Második Évad: Nyolcadik Rész

Kukuucs! Plusz rész mivel kértétek, Remélem tetszik a rész bár ez is egy kicsit rövidebb lett. Köszönöm szépen azoknak akik komiznak és azoknak is akik pipálgatnak. Illetve 31 feliratozom van! Ez eszméletlen! Soha nem gondoltam volna hogy harminc főlé fog menni a száma. Ezért hozok szerdán is egy részt:* és nagyon szépen köszönöm nektek! Imádlak titeket <3 xoxoDestiny



Ökölbe szorult kezeit nézem és azon gondolkozom kimentsem Perriet vagy sem. És inkább amellett döntök hogy nézem a showt ha már saját magát lebuktatta.
-Miről beszélsz?- kérdezi Zayn idegesen felé fordulva. Csupasz izmos hátán versenyt futnak a cseppek. Jól látszik bőre alatt a tökéletes izomzata és most jövök rá mit is jelent hogy ő Ben jobb keze lett.
-Nem tudom miért nem hiszel nekem másfél év után- néz Zaynra könnybe lábadt szemekkel és el kell ismernem hogy elég jó alakítás. Komolyan, majdnem hiszek neki.
-Perrie mi a faszt mondtál?- kérdezi dühösen és látom hogy hátán az izmok meg feszülnek. Jég hideg víz folyik rá mégis teljes mértékben dühös és kontrollálatlan, nem lesz jó vége ennek.
-Ő fenyegetett meg!- mutat rám mire szemöldököm felszalad- Ő rám fogta a fegyverét. Zayn én láttam hogy lelőne. Csak azért mert te Engem választottál nem pedig őt.- mutat magára mire lehajtóm a fejem mosolyogva. Én nem tagadom hogy szívesen megölném, de nem ezért. Ráadásul nem is igaz.
-Perrie- sóhajt fel Zayn és látom amint a lány megkönnyebbül- Jade semmit nem mondott- mondja ki egyre dühösebben és látom hogy izmai újra megfeszülnek. Pezz szeme elkerekedik majd rám mered és érzem hogy robbanni fog.
-Tudtad hogy ez lesz mi?!- rikácsol nekem mire megrázom a fejem.
-Mond el miről van szó- morog rám Zayn elsötétülő tekintettel.
-Legyetek boldogok. Nem mondok semmit. Érd be a barátnőd történetével. Elvégre tényleg meg akarom ölni. A saját füleddel halhattad- felelem hetykén és el akarok sétálni mellettem de kezével gyorsan lök vissza a zuhanyzó falának és a sebek a hátamon megsajdulnak. Az összes...
-Pezz tűnés- üvölt a lányra mire az megszeppen.
-Hogy megdugd a fülkében?!- sikít vissza mire elröhögöm magam a fájdalom ellenére is.
-Mozogni sem tudok. És hűséges fajta ha nem tudnád- mosolygok rá mire Zayn rá emeli elsötétül tekintetét és kimegy duzzogva.
-Mi történt?- kérdezi engem pásztázva.
-Amit elmondott. Rá fogtam a fegyverem és nem kértem a segítségéből- mondom keményen szemébe mégis az foglal le hogy kezével mellettem támaszkodik. Látom ahogy izmai megfeszülnek és kirajzolódnak a bőre alatt és hiába dühös valahogy nem tudok arra figyelni mikor így tornyosul felém. Lehelete enyémmel gomolyog a jég hideg környezetben és mégsem vacogunk. Merészen ki tudom jelenteni jelenleg melegem van.
-Kilenc és feles fájdalmat mondtál. Olyankor még a volt főnököd segítségét is elfogattad volna- vág vissza.
-Miért akarod tudni mi történt? Miért akarod a saját kapcsolatodat tönkre baszni?- kérdezem mérgesen mire kezével mellettem a csempébe üt és az megreped én mégis szemrebbenés nélkül állom tekintetét.
-Tudnom kell- feleli egyszerűen.
-Be kopogtam. Kinyílt. Rám nézett elnevette magát és becsukta a kurva ajtót. Vártam hátha hív valakit, naiv voltam. Nem jött, nem hívott. Ekkor lőttem a levegőbe- hadarom el és látom amint szeme kitágul orrlyukával együtt. Állkapcsa megfeszül és az erek kiduzzadnak nyakán. Karjait jobban befeszíti és biztos vagyok hogy minden más testrészét is akaratlanul megfeszíti csak hogy vissza tudja fogni magát.
-Csessze meg- üvölti el magát míg elfordul tőlem. Nem is tudom mi lenne ha nem folyna ránk a hideg víz.
