Második Évad: Harmincadik Rész

Kukucs! Nos itt is a rész. Nagyon szépen köszönöm azoknak akik komiztak az előzőhöz részhez illetve pipáltak vagy netán-tán még meg is osztották:) Imádlak titeket és ti vagyok a legjobb és legkirályabb olvasok a világon! <3 Következő rész Vasárnap vagy Hétfő! Kellemes ünnepet kívánok így előre is:) Remélem a rész tetszik! Hagyjatok nyomot magatok után <3 xoxoDestiny



-Nem tudnál csendesebb lenni?!- pisszeg rám Dave.
-Baszd meg Dave! Majd ha beléd vagdostak akkor pofázz- hördülök rá míg Zoe varja össze a sebem a karomon éppen.
-Köszönöm- mondja remegő hangon remegő kezekkel ami csak tovább ront a helyzetemen és növeli a fájdalmamat. De legalább valaki össze varja.
-Semmiség csak kicsit siess- mondom míg szemem össze préselem az érzésre ahogy a tűt áthúzza az érzékeny bőrömön majd a cérna is átmegy a lyukon és szinte sistereg a bőrömben. Miatta vágtak belém úgymond mivel mégsem hagyhattam hogy átvágják a torkát. Viszont abban a pillanatban mozdulatra sem volt idő így csak felkarral védtem. A karom puhábbnak bizonyult a kés élénél.
-Zayn- tartja nekem a telefont Ben. Elfintorodva jelzem neki nehogy oda adja nekem de már fülemhez tartja én pedig egy nagy sóhajtás után ráveszem magam hogy megszólaljak.
-Szia szívem- szólok bele össze szorított fogakkal.
-Mid és hogy?- kérdi komoran.
-Karom és kés. De csak egy karcolás- mondom elcsukló hanggal ahogy Zoe ránt egyet a cérnán.
-Kész, ennyi volt Jade. Megyek- mondja komoran.
-Van még egy napod Zayn- jelentem ki a tényt amit jól tudom hogy ő is tud.
-Megyek- ismétli meg magát majd kinyomja.
-Jön- mondom fejemet megrázva.
-Igazából legalább a mi területünkön fent áll a rend, két nap alatt rendet teremtettél. Köszönöm- néz rám fáradtan egy bágyadt mosollyal. Már átérzem miért néztek ki úgy mikor ide jöttem.
-Igazán nincs mit de több banda háborúban nincs kedvem részt venni. Jó lesz ha felfogják hogy nincsenek terület vezetők csak üzletkötők- rázom meg a fejem. Akkor találtam ezt ki mikor a többiek épp kialudták azt a négy napot amíg nem voltam itt. Területeken belül Ben nevez ki valakit aki az üzlet kötő lesz. Tájékoztatja Bent, rendezi az adott területen történő árú adást és cserét, illetve rendben tartja a többi embert akik a területhez tartoznak. A többi ember csak al-munkás lehet. Nincsenek területek, minden összemosódik. Nem kellenek a hatalmi játszmák. Akik nem fogadják el az új szabályokat hallottak. És ma is haltak meg emiatt, nekem pedig emiatt vágták le kis híján a kezem egy erős túlzással.
-Igazából ha ezt a rendszert felállítjuk akkor túl sok hiba lehetőség nem lehet benne- feleli Dave míg arcára nyomja a jeges borsot.
-Jó lenne ha már befejeznénk- sóhajt fel Stan szintén egy zsáknyi mirelit borsó alól, bekötözött lábbal.
-Tudjuk mibe vágtunk bele- lépked mellé Zoe és lehuppan a kanapéra.
-Nem gondoltam hogy naponta három embert küldenek fejenként hogy megöljenek- rázza meg a fejét.
-Egyszer kell végig csinálni és onnantól kezdve nyugalom lesz. Ma három, egy év múlva már nulla- biccent neki Luke míg kisujját szemléli. Fáradtan helyezkedem el a fotelban, alvásra készen.
-Mikor ér ide Zayn?- kérdezi Ben az ablakból kinézve.
-Nekem másfél óra volt taxival. Neki vagy fél óra lesz vagy egy- mosolyodom el.
-Rendben- mondja halkan egy nagy sóhajtás kíséretében
-Jól vagytok?- kérdi meg egy halk hang mire felkapom a fejem és szembe találom magam Louval.
-Lou- nyögök fel és rögtön átölelem jobb karommal. A balt hagyom inkább lógni.
