mit keresel itt?- kérdezem össze szorított szemekkel a fejfájás miatt. Majd testem megrezdül és lábaimat is elönti a fájdalom ahogy egész testemet és törzsemet majd végül kezeimet is. Felnyögök az érzésekre de szinte rögtön el is nyomom magamban őket.
-Erre lakom- morogja míg tovább nyomkodja a telefonját. Várjunk...
-Az az én telefonom?!- kérdezem kétségbe esetten.
-Igen, de kurva szar a kijelzője lévén hogy össze tört mikor elbaszott a kocsi- mondja kétségbe esetten.
-Mi?- kérdezem kóválygósan értetlenül- Várjunk...baszdmeg- nyögök fel előidézve a történteket.
-Ne mozogj! Mi van ha gerinced sérült?! Maradj- húzza vissza fejem ölébe én pedig engedelmeskedem neki mosolyogva.
-Ne haragudj hogy nem mentem- mondom halkan felnézve rá.
-Hol vagy már Jadey?- hallom meg tompán Zayn hangját telefonomból- Miért nem veszed fe...
-Nem Jade vagyok, Darchen Streetre gyere de rohadt gyorsan- hadarja kétségbe esett tekintettel engem nézve míg félbe szakítja Zaynt.
-Tedd már hozzá hogy jól vagyok- nyögök fel.
-Mi történt?!- kérdezi élesen- Ki a faszom vagy te?!- hallom dühös és kétségbe esett hangját.
-Elütötték- mondja míg körbe néz.
-Két perc és ott vagyunk- ezzel pedig megszakítja a vonalat.
-Ezért még kapni fogok- mondom egy sóhajtás közepette amíg azon ügyködöm hogy kontrolláljam a fájdalmat és csak belül roppanjak össze már megint.
-Ez a fekete hajú mi? Megrángatott de akkor se köptelek be. Igazán vártam hogy felbukkanj- hangja csüggedt de inkább érezhető rajta a félelem.
-Köszönöm, de ezt had ne most beszéljük meg. És ne félj, jól vagyok- mondom elmosolyodva de nem sokáig bírom fenntartani a látszott.
-Ja hogyne- horkan fel ám hangját félbeszakítja az éles gumi hang. Kocsim előtt parkol le gyorsan és szál ki belőle három férfi- Oké most félek- feleli halkan az ideges férfiakat kémlelve.
-Ő jó fej- nyögöm ki a közeledő lábaknak.
-Mi az isten?- térdel le mellém Zayn sokkal kétségbe esettebb tekintettel mind Dervish.
-Te a kórházi gyerek vagy?- hökken meg Ben.
-Hello- mondja csendesen megremegő hanggal.
-Jól vagy?!- kérdezi Zayn le se szarva senkit míg végig simít arcomon.
-Ez most komoly?- nyögök fel nevetve- Persze Zayn, remekül vagyok. Értékeltem volna a kettőtök közül legalább egy felveszi a telefont- mondom hisztisen.
-Jól van- röhög fel Luke mire Dervish értetlenül és undorodva Lukera kapja a fejét.
-Nyugi, komolyan jól vagyok- rekesztem benne a szót amivel már Lukenak esne.
-Elütött egy kocsi!- hördül rám.
-Bérgyilkos vagyok, jobban bírom egy kicsivel- felelem kacagva ám tény hogy ez fájdalmat szül a testemben.
-Gyere- nyúl hátam alá Zayn majd segít felállni.
-És ha sérült valamije?!- kezdi kapkodni a levegőt Dervish.
-Akkor sem aggódtál érte mikor a képembe hazudtad hogy elrabolták- mordul rá Zayn.
-Ne csináld- csattanok rá félelmet keltő hangja miatt.
-Elég egyértelmű volt hogy felkelt- tárja szét a karját- Mindenki tudja hogy valami történt azóta mióta ő felkelt- mutat felém míg én Zayn pólójába kapaszkodom- Te vagy a hülye hogy bevetted azt a szar mesét- hördül fel mire elmosolyodom bátorsága miatt.
-Hogy mi?- kérdezi Luke felvont szemöldökkel.
-A kocsiba folytassuk ezt- mordul fel Ben és lökődni kezdi Dervisht.
-Én szálljak be oda? Kösz nem! Láttam elég filmet!- hátrál meg ki támasztva a sarkát.
