Második Évad: Huszonhatodik Rész

Kukucs drágáim. Itt a rész. Sajnálom de annyira kedvtelen vagyok hogy csak na. Ez a harmadik nap de még mindig "ég" az egész világ. És jobban fog mikor rájövünk mind ez mit is jelent. Már most mennek azok a posztok és bejegyzések miszerint Zayn vissza fog térni úgy három hónap után, és hogy a fiókján nem változtatta meg hogy 1D. És komolyan ennyi reménye van mindenkinek de nem akarom ezeket látni mert nem hiszek bennük. Én már nem. Elfogadom hogy kilépett, nem keresek össze esküvéseket reménykedem hogy ha végre lecsitul minden és egyedül lehet pár hónapot talán fontolóra veszi hogy vissza megy. Láttam egy képet ahol a WMYB énekelték és a formáció akkor még meg maradt és Lou át ölelte Zayn helyét. Nos nekem ott tört el a mécses, a következő képen pedig Lou már a száját befogva sír. Rossz hogy kilépett, mindenkinek rossz de legjobban a fiúkat sajnálom. Ők testvérek voltak. Fogalmam sincs mit kéne csinálnunk. Ők megmentettek minket és talán most tényleg nekünk kéne Zaynt. De nem tudom hogy az jó neki ha vissza megy a bandába vagy az hogyha végre tisztázhatja az elmúlt öt örült évet önmagával. Őszintén annak örülnék legjobban ha a maradék fiú is kilépne a bandából majd csatlakoznának Zaynhoz és az lenne a nevük hogy One Direction...De ha ez nem fog megtörténni akkor is ők a mi fiúink. Várom hogy április elsején Zayn ki írja hogy ez csak egy vicc volt és bent van a bandában de mind tudjuk hogy erre semmi esélyünk nincs. A színpadon négyen vannak de a szívünkben öten <3 xoxoDestiny




Végül is mi lehet a legrosszabb? Elküldenek. Oké ez azért elég gáz lenne. Esetleg utálni fognak és csak megtűrnek. Az még rosszabb lenne. Lehet hogy Perriet várják és nem engem. Tuti őt jobban szerették. Könyörgöm négy évig kómába voltam...
-Az doki azt mondta ne tegyem ki magam túl nagy izgalmaknak. Ez nekem túl nagy- nyelek egyet míg megosztom Zaynnal a kifogásomat. Görcsösen ropogtatom a kezeimet míg próbálom lefoglalni magam a kocsiban de nem igen megy.
-Mert az nem az hogy tetőn ugrálsz három mesterlövész előtt- mondja komolyan bólogatva.
-Hát az nem is- vágom rá rögtön- Az rutin munka- nyögök fel amint meglátom a BradFord táblácskát.
-Szeretni fognak- pillant rám majd rögtön vissza az útra.
-Hogyne- mormolom az orrom alatt- Fel se tudtam készülni erre lelkileg!- nyögök fel.
-Jade, szeretni fognak. Csak legyél önmagad- rakja kezét a combomra.
-Minden zajnak nézzek utána hogy nem-e bérgyilkos? Rejtsek pár helyre fegyvert? Miről beszéljek velük?! Az Ak-47-es tüzelési sebességéről?! A zárt irányzékú lövésről? Esetleg mutassak a húgaidnak technikát hogy törhetik el a perverz emberek kezét gyorsan és könnyen?- kezdek sipítozni mire csak felhúzott szemöldökkel rám néz és elneveti magát.
-A húgaim tudnak ilyen technikákat. Nem gondoltad hogy csak úgy engedem őket randizni?- neveti el magát mire én is elnevetem magam- És apámmal beszélhetsz fegyverekről. Anyukámmal pedig nem kell beszélned. Ő fog beszélni te pedig próbálod majd befogadni a rengeteg cikis sztorit- sóhajt fel.
-Óh a cikis sztorik- dörzsölöm össze a kezemet kíváncsian.
-Most hogy így mondod lehet inkább tényleg vissza kéne menni Londonba- nyög fel mosolyogva.
-És ha utálni fognak?- kérdezem halkan egy kis idő múlva míg a feszültség csak nő bennem.
-Miért utálnának?- kérdezi kíváncsian.
-Mert nem Perrie vagyok- felelem halkan- Mást szánnának neked, apud még azt is tudja mi az igazi melóm. Ha egyszerűen nem ilyent szánnak neked mint én- folytatom aggodalmaim megosztását vele. Lábam kitámasztom hogy ne fejeljem le a szélvédő üveget mikor satu fékkel megáll a kocsi.