-Ezt nemnek veszem- nevet fel keserédesen és magához von.
-Hiányoztál- sóhajtok fel ölelésében mire hajamba puszil.
-Te is hercegnő- suttogja és még jobban magamhoz húzom. Valószínűleg most ért haza mivel eddig nem láttam itthon. Elengedem magamtól és a táskát is meglátom a kezében.
-Zayn is jön nemsokára- felelem mosolyogva és ő is elmosolyodik.
-Lepakolok- int fejével a táskája felé majd ellépdel a szobája felé én pedig vissza huppanok a fotelba. Amint leülök testem elernyed, sikítozik a pihenésért. Szemem lehunyom és mély levegőt veszek. Hagyom hogy ellazuljak, tudatom lassan válik ködössé majd végre elalszom....

~~~

Ütemes lépések, meleg test. Két kéz, ismerős kezek, ismerős érzés, ismerős illat. Szemem kinyitom és elmosolyodva vissza is csukom.
-Hiányoztál- nyafogom neki és mellkasába bújok.
-Vigyázz a kezedre- dörren rám mire kedvem alább hagy.
-Szóval neked én nem?- nézek fel rá fáradt és homályos látással csalódottan.
-De, csak éppen ideges vagyok- mondja lágyabb hangon.
-Miért?- kérdezem ásítva.
-Láttad a kezed? A tested?! Azért.- morogja nekem én pedig csak nyögök egy aprót.
-Zayn- nyafogok neki. Remélem érti a célzást hogy azt kérem hagyja abba a pasi hisztijét.
-Jade- mondja ugyan úgy a nevemet. Mély levegőt veszek míg lefektet saját szobájának ágyára. Jobb kezemmel tartom magamnál a nyakánál fogva és rántom magam mellé. Háttal terül ki egy aprót nyögve.
-Hiányoztál- mondom fáradt rekedtes hangon míg jobb oldalamra fordulok és bal kezemet mellkasára rakom és egyik lábamat is rá rakom csípőjére.
-Te is- mondja halkan és megpuszilja a hajamat majd magára ránt. Kezem kissé megfájdul de eltörpül az érzés mellett amit az vált hogy Zaynon fekszem. Nem gondolkodom csak ajkaira tapadok gyorsan és kíméletlenül bár még kissé álmosan. Nyelvem végig szánt alsó ajkán majd megharapva azt kissé meghúzom. Felmordul és hajamba túrva vissza ránt magához. Elmosolyodom mohóságán de élvezem. Szemtelenül csókolom meg míg lábaimat felhúzom és így rá ülök. Kezemet pólója alá csúztatom és végig simítok hasán mire érzem ahogy izmai megfeszülnek én pedig elmosolyodom. Kapkodva húzom le róla pólóját és lenézek felsőtestére. Szinte elolvadok és ajkamba harapok a kidolgozott test láttán. Felhajol és megcsókol és a szemeim lecsukodnak. Elszakadva tőle rángatom le gatyáját és megbabonázott sötét szemeivel végig mér. Egy könnyed mozdulattal dobom arrébb a pólómat mire féloldalas mosoly jelenik meg az arcán. Kezemmel végig simítok a fekete boxeren mire élesen beszívja a levegőt és fejét hátra hajtja- Kibaszottul hiányoztál- nyög fel amint rászorítok a már keményedő férfiasságra. Lerántom a boxert és felcsap a hasáig. Nem nyúlok hozzá csak V vonalát hintem be csókokkal. Nyelvemet nedves csíkot húzok egészen köldökéig míg szemébe nézek, felránt magához majd maga alá gyűr. Felnevetek ahogy a gatyát próbálja rólam leszedni ezért segítek neki. Testével nyom vissza az ágyra és kezével bugyimba kapaszkodik.
