37.Rész

Kukuucs! És íme az utolsó rész tudom hogy vasárnapra ígértem de még én sem bírok magammal. Köszönöm a +3 féliratkozót így ebben az utolsó hétben még:D 20-an lettünk ami számomra fantasztikus! Egyszerűen elképesztő számomra hogy ennyi embert érdekel az én össze hordott badarságom! <3 Imádlak titeket! Az írói utószó akkor fog felkerülni mikor már a másik blog végre megnyílik. Egyenlőre csak designre kell várni amit hát nem én csinálok szóval fogalmam sincs mennyi idő mire kész lesz.(De már most frusztrál hogy még nem készült el. De nem baj, várok. Szóval sajnálom nektek is várni kell.) Kilenc részt írtam már meg abból a történetből. Na de vissza kanyarodva ide. Olvassátok sok szeretettel ezt a kis részt. Köszönöm hogy velem voltatok a történet alakulása közben. És minden amit még most itt írnék az írói utószó szóval Adios kis harci kecskéim az írói utószóig (Reményeim szerint hamar kész lesz az a design)  Illetve kérlek győződjetek meg arról hogy nincsenek a közeletekbe. Mivel sokan írták már hogy sírtak, sikítoztak egy részen.. Imádlak titeket <3


-Számolnunk kell vele hogy nem akarja kockáztatni az életünket- mondja elhúzott szájjal Ben.
-Elég lesz ha Malik lekapja, akkor tudja hogy szereti és úgy mentek ki hogy ő ledarál mindenkit- mondja egyszerűen Lou mire Luke hümmögve bólint.
-Van benne realitás- Állapítja meg Ben míg tovább nézni a kinyomtatott tervrajzot.
-Párszor már bevált- mondja mosolyogva Liam mire az én szám is mosolyra húzódik de rögtön el is tűnik arcomról. Mosolygok ha eszembe jut egy jó emlék és rögtön vissza is komolyodom mikor rájövök hogy talán többé nem lesz ilyen, soha.
-Azt akarja hogy Pezzel kezd újra- hadarja el Ben míg felnéz rám egy pillanatra. Szemöldökömet felhúzva nézek rá értetlenül.
-Megint hülye, reménytelenül hülye- rázza meg lemondóan a fejét Lou mire tovább meredek Benre elképedten.
-Ez tényleg hülye- mondom teljesen komolyan és hitetlenkedve.
-Ő felkészült a halálra. Azt hiszi nem találjuk majd meg ezért üzent mindenkinek egy kis szösszenetet.
-Szerintem le kéne tudni hogy ha esetleg nem jönnénk vissza- rántja meg a vállát Luke mire Niall felhördül.
-Ja szerintem sincs semmi esélyetek hogy vissza gyertek. Egy kezdeti legenda aki most irtó dühös mert a barátnőjét meg akarják ölni. A világ legjobb bérgyilkosa akinek a haverját akarják megölni és óh van még egy aggódó bátyó aki szintén a top3-ban helyet foglal magának. Azt a kis röpke tényt se hagyjuk ki hogy egy másik bérgyilkosért mentek aki szintúgy top3-as- kezd csapkodni össze-vissza Niall. Azt hiszem agyfaszt kapott. Igen határozottan agyfaszt kapott.
-Jogos- biccent felénk Liam mire megrázom a fejem.
-Remélem tudod hogy úgy őrzik azt a szart mint az elnököt.- néz rá felvont szemöldökkel Ben.
-Én már mennék- mondom dobolva a lábammal idegességemben.
-Nem tartom jó ötletnek hogy gyere, igazából próbálom húzni az időt hogy meggondolod magad- néz rám Ben mire fintorra húzom a számat. Legalább őszinte.
-Ne kezd, kérlek- mondom fejemet rázva.
-Jade ki akart hagyni. Örült hogy te nem folytál bele ebbe a szarba. Erre nem rég megöltél szemrebbenés nélkül jó pár embert- hadarja el mire szégyenkezve lehajtom a fejem. A szobában síri csend lesz úrrá és hökkent. Ez van, az embert sokkolja ha megtudja hogy a barátja gyilkos.
