35.Rész

Kukucs! Két rész maradt ez után hátra. Viszont szeretnék segítséget kérni. Akit tud valamilyen jó designet vállaló személyt kérem írja le nekem. A következő blog akkor indul ha meg lesz a blog kinézete legalább. Ha valaki tud ebben segíteni köszönöm, a rész itt van. Jó olvasást, komizzatok, pipálgassatok, utáljatok:D


-Cseszd meg- nevetem el magam míg oldalra ki köpöm a vért a számból kicsit sem nőiesen.
-Majd utánad drágám- mosolyog rám a kopasz fickó. Őt utálom a legjobban. De tényleg. Róla mintázták a köcsög elnevezést meg a gerinctelent is.
-Nem értelek titeket. Azt hiszitek hogy következmények nélkül megkínozhatjátok a VILÁG három legjobb bérgyilkosát?- nézek rá értetlenül mire látom át suhanni rajta a félelem apró jelét.
-Nem hisszük. De ez már a mi gondunk- mondja egy hetyke vállrántással. Egy rohadt napja ki vagyok kötözve a falhoz és az hogy zsibbadok nem kifejezés. Még a fájdalom is tetszik mert legalább tudom hogy van kezem meg lábam! Apró rácsos fémmel vagyok elkerítve, mint valami állat. Előttem pedig Ben és Luke szintúgy ilyen vasrácsos kocka kínzó teremben. Az övüké közvetlen egymás mellett van, az enyém külön álló. Velük szemben. És hogy miért? Mert így látják hogy kínoznak engem. És mindenki látja a másikat tehát én is őket. Miért apró rácsos? Mert az elején csak börtön stílusú volt, de mikor éppen hozzám nyúltak Ben hátba dobta az egyiket késsel. Hát igen. De nem panaszkodom. Akárhányszor végig húzzák a kés pengéjét a testemen, akár hányszor meglocsolnak bármilyen maró szerrel. Akármeddig ütnek, pofoznak, rúgnak nem érdekel. Egyáltalán nem. Nevetek a képükbe. Mert tudom hogy Zayn jól van, a családjával van és minden rendben van. Ő túlélte, nekem már csak ezt kell. Amióta itt vagyunk és tippjeim szerint úgy egy napja folyamatosan vesznek minket kamerákkal. Nem tudom miből mennyit küldtek Zaynnak de kétlem hogy Dave hagyja hogy megnézze akármelyiket is. Ebben az egészben talán az a rosszabb hogy egymást látjuk. Utáltam Luke-ot ez tény de nem olyan mint aminek mondták. Vannak érzései és nem olyan rossz fej. Tény hogy túl komoly de azért tud lazítani főleg most hogy már semmin sem múlik semmi. Mégis mikor Bent kínozzák akkor vele ordítok. Számat folyékonyan hagyják el az ígéretek és be is fogom tartani őket. Senki nem kínozhatja meg a barátomat büntetlenül! Senki! De ez fordítva is igaz. Mikor velem szórakoznak akkor Ben ecseteli mit fog velük tenni ha kiszabadul. Legnagyobb meglepetésemre Luke is közbe szokott szólni hogy ő is segít kitépni valaki szívét a torkán keresztül. Ahogy egyre jobban össze barátkozunk Luke-al annyira nehéz azt nézni hogy mennek be hozzá. Úgy fél óránként jönnek tíz percre egy valakihez. Megvan a napi rutin. És most én vagyok a soron.
-Élvezni fogom minden egyes percét az itt tartózkodásodnak- mondja a fülemhez hajolva normális hangerővel. A kezeim láncra vannak kötve, a lábaim szintén. De hogy hagyjam magam túl nehéz lenne. Erősen harapok a nyakába, az sem zavar hogy a vér megtölti a számat. Ökle csattan arcomon majd rögtön a saját sérült területére helyezi tenyerét.
-Te mocskos ribanc!- üvölt a képembe míg meggyőződik róla hogy valóban vérzik. Az össze gyűlt vért a cipője elé köpöm míg bólintok neki mosolyogva egy aprót.
-Szerintem is élvezni fogjuk egymás társaságát faszfej- mondom neki egy 200Wattos mosollyal. Hogy elrontsa valami a kedvem? Kivan zárva, Zayn él. Az egyetlen ember akiért gondolkodás nélkül adnám az életemet.
-Hivatalosan is kijelentem hogy belevaló vagy Jade- hallom meg Luke hangját mire újra felkacagok.
-Mondtam hogy nem hétköznapi- kontrázik rá Ben. Fél oldalas mosollyal nézek a kopaszra előttem aki dühösen mered rám. Irigylem a fiúkat, őket nem kötözték ki mint engem.
-Te akartad- mondja mérges ábrázolattal majd ki siet a cellámból.
-Úgy érzem szívni fogok- mondom fejemet rázva.
-Unalmas itt, azt hittem izgi lesz. És kihívás vagy valami- mondja Luke míg ujjait beakasztja a rácsba és megrázza.
-Ha sarkokon rá rúgnál szerintem meglazulna- adom neki a tippet.
-Dupla erősítés van mindegyik sarokban- mondja rögtön Ben.