-Ne tépd el- szólók rá magas hangon mikor az anyag megfeszül. Elmosolyodik és letépi rólam. Szomorú tekintettel nézem ahogy a kedvenc tangám szét szakítva a földre hullik. Számat nyitom hogy szóvá tegyem mikor egy erős lökessél bennem terem. Nyitott számon csak egy nyögés jön ki és kezeimmel megszorítom a vállát a hirtelen érzésre. A levegőt kapkodni kezdem míg mosolyogva figyel majd lök rajtam még egy nagyot és én ugyan úgy felnyögök. Lassan kezd el bennem mozogni én pedig csak próbálom feldolgozni a hirtelen érzéseket. Elnyílt ajkakkal néz rám majd újra mélyebbet lök mire mellkasom megemelkedik és halkan sikkantok egyet. Újra lök egyet ugyan úgy de most ajkaimra tapad. Vadul kapok értük és tépem meg, vére kiserken mire felmordul én pedig megérzem a fémes ízt a számban amit kifejezetten élvezek. Nem húzódik el ahogy én sem, kezem megindul haja felé de megfogja csuklóimat és fejem fölött tartja őket. Lökései sűrűbbek lesznek én pedig csak lihegek alatta míg visszafogom magamat hangok terén. Véres ajkait nézem és inkább lehunyom a szemem. Túl sok inger egyszerre hogy ezt kibírjam halkan. Újabb erős lökés és csípője enyémnek ütközik. Szinte felüvöltök és ezt csak az össze préselt szám tompítja, bombaként robban bennem az érzés. Akaratlanul is ráfeszítek bennem pihenő férfiasságára mire felmordul majd felnyög és érzem ahogy megremeg bennem.
-A bugyim- szólalok meg kellő idő után mikor már össze szedtem darabokra hullott testemet.
-Hiányoztál- sóhajt fel és magához húz majd arcát a nyakamba fúrja.
-De a bugyim- mondom csüggedten az emlegetett darabot nézve.
-A szám- kuncog fel és megpuszilja csupasz vállamat.
-Egyébként, irtó sokat spórolhatunk- szólalok meg ismét pár perc múlva míg még mindig a szét tépett anyagot szemlélem.
-Mi?- kérdezi értetlenül és érzem ahogy feltámaszkodik könyökére mögöttem.
-Nem kell fogalmazás gátló se óvszer- mondom a bugyit nézve majd halkan felnevetek saját magamon.
-Jade- nyög fel mire felé fordulok mosolyogva de ő arcán is csak egy meglepődött mosoly pihen.
-Komolyan jó vagyok neked így?- kérdezem hasamra mutatva.
-Mindenhogy tökéletes vagy Jadey- simít végig az arcomon.
-De nem lesz gyereked. Vagyis hát tőlem nem..- mondom elnézve mellette.
-Örökbe fogadhatunk ha úgy érzed hogy te készen állsz, és rendeződnek a dolgok is- mosolyog rám- És az bizony az én gyerekem lesz, tőled- puszilja meg ajkaimat.
-Félek egyszer nem leszek elég így- mondom elcsukló hanggal mire sejtelmesen elmosolyodik amit nem tudok mire vélni.
-Hidd el hogy de- csókol meg lassan és bizonygatóan és amint elválik tőlem csak veszek egy mély levegőt.
-Remélem- mondom csillogó szemekkel.
-Oh Jade, tudod hogy így lesz. Könyörgöm, ki más viselne el téged?! Örökre a nyakamon maradsz.- nevet fel mire meglököm mellkasát és elterül az ágyon.
-Téged se viselne el senki- nyújtom ki rá a nyelvem.
-A fél világ adná oda legalább az egyik máját ingyen csak hogy elviselhessen- hördül fel.
-Mert nem ismernek- nevetek fel.- De nyithatnánk szervkereskedelmet akkor- mondom eltöprengve.
-Nos, akkor sajnálom. A nyakadon maradtam és elég a területek irányítása. A szerv kereskedelembe később gondolkozzunk.- rántja meg a vállát majd hasamra fekszik én pedig hajával kezdek játszani.
-Szörnyű- sóhajtok fel keservesen.
-Mi van a területekkel?- kérdezi halkan mire felsóhajtok.
-Semmi jó, durva támadások voltak. A megszerzett területet raktuk rendbe. Kisebb bandák akartak uralmat. Új rendszer van az új részeken. Területekre lesz osztva és mindegyiknek lesz egy üzletkötője aki jelent Bennek, rendezi a kereskedelmet és rendet tart. A területek össze mosódnak, nem lehetnek bandák, kisebb terület szerzők. És az üzletkötők sem vezetők. Két nap alatt rendbe szedtük London felét. A másik fele meg akar ölni minket, jó arányban vagyunk- felelem nevetve.
-Jó felépítés. Nincs benne veszély forrás. Legalábbis szerintem nincsenek benne lyukacsok. És a többiek hogy vannak? Látom te is eléggé kivagy- simít végig oldalamon mire felsóhajtok és akaratlanul is libabőrőr lesz érintése után a testem.
