34.Rész

Kukucs! Azért rakom ki a részt mert tehetetlen vagyok. Befejeztem a történetet. Viszont egyszerűen ma (komolyan mondom nem hazudok) leültem a gép elé és csak néztem vagy két órán át. Címnek meg adtam hogy Epilógus és ennyi. Nem tudom elkezdeni. De azt sem tudom leírni hogy miért mert az bezony Spoiler lenne:D Szóval sajnálom epilógus nem lesz viszont az agyamban forog tovább a történet. Szóval hogy lesz második évad az 1000%. VISZONT nem most. Írói utószót viszont varázsolok nektek hogy rendesen megértsetek majd. Sok gondolkozás után és azután hogy ahogy láttam jobban vissza vertétek a természet feletti blogot mint velencei tükör a fényt ezért meg van az új blogom alap kis kezdő ötlete. Egyenlőre a címét árulom el mert már most tudom hogy azért hogy valahogy meg tudjam írni vért fogok szenvedni. És akkor most dobpergés....Electronic L0V3
Nos ha ezt elolvastátok köszi mivel hosszúra sikeredett de itt is a rész!



-Hol vannak?- kérdezem végig  húzva a pengét karján. Igazán jó érzés látni ahogy kibuggyan a vére, ahogy szenved. Nem szól semmit, most sem. Őszintén talán még élvezem is hogy tovább kínozhatom. Hisz a szüleim is szenvedtek, öröm vissza adni. Lehet hogy a bosszú nem megoldás de aki azt mondja nem jó érzés az hazudik. Ám bármennyire is élvezem az idő sürget! Most fontosabb számomra Zayn mint a bosszú amiért eljutottam idáig. Feladom azt amiért küzdöttem érte és ez így van rendjén.
-Ide figyelj, erre nincs időm!- üvöltök a képébe míg a combjába állítom a késemet. Fájdalmasan felüvölt de meg se rebben a tekintetem. Húsz szaros percembe került míg megtaláltam ebben a fertőben. A fél munkaerőt szerintem kinyiffantottam de meg van a drága főnök. És legalább fél órája próbálom kihúzni belőle hol van Zayn és Ben húga. Össze vetve egy órát elpazaroltam eddig. Jó, nem pazaroltam mert mi tagadás ez volt a célom az életben de Zayn ideje fogy.
-Oké- mondom orrnyergemet masszírozva- Vagy nekem mondod el és akkor nagyobb valószínűséggel túléled ezt. Vagy megöllek és megkínozlak. Esetleg mégsem teszem és ha Ben felkel akkor tőle jobban kell majd félned talán mint tőlem. De tudod mit?! Nekem Zayn neki a húga, szerintem ketten fogunk kínozni és tudod hogy? Hogy ne halj meg. Gondoskodunk róla hogy évekig élj de minden nap meg akarj halni és nagyon jól tudod hogy képes vagyok rá mert Te alkottál.  Ha meghalsz, leszarom. Maximum az egomnak lesz jobb. Ha túléled akkor is el kellene menekülnöd mivel egyedül kinyírtam az egész királyságod.- sziszegem a fogaim között a képébe mire ajka megrándul így vicsorogva és utálkozva tekint rám.
-Nem kellet volna magam mellé állítani. Egy szörny vagy. Rengeteg ember vére tapad a kezedhez, csodálom hogy eddig bírtad vagy hogy még tükörbe tudsz nézni. Családokat tettél tönkre- fa arccal állom a szavait. Nem mondom hogy nem fáj az amit mond, csak éppen az hogy tudom hogy Zayn ugyan így kínozzák jobban fáj.
-Ha ezt hiszed ettől elsírom magam és hagylak elmenni akkor elég szánalmas vagy- mosolygom a képébe- El jött a pont mikor tökéletes leszek tudod? Persze hogy tudod, ez volt a célod. De nekem most az hogy megtaláljam ezeket az embereket szóval ha meg kellene ölnöm egy tucat ovist, terhes anyukákat na akkor talán elgondolkoznék. De mikor ilyen söpredékeket mint te? Könyörgöm- nevetek a képébe- még élvezem is- forgatom meg combjában a kést.
-Londonban vannak!- ordít rám mire felhúzott szemöldökkel kihúzom a kést a lábából.
-Te most hülyének nézel?- kérdezem értetlenül.