-Figyelj Zayn enge...
-Csak maradj csendben két percig kérlek- legyint le kezével és én aprót bólintok, megértem. Tekintetem oldalra vezetem és a zuhanyzó üvegében kezdem nézni ahogy kétségbe esetten kezeibe temeti arcát. Nehezen de elfordítom tekintetemet és lenézek magamra. Óvatosan felhúzom a pólómat és meglátom a sok apró mély sebet a hasamon. Kiráz a hideg ahogy jobban megnézem őket. Mint amikor Sam kínzott. Bár az nem volt ennyire rossz, mégis ilyen sebek éktelenkedtek rajtam.
-Ne haragudj- csendül fel Zayn bánatos hangja mire felkapom rá a fejem és észbe kapva le engedem a pólóm.
-Ezért?- mutatok végig magamon mire bólint- Ezért nem haragszom. De remélem elég indok hogy kiszállj. Azért haragszom mert bele keveredtél. Pedig megígérted hogy te nem- mondom elcsukló hanggal.
-Tudom de Jadey me...
-Ne kezdj magyarázkodni- emelem fel a kezemet mire elhallgat, fáradt vagyok ehhez. Nekem és neki is van mit tisztáznia magában.- Szeretnék lefeküdni és pihenni- mondom bólintva egyet hogy magamat is meg győzzem. Elzárom a hideg vizet majd kilépek mellette. Lépteim helyén tócsa lesz és szórakozottan nézem őket majd ekkor be lép Ben tűvel és cérnával.
-Ki is viheted- közlöm vele míg magam köré csavarok egy törülközőt és várok hogy felszívjon egy kis vizet rólam. Nincs az az Isten hogy én rendesen megtörülközzem.
-Túl mély a seb a csípődön- áll meg előttem Zayn. Hajából csöpög a víz és csak újabb emlék kép tör fel. Mikor felvitt a szálloda tetejére és úsztunk. Ketten. Utoljára akkor voltunk együtt, boldogan.
-Nem érdekel- rázom meg a fejem és ellépek mellette majd kinyitom az ajtót. A járás könnyeket hoz szemembe és nem is megy rendesen de inkább egyedül járok mint hogy valaki segítségét kérjem.
-Akarsz még valamit?- kérdezem Pezzt mikor meglátok hogy a szobámban toporog. Rám néz és komolyan mondom rám vicsorog szinte. Remélem most is hallott mindent.
-Elmondtad a hazugságot te kis...- szavakat nem talál így csak úgy fest mint valami pulyka.
-Takarodj ki a szobámból- jegyzem meg halkan míg elcsoszogom az ágyig és elfekszem rajta. Óvatosan, hason. Ott van a legkevesebb vágás.
-Több jogom van itt lenni mint neked!- kezd rikácsolni és látom ahogy kilép a fürdőből egy ideges Ben és egy még idegesebb Zayn.
-Akkor vegyél igénybe bármit. Csak kussolj. Felőlem aztán dughattok is mellettem csak halkan- morgom a párnámba össze szorított fogakkal. Csak annyit akarok hogy ne fájjon semmin és ennyi, olyan nehéz egyedül hagyni?!
-Fordulj a hátadra- morog rám Zayn mire fél szemmel felpillantok rá.
-Akadjatok le rólam, csak nyolc órára- nyögöm míg kezében meg látok két fecskendőt is.
-Fordulj a hátadra- tagolja nekem idegesen a szavakat. Ha szemmel kínozni lehetne Zayn már üvöltene. Érzelem mentes arccal próbálok a hátamra fordulni de arcom rögtön eltorzul.
-Kifelé- int a háta mögé és Perrie már venné a levegőt hogy ellenkezzen de Ben szó szerint kilöki a szobámból és becsapja az ajtómat.
-Te is kimehetnél- mondom halkan mire megrázza a fejét és hajából apró cseppek hullanak szerte széjjel.
-Ettől nem vérzel majd el- nyomja belém rutinos mozdulattal az egyik tűt. Bámulom a plafont és nem gondolok semmire csak kontrollálom a fájdalmat- Ettől el alszol és fájdalom csillapító is- mondja és már nyomná is a kezembe mire elfelejtve a fájdalmat felugrok kalapáló szívvel és csak rázom a fejem. Értetlenül néz rám míg én csak riadtan rá.
-Nem kell- mondom míg nyelek egy nagyot és csak a tűt látom a kezében.
-Mitől félsz?- kérdezi értetlen tekintettel és feláll mire én hátrább lépek remegve. Nem fogok aludni. Nem akarok. Félek.
