Második Évad: Tizenharmadik Rész

Kukucs. Azért hoztam részt hogy írjak nektek mivel rész nélkül nem nagyon szeretek.
1. Remélem mindenki örül az új résznek.
2. Volt ugye egy szavazás ahol jelenleg 41 szavazat van.
Nos, nem értem miért lenne nehéz feliratkozni. Van 32 feliratkozom ami komolyan mondom számomra nagy szám, de a szavazásoknál van hogy megütöm az ötvenet. Értem hogy várjátok a részeket és egyre többen komiztok mégis kevésnek tűnik ezekhez a számokhoz képest. De még csak pipálni se pipáltok pedig valljuk be szerintem az azért tényleg nem megerőltető. Tudom hogy ezt most egy író hiszti amit itt lecsapok csak felidegesített. Ezentúl nem csépelem a szót hogy iratkozzatok fel komizzatok stb stb mert kétlem hogy hatna valamit. Következő rész vagy szerdán vagy hétvégén. Jó olvasását xoxoDestiny



-Szóval mert lefeküdtem melléd elmosolyodsz?- kérdezi hitetlenkedve mire megrántom a vállam hetykén.
-Te másztál rám- mutatok rá mire feláll és rám néz az üvegen keresztül.
-Te nem látod magad hogy mosolyogsz rám- dörren fel mire újra elnevetem magam. Kilép a zuhanyzóból és felém tart míg én elkezdek hátrálni valamerre. Gyorsan ér utol és jég hideg kezeivel a falnak szorít csuklómnál fogva.- Vicces?- kérdezi rekedtes hanggal mosolyogva.
-Attól beindulsz hogy rád mosolygom, szerinted?- kérdezem tőle mosolyogva mire száját beharapja és szeme felragyog. Testével nekem feszül és egyik lábával lábaim közé lép- Baj lesz- rázom meg a fejemet.
-Mintha te nem akarnál végre szét tépni- nevet rám.
-Honnan veszed hogy szét akarlak?- kérdezem felhúzott szemöldökkel mire csak újra elneveti magát.
-Az előbbi ágyas jelenetből következtetek rá- mondja rám nézve egy győztes mosollyal.
-A pillanat heve- incselkedem tovább mire letekint kettőnk közé majd vissza rám.
-Azért ver úgy a szíved is mert a pillanat heve volt?- kérdezi mire számat össze préselem.
-Nem mintha rólad nem lehetne ugyan ezt elmondani- nyögöm ki mire oldalra pillanat és elmosolyodik.
-Tényleg baj lesz- motyogja de testével csak jobban a falnak nyom.
-Mindig baj lesz ha ketten leszünk egy szobába- nyögöm ki míg csak arra tudok figyelni hogy orra orromhoz ér.- Mindig bejössz ha egyedül vagyok, le kéne erről szoknod és akkor nem történne ez- suttogom ajkaira. Kezeit végig futtatja combomon míg az én kezem mellkasára szorul és vizes pólóját szorongatom. Jég hideg bőre sem tud lehűteni, és az sem érdekel hogy össze vizez jelenleg.
-Akarom hogy ez történjen- pillant rám lustán és szívem még hevesebben kezd dobogni. Látom hogy elmosolyodik és tudom hogy észre vette- Halott kis cicák- nevet rám mire fintorra húzom a számat.
-Neked nem nehéz hogy ne csókolj meg?- kérdezem míg újra letekintek szájára és már remegek azért hogy megcsókolhassam.
-Ne mond ki ezeket hangosan- dönti fejét a vállamra és én csak lehunyom a szemem. Kezemet megfeszítem és ellököm magamtól. Értetlenül bámul rám és én csak nézek rá.
