Második Évad: Ötödik Rész

Kukuucs! Íme a beígért szerdai rész:3 Remélem Zayn felé megenyhültök egy kicsit:D Köszönöm az előző részhez a sok komit:3 Remélem ehhez is jön legalább annyi^^ Imádás van, jó olvasást! Komizni, pipálni, Feliratkozni ér!xoxoDestiny



Lassan kortyolgatom a vizet míg Ben vizslat.
-Ha elmondok valamit ígérd meg hogy nem mész ki és nem ölsz meg senkit- nézek fel rá mire felhúzza a szemöldökét.
-Mi?- kérdez vissza értetlenül.
-Én voltam itt mikor Perriebe botlottam aztán leütöttem Zaynt de nem ez a lényeg- kezdek hadarni mikor látom hogy erei kiduzzadnak.
-Nekünk azt mondta hogy egy férfi volt- kezd el hörögni mire lerakom a poharat és oda lépek elé. Kezét a kezembe fogom. Inkább hogy ne tudjon kirohanni mintsem hogy nyugtassam ezzel.
-Szóval kissé össze szólalkoztunk. És gondolom hallottátok mikor azt mondtam megölöm neki az ajtóban- mondom fintorogva mire bólint egy aprót- Csak azért nem tenném meg mert Zayn őt választotta. Ha vele boldog hát...-szavam elakadt mire veszek egy mély levegőt és kifújom- Ha boldog vele akkor én elfogadom. Majd túlteszem rajta magam de emiatt nem ölném meg.
-Szóval mit tett Pezz? Nem ígérem hogy nem megyek ki megölni- mondja míg fintorogva rám néz és én elmosolyodom.
-Kikotyogott egy kis titkot- mondom ajkaimat beharapva. Látom amint kíváncsian vizslat- Fogd vissza magad, komolyan. Meg foglak állítani ha ki akarsz menni- mondom neki figyelmeztetően és látom ahogy elkomorul az arca.
-Jade mi a...
-Ő volt az aki hátba akart lőni. Ő volt aki vállba lőtt hála a csengőhangjának és onnantól tudod a történetet- hadarom el és látom amint szemével rám mered, muszáj volt valakinek elmondanom. Nyakán az ér kidudorodik, állkapcsa minden izmával együtt megfeszül. Már tudom, tudom hogy egy másodperc és megfordulva kimegy hogy megölje a lányt. Látom ahogy agyában pörögnek az események és felfogja mit mondtam majd szinte látom a végbe menő változást, a robbanást.
-Zayn!- kiáltom el magam rögtön és már Ben karja után nyúlok. Kissé vissza rántom és elé állok de így haladt előre. Kezével lökne arrébb de hárítom és kitámasztom a lábam.
-Nyugodj meg!- ordítok rá de csak eltökélten rám néz.
-Menj az utamból- hörgi is mögöttem át néz. A többiek mindent láthatnak innen már aminek nem örülök. Nagyon nem,
-Zayn állj be Perrie elé és véd me..-eddig jutok Ben olyant tesz amire nem gondoltam volna. Ökle hasam felé száll. Lazán védem ki és intézek felé egy rúgást amit ő véd le könnyű szerrel.
-Ezek után még megvédenéd?!- ordít a képembe mire ledöbbenek. Tulajdon képen nem de Zayn őt szereti szóval fájdalmat okozna neki. Én viszont nem engedem hogy ez megtörténjen.
-Nem őt védem. Zaynt védem. Ő Perriet szereti nem kell hogy agyon verd mindenki előtt. Azt sem akarom hogy a többiek megtudják- válaszolom neki gyorsan mire hallom hogy valaki egy nagyot nyel.
-Mit?- kérdezi rögtön Lou mire megforgatom a szemem. Ben ezt a pillanatot választja és kilép oldalra de vele mozdulok. Állára mérek egy apró ütést mire vissza tántorodik.
-Az egész nyugati részt tönkre vágtam, nem hiheted hogy átjutsz rajtam ugye?- kérdezem komolyan Bentől mire izmai kiengednek és csak áll. Néz rám és áll egy helyben, kitisztult az agya.
-Takarodj ki a házamból- néz Perriere aki ijedten megbújik Zayn megfeszített teste mögött- És most már az én halál listámon is fent vagy nem csak az övén- morogja neki és látom amint lesápad.