-Hidd el te jó ember vagy. És jó bérgyilkos is. Mint Jade vagy én. Kicsit másképp vagy jó mint az átlag a szakmában. Ben kitanulta és érzéke van hozzá. Mi ebbe születtünk csak te más tehetséggel is meg vagy áldva. És az hogy ennek születtél egyet jelent a sötétséggel. És mikor az a szar csak jön, eláraszt és nem tudod megállítani aztán mire feleszmélsz körülötted minden vér és egy élő sincs rajtad kívül- borzong meg Luke mire rákapom a tekintetem félve- Ne..-  sápad le ahogy rám néz.
-Mi ne?- kérdezi Ben értetlenül majd rám kapja a tekintetét- Ugye nem?- vált át ő is fal fehérre.
-Csak háromszor- mondom szemlesütve. Nem tudtam hogy Jade is azt érzi olyankor mikor én.
-Beavatnátok?!- hördül fel Harry értetlenül.
-Tudjátok van egy ilyen tökéletes bérgyilkos szerep- kezd hadarni Luke- Annyit tesz hogy nincsenek érzelmeid. Sokan azt hiszik ez egy olyan állapot hogy örökké tart de nem. Maximum órákra. Olyan mint amikor mérges vagy, törnél zúznál. Mi ki vagyunk képezve, ránk jön ez a sötét köd és megölünk mindenkit érzelmek nélkül. Nem idegesek leszünk inkább higgadtan agresszívek. Na már most aki elém áll egy gémkapoccsal ilyenkor elvágom a torkát mert egy kis veszélyt jelent. És akkor is megölnék valakit ha csak szimplán tudnám hogy van egy kis esélye kárt tenni bennem. És Zayn már háromszor túl volt egy ilyenen. És úgy minden munkámnál ilyenné válók. Jade nem tudom hányszor élte át. Akkor szar mikor vissza tér a sima kis cuki átlagos éned és rá eszmélsz hogy az előtted vérbe fagyott nő a feleséged akinek te vágtad el a torkát.- mondja semmibe meredő tekintettel és mindenki tudja hogy saját életéről beszél. Hogy ez az ő múltjának a meghatározó eleme.
-Az fasza- mondja elképedt arccal Lou feldolgozva elsőnek a hallottakat.
-Lényeg a lényegen hogy megyek- mondom míg megtámasztva magam a fotel karfáján felállok.
-Biztos?- kérdezi egy szomorkás tekintettel Ben.
-Nem fogok habozni, mikor meg kell húzni a ravaszt meg fogom. Nyugi- mondom biccentve mire megforgatja a szemét.
-Csak hogy tisztázzuk mennyit tudsz- mondja egy nagy levegő vétel közben Luke és az asztalra pakol egy kést és egy fegyvert. Egy dal a semmiből jut eszembe a fegyvereket látva és most értem csak meg igazán a szövegét. Nekem már meg van az indokom a háborúra. És az ő. Ő és minden amit nyújt nekem. Mert már körülötte forog az életem, köré építettem a jövőmet.
-Most komolyan?- nézek a kis próbámra mire mosolyogva a kezembe adja a fegyvert. Hátra húzom a kakast és ezzel ki is biztosítom mire érdeklődve figyel.
-Még a feltételezés is fájt- mondom neki míg halántékomba nyomom a fegyver csövet és meghúzom a ravaszt. Ems felsikít Lou annyit kiabál a többi sráccal együtt hogy ne míg Ben és Luke sokat mondó pillantást vállt. Ezzel az első próba szerintem már meg is volt.
-Óh hogy csesznétek meg ti Bérgyilkosok- kap a szívéhez Lou- Én elviselem a sztárságot és a vele járó szart de ez az én szívemnek már sok- mondja el fehéredve és még meg is sajnálom elnézve sápadt színét.