-Hogy mi?- kérdezi éles hangon felém fordulva- Te hülye vagy?- kerekednek el szemei és én megszeppenek. Nem szólók semmit csak lehajtóm a fejem- Oh ne már Jade- nyög fel.
-Akkor is- felelem halkan.
-A családom olyant akar mellém akit én akarok magam mellé. Soha nem voltak elvárásaik a csajaimmal szemben emiatt ne aggódj. Anyum kedves nő, apum kedves férfi. A húgaim meg rád akaszkodnak és le se szállnak rólad az egy hét alatt. És mi az hogy nem vagy Perrie?! Te jó ég Jade, még jó hogy nem vagy. Nekem Te vagy a tökéletes oké? Hülye voltam ezt be ismerem de akkor is. Nem véletlen szakítottam Perrivel, a szüleim is elfogják fogadni. Sőt talán örülnek is majd neki. Valljuk be rajtam kívül senki nem tűrte Perriet- sóhajt fel és hátra dönti a fejét az ülésen. Mélyet sóhajt majd újra elindul a kocsi én viszont egy szót sem szólók. Félek. Komolyan félek mit fog hozzám szólni a családja. Ki ne félne ettől?! Inkább dobjanak be megint egy kínzó kamrába. Az elviselhetőbb mint ez az érzés. A kocsi újra megáll én pedig félve nézek fel. Egy eléggé hívogató családi kertes házzal találom szembe magam és a gyomrom görcsbe rándul. Zayn kiszáll a kocsiból és én össze rezzenek a kocsiajtajának hangjára. Remegő kezekkel kapcsolom ki az övemet mikor nyílik mellettem az ajtó és Zayn barátságosan rám mosolyog. Fejemet rázva szállok ki és esetlennek érzem magam.
-Nyugi- nyom egy apró csókot számra ami igazán jól jön. Nem mondom hogy teljesen higgadt vagyok de nyugodtabb. Két kezébe veszi a csomagjainkat majd elindul az ajtó felé. Lassú halk léptekkel követem. Talán azért mert letudom magam kötni azzal hogy lépteimnek ne legyen zaja és egy kicsit másra koncentrálók- Ha akarod felőlem még nekem is eshetsz mielőtt bemegyünk ha attól lenyugszol. De körbe lopakodhatsz a ház körül is- nevet rám mire vállába boxolok ő pedig továbbra is nevetve de megnyomja a csengőt. Gyönyörű klasszikus zene kezd kiszűrődni bentről. Hallom a halk lépteket mire Zayn felém küld egy féloldalas mosolyt. Hallom szívem dobogását, érzem a torkomban, kissé szédülök mégis éber vagyok. Az ajtó kitárul és a szemem elé kerül egy csodálkozó tekintetű talán tizenöt éves kislány. Csillogó tekintettel mered Zaynra majd rám.
-Ki az Safaa?- kiállt ki egy lány női hang mire Zayn szeme felcsillan. Safaa olyan hirtelen kezd el sikítozni hogy hátrább lépek egyet. Zayn elneveti magát majd felkapja a síró húgát és megpörgetve magához öleli. Az ajtóban olyan gyorsan terem még két másik lány elnyílt szemekkel hogy azon gondolkozom inkább vissza ülök a kocsiba és haza vezetek én. Rögtön felismerem Waliyaht és Doniyat mégsem szólók semmit.
-Te jó ég- sikít fel Waliyah is és nekem ront- Mond hogy együtt vagy vele!- sikít rám mire Zayn rám néz egy "én megmondtam" mosollyal.
-Öhm, igen- felelem megrökönyödve. Mind a három lány nekem ront és sikítva, hadarva kérdezgetnek de egyszerűen nem értem mit.
-Folytassuk ezt bent- fejtegeti le rólam őket Zayn és be tol mind a négyünket.
-Te vagy az A lány ugye? Tuti te vagy. Másért nem hagyta volna ott- kezd őrjöngeni Waliyha.
-Még jó hogy ő! Nézz már rá milyen szép!- vág közbe Doniya.
-Szia Safaa vagyok- nyújtja kezét a legkisebbik és én kissé megszeppenve elfogadom.
-Én Jade- felelem vékony hangon.
-Jaj fiam- borul valaki Zayn nyakába és minden jel arra utal hogy Trisha az. Az anyukája.
-Anyu- mosolyodik el Zayn míg magához rántja most már száz százalékosan is az édesanyját.
-Négy év- szólal fel mögöttem egy mély hang mire megfordulok.
-Yaser?- kérdezem a biztonság kedvéért ő pedig bólint. Tehetetlenül ölelem át mikor magához ránt.
-Örülök hogy végre együtt vagytok és hogy végre elhozott- suttogja a fülembe.