-Bocs engem kikötöttek- mondom flegmán mire felkacag. Egy ajtó csapódik és a kopasz betrappol hozzám. Felhúzott szemöldökkel nézem ahogy a kulcsot mindegyik bilincsemben elfordítja és kienged. Tehetetlenül hullok a földre. Majdnem egy napig lógtam ott; semmimet nem érzem. Próbálom mozgatni a karjaimat kisebb nagyobb sikerrel. Kitárva hagyja a ketrecem ajtaját amin kis lép amint földre hullok.
-Jöhettek, de várjátok meg míg kikúszik. Ájulásig- biccent a nagy vas ajtó felé a kopasz és rögtön rossz érzés fog. Gyorsan térjen vissza a mozgás koordinációm vagy nagy fájdalmaim lesznek.
-Minket nem engedsz ki?!- üvölt rá Ben mire nevetve megrázza a fejét majd kisétál. Amíg nem megyek ki van időm. Már egész normálisan tudok mozogni. Lassan felülök és elkezdek nyújtani. Alig tíz perc alatt már csak egy kis fájdalom van bennem. Mély levegőt véve lépek ki és rögtön meg is bánva vissza lépnék a kis ketrecembe de azt becsapják mögöttem. Legalább várták hogy kijöjjek. Nyolcan. Nyolc embert küld rám egyszerre?! Meghalok. Ezek megölnek.
-A picsába- nyögöm ki végig nézve rajtuk. A "Mindig lepd meg az ellenséged" elvvel közéjük vetem magam futva és amint a közöttük vagyok rögtön kitöröm az egyik nyakát. Ennyivel legyen könnyebb legalább. Rögtön lefogják a kezemet hátul. Szembe közelít felém mosolyogva egy másik kigyúrt fazon míg hátul ugyan úgy lefognak. Lábaimat elrúgom a földtől majd a srác nyaka köré fonom. Egész testemet jobbra rántom így a srác is elesik és az is aki tart. Gyorsan pattanok fel és már rá is rúgok mindegyik torkára.
-Maradt öt- mondom végig nézve dühös ábrázatukon. Valószínűleg jóban voltak. És ha előtted ölnek meg egy barátot az soha nem jó. Egyszerre indul meg felém mind és tehetetlenségembe a rácsra kezdek fel kapaszkodni. Alig két és fél méter lehet a plafon és a talaj távolsága de én felmászok.
-Azt senki nem mondta hogy pókember is vagy- mondja rám meredve Luke.
-Inkább segítenétek- mondom fogcsikorgatva majd elengedem a rácsot és egyenesen rá esek az egyik idegbeteg állatra. Kihasználva dermedtségét kezdem ütlegelni a fejét. Vére fröccsen a ruhámra de ez sem akadályoz meg. Két erős marok ránt le róla és dob a falnak. Hassal esek a földre, fájdalmasan.
-Utálom, ezt, a, versenyt- mondom nehézkesen míg a hátamra fekszem. Ugyan az a fazon aki az előbb a falnak dobott most felemel és a falnak szegez. Ő és fal tuti jó barát. Kezét mosolyogva vándoroltatja át torkomra és így emel fel a földről. Fulladozva próbálom lefejteni magamról a kezét de nem megy. Túl erős. Lábamat mellkasának feszítem és úgy próbálom ellökni magamtól. Amikor végre elenged én köhögve esek a földre. Szemeimet lehunyom és úgy kapkodom a levegőt. Akarom hogy elhatalmasodjon rajtam az érzés. Az ami ott fönt a tetőn. Az amivel kimentettem Zaynt. Nem küzdök ellen, sőt! Inkább hívom magamhoz.
-Haver- neveti el magát Luke- Halottak vagytok- mondja egyszerűen. Tompán hallom hangját de aztán mégis minden erőteljesebb lesz. Érzem ahogy a levegő elárasztja a kifacsart tüdőmet. Ahogy az összes izmom megfeszül, a sötétség jön és segít. Ez nem átok, ez áldás. Gyorsan lépek a maradék négy ember felé. Amint oda érek az első elé elhajolok ütése elöl majd mögé fordulva lábamat egyenesen kinyújtva lendítem meg becsessége felé. Magzat pózban rogy össze de ez érdekel legkevésbé. Jobb lábammal rá lépve rugaszkodom a következő felé. Lábaimat nyaka köré tekerem majd megint csak egész testemmel jobbra dőlök. Velem együtt esik el de nekem még se fáj. Négy kéz lábra áll de lábamat fellendítem a magasba majd erősen vissza engedem a tarkójára. Vagy holtan, vagy ájultan esett össze. Maradt kettő. Velem szemben állnak és már látom hogy félnek. Nem mozdulnak ahogy én sem. Alig egy perc álldogálás után lassan sétálok ahhoz a kettőhoz amelyeket már elintéztem és a másik két ép ember szemükbe nézve töröm el a nyakukat. A vas ajtó csattan és feltűnik a kopasz fickó.
-Remélem tudod hogy ezt Zaynee is látja majd- mondja jó kedvűen.
-Hogy hívnak?- kérdezem meg idegesen mire szemöldökeit felvonja.
-Hívj Sam-nek- mondja egy apró biccentéssel.
-Ez esetben; szopj le Sam- mondom neki mosolyogva. Ám ő is mosolyog. Ben még üvölt valamit majd minden sötét.

