Második Évad: Tizedik Rész

Kukuucs! Itt is a rész. Remélem mindenkinek tetszik majd. Üdvözlöm az új olvasókat:'D Akinek tetszetős eme kis blogocska iratkozzon fel bátran! Illetve szeretném a tudtotokra adni hogy nem egy ezer éves mutáns szörny vagyok így nincs mitől félni komizásnál:D Illetve plusz rész várható a hétvégén is:) xoxoDestiny

~Zayn Malik~

-Sokat vagyunk a zuhanyzódban- mosolygok rá és ő szégyenlősen bólint. Kezemet állára teszem. Bőre puha és én óvatosan felemelem hogy arca enyémre nézzen.Látom amint tekintetét nem tudja eltépni enyémtől. Én mégis szájára pillantok. Szemem egy pillanat alatt veszi észre nyakán a különbséget. Sokkal erősebbek a foltok. Egy pillanat alatt borul el az agyam és emelem fel az állát és nézem meg jobban a nyakát. Érzem amint a levegő tüdejébe szorul az én agyam mégis csak pörög és pörög össze rakva a dolgokat.
-Pezz?!- üvöltök rá kikelve magamból és ő ijedtem rá néz. Szemei félelemmel telnek meg- Mikor elaludtál még halvány volt- mondom neki magyarázat képen és érzem amint eláraszt a düh. Jade szeme kitágul és már mozdul is. Fel sem fogom mit tesz de már ellöki magát a faltól és engem pedig a már eléggé megbontott csempének lök. A víz újra jég hideggé válik de csak egyetlen dolog férkőzik be a tudatomba. Perrie megint meg akarta fojtani Jadet. És Jade persze nem szedte le magáról! Ezért jutott eszébe Sam és minden más, ezért verte szarrá a kezét! Amiatt a gyökér miatt!
-Állj le- mondja kissé megremegő hanggal és látom hogy stabilizálja magát.
-Állj el az utamból- dörmögöm neki és a kis helyen már felé lendülök. Kezei úgy mozdulnak hogy szemembe néz majd a hasamba fúródnak ujjai. Az érzéstől előre görnyedten csapódok vissza a falnak, mintha kitépték volna a beleimet puszta kézzel.
-Mikor utoljára ilyen voltál lelőttél. Emlékezz vissza és nyugodj meg. Engem üss ne pedig Pezzt. Én kitudom védeni, ő nem!- hadarja el míg minden idegszálával a testem rezdüléseit figyeli. Talán tudat alatt tudatosan de bal lábát hátra csúsztatja. Tudja hogy nem adom fel. Kezem száll és túl gyors  vagyok ahhoz hogy kivédje. Hasát találom és mér jobbra is helyezem egyensúlyomat, kezemet megint felé lendítem de azt már alkarral kivédi míg tekintete csillogóvá válik.
-Takarodj már innen!- ordítok rá erélyesen és ő hangtalanul laza testtartással megrázza fejét.
-Néz a pólómra!- ordít vissza nekem és tekintetem akaratlanul is oda vándorom. Átvérzett. Mit csinálok?! Miért ütlegelem és akarok ennyire kijutni?! Pezz miatt. Nem fogom tűrni hogy ezt tegye Jadel. Ez már nem féltékenykedés, ez már sokkal több ennél! Túl messzire megy és nem fogom hagyni neki. Elegem van!
-Csak állj el az utamból, neked nem fog fájni. Perrienek muszáj már végre felfognia ho...
-Már fáj- vág közbe és érzem amint a düh egy újabb hulláma végig söpör testemen- Perrie szeret! Ezért nem fogod bántani- mondja érzelem mentes hanggal mégis tudom hogy nem akar velem verekedni. Mind két kezem felé lendül, egyiket kivédi de másikra már nincs ideje. Háta az üvegnek csapódik. Gyorsan lépek a kijáratom felé de az hirtelen becsapódik előttem. Érzem amint pólómba markol és hátra ránt. Lába még térdhajlatomba is rúg és háttal vissza esek kezdő pozíciómba. Rögtön előttem van és két keze mellettem pihen a csempén. Légzése kusza de eltökélten néz a szemembe és tudom nem fogok kijutni innen. Ő nem fogja engedni hogy megkapja Pezz amit akar. A saját tulajdon barátnőmet akarok megverni...mert az exemet fojtogatja....