-Én is- felelem kuncogva de még remegve.
-Később beszélünk- kacsint rám majd oda sétál a fiához és magához vonja.
-Zayn bemutatnád a hölgyet?- mosolyog rám Trisha mire az említett mellém lépked és átveti kezét a derekamon. A lányok csillogó tekintettel figyelnek minket míg a szülök csak büszkén. Zayn szeme büszkeségtől ragyog amitől elmosolyodom de én még mindig félek, tudom hogy érzi és ez az is bizonyítja hogy ujja lassan kezdi simogatni oldalamat..
-Nos, család- köszörüli meg a torkát- Ő itt Jade Wyne. Hivatalosan is a Nőm.- ejti ki az utolsó szót igen tisztán és hangsúlyosan. Az arcok elfehérednek és a szájak elnyílnak, Trisha belemarkol Yaser karjába a lányok pedig egymásra néznek izgatottan én pedig ott állok értetlenül. Zaynra nézek segély kérően mire rám kacsint de ezzel nem tudtam meg többet a helyzet döbbentségének okáról.
-Majd elmondom- tátogja nekem Yaser csillogó szemekkel én pedig aprót bólintok még mindig értetlenül. Trisha oda lépked hozzánk és kitép Zayn karjai közül. Óvatosan és félve ölelem vissza őt.
-Üdv a családban- suttogja a fülembe mire szemem elnyílik. Most azt hallottam amit?!
-Öhm, köszönöm- felelem még mindig megszeppenve.
-Le pakolunk fent aztán jövünk- hadarja el Zayn egy mosollyal az arcán és már karomnál fogva húz.
-Siessetek- rikkant fel boldogan Trisha.
-Fogunk- feleli Zayn és már a lépcsőn rángat felfele. Megkönnyebbülten engedem ki a levegőt a tüdőmből amint látótávolságon kívülre kerülünk. Végig húz a folyóson majd szinte a legvégén rutinosan kinyit egy szobát. Bedobja a cuccokat és beránt. Tehetetlenül esek be és ő már be is csukja az ajtót.
-Mi volt ez ott le...-nem jutok tovább mikor nekem esik. Elképedten még mindig teljesen össze zavarodva válaszolok heves csókjára. Kezével körül fogja derekamat és elkezd húzni maga felé míg lépked valamerre. Gyorsan emel fel és még mindig kábán de köré fonom a lábaimat majd lehuppanunk egy ágyra. Kezemet nyaka köré rakom és magamhoz húzom elfeledkezve mindenről. Hátra dől én pedig kezeimet mellkasára teszem ahogy tovább csókolom. Hajam arcunk köré hullik ezzel elválasztva minket mindentől. Keze pólóm alá téved mire elválok tőle- Rohadtul össze vagyok zavarodva- lihegem neki kétségbe esetten de kezét nem húzza el mellem aljától.
-Rohadtul szeretlek- feleli és alsó ajkamért kap majd megharapja és ezzel vissza húz magához. Felmordul ahogy testem mozdul teste után.
-Sietünk kellene le, nem?- kérdezem míg nyakamat hinti be csókokkal.
-Fél óránk van- feleli míg lehúzza rólam a pólót és én esze vesztetten hagyom neki- Senkire nem reagáltak még így mint rád- feleli míg ajkai végig súrolják mellemet- Nem számítottam ilyen jó fogadtatásra- kuncog fel mire felmordulok.
-Nem hiszem hogy ezt itt kéne csinálnunk a szüleid házában- felelem rekedtes hanggal.
-Szólj ha meggyőzted magadat- hátamra lök és felém mászik. Csípőjével taszít rajtam mire halkan felnyögök.
-És ha benyitnak?- kérdezem hajába túrva és elhúzva magamtól fejét.
-Soha nem jönnek be- feleli és vissza tér hozzám.
-Zayn hangos lennék- tolom el magamtól elpirulva míg felülök. Felsóhajt és feláll. Melltartóban nézem végig ahogy kipakolja a cuccainkat öt perc alatt.
-Még mindig van huszonöt percünk- ül fel az ágyra és húz lábai közé. Hátam mellkasának feszül ő pedig végig simít hasamon míg fejét vállamra teszi. Két kezemet a combjaira rakom és megszorítom ahogy kezeivel végig simít mellemen.
-Zayn- kérem halkan de keze továbbra is melltartómat szorítja. Érzem hátamnál hogy nem hagyja hidegen tette még is arra gondolok hogy lent vannak a szülei.
-Hm?- hallom meg mély hangját fülemnél és kiráz a hideg. Ajkai megtalálják nyakamat és megszívja a bőrt. Felnyögök az érzésre és ő rögtön levezeti egyik kezét hasamon végig simítva gatyám vonalához. Felnyüszítek mikor keze becsusszan bugyim alá és megérzem ujjait.
