Második Évad: Huszonegyedik Rész

Kukucs! Nem, fogalmam sincs miért hoztam részt. De hoztam. Inkább már nem mondok semmit mikor várható rész...:D Eddigi elképzeléseim alapján Szerdán. Aztán ebből fogalmam sincs mi is lesz. Kérlek hogy szavazzatok oldalt, csak tudni akarom ténylegesen hányan olvassák a blogot:) Szóval kérlek egy kattintást szenteljetek rám:D Remélem tetszik a rész <3 Imádás van xoxoDestiny



-Beszélned kell előbb utóbb- feleli Dave míg magamra kapok egy edző ruhát. Vállam meg rántom és csak elszántan össze kötöm a hajam egy erős copfba. Kirontok a szobából és csak az alig egy órája végbement dolgokon gondolkozom. Jobban mondva csak Zaynon jár az eszem és hogy miért kellet mindezt ha most ő ellökött.
-Hova mész?- kérdezi fáradtan Lou- Mi van a száddal?- kérdezi rögtön felélénkülve mire kezem oda vezetem és megnézem a szembe jövő tükörben. Valóban szét harapdálta Matt. Jól látszik hol kapott az ajkamba.
-Matt- nyögöm ki mire Dave felhördül.
-Egy órája próbálom rávenni hogy beszéljen- feleli halkan durcásan.
-Hova megy?- kérdezi Davetől Lou mintha itt se lennék.
-Edzeni- felelem Dave helyett míg hosszú léptekkel az edző terem felé tartok. Nem vagyok fáradt, ideges és feszült vagyok. Senkivel nem akarok beszélni de Louval még sem fogom ezt megtenni.
-Ilyenkor? Jadey éjfél van- feleli Lou és megragadja a vállam.
-Leszarom- rázom le magamról és belépek a terembe. Ököllel kapcsolom fel a villanykapcsolókat mire a terem megtelik fénnyel. Mély levegőt veszek majd oda sétálok a box zsákhoz. Kitámasztom magam majd felhúzom magam elé a két kezem. Gyorsan lendülök és rúgok bele kinyújtott lábbal. A zsák kissé arrébb mozdul de csak sorozom a rúgásokkal mérgesen míg nem érzem azt hogy mindjárt leszakad a helyéről a jobb lábam. Kezem gyorsan kezd rajta járni és puszta ököllel ütöm. Mérgesen, alig figyelve a helyes tartásra és légzésre ezért túl hamar ki is fáradok. Maximum húsz perc telt el de már fejemet a zsáknak hajtva lihegek csak mert mérges vagyok.
-Menj aludni- szól halkan Lou mire megrázom a fejem.
-Jade- nyög fel Dave is és most tudatosul bennem hogy végig itt voltak és nem mentek el.
-Mi történt vele?- kérdezi kétségbe esetten Lou.
-Hosszú- feleli Dave csüggedten és megint figyelembe se vesznek.
-Kurvát kellett játszanom. Meg akartak erőszakolni. Gyenge voltam. Zayn jött és leszedte rólam. Kifele megint meg próbált egy kicsit megölni. Zayn agya elborult...- és itt abba hagyom.
-És utána?- kérdezi értetlenül Lou de csak erősen beleütök a box zsákba és érzem amint izmaim életre kelnek ahogy a méreg és kétségbe esés megfeszíti őket. Amik négy év alatt szinte elsorvadtak. Jobbra kifordulok és erősen rúgok rá bal lábammal- Jól vagy?- kérdezi halkan mikor belátja hogy nem fogok válaszolni. Nemlegesen megrázom a fejem és figyelve a légzésemre és a karom gyorsaságára kezdem püfölni a zsákot. Minden ütéstől kileng de nem érdekel. Lábammal behajlítva mozdulok a zsák után. Lou lassan sétál felém, hallom és ismerem a járásának a zaját. Leül az egyik gép padjára és onnan néz egy szál alsógatyában.
-Maradok vele, menj csak- legyint Lou és fejét a sulyokra hajtja.
-Menj te is- felelem halkan míg kifújom a levegőt és rá nézek.
-Jó- feleli unottan de nem mozdul. Értetlenül nézek rá mire felnevet- Te se hiszed hogy itt hagylak- forgatja meg a szemét. Fejem lehajtom és csak hajamba túrok- Egy órája ütöd és rúgod, a kezed tiszta vér. Menj át valami másra- mutat körbe Lou mire kezemet szemem elé kapom. A bütykök felszakadtak és valóban véresek- Nem beszéllek le arról hogy itt edz órákat. Formába kell jönnöd viszont nem így hogy szarrá kínzod magad. És amúgy se tudnálak lebeszélni róla- rántja meg a vállát és rám villant egy fájdalmas mosolyt. Hálás pillantást vetek rá és a bordásfal felé sétálok. Lassan fekszem le és akasztom be a lábam- Számoljam?- kérdezi nevetve mire vissza fordulok felé.