-Megtudhatnám mi történt?- kérdezi Zayn rekedtes hanggal és a szívem meghasad. Újra. Nem tagadja hogy őt szereti, titkon reméltem hogy majd ellenkezni fog és végre hozzám szól de még ezt sem tette meg. Hozzám sem szól négy év után.
-Óh csak annyi hogy az a szőke..- Ben szinte ordít mikor egy fáradt mozdulattal kezem a szájára helyezem és megrázom a fejem miszerint ne tegye. Gyengéden emeli kezemet le és szorítja meg- Annyi szerencséd van hogy Jade itt volt. Komolyan, minden lelkiismeret nélkül törtem volna ki a nyakad- sziszegi szavait Perrienek.
-Ezért nem akartam vissza jönni- szólalok meg halkan mire Ben rám kapja a tekintetét- Felmennék a szobámba. Ha még az az enyém és nem zavar de mehetek akár a..
-Menj nyugodtan- bólint aprót és én megsemmisülve elindulok fölfelé. Nem érdekel mi fog ott lent történni. Nem érdekel, és miért érdekelne? Hogy gondoltam hogy vissza jövök? Csak mert önző voltam, azért jöttem vissza. Nem kellett volna. És Zayn? Könnyeim megerednek míg benyítok a szobába. Az ajtót kissé gyorsabban csukom be mit tervezem ezért hangosan csattan. Hátamat neki vetem majd lecsúszok és csak bámulok magam elé míg próbálom vissza tartani a könnyeimet. Mit kellene tennem? hogy kéne viszonyulnom Zaynékhoz? Miért nem szól hozzám egy szót sem?! Halk kopogás az ajtómon de hogy ki az azt nem tudom. Nem csinálok semmit csak ülök ott az ajtó tövében tovább. Nincs erőm felkelni innen és nem is akarok. Újabb kopogás mire aprót sóhajtok.
-Nem tudom ki vagy de nem vagyok olyan állapotban hogy lefolytassunk egy beszélgetést- nyögöm halkan.
-Baszki Jade, engedj be- szólal fel halkan egy rekedtes hang. Fejem hátra hajtóm és nem szólók semmit. Erősen löki be az ajtót ezzel engem is megtaszítva az ajtóval. A kis résen amit csinált bejön majd vissza zárja és kulccsal is bezárja míg én csak alulról érzelem mentes arccal figyelem őt. Nézem ahogy karjaiban megfeszül az izom ahogy elfordítja a kulcsot majd vesz egy mély levegőt és hátrébb lép egy lépést. Száját szólásra nyitja mire leintem egy fájdalmasan szomorú mosollyal.
-Nem kell mondanod semmit. Sok boldogságot- nyögöm ki míg inkább lábait nézem. Hosszú izmos lábak. Mélyet nyelek majd oldalra fordítom a fejem. Eddig azt akartam beszéljen most már az ellenkezőjét. Ne akarom hogy akármit is szóljon hozzám mert az csak fájni fog. Hisz mit mondhatna? Szereti Perriet és engem már nem...Ennél még a hallgatása is jobb.
-Jade- nyögi újra a nevemet kétségbe esetten mire felnézek rá és elhallgat. Lassan sétál a velem szembe lévő falhoz és háttal lecsúszik rajta. Egyik lábát kinyújtja míg a másikat felhúzza magához. Én mind két térdemet átölelve ülök. Legszívesebben magzatpózban feküdnék egy teljesen sötét szobában hangosan zokogva. És a tervemben most megzavart Zayn. Ráadásul csak azért zavar hogy ide jött mert tudom mi lesz a vége. Tisztázza hogy Pezzt szereti. Fejét a halnak veti és csak néz.
-Boldog vagy vele?- csúszik ki a számon mielőtt észbe kapnék. Tekintete elnyílik majd oldalra pillanat- Értem- mondom halkan mire újra rám néz.
-Semmi nem mondtam- ejti ki lassan a száján. Szinte ez az első amit hozzám szólt négy év után azon kívül hogy basszam meg és a nevem.
-Miért vagy itt?- kérdezem a már úgyis minden mindegy alapon. Apró mosolyra rándul a szája.
-Ne hidd hogy nem szeretlek- néz rám mire a gyomrom bukfencezik egyet.