-Csak nem kell- mondom határozottan de szemem kezén tartom.
-Jade- szól lágyan de csak megrázom a fejem.
-Nem fogod belém nyomni azt a szart. Bántani is foglak ha kell- hadarom el és szinte már szédülök.
-Mi a baj?- kérdezi aggodalommal. Félek tőle, félek attól hogy belém nyomja azt a szar.
-Nem akarok elaludni- sírom el magam mikor újra közelebb lép hátha lerakja a tűt. Reszketve hátrálok a falig sírva.
-Jadey..- leheli maga elé kétségbe esetten.
-Nem Zayn! Nem- mondom reszketve míg a kezében lévő tűre néz.
-Muszáj. Nemsokára fájdalmaid lesznek- mondja ő is fájdalomtól csillogó szemekkel és megrázom a fejem míg a lábamat kezdem fürkészni- Amiatt félsz mert kómában voltál?- kérdi halkan mire kissé jobban felzokogom de gyorsan uralkodni kezdek magamon.
-Négy év. Semmire nem emlékszem és minden megváltozott. Mintha csak lefeküdtem volna este és másnap reggel már a feje tetején állna minden- mondom kétségbe esetten- Én csak...én nem akarom hogy megint...- kezdek dadogni mire lerakja az asztalra a tűt és felém sietve átölel.
-Nincs semmi baj- simít végig vizes hajamon- Nyugodj meg- suttogja de szívem csak gyorsabban és fájdalmasabban kezd verni- Nem kerülsz megint kómába. Ígérem- mondja halkan.- Soha nem alszol rendesen?- kérdezi el sem engedve.
-Én csak félek ettől- mondom elcsukló hangon. Annyira félek. Nem akarom még egyszer ezt az egészet átélni. Akkor már inkább a halál.
-Itt maradok. Alszunk. Beadom az injekciót és ígérem hogy maximum egy nap múlva fel kelsz- ültet le óvatosan az ágyra.
-Nem fogsz velem aludni- rázom meg a fejem mosolyogva és reszketve arra gondolva hogy aludnom kell.
-Hm?- kérdezi értetlenül míg lassan kezébe veszi félelmem okát és akaratlanul is elhúzódom tőle.
-Perrie- mosolygok rá mire elkomorul.
-Had legyen az én gondom. De aludni fogsz. Muszáj aludnod Jade- nyögi ki mire megrántom a vállam és nem érdekel a fájdalom sem.
-Kibírtam már pár létfontosságú dolog nélkül huzamosabb ideig- nézek rá mire tekintete még inkább elkomorul. Megpöcögteti a tű végét majd kezemért nyúl.
-Be adod és kimész- mondom míg kifolyik pár könnycseppem és oda nyújtom neki remegve a kezem. Végig simít felkaromon majd hüvelyk ujját könyök hajlatomhoz nyomja.
-Meglátjuk tudsz-e ellene tenni- mosolyodik el majd karomba nyomja a tűt. Nézem amint belém nyomja és mintha csak a félelem keverékét nyomta volna belém úgy terjed el és kezdek jobban félni. Felmászok az ágyra és háttal lefekszem míg mindent jó alaposan megnézek.- Fel fogsz kelni- mászik mellém. Fejemet karjára vonja és másik kezével letörli könnycseppjeimet. Érzem amint szinte zsibbadni kezdek és álmosodni.
-Menj ki- nyögöm neki míg fejét fejemnek dönti. Apró légvételeit érzem arcomon és ez megnyugtat.
-Nem hagylak itt- suttogja és a libabőr végig fut rajta.
-De Perrie és én nem akarom hogy...
-Kussolj Wyne- kuncog fülembe és kezével mellem alatt magához húz. Apró nyögés szakad fel ajkaim közül és érzem amint elmosolyodik. Nem tudom hogy direkt fog-e ott vagy csak mert ott nincsenek vágások a testemen. Felnézek rá és alig telik egy pár másodperc már észre vétlenül hunyom le szemeimet és tehetetlenül elalszom.