-Sok lesz- felelem halkan mire elkezd nevetni. Tudom hogy nem hiszi el, megrántom a vállam majd el kezdem csinálni. Csak az előttem lévő bordás falra összpontosítok. Az első háromszáz könnyen megy. Utána kezdem érezni a fáradtságot. Lou hangosan számol és nem szól semmit sem, hangja mégis megnyugtat. Miért csókoltam meg Zaynt? Minek kellett ez nekem? Miért mondta hogy megcsókolna ha igazából nem is?!
-Elég- szól halkan Lou mire lihegve elterülök a földön.
-Mennyi?- kérdezem míg veszek egy nagy levegőt és rendezem a légzésemet.
-Ezerkétszázhat. Ennyi Jade, fél kettő. Menj aludni- mondja karikás szemekkel.
-Nem tudok- felelem elcsukló hanggal. Nem akarok bemenni a szobámba és egyedül elaludni majd reggel egyedül felkelni és azon gondolkozni miért nem kellek neki. Fájó karral, lábbal és hassal feltápászkodom és elkezdek a futó gép felé sétálni.
-Mit csinált hogy te ezt teszed?- kérdezi felülve mivel már teljesen kifeküdt a padon. Szívem össze szorul és lehajtom a fejem. Nem akarom elmondani neki, nem akarok erről beszélni. Fejem nemlegesen megrázom és szinte érzem csalódottságát. Fellépek a futópad két vas szélére majd felrakom hármasra és rá állok. Lazán sétálok a tempóban.
-Sokáig itt leszek, menj aludni- felem tompán majd felnyomom húszasra és rohanni kezdek.
-Ez túl gyors- feleli Lou de figyelmen kívül hagyom és csak rohanok. Fejét csóválva mellém lép és leveszi tizenkettesre- Csak tartsd ezen legalább- mondja fájó tekintettel mire bólintok. Leül a velem szemben lévő futópadra és engem néz egy elgyötört tekintettel de csak futok tovább. Muszáj levezetnem a feszültséget, és az most túl sok. Tekintetem Loura vezetem és végig őt nézem míg ő engem, nem koncentrálok másra. Az érzés valóságos ahogy futok és nem tudom őt elérni, nyomasztóvá válik. Olyan ez az érzés mintha tudnám hogy ez még meg fog történni. Félve kapom el róla a tekintetem és inkább a bordás falat kezdem nézni míg kizárok mindent és a fájdalomra, fáradtásga kezdek koncentrálni. Próbálom lekötni magam a légzésem figyelésével, a lábam rakosgatásával és hogy egyenesen fussak tovább.
-Ennyi- szólal fel újra Lou mire rá kapom tekintetem. Lassan sétál felém és állítja le a futógépet. Lassulni kezd én pedig átváltok akaratlanul is sétára- Alvás- feleli ellenkezést nem tűrő hangnemben- Öt óra van Jade, három órája csak futsz. Nem teszed tönkre magad Zayn miatt. Nem hagyom- rázza meg eltökélten a fejét. Szótlanul lépek le a futópadról de rögtön vissza is nyúlok hozzá mivel majdnem össze esek. Mindig is utáltam a sima földön járni futópad után. Olyan mintha az ember émelyegne, most meg még meg is hajtottam magam. Lou gyorsan kap után és tart meg aggódva.
-Jól vagy?!- kérdezi ijedten mire bólintok és veszek pár mély levegőt. Most tűnik csak fel hogy folyik rólam a víz és lihegek.
-Mit kerestek itt?- kérdezi Liam értetlenül.
-Segíts felvinni- hadarja el Lou mire feltekintek a riadt és gyorsan közeledő Liamre.
-Mi történt?- kérdezi értetlenül.
-Jól vagyok- felelem gyorsan és ellököm magamtól Lout.
-Éjféltől kezdve edzet- mondja Lou mikor újra utánam kap az ingatag járásom miatt.
-És csak most állítottad le?!- hördül fel Liam míg ő megtart a másik oldalamnál.
-Mintha le lehetne beszélni valamiről amit ő akar- morog Lou.