-Nem lesz semmi baj- lököm oda fájó testemet mellé. Rögtön megtart és vele sétálok hátra majd behuppanok- A kocsimért valaki elküld majd valakit?- kérdezem fogaim közt szűrve míg Dervish is beszáll belém egy cseppet sem nyugodt magatartással.
-Majd Stan- ül be mellém Zayn így én hátul középre szorulok.
-Szóval mesélj, hogy érted- fordul hátra Ben.
-Mindenki tudja hogy történik valami a városban de senki sem hogy mi. És azóta kezdődött mióta ő berontott a kórtermembe- mutat rám idegesen.
-Közöm sincs hozzá- emelem magam elé a kezeimet és Zayn karjaiba hajolok.
-Nem sokára nyugodt lesz megint mindent- sóhajt fel Ben- Ezek szerint tényleg rohadtul eldurvult- rázza meg a fejét és a kormányon kezd dobolni de nem indítja el a kocsit.
-Mi?- kérdezi rögtön Dervish.
-Hosszú- feleli Luke.
-Képzelem- forgatja meg a szemét.
-Be szállt a kocsiba Ben- sóhajtok fel- Rá fognak akaszkodni- mondom csendesen.
-Kik? Mik? Miért?!- kérdezi rám meredve.
-Csak fél London- mondja mosolyogva Zayn a fejét rázva.
-Mi?!- sipít fel kétségbe esetten.
-Csak nekem fura hogy elhisz mindent?- kérdi Luke.
-A kórházban beszélgettem vele- adok rá neki választ.
-Attól hogy te bérgyilkos vagy még miért száll rám fél London?!- nyüszít fel.
-Mert ebben a kocsiban rajtad kívül mindenki az. Igazából valószínűleg soha nem voltál nagyobb biztonságban- nevet fel Zayn.
-A legjobb négy bérgyilkos- nevet fel Luke és most veszem észre hogy nekünk mindez mennyire természetes.
-De te Zayn Malik vagy- mondja döbbenten.
-Jó meglátás- bólint én pedig mosolyogva puszit nyomok nyakára. Meg akarom csókolni, másra sem vágyok csakhogy vére kicsit vele legyek ezek után.
-Ti meg eléggé öregek- mutat a két elől ülő veteránra mire egyszerre hátra néznek zabosan mi pedig Zaynnal felnevetünk.
-Nem szimpatikus- morog Luke.
-Egyet értek- feleli Ben.
-Veteránok, hagyd- legyintek a reszkető Dervisnek mire kissé megnyugszik.
-Veteránok?!- fordul hátra sértetten Ben- Veteránok?!- kérdezi újra.
-Valljuk be a ti korotok ebben a szakmában már rekord- nevet fel Zayn.
-Mi veteránok még mindig jobbak vagyunk nálatok kezdőknél- csatlakozik Luke is a csatához.
-Amíg meg nem jelenik a szürke hályog a szemeteken- nevetek fel mire Dervish is felkacag.
-Kiképezem, nevelem, szeretem és ez a hála!- kezd nyafogni Ben.
-Haver- néz Luke Ben felé felvont szemöldökkel- Megölted a szüleit- mondja mire felsóhajtok.
-Mi?- kérdezi Dervish lefagyva.
-Ez már tényleg hosszú- adok választ egy fancsalian mosollyal.
-Dobjatok haza- dől hátra kifújva a levegőt beletúrva a hajába.
-Merre?- kérdezi Ben és beindítja a kocsit.
-Bopfer Street 18- vágja rá. A kocsi elindul ő pedig kifele kezd nézni szomorúan az ablakon de tudom hogy agya teljesen máshol jár.
-Szólj ha munka kell- sóhajt fel Ben míg megáll az említett cím előtt.
-Munka?- kérdezi elkerekedett szemekkel Dervish.
-Ben- nyög fel Zayn.
-Ugyan már, te is tudod hogy bele fog keveredni- csattan fel Luke.
-Hogy mi?- csapja vissza a már félig nyitott ajtót. Előre nyúlok és elveszek egy tollat a kesztyű tartóból majd magam elé húzom Dervish kezét.
-Ismered Jade-t. Bérgyilkos leszel ha akarsz ha nem- nevet fel keserűen Ben.
-Ahogy ismered most már Zaynt és Bent na meg engem is. Ez konkrétan egy kikövezett út. Igazából rád fognak szállni és meg kell védened magad. Bele fogsz kényszerülni. Persze adja az isten hogy nem így lesz de ha rám hallgatsz kiélvezed a kis időt amíg még van családod- hadarja el Luke kinézve az ablakon. Megsajnálom hiszen tudom saját magától vette el a családot....a sötétség ezzel járhat.