-Nem tudnám magam vissza fogni hogy ne tegyem meg szóval jobb ha tartod a távolságot- hadarom el egy szuszra és lassan bólint. Kisétálok mellette és hassal elfekszem az ágyon. Az ablak felé fordulok és a kinti környezetet kezdem nézni. Esik az eső és fúj a szél. Tipikus idő járás, legalább valami nem változott. Kezeimet magam elé húzom és csak bámulom a kinti vihart. A fák hajlását, ahogy a szél csavarja őket. Az eső kopogása az ablakon és ahogy lefolynak a cseppek. Az ágy besüpped mögöttem de nem nézek fel. Zayn magához húz ismét a csípőmnél fogva és érzem ahogy könyökén megtámaszkodva nézi ő is az ablakon keresztül elénk táruló természetet. Keze vizes ahogy hátam is kezd elázni vizes holmijaitól de nem bánom.
-Miért nem szóltál?- kérdezi halkan mire hátara fordulok és felnézek barna szemeibe.
-Miről?- kérdezem szemöldök felvonva. Tenyerét hasamra csúsztatja és libabőrös leszek.
-Hogy megfenyegettek. Nem értem miért nem szóltál nekünk- mondja komoran és engem fürkész. Fejem elfordítom és újra a kinti világot kezdem szemlélni- Jade- szól halkan és kezével vissza fordítja arcomat.
-Mert az az én ügyem volt. Én mentem oda, én kevertem magam bajba. Én léptem ki és az én döntésem volt. Én döntöttem arról hogy nem érdekel hogy megfenyegetett mert mindig meg vagyok fenyegetve- hadarom el és rezzenéstelenül hallgat.
-A nyugati fenyegetése kissé más mint az átlagos- válaszolja rögtön.
-Nem kéne tudnod hogy más- biggyesztem le ajkaimat arra gondolván hogy ő is belekeveredett.
-Csak törődj bele- húzza fintorra száját.
-Nem is értem hogy engedhették a többiek ezt meg- mondom mérgesen.
-Nem engedték meg, ellenzik. A mai napig. Abban bíznak hogy te megversz és észhez térek... csak egy bökkenő van ezzel- rántja meg a vállát és most ő mered ki.
-Mi?- kérdezem meghökkenve mire elmosolyodik.
-Négy évig dühös voltam- rántja meg a vállát- Ben meg egyre nagyobb fejes és most már a legnagyobb. Kiképeztek Jade. Nem tudsz megverni- néz rám játékosan csillogó tekintettel mire engem elkap a pulyka méreg.
-Kissé beképzelt lettél Malik- nevetem el magam- amint össze kaparom a testem eldönthetjük- mutatok rá felhúzott orral mire elneveti magát.
-Esélyed sincs- nyújtja ki rám a nyelvét mire megforgatóm a szemem. Az ajtó kirobban és én gyorsan elhúzódnék de az ő keze vissza nyom az ágyra. Tekintetem félve vezetem az ajtó felé ám ott csak Ben áll.
-Én sajnálom a leginkább ha elcsesztem valamit de van egy kis megbeszélni valónk- jelenti ki felmérve a helyzetet. Zayn felül az ágyon és én is. Kezét hátamra simítja és úgy segít felülni.
-Bizony van. Zayn jobb lett nálam?- hördülök fel mire Ben szemöldöke felszalad majd elröhögi magát.
-Majdnem minden a régi- csapja össze kezeit majd levetődik ő is- Miért vagy vizes?- kérdezi végig mérve Zaynt mire elnevetem magam és kíváncsian rá nézek.
-Máskülönben megcsaltam volna Perriet- feleli egyszerűen mire Ben eltátja a száját és rám néz. Érzem ahogy elpirulok de mégis elönt a büszkeség.
-Oké- mondja lassan majd megrázza a fejét- Én vezetem az északit ez tiszta mindenkinek- néz rám mire megforgatom a szemem és bólintok- Fasza, nos én vagyok a fő fejes de elegem van a terület ingadozásból. A tervek fele jön össze rajta ütések miatt, most hívtak hogy egy újabb szállítmányt megtámadtak.- rázza meg a fejét- Fegyver, drog egyszerűen lehetetlen már. Mindenki keresztbe tesz a másiknak.