-Csak csendben- kuncog nyakamba. Meleg nyelvét végig húzza vállamtól egészen a fülem mögötti részig. Kapkodom a levegőt ahogy köröz lent, másik kezével leműti rólam a melltartót és mellemet kezdi gyúrni. Számat beharapom és hátra hajtóm fejemet a vállára. Egyik ujja belém csusszan mire felnyögök és lábaimat felhúzom- Nem kell ehhez fél óra- feleli rekedtesen- Hogy lehetsz ennyitől ennyire kibaszott nedves?- dörmögi nyakamba én viszont nem tudok neki felelni. Halkan nyögök, viszont folyamatosan ahogy mozog bennem ujja.
-Zayn- nyögök fel hangosabban mikor megérzem magamban még egy ujját.
-Halkan- csitítgat de nem lassít én pedig megörülök az érzésért. Végig csókolja újra nyakamat és megharapja fülemet. Lehelete csikizi és égeti bőrömet. Számat össze szorítom és szememet is mikor bizony eltalálja azt a bizonyos pontot. Csípőm felemelkedik de nem zavarja. Kezemet hátra fele kulcsolom nyakára mintha belé kapaszkodhatnék és enyhíthetném az érzést amit okoz. Össze préselt ajkakkal nyöszörgöm ahogy egyik kezével melleimet kényezteti, míg szájával nyakamat és másik kezével bennem munkálkodik. Kihúzza belőlem ujját én pedig erőtlenül hagyom csípőmnek hogy lehulljon az ágyra. Lihegek és egyszerre vagyok hálás neki amiért abba hagyta és dühös is. Mégis a düh győz és jobban hozzá nyomom a hátamat.
-Nem bírom- nyög fel amint fenekem hozzá ér a domborodó gatyához.
-Zayn- nyöszörgök neki vékony hangon. Túlságosan felizgultam ahhoz hogy most így itt hagyjon.
-Ha hozzád nyúlok el fogom veszteni az eszem és itt megduglak az ágyon- feleli hörögve míg lehunyja szemeit. Össze szedve magamat megfordulok és lábaimat át vetem lábain. Kezemet gatyájára simítom és felmordul mire a vágy csak tovább nő bennem. Érzem amint kezd nem érdekelni mit is kéne szégyellnem és mit nem. Gyorsan húzom le sliccét és kezemet boxere alá dugom. Ujjaimmal rá szorítok kemény férfiasságára mire kissé megemeli csípőjét de vissza is huppan az ágyra. Szemével fogva tart míg küzd azon hogy ne nyögjön. A vágy ami nő bennem elfeledteti velem minden szégyenlősségemet. Szabad kezemet bedugom gatyám alá és magamat kezdem kényeztetni ahogy engem Zayn. Egyszerűen nem tudok gondolkozni attól amit okozott nekem. Szeme elnyílik ahogy rám néz de nem hagyom abba a kezem rajta való munkálkodását. Szája élesen szívja be a levegőt míg engem néz.
-Baszdmeg- nyög fel ahogy továbbra is engem néz. Szemem inkább lehunyom, érzem amint farka lüktet és azt is hogy már én közel vagyok a mámorító érzéshez. Ajkamat beharapom és halkan felnyögök ahogy kapkodom a levegőt. Nehezen de kinyitom a szememet és Zayn elsötétült tekintetével találkozom amint engem néz. Robban bennem az orgazmus és rászorítok Zayn férfiasságára. Szemem lehunyom és kissé hangosabban felnyögök, fejem hátra hajtom és próbálok egy helyben maradni hogy ne hagyjam abba Zaynt kényeztetését sem. Zayn megrándul kezeim között és felmordul. Pár másodpercig még mozgatom a kezem majd elhúzom tőle és eldőlök az ágyon- Azt a kurva- lihegi Zayn bennem pedig felülkerekedik a szégyen érzet amit eddig a vágy uralt. Hasra fordulok és elpirulva a takaróba dugom arcomat.
-Csak egy szót se- nyögök fel amint megérzem mellkasát ahogy felém mászik- Kérlek- felelem cincogva.
-Ez kurva szexi volt- feleli rekedtesen és megpuszil.
-Csak ne emlegessük ezt fel- mondom tovább pirulva.