-A Temze mellett vannak valahol- hadarja gyorsan mikor már emelem a kést.
-Ugye tudod hogy az elég sok területet magába foglal- mosolygok rá.
-Dögölj meg- köpi felém a szavakat mire a késsel lassan kezdem levágni kis ujját a jobb kezén.
-Elég!- ordítja el magát és a könnye is kicsordul.
-Szóval hol vannak?- kérdezem meg de nem válaszol ezért az egész testsúlyom rá helyezem a késre és ez elég is ahhoz hogy levágjam az ujját.
-Oké!- ordítja el magát- Megmutatom hol van- vicsorog rám.
-Inkább mond el- javaslom neki mosolyogva és szívem örült tempót diktál.
-Hogy megölj itt?! Kösz nem- mondja tele gyűlölettel mire levágom róla a köteleket és megragadom bal karját. Így rángatom ki a kocsimig, jobban mondva segítek neki kibicegni. Lehet nem voltam túl kíméletes vele. Óh várjunk csak, pont leszarom. Az anyós ülésre ültetem majd beszállok a kormány mögé és gázt adok. Őrültség hogy magammal hozom gondolkozás nélkül? Igen. De az élet amiben élek is örült.
-Merre?- kérdezem feszülten míg a lábát köti el az övével.
-Jobbra- sziszegi oda nekem és már jobbra is rántom a kormányt- Balra aztán megint balra és másodiknál jobbra majd egyenesen. - hadarja el és már el is raktározom magamban az információt.
-Tudod soha nem gondoltam volna hogy ide jutsz. Azt igen hogy kideríted mi történt de hogy ilyenné válasz azt nem- mondja nevetve mire rásandítok majd újra vissza az útra- Hány videót kaptál hogy ilyenné váltál?- kérdezi érdeklődve.
-Egyet- mondom szárazon mire érzem ahogy meghökken.
-Tudtad hogy láttam mindent amit tettél?- kérdezi mosolyogva.
-Mivel te is fogadásokat kötsz gondoltam- válaszolok tömören.
-És azt tudod hogy Zaynee is látott mindent? Azt is amit velem tettél? Teszel? A beszélgetést?- kérdezi nevetve mire ujjaim elfehérednek a kormányon- Nem kellett volna neked adnom azt a munkát. Gondolhattam volna hogy nem leszel elég erős hogy a munkára összpontosíts.
-Akkor minek adtad nekem?!- kérdezem meg felemelve a hangom.
-Mert különben nem jöttél volna rá semmire. Tudod te mennyi pénzem van a Threeben? És neked köszönhető hogy elindult, szóval köszönöm szépen- neveti el magát továbbra is mire nem bírom tovább. Könyököm arcába száll mire fájdalmasan felordít.
-Ez nem segít azon hogy Zayn már tudja milyen szörny vagy. Ezek után elhiszed hogy veled marad? Hogy éppen kínozzák a fekete istenedet?- mondja tovább orrhangon.
-Befognád?!- kérdezem idegesen és tövig nyomom a gázt. Az hogy átlépem a sebesség korlátozást és minden más szabályt is megszegek az nem kérdés.
-Jó lesz látni hogy mész tönkre!- üvölti el magát mikor lefékezem a kocsit majd kiszállok belőle. Idegesen tépem fel a volt főnököm felőli ajtót, se szó se beszéd tépem ki a kocsiból.
-Melyik épület az?- kérdezem meg ordítva a földön térdelő gerinctelen mocsoktól. Agyamat átveszi a sötétség. Ezt le se tudnám győzni még ha akarnám sem.
-Ez az! Ez az a Jade akinek ki kell jönnie. A szörny!- ordít a képembe mire gondolkodás nélkül rúgom állon és így kiterül a füvön.
-Azt kérdeztem melyik épület az- sziszegem oda neki.
-A piros- mondja vérző szájjal.
-Örülök hogy tönkre tetted az életemet és sok más emberét is- mondom neki míg hajába markolok és felhúzom térdre. A tőrt előveszem a bakancsomból és hátra feszítem a fejét.
-Remélem odaát találkozol mindenkivel akinek a halálához egy csepp kis közöd volt. Mert akkor több félni valód van mint nekem- suttogom a fülébe majd egy könnyed mozdulattal nyakába állítom a kést majd kihúzom. A vér spriccelve lövell ki a nyakából beterítve a betont, vörösre festve azt. Körülöttünk sikítoznak de csak azt nézem hogy vergődik Ő a földön. A szüleim gyilkosa.
