Második Évad: Huszonötödik Rész

Kukucs. Tudom hogy hétvégére ígértem de hát mindenki tudja mi is történt a...jesus. Most mit írjak a nevükre?! Szóval Zayn kilépett, úgy hogy miután túltettem magam a kezdeti sokkon és átléptem a ez tuti kamu ezt nem lehet elképzelni ez egy szar vicc fázisba ezért inkább hozok részt háta legalább ettől jobb kedvetek lesz. Imádás van drágáim <3


-Meg kell titeket zabálni- sóhajt fel Lou amint velünk szembe ül és én meg Zayn egymáshoz bújva fekszünk a kanapén.
-Tudjuk- motyog hátamba Zayn míg magához húz szorosabban akárcsak egy plüss macit. Elmosolyodom és hozzá kuporodom.
-És még szerények is- szólal fel síros hangon Liam.
-Ugyan kérlek- felelem nevetve.
-Zabálni valóak- sóhajt fel újra drámain Lou mire rá nevetek.
-Ahogy mondod- feleli Niall és már ránk is ugrik.
-Jézusom!- ordít fel Zayn és meglöki Niallt aki így sikeresen rám hemperedik én pedig arccal a kanapéba fúródok- Megharapott!- kezd magas hangon jajongani Zayn mire mindenkiből kitör a röhögés. Érzem amint felugrik és elfut Niall pedig mellém hemperedik- És ha most le kell vágni a karom?! És ha elfertőződik?!- néz rám kétségbe esetten Zayn és meglátom felkarján a szőkeség fogsorának a gyönyörű lenyomatát.
-Egész jó robot karok vannak- felelem mire újra felsikít és megint kitör mindenkiből a röhögés.
-Ugye megvédesz?- néz rám kiskutya szemekkel Niall.
-Mitől?- kérdezem felvont szemöldökkel. Árnyék felettem, sikítás mellettem.
-Zayn!- visít fel Niall- Ez nem ér te bérgyilkos vagy!- sikít tovább a csiki támadás alatt. Laza mozdulattal billentem ki Zaynt az egyensúlyából mire leesik a földre.
-A jóslat beteljesedett!- ordítja el magát Lou- A próféta eljött és megment minket! A hősünk kit megjövendöltek hogy a nap mikor a Zayn nevű szörny újra előjő barlangjából és a népet kezdi terrorizálni ő itt lesz és meg ment minket a gonosztól!- kezd tovább ordítozni Lou míg feláll a fotelban és jobb lábát a fotel támlájára rakja.
-Három hónapig bírtam, aztán hagytam őket szenvedni- sétál át a szobán Ben mintha ez normális lenne. Harry és Liam letérdel elém és elkezdenek "O"-zni. Csatlakozik hozzájuk Lou is és kiráz a hideg a hangjuktól.
-Akárcsak az angyalok- nevetem el magam míg felülök.
-Az én nőmnek énekeltek?- kérdezi feltérdelve Zayn de a srácok nem hagyják abba. Niall is becsatlakozik mire végleg elröhögöm magam.
-Hát látod- mutatok az éneklő srácokra körülöttem. Ems esik be közénk és lazán dől bele a fotelba.
-Jó hír- csapja össze kezét mire a fiúk egyszerre elhallgatnak. Harry felpattan és barátnője ölébe vetődik mire az felnyög.
-Mi?- kérdezi Zayn míg ő bevetődik mögém. Lábai közé húz és hátának dőlök míg hosszú lábait nézem amik mellettem elágaznak két irányba.
-Család napok!- sikít fel mire mindenkiből kitör egy öröm kiáltás kivéve Zaynból és belőlem.
-Pakolunk!- feleli katonásan Niall és már el is tűnt a srácokkal. Harry felkapja Ems-et és vele fut el.
-Gyere velem haza- szólal meg hirtelen hadarva Zayn mire ledermedek.
-Nem hiszem hogy ez jó ötlet lenne- felelem halkan átgondolva a szavaimat.
