Második Évad: Harmadik Rész

Oké kilenc percig némán sikítoztam és csapkodtam a komik láttán. Komolyan kilenc perc volt, néztem az órát:D Annyira örülök a komiknak hogy az elképesztő esküszöm ez a második ok amiért imádok írni. Szóóóóval a drága kommentelők miatt akiknek külön KÖSZÖNÖM íme a rész. Ez nekik köszönhető. Szeretném ha megértenétek Zayn állását mivel láttam a komikban hogy rá is haragszotok. Lehet hogy ez után is fogtok te de szerintem kellet ez a rész, jó olvasást imádlak titeket. Komizzatok és élvezzétek a hétvégét:3 Remélem egy mosolyt sikerül az arcotokra csalni egy + résszel ^^ xoxoDestiny

~Zayn Malik~

-Ugye te sem hiszed hogy Sam miatt vitték el? Négy év után..?- nézek Benre a kórházban.

-Haver a kis srác nem találhatta ki csak úgy. Esélytelen hogy pont ennyire beletrafáljon- rázza meg a fejét míg kezébe temeti arcát. Pont mint négy éve. Aznap mikor...mikor lelőttem őt. Ben és Luke valahogy eljuttatta a kórházba ahol stabilizálták is csak épp kómába esett. Emlékszem az első hétre. Mindenki lelkes volt hogy él. Mégis nap hosszat csak ittam. Ben engem hibáztatott. Luke csitítgatott minket. Mindkettőnket vigasztaltak. De mégis. Ott volt a lány akibe szerelmes voltam halott lélekkel. A teste élt de ahogy az idő telt úgy lettem egyre nyomorultabban. Mert miattam került kómába. Én vesztettem el az eszem. Ha csak egy golyót eresztek abba a mocsokba ma is mellettem lehetne. Ha csak elfordítottam volna kicsit is valamerre azt a mocskot Jade élne. Egyre agresszívabb lettem. A box sem nyugtatott le ráadásul a végén már ki se állt velem senki, a pia sem hozott megnyugvást talán csak pár pillanatra. Apámnak sem ért a szava semmit, mondhatott bármit. Egyszerűen megöltem az akit szerettem és ezen semmi nem tudott szépíteni. Két évig szenvedtem. Két éven át minden nap láncba szívtam a cigit és addig ittam míg nem emlékeztem semmire. Annyit edzettem hogy fájjon és ne kelljen arra a tényre figyelnem hogy Jade nincs, bármi jobb volt annál a gondolatnál. És a fájdalom volt a legjobb fegyverem ellene. Szánakozva nézték végig azt ahogy lassan elpusztítom magam. Majdnem a banda kárára is ment. A koncerteken aktív voltam de tény hogy túl sok számon elbőgtem magam. Mindenről Jade jutott eszembe. Egy fésűről, a kajáról, a vízről, a falról, a barna színről. Egy boldog nevetésről vagy egy hasonló mosolyról. A mellkasom szinte görcsösen fájt minden nap, a tudat hogy él és  igazából mégsem. Hogy lélegzik de nem ölel meg engem, hogy nem tépi az ajkaimat. Olyan fájdalom volt