-Ezek a számaink. Komolyan mentsd el őket ha baj lenne. Nem fogsz belekeveredni ha nem akarsz- mondom neki mosolyogva. Dermedten elfehéredve és vacogva a kezére néz és a három számra.
-Három?- kérdezi rám néz.
-Zayn mégis csak pop sztár- rántom meg a vállam mire felhördül.
-Hát kösz szépen a bizalmat- vágja oda nekem majd kiszáll és ránk csapja az ajtót és felbaktat a lépcsőn.
-Jól vagy?- hajol hozzám Zayn mikor Ben szívbaj nélkül elhajt.
-Csak kissé fáj pár dolgom- mosolygok rá és végre megcsókol. Engedelmeskedve hajtom fel fejem hogy könnyebben megcsókoljon. Ujjával államon végig simít majd megtartja.
-Ne itt- köhög párat Luke mire el válunk és össze mosolygunk.
-Ki rakhattok haza megyünk az ő kocsijával akkor- nevet Zayn és Ben élesen fordul egyet mire Zayn pólójába kapaszkodom.
-Erről a gyerekről még beszélnünk kell- mondja Ben míg a kocsimig száguld.
-Hallunk még felőle- sóhajt fel Luke.
-Nem akarom- mondom fintorogva de az egyetlen dolog ami lefoglal az Zayn keze a derekamon.
-Rá fognak szállni, fegyvert fog fogni és bumm- mondja Ben míg lefékez.
-Nem lesz Bumm. Túl jó srác ahhoz hogy Bumm legyen- felelem míg Zayn kiszáll és kisegít engem is.
-Hogyne- röhög fel Luke majd elhajt és az ajtó becsapódik.
-Rajta múlik- sóhajt az út közepén Zayn majd átsétálunk a kocsimhoz én pedig szinte paranoiásan nézek körül. Kinyitja az anyós ülést de be is csukom és kinyitom a hátsó ülést majd belököm rajta. Felhúzott szemöldökkel, fél oldalas mosollyal terül el a hátsó ülésen és pedig belépek mellé majd becsapom az ajtót. Ráülök csípőjére majd lehajolok hozzá és mielőtt én csókolnám meg ő tapad az ajkaimra. Hajamba temeti a kezét majd marokra fogja és teste felé húz. Mellem mellkasának nyomódik és felnyög ahogy csípőmmel leírok egy nyolcast. Szabad kezével derekamnál fogva ránt közel magához.
-Most ütött el egy autó- sóhajt fel ahogy fogaimmal végig karcolom nyakának ívét.
-És tudod miért teszem ezt?- kérdezem míg végig csókolom állát majd meghúzom fülcimpáját fogaimmal és csípőm előre mozdítom majd vissza és ezt ismételgetem.
-Miért?- kérdezi élesen beszívva a levegőt ahogy jobban hozzá nyomom magam. Felegyenesedem rajta majd elmosolyodom.
-Hogy megtanuld legközelebb vedd fel a kurva telefont- villantok egy féloldalas mosolyt majd lemászok róla és kiszállva behuppanok az anyós ülésre. Mély levegő vételekkel terül el még mindig hátul de nem szól semmit. Gyorsan mászik előre mire fintorogva tapadok az ablakra hogy ne rúgjon fejbe. Padló gázzal indulunk ami miatt kitámasztom magam kezeimmel és lábaimmal. Ismeretlen terepre érünk. Fák, bokrok, egy szobor. Fogalmam sincs hol vagyunk. Érdeklődve nézek kifele mikor a kocsi megáll. Mellőlem eltűnik Zayn és értetlenül nézek az üres vezető ülésre. Mellettem nyitódik az ajtó mire ijedten oda kapom a szemem. Szinte kiránt a kocsiból, amint kilépek az ajtó újra becsapódik.
-Mit csi...-eddig jutok mikor felkap és ajkaimért hajol. Kíváncsi vagyok de soha nem halasztanék el egyetlen egy alkalmat sem az ő csókjára. Fenekem alatt megérzem a motorháztetőt mire elválok tőle.
-Mit csinálsz?- kérdezem kissé szapora légzéssel.
-Megtanítom hogy többször taníts engem- mosolyog rám és újra ajkaimat tépi.