-Tudok járni- morgom nekik míg érzem hogy testem minden egyes centije zsibbad és fáj.
-Az hogy elterülsz a földön nem járás- szól vissza Liam élesen. Hallgatok és nem felelek semmit míg lassan ellépkednek velem a szobámig.
-Te miért jöttél le?- kérdi Lou míg Liam kinyitja az ajtót.
-Mert szoktam edzeni reggelente- neveti el magát.
-Reggel ötkor?!- hördül fel Lou.
-Reggel kilenckor fotózás, délután stúdió, este pedig interjú, most van rá időm- mondja míg óvatosan leültetnek az ágyra- Jól vagy?- kérdezi tőlem Liam aggódva mire bólintok és eldőlök az ágyon nekik háttal. Tekintetem az ablakra ragad és nem is húzom el onnan.
-Nem nagyon beszél- feleli halkan- Nem tudom mi a fasz történt de Zayn- mondja és érzem hangjában a mérget.
-Szólj ha baj van- feleli halkan Liam de meg sem mozdulok. Az ajtóm halkan csukódik és végre egyedül vagyok. Sötét van kint de látom ahogy a nap már éppen felkel. Lassan vált át szürkébe az égbolt majd sárgásba. A szobámat lassan kezdi megtölteni a fény, az ég rózsaszín színekben úszik és én kissé jobban össze kuporodom míg nézem. A nap fel kel teljesen, kint élesen ragyog minden míg a szobám is bántóan fényes lesz. Unottan ülök fel és pillantok a falon lévő órára. Fél hat. Lustán csoszogom a fürdőmbe és kezdem el engedni a kádba a vizet. Fintorogva nézem a zuhanyzót. Hiányzik a csempe most már nem csak egy helyen, az alján ott van a törmelék, az ajtó kissé elferdülve. Meglátszik hogy én és Zayn használtba vettük. Telefonommal a kezemben neki támaszkodom a csapnak és a zenék között keresgélek. Semmi kedvem aludni. Nem tudok, felmarcangol a tudat...a tudat hogy ő már nem az enyém. Számat beharapva indítom el a zenét. Két lépéssel az ajtónál termek és kulccsal bezárom. Gyorsan dobom le magamról a megizzadt ruhákat majd lassan belépek a vízzel teli kádba. Elfekszem és hagyom hogy fáradt testem kényeztesse a kellemesen meleg víz. Lustán zárom el a csapot és az egész szobát betölti a zene. Mélyeket lélegzek és lehunyom a szemem. Annyira rossz, mintha nem maradt volna már bennem semmi a fájdalmon kívül. Meg akart csókolni és nem tette, meg tettem és ellökött magától. Testem megrándul ahogy arra gondolok hogy ütött mellettem a falba. Hogy tépte le rólam Mattet. Ahogy verekedni tud az lenyűgöző mégis féltem őt. Minden küldetésnél. Elég a tudat hogy Ben jobb keze és a félelem elkap. De már mindegy. Már nincs hozzá közöm csak Perrienek. Neki kell aggódnia érte. Neki kellene megmondania neki hogy mekkora egy barom hogy ezt bevállalja, hogy minden nap meg van rá az esély hogy megöljék. Kezemet mozgatom és a víz fodrozódását kezdem nézni. Olyan mintha már nem élnék. Olyan fura minden. Mintha még soha nem láttam volna dolgokat. A napfelkelte, a víz, Lou, Liam. Olyan mintha egy érzéketlen világban mozognék és rácsodálkozom mindenre ami ingereket küld felém. Annyira más minden, annyira furán szép minden. Nem akarok aludni mert félek nem kelek fel. Inkább attól hogy megint évekkel később kelek majd csak fel. Kezeimet ki emelem a vízből és megnézem a beforrt vágásokat a kezemen. Zayn. Ez is mind miatta történt. Kezeim ökölbe szorulnak és tehetetlenül vissza ejtem őket a vízbe. Egy kis víz ki megy de nem érdekel. Végig nézek magamon de tekintetem hasamnál meg akad. Gyerekem sem lehet...Zayn miatt. Minden miatta van és én szeretem őt és egyszerűen nem akarok nélküle lenni. Meg akarom csókolni és az ölébe bújni. Megkérni hogy vigyázzon rám és érezni ahogy hozzám bújuk este. Agyam minden terét kitölti a zene és keservesen elmosolyodom mennyire illik hozzám a szám.
-Lost trust, 21 grams of soul