-Hallatszott mikor kibiztosítottam hogy egy árva töltény sincs benne- mondom értetlen fejjel Lounak mire le tudom olvasni az arcáról hogy elméjében csak annyit kérdez hogy honnan kellett volna neki ezt tudnia. És jogos, neki sehonnan. Luke a kezembe nyom egy konkrét tárat mire lazán a fegyver részévé varázsolom.
-Mit célozzak?- kérdezem unottan mire körbe néz a nappaliban. Vidáman sétál a kertre nyíló ajtóhoz majd kitárja.
-Az egyik lánc el van szakadva. Annak a hintának már mindegy. Lődd el a másikat láncot- rántja meg a vállát mire arrébb lépek egy lépést hogy tökéletes rálátásom legyen.
-Innen azért elé..-eddig jut Harry és már meg is húzom a ravaszt. A hinta a port fölverve ér földet mire lazán vissza csukja Luke az ajtót. A kezembe adja a kést és én a falnak támaszkodom míg a fegyvert Bennek adom. Elmegy a nappali legtávolabbi pontjába majd mintha csak peace jelet mutatna oda tapasztja a kezét a falra.
-Ez a lövő, dobó motherfucker kezem úgy célozz- mosolyog rám mire Ben elröhögi magát. Megfogom a kés pengéjét majd egyik szememet behunyva eldobom a kést. Pontosan a két ujja közzé áll.
-Az hogy nem mélyedtem bele nem azt jelenti hogy nem képeztek ki- mondom szemrehányóan mire Lou füttyent.
-Ha a banda befuccsol elmehetsz egy cirkuszba. Lehet saját számod is ezzel- röhögi el magát Harry.
-Indulhatnánk?- kérdezem Benre emelve a tekintetem mire a plafonra bámul majd vissza rám.
-Először hozzám, elég fegyver van ott mind hármunknak aztán mehetünk a hercegnőért- hadarja el majd bólint egyet bár szerintem inkább saját magát nyugtatja ezzel. Nem indul el csak bámulja falba állt kést majd száját beharapva rám néz.
-Ha te meghalsz engem megöl- mondja ideges és újra a késre néz.
-Jussunk el oda hogy legyen rá alkalma- mondom mosolyogva majd intek a srácoknak akik szomorúan néznek rám, Luke mindenkinek küld egy biztató mosolyt majd a vállamra rakva a kezét kilök az ajtónkon és végre elindulunk...

Jade Wyne szemszög: 

-Egész hozzá szoktam a régi kis szobámhoz. Kezdem azt érezni elkényeztetsz az utolsó napokban- mondom gúnyosan Samnek míg a nagy beton szobában az egyik sarokba megy újabb játékszerért. Ezen sincs ablak de sokkal nagyobb és nem annyira dohos mint az előző. A jelenlegi állapotomban ez már felér egy szerény ki hajléknak.
-Tudod, már arra fogadnak hogy meddig bírod élve. És ezt magadnak köszönheted hiszen felrúgtad a szabályokat- mutat rám az egyik kés pengéjével mire kissé össze rezzenek.
-Amiket ti is felrúgtatok?- kérdezek vissza felvont szemöldökkel mire felhorkant.
-Mi nem rúgtuk fel. Mivel mi hozzuk a szabályokat- mosolyog rám és tovább kezd kutatni.
-Belefáradtam- mondom unottan- Mindent kipróbáltál már rajtam, minden lehetséges módon megkínoztál. Miért nem ölsz meg?!- kérdezem fájdalomtól csillogó szemekkel. Elegem van.
-Neked nem a kínzás fáj. Neked a lelked fáj. Zaynee, a srácok, Ben és Luke. A szüleid- tárja szét a karját mosolyogva mire fintorra húzom a számat.
-A lényeg hogy fáj valamim. Értékelném ha vége lenne- rántom meg a vállam de rögtön megbánom a fájdalom miatt ami ezzel jár. Bárhogyan mozgok fájnak a sebek. A láncok amik rajtam lógnak.