***

-Nemár- mondom megrántva a láncokat a csuklóim körül amint magamhoz térek egy roppant kellemes hasogató fejfájással.
-Nem mondom hogy rossz vagy- üt a rácsra Sam amitől az én fejembe éles fájdalom hasít- De egy amatőr szuka vagy- mosolyog a képembe. A láncokról megfeledkezve akarnám képen törölni de azok vissza rántanak.- Tudod elég sok helyen áthúztad a játék szabályait. És három embert váltottál ki. Ezért Triplán bűnhődsz- kacsint rám és bejön hozzám egy körülbelül 25 éves srác.
-Ez nem igazság ez a já...-kezd ordítani Ben.
-Kussolj- ordítok rá és szememmel is csendre intem. Sam elneveti magát mire vissza nézek rá.
-Jól mondja- tapsol meg engem mire szememet megforgatom. Már csak az kell hogy elkezdjék helyettem Bent kínozni. Tudtam hogy meg lesz a következménye annak amit tettem. És ha már megvan akkor nem hárítom át másra.-Na jól van. Láss munkához.- Legyint felém majd távozik a helységből. Fa arccal nézem amint közeledik felém. Kéz háttal pofoz meg mire arcom az ütés miatt jobbra fordul.
-Nőt megütni?- kérdezem mosolyogva mire még egyszer megpofoz.
-Óh szóval még nőnek érzed magad- mosolyog rám. Gyomrom görcsbe rándul de arcom meg sem rezdül.
-Kezdj neki, előbb letelik az a tíz perc- mondom neki semlegesen mire elröhögi magát.
-Szívem te vagy a kivétel. Mint egész életedben. Addig kínozlak amíg akarlak- mondja mosolyogva mire szemeimet lehunyom és egy halk imát elmormolok magamban. Kését előhúzza inge rejtekéből és ahelyett hogy húsomba vágna a pólómat és a gatyámat vágja le rólam.
-Perverz- mondom fintorral az arcomon mire mosolyogva felnéz rám.
-Mindennek eljön az ideje- kacsint rám mire a hányinger kerülget. Kilép a rácsom ajtaján. Hallom amint matat és ahogy a két srác elfehéredik.
-Én öllek meg- sziszegi oda neki Luke és akkor már tudom hogy félnem kell. Ben csak rángatni kezdi a saját celláját mire megrázom a fejem. Előttem is feltűnik mosolyogva a fiú egy korbáccsal a kezében.
-Cseszd meg- mondom neki mosolyogva míg fejemet csak reménytelenül rázva leengedem. Kezét lendíti és oldalamon csattan a bőr. Elordítom magam az érzés miatt, letekintek a nyomára és látom amint a vér kiserken a nyomán.
-Jó, majd ha én leszek kikötve- mondja nevetve és újabbat rám sújt amit fog összeszorítva kibírok. Nem ad pihenőt folyton csapkod. Az idő érzékem úgy a kilencedik csapásnál eltűnik. Lehet három perce csinálja ezt de lehet hogy fél órája már. Néha üvöltök, néha sziszegek, néha sírok. A hangok tompulnak, Ben ordítozása. A srác nevetése. Lassan kezdem öntudatomat veszteni.
-Hagyd abba- mondom neki halkan mire abba hagyja.
-Még csak most jöttem bele- neveti el magát.
-Egy óra után?!- üvölt át hozzánk egyszerre Ben és Luke is. Szóval egy órája csapkod azzal a szarral.
-Mára hagylak. De csak mert már semmit nem érzel- mondja míg végig simít arcomon. Nevetve távozik én pedig csak erőtlenül elengedem magam mint eddig. Nem érdekel hogy a húsomba vág a bilincs, hogy fáj. Nincs erőm arra hogy talpon maradjak.
-Jade- szól nekem ide lágyan Ben de nem emelem el a fejem- Jadey- kérdezi újra. Fel emelném a fejem de nem megy. Apró fekete körök. Nyögnék de már azt sem tudok. Elájulok....