-Szarul, de két nap múlva majd megérted- rázom meg a fejemet.
-Kíváncsian várom- kuncog fel halkan.
-Komolyan, kivagyunk mind annyian. Pedig csak két napja vagyok itt- sóhajtok fel míg elterül mellettem az ágyban.
-Aludj- simít végig hajamon mire felnevetek.
-Azon jár az agyam hogyan kéne megtámadni a maradék terület. Először a Délit vagy a Keletit. Hány emberrel vagy csak mi heten. Milyen taktikával. Nyugatossal vagy Matt-es taktikával. Hogy az emberek akiket élve hagytunk a megszerzett területekről azok valóban tényleg elég megbízhatóak-e. Tudom hogy utána néztek de akkor is. Ha megszerezzük az egyik területet a másik minden áron pusztítani fog. És ha pusztítani akarnak majd akkor már olyan lesz mint valami sebesült állat és azt is bevállalja hogy tönkre bassza magát csak hogy mi megsemmisüljünk. De ha még sikerülne elfoglalni az egészet akkor is maradnak a kis bandák. Na meg az sem elhanyagolható hogy te itt vagy mellettem meztelenül- hadarom el főbb gondolataimat. Az elején feszülten hallgat a végén pedig csak felkuncog.
-Kezdjük az alvással- kuncog fülembe rekedtes hangján míg magához húz. Lustán hagyom hogy hátam mellkasának feszüljön és fejét hajamba fúrva magához öleljen mint egy plüsst. Szemem lehunyom és csak hagyom hogy elhagyjam magam- Anyuék imádnak- szólal meg halkan- Sajnálták hogy le kellet lépned.
-Nagyon aranyosak- felelem kissé nyomott hangon.
-A lelkemre kötötték hogy még viszlek hozzájuk szóval maradj életben- ásítja el magát mire felkuncogok.
-Jó volt ott lenni, tényleg- mondom elmosolyodva.
-A lányok is élvezték. Rólad csacsogtak vagy egy egész napon át és már az esküvőt tervezték- sóhajt fel megkönnyebbülve.
-Örülök hogy kedvelnek- vallom be a nyilvánvalót.
-Nem is értem miért ne kedveltek volna- kuncog fel.
-Lehettem volna szimplán unszimpatikus. De azzal hogy a nődnek hívtál eleve elérted náluk hogy imádjanak. Tudom hogy mit jelent nálatok ez.- kuncogok fel.
-Apa?- kérdezi kissé feszengve.
-Anyud is- mondom össze fonva ujjainkat, könnyedén akasztja össze enyémekkel ujjait majd mellkasomhoz vonom kezemet az övével együtt.
-Szóval akkor már tudod mit is jelent ez nekem- mondja nyugodt hangon.
-Igen Zaynee- kuncogok fel és hallom ahogy ő is felnevet.
-Inkább Aludj- suttogja karcos hangján a fülembe és kiráz a hideg.
-Igenis főnök- motyogom és átadom magamat valami mennyeinek...

~~~

Álmosan, fáradtan és fájósan egy melegítőben és egy bő pólóban csoszogok el a konyháig.
-Jó reggelt Hercegnő- motyogja rosszabb állapotban Ben mint én.
-Reggel van?- kérdezem körül nézve.
-Este hét- mondja a bögréjében kavargatva valamit. Több mint valószínű hogy az a valami kávé. Erőtlenül nyitom ki a hűtő ajtót és felhúzott szemöldökkel kezdem bámulni az egy darab romlott joghurtot.
-Ez egy szar vicc?- nyögök fel kivéve és megbizonyosodva róla hogy már saját személyisége is van és holnap után akár magától is ki tudna jönni a hűtőből társalogni velünk a katicák párosodási szokásáról.
-Én is néztem- nyög fel.
-Nincs kedved elmenni boltba?- kiállt nekem be Niall mire felhördülök.
-Épp London maffia világát próbálom egyesíteni és én menjek boltba?!- ordítok ki becsapva a hűtő ajtót.
-Legalább összesen tizenkét órányi dal kottáját és szövegét kell tudnom fejből és lányok millióinak kell megfelelnem és én menjek boltba?!- Üvölt vissza.
-Kapd be Niall- csoszogok ki hozzá morcosan.
-Az enyém is életveszélyes munka- tartja maga elé védekezően a kezeit- És fárasztó, fizikailag és mentálisan is- dől el a kanapén.