-Te miattad van! Minek kellett vissza jönnöd?! Könnyebb lett volna ha ott meghalsz!- üvöltök rá és lecsúszok erőtlenül a csempén. Fejem a térdere hajtóm és egyszerűen csak elsírom magam, nekem ez már túl sok. Ha nem jön vissza akkor most nem lennék itt két lány között tépelődve újra míg az egyiket meg akarom ölni aztán rá két percre már a másikat ölném meg szívem szerint. Kifordulok teljesen magamból mindezt azért mert ő komába esett! Hangos csattanás és mellettem csempe darabok hullanak a vízbe és azt rögtön pár vércsepp is követ amik szépen oszlanak szerte a vízben. Felnézek és látom amint lába megpördül én pedig kétségbe esetten kapok utána. Nem úgy értettem ahogy kimondtam.
-Engedj el!- sikít rám és én kábán engedek a szorításon. Több se kell neki és futva ront ki. Miatta van. Ha akkor ott meghal most nyugodt lehetnék. Ha nem jön vissza akkor fél éven belül talán elfeledtem volna őt végleg. De nem, ő betoppant és Perrie újra megörül. Neki rohamai vannak és nekem is azok vannak. Ezek okozója Perrie és egyszerűen felfordult az életem mikor megjelent azon a küszöbön. Én tényleg akartam hogy éljen, hogy felkeljen de ne így. Nem így terveztem ezt az egészet. Fejemet hátra hajtóm a csempének és hagyom hogy a víz az arcomba hulljon. Elbasztam, Jade soha nem felejtené el ezt nekem. Az ajtó kivágódik és Ben ront be értem. Nyakam köré fonja ujjait és felemel. Lábujjhegyen állok míg ő csak bámul rám.
-Hogy vagy mind erre képes?- sziszegi nekem és szorítása erősebb.
-Engedd el!- sikít rá Pezz és most értem meg miért nem tett semmit Jade. Nem fogom bántani Bent mert akkor Jadenek okoznék fájdalmat. Tekintetem elnyílik felfogva olyan dolgokat is amiket eddig nem. Régen nem szeretett ennyire mint most.
-Hogy?!- ordít a képembe Ben- Te lőtted le!- ordít arcomba és szemeimet lehunyom.
-Tudom- mondom halkan és nyöszörögve. Hirtelen enged el és én csak vissza huppanok a zuhanyzó aljára.
-Ha nem találom meg akkor esküszöm neked hogy kitépem a szíved!- mordul rám és megfordul.
-Had segítsek. Elborult az agyam mikor megláttam a nyakát- nézek Perrie aki megrendül- Keménynek érezted akkor legalább magad?- kérdezem rá nézve és felállva mire Ben értetlenül rám néz majd Pezzre. Szinte mindenki itt bent van és ez eddig fel sem tűnt. Felé tornyosulok- Fogadni mernék hogy mondta hogy engedd el mert el fog borulni az agya. Azért nem ölt meg mert nem akarta hogy szomorú legyek! Nem azért mert téged nem tudott volna- ordítok rá és ő hátrább lép egy lépést.
-Ha nem rántalak le róla halott vagy- közli Lou mire rá kapom a tekintetem és még idegesebb leszek.
-Magadtól el sem engedted volna mi?- nevetek a képébe- Olyan vagy mint egy döglött állat. Semmi esélyed ellene. Az ha megpofozhatod vagy esetleg még a kezed elér a nyakáig az azért van mert ő hagyja!- ordítok rá és még hátrább lép tőlem de követem. Szemébe könnyek gyűlnek. Mondanám tovább mikor Ben keze a hasamnak ütközik.
-Elég- mondja komoran és Perrie néz.- Neked pedig ez volt az utolsó. Még egy kísérlet hogy meg akarod ölni és megöllek. Nem foglak kínozni se semmi. Nem fogok monológot mondani, egyszerűen eltöröm a nyakad- jelenti ki fagyosan és a lány megrémül- Jössz?- néz rám és én bólintok.- Öltözz át, lent várlak- morogja majd kirobog a szobából és én rögtön utána megyek. Futva megyek a szobámba és veszek fel gyorsan valami száraz ruhát és ugyan ebben a tempóban érkezek ki Ben mellé.