***

-Mese délután Csipkerózsika- ütögeti meg az arcomat Sam mire riadtan körbe nézek. Luke és Ben már ki vannak kötve egy székhez. Egy darab kettőjük között üresen áll. Tehetetlenül esek a lába elé mikor leszedi rólam a bilincseket.
-Vigyétek- legyint rám majd elsétál. A srác aki korbáccsal ütlegelt most felnyalábol és a székbe rak. Szerintem ha nem kötöznének ki onnan is ledőlnek.
-Lévén hogy valljuk be meguntam a fizikai kínzást jöjjön a szellemi- tapsol párat kezével mire erőtlenül felnézek a falra ahova egy sima gép háttere van kivetítve.
-Jól vagy?- kérdezik meg egyszerre a mellettem ülök mire csak némán bólintok párat.
-Kezdjük mondjuk- néz végig rajtunk- Lukeal.- rántja meg a vállát majd int a kivetítő mögött ülő férfinak. Keze ökölbe szorul mikor a lányról kezdenek fényképek kisebb videók pörögni.
-Apa nélkül biztos nehéz fel nőni- neveti el magát Sam míg a falra néz.- Főleg ha az apja ölte meg az anyját az meg utána lelépett- mondja tovább mosolyogva.
-Tudod mit akar elérni. Neki jobb neked rosszabb. Te tudod mi az igazság- súgom oda neki gyorsan. Levegő vételei szaporodnak.- Luke!- üvöltök rá mire rám emeli elcsigázott tekintetét- Te tudod az igazságot- mondom tekintetét kutatva.
-Óh és ez itt az fiúja- mondja lelkesen Sam és feltekintek a falra. Csókolózós képek azzal a sráccal aki nemrég, ha jól érzékelem egy napja még korbáccsal majdnem agyon vert.
-Megöllek! Úgy fogom kitépni a szíved hogy még lásd ahogy dobog!- Ordít rá és megértem. Ezt már én sem tudom vissza fogni benne.
-Ne aggódj a korbácsba még nem ment bele- röhögi el mögöttünk magát a srác.
-Vigyétek vissza. Jobban nem lehet szétszedni.- neveti el magát Sam- Még- teszi hozzá míg a dühöngő Luke-ot próbálják lefogni és vissza tuszkolni. Nagy nehezen sikerült is nekik.
-Luke maradj a társaságunkban és nézd végig Ben düh rohamát.
-Hidegvér- súgom oda neki mire mélyen beszívja a levegőt. Én tudom és ők is hogy a húgával fog jönni.
-Kérlek, indítsd- legyint újra Sam míg velem farkas szemet néz. A húga ahogy iskolába megy. Ahogy haza ér. Az otthoni idill. Mikor a barátnőjével van.
-Tudtad hogy igazi kis matek zseni?- kérdezi Sam Bent aki csak markolássza a vas széket. Ekkor pedig egy külön matekórát látunk. Szintén azzal a sráccal aki engem korbácsolt. Ben arca eltorzul de nem üvöltözik.- Óh egyébként imádok kutatni- jegyzi meg mellékesen és a kép máris egy temetőbe visz minket. Ben arca lesápad- Kíváncsi voltam egy hulla milyen gyorsan foszlik. 11 év sok idő- mondja hümmögve és szépen össze állnak a dolgok. Ben szülei.
-Ha jót akarsz állítsd le- mondom Samnek kétségbe esetten. Mintha meg se hallana. A felvétel gyorsabban kezd pörögni és a következő kép kockák már a teljes sír gyalázást mutatják be. Szinte lesápadok ahogy egy férfi éppen le akarja szép szavakkal is élve hugyozni a kiásott tetemeket. Ben mint egy örült üvölt fel és kezd rángani a székkel. Sam nevetve nézi őt míg én kétségbe esetten.