-Addig úszod meg míg átöltözök- morogja fülembe és elsétál a szekrényig. Pirulva ülök fel törökülésbe és nézek körül a szobában. Az ágy a sarokban van, sima egyszerű mintás huzattal. Az ágy végétől nem messze pedig egy nagy ablak, fehér függönnyel. A szemben lévő sarokban pedig a szekrény amiből Zayn épp egy alsógatyát és egy sima melegítőt húz ki. Balra fordítom a fejem és találok még egy íróasztalt, rajta egy kislámpa, papírok, ceruzák és egy laptop. Semmi más. Melltartómat a pillanat töredéke alatt kapom magamra majd bújok vissza pólómba. Kezemmel megigazítom hajamat és hanyatt dőlök az ágyon. El akarom felejteni az utóbbi negyed órát. A fehér plafont bámulom és csak szétterülök az ágyon.
-Ezt ne kérd hogy elfelejtsem- mászik fölém. Elkínzottan nézek szemeibe.
-Akkor legalább ne kerüljön szóba- kérem halkan.
-Fogalmad sincs mennyire szexi voltál- mondja rekedtesen.
-Zayn- mondom elkínzottan teljesen vörösen míg kezeimmel eltakarom az arcomat.
-Csak rá gondolok és ez történik- mondja halkan és hozzám nyomja alsó testét. Felnyögök ahogy érzem hogy kemény ott lent. Kinézek kezem mögül, a szégyen nem múlik de legalább kissé biztató.
-Csak menjünk le- nyögök fel.
-Senki nem csinált még nekem ilyent- töpreng hangosan míg lemászik rólam.
-Zayn!- csattanok fel felállva az ágyról.
-Ami igaz az igaz- nyom puszit fejem tetejére és én inkább ki sietek az ajtón. Sóhajtva követ és megvárom míg a lépcsőn előre megy majd utána lépkedem le én is.
-Gyorsak voltatok- mosolyog ránk Trisha mire Zayn felnevet.
-Segített kipakolni, így könnyű volt- feleli nyugisan én pedig mosolyogva bólogatok. Az egyik pillanatban még Zayn mögött lépkedek a másikban már a kanapén ülök körülöttem három kíváncsi lány tekintettel.
-Te vagy a négy évvel ezelőtti lány is ugye?- kérdezik izgatottan.
-Hát szerintem igen- nézek kérdően Zaynra mire levetődik a másik velük szembe lévő kanapéra.
-Miért mentetek szét?- kérdezi a Doniya. Kérdően Zaynra nézek.
-Miért kérdeztek olyant amit tudtok?- kérdezi felsóhajtva Zayn.
-Mert hihetetlen?- kérdezi ironikusan Waliyah.
-Tudják hogy kómába voltál- néz fintorogva szemeimbe bocsánat kérően.
-És tudják hogy miért?- kérdezem mosolyogva. Kíváncsi vagyok a mesére amit beadott nekik.
-Zayn elmondta. Tök hihetetlen hogy pont te kerültél egy maffia leszámolás kellős közepére- néz rám csodálkozóan Safaa.
-Hát igen, eléggé féltem- felelem szomorkás hangon. Zayn komoran néz mikor leül mellé Yaser és Trisha is.
-Nagyon hirtelen ért minket a hír- feleli Trisha míg a kis kávézó asztalra helyez pár rágcsás tálat.
-Zayn hívott minket hogy mi történt. Utána itthon töltött két hetet. Nagyon megviselte- mondja Yaser egy amolyan tudom az igazat pillantással.
-Képzelem- felelem halkan.
-Nekem ugrottak mikor össze jöttem Perrievel- feleli fintorogva Zayn.
-Mert megcsaltad őt- rikkant fel Trisha mire elnevetem magam.
-És mi nem erre neveltünk- teszi hozzá mogorván Yaser. A teljes összhang a szülök között mosolyt csal arcomra.
-Már bánja- kelek a védelmére és Zayn hálásan rám mosolyog.
-Szerencséd van vele- feleli melle alatt össze font karokkal Safaa Zaynra nézve felelősség teljesen.
-Egyébként kösz a kérdést jól vagyok- morog magában. Trisha nevetve magához öleli.
-Hogy vagy?- kérdezi meg őt mosolyogva Doniya.
-Sok minden össze jött de egyébként remekül- feleli mosolyogva ő is.
-Én elbeszélgetnék a család új tagjával kettesben- áll fel Yaser. Gyomrom össze rándul de csak a megnevezés miatt. Zayn aggódva ránk néz, most ő fél, ő nem tudja. Mosolyogva felállok míg a többiek furcsállják tettünket. Yaser ki invitál a kertbe én pedig kilépek. Becsukja mögöttem az ajtót majd a kis kerti padra ül én pedig mellé. Tökéletesen belátunk a nappaliba, Zayn értetlenül és bocsánat kérően néz rám de csak megrázom a fejemet jelezve nem kell aggódnia.