Lábaimat felhúzom ahogy gyengéden dönt a kocsira. Megragadja csípőmet és közelebb húz magához. Pólóm felcsúszik de ő már újra rám hajol. Mohon és vadul csókol úgy hogy szinte egész testem mozdul felé.

-Szoktak itt lenni?- kérdezem míg nyakamat végig csókolja.

-Ha azt mondom igen se csinálnál semmit- kuncog fel míg keze pólóm alatt megszorítja a mellemet, felnyögök és haját megtépem.

-Lehet- adok neki igazat- de akkor lehetek hangos?- kérdezem visszafojtva nevetésemet. Érzem ahogy nyakam csókolgatása közben bevadul szavaimra.

-Sikongathatsz is- mosolyog rám és ajkaiért kapok.

-Nem szállunk vissza?- kérdezem szaggatottan mire felnevet.

-Szégyenlős lettél?- kérdezi felhajolva tőlem. Lábaimat felhúzom majd lecsusszanok oldalt és sietve terülök el a hátsó ülésen. Gyorsan tűnik fel felettem és csukja be az ajtót maga után majd a központi zárat is aktiválja és felém hajol de nem csókol meg. Fejeb csúszok majd lábaimmal körül ölelem. Kettőnk közé vezetem a kezem és kigombolom gatyámat.

-Így nem fogom tudni levenni- mondom felkacagva.

-Az baj- mondja rekedtes hangon ő is nevetve. Felülök majd letolom magamról a gatyát. Oda hajolva hozzá térdéig lehúzom a gatyáját és boxerét is. Könnyed mozdulattal teszi ugyan ezt bugyimmal is majd felé helyezkedem.

-Nem ezt érdemelnéd- suttogom ajkaira.

-Hogyne Jadey- nevet fel majd derekamnál fogva leránt és szinte felnyársal. Torkomból hatalmas nyögés szakad fel és fejem a tető felé fordítom. Nehézkesen kifújja a levegőt majd felemelkedem rajta és vissza huppanok- Hol marad a sikongatás- kérdezi frusztráltan nevetve.

-Azért tenni is kell Malik- nevetek fel én is.

-Kapaszkodj az ülésekbe- utasít én pedig az elől lévő két ülésre támaszkodom. Feltérdel majd mozogni kezd és karjaimmal erősebben kezdem támasztani magam.

-Le fogok esni- sikkantóm mikor gyorsít tempóján.

-Legközelebb külön szobába megyünk inkább- hadarja és kicsusszan belőlem. Kelletlenül rá nézek mire felnevet de derekamnál fogva az ülésre rak.

-Állj négykézlábra- suttogja fülembe én pedig gondolkozás nélkül teszem amit mond. Megragadja csípőmet, végig simít fenekem majd belém mártja magát. Felnyögök és megkapaszkodom az ajtóban. Amint biztosan tartom magam örülten kezd döfködni és a kocsi is velünk kezd mozogni. Az ablakok bepárásodnak és én eleget téve neki tehetetlenül nyögök és olykor nevét sikítom.

-Óh te jó ég- sikítok fel mikor el találja a bizonyos pontot. Kezeim össze csuklanak és csak fekszem az ülésen míg ő fogja a csípőmet és könyörtelenül dug. Ismét úgy érzem magam mint valami rossz kurva; a helytől, a módtól és a hangtól. Megállás nélkül nyögök szinte.

-Gyerünk- mondja rekedtesen én pedig felsikítok amint elérem a csúcst. Zayn nem áll le ezért szinte már annyira jót érzek ami fájdalmas. Nyöszörögve hal el bennem az érzés és érzem ahogy rászorítok Zayn farkára mire megremeg bennem és érzem ahogy elmegy. Liheg de nem csúszik ki belőlem én pedig csak fekszem erőtlenül.

-Hogy kötünk ki mi mindig a szexnél?- kérdezem halkan és erre már kicsusszan belőlem majd magához húzva kissé kényelmetlenül, felhúzott lábakkal de elfekszünk a hátsó üléseken.