-Ben!- ordítok rá de nem hall.
-Isgar!- ordít most ide neki Luke de semmi.
-Meg foglak ölni! Könyörögni fogsz a halálért!- ordít Samre Ben. Elképedve nézem barátom reakcióját. Bent a székével együtt viszik be a cellájába.
-Te maradtál- mondja nevetve míg le ül mellém abba a székbe amiben Luke tartózkodott.
-Sok sikert- nézek rá fa arccal. Kényelmesen elhelyezkedem a székben. Két vagy három napja láncokon lógom. Ez most maga a paradicsom. Kezével int a levegőben és érdeklődve figyelem a falat, rólam mit gyűjtögettet össze. Az otthonom. Amelyikben anyámékkal éltem. A kamera bemegy és minden egyes szobát gondosan átkutatni miközben szétbarmolják. Mosolyogva nézem mert tudom ezek az utolsó képek róla. Többet nem fogom látni. Bő öt percig megy a házunk tönkre tétele majd a következő kép kocka ahol lángokban áll. Hogy fáj-e? Igen. De voltam ott, és lezártam. Ez valamelyest enyhít ezen.
-Lehet egy kérdésem?- kérdezem tovább bámulva a képet mire fölényes mosollyal felém fordul.
-Hajrá- a nevetését alig bírja vissza tartani.
-Ez nem került sokba? Mármint a benzin?- vágok neki töprengő fejet mire arcáról lefagy a mosoly. Hallom amint Ben és Luke halkan kuncog. A következő kép kockák már az erdőben vannak. Akárcsak Bennél, valószínűleg ez lesz.
-Elismerésem ha megtaláltad őket- mondom halkan. Én is próbáltam megtalálni hová áshatták őket de soha nem találtam meg. Hallom ahogy felnevet csak éppen nem érdekel. A videón a srác kezd ásni aki korbáccsal meglátogatott. Lassan előbukkan két test a földből. Ugyan az a forgató könyv. A testet kiszedik, néhány csontot szét tőrnek, röhögnek. Leöntik és lehugyozzák, felgyújtják.
-Tudod- mondom kissé szomorkásan ahogy az emlékek elöntik az elmém- Láttam őket hallottan megkínozva elterülni a nappalink padlóján- hördülök fel mire érdekesen rám néz. Felé fordítom a fejem majd elmosolyodom- Szerinted ez földhöz vág?- kérdezem felvont szemöldökkel mosolyogva- Persze nem mondom hogy jó érzés látni. De láttam ahogy a saját vérükben foszlanak- nézek rá értetlenül. Tudom hogy mindenki meghökken. Legszívesebben sírnék. De nem én fogom megadni azt az örömöt ennek az örültnek, inkább belül üvöltök és kívül nevetek. Ennél több kell. Túl sok mindent megéltem. A gyalázat folytatódik pár pillanatig majd Zayn és a többiek tűnnek fel a videóban.
-Tudtam hogy te más leszel- mondja nevetve.
-Ez még akkori konc...
-Akkor még nem voltam ott- mondom elhadarva.
-Pontosan. Látod hogy élvezik a koncertet mindannyian?- kérdezi a fülemhez hajolva én pedig el se tépem róla a tekintetem. Még ha nem is élőben de láthatom őket. És ez nekem inkább töltet!- Nos ez pedig miután megjelentél- mondja mosolyogva és Zayn csak ül egy kelléken. Aztán eldobja a mikrofont majd kisiet.
-Igen némi változást fel lehet fedezni ha nagyunk figyelünk- mondom a képet nézve. Mindjárt elbőgöm magam de reménykedem hogy ennyi volt a mozi délutánom.