bennem ami nem mérhető a fizika fájdalmakhoz, nem bírtam elviselni. Túl nehéz volt minden. Az idő telt és próbáltam beletörődni de azt sem tudtam mibe hiszen élt. És egy idő eljutottam a pontra ahol azt gondoltam hogy ennél az is jobb lett volna ha meghal. Amint eszembe jutott szinte saját magamra döbbentem rá. Lelőttem, én voltam aki meghúzta a ravaszt és ezek után még merem azt gondolni hogy jobb lett volna ha ott meghal a koszos beton szoba padlóján míg fájdalomtól és szeretettől csillogó szemekkel engem fürkész és elmosolyodik. Nem emlékszem onnantól arra a napra, kiesett. Ahogy szinte az első két év is össze folyt. Egyszerűen csak túl nehéz volt nekem, gyenge voltam. Akartam őt, mindennél jobban szinte mint még soha de nem kelt fel. Sírhattam, üvölthettem, könyöröghettem vagy akár tombolhattam ő ugyan úgy aludt. Aludt és meg sem moccant. Aztán magam sem tudom hogy össze találkoztam Perrievel. És csak azok jártak a fejemben amiket Ben mondott. Hogy Jade azt akarja szedjem össze magam aztán jöjjek össze Pezzel. Mikor ő meghal. De ő élt. Élt is és halott is volt egyszerre. Hetente vittem az új virágot neki. Órákat ültem bent és töltöttem azzal hogy néztem őt, fogtam a kezét vagy csak beszéltem neki. Énekeltem az új számainkat és minden felesleges dologról csacsogtam neki. Aztán jött Perrie, aki megváltozott. Rengeteget beszéltünk segített átvészelni ez a helyzetet. Aztán egy kellően szar buli után megcsókoltam. Nem tudom miért, nem tudom minek. De ha Jade ezt akarta akkor én eleget teszek neki. Perrie elmagyarázta és segített megérteni ezt a kómás dolgot. Nincs esély arra hogy felkeljen. Az ő szavával élve már csak szoba növény. Másfél éve újra együtt vagyok vele és azóta nem voltam ebben a rohadt kórházban. Lemondtam Jaderől. "Te ölted meg és most még le is köpöd!" ez az a mondat ami minden nap eszembe jutott és jut is. Ezt ordította nekem Ben mikor megtudta hogy én és Pezz...szóval hogy újra egy párt alkotunk. Az egész monológjára tisztán emlékszem."Én megbocsátottam neked! Megbocsátottam hogy megölted őt! Lelőtted! Miattad van abban a kurva kórházban. Tudom hogy azt mondta hogy gyere össze Perrievel de könyörgöm szerinted komolyan gondolta? Próbált jó barátnő lenni, próbált neked segíteni! Csak tudod mi a bökkenő? Hogy nem halt meg! Kómában van te féleszű! És ha felkel? Mert felfog! Mit mondasz majd Perrienek és Jadenek?! Mert választanod kellene ha csak Jade nem lesz olyan hülye és hagyja hogy boldog legyél te marha! Meggyalázod őt! Olyan mintha megcsalnád!"

