Második Évad: Huszadik Rész

Kukucs! Szerdáig ez az utolsó, komolyan:D xoxoDestiny



Testével szorít a falhoz és most mégsem olyan jó mint Zaynnal. Hol van már?!
-Szólók- nyögöm ki erőtlenül és kétségbe esetten a többieknek címezve.
-Baszki próbálok keresni valamit! Tart ki- hadarja Zayn.
-Hogy mi?- kérdezi értetlenül eltávolodva tőlem Matt.
-Hagyj békén- felem neki szapora légvételekkel és átsietek a szoba másik felébe. Egyenesen a távirányítóhoz. Kezemmel már majdnem elérem mikor a csípőmnél vissza ránt és én elterülök a földön- Szállj le rólam!- mondom bepánikolva mikor csípőmre ül és kezeimet lefogja. Őszintén próbálkozom levetni magamról de meg sem mozdul. Erős és sokkal nagyobb súlyt nyom mint én. Lábam lendítem de csak hasztalan kapálózás lesz a rúgásnak szánt mozdulatomból.
-Nyugi cica, élvezni fogod- feleli mosolyogva. Mellkasomra hajol és nyelvét végig húzza melleimen.
-Hagyd abba!- felelem mérgesen és reszketve- Zayn- sírok fel mire értetlenül rám mered Matt.
-Cicám itt senki nem fog meghallani. Ráadásul bejönni sem fognak- nevet fel és jobban a földhöz szorítja kezeimet. Hol van?! Miért nem véd meg?! Én nem akarom ezt. Gondolataim zavarosak és kétségbe esettek.
-Sietek- mondja kétségbe esetten és és hallok egy halk puffanást. De csak én. Ez a kurva szoba teljesen hangszigetelt.
-Engedj el- kérem szipogva míg tovább küzdök ellene.
-Jade!- mordul fel Ben- Tüntesd el magadról! Ha kell törd ki a nyakát de ne engedd neki hogy bántani tudjon- feleli és hallom hangján hogy fut.
-A lágy részekre célozz- szól közbe Zoe lihegve.
-Gyenge vagy, esélyed sincs szabadulni- ordít rám mikor tovább mozgolódom alatta. Örülök hogy ezt elordította mivel így legalább a többiek tudják hogy kurvára nem tudom leszedni magamról.
-Mi az hogy gyenge vagy hozzá?!- kérdezi félve Zayn.
-Sokkos állapotban van, fél és még mindig feszélyezi az hogy szerinte nem nő. Szerinted négy év kóma után milyenek az izmai?!- kiált Dave. Matt ebből semmit sem tud én mégis itt fekszem alatta és szenvedek. Hajamnál fogva tép fel a földről és lök az ágyra. Rögtön hátrább bukfencezek és az ágy mögött felállok.
-Hagyd már abba cica- mordul rám.
-Kurvára nem vagyok a cicád- felelem félve míg valami fegyver után kutatok.
-Óh dehogynem- nevet fel hangosan.
-Mond neki hogy kint vagyunk- hadarja Ben.
-Ben Isgar kint van és éppen lerombolta az egész szervezeted. Hagyj békén, menj ki és sirasd meg az eddigi munkád- hadarom el neki. Szemei elkerekednek és rögtön a távirányítóért megy. Újabb gombot nyom rajta meg és a szobában a falból kiemelkedik egy tévé és rengeteg kamerát kezdek látni. Hullák, Ben és Luke fut. Zoe és Stan egy géppel babrálnak.
-A kurva életbe!- ordít fel fájdalmasan és most még jobban félek.
-Nem volt jó ötlet- nyögöm ki a már úgyis mindegy alapon. Mérges tekintetét rám veti majd megindul felém de arrébb ugrok.
-Most is velük beszélsz?! Hallanak mindent?!- ordít rám és követ. Nincs hová menni ebben a retkes szobában így csak állok a sarokban és megfeszítem az izmaimat- Helyes- röhög fel- Hallani fogják a sikolyaidat- vicsorog rám. Kezével fel akar pofozni de hárítom. Másik keze azonban megragadja a torkomat és erősen megszorít. Nem úgy mint Pezz, ő rendesen teszi, fájdalmasan. Lábaim nem érintik a földet és fuldoklom, hangosan hörögve.