Mosolyogva nézem ahogy váltakoznak a képek. Imádni való még ha Pezzel is van.

-Látod hogy mosolyognak? Ahogy sugárzik belőlük valami?- Kérdezi a videót bámulva Sam.

-Igen, látom- mondom halkan. Komolyan boldogok. A szemük ragyog és természetes egymás közelsége számukra.

-Kövezzetek meg de már-már azt kell mondjam enni valóak. Az a szeretet- Fejemet megrázva lehajtóm. Régi képek. Más érzelmek. Zayn szeret. Én szeretem. Nincs már köztük semmi Perrie-vel.

-Látod a mosolyt az arcukon. Csak mert foghatják egymás kezét. Túl tették volna magukat a problémáikon ha nem jelentél volna meg. A családjuk imádták őket úgy ahogy voltak- Mondja Sam elgondolkodva mire fejem hátra feszítem majd mély levegőt veszek és vissza vezetem a falra ahol csak pörögnek a képek.

-Ez egy személyes kedvencem. Ragyog a szemük a szerelemtől- suttogja a fülembe és ajkaimba harapva nézem őket. Érzem amint kibuggyan egy könnycsepp.- Óh és jöjjön zárásnak az abszolút kedvencem.

Zokogva hajtom le a fejem. Nem kéne elhinnem de tényleg megoldották volna. Szerelmesek voltak.

-Vegyétek a pasijának- hallom meg halkan. Próbálom vissza fogni a zokogásom, de nem megy. Hangosan tör fel belőlem. A kép ott ismétlődik folyton a falon de hanem néznék fel akkor is látnám az elmémben. Beugrik ahogy Pezz az ölében ül és nyakát csókolgatja.

-Elég- ordítom el magam és tovább zokogok. Sam mosolyogva néz míg mindenki más csak dermedten figyel. Mélyeket szippantva nyugtatom le a testem. El akarom érni hogy vissza vigyenek. Megölök mindenkit!

-Vigyétek be- neveti el magát Sam. Tovább folytatom a sírást és úgy oldozzák ki a kezem és a lábam. Erősen markolja meg egy férfi a felkarom és úgy rángat. Kezem gyorsan mozdul. Arcába csapok majd a nyakát kitöröm. Gondolkodás nélkül sprintelek Sam felé. De mielőtt elérhetném vissza rántanak. Két srác fog le. Hátra lépek egyet kicsi majd előre és fellököm magam. Kénytelenek el engedni mivel átlendülök fölöttük. Két kezem egyszerre mozdul és a fülük mögött lévő pontra erőset ütök. Ordítva rogynak össze de nem hat meg könnyes szemmel indulok meg újra Sam felé. Torkánál fogva szorítom a hideg falhoz. Mellettünk pedig tovább játszódik a jelenet. Tekintetem akaratlanul is oda vándorol és újra sírásba fulladok de Samet nem engedem el.

-Szerinted kellesz neki? Tényleg kellesz neki? Egy bérgyilkos kislány? Aki még nem is szép?- sziszegi nekem- Mikor ott van Perrie, kész érett nő. Karierrel és normális élettel- mondja csendesen. Ködös tekintettel engedem el a torkát és lépek hátrább párat. Imbolyogva ülök le a székbe ahova eddig ki voltam kötözve.

-Fel akarom adni- mondom a szeme közé nézve mire elneveti magát.

-Esetleg Ben és Luke adhatja fel. Te nem szívem- mondja mosolyogva mire értetlenül meredek rá.

-Mi az hogy nem adhatom fel?!- kérdezem értetlenül.

-Tönkre tetted a játék egyik legizgalmasabb részét. Szerinted élve megúszod?- neveti el magát Sam és hallom ahogy mögöttem valószínűleg Ben és Luke is a rácsnak feszül. Halott vagyok....