-Központ, hozzám aztán majd utána kitaláljuk ha egyik helyen sincs. Az utcákat figyeld és próbáld felhívni a telomról- dobja nekem és be is száll a kocsiba. Teszem amit kér és tárcsázom.
-Kinyomta- mondom elemelve.
-Próbáld újra- mondja és a gázt padlóig nyomja. Hívom és már el sem érhető.
-Kikapcsolta- mondom a telefonra meredve és idegesen a műszerfalra dobom.
-Össze törte- javít ki és lefékez. Egyszerre ugrunk ki és indulunk meg a bejárat felé.
-Mindenki Jade Wynet keresi. Senki nem öli meg csak jelent hogy hol látta, mikor és milyen állapotban!- ordítja el magát hangosan és mint a hangyák úgy kezdenek mozgolódni az emberek.
-Enyém a jobb szárny tied a bal, tíz perc múlva a kocsinál- hadarja el és már el is tűnik mellőlem. Tudom hogy fontos hogy megtaláljuk. Azok után amit mondtam...egyszerre bánom is és megkönnyebbülés is hogy végre kimondtam. Nem könnyíti meg a helyzetem, egyenesen rosszabbra fordítja. Még is örülök mikor meglátom és legszívesebben magamhoz ölelném. De akkor miért nem teszem? Mert újra elveszíteném. És ezért utálom hogy vissza jött. Mert majd megint el kell veszítenem és az az érzés kegyetlen. De már elveszítettem. Azzal hogy elmondtam neki újra elüldözte magam mellől. Futva nézek be mindenhová és kutatom át a részemet. Így végzek körülbelül tíz perc alatt és a futástól teljesen megszáradt hajjal ügetek vissza Ben mellé. Amint meglát beszáll a kocsiba és én is mellé.
-Ha látják szólnak- mondja és már újra szabályokat szegve száguldunk a házáig. Szememmel az utcákat figyelem de sehol sem látom őt. És tudom hogy ha ott lenne meglátnám, de nem. Ő eltűnt. Ben már nincs is a kocsiba és én kicsit késve szállok ki az autóból. Nem fogjuk megtalálni. Beérek és rögtön az emeletre megyek és megnézek mindent. Szó szerint mindent de nincs itt. Csüggedten ülök le a lépcső legfelső fokára és lehajtom a fejem majd azon össze fűzöm kezeimet és térdemnek nyomva tartom fejem. Egyszerűen csak elüvöltöm magam. Halkabból lesz egyre erőteljesebb majd csak erősen lehunyom a szemem.
-Ne ordítozz, faszért kell nektek tökéletes bérgyilkosnak lenni!- ordít rám.
-Nem érted amíg nem éled át azt a szart!- ordítok vissza és felállok.
-Hogy amit valójában éreztek ki üvöltitek magatokból míg meg öltök mindenkit?!- kérdezi nevetve és én csak megrázva lehajtóm a fejem- Akkor miért nem ordítottátok egymásnak hogy még mindig együtt akaratok lenni?- kérdezi szét tárva karjait mire felemelem a fejem- Na ne nézz rám úgy mint egy kutya akit elütöttem!- mutat rám komolyan.
-De nem érted hogy nem tehetem meg?! Nem bírom ki hogy elveszítsem újra és újra!- tárom szét én is a karomat.
-Jobb hogyha így veszted el és közben Perrie lóg a nyakadon?! Ha azt válaszolod igen esküszöm lábon lőlek- veszi elő a fegyverét.
-Nem érted Ben?- kérdezem kétségbe esetten de nem az esetleges golyótól félve.
-Hogy érteném már meg?- kérdezi fennhangon és én tehetetlenségemben a hajamba túrok.
-Ha megcsókolom akkor vége mindennek, nem fogom tudni eltolni magamtól. És megint teljesen belé zúgok, jobban mint most vagy mint négy éve. Nem tagadom hogy most nem vagyok. De nem fogom kibírni hogy még egyszer így jöjjön haza hogy nekem kelljen belenyomni a kád fertőtlenítőbe, hogy minden nap azzal kelljek és feküdjek hogy lelőhetik, megkéselhetik vagy kitörhetik a nyakát! Perrie a biztos pont- hadarom el.
-Tehát félted és ennyi- rázza meg a fejét mire felnyögök.