-Apám legalább négy és fél éve vár rád. Csúnyán össze vesztünk rajtad. Vagyis hogy mi történt, aztán mit csináltam. Igaza volt. De lényegtelen, most már muszáj bemutassalak- hajtja fejét a vállamra. Nem éppen össze függő beszéde elárulja hogy izgul.
-Nem tudom- húzom fintorra a számat.
-Ez igen volt!- ordít fel és hátra fele kibukfencezik a kanapéról és elfut a szobája fele.
-Jó lesz- ül le mellém Ben fáradtan- Addig mi itt tartjuk a frontot. Kell nektek már egy kis kikapcsolódás, rosszkor rángattalak bele titeket a szarba- sóhajt fel egy pohár vízzel a kezében.
-Bármikor bele rángathatsz. Örömmel segítek, és szerintem Zayn is- mosolygok rá biztatás képen.
-Szeretni fognak- tekint hátra hátha jön valaki de mindenki pakol.
-Persze, mindenki szeretné a fia barátnőjét aki bérgyilkos, négy évig kómában volt és miatta belefolyt a maffiába- rázom meg a fejemet majd megtámasztom a kezeimmel amiket a térdemre rakom.
-Az apja tudja csak ezt. És ő meg azt is tudja hogy Zayn előtted is benne volt- feleli halkan. Zayn apja. Óriási erőt adott a vele való egy telefon beszélgetést. Ott is azt mondta szívesen megismerne. De ennek már négy éve...- Ne gondolkozz, szeretni fognak. Van olyan aki téged nem szeret?!- horkant fel mire rá emelem fejem egy "te most hülye vagy?" nézéssel.
-Soroljam?- kérdezem.
-Ah azok nem számítanak- legyint.
-Fél London utál és meg akar ölni. Ott van Perrie és ott volt Eric is. Aztán a mostani területek közül is vannak akik utálnának. Tényleg, el se kezdtük a megfigyelést- kapok a fejemhez- Maradok, elkezdem, már rég elkellet volna- pánikolok be de Ben csak kiröhög.
-Jól van Jadey, ha vissza értek és valakit még le kell stírölni az a tietek lesz. De te most el fogsz menni Zaynnal- csapkodja meg mosolyogva a combomat majd feláll és ott hagy. Elnyúzottan simítok végig arcomon és dörzsölöm meg szememet majd felállok és lassú léptekkel a boldog hangzavarban elsétálok Zayn szobájáig. Emlékszem mikor először félve bekopogtam hozzá és ott aludtam. Mert úgy hittem nemsokára meghalok. Úgy is lett valamilyen szinten. Emlékszem hogy húzott be és mosolygott rám, hogy ölelt magához és hogy aludtunk el. A kellemesen kezdődő reggelre és Perrie betoppanására. A próbára. A falnak dőlök ajtaja mellett és csak hagyom hogy elöntsenek az emlékek. Hogy be kellett bújnom a szekrénybe és végig nézni ahogy Perrie még egyszer "felkelti" apró puszikkal őt akárcsak én. Az enyémet mosolyogva fogadta, őt elutasította és emlékszem az érzésre ami akkor átjárt. Boldog voltam. Piti gondokkal amik akkor nagynak tűntek de most már eltörpülnek. Lassan csúsztatom a kezem a hideg fémre majd lenyomom és mosolyogva belépek.
-Azt hittem még álldogálsz kint egy ideig- néz fel rám a teljesen felfordult, bomba robbant szoba közepén.
-Csak elgondolkodtam- felelem halkan míg végig nézek a szerte széjjel heverő ruhákon. Amint nem értek hogy az enyémeket is látom néhány helyen.
-Min?- kérdezi felnézve rám egy gatya bedobása után- Nem baj ha ma indulunk?- néz rám csillogó tekintettel.
-Dehogy baj- vágom rá rögtön és eldőlök az ágyon. Egyik pulcsiját ami tőlem egy méterre hever magamhoz húzom és beletemetem az arcomat. Mélyet szippantok az illatából és behunyom a szemeimet.
-Itt vagyok, nem kell egy pulcsit szaglászni- kuncog fülembe és arcomra nyom egy puszit. Lustán fordulok felé és rántom magam mellé.- Aludhatsz a kocsiban- simogatja meg kézfejével arcomat mosolyogva.