-Maffia?- kérdezi komoran,
-Londont egyesíteni akarja egy barátom. Zayn neki dolgozott a négy év alatt mint jobb kéz. A felét már átvettük. De két terület szövetkezett és a fejünket akarják- felem halkan.
-Remek- sóhajt fel.
-Két támadás volt eddig- felelem- De egyik se Zaynra irányult- próbálom megnyugtatni.
-Kikre?- kérdezi míg bent nézi a fiát amint nevetgél a család női tagjaival. Képzelem mi játszódhat le a fejében. Esetleg  hogy a fia nyugodtan sétál az utcán majd a semmiből kap egy fejlövést és minden össze dől pár másodperc alatt. Tudom hogy képzeletében még a vércseppeknek is irányai vannak. Tudom mert engem is ez a kép kísért és minden részletét teljesen kidolgozta agyam sötét része. Arcának mimikáját, a pillanatnyi értetlenséget, a vércseppek útját, ahogy megcsillan rajtuk a nap fény. Testének puffanását és ahogy kissé vissza pattanna a járdáról. Hajának elrendezését és ruhájának a gyűrődéseit. Újra elhessegetve a képet észbe kapva válaszolok.
-Stan-re, közel harcokban profi. A csapatban van a felesége is. Három mesterlövészt küldtek a srácra de a közelben voltam. A második rám irányult de azt is könnyedén kezeltük- emlékszem vissza. Kiráz a hideg ahogy elmémben lejátszódik újra a kép ahogy Zayn fejbe lövi Ericet.
-Hogy viselted a kómát?- kérdezi rám emelve fáradt kissé már öregedő tekintetét.
-Mikor felkeltem elmentem hozzájuk. Perriebe ütköztem és elküldött. Elmentem- rántom meg a vállam.
-Nem bírtad mi?- mosolyodik el.
-Nem- rázom meg a fejem egy fancsali de őszinte mosollyal..
-Nehéz volt vele?- kérdezi szomorúan és tudom hogy Zaynról beszél.
-Túlságosan is- mondom halkan végig simítva alkaromon vissza gondolva mindenre.
-Sajnálom, nagyon össze omlott- feleli keserű hangszínen.
-Én sem voltam jobb állapotban mikor egy kis srác közölte velem hogy négy évet kihagytam az életemből- felelem felnevetve. Eszembe jut Dervis és hogy fel sem kerestem még..
-Azért most már rendeződnek a dolgok- veregeti meg a vállamat.
-Mindig van valami- sóhajtok fel Zaynt nézve. Szeme csillog és tudom hogy csak most igazán boldog.
-Az hogy a nőjének hívott nagy szó ám nálunk- nevet fel meglökve vállamat.
-Miért?- kérdezem felnézve rám.
-Nekem is Trisha volt az első nőm. Barátnőim voltak persze, Zayn tőlem örökölte a csajozási vágyát- nevet fel majd elhallgat és a nappaliban lévőket kezdi szemlélni- De nőm csak egyetlen egy volt, csak ő- mutat befele és én elmosolyodom- Ez nálunk az évi legalább egyszeri mese. Szóval mikor Zayn azt mondta hogy a nője vagy elkötelezte magát. Veled képzel el mindent, rád alapoz. Száz százalékos bizalom. Hogy a nője vagy nálunk annyit tesz rejtett nyelven hogy szerelmes beléd és ebből bizony ha rajta múlik életetek végéig tartó kapcsolat lesz. Egy kimondatlan házasság nálunk ha valaki a nőnknek nevezünk- mosolyodik el büszkén.
-Jézusom- lehelem magam elé és kezemet is a szám elé kapom. Ez...sokkolódtam.
-Perriet is úgy mutatta be hogy ő a barátnője és ennyi- rántja meg a vállát- Örülök hogy te vagy az ő nője. Komolyan- mosolyog rám.
-Köszönöm- felelem halkan párás szemekkel.
-Jaj el ne sírd itt magad- ölel magához mire látom hogy Zayn ki néz. Száját beharapja és elmosolyodik, szeme csillog és nem tudja hogy az enyém mitől is csilloghat.
-Komolyan, nagyon köszönöm Yaser- nézek fel rá szemeimet törölgetve- A négy évvel ezelőtti telefon hívást is- mondom mély levegőt véve öleimbe ejtve kezemet.
-Azt hittem akkor hogy egy két hónap múlva találkozunk. Aztán jött a hívás- mondja halkan.
-Zayn elmondta?- kérdezem félve.
-El, zokogva- feleli csendesen.
