36.Rész

Kukucs! Utolsó előtti rééész! A következő blog designje még nem készült el. De lassan az is meg lesz. Megírtam a prológust, az első részt és most görnyedek a második rész  Mindenesetre egy hét múlva hétvégén; vasárnap hozom a befejező részt. Aztán írói utószó. Arra szeretnék kérni mindenkit hogy ez alá a rész alá komizzon. Nem feltétlen véleményt hanem hogy szerinte mi mi fog történni a következő részben. Kíváncsi vagyok az elképzeléseitekre még ha én már meg is írtam. Jó olvasást drágáim

-Adjátok fel- mondom a cellámban ülve hátamat a rácsnak vetve. Mióta meg tudtam hogy nem adhatom fel azóta nyaggatom őket.
-Nem- mondják egyszerre ami miatt elmosolyodom még ha ők ezt nem is látják.
-Én nem adhatom fel. Ti legalább igen. Egyikőtöknek sem ér ennyit- rántom meg a vállam mivel  tudom hogy engem néznek. Elvégre én vagyok a fő szám minden nap. Egy hete rohadunk itt és fogalmunk sincs semmiről. Mi történik kint. Nem tudom mi van Zaynnal, a srácokkal. Ems-el? Soha nem tudom meg. Legalábbis nem innen. Négy napja tudtam meg hogy konkrétan halott vagyok azóta igyekszem rávenni őket hogy ne szenvedjenek itt. Legalábbis szerintem négy, sok kiesés van. Mikor elalszom, elájulok a kínzások.
-Oké bevallom köcsög vagyok és leszarom típus. De csajszi, te a barátom vagy. Meg mentetted a lányom és ezért eleve tartozok. Nem hagylak itt. Ben meg még inkább nem.- hadarja el gyorsan. Aranyos, tényleg. Nem az a szörny akiről a legendák szólnak. Ben és én is bocsánatot kértünk már tőle. A kínzásokat már kezdem megszokni. De tényleg. Olyankor csak hagyom magam és ennyi. Korbács, kés, és egy váll ficam de vissza raktam. Tény hogy majdnem bepisiltem de vissza raktam.
-Ha ki mentek akkor ki tudtok szabadítani- mondom az utolsó mentsváram. Ha kint vannak akkor már biztonságban vannak. És lebeszélik majd őket róla. Meg van oldva. Túl szép volt hogy túléljem, én csak járulékos veszteség leszek.
-Ez mondjuk nem hülyeség- gondolkozik el Ben és magamban imádkozom hogy belemenjenek. Épp kérdezném hogy akkor benne vannak-e mikor nyitódik az ajtó és én rögtön felállok. Sam jön a cellám felé és tudom hogy ma a durvább kínzást kapom ha őt látom.
-A srácok feladják- hadarom el mikor már nyitná az ajtómat. Szemöldök felhúzva fordul meg mire szemmel ösztönzöm őket hogy mondják ki végre.
-Feladjuk- mondják ki egyszerre mire nevetve tapsol párat.
-Egy óra és mehettek is, addig vegyetek könnyes búcsút- legyint hátra és már kis is viharzik.
-Harrynek mond meg hogy ne veszítse el Ems-et. És hogy Ems pedig ne veszítse el Harry-t. Remek páros együtt. És Harrytől bocsánatot kérek amiért ennyire elfajult a Pet-es dolog de máshogy nem vette észre magát- kezdek hadarni mire Ben értetlenül rám néz.
-Kiszabadítunk- jelenti ki határozottan.
-Azért ha ez fuccsba menne szeretnék elköszönni a fontos emberektől.- mondom halkan mire idegesen megfordul majd öklével a beton falra sújt és én folytatom- Lou is tartsa meg a barátnőjét. Mind kettőt; a répát is. Örökké a répatesom marad- mondom mosolyogva míg leülök újra a földre- Liam ne hagyja abba a box-ot! És szintén tartsa meg a barátnőjét plusz a modorát. Niall falatozzon tovább és találjon magának egy csajt aki nem csak turnés. Dave hagyja abba a Hackelést és maradjon meg táncosnak, a bandám bármikor szívesen látja őt. Rángassa le a többieket és avassa be az igazi piszkos utcai táncba őket. Mert abban igazán jó.- mondom már lassan. Hisz ráérek. Percekig nem szólók semmit csak gondolkodom. Mit üzenhetnék Zaynnak?