-Nem, nem és nem. De lásd a jó tét lelkemet leveszlek a láncokról- mondja mosolyogva majd a kulccsal a kezében vissza térve szépen leveszi rólam mind a négy bilincset amivel ki vagyok kötve. Erőtlenül zuhanok a poros padlóra és fel sem kellek. Ha akarnék sem tudnék. Nem érzem a végtagjaimat. Nem mozdulnak.
-Jó tét lélek? Van lelked?- kérdezem össze szorított fogakkal míg a földről próbálom újra összekaparni elernyedt testrészeimet.
-Egy kevéske akad- sziszegi oda nekem míg megszokottan belém rúg. Szemeimet össze szorítva viselem el a fájdalmat ami lassan kezd szűnni. Három napot képes vagyok még várni. Megadom az esélyt hogy tényleg értem jöjjenek és kivigyenek. Három retkes kínkeserves nap még. Azt várom mikor kínoznak meg annyira hogy elájuljak. Egy ideig ki vagyok kapcsolva. Telik az idő, semmit nem érzek. Ez itt maga a mennyország- Szedd össze magad. Húsz perc múlva meglátogatlak- kacsint rám mire csak a fal felé fordulok és össze kuporodom. Mélyeket lélegzem és próbálom mozgatni a végtagjaimat mér egy kis sikerrel. Nagy nehezen betudom hajlítani a lábam aztán kinyújtani. De kegyetlenül fáj. Apró rengés. Értetlenül nézek körbe.
-Könyörgöm ők legyenek azok- mondom fejemet a padlón pihentetve. Lövés zaja üti meg a fülem mire felzokogok. Kétlem hogy más lövöldözne és ha itt vannak azt jelenti nem ilyen körülmények között kell meghalnom. Sam izzadtan ront be az ablak nélküli beton szobába az első lövés után tíz perccel.
-Még van úgy tíz percünk a randiig- mondom értetlenül már meg nyugodva. Erőtlenül törlöm le a könnyeimet de nem kelek fel a földről.
-Nem hittem volna hogy rád találnak a pincsijeid- sziszegi oda nekem és kibiztosítja a fegyverét. Köszönöm istenem! Lehunyva szemeimet könnyebbülök meg.
-Főnök alig ha vissza lehet ezeket tartani. Talán 3-5 percig- hadarja el egy berontó izomagy.
-Itt vagytok vagy százan és nem bírtok el három seggarccal?!- ordít rá mire a férfi kimegy és amint becsukja maga után az ajtót, vagyis inkább csapja, a lövések zaja eltompul.
-Három?- kérdezem értetlenül és félve. Érzem amint gyomrom felbolydul, tenyerem izzadni kezd és a félelem elönti a testem.
-Hárman- mondja mérgesen. Nehezen de lábra állok, imbolyogva támaszkodom meg a fal mellett.
-Maradj ott ahol vagy!- ordít rám.
-Főnök, Fred meghalt- nyit be szobába ugyan az a férfi majd ki megy de az ajtót nyitva hagyja. A lövések jól kivehetőek ahogy az ordítások is. Fogalmam sincs ki az a Fred de látszólag nagyon letaglózza Sam-et.
-Tudod mi vicces?- kérdezem tőle nehézkesen elmosolyodva.
-Az hogy megdöglesz?- nevet fel keserűen mire csak fintorogva megrántom a vállam.
-Bezársz három bérgyilkost és megkínzod őket és azt hiszed nincs következménye. Hogy azt mondod felrúghatod a játékszabályokat és megölhetsz engem és nincs következménye. Hogy alábecsülöd a mérges embereket- mondom keményen és megállíthatatlanul a szemébe nézve.
-Lehet hogy lesz következménye de téged megöllek- mondja feszülten és rám emeli a kibiztosított fegyvert. Sokszor kerültem ilyen helyzetbe még sem tudom megszokni. A testem folyton azt várja mikor borít el az óriási fájdalom. Mikor szaggatja ketté a húsomat a golyó. Mikor dördül el. A szívem a torkomban dobog, a hasam nyugtalan. A lábaim megremegnek a kezem megizzad és azon gondolkozom mit nem kellett volna csinálnom és miben hibáztam. Hogy most vajon meghalok-e.