-Nem fog menni- vágom rá rögtön mire Zayn elneveti magát.
-Egyedül nem. Kell egy kis elit csapat és miénk lehet London. Nyugi is lenne, a piac fellendülne minden ágazattal és emberek se halnának halom számra. Plusz nem lenne az ami veled. Ki nyírom a nyugatit ez volt az utolsó lépése- dörmögi és rám néz mire össze rezzenek.
-Ugye tudod hogy ennek elég elit csapatnak kellene lennie hogy megvalósuljon a terved- húzza fel a szemöldökét Zayn és szinte látom ahogy előbújik belőle a komoly bérgyilkos és tetszik. Legszívesebben lábon lőném magam de baszki tetszik!
-Bizony- mosolyodik el Ben és össze dörzsöli a kezét.
-Nem- vágom rá rögtön elnyílt szemekkel- Nem, te hülye vagy. Nem. Ő semmi kép nem- mutogatok hevesen Zaynra mire az megfogja a kezem és hátam mögé feszíti. Szám elnyílik majd kibillentem magam ülő helyzetemből és lábbal lenyomom az ágyra.
-Ezért kelletek ti- mondja nevetve mire felnézünk rá kissé kicsavart test helyzettel- Külön is jók vagytok és talán, nagy talán- néz ránk fintorogva- együtt is tudnátok dolgozni.
-Hárman ehhez édes kevesek vagyunk- mondja Zayn míg hagyom hogy felüljön és ő elengedi a karomat.
-És itt jön képbe még egy pár ember- mosolyodik el- Lukey és Davidke- csapja össze tenyerét mire kirobban belőlem a nevetés.
-Lukey?- kérdezem- Ez hogy jött?
-Le Zayneezott- rántja meg a vállát Zayn.
-Oh Zayn- mondom gügyögve és össze borzolom a haját. Megforgatja szemeit és fintorogva rám néz mégis elneveti magát- Várjunk- ráncolom össze homlokomat- Dave él?! Tudjátok hol van?- kérdezem rögtön és látom amint Zayn szemei kissé elnyílnak.
-Ami azt illeti ő mondta el hol vagy- vakarja meg a tarkóját Ben- Addig mi se tudtuk- teszi maga elé a kezét védekezően rögtön. Hümmögök párat majd újra kitekintek az ablakon.
-És szerinted mi öten elegek vagyunk Londonhoz?- neveti el magát Zayn keserűen mire én is felpillantok.
-Természetesen- hördül fel- Benne vagytok? Fasza akkor majd a részleteket amint ide ért Luke- mosolyog ránk.
-Ide jön?!- kérdezem lelkesen.
-Igen, Amerikában volt egy ügye de azt mondta holnapra elvileg már vissza jön- mondja.
-Ezzel beleegyeztél- néz rám Zayn kikerekedett szemekkel.
-Még jó hogy beleegyeztem. Ben csak szarban lenne nélkülem- nevetem el magam.
-De én is benne vagyok és te velem elvileg nem dolgozol- mondja hűvösen.
-Mint mondat bele kell törődjek. Ez nem azt jelenti hogy nem lövök le egy kilométeres körzetben mindenkit körülötted de elfogadom ha ezt akarod. Nem tudom megmondani mit csinálj és jogom sincs hozzá- rántom meg a vállam. Ben össze zavarodva néz minket.
-Van hozzá jogod- förmed rám Zayn mire csak egy ugyan kérlek tekintetek vetek rá.
-Rosszabbak vagytok mint a gyerekek- morog ránk Ben.
-Négy év kimaradt a személyiség fejlődésemből- védekezek gyorsan mire csak kinéz az ablakon és vesz egy mély levegőt.