-Okés- felelem magamhoz húzva.
-Na jó, min gondolkoztál hogy ennyi bújós lettél?- kérdezi halkan engem pásztázva.
-Nem akarlak elveszíteni- mondom szomorkásan.
-Nem is fogsz- nyom puszit a számra.
-De már elveszítettelek egyszer- mondom halkan és érzem a szorító érzést mellkasomban amitől szinte össze görnyedek.
-Épp ezért nem fogsz többször- mosolyog rám majd feláll az ágyról. Könnyedén ránt fel és fogja meg a csípőmet. Megfog és megforgat a szobában. Gyorsan kapaszkodom meg vállában, majd végre megáll velem és a szemembe néz mosolyogva. Lábaimat köré fonom hogy könnyebben megtartson. Fejét nyakamba fúrja én pedig szorosan átölelem- Komolyan Jadey. Nem engedlek el többet. Szeretlek- mormolja fülembe és szorosan húzom magamhoz.
-Én is Szeretlek- válaszolom halkan. Rám mosolyog én pedig odahajolok hozzá. Ajkai enyémekhez érnek és elfeledek mindent. Lassan csókolom meg és ő lassan válaszol mégis élvezem. Nyelve végig simít nyelvemen és kiráz a hideg. Szorosabban magához húz és egyik kezével hajamat megmarkolja.
-Zayn nem láttad a....te jó ég- rikkant fel Harry és ahogy nyitódott az ajtó úgy csukódott is. Zayn halkan felkuncog majd lerak és az ajtóhoz sétál.
-Mit nem láttam?- kiabál ki az ajtón amint kitárja.
-Nem akartam megzavarni semmi jót- jön felelet perverzen.
-Mit nem láttam?- kérdezi újra mosolyogva.
-A fekete gatyámat. Tudod az voltam rajta abba az interjúban is ahol volt az a kakas- kezd nyafogni.
-Ami ki van vágva elől?- kérdezi felvont szemöldökkel én pedig csak figyelem hogy kapaszkodik az ajtófélfába és hajol ki.
-Ja azt- jön Harry hangja.
-Niallen- neveti el magát.
-Hogy mi?!- visít fel- Kinyújtja a seggével!- rikolt tovább mire kitör belőlem a nevetés- Niall!- ordítja el magát mire Zayn vissza csukja az ajtaját. Fejét rázva sétál mellém és nyom még egy utolsó puszit ajkaimra. Mosolyogva ülök le kisebb bőröndje mellé és kiszórok belőle mindet.
-Ez most..- néz rám értetlenül majd befogja a száját amint hajtogatva vissza teszem a ruháit rendezetten- Oh- nyílnak el ajkai- Köszönöm- mondja kissé halkan mire mosolyogva megvonom a vállam. Könnyedén dobja hátra ruháit hozzám a szekrényből én pedig könnyedén kapom el és hajtom össze majd rakom a bőröndjébe.
-Mennyi időre megyünk?- kérdezem elrakva egy fekete pólóját.
-A többiek egy hétre mi attól függ hogy hogyan alakulnak itt a dolgok- sóhajt fel.
-Mehetnél egyedül is, akkor ott maradhatsz egy hetet- vetem fel míg hátára nézek. Rögtön megfordul.
-Inkább két nap veled hogy bemutassalak végre mint egy hét aggódással- feleli fintorogva.
-Nem kellene aggódnod. Vigyáznának rám- tudom hogy befejezettnek tekintette de én nem. Régen is sokat jelentett neki mikor haza mehetett, most is sokat jelent neki.
-Már pedig én bemutatlak a családomnak- feleli eltökélten- Ne is próbálj meg kihátrálni, ha kell a csomagtartóban de elviszlek- fenyeget meg nevetve.
-Még ki is nézem belőled- sóhajtok fel míg becipzározom a bőröndjét.