Elveszett a bizalom, a lélek 21 grammja

All the sanity I ever owned,

Minden józanságom, amim valaha volt

Gone, but I’m still breathing

Eltűnt, de még mindig lélegzem

Through the thunder, and the fire

Keresztül a viharon, és a tűzön

And the madness, just too late

és az őrültségen, egyszerűen túl késő

You shoot me down again

Megint lelőttél

But I’m still breathing

De még mindig lélegzem

I feel it in my veins, skin, bones and I’m loosing

Érzem az ereimben, a bőrömön, a csontjaimban, hogy veszítek

You, me, you’re confusing

Te, én, összezavarsz

Every reason I have left to live

Minden okot, amim maradt, hogy éljek- halkan éneklem magamnak a dalt miközben bekopognak. Szememet lehunyom és csak beharapom a sebes számat. Nem akarok beszélgetni.
-Jade!- ordít be Zayn idegesen és elkap a félelem. Remélem nem hallja a zene szövegét, mit keres itt hat körül?! Újra kopog én viszont csak annyit tudok hogy nem akarok beszélni. Apró levegőt veszek és hagyom testemnek hogy a víz alá süllyedjen.

Tompán hallom a dalt továbbra is. A kopogás hangja megszűnik. Kellemes és megnyugtató csend vesz körül. Testem lebeg a semmiben, nem hallok semmit csak a zene kis foszlányait és rájövök hogy most vagyok először nyugodt mióta felkeltem. Nem izgulok, nem félek egyszerűen nem érzek semmit és ez most olyan jól esik mint még soha. Érzem ahogy fogy a levegőm de annyira jó ez az állapot hogy nem akarom megszakítani. Szeretném kiélvezni. Azt akarom hogy mikor felülök és kijövök a vízből Zayn ne legyek az ajtóm előtt. Tűnjön el a maffia és a táncos élet. Normális akarok lenni, semmi mást nem akarok! Elegem van a sok szarságból! Nem akarok a világ egyik legjobb bérgyilkosa lenni, nem akarok szerelmes lenni a világ egyik leghíresebb fiújába. Nem én akarok az lenni aki segít egy maffia vezérnek egyesíteni Londont. Csak normális akarok lenni. Az hogy most is csak a zene halk ütemét hallom a vérem zúgásával együtt megnyugtat, talán nem is volt olyan rossz kómában lenni. Bár itt legalább tudok magamról. Testemben csak az izmok éreztetnek velem valamit is. A víz lágyan tart meg, nem lök a kád aljára sem és nem is taszít a víz felszínére. Erős kéz szorítja meg hajamat és nyúl hátam alá majd fel húz. Szemeim rögtön kipattannak és az elnyílt ajkú és szemű fekete srácot veszik elemzésbe. Elengedi hajamat és csípőmnél fogva kiemel. Meglátom a darabokban lévő fürdő ajtót majd felfogom azt is hogy Zayn az aki gyorsan lélegzik előttem.

-Te teljesen hülye vagy?!- ordít egy kis idő után a képembe míg döbbenten nézem őt és az ajtót. Válaszként megrázom a fejem és kapkodva nyúlok zavartan egy törülközőért. Magam köré csavarom és bebiztosítom hogy ne csússzon le rólam- Mi az isten csináltál?! Jöttem mikor Lou nekem rontott hogy én mit csináltam. Miért nem nyitottad ki? Miért voltál a víz alatt?!- jönnek nekem ordítva a kérdések én pedig csak nézem őt, ugyan abban a ruhában van mit amiben Mattnél voltunk. Ideges. Oké ehhez nem kellet nagy ész hogy meg állapítsam de akkor is ez az egyetlen dolog ami szembe tűnik a ruházatán kívül. Miért ideges ő rám?! Milyen jogon?- Válaszolj már Jade!- ordít a képembe.