-Azt már rég óta tudom hogy egy kés hegye által vagy egy golyó miatt halok meg. Nem újdonság. Az a kérdés hogy ez az a golyó-e- mondom szomorkásan ránézve- Megölhetsz de akkor itt fognak kínozni téged mikor meglátnak a testem mellet. Te már mindenképp halott vagy- mondom mosolyogva. A bosszú nem megoldás de cefet jó érzés, és a tudat hogy ez a kis köcsög meghal. Na az a remek érzés.
-Akkor segítek magamon- mosolyodik el gyorsan és már felém is siet.
-Ne!- ordítok rá mikor rá jövök hogy újra ki akar kötözni.
-Kussolj!- sziszegi a fogai között nekem míg a zsibbadt kezeimet újra bilincsbe fogja.
-Miért nem adod fel?!- ordítok rá míg megrántom a kezem. Nem bírok már tovább a láncokon lógni. Fegyverével erősen vág arcon mire elhallgatok.
-Hozzá ne merj érni még egyszer- ordít rá Zayn és látom szeme sötétségét. Látom amint Sam elmosolyodik majd a fegyver csövét halántékomba illeszti.
-A tökéletes végjátszma- mondja nevetve.
-Megörültél- jelentem ki csendesen míg a földet kezdem kémlelni. Még saját magam sem tudom hogy ezt Zaynnak szántam vagy Samnek. Mégis már most nyugodt vagyok mert ő itt van. Itt van velem és én szeretem őt. Mindennél jobban.
-Engedd el és elengedlek- mondja komolyan Zayn.
-Térdelj le oda és nem ölőm meg őt- mutat a betonszoba közepére mire Zayn gondolkozás nélkül rakja le fegyverét és sétál középre.
-Te megörültél?!- ordítok rá és végre szemembe néz. Apró mosoly fut át rajta. Egy olyan mosoly mintha csak egy turné után meglátna a repülőterén. Olyan pillantás minta minden rendben lenne. Olyan mintha a szerelmére tekintene...
-Térdelj le- mutat rá a fegyverrel mire már nyúlnék nyaka után de a lánc vissza ránt.
-Én esküszöm neked ha megölöd sírva könyörögsz az életedért, a dupláját kapod vissza annak amit velem tettél!- ordítok rá mire egy pillanatra megáll miközben Zayn felé sétál és vissza néz rám. Fa arccal fordul vissza Zayn felé. És újra; Déjá Vu. Ott térdel, szembe néz a fegyverrel amit egyenesen a homlokára fognak és nekem újra egy gondolatom van. Senki nem teheti ezt a pasimmal.
-Őszintén kíváncsi vagyok hogy fog reagálni mikor lelőlek. Pár képtől már rohamot kapott- mondja mosolyogva.
-Kérlek, ne- kezdek el könyörögni gombóccal a torkomban. A fegyvert mosolyogva tartja tovább. Zayn maga elé húzza a kezeit és mintha imádkozna össze kulcsolja a két kezét én pedig csak reménykedem. Reménykedem abban hogy nem imádkozik. Nem teheti meg ezt velem- Zayn, én szeretlek!- mondom elhaló hangon sírva mire a féloldalas mosoly megjelenik az arcán. Szeme kipattan és megriadok tőle. Sötét. Természetellenesen sötét. Térdelésből úgy ugrik fel hogy Sam lábát is kirúgja míg kezét amivel a fegyvert tartja eltaszítja az imádkozónak tűnő kezével. Olyan gyorsan húz elő egy másik fegyvert hogy szinte fel se fogom. Fa arccal és kemény tekintettel ragadja meg Sam torkát és így állítja talpra. Pontosan látom Sam hátát és hallom azt ahogy Zayn kibiztosítja a fegyvert. Szemeim elkerekednek majd össze rezzenek ahogy a tárat Sam hasába ereszti. Aprót nyögök és szemeim is kipattannak az éles és hirtelen fájdalomra. Nagyot nyelve elfehéredve nézek le hasamra. Vörös folt kezd át ütni pólómon. Van hogy az emberen átmegy a golyó de nem akarom elhinni hogy pont Sam-en megy át és hogy most bennem áll meg az a golyó. Az a golyó amit Zayn engedett szabadjára. Vérem patakozva folyik le lábaimon. Remegve és félve nézem az alattam lévő kisebb tócsa fokozatos növekedést.