-Küzdj már az isten szerelmére!- ordít fel Ben a fülemben és lábam előre lendítem a lágy részekre ahogy Zoe mondta. Hátra esik én pedig a földre köhögve. Kezemet a tüdőmre nyomom és próbálok lélegezni.
-Te kurva!- hörög ám nem tudok mit mondani. Fáj a torkom és a tüdőm. A gégém még mindig azt érzi mintha fojtogatnának és zsibbadok. Ő föláll de nekem nem megy. Tüdőm szomjazik a levegőért és képtelen vagyok normálisan levegőt venni. Keze hajamba markol és felhúz. Nem tétlenkedem, testemmel felé lendülök és könyökömet bordái közé szúrom. Öklöm pontosan szívére sújt mire nyögve hátra esik. Amilyen gyorsan tudok jelenlegi állapotomban a táviránytó felé kezdek futni. Lábam elkapja és én hangos puffanással előre esek. Kezem kinyújtom és elérem a távirányítót. Gombok, kurva sok gomb. Melyiket kellene megnyomni?! Össze vissza kezdek annyit nyomkodni amennyit tudok. A világítás a szobában szürkésbe átvált, a tévé vissza megy a falba. A padló fekete színt vesz fel az eredeti piros helyett. Hallom amint a zene kint dübörögni kezd de a kurva ajtó nem mozdul.
-Jadey- szól halkan Zayn és hallom még a füleseken keresztül is a zenét.
-Engedj már ki- sikítok mikor kezemből kitépi a távirányítót és megint eldobja és lenyom a földre. Lábaival lábam fogja le, kezeivel kezeimet és csípőjével az egész testem a földnek szorul.
-Nem- feleli kacagva.
-Öld meg- szólal fel keményen Dave.
-Mi?!- hördül fel Ben.
-Öld meg!- szól közbe Zayn is.
-Nem tudom- sírom el magam mire Matt a számra tapad. Erőszakosan csókol és tépi újra ajkaimat. Gyenge vagyok, béna és egy ilyen faszt nem tudok lekaparni magamról.
-Jade- szól haragosan Zayn- Idézd elő a sötétséget vagy tudja a faszom de ne hagyj neki semmit az isten bassza meg Jadey!- könyörög. Hallom ahogy Dave élesen beszívja a levegőt.
-Kurvára nem találok bent semmit amit fel tudnék törni- hadarja kétségbe esetten és a gyomrom össze szorul. Lábam valahogy felhúzom köztem és közé majd erőteljesen elrúgom magamtól.
-Basszátok meg ez komolyan nem megy- mondom pániklova futva újra a kurva távirányítóért.
-Dehogynem- feleli rögtön Zayn.
-Zayn siess már- csuklik el a hangom és újra nyomkodni kezdem a távirányítót. Az ajtó megindul de ekkor előre esek. Fejem a falnak koppan és onnan vissza pattanok. Egyenesen Matt karjai közé. Erőset ránt rajtam és ledob a földre. Hangosan puffanok míg kissé kábán földet érek. Az ajtó nem nyílt ki eléggé ahogy hogy most ki tudjak futni rajta. Látok benyúlni rajta egy kezet és tudom hogy Zayné az. Próbálja kifeszíteni az ajtót. Kezemmel az elejtett távirányítóért nyúlok de nem érem el mivel Matt újra vissza ránt. Gyorsan fordulok hátamra és lábammal felé rúgok. Állát eltalálom de nem tántorodik meg.
-Baszd már meg- nyögök fel és próbálok előle elmászni de ismét vissza ránt magához. Kezét hajamba vezeti és már esélyem sincs tovább futni előle. Mi az isten történik velem hogy nem vagyok képes elintézni?! Fejem oldalra rántódik mire értetlenül felnézek. Matt a földön terül el vérző fejjel. Zayn húz fel gyorsan és félve. Magához szorít és el se enged, megfordít így már ő van háttal a kissé kába Mattnek. Elsírom magam és átölelem.