-Ennyi?- kérdezi nagyot nyelve Ben mire megrázom a fejem és hagyom hogy kócos hajam az arcomba hulljon.
-Mond meg Zaynnak hogy sajnálom. Én küzdöttem de másokat nem fogok veszélyeztetni. És ezt meg kell értenie. Adjon magának egyedül egy hetet. Aztán egy újabbat a srácokkal. Egy újabbat a családjával utána pedig...-mély levegőt veszek majd kifújom és erőt véve magamon folytatom- utána pedig kezdje újra Pezzel. Menni fog neki. Írjon neki dalt, vegye le a lábáról. Szereti őt, tiszta szívvel és meg tudják oldani a problémáikat. Yaser remek apuka beszélgessen el vele és neki is köszönök mindent- mondom el az utolsó mondataimat.
-Én ez...-kezdi el Ben de közbe vágok.
-Kérlek- nézek rá könnyes szemekkel. A padlót kezdi fürkészni én pedig újra beszélni kezdek- Neked köszönöm hogy életben hagytál. Hogy felneveltél. Hogy egy kész remekművet alkottál- mondom mosolygósan mire elneveti magát- Köszönöm hogy vigyáztál rám, remek bátyó vagy. Menj és vedd a gyámságod alá végre az igazi húgodat. Szeretni fog, jó ember vagy. Zaynnékra tekingess rá néha. Annyi mindent akarok mondani de most semmi nem jut eszembe. De úgyis tudod miket mondanék. És komolyan én mindent meg bocsátottam neked szóval te is bocsáss meg magadnak. Semmi jó nem fog abból származni ha emészted magad. Ne állj bosszút senkin, és Zaynnak is verd be a képét ha eszébe jutna ez a hülyeség- nézek rá biztatóan de ő továbbra is a padlót kémleli.
-Luke, te is kapd össze magad és gondoskodj a lányodról. Jó ember vagy és szard le a pletykákat. Örülök hogy itt megismertelek- mondom mosolyogva mire vissza mosolyog rám. Szólásra nyitja a száját de nyitódik a vas ajtó.
-Ez nem volt egy óra- mondja rögtön Ben.
-Milyen kegyetlen az élet- forgatja meg a szemeit Sam és már mind a két srác fején fekete zsák van.
-Sziasztok, örülök hogy megismertelek titeket- mondom halkan míg kiviszik a két tiltakozó egyént.
-Egyedül maradtál- jön a rácsomhoz Sam mire csak megrázom a fejem.
-Soha nem vagyok egyedül- mosolygok rá- Nekem van életem. Barátaim, családom. Az hogy te egy tudatzavaros gyermeteg fasz vagy már nem az én dolgom. Felőlem megölhetsz. Tudom ki akarnak szabadítani de azt is hogy tudsz róla. Hogy nem fog nekik sikerülni. Hogy tudatni akarod majd velük ha végre megöltél de fogadj el egy jó tanácsot- lépek közelebb a rácshoz fenyegetően míg ő fa arccal figyel rám- Esténként soha ne aludj el mélyen fegyver nélkül. Írd meg a végrendeleted és éld meg a napjaidat úgy mintha az utolsók lennének. Mert valaki lesz aki nem törődik bele halálomba. És a te érdekeben mondom hogy az ne Zayn legyen mert amit te csinálsz velem ahhoz képest amit kapni fogsz móka és kacagás. Ha Ben kapna el akkor is őszintén sajnállak mert a kettő közül még mindig azt választanám hogy te kínozz ilyen szar módszerekkel. És ha netán kijutok innen amiben már őszintén meg mondom nem bízok akkor nem kell félned. Nem foglak megkínozni egyszerűen megöllek- mosolygom rá.
-Megható volt de egyenlőre élvezem azt hogy akkor kínozlak meg amikor akarlak- mondja egyszerűen.
-Hajrá- rántom meg a vállam és el sétálok a rácstól majd a falnak támasztva hátam leülök- Engem már nem érdekel- rázom meg a fejem. Sietve jön be két izom agy mire értetlenül nézek feléjük. Ők még nem kínoztak.
-Költözünk- vigyorodik el és a cellámon belül újra tangóra hívok két kifogyhatatlan idegbeteg barmot. Soha nem adom magam könnyen....