-Úristen- leheli maga elé Ben és már mellettem van. Zayn ekkor néz csak rám és a sötét szempárból egy pillanat alatt lesz csoki barna, rögtön értetlenül és halálfélelemmel vizslat. Gyorsan kerülök le láncokról az én legnagyobb megkönnyebbülésemre. Luke rögtön kezét a sebre nyomja mire felnyögök és hátam ívbe feszül.
-Én lőttem le- dadogja halkan Zayn mire Ben hátra kapja rá a tekintetét majd újra vissza rám és a hasamnál csinálnak valamit ami nekem olyan fájdalmat okoz hogy fogaimat automatikusan szorítom össze, míg testem megfeszül, szemem hol kipattan hol össze zárul de próbálom magam erősnek mutatni. Fejemben egyetlen egy dal játszódik újra és újra míg körülöttem minden lassan elmosódik.
-Ne add fel- kiállt rám Ben mire csak nehézkesen rá pislogók, érzelem mentes arccal csinál továbbra is valamit Luke-al mégis tudom hogy belül üvölt, sír és fél. Mint mindenki. Fáradtan tekintek fel a szinte már zokogó srácra, arra aki lelőtt de még is szerelmes vagyok belé. Ölébe húzza fejem gyengéden és hajamat lágyan kezdi simogatni míg aprókat szipog.
-Eszedbe se jusson magadat hibáztatni- mondom halkan miközben egyre nagyobb fájdalom lesz úrrá rajtam. Fáj a légzés, a beszéd az élet hogy látom őket kikészülve, miattam sírni.
-Én lőttelek le Jadey- mondja halkan szipogva. A szívem hasad meg érte még sem tudok semmit mondani neki. Arcát nézem és boldog vagyok. Ha meg is halok akkor ez a legszebb halál amit választhatok. A karjai között veszem az utolsó levegőmet. Ő az akit utoljára látok, azt akibe szerelmes vagyok. Egy olyan srác aki mindent megadott nekem és tökéletes volt számomra. Aki nevetve átölelt mikor hisztiztem. Aki minden pillanatban vággyal telve nézett rám még ha a hajamat is téptem éppen. Aki akkor is vonzónak talált mikor izzadtan táncoltam a többiekkel. Olyan aki igazán tudta ki és mi vagyok de elfogadott, megváltoztatott és jobbá tett. Ő az a srác akiért megérte a sok év szenvedés és a mostani is. Mert akaratlanul az ujjaim köré csavartam és ő akaratlanul érte el hogy teljesen belezúgjak. Emlékszem minden kis pillanatra ami csak a miénk volt és minden fájdalomra, veszekedésre. Az érintésére és a vicceire, mindenre amit ő adott nekem. Egy Családot.
-Szeretlek- mosolygok rá majd fekete haján kívül egyre több sötétség lesz látó teremben. Lustán és meg könnyebbülve engedem át magam valami másnak egy könnyed fájdalom mentes érzésnek, mintha csak elájulnék. A nyugalom teljesen úrrá lesz rajtam és a testemen is de még hallom ahogy Ben ordít és Luke Bennek ordít de fel sem fogom mit. Viszont egy apró kis suttogás mindennél hangosabban hasítja ketté az elmémet, az ő mély hangja amit ha csak meghallottam kirázott a hideg.
-Örökké elraboltad a szívemet hercegnőm...