-Sajnálom- felelem halkan elszoruló torokkal arra gondolva hogy miattam került padlóra. Az hogy bele kell gondoljak zokogva felhívja az apját és kinyökögi hogy lelőt..szörnyű.
-Te megvéted őt- bólint magának.
-Próbáltam.
-Neheztelsz rá emiatt?- kérdezi felvont szemöldökkel.
-Dehogyis. Csak ő magára- válaszolok azonnal mire felsóhajt.
-Érthető.
-Nem az- nevetek fel- Ő megmentett. Nem kellene rosszul éreznie emiatt magát- motyogom.
-Ez is igaz. Majd idővel ő is megbocsájt magának.
-Remélem- mosolyodom el.
-Na menjünk vissza- mondja nyögve míg feláll. Aprót bólintok és mellette kezdek vissza fele lépkedni- A lányok ki fognak faggatni. De ne aggódj Zayn ott lesz- kacsint rám és kinyitja nekem az ajtót.
-Már értem honnan is Zayn úriember viselkedése- nevetek fel.
-Zayn mint úriember? Te tényleg a bátyámmal jársz?- nevet fel Waliyha.
-Na- hördül fel Zayn.
-Bizony- nevetek fel és vissza ülök a lányok közé.
-Na jó faggatás jön!- kiállt fel Safaa. Yaserre és Zaynra pillantok majd a lányokra.
-Hajrá- tárom szét karomat.
-Kedvenc szín?!- kérdezi Waliyah.
-Uhm, fekete- felelem habozva.
-Fekete?- néz rám értetlenül Safaa.
-Igen- nevetem el magam.Hümmögnek egy sort majd túl teszik rajta magukat.
-Zayn kedvenc színe?- kérdez szigorúan újra Safaa.
-Kék- vágom rá rögtön és Zaynra nézek aki csak féloldalasan elmosolyodik.
-Hány éves vagy?- kérdezi Doniya.
-Huszonkettő- mondom fintorogva.
-Óh akkor te is a húgom vagy, remek- nevet fel.
-Még mindig azt hiszik hogy én vagyok a legidősebb- nyújtja ki a nyelvét Zayn mire arcon dobja a csúfolt egy párnával. Halkan felnevetek meglepődött arcán.
-Hogy találkoztatok?- kérdezi Waliyha.
-Felvettek koreográfusnak- mondom nyugodtan. Szép is lenne ha közölném velük hogy kaptam egy melót hogy tartsam a szemem az egyik táncoson és Zaynon.
-Szóval táncosként dolgozol?- kérdezi Yaser.
-Igen- mosolyodom el, nem tehetek róla de vicces ahogy meg kell játszanunk magunkat.
-Kedvenc étel?- kérdezi Trisha.
-Minden ami finom- mondom habozva.
-Mit szokott legtöbbet sütni anyukád?- kérdezi előre hajolva kíváncsian. Zayn elkomorul én pedig egy kínos mosollyal megfűszerezve lehajtom a fejem.
-A szüleim már meghaltak, több mint hét éve - mondom egy barátságos mosollyal mire a hangulat megfagy.
-Óh Jézusom- kap szája elé Trisha- Nagyon sajnálom drágám- feleli aggódva.
-Semmi baj, nem tudhattátok- mosolygom tovább. Zayn beletúr a hajába és bocsánatkérő tekintet küld felém- Komolyan semmi baj- mondom neki is.
-És hogy haltak meg?- kérdezi Safaa.
-Safaa!- förmed Trisha a legkisebb lányra és Zayn is őrjöngő pillantást küld a lány felé aki megszeppen.
-Nyugi van- nevetek fel kissé kényszeredetten.
-Sajnálom- feleli halkan.
-Semmi baj. Ők...-elhallgatok és Zaynra nézek- Autóbalesetben- mosolyodom el újra kifújva a levegőt.
-Részvétem- néz rám szomorúan Doniya.
-Köszönöm- mondom egy őszinte mosollyal.
-Megyek sütök valamit- áll fel Trisha. Mint aki lefőzte a kávét energia itallal komolyan mondom.
-Anyu nem kell- ragadja meg a karját Zayn.
-Dehogynem- döbben meg és már ki is lejt a konyhába.
-Mindig ilyen. Most csak rátesz el lapáttal hogy Zayn haza jött végre, plusz még téged is hozott. Ameddig itt lesztek addig ő sütni fog- nevet fel Yaser hátra dőlve. Így megnézve őt Zaynnal nagyon hasonlítanak.
-És szereted Zaynt?- kérdezi Safaa nagyra nyílt szemekkel.
-Persze- felelem rögtön értetlenül.
-Nem kellett elgondolkoznia, jó jel- simogatja meg állát mire Zayn felnevet.
