Második Évad: Kilencedik Rész

Kukuucs! Mivel holnap nem hiszem hogy gép közelbe tudok kerülni ezért ma feldobom a részt nektek. Valószínűleg úgyis csak holnap látjátok szóval mindegy:D Emiatt a rész miatt megöltök én azt tudom, de kezdek hozzá szokni:3 <3 Kövi rész elvileg pénteken várható! Imádlak titeket ezt ne feledjétek a rész végén! Köszönöm hogy komiztok, feliratkoztok és hogy pipáltok! <3 Ti vagytok a legjobbak, legyen szép napotok:* xoxoDestiny



Riadtan ülök fel és egy pillanat alatt leizzadok amint meglátom hogy kint sötétségbe borult már minden. Szívem kétségbe esetten kalapál és elönt a pánik.
-Nyugi- vetődik be rögtön mellém egy test és riadtan ugrok fel. Pár másodperc kell mire felismerem Zayn nyugtató tekintetét.
-Há..hányadika van?- kérdezem össze vissza tekintve a szobában. A pánik egyre jobban eluralkodik rajtam.
-Jade, kilenc órát aludtál. Semmi baj. Nyugalom- rakja vállaimra kezét és mély levegőt veszek de a pánik nem múlik el. Hasamba és hátamba ezernyi fájdalom szúr mire szemem kitágul. Eszembe jut minden és hogy idő kellett volna hogy begyógyuljon.
-Fáj- lehelem magam elé megkönnyebbülve. Figyelmesen fordulok Zayn felé aki csak mosolyog rám.
-Össze varrtam pár nagyobb sebet. De fel sem keltél rá. Remélem nem baj- hajtja le a fejét mire felhúzom a már eléggé megviselt pólót és látom amint csípőmön lévő mély seb szépen össze van varrva.
-Legközelebb is te csináld. Ben sokkal rondábbakat szokott össze hozni- mondom fintorogva míg ujjamat végig húzom a varrt seben.
-Nem akarom hogy legyen legközelebb- rázza meg a fejét mire akaratlanul is rá kapom a fejem félve. Gondoltam. Már barátként sem tekint rám?! Ez azért fáj. Nem mintha az nem fájna hogy Pezzel van.
-Mármint hogy nem akarom hogy bajod legyen- mondja nevetve mire szemöldököm felszalad. Egy szikla omlik le szívemről és elmosolyodom. Meg könnyebülés hogy legalább barátok lehetünk.
-Köszönöm hogy itt voltál és vagy- mondom halkan. Röhejesen viselkedtem...
-Természetes- rántja meg a vállát- Ha már eleve nekem kellett volna oda menni- néz rám mosolygósan mire megrázom a fejem.
-Azt se kéne tudnod hogy létezik olyan hogy maffia. És az már bőven túl tesz azon hogy még egy maffia vezérnek is dolgozol- mondom kétségbe esetten.
-Olyan nő mellett mint te szerinted tiszta maradhattam volna?- nevet rám újra és nem értem mire ez a jó kedve de én csak szomorúan lehajtom a fejem. Én rángattam bele nem Ben. Nem is tudom hogy képzeltem hogy majd kilépek és boldog leszek. Miattam keveredett bele. Nem szabadott volna velem összejönnie- Én nem bántam meg- feleli váll rántva és mosolygósan mire rá kapom tekintetem. Szeme barna és csillog. Mint régen, nem úgy mint mikor ide jöttem akkor még csak fakó szürke volt.
-Mi történt?- kérdezem mosolyogva. Nem tagadom hogy jobb kedvem van attól hogy tekintete a régi. Még akkor is felvidít ha tudom hogy nem én tettem hanem Perrie.
-Mármint?- kérdezi értetlenül.
-A szemed- mosolyodom el mire arca még inkább össze zavarodik.
-Mi történt a szememmel?- kérdezi és szeméhez nyúl ijedten és én csak nevetek rajta.
-Barna- mondom nevetve mire még inkább hülyének néz.
-Lehet sok volt a nyugtató a gyógyszerben vagy beütötted a fejed. Eddig is barna szemem volt Jade- mondja tagoltan és lassan.
-Mikor ide jöttem szürke volt. Mivel lepett meg Perrie?- kérdezem mosolyogva mire szemei elnyílnak és a szájával is "o" alakot formál.