-Takarodj ki- felelem halkan mire látom ahogy meghökken. Száját szólásra nyitja de be is csukja és csak értetlenül néz rám majd szemével végig mér.

-Mi történt a kezeddel- kérdezi halkabban mire felröhögök halkan- Miért nem beszélsz?- kérdezi újra és kezem után kap miközben el akarok mellette menni.

-Mert nincs mit mondanom- rántom meg a vállam míg szívem fájdalmasan össze szorul. Vissza vágyom a víz alá...
-Ne legyél ilyen. Unom már ezt az egészet- túr a hajába míg a szavakat halkan intézi felém.
-Te unod?- mosolygok rá elképedve mire meggyötört pillantást vet rám- Mit unsz Zayn?!- kérdezem ingerülten- Magyarázd már el nekem a picsába is már!- üvöltök rá- Hogy össze jössz az exeddel, felkelek és te leszarsz? Hogy játszol velem minden egyes alkalommal amikor teheted de közben ismét van barátnőd?! Talán azt unod hogy húzod az agyam és arról papolsz hogy tökéletes vagyok és megcsókolnál?! Vagy azt hogy tönkre basztál engem minden szinten?! Esetleg hogy nem tekintek magamra nőként miattad és nem tudok levakarni magamról egy olyan nyomorékot mint Matt?! Azt unod hogy én lekaplak és ellöksz magadtól?! Képzeld, én is unom- suttogom neki a végét és gyorsan indulok el mellette. Kezével megragadja az enyémet- Engedj el!- ordítok rá mire ujjai rögtön szétfeszülnek és tovább caplatok be a szobámba.
-Mi történt?- ront be álmosan és kócosan Ben.
-Ő un engem én meg unom őt- felelem hadarva és idegesen kapok a kezem közé pár ruhadarabot.
-Mi a fasz van veletek már megint?!- ordítja el magát Ben idegesen mire rá nézek.
-Rájöttünk hogy nem illünk össze- felem újra higgadtan míg gatyát keresek.
-Elveszíted- mutat rám Ben míg Zaynra néz.
-Már megtörtént- szólók ismét közbe keserűen felnevetve.
-Zayn- nyög fel Ben.
-Mit én?! Mit kellene tennem?!- ordítja el magát.
-Nem balfasznak lenni?!- kérdezi erőltetetten Ben.
-Kiszállok- mondom Bennek mire lesápad.
-Mármint miből?- kérdezi nagyot nyelve.
-Az egész szarból. A táncból, ebből az életből, abból hogy segítsek London egyesítésében. Vége- röhögök fel. Nem értem miért nem tettem meg előbb ezt a lépést. Már rég meg kellett volna.
-Látod?!- ordít rám Zayn- Megint csak a kurva hisztid. Úgyis vissza fogsz jönni mert nem bírod ki akkor minek kell ezt csinálni?!- tépi ki kezemből az aznapra tervezett öltözékem és levágja a földre.
-Te így látod? Hisztinek?- kérdezem felvont szemöldökkel meghökkenve és megalázottan.
-Maradsz és kész- rázza meg a fejét.
-Szállj már le rólam ha nem akarsz tőlem semmit- felelem hangosan míg újabb emberek szállingóznak a szobámba.
-Ez igaz?- kérdezi Lou komoly tekintettel, Zayn felröhög és majdnem elbőgöm magam.
-Szeretlek- feleli egy lány hang mire Zayn megdermed- Tudtam hogy te is engem és nem követed el még egyszer azt a szar hibát!
-Jól van, más se hiányzott- nevetek most fel én miközben Perrie Zayn mellkasának csapódik- Megtennétek hogy nem itt elégítitek ki egymás szexuális vágyát vagy én a hiba kimenjek hányni?- kérdezem mosolyogva. Arcom oldalra fordul egy csattanás kíséretében és én lassan fordítom vissza tekintetem Perriere.
-Nincs jogod így beszélni- feleli harciasan mire rá mosolygok majd felnézek a plafonra.
-Fogjatok le- nyögöm és lehunyom a szemeimet. Elegem van...