-Vagy te akarod húzni az agyam vagy én. Vagy csak szimplán elmosolyodsz, megrázod a feneked, rám nézel ilyesmi- kuncog fel fáradtan
-Maradjunk annál hogy a te hibád- bújok meztelen izzadt testéhez.
-Maradjunk- puszil a hajamba.
-Haza kéne menni- felelem tetoválásait körbe rajzolgatva.
-Maradjunk- neveti el magát.
-Ben már így is ki fog akadni- mondom felnézve boldogságtól csillogó szemeibe. A telefonja megcsörren mire össze ráncolja a szemöldökét.
-Kellett neked emlegetni- sóhajt fel.
-Igen?- szól bele a füléhez tartva.
-Hol vagytok?!- szól bele idegesen Ben.
-Kiruccantunk- feleli elmosolyodva- Szabad még normális párokhoz illő programokat csinálnunk nem?- kérdezi éllel a hangjában.
-Hát remélem jó messzire ruccantatok ki mert mindenki eltűnt a Keletiből és a Déliből- hadarja gyorsan Ben mire Zayn szíve érezhetően felgyorsul az enyém viszont csak tompul.
-Hogy mi?- ül fel komolyan és már alsógatyáját rángatja vissza magára.
-Hangosíts ki- hallom tompán mire Zayn teszi amit kér és az ülésre dobja ahol nem rég még izzadtunk.
-Kurvára nincs senki sehol. Eltűntek. Valószínűleg szivárognak. Zoe és Stan már itt van ahogy Dave és Luke is. Ti?!- kérdezi élesen.
-Nem tudom- felelem halkan míg öltözködöm.
-Jézusom ugye nem olyan hangokat hallok amiket- hördül fel.
-Ben inkább mond mi a fasz van- szól rá erélyesen Zayn.
-Oké, akkor is. Cseszd meg Zayn ő mégis csak valamilyen szinten a húgom- mondja nyafogva.
-Igen akit lazán megdugattál volna Mattel- vág vissza mire csúnyán Zaynra nézek.
-Szóval mit tudunk eddig?!- kérdezem felvéve melltartómat.
-Dave nézi a kamerákat és lát itt-ott csoportokban vonuló valószínűleg Déli és Keleti embereket. Szerintem nagy vadászatot tartanak.
-A közelünkben senki sincs- válaszol rögtön Zayn.
-Jó mert felénk tartanak vagy ötvenen. És nem az a bajom hogy felém. Hanem hogy felénk. Itt vannak a táncosok és a srácok is- hadarja kétségbe esetten.
-Baszki- hördül fel Zayn.
-Küld el őket!- mondom gyorsan míg Zayn és én is kiszállunk majd vissza, ő a vezető ülésre én pedig az anyós ülésre.
-De akkor rájuk akaszkodhatnak. Így még mindig több esélyük van- hallom ahogy járkál, hallom hogy ideges és ez engem is idegessé tesz.
-Mögéjük kerülünk- vágja rá Zayn és rám néz.
-Beugrunk hozzád fegyverekért aztán ledarálunk mindenkit de készüljetek fel- hadarom és Zayn már padlógázzal indul.
-Elárulnád hogy készüljek fel egy sortűzre?!- kérdezi ironikusan.
-Pánikszoba! Küld őket oda- mondom idegesen.
-Jade az már rég nincs- rázza meg a fejét Zayn.
-Itt a példa hogy kellene lennie- sipítok fel mérgesen.
-Szedjétek össze a fegyvereket, Zoe menjen fel a tetőre és lőjön oda. Stan az ajtó közelébe érőket támadja. Luke és Dave védje a többieket a te szobádban. Ha a házat lövik oda nem megy be golyó, az van legbeljebb minden ponttól. Te pedig csináld amire épp szükség van mi pedig sietünk- adja ki a parancsokat majd kinyomja.
-Fura vagy ilyenkor és olyan meg érinthetetlenül szexi- sóhajtok fel hátra döntve a fejemet.
-Sajnálom- feleli halkan és kezével biztatóan megszorítja combomat.
-Mit?- kérdezem felvont szemöldökkel.
-Mindent, de legfőképp hogy nem jutottunk el egy ágyig...