-Én nem..vagyis nem tudom. Ő..uhm- vakarja meg tarkóját és legyintek miszerint hagyjuk. Gondolom valami intimebb lehetett. Elég jól hozzá szoktam a gondolathoz hogy együtt vannak. Jó oké, inkább már jobban tudom leplezni a dolgokat.
-Zayn!- kiálltja el valaki magát mire az említett megfeszül.
-Menj- intek az ajtó felé- Perrie nem a türelmes fajta- mondom mosolyogva mire bólint és feláll. És azzal a lendülettel vissza is rogy mellém. Értetlenül figyelem majd megint feláll. Homlokomat ráncolva nézem őt majd egy szó nélkül ki siet. Mögötte csapódik az ajtó és rá fél percre nyitodik is.
-Szállj le róla. Menj el a házból. A kontinensről, öld meg magad. Mindegy csak takarodj innen és ne rontsd jobban a dolgokat- sziszegi nekem rögtön Perrie. Gyorsan ugrok fel és nézem amint közeledik felém.
-Semmit sem csinálok- emelem fel a kezem- És ne gyere közelebb! Nem foglak bántani de arra nincs garanciád hogy más sem fog- emelem magam elé kinyújtva a kezem hogy megálljon.
-Fenyegetsz? Még fenyegetni mersz- hördül rám.
-Mit akarsz Perrie?- kérdezem tőle halkan rá nézve értetlenül.
-Befejezni amit elkezdtem- mondja elsötétülő tekintettel és újra megfogja a torkomat ám ez a sötétség már inkább az őrületre hasonlít. Három másodperccel később pedig megismétlődik a lépcsős jelenet. Én a falnál állok és tűrök míg ő ujjait nyakamra fonja. Pontosan ugyan úgy.
-Azt ajánlom fuss. Ha elvesztem az eszem Zayn nem fog rád találni időben- mondom neki egyszerűen kissé nyöszörögve.
-Jelenleg éppen lassan megdöglesz szóval nem igen érdekel.
-Perrie a saját érdekeben mondom- üvöltök rá és szemem lehunyom. A szorítás, Sam, a beton szoba. Ahogy a golyó belém fúródik. Halottak. A több száz hulla körülöttem pár kép miatt. A bilincsek ahogy körül fogták a lábamat és a kezeimet, ahogy belevágtak a húsomba.
-Megöllek. Végre megöllek ennyi év után- mondja és kezei jobban rám szorulnak. A következő pillanatban a kezek eltűnnek a nyakamról.
-Takarodj kifele- üvölt fel Lou míg meglöki Pezzt.
-Fuss, zárd rám az ajtót, üvölts Bennek- mondom míg leesek a padlóra és csak pörögnek előttem a képek. A szoba forog és tudom hogy már mindegy még ha épp köhögök is a fulladozás miatt.
-Jade...
-Lou!- mordulok rá és érzem amint kezd nem érdekelni ki is ő. Hisz mit nekem barátok? Cserben hagytak. Az ajtó bevágódik de tudom hogy nem állít majd meg. Csoszogva vonulok a fürdőbe saját magammal küzdve és megnyitom a jég hideg vizet majd beállok alá. Fejem a csempének döntöm és csak a hullákra próbálok gondolni. Ők a barátaim. Akik cserben hagytak! De a barátaim és nem fogom őket megölni. Nem akarom őket megölni! De Perriet igen. Jobb kezemmel a csempére sújtok és felüvöltök míg szememet lehunyom. Nem fog kitörni belőlem. Most nem. Ennél erősebb vagyok. Kezem újra megindul a csempe felé és újra de nem ér el odáig másodjára.
-Elég- szólal meg halkan egy hang és megérzem kezemen a szorító érzést míg hasam elején egy nagy tenyeret. Vállamnál pedig egy állat- Érezd a fájdalmat a kezedben- suttogja de kezem újra lendülne de ő megint vissza rántja. Ujjait ujjaim köré fonja és meg szorítja. Letekintek a kezünkre és a gerincemen végig fut a rég érzett bizsergés. Látom amint kézfejemről lecsorog a vér és alattam csempe darabkák hevernek, mégsem pár ütés volt...- Jó, nincs semmi baj- csitítgat halkan de újra megtörtént. Elvesztettem a fejem.
-Nem..nem akarok bántani senkit- dadogom magam elé és kezem újra megfeszül ám az övé is és megszorítja azt.