-Szörnyé lettél Jade Wyne- hörög felfelé nekem és én tovább nézem a halál tusáját.
-Senki ne kezdjen ki egy Wyne-al- sziszegem oda neki majd a kést vissza csúsztatom a bakancsomba és kezembe fogom mind a két Desert Eagle pisztolyt.
-Azt ajánlom fussanak!- ordítom el magam az utcán dermedten figyelő embereknek de meg se mozdulnak- És csodálkoznak hogy sokan antiszociálisak- rázom meg a fejem majd a levegőbe lövők. Na erre már mindenki elkezd futni. Mély levegőt véve indulok meg előre. Reményeim szerint az épület felé ahol Zayn van. Lábbal nyitok a piros épületbe és mind két fegyveremet máris használhatom. A folyóson holtan terülnek el sorba az emberek. Az folyóson lévő utolsó hullától kölcsön veszek egy gránátot. Mire készültek ezek mik jönnek?! Értetlenül húzom ki a kis pöcköt.
-Egy...Kettő..bassza meg mindenki- morgom az orrom alatt majd behajítom a folyósora. Ordítozás majd robbanás. Déjá Vu. Az egész épület beleremeg de nem omlik össze. Továbbra is kézre fogva mind két fegyveremet megyek tovább. Az egyik pillanatban a következő ajtó a cél a másikban hogy ne menjek neki a fegyveres embernek előttem. Utálom ezeket a "íjeszük ki belőle a szart, legyünk szellemek" feltűnést. Meghúzom a ravaszt de az egy számomra utálatos kattanó hangot hallat ami annyit tesz hogy "kifogytál seggfej!". Lövés helyett a markolatával sújtok az orrára. Amint eltávolodik tőlem már a melltartómnál van a kezem és ökölbe szorított kezekkel húzom elő a kis kést. Jobb lábamat előre csúsztatom majd meglendítem a kezemet. Holtan terül el; felvágott torokkal. Kezembe veszem azt a tőrt amivel a főnökömet szúrtam le az imént és tovább haladok. Lábbal nyitok be a következő ajtón.

 Rögtön lehajolók a golyózápor elől. Kezemet kinyújtva szúrom hasba az előttem állott. felegyenesedve vállába kapaszkodva húzom felfele a kést, ez az a mozdulat amibe mindenki belehal. Térdemet neki támaszt kitépem belőle a kést. Érzem amint teste rázkódik a golyóktól. Gondolkozás nélkül hajítom el a késemet. Lábamat felemelve kihúzom a másik késemet és azt is eldobom. Nagyot taszítok a halott férfin aki eddig a pajzsomként szolgált, ezzel leterít egy fegyverest. Nem tétlenkedem, a hullával együtt mozdulok. Öklömmel kegyetlenül sújtok gégéjére. A fegyverért felvéve rögtön lőni kezdek.
-Ajánlom hogy a következő ajtónál egy lépcső legyen- mondom megállva az ajtónál. Két emeletes ez a szar, nincs kedvem több emberhez, mi maradna Luke-nak?! Nagyot sóhajtva és már lihegve lépek be. Sehol senki.
-Ne..nenene- kezdem hajtogatni magamnak. Az hogy jó helyen vagyok egyértelmű de ha nincs itt semmi akkor az egy dolgot jelenthet..bomba. A fegyvert eldobva rohanok fel a lépcsőn. Talán a háromnegyedéig jutok mikor mögöttem robban minden. Előre esve kóstolom meg arccal a beton lépcsőt. Fejem nagyot pattan rajta.
-Ki az a barom aki kitalálta ezt a versenyt és minek?!- ordítom el magam miután nagy nehezen felállok. A jobb lábam erőteljesen vérzik és sántítok is most már. Számban összegyűlt vért a sarokba köpöm. Ahogy érzem a fejem is elég szépen betört. Előhúzva a két maradék kisebb gépfegyverem közül az egyiket lépkedem tovább. Kés éleződik a torkomhoz. Hátrább lépek így csak a levegőt vágja el a torkom helyett ám én is hozzá simulok támadómhoz. Felfele fordítom a fegyver csövét és meghúzom ravaszt. Ordítva lép hátra a férfi a hangja alapján, ordítson is ha már átlövöm a kezét. Miért is lennének