-Ne csináld- nyögök fel mire értetlenül rám néz és én felállok.
-Mit?- kérdezi meg míg én elfordulok tőle és fejem az ajtónak döntöm.
-Most jön az a rész hogy én szeretlek csak Perriet jobban és lehetünk barátok. De mély nyomot hagytál az életemben és emlékezni fogok minden elbaszott kicseszett percre. Szóval ha ezt akarod eljátszani mehetsz is és spórold meg az idődet.- morgom magam elé. Megint mérges leszek. Annyi érzelem dúl bennem hogy szinte már felrobbanok. Nem bírom én ezt.
-Perrivel járok. És egyszerűen nem tudom mi lenne a helyes- suttogja halkan míg meghallom a hangját közel hozzám. Lassan fordulok meg és lehelete szinte keveredik az enyémmel.
-Menj hátrébb- mondom halkan a szavakat míg ő az arcomat fürkészi.
-Miért?- kérdezi míg közelebb hajol hozzám. Teljesen felpréselődök az ajtóra és elfordítom a tekintetem.
-Mert barátnőd van. És viszont szerelmes vagyok beléd és nem túl könnyű tartoztatni magam- nyögöm ki míg szívem olyan gyorsan ver hogy félek meghallja.
-Ki kérte hogy tartoztad magad?- kérdezi egy apró mosollyal az arcán. De én nem tudom megtenni. Nem tudom őt megcsókolni. Akarom is és egyszerűen taszít is.
-Barátnőd van- ejtem ki míg ajkaira nézek- Déjá Vu- ejtem ki számon míg újra szemébe nézek.
-Miattam nem jöttél vissza rögtön?- kérdezi halkan. Nem tudom miért suttogunk. Talán mert túlságosan bensőségesen vagyunk. Fogalmam sincs neki milyen lehet négy év után ez.
-Egy kicsit is legalább hiányoztam?- kérdezem figyelmen kívül hagyva az ő kérdését. Látom amint szemébe könny gyűlik és tudom a választ. Keze csípőmre simul és megszorítja azt. Látom ahogy lehajtja a fejét és szinte tudom hogy mennyire hiányzott ez neki és én még sem értem meg. Kezeimet nyaka köré fonom és megölelem őt. Szorosan húzom magamhoz, szinte mindenünk össze ér és ő csak erősebben von magához.

-Annyira hiányoztál- mondja elcsukló hanggal mire arcom nyakába fúrom és mélyet szippantok férfias illatából. Szinte érzem hogy négy évig hiányoltam ezt még ha nem is voltam magamnál. Meleg bőre olyan jó érzéssel tölt el hogy egy pillanatra arról is elfeledkezem hogy barátnője van. Szája nyakamra vándorol és én megremegek ahogy ajkait végig húzza nyakam vonalán. Jól esően felmordul majd megszívja a bőröm és én jobban hozzá tapadok mint valaha eddig bármikor. Combjaim alá nyúl és megemel én pedig rutinosan fonom lábaimat dereka köré. Akárcsak régen. Halkan zihál míg derekamat fogja és a szemembe néz. Látom tekintetében az én szomorú pillantásomat. Mit akar csinálni? Megcsókol? Akarom hogy megcsókoljon? Ő meg akar csókolni? Szabad ezt nekünk? Keze fenekemre csúszik és ott tart meg engem továbbra is a szoba közepén és csak nézzük egymást halkan kissé zihálva egymás közelsége miatt. Lassan mozdulok nyakához és lehelek rá apró puszit. Érzem ahogy megremeg még sem félek hogy esetleg ledobna. Tudom hogy megvédene engem mindentől.
-Szabad?- kérdezem halkan megremegő hanggal mikor kissé meghúzom fogaimmal nyakán a bőrt. Halkan mordul egyet és én ezt igennek veszem. Számat rögtön a legérzékenyebb pontja felé irányítom. Kulcscsontja felett jobb oldalt. Vadul tapadok bőrére és szívom meg.