-Luke benne lesz, Jade benne van és akkor én is. Zayn te benne vagy?- néz rá mire ő rögtön bólint- Akkor már csak Davet kell felhívni. Garantálom hogy holnapra itt lesz és akkor mehetünk is az első közös feladatra- ragyog fel az arca mire unottan megrántom a vállam. Zaynnal együtt dolgozni? Fura lesz. Az ajtó kicsapódik és érdeklődve oda fordulok.
-Tudnál adni egy cigit kicsim?- kérdezi mosolyogva Perrie. A vérem megfagy ahogy mosolygós arcára nézek. Zayn sápadtan rám néz. Feláll és a gatyája hátsó zsebébe nyúl. Fém dobozt varázsol elő és át nyújt a lánynak egy szálat. Minden izmom megfeszül, oda hajol a lányhoz mire az látom hogy reszketni kezd és gyorsan eltűnik onnan.
-Menj ki- felelem halkan mire mind két fiú rám néz de engem elönt a méreg. Nem mondhatja komolyan.- Kifelé, mind ketten- állok fel zord tekintettel.
-Ben menj ki- szól halkan Zayn mire értetlenül ránk mered majd feltartott kezekkel kisétál.
-Te is- mondom neki mérgesen- Takarodj ki innen- emelem fel a hangom nem de nem mozdul az ajtóból. Mérgesen indulok meg felé és csak semleges tekintettel méreget. Nagyot taszítanék mellkasán de könnyen téríti el kezeimet így mellkasának csapódom. Kezeivel mintha átölelne meg fog. Fordul velem egyet és lábával berúgja az ajtót. Túl mérges vagyok a józan gondolkodáshoz.
-Csak menj ki innen- szűröm ki fogaim között és el lépek előle- Tudod mit?!- tárom szét karjaimat- Csak mond hogy te szoktattad rá őt és nem ő téged- mondom életem legkomolyabb tekintetével míg érzem ahogy lassan felszivárog a sötétség. Soha nem éreztem még hogy így jönne elő bennem.
-Ő engem. De segített és ezért nem vetettem meg- feleli halkan mire hátat fordítok neki és arcomat elrejtem kezeimbe- Jade abba hagyom. Megígértem- leheli ki és hátulról átölel de kitépem maga karjai közül és kirontok az ajtómon.
-Ben!- ordítja el magát Zayn. Nem fútok, nem csinálok semmit csak sétálok. Megkeresem és megölöm. Nyugodtan.
-Ennyi volt Zayn, vagy megölöm Perriet és hagyod. Vagy megölöm Perriet és elmondom azt is miért ölöm meg a többieknek- morgom neki hátra és leérek a nappaliba.
-Jól vagy Jade?- mosolyog rám Ems és meglátok a kezében egy kisebb kést.
-Tökéletesen, soha jobban- mosolygok rá és kikapom kezéből- Hol van Perrie?- kérdezem megindulva az erkély felé. Zayn pattan elém és látom szemében a félelmet.
-Takarodj- felem neki hetykén de nem tesz semmit. A kés nyelével nyakának hajlatába ütök mire össze rogy és feltépem a terasz ajtaját. Ott van, szívja a cigit a kisebb tető alatt.
-Hogy lehetsz ekkora gerinctelen mocsok?!- ordítok rá.
-Hogy mi?- kérdezi tőlem mosolyogva. A kést ellendítem és Zayn felordít de csak a füves cigit kapom ki kissé stílusosan ezzel a szájából.
-Rászoktatod a fűre? Milyen ember vagy te?- szorítom a falnak míg szánakozva nézem.
-Nem kellet rászoktatni- mosolyog rám mire nyakánál fogva most én nyomom a falnak.
-Eltűrök mindent Perrie. De ezt nem- rázom meg a fejem- Zayn takarodj be- felem oldalra rá se nézve a fiúra. Meg sem mozdul.
-Zaynee- nyögi ki kezeim alatt mire enyhítek szorításomon. Közel hajolok füléhez arra az oldalra hol Zayn nem láthatja az arcomat.
-Össze jöhetsz vele, elfogadom hogy téged szeret és téged választott. Még támogatlak is és nem mondom el a mocskaidat. Le is lőhet, meg próbálhatsz megölni nem érdekel- suttogom neki- Kint hagyhatsz megdögleni az ajtó előtt, mosolyoghatsz a szenvedésemen és kínozhat. De Zaynt rászoktatod a drogra?!- kérdezem erőteljesebben suttogva és kezemmel jobban neki nyomom a falnak. Feje kissé koppan de nem érdekel.
-Elég lesz- feleli Zayn és én egy szó nélkül elengedem a torkát.
-Csalódtam benned- felem a szemébe nézve- Megint- teszem hozzá és látom amint tekintete fájdalmasan felcsillan- Ilyen alkalmak után merül fel bennem hogy talán ő mégsem jobb mint én- morgom neki míg elhaladok mellette. Elém lépne de én is lépek így csak vállal megyek bele és kint hagyom a két drogost. A fű nem olyan durva de akkor sem kell neki. Ő ennél jobb. Ő nem süllyedhet ilyen mélyre. Ő Zayn Malik és ő ezt nem teheti meg!
-Mi történt?- kérdezi halkan Harry míg leülök közéjük, megrázom a fejem és magam elé húzok egy pohár limonádét.
-Örülünk hogy vissza tértél- szólal meg halkan Liam mire ismét csak bólintok egyet.
-Köszönöm- teszem hozzá kis idő után majd ujjaimmal forgatni kezdem a poharat- Hogy vagytok?- nézek végig a társaságon mire megrántják a vállukat.
-Volt egy nyolc hónapos kapcsolatom- mosolyodik el Niall mire felvonom a szemöldökömet.
-Csak volt? Miért lett vége?- kérdezem meghökkenve.
-Megcsalt- mosolyog rám tovább mire félre nyelem a limonádét és fuldokolva nézek a szőkére- Jaj nyugi már, ennek két éve. Azóta megint csak turnés csajaim vannak- legyint nevetve mire szememmel gratulálok neki az egész dolog kezelése miatt. Engem megcsalnának tombolnék...már megcsaltak. Már tomboltam...
-Mi viszont együtt vagyunk négy éve- mosolyodik el Harry és az ölébe húzza Emst.
-Kisebb nagyobb vitákkal fűszerezve- neveti el magát a szőke lány és csak most jövők rá hogy nem változtak. Én változtam.
-És veled Lou?- mosolygok rá mire csak felnéz rám.
-Remekül- feleli unottan és én felállok a székről. Nagyot sóhajt majd vissza temetkezik pohara bámulásába. Elindulok a szobám fele és mikor megbizonyosodom róla hogy szerinte ott hagyom őket újra akkor csendben megfordulok. Lassan mögé sétálok. Halkan levegőt se véve füle mellé hajolok és ő észre sem vesz. Majdnem elnevetem magam de megerőltetve magam csendben maradok.
-Répa- hörgőm a fülébe és ő megugrik. A limonádét kiborítja míg mindenki nevet az asztalnál. Kezét a szívére rakja és halálra váltan rám néz. Nevetve nyomok arcára puszit és már el is futok. Gyorsabban pattan fel mint négy éve és utánam iramodik.
-Megöllek!- ordít rám míg én csak nevetve a kanapé mögé rejtőzöm. Zayn megfeszülve lép be de jelenleg leszarom őt. Lou átvetődik a kanapén egy harci üvöltéssel és letarol.
-Jézusom- nyögök fel mikor elkezd csikizni. Tehetetlenül kapálózom alatta majd nagy nehezen lelököm őt magamról és cseppet sem nőiesen mászok át a kanapén minél messzebbre kerülve tőle. Átfutok az egész nappalin mikor Niall és Liam karjába ütközöm. Nevetve visznek földre és én tehetetlenül rúg kapálok.
-Ems!- sikítom egyetlen megmentőm nevét mire megfogja az egyik kezem és kifele kezd húzni. Nagy nehezen felállok és futok utána. Beránt egy ajtón és halkan kuncogva számra rakja kezét és várunk a sötét szobában. Láb dobogások és mi alig bírjuk vissza fogni magunkat. Őszintén itt bújócskázunk este viharban a házban, és ez mindennél jobban hiányzott.
-Az orvos- nyit be Zayn és rögtön lelombozódunk Emssel. Gyors léptekkel haladok ki és a doki már ott ül az asztalnál kissé megázva. Nem lepődők meg hogy Zayn tudta hol vagyunk, gondoltam hogy csak ő találna meg minket mégis mérge vagyok. Nem is rá hanem inkább Perriere.
-Hello- mosolyog rám de mosolyában van valami más is amitől nekem össze ugrik a gyomrom. Leülök az egyik székre és legnagyobb meglepetésemre mindenki más is leül körénk. Zayn mellém, viszont mellé pedig fintorogva és unottan Perrie.
-Nos megvannak a röntgenek- mondja és kezét az asztalra helyezi- A lábának semmi baja. Egy kis terhelés után vissza állnak az izmok oda ahova kellenek. Néha talán szúrhat akkor nyújtson rá és az segíteni fog, ne halálra erőltesse csak szépen fokozatosan- mondja és belenéz az kis akta kupacba előtte.
-Rendben- mosolyodom el.
-A sebek feltehetően most már hamar begyógyulnak. A nagyobbakat kenje a krémmel napi egyszer legalább és azok is gyorsabban begyógyulnak majd. Próbáljon keveset mozogni még egy két napig legalább mert még felszakadhatnak- húzza fintorra a száját és ismét csak bólintok- Jóba tetszik lenni a társassággal?- kérdezi körül nézve az asztalnál.
-Eléggé- mondom szemöldök felhúzva mire megértően bólint.
-Hasi fájdalmak vannak esetleg felüléseknél?- kérdezi tovább lapozgatva és érzem ahogy a levegő megfagy. Értetlenül nézek a dokira.
-Öhm, nem vettem észre semmi ilyesmit- mondom.
-Rendben, ez elég jó jel- mosolyog rám- Sok nő fájlalja, amolyan fantom fájdalom. Mintha havonta megjönne újra úgy ahogy a periódus beáll- mondja és tovább lapoz mire értetlenül rá meredek.
-Mit fájlal sok nő?!- kérdezem értetlenül mire rám kapja tekintetét.
-Mint minden emberi szövetben vannak érzékelők. Fájdalmat közvetítenek. A petefészek is ilyen ezért lehetne fantom fájdalom- magyarázza lassan és Zayn combomba mélyeszti a kezét én pedig csak gyorsan kapkodom a levegőt.
-Fa..fantom fájdalmam miért lehetne?- kérdezem leizzadva, szívverésem olyan gyors hogy meg kell kapaszkodnom az asztalba le ne szédüljek.
-Igaz hogy a négy év kóma alatt teljesen regenerálódott de lehettek volna a hirtelen felkeléstől komplikációk. A méh eltávolítása igen veszélyes- mondja és én hátra dőlök a székben és hirtelen jut el tudatomig minden. Hogy Zayn miért szorítja a combom és hogy a doki mi a faszról beszélt és miért kellett a röntgen. Kezem a hasamra helyezem és elnyílt ajkakkal nézek rá- Ugye tudta hogy el kellett távolítania a méhét?- néz rám nagyot nyelve a doki is és érzem amint kifolyik egy könnycsepp szememből bennem egy egész világot elmosva vele...

Viszonylag fontos dolgot írtam felül. Olvasd el ha még nem tetted meg...