-Nagyon helyes- borzolja össze a hajamat míg ellépked mellettem- Suhanjunk a te szobádba, neked is kellene ruha. De nem bánom ha az enyéimben mászkálsz. Esetleg meztelenül, azt még inkább nem bánom- kacsint rám és kisiet a szobából. Szem forgatva állok fel és lépegetek szobám felé. Fáradtan nyitok be szobámba de nem látom Zaynt. Felhúzott szemöldökkel lépek be és nézek körül. Szívem gyorsabban kezd dobogni. Gyors léptekkel és aggódva sietek a fürdőbe. Ne legyen baja könyörgöm. Gyorsan nyitok be de nem találok ott senkit. Kétségbe esetten meredek be és agyam pörög. Hirtelen fordulok meg és az ajtó zárva. Arcom megdermed és szívem üteme túl heves hogy légzésem halk legyen.
-Mond hogy te szórakozol és nincs bajod- hadarom idegesen benézve a szekrénybe de ott nem találok senkit.
-Imádom mikor így aggódsz- ölel magához mire remegve kifújom a levegőt.
-Miért olyankor csinálod ezt mikor mindig meg akarnak ölni minket?- fordulok meg felzaklatva karaji között.
-Olyan sok érzelem fut át rajtad ilyenkor, jó látni- húzza féloldalas mosolyra száját. Már épp közölném vele hogy mekkora egy idióta és hogy az érzelem ami átfutott rajtam az a kisebb fajta infarktus és mikor már nyitnám a szám mondani akkor megcsókol. A feszültség ami három másodperc alatt a tetőre hágott bennem a száján vezetem le. Erőszakosan húzom magamhoz mire felmordul és el mosolyodik. Lép egyet előre ezért én kényszeredetten lépek hátra hogy megtartsam az egyensúlyomat. Hátam a szekrénynek ütközik és hálás vagyok hogy valami tart legalább hátulról is. Kezét leveszi rólam és a szekrényre rakja ezzel satuba fogva engem. Amiért én vad vagyok ő is megvadul. Pólóját szorítva húzom közelebb magamhoz míg ő rendületlenül csókol. Abba hagyom pólójának szorongatását és lecsúsztatom a kezem pólója szegéléhez. Lassan dugom kezem az anyag alá és simítok fel hasáig. Érzem ahogy szíve hevesebben kezd verni és hogy tüdejében meg akadt a levegő. Homlokát enyémnek támasztja és mélyen szemeimbe néz én pedig újra végig simítok pólója alatt.
-Jó látni a sok érzelmet- nevetek rá míg egészen mellkasáig simítok. Ott tartom a kezem és kis köröket kezdek le írni. Élesen beszívja a levegőt.
-Azon gondolkozom hogy most engedjem el magam és az ágyba kössünk ki vagy szedjem össze magam és a kocsiban- suttogja a számra. Elmosolyodom és ajkaiért kapok. Amint ajkam érinti az övet elengedi magát majd alsó ajkamba harap és vissza lök a szekrénynek. Hangosan csapódik neki a hátam mire elmosolyodom. Megfogja pólóm alját és elkezdi felhúzni de én nem mozdítom a kezem mellkasáról ezért megakad. Nem zavartatja magát és csak simán benyúl ő is alá. Kezére akaratlanul is megfeszül a hasam, ujjai bőrömbe nyomodnak és tudom hogy kezdi elveszteni az eszét. Erőset lökök rajta mire eltávolodik tőlem.
-Kocsi- kacsintok rá és kinyitom a szekrényt.
-Te jó ég- nyög fel és elfordulva tőlem fejjel előre rázuhan az ágyra. Elterül rajta és majd markolja a haját. Mosolyogva és nyugisan pakolok össze magamnak egy hétre ő pedig meg sem mozdul ez idő alatt. Nevetve ugrok hátára és puszilom meg arcát- Megjegyeztem- morogja nyomott hangon.
-Jaj már Zanynee- nyafogok míg hajamat átdobom jobb oldalamra és újra lehajolok hozzá. Nagyokat pislogok hogy észbe se kapva a hátamon találom magam ő pedig meredten bámul rám.
-Mond még egyszer- mondja rekedt hanggal mire össze ráncolom a szemöldökömet.
-Most mi van?- kérdezem halkan és nem értem sötét tekintetének okát. Nem tudom eldönteni mi ez a sötétség. Nem válaszol csak vizslat tovább a szívem pedig kétségbe esetten kezd kalapálni- Zayn- szólalok meg halkan, félve, értetlenül vizslatva őt.