-Jézusom- nyögi fülembe míg kezeivel meg markolja fenekem. Kulcscsontját megharapom majd apró puszikkal hintem be. Kezemmel hajába túrok ami számomra már külön élvezet és hátra feszítem fejét. Aprót nyög de már nyakán vagyok. Nyelvemet végig húzom az ívén egészen a füléig majd kissé megharapva azt meghúzom. Érzem ahogy megindulunk és pár másodperc múlva már hátam a falnak csapódik. Nem gyengén de azt hiszem nem is bánom hogy nem gyenge velem. Élvezem a mérhetetlen erejét. Fejem elhúzom a már most meglátszó szívás nyomtól és fekete szemeibe nézek. Épp hogy csak előre hajolok ahogy ő is és szánk már majdnem össze ér míg egymás szemét fürkésszük.
-Fogalmam sincs mit csinálunk- jelentem ki és megremegek ahogy számhoz ér a szája. Tekintete elcsigázott és látom rajta hogy ő sem tudja.
-Déjá Vú- jelenti ki most ő mire apró mosolyt fut át rajtam.
-Meg akarlak csókolni- mondom szomorúan míg végre ismét elveszhetek barna szemeiben amik fájdalmasan csillognak.
-Ba..barátnőm van- dadogja zavarodottan mire lehajtom a fejem. Jobban fáj ez mintha azt mondaná legyünk csak barátok. Mellkasomban a nyomás nő és máz fizikailag kezd fájni.
-Tegyél le- kérem halkan megremegő hanggal míg egy pillanat alatt térek vissza a zord valóságba. Semmi nem történik továbbra is ott tart görcsösen magához szorítva- Zayn- lehelem halkan de már nem nézek fel rá- Elengedtél. Nem baj. Komolyan-mondom míg mosolyogva felnézek rá. Elnyílt ajkakkal figyel- Négy év sok idő de az én helyzetem ne nehezítsd meg hogy ezt csinálod. El kell hogy felejtselek és úgy hogy alig pár centire van a szád a számtól nem segít. Pezznek sem segít. Senkinek nem segít- hadarom el kis mondanivalóm és nyelek egy nagyot hátha a gombócot a torkomban magával viszi. Életem legrosszabb és fagyosabb mosolya még mindig ott virít arcomon de érzem amint közben egy könnycsepp is kicsordul, nem bírom.
-És ha nekem jó?- kérdezi halkan mire megrázom a fejem és felnézek rá.
-Előröl kezdődik? Mint mikor megismertelek? Zayn te már választottál- nyögöm ki és mellkasára rakva a kezemet el akarom tolni magamtól.
-Meghaltál- jelenti ki olyan halkan hogy abban sem vagyok biztos nem-e a képzeletem játszik velem. Könnyes szemmel nézek fel rá és akkor látom meg hogy jó pár könnycsepp csordul végig arcán. Hangtalanul folynak végig a tökéletes arcán.
-Élek!- mondom kikelve magamból- Rohadtul itt vagyok!- mondom míg ellökőm ott olyan erővel magamtól hogy én a földre esek míg ő a szemben lévő falnál tud csak megállni. Elképedve néz rám én pedig csak felhúzom a térdeimet és rá hajtom a fejem- Nem haltam meg- hüppögőm saját ölembe.
-Jadey- szól lágyan és hallom ahogy felém lépked.
-Ne hívj így!- szólók rá éllel a hangomban. Nem, többé neki sem tűröm el hogy így hívjon.
-Ne csináld- nyögi és leguggol elém.
-Én? Én ne csináljam? Te mit csinálsz Zayn?- kérdezem értetlenül míg lehajtja a fejét és leül velem szembe. Lábait szét tárja és a bokámnál fogva húz magához. Mint egy majom úgy csimpaszkodom rá míg ő szorosan tart pedig gyűlölöm őt.- Nem tudom hogy küzdenem kellene érted vagy sem- szipogóm fekete felsőjébe és a méreg csalódott dühbe megy át bennem.
-Én is így vagyok ezzel- mondja halkan.
-Akkor ennyi volt?- kérdezem kis híján nyüszítve.
-Nem tudom mit akarok- nyögi ki mire még jobban hozzá bújok.
-Mi történt a négy év alatt?- kérdezem mire érzem ahogy megrázza a fejét. Nem ilyen volt, szeretett. Talán ez az egyetlen ami megváltozott benne és ez fáj a legjobban is.
-Feladtam- ejti ki pár perc után és szinte érzem a fájdalmát ahogy magához ölel. Keservesen és reményvesztetten.