-Ne haragudj- nyögi ki és hajamat kezdi simogatni kétségbe esetten. Hirtelen tűnik el karjaim közül és a következő amit látok hogy háttal csapódik a falnak míg Matt rám néz egy félelmetes tekintettel. Látom ahogy Zayn jobban felhúzza magát és ellöki magát a faltól. Keze Matt tarkójára téved és erőteljesen a falnak vágja. Nyekken egyet és kis híján a földre zuhan de Zayn elrántja onnan és ezzel talpon is tartja. Ökle hasába száll mire Matt össze görnyed. Fa arccal ostorozza meg térdével majd könyökével rá vág az épp össze eső férfira és az ájultan elterül.
-Edzeni fogsz- mutat rám aggódva mire csak fel nézek rá még mindig remegve. Könnyed szerrel húzza át fején a trikóját majd óvatosan rám adja.
-Köszönöm- felelem halkan és én hozzá bújok.
-Nem tudtalak megvédeni- nyögi ki és szorosabban ölel magához.
-De igen, csak teljesítetted közben a parancsot is- mondom eltökélten és rá nézek egy apró mosollyal.
-Azt mondtam nem esik bajod, és esett- enged el majd a kis rés felé mutat egy szó nélkül.
-De Zayn a...
-Jade, csak menj- feleli halkan félbe szakítva. Szomorúan bele nézek szemébe mire ő lehajtja a fejét és tudom hogy nincs esélyem beszélni vele. Csak mert ő csalódott magában pedig meg mentett. Gyorsan préselem ki magam a résen. Utánam egy eléggé kóválygós Matt esik ki majd Zayn is lazán kislisszan.
-Ha ezek után alkalmazni fogod nem ígérem hogy nem lesz balesete- feleli szárazon Zayn Ben szemi közé nézve.
-Nem kérem hogy ígérd- rántja meg a vállát. Annyira megváltoztak. Ben már nem törődik annyira az épségemmel, jobban belegondolva ugyan annyira törődik velem viszont és már megpuhultam. Féltem és reszkettem egy olyan helyzetben amit régen kacarászva megoldottam. Zayn pedig hol túlságosan törődik velem hol pedig el akar hanyagolni és jól tudom ő sem tudja mi van köztünk és hogy ő mit érez. Talán már én sem tudom. Mélyet sóhajtva fordulok el tőlük és nézek fel a szellőzőre. Túl gyors volt minden. Testemen végig fut a hideg. Egy pillanat és fejem erősen hátra rántódik. Szám elnyílik a váratlan fájdalom hatására.
-Halott- ennyit hallok majd a húzás és a fájdalom megszűnik. Reccsenés, ordítás és megfordulok. Ütés hangok majd meglátom hogy az ájult Matten ülő Zaynt és hogy csak keményen esze veszetten üti a fejét ami egyre véresebb és rondább. Én mozdulok elsőnek. Mögé lépek majd kezemet csuklólaira fonom és felrántom. Amint felegyenesedik az ájult testet ki is húzzák alóla. Kezét előre rántja ezzel hátnak ütődöm de nem engedem el és ezzel tudom hogy kezdetét vette az őrület.
-Kifelé- hadarom majd kezeit újra vissza rántom és lábam hátnak feszítem így teste kénytelen ívbe feszülni. Tudom hogy meg fog fordulni és ezzel kicsavarja a karomat és én tehetetlenül össze rogyok de addig még van idő. A mozdulatot végbe is viszi kissé előbb mint számítottam rá. A földre térdelek de jobb lábam már térdhajlatába rúg.
-Szép is a szerelem- nyög fel Luke míg az ájult Mattet viszik ki Bennel. Zayn térdere esik és rám néz.
-Picsába- nyögök fel és látom saját kétségbe esett arcomat a sötét tekintetében. Én mozdulok előbb. Kezem hajába vezetem és hátra rántom. Fájdalmasan terül el a padlón és én rögtön csípőjére ülők. Látom ahogy meg akad a levegő vételben de rögtön le is taszít magáról. Vele együtt ugrok fel és rántom vissza karjánál fogva. Keze rögtön lecsapja enyémet, könyökömmel próbálok bordája alá szúrni de könnyedén védi ki. Kezem úgy jár mint még talán soha és látom ahogy neki is nehéz kivédeni ahogy nekem is nehéz támadni. A legalább fér perces koncentrálás és támadás után kezemért nyúl és kifordít. Kezei keresztbe vannak csípőmnél leszorítva míg magához húz.