-Zayn Malik szemszög-

-Hagyd már azokat a kurva videókat. Jade is megmondta hogy ne nézd meg őket- kopogtat be hozzám újra Dave de nem érdekel. Újra indítom a videót és nézem amint egy székhez kikötözve azt nézni hogy gyújtják fel az otthonát. Hogy gyalázzák meg a szüleit és hogy csókolózom Pezzel. Ez az utolsó videó ahol még igazán Jade. Ahol beszól mindenkinek és kemény. Ez a videó változtatta meg. A többin hagyja hogy nyugodtan üssék, vágják kínozzák. Néha vissza szól de már rég kihunyt szeméből a fény ami engem mosolygásra késztet.
-Haver gyere, itt van Ben- kopogtat be idegesen Lou mire értetlenül meredek az ajtómra. Azt mondta Ben?! Futva érek az ajtómig és tépem azt fel. Ugyan ebben a tempóban érek le és látom meg Bent. Egyedül. Jade nincs vele.
-Hol van?!- kérdezem értetlenül mire csak lerogy az egyik fotelba és kezeibe temeti az arcát. Hányinger tör rám és rögtön én is leülök. Lábaim remegnek, kezem ökölbe rándul és csak Benre koncentrálok. Kizárok minden mégis annyi minden tör be elmémbe. Verziók, történések, tények, apró jelentéktelen mozdulatok, szavak.
-Mond hogy nem- nyelek egy nagyot és a szívem a torkomban kezd dobogni. Nem lehet! Nem halhatott meg. Túl jó hozzá! Túl élte, benne van a háromban! Hogy halhatott volna meg?! Ott nem szavad meghalniuk ott már csak kínoznak!
-Beszélnünk kell, de nyugi nem halt meg- mondja rekedtes hangon ám tudom titkol valamit. Asrácok feszülten ülnek le össze vissza a nappaliban.
-Ki mentett téged- néz rám egy elgyötört tekintettel- És a húgom, és Luke lányát is- rázza meg a fejét- Az idei verseny eléggé más volt. Eleve nem szabadott volna bárki mást kimenteni rajtad kívül- mondja fájó szemekkel. Nehezen vittem ki onnan a lányokat de megérte. Jade rám bízta őket és ha meg is kellet ölnöm pár ember de ki vittem őket!- Menny időt voltunk bent?- kérdezi körül nézve gondolom valami naptárat kereshet.
-Kilenc napja- vágom rá rögtön mire fancsalian bólint.
-Nem leányom álom volt. Főleg nem Jadenek. A harmadik napon ő belül meghalt- mondja elcsukló hanggal és egyre nagyobb gombóc keletkezik a torkomban.
-Akkor kellet kis videókat néznünk. Én dührohamot kaptam ahogy Luke is. Fájdalmas dolgokat láttunk. Jade pedig kiborult. Zokogott. Megölt két embert és majdnem az egész szar irányítóját is de össze tört- mondja halkan- Korbáccsal verték előtte úgy hogy elájult, nyolc embert küldtek rá szintén ájulásig. Egész nap ki volt kötve négy bilincshez. Kés, korbács, verés, ezeket kapta napi szinten. És mi ezeknek a töredéket kaptuk. Mert ő váltotta ki a személyeket. A harmadik napon kimondta hogy feladja mire képen röhögték. Szó szerint, ahogy minket is.
-Miért?- kérdezem félve választól mert.
-Mert elrontotta az amúgy is csalásra alapuló játékot.- mondja továbbra is halkan de hallani lehet hangjában a megvetést a dühöt.
-És akkor mi? Ott marad évekig?!- akad ki Lou felpattanva a fotelról de le tudom olvasni Benről a választ. Tudom még sem akarom felfogni.
-Megölik- mondja ki elcsukló hanggal mire érzem ahogy lesápadok. Minden kis jelenetünk lejátszódik előttem. Minden kis mondata, mozdulata. Azért hal meg mert jó ember. Magam elé dermedve próbálom feldolgozni. Körülöttem a srácok üvöltenek és tombolnak míg Ben csak az arcát takarva  szipog. Én pedig csak ülök és pislogok magam elé. Érzem ahogy a feszültség és a kétségbe esés nőttön nő a szobában. Testem meg se moccan szinte mint egy film pörögnek előttem a dolgok.
-Haver! A barátnőd megölik!- ordít rám Lou mire csak tovább meredek előre.
-Mindenkinek üzent valamit- mondja halkan el-el csukló hanggal Ben mire mindenki abba hagyja az üvöltést- Aki kíváncsi rá elmondom neki akkor amikor akarja- mondja majd feláll a fotelból és felém néz. Tovább bámulom a fotelt ahol ült még mindig hitetlenkedve. Nem lehet, ez nem lehet.