-Ben- sápadok le mire felemeli rám elgyötört tekintetét.

-Emlékszel miket mondtál mikor össze jöttem Perrievel?!- kérdezem hadarva mire ő értetlenül vizslat.- Mi van ha felkelt?- kérdezem halkan magam elé meredve.

-Valaki tudna róla- Rázza meg a fejét- Nekem szólna legalább- néz rám kétségbe esetten és tudom hogy már ő sem biztos benne. Mégis miért rabolnák el őt négy év után?! Miért kell elvinni egy kómában lévő embert?! Beletörődtem hogy vége van. Hogy többet nem fog hozzám bújni. Hogy nem fogja kiszívni a nyakamat és hogy nem fog Zayneezni. Nem hülyül senkivel és nem ugrik a hátamra, nem tépi le rólam a pólót és nem kezd zilálni mikor végig simítok hasán. Többé nincs az az ember aki tud rólam mindent. Teljes mértékben mindent, mert Pezz nem tud. Elmondtam neki a maffia dolgot de aligha hiszi el és nem is érdekli ez a része. Pezz és Jade teljesen más. Pezz a tipikus lányos lány aki sikít ha meglát valamit és követeli hogy mint férfi végezzem el. És ezzel nincs baj. De Jade talpra esett volt, el tudott dolgokat egyedül intézni és mégis tudtam hogy szüksége van rám mint férfia. Pezznél ez alap míg Jade...Ő csak Jade. Egy kómás lány akibe történetesen beleszerettem és most eltűnt. Elrabolták vagy felkelt. És nem tudom melyik lenne a rosszabb. Azt sem tudom mit mondanék neki ha oda állítana elém.
-És ha ő volt ma ott?- kérdezem tovább kimeredve az ablakon.
-Hogy mi?!- kérdezi Ben és rögtön látom hogy valószínűleg ő is ezen agyalt.
-Nem lőtt le, bent volt a kurva szekrényben, tudta hova menjen és hogy nyílik az ablak. Meg kérdeztem hogy Ki is ő miért nem lő le mire annyi volt a válasz egy papírfecnin hogy egy hiba.
-Akkor Perrie tudná hogy ő volt az. Hisz őt támadta meg- néz rám elgondolkodva Ben és a gyomrom is görcsbe rándul a gondolatra hogy Pezz lehet hazudott nekem- És egyébként is. Az hogy egy hiba az is lehet hogy megölted Samet és ez nagy hiba volt szóval elvitték Jadet.- kezd magyarázni míg tehetetlenségében feláll és föl le kezd sétálni.
-Tudom de...
-Utállak Zayn amiért ezt tetted Jadeyvel. Mindenért. Hogy össze jöttél vele hogy megcsaltad hogy megölted és hogy most Pezzel vagy. De mégis szeretlek mert te vagy az utolsó ami maradt a húgomból és ha már össze jöttél azzal a sátánnal akkor legalább bíz benne vagy derítsd ki hogy hazudott-e arról hogy Jade volt-e az aki ennyi beszaratta. Mert én beszarnék jelenleg tőle- dörmögi nekem mire aprót bólintok. Mérges rám és utál, megértem. De szeret. És ilyen a mi kapcsolatunk. Ben telefonja megcsörren mire fintorra húzza száját majd felveszi.
-Mi történt megint?- kérdezi és leül az ágyra. Akkor szokott így bele szólni mikor általában az alvilággal kapcsolatos. Ben vette át az északi vezetését. Tehát nagy főnök lett belőle hivatalosan is. Alig fél éve tölti be a pozíciót és szinte az egész szervezetet átrendezte. Elég sokat segítettem neki munkákban is és egyéb dolgokban. Ez a legkevesebb amit megtehetek érte. Szóval a bandának már egy a top három bérgyilkos a barátja és ebből az egyik maffia vezér is. Azt hiszem erre szokás mondani hogy vannak kapcsolataink. Mindenhol.
-Lehetetlen- nyögi ki és már tudom hogy melózni kell. Ha nagyon vészes a helyzet visz magával és én segítek ahol tudok. Valószínűleg valami gyökér megint el foglalt egy területet. A teljes átszervezés még tart szóval vannak gyenge lánc szemek és ezeket túl nehéz kiszűrni.
-Van akármi információ? Egy embernek ez szinte le...- látom amint lesápad- Ne csináljatok semmilyen szervezkedést. Hagyjuk őket. Senki nem lőhet le senkit aki a nyugatiba tartozik. Nem érdekel hogy most sebezhetőek!- üvölt a telefonba- A főnök én vagyok, te kussolsz vagy levágom a lábad és azzal verlek agyon!- üvölt tovább a telefonba majd kinyomja és az ágyra vágja idegesen a készüléket. Ez nagyobb probléma mint egy kis terület vissza szerzés.
-Mi történt?- kérdezem kíváncsian. Úgy tűnik ma minden felfordul.