-Senkit nem bántottál csak magadat, inkább nekem ugorj de ne tedd tönkre magad- folytatja halkan ám fejemet nem tudom elemelni a hideg csempétől. A víz zubog rám, vagyis inkább már rá mivel teste teljesen befedi hátamat.
-Meg fogsz fázni- mondom halkan elcsukló hanggal.
-Megölöd magad- feleli ugyan úgy és megrázom a fejem.
-Én nem... egyszerűen csak... Sam és... a kínzások. A sok ember aki az én hülye érzéseim miatt halt meg, egyszerűen nem bírom uralni. Sokkal erősebb mint volt- hadarom kétségbe esetten. Ajkai puszit nyomnak nyakamra és megremegek. Tehetetlenül sírom el magam halkan de ő ezt nem láthatja. Nem mert háttal vagyok neki és mert a víz végig csurog arcomon.
-Az a múlt, ez a jelen. És most kezelted. Senkinek nem esett baja- csitítgat és megfordít. Hátam a csempének vetem és szemeimet becsukom a fájdalomra ami jelentkezik.- Ne haragudj- szólal fel gyorsan mire megrázom a fejem.
-Semmi baj- mosolyodom el és látok tekintetében valami furcsát megcsillanni. Egy pillanat alatt tűnik el az a valami majd oldalra fordul és fordít a csapon. Kellemesen meleg víz kezd folyni ránk és rám mosolyog. Elém lép és keze végig simít arcomon. Tekintete enyémet kutatja míg én az övében veszek el.
-Sokat vagyunk a zuhanyzódban- mosolyodik el mire csak bólintok. Keze államra téved és lassan felemeli fejemet. Teljes mértékben szemébe nézek mikor az ő tekintete a nyakamra téved. Államat sokkal fájdalmasabban és kicsit sem lágyan emeli feljebb. Szinte már zuhany rózsa felé fordulok arcommal és egy pillanat alatt össze zavarodom.
-Pezz?!- üvölt rám mire értetlenül rá dermedek.- Mikor elaludtál még halvány volt- néz rám el sötétülő tekintettel. Baj lesz, tudom. Ez nem a méreg sötétség. Ez az ami engem is elkap. Olyan hirtelen cselekszem hogy nem csak Zayn de én is meglepődőm. Ellököm magam a faltól és őt lököm neki míg a vizet újra jég hideggé varázsolom. Kevéskével de segít uralni.
-Állj le- mondom míg kitámasztom lábam amennyire csak tudom és felkészülök arra hogy nekem ugrik. Mert nekem fog.
-Állj el az utamból- mondja komolyan és már azon gondolkozom mit mondjak mikor mint számítottam rá megindul felém. Kezeimet össze tapasztom a csuklómnál, ujjaim végét kissé behajlítom majd Zayn hasába küldöm eléggé gyorsan. Össze görnyedve dől vissza a csempének. Ben tanította ezt, én narutonak hívom és számomra az is marad. Ez olyan mozdulat ami olyan érzést kelt mintha kitépnék a beledet. Persze ha ujjaim jó helyre fúródnak csak akkor ér valamit.
-Mikor utoljára ilyen voltál lelőttél. Emlékezz vissza és nyugodj meg. Engem üss ne pedig Pezzt. Én kitudom védeni, ő nem!- mondom neki komolyan és bal lábam már hátra is csúsztatom. Keze száll és túl gyors hogy kivédjem. Hasamba üt és arrébb lép de azt már kivédve újra vissza lököm míg szemem könnybe lábad a fájdalomtól. Alap esetben nem fájna de most hogy több seb is rajta van iszonyat érzés.
-Takarodj már innen!- ordít rám mire csak megrázom a fejem.
-Néz a pólómra!- ordítok rá mire tekintete levándorol és ott is marad. A vérem kezd újra átütni ahogy a kis sebek felszakadtak. Fáj de ha ettől észhez tér megéri.
-Csak állj el az utamból, neked nem fog fájni. Perrienek muszáj már végre felfognia ho...
-Már fáj- sziszegem neki és látom hogy szeme csak sötétebb lesz- Perrie szeret! Ezért nem fogod  bántani..nem engedem- mondom eltökélten. Keze lendül és alkarral hárítom mikor másik keze vállamnál betalál és háttal neki vágódok az üveg ajtónak. Mielőtt kislisszolna betolom előtte az csúsztatható kissé sötétített üvegű ajtót így kissé felkenődik rá. Megragadom a pólóját és hátra rántom míg lábbal térd hajlatába rúgok. Amint neki csapódik a csempének elé állok és kezeimet mellé tapasztom és kissé lihegve felnézek rá.