-Beszélnünk kell- mondja komolyan mire csak tovább meredek előre semmit sem reagálva. Nem tudom elképzelni mi lesz ha megölik. Komolyan nem. A legrosszabb dolgokat is eltudom de ezt nem. Nélküle kell majd élnem?! Képtelen vagyok eltemetni őt. Nekem ő az életem, most először 100%-osan szerelmes vagyok valakibe. Ki mondta hogy a szerelem mindent legyőz?! Ki hazudta ezt? Annyiszor voltam úgy vele hogy halott, mikor még nem voltunk ennyire együtt. És most? Akár már holnap össze házasodnék vele és erre megölik. Nem fogom kibírni, én ehhez nem vagyok elég erős. Nélküle a levegő vétel is fájdalmas és fölösleges. Egyszerűen kell nekem, magamhoz akarom ölelni. Látni akarom ahogy minden reggel mosolyogva kelt, ahogy elveszti az eszét mikor ketten vagyunk. Ahogy sírásig nevet a többiekkel. Ahogy izzadva próbálja a táncot addig míg az nem tökéletes. Ahogy a konyhában pörög össze-vissza csak hogy elég kaját tudjon csinálni mindenkinek. Ahogy mini pszichológust játszik és mindenkit helyre rak egy-egy kemény de hatásos mondattal. Akarom látni hogy mindenki irigykedve néz minket tudván ez az igazi szerelem. Magamhoz akarom húzni este az ágyban és a nyakába fúrni a fejem. Nézni ahogy a hajával szenved vagy ahogy feladva mindent szét terül az ágyamon és haját kifújja saját arcából. Mikor nyafogva rám borul hogy nem tudja mit vegyen fel, mikor hülyéskedve táncolni kezd a tükör előtt nekem vagy csak random elém ugorva táncolni kezd. Akarom hogy a hátamra ugorjon mikor én megyek elől a lépcsőn. Látni szeretném ahogy az arcomba fújja a füstöt utána pedig kinyújtja a nyelvét majd átnyújtja a saját szálát. Látni akarom a hülye vigyort a képén azután hogy az arcára nyomok egy puszit. Ahogy elvörösödik mikor bókolok neki. Ahogy el bambulva néz ki a fejéből. Érzeni akarom még hogy egy laza nap után az ölembe mászik és elhelyezkedik majd szinte elalszik. Ahogy sunyin és mosolyogva figyeli a többieket vagy hogy minden zajnál körbe néz és a szeme még ha nem is veszi észre pár pillanatig elidőzik azokon a helyeken ahova fegyvereket rejtett. Őt akarom. Érzem ahogy egyetlen egy könnycsepp kicsordul a szememből mindezt magába foglalva.
-Nem fogják megölni.- jelentem ki komolyan és felállok a fotelból- Vagy jössz vagy nem. Nem érdekel de tőlem senki nem veszi Őt el. Nem megy hogy csak így elengedjem. Nekem ő jelenti az életet- tudom jól hogy mindenki tudja hogy komolyan gondolom a szavaimat. Vagy segítenek vagy egyedül megyek.
-Mondtam hogy olyan mint Jade- mosolyodik el halványan miközben kikiabál és erre bejön egy férfi. Nem törődve mérem végig ahogy ő is engem.
-Gondolom te vagy a barátja- mosolyog rám mire aprót bólintok és kezet rázok vele.
-Te..Ez..Ő?- kérdezi dadogva és le sápadva Dave.
-Én, Zayn és Luke. A világ legjobb bérgyilkosa, igen. Tedd túl magad rajta Dave- legyint felé fáradtan Ben majd végig rajtunk és fintorogva megszólal- Ha mi nem szabadítjuk ki..- rázza meg a fejét Ben lemondóan.
-Ha ő nem akarja nem fogjuk- mondom vissza huppanva a fotelba.
-Teljes mértékben olyan mint Jade- mosolyodik el Luke mire féloldalas halvány mosoly terül szét a számon.
-Jade össze hozza az embereket, két liter kávét és melegszendvicset kérek! Megyek megkeresem hol van Zayn lételeme- csapja össze a tenyerét Dave és ölébe húzza laptopot.
-Jó kis táncosaitok vannak- füttyent egyet elismerően Luke majd leül velem szembe a fotelba. Átlagos élet? Átlagos barátok? Nekünk ez egy laza kedd délután egy kis balesettel...