-Ezért nem hozok sütinek valót- mondom míg felcaplatok a szobába ahol Zayn alszik. Gyorsan surranok a fürdőbe egy gyors össze állítással majd már újra Niall mellett vagyok.
-Nincs nektek most turné vagy valami?!- kérdezem össze húzott szemöldökkel.
-Nem rég volt vége, csak néhány van itt a közelben. Termelői szakaszban vagyunk szóval még nem kopunk le- villant rám egy ezer wattos mosolyt mire össze borzolom a haját majd kilépek és hazudnom kellene ha azt mondanám nyárra emlékeztet az idő járás. Lévén a nap már látszik hogy elindul lefelé és ahhoz képest hogy csak alig fél nyolc igen is korán kezd sötétedni. Nem mintha bánnám, még mindig élek halok az éjszakákért és a sötétségért. Lassan hajtok el a kocsival, nem sietek sehova. Utam ahhoz a bolthoz vezet amit ismerek is. Annyi minden bezárt, átköltözött vagy megnyílt a négy év alatt hogy még nem igen vagyok tisztában minek a hol létével. Könnyedén parkolok le majd miután behúztam a kézi féket is kiszállok. Hajamba túrok és egy sóhajtással átkocogok az úton. Az ajtót kinyitom és megszólal felettem a szélcsengő. Elveszek oldalról egy kosarat és karomra akasztom míg besétálok az első sorba. Halk zene szól én pedig az üdítőket nézem. Leveszek egy párat és a kosárba rakom ami már csak ezektől is remek súlyra tesz szert. Könnyedén dobálok még bele lisztet, cukrot, sajtot, felvágottakat és kenyeret is. Szinte a fél bolt már a kosaramban púposodik. Cuppanó hang, bakancs. Testemen végig fút egy pánik roham és gyorsan sietek át a másik sorba. Halkan rakom le kosaramat majd felnézek. Előbb látom meg a fegyver csövét mint a kezet ami tartja.  Oldalról felkapok egy konzervet és már hozzá is vágom míg átfutok egy újabb sorba. Halkan kapom elő a telefonomat heves szívveréssel és Zaynt tárcsázom. Halom a bakancs cuppogó halk hangját ahogy a hideg kőhöz ragad. Leveszek egy lisztet és feltépem a tetejét míg a telefont továbbra is fülemhez tartom. Nem várom meg hogy ő lásson meg engem így kilépek és arcába szórom az egészet.
-Baszdmeg- kezd prüszkölni és törölgetni szemeit. A vonal megszakad én pedig nem értem miért. Értem hogy alszik de a telója általában fel van hangosítva. A következő embert hívom akiben bízom hogy felveszi. Ben. Előttem az üveg üdítő kilyukad és folyni kezd belőle a ragacsos lé. Gyorsan vetem földre magam és gurulok át a nagy vas szekrény alatt a másik sorba. Telefonom csörög de Ben sem szándékozik felvenni és ekkor inkább már mérgesen zsebre vágom. Felegyenesedem és mérgesen veszek egy levegőt. A fegyveres fazon befordul én pedig cselekszem. Kezét a vas tartónak csapom mire a fegyver kihullik. Könnyed mozdulattan rúgom el a sok polc alatt. Fémes hangja sokáig kísért míg nem csapódik a falnak. Megragadom fejét és azt is a fém polc oldalának csapom. Felnyög de nem érdekel. Rá rúgok térdére ami kifejezetten csúnyán vissza hajlik és úgy is marad. Felordítva elesik a földön és meg hasba rúgom. Elterül háttal én pedig már rajta vagyok. Nyakát szorítom addig amíg nem érzem a reccsenést kezeim között és végre elernyed a teste. Lihegve esek ki szinte a boltból és tántorgok át az úton hogy elérjem a kocsit és haza húzzak.
-Vigyázz!- üvölt fel egy ismerős hang mire oldalra nézek de ezzel együtt a fényszórókat is meglátom amik inkább gyorsulnak felém. Lehajolok majd csak simán egyenesen felugrom és lábaimat is felhúzom. A szélvédő üvege a lábamnak csapódik mire testem a tetőre esik és fejem hangosan koppan. A világ elhomályosul ahogy a levegőben megpördülök, testem nem irányítóm csak hallom a sikítást majd saját testem becspodásának hangját is és ennyi kell a sötétséghez ami elragad engem fel sem fogva történteket...