-Szeretnétek még kínozni szerencsétlent?- kérdezi fáradt hangon.
-Még jó hogy öcsi- szól rögtön Doniyah- Nehogy már ki sajátítsd itt magadnak- nevet fel és átkarolva magához húz.
-Inkább menjetek ki segíteni anyának- int kezeivel a konyha felé.
-Értékelném- kiállt ki Trisha és a három lány már fel is áll, igaz hogy nem egy őszinte mosollyal de kifutnak. Yaser bekapcsolja a tévét és számomra is érdekes műsort tud találni, sportlövészet.
-Gyere ide- tárja ki karjait Zayn mire felállok és átsétálok az ő kanapéjukhoz. Lehuppanok mellé és ő elfekszik az ölemben. Így kezdjük nézni a tévét.
-Szégyen zárt irányzékúval ilyent lőni- morog Yaser én pedig elnevetem magam.
-Nem számol a széllel- felelem míg Zayn hajával játszom és nézzük tovább. Elmosolyodik és felnéz rám.
-A levegő vétele is rossz- feleli Zayn.
-És ilyennek fegyvert adnak a kezébe- jajdul fel Yaser.
-Valahogy meg kell tanulnia- felelem.
-De akkor ne menjen versenyre ha ennyire béna még- sóhajt fel elgyötörten Zayn mire elnevetem magam.
-Na- mondom felvidulva- Nyílt irányzékkal jobbat lőtt pedig az nehezebb- mondom az ismeretlen fickó védelmére kelve.
-A gyakorló lapra ja- mordul fel Zayn.
-Van még négy lapja- nevetek fel.
-Még a fegyvert is rosszul fogja- nyög fel Yaser.
-Mondjuk jobban tudna lőni ha a második új percével húzná meg ravaszt- mondom nézve a ráközelített képet- Így nem csoda hogy elszórja őket tíz óra fele- mondom fejcsóválva.
-Honnan tudsz te ennyit a fegyverekről?- kérdezi kíváncsian Trisha lisztes arccal megjelenve az ajtóban.
-Az apja katona volt- feleli Zayn.
-Ez aranyos- feleli majd vissza sétál. Zayn felnéz rám és elmosolyodik. Annyira kis meghitt ez az egész. Egy fekete tincsét ujjaim köré csavarom és meghúzom kissé mire elmosolyodik de tovább nézi a tévét.
-Kimegyek meg nézem mi lesz a süti- mondja nevetve Yaser.
-Mondtam- mondja halkan.
-Még nincs vége a hétnek- felelem ugyan olyan hangerővel hogy ne hallják meg.
-Reménytelen eset vagy- néz fel rám. Megfogja a hajamat és lehúz magához. Gyengéden csókol meg én pedig hagyom míg lehajolva maradok. Érzem amint hajam előre hullik ezzel teljesen eltakarva minket így már nem is érdekel hogy talán bejön valaki. Mélyítek a csókon mire elmosolyodik. Kezeit leengedi maga mellé de nekem még mindig haját markolja bal kezem. Elválok tőle és kiegyenesedem kissé elpirulva. Ragyogó szemekkel néz fel rám én pedig le rá kissé szégyenlősen.
-Hozzá tudnék szokni hogy így eléldegéljünk- feleli egy keserves sóhajtással és megsajnálom őt. Nem elég neki a hírnév még a maffiába is belerángattam. Elnéz a konyha fele és látom szomorú tekintetét. Szívem össze szorul és inkább elnézek arcáról.
-Sajnálom- mondom halkan mire rám kapja szemeit.
-Csak jobban értékelem ezeket a pillanatokat- mosolyodik el és újra felhőtlen a vidámsága- Köszönöm- motyogja halkan és hajammal kezd játszani.
-Mit?- kérdezem értetlenül.
-Hogy ilyen vagy. Komolyan, ki se akadtál Safaara- mondja halkan.
-Ugyan már, én is kíváncsi lettem volna- rántom meg a vállam.
-Látod? Más vagy- néz fel szemeimbe. Azok a barna szemek te jó ég.
-Csak a te szemedben- rázom meg a fejemet és lehajolok hozzá hogy szájára nyomhassak egy puszit. Amint elhúzódom alsó ajkamba kap és vissza ránt. Mosolyogva hagyom hogy nyelve utat törjön magának. Kezét tarkómra rakja és közelebb húz magához míg másik kezével végig simít arcomon.
-Szeretlek- suttogja ajkaimra és kipattan a szemem. Még így hogy a hajam eltakarja a fényt is csodás látvány ahogy szemeivel engem fürkész- Kis hercegnőm- kuncog fel mire elmosolyodom. Tökéletes ez így...