-Te miattad van! Minek kellett vissza jönnöd?! Könnyebb lett volna ha ott meghalsz!- üvölt a képembe és lecsúszik a csempén majd fejét a térdére hajtja én pedig csak nézem a csempét. Már nem fog bántani senkit. Össze rogyott, ki szállt belőle. Belém mégis beköltözik egy másfajta sötétség. Komolyan azt mondta hogy jobb lett volna ha meghalok? Érzem amint gyomrom bukfencezik egyet, agyam ködössé válik és letompulok. Túl sok feszültség érzelmek nélkül. Kezem a csempét veszi célba és olyan erővel ütök bele hogy jó pár csempe lehull a vízbe míg vérem fröccsen. Gyorsan fordulok meg és tépem fel az ajtót. Bal lábam köré egy kéz fonódik erőtlenül.
-Engedj el!- sikítom neki szinte és kivágtatok a fürdőből. Szinte rohanva lépek ki szobámból.
-Jade- leheli mindenki egyszerre mikor meglátnak kivéve persze Pezz.
-Mi történt?- ugrik elém Lou és csak félre söprőm őt de lefog.
-Azt mondta jobb lett volna ha meghalok- ordítom neki és feltépem a bejárati ajtót. Képzelem mit láthatnak. Csurom vizesen, vacogva kirontok. Talán a víztől talán a méregtől vacogóm. Vörös szemekkel véres pólóval és kézzel sétálok az utcán, csoda hogy a rendőröket nem hívták még rám. Hogy mondhatta ezt?! Hogy tehette ezt?! Gyors léptekkel indulok meg egy számomra ismert irányba. A régi házam felé. Én ezt nem csinálom. Képtelen vagyok rá. Hogy volt képes ilyenre? Én értem hogy már nem szeret de ez túl durva volt. Könnyeimet törölgetem és csak szedem a lépteim. Az emberek megbámulnak de ez érdekel a legkevésbé. Nem megyek vissza oda. Vége, ennyi volt. Eddig hitegettem magam hogy legalább barátok lehetünk mert ő fontos nekem de ezek után?! Nem értem mit is vártam. Miért hittem hogy esetleg Pezz engedi majd ezt, vagy hogy Zayn engem választana. Négy év eltelt és én naivan azt hittem folytathatom ott ahol abba hagytam. Lábbal rúgom be a lépcsőház ajtaját és kezdem két fokokként venni a lépcsőt. Hamar felérek és lábtörlőm alól kivéve a kis drótot kinyitom az ajtót. Belépek a rég látott helyre és becsapom az ajtóm. Minden úgy van mint amikor itt hagytam. A normális életem. Mert az az volt! Besétálok a konyhába és meglátok egy aktát az asztalon. Zayn...Zayn rohadt aktája! Azzal kezdődött minden! Mérgesen fogom meg és tépem szét majd dobom a bejárati ajtónak. Hogy ejthetett ki ilyet a száján?! Jobb lett volna ha meghalok?! Ő lőtt le! Miért nem rögtön a fejembe eresztette azt a golyót? Telefonom csörög és azt is csak a falhoz vágom. Keservesen zokogok fel és rogyok le a földre. Lábaimra hajolok és csak sírok. Egyszerűen nem tudom felfogni. Örökké elraboltam a szívét? Hogy szeret ő valakit?! Szeretett engem egyáltalán?! Mérgesen pattanok fel és az első dolgot ami a kezembe akad a falhoz vágom. Darabokra törik a szék én mégsem nyugszom le. Felveszem a szék lábát és érzem amint agyam elborul. Beugrik az első emlék és tudom hogy nem sokára elvesztem majd az eszem. Szemem lehunyom majd kinyitom. Mellkasom gyorsan emelkedik. Lihegem és izzadok. A lakásom teljesen romokban. A fal még meg is repedt. Törött tányérok és poharak. Felborult bútorok jobb esetben. Rosszabb esetben darabokban. Hasamból csurog a vér és hátamnál is érzem a ragacsos meleg folyadékot. körülöttem is sok a vér. Az egész házban sok a vér. Kezeim teljesen felsebesedtek és vérben úsznak. Reménytelenül, kétségbe esetten és teljes mértékben elveszve hajtom fejem a térdemre és zokogok fel. Zayn örült volna a halálomnak...