~Zayn Malik~

Arca békés mégis megviselt. Halkan szuszog, nyugodtan és én csak nézem. Nem hittem volna hogy ennyire megviseli minden. Azt megértem hogy mérges mert belefolytam de hogy féljen aludni... Sajnálom őt. Talán jobban mint kellene és megengedné a kapcsolatom. Nem is értem Perrie hogy hagyhatta kint abban az állapotban. Én csak leblokkolódtam mikor megláttam. Egyszerűen így még Samnél sem nézett ki. Alkarom melléhez ér és ha akarnám sem tudnám figyelmen kívül hagyni ezt a tényt. Csajom van de ő itt a volt nőm. Kezemet el veszem az igen is remek helytől majd végig simítok tökéletes arcán. Négy év után is lélegzet elállítóan néz ki. Kezeimmel végig simítok alsó ajkán és látom ahogy megrándul arca. Elmosolyodom majd végig simítok a felsőn is. Mikor ki mondta hogy meg akar csókolni más vágyam sem volt. Komolyan. De ha megcsókolom akkor vége van a bennem felépített négy éves világnak. Össze omlik minden és elvesztem az erőmet. Ha megcsókolnám újra beleszeretnék. Jobban mint valaha és nem bírnám. Beleörülnék. Össze roppannék hogy bármikor meghalhat. Hogy amiatt aggódjak hogy elvágják a torkát. Pezznél azért hogy ne vásároljon annyit a bankkártyámmal és az még mindig jobb. Őt nem fogják megölni bár ha így halad talán én leszek aki kitöri a nyakát, ezzel túl messzire ment. Amíg Jade ajkai nem érintik az enyémet addig talán van esélyem hogy ne akarjam őt ennél is jobban mint most. Akarom őt és még sem. Beleroppanok ha még egyszer elvesztem. De nélküle soha nem leszek elég boldog. És hogy barátunk legyünk? Látom hogy néz rám még ha titkolja is. Látom mennyire fáj neki és olykor miket gondol. Négy év után is tudom mikor mi járhat a fejében. Ismerem őt, mindenkinél jobban. Apró puszit nyomok kissé lilás nyakára. Pezz erősen szorította meg. Eddig fel sem tűnt hogy lilás a színe. Arca megrebben és felém fordul, oldalára. Kezét átveti rajtam és derekamba megkapaszkodik míg lábait lábaim közé fúrja. Arca enyémhez közel pihen teljes békességgel. Túl közel. Ajkai kis híján érintik én ajkaimat. A világ megszűnik létezni és csak hosszú barna szempilláit és íves telt ajkait látom. Kezemet átvetem ismét melle alatt és magamhoz húzom. Mellkasa enyémnek feszül és muszáj hangosan felsóhajtanom. Szívem majdnem csakhogy kiugrik helyéről és azért imádkozom hogy jöjjön be Pezz és kezdjen velem ordítozni hogy ki kelljen ugornom innen. Imádkozom hogy legyen elég önuralmam ha ez nem történik meg. Remegve fújom ki a levegőt míg csak arra tudok gondolni hogy teste tetemnek feszül. Emlékszem mikor letépte rólam a pólót, mikor én róla a gatyát. Mikor tehetetlen vágyamban a falnak löktem majd ajkai után kaptam. Hogy nem nyüszögött hanem inkább élvezte hogy erősebb vagyok nála. Emlékszem minden sóhajára és nyögésére. Pezz egyszer vette így el az eszemet. Egyetlen egyszer jó pár pohár ital után. Úgy löktem őt a szobám falának mint anno Jadeet. Keményen, ahogy hallani ahogy a háta puffan. Egy pillanat alatt józanodtam ki ahogy elkezdett velem üvöltözni mekkora egy állat vagyok és hogy egy nő sem tűrné el ezt és megérdemelnék egy verést amiért ilyen állat vagyok. És mégis. Jadet csak jobban beindította és elmosolyodott ahogy szemembe nézett. Imádtam hogy vad és ez tagadhatatlan volt. Hogy minden mocskos játékban benne volt, sőt volt hogy ő generálta. Hogy nem volt szégyenlős mikor ketten voltunk. És most itt vagyunk, csajom van ő mégis neki feszül testemnek amitől a hideg ráz ki mégis forróság önt el. Legszívesebben letépném róla a pólót és valahogy felkelteném hogy nem bírom nélküle és hogy kell nekem. De nem lehet. Megbánnám. Még egyszer így haza esne és nekem végem lenne. Kezével megmarkolja pólómat és közelebb húzza magát hozzám mire akaratlanul is felmordulok kissé. Nagyot nyelek és kétségbe esetten a teljesen alvó állapotban lévő lányra nézek. Meg akarom csókolni. Tudnom kellene hogy mit vált ki belőlem ha ajkaink össze érnek. Kétségbe esetten ugrok ki az ágyból és túrok félig megszáradt hajamba. Bele fogok örülni hogy mellettem van és nem érhetek úgy hozzá ahogy akarok. Eltaszít magától hogy boldog lehessek és mégis megtörténik újra. Belé fogok szeretni....