-Én is szeretném tudni- morogja míg orrnyergét masszírozza majd fájdalomtól csillogó szemekkel ránk néz- A nyugati- nyög egyet és én értetlenül mered rá tovább. A nyugati a legnagyobb ellenségünk. Konkrétan senki nincs senkivel jobban összetűzésbe mint a nyugati és az északi rész- Konkrétan az ott dolgozóknak vége a karrierüknek. Vagy hallottak vagy törött dolgaik vannak. 86% megbénult a szervezet.
-Kik támadtak? Nem mi.- húzom fel a szemöldökömet. Nem tudok támadásról, már pedig Ben jobb keze vagyok. Tudok mindenről. Talán egy kisebb csoport a mieinkből?
-A pletyka szerint egyetlen ember volt mikor elborult az agya. Akik élnek és beszéd képesek fekete szemekről hadoválnak- nyögi mire érzem hogy a lábam megremeg. Muszáj le ülnöm. Kezemmel automatikusan túrok a hajamba és gyorsabban szedem a levegőt.
-Lehet hogy új, nem lehet ő- nézek fel rá kétségbe esetten. Nem lehet hogy négy év után felkelt a kómából, Pezz is megmondta. Ha felkelt volna eljött volna hozzám. Benhez. Akárkihez. Ő nem ilyen, nem lehet ilyen. Nem lehet hülye nem teheti ezt velem.
-Lehet- bólint Ben- Csak éppen Jade eltűnt- mondja ironikusan mosolyogva az arcomba míg körbe mutat a szobában és a mosoly egyre jobban átvált a ne legyél ennyire ostoba nézésbe.
-És akkor most? Feltételezéseink vannak csak- tárom szét a karomat én is.
-Mindenesetre nem támadjuk meg a nyugatit. Ha ő lenne az aki ekkora pusztítást végzett akkor nem akarok megöletni az embereimet és őt sem. Zayn szerintem nem fogod fel, legalább száz embert pusztított el- néz rám kétségbe esetten.
-Tehát ha ő az akkor mérges- mondom nagyot nyelve.
-Én is az lennék- mondja felhördülve- Minden esetre nem biztos hogy ő az. Lehet tényleg elrabolták. De ha ez történt akkor megölik. Ha felkelt és ő volt akkor ő öl meg mindenki mást- néz rám fagyosan mire bólintok egy aprót.
-Gondolod hogy nem jönne el hozzánk. Miután felkelt?- kérdezem gombóccal a torkomban mire ő csak rám néz és látom rajta hogy ugyan annyira tanácstalan.
-Először kiderítjük hogy él-e. Hogy felkelt-e. Megkeressük és megverjük- tisztázza le mire mosolyra húzódik a szám.
-Jó terv- adom tömör válaszomat és jó kedvem rögtön el is illan. Mi lesz velem? Perrievel? Vele? Velünk?! Él? Van esély hogy vissza kapjam?- Menjünk a kis sráchoz. Hátha tud valamit- vetem fel Bennek mire bólint. Szótlanul lépünk be a kórterembe és rögtön ránk néz telefonján át. Szeme elkerekedik és mintha csak felismerne minket. Számomra azért furcsa mert nem csak engem de Bent is felismeri.
-Szeretnénk ha nekünk is elmondanád mit láttál- szólal meg halkan Ben mire a fiú csak nyel egy nagyot.
-Dervis vagy ugye?- kérdezem és látom hogy fél tőlünk.
-Hallottátok már egyszer hogy mi történt- rántja meg a vállát és látom hogy össze szedi minden bátorságát. Miért fél tőlünk?
-Az igazságra vagyok kíváncsi nem a kamu mesére amit beadott neked- mondom fa arccal és csak reménykedem hogy beveszi. Mert ha Jade él ő mondta a kis srácnak hogy mit mondjon. És valljuk be, négy év után felkel a komából de már el is tünteti a nyomait. Profi.
-Ki adott be nekem mit?- kérdezi felhúzott szemöldökkel és látom hogy Ben megfeszül.
-A lány, aki bejött ide. Kérdezősködött aztán közölte hogy mond azt amit majd elviharzott- mondom továbbra is fa arccal és látom a srác lesápad. A testem megfeszül és arra várok hogy el mondja. Mondja el nekem hogy a nő akit lelőttem él. Hallani akarom hogy Jade Wyne felkelt a kómából és ő pusztít.
-A lányt csak kitolták egy kerekes székben- néz rám értetlenül. A felépített világom össze omlik egy apró halk mondat miatt. Idegesen állok fel majd borítom fel a széket és emelem fel a kis szarost a kórházi ruhájánál fogva.
-Csak mond el az igazat!- ordítok a képébe és hallom ahogy halkan nyüszít, Ben felpattan és lefejtegeti a kezeimet a gyerekről.
-Nyugodj már meg! Semmi garanciánk nincs rá hogy él és nem éppen megölik!- morog rám de nem nyugtat le. Azt sem tudom miért akarom annyira hogy éljen. Hisz pont az lenne a könnyebb ha halott lenne. Én mégis szeretem és ölnék azért ha újra átfonná a karjait a nyakamon és megcsókolna úgy mint soha senki. De Pezzt is szeretem. És jó a kapcsolatunk. Megint eljutottunk oda hogy választanom kell a két lány között? Ha él még az egyik...