-Négy éve nem hívott így senki, vagyis nem engedtem- feleli halkan és egy mázsás súly esik le szívemről- Fura- ejti ki lassan a szót míg ajkaimat nézi. Ezek a pillanatok mikor rájövök hogy ugyan annyira össze tört mint én ez alatt az idő alatt.
-Szeretlek Zaynee- mosolygok rá és magamra húzom. Óvatosan csókolom meg és ő óvatosan simít végig az oldalamon. Lassan hajol el tőlem minden szó nélkül. Elkábultan néz le rám és én fel rá. Mintha az idő megrekedt volna és ez a pillanat addig élhetne ameddig akarjuk. Egy tincse előrehullik homlokán és még szexibb külsőt varázsol neki.
-Menjünk- szólal meg halkan és én csak bólintok. Lassan feláll majd felhúz engem is és minden szó nélkül ragadja meg az össze pakolt táskámat és indul kifele.
-Sziasztok!- kiáltom el magam és innen-onnan megkésve jönnek válaszok is.
-Ezt vidd el, csak hogy nyugodt legyek- nyújt felém Luke egy fegyvert.
-Van otthon. Nálam is van. A kocsiban is van- szól hozzánk Zayn a másik kezében már a saját cuccával.
-Néha még én is meglepődöm magunkon- sóhajt fel Ben ide lépkedve hozzánk.
-Óvatos vagyok- rántja meg a vállát Zayn.
-A hosszú élet titka- nevet fel Luke.
-Vigyázzatok- néz sokat mondó pillantással Ben Zaynra.
-Vigyázok rá- mosolyodik el Zayn mire megforgatom a szemeimet.
-Na nem mintha én nem lennék elég jó. Úgy viselkedtek mintha kezdő lennék- vágom be a durcit.
-Csak féltünk amiért kihagytál négy évet- mosolyog rám kedvesen Luke. Zayn nevetve magához húz egyik karjával és hajamba puszil.
-Elfogadom magyarázatnak de attól még nem vagyok annyira esetlen mint hiszitek- fenyegetem meg őket mutató ujjammal.
-Induljunk te profi- mondja vissza fojtva a nevetést Zayn míg kezét csípőmre csúsztatja.
-Sziasztok, bármi van hívjatok- int nekünk Ben és Luke.
-Ti is- feleli Zayn majd kissé meg taszít csípőmnél és így megyünk kifele a kocsihoz.
-Oda adhatnád a cuccom. Nem kell neked vinni- nézek fel rá majd bal kezére amibe mint kettőnk cuccát hozza.
-Próbálok úriember lenni- dörren fel megsértetten.
-Óh akkor nem akadályozlak meg benne- nevetem el magam és fejem mellkasára döntöm és úgy haladok tovább a kocsi fele. Keze lecsúszik csípőmről és lazán nyitja fel a csomag tartót. Könnyedén dobja be a cuccainkat majd az anyós ülési ajtóhoz megy és kinyitja az ajtót. Nagy szemekkel nézek rá érdeklődve- Történt valami amiről tudnom kéne?- kérdezem furcsállva míg felé sétálok.
-Beléd szerettem. Másodszorra is. Csak ennyi- rántja meg a vállát fa arccal de nekem fülig érő mosolyom támad a szavak hallatán.
-Annyira cuki vagy- ugrok nyakába, kezét amit eddig a kocsiajtón pihentetett most már gyorsan fonja körém hogy megtartson. Lábam nem éri a földet és csak csimpaszkodom rajta és nyakába fúrom fejemet.
-Már megint itt tartunk. Jade nem lehetek cuki- nyög fel míg magához ölel.
-Óh dehogynem Zaynee- nyomok puszit szájára és lerak. Fej rázva és mosolyogva csukja rám az ajtót amint beszállok. Mosolygok mint egy hülye míg beszáll ő pedig rám néz és elneveti magát.
-Fogalmad sincs mennyire más vagy- motyogja maga elé míg elindítja a kocsit mosolyogva...