-Zayn- nyögök fel az erős szorításra. Lehunyom a szememet és csak a légzésére koncentrálok. Én felismertem őt valahogy, ő is felfog engem. Muszáj. Gyorsan engedem el testem és így szinte le esek a földre. Könnyedén fordulok ki a fogásából de nem fejtem le kezeit kezemről csak rántok rajta egyet és így közelebb kerül hozzám. Tenyerem mozdítom és én akarom meg fogni csuklóját de gyorsabb és újra megfogja csuklómat egy laza csukló forgást alkalmazva ellenem. Felnézek rá értetlenül. Sötét, elborult az agya és még sem bánt de látom hogy akar. Küzd magával valahogy. Kezem újra pördül és már nyúlna megint csuklómhoz de mellkasát megtaszítom és neki csapódik a falnak. Nincs ideje vissza löknie magát hozzám, kezemmel újra megtaszítom. Szinte megerőltetésébe sem telik hogy fordítson a helyzetünkön és én lökődöm a falnak. Erősebb nálam, elvégre még Matt is az volt. Látom amint benne is is felötlik eredeti célja és fordulna már futva. Kezemmel megfogom csupasz felkarját és magamhoz vissza rántom. Csupasz teste nekem dől akaratlanul is. Nem tétlenkedem kezem hajába vezetem és meghúzom. Karjaival mellettem beleüt a falba és látom ahogy meg reped. Össze szedem minden bátorságom és lábujj hegyre állva ajkaimat ajkaira tapasztom. Szinte elektromos hullám fut végig a gerincemen és érzem ahogy ő is megremeg, számat nyitom hogy végre megcsókolhassam, rendesen. Négy év után végre ajkai ajkaimat érintik de ő erősen löki el magát tőlem. Dermedten rám néz és látom hogy tekintete nem sötét mégis szürke. Hajába túr majd kisiet gyors léptekkel a többiek után és én nem tudok mozdulni. Megdermedten állok a megrepedt falnál magam elé bámulva. Elment...itt hagyott. Ellökőt csók közben. Mit gondoltam?! Annyira volt jó hogy kitisztult az agya, de azt hittem hogy vissza csókol. Kis híján felnevetek abszurd gondolataimra. Barátnője van, kijelentette hogy nem akar engem erre lekapom és azt hiszem ő majd vissza csókol. Elvégre kinek kellenék?! Még gyerekem sem lehet, nő sem vagyok. Kétségbe esetten túrok a hajamba és próbálom vissza fogni a sírást. Csak becsaptam magamat, megint csak játék szer voltam? Lehet végig az voltam? Hisz most is Perrivel van. Dave ront be az ajtón zilálva de amint meglát engem megdermed.
-Bántott?- kérdezi rögtön és felém siet. Fejem megrázom nemlegesen és felnézek szomorú tekintetébe- Mi történt?!- kérdezi tovább értetlenül de nem válaszolok neki semmit csak dermedten nézem félő arcát. Fejem újra megrázom és homlokomtól kezdve hátra simítok hajamon újra- Szólalj már meg- lép mellém kétségbe esetten mire felnézek rá és szemem elnyílik. Nem akarok. Nem akarok beszélni, csak egyedül lenni. Fejem újra megrázom könnyekkel teli szemekkel- Jadey- nyög fel Dave és magához ölel. Érzem amint egy apró könnycsepp kicsordul és lassan végig folyik az arcomon. Ez volt az utolsó, az utolsó könnycsepp amit én elhullattam. Szemeimet össze préselem és kétségbe esetten magamhoz szorítom Davet. Arcom nyakába fúrom és mélyeket próbálok lélegezni- Nyugi- simít végig a hátamon és csak újra megrázom a fejem. Nem tudok megnyugodni. Ő és én....ő nem akarja...