-Nem Ben! De beleörülök ha megint kómába kerül, meghal, elájul, baja lesz vagy akárcsak felhorzsolja a térdét!- üvöltök rá kikelve magamból.
-Én nem lenne jobb ha te védenéd meg?- kérdezi felvont szemöldökkel- Mert ennél hogy elüldözöd a halálba sokkal jobb lenne. Mert képes megölni magát- rázza meg a fejét lemondóan- De mindent egybe vetve jobban szereted mint Perriet csak gyökér vagy- tapsol párat kezével és én felemelem a tekintetem az égre.
-Akarom őt- nyelek egy nagyot mire Ben hangosan felkiált. Öröm kiáltás- Nem fog vissza fogadni- rázom meg a fejemet kétségbe esetten.
-Mindig ismétlődik a kapcsolatotok. Most nagyon az elejéről kezdődik újra- rázza meg a fejét és fellépked hozzám.
-Ben, félek- nézek fel rá és elneveti magát. Tagadhatatlan hogy kényelmetlenül érzem magam de tudom hogy ha ő nem  tud tanácsot adni akkor senki nem tud.
-Attól hogy megint baja esik?- kérdezi rám mosolyogva.
-Azt sem értem te hogy bírod- fújom ki a levegőt.
-Úgy hogy ő legyőzhetetlen. Megmondtam hogy fel fog kelni a kómából- tárja szét karjait.
-Te is tudod hogy nagyon is sebezhető- mondom halkan.
-Kivéve ha együtt vagytok. Komolyan mondom. Vadállatok lesztek ha a másikról van szó. Ráadásul egymás fekete szarságát is elég jól kezelitek- mondja hümmögve.
-Én lőttem le- mondom felnézve rá.
-Tedd túl magad rajta- rántja meg a vállát- Te Samet lőtted le. Az a golyó átköltözött Jade-be. Nem direkt lőtted le.
-De megtettem...én voltam- nyögöm ki és már mondana valamit mikor telefonom megcsörren. Értetlenül kapom elő abban bízva hogy Jade az.
-Add Bent- mondja morcosan egy hang ami túl ismerős. Értetlenül nyújtom Bennek aki elveszi.
-Igen?- kérdezi komoly és mély hangján.
-Legközelebb te híres maffia vezér vedd fel a kurva telefonod!- üvölt a férfi hang a telefonba és hirtelen felismerem.
-Dave?- kérdezi Ben elnyíló szemekkel.
-Jobb, az aki megoldja a dolgokat. A Régi házában van. A címet gondolom tudod. Egy néni bejelentést tett csend háborításért. Úgy három negyed órája van ott. Kaptam a fülest hogy eltűnt a mi kis ördögünk. Újra- mondja már halkan és Ben elnyitja a száját.
-Tartozom- hadarja el már le is csapja a telefont majd megfogja a karom és lefelé kezd húzni a lépcsőn. Kis híján pofára esek de megtart és rángat tovább.
-Tuti ott lesz- mondja izgatottan és már bent van a kocsijában. Félénken ülök be mellé. Számat harapdálva figyelem a környéket.
-Egy év után vette magának. Nem akart a központ által kapott egy szobás lakásban élni. Az én terhemre sem akart lenni így meg vette azt- hadarja el és tudom hogy büszke rá.
-Talpra esett- mondom halkan.
-Nincsen se jó se rossz környéken. Közel van a központhoz és hozzám. Nem lóg át más területére, tökéletesen választott- mondja mosolyogva és ívesen befordul egy utcába- Ez az- mondja és a gyomrom görcsbe rándul. Az lesz a legkevesebb ha nekem ugrik. Közöltem vele hogy örültem volna ha meghal...ott. De én...én fogalmam sincs mit gondolok. Nem szenvedtem volna olyan nagyon de most jobban szenvednék ha halott lenne. Fogalmam sincs. Szeretem Perriet de szeretem Jadet is. És meg akarom csókolni végre, magamhoz akarom ölelni. Akkor is ha Perrie ott van, mindenkit elfelejtek mikor Jade a közelembe kerül és azt hiszem ez alapján kellene döntenem.
-Gyerünk amíg nem késő- mondja és kiszáll a kocsiból. Mint egy bábú úgy követem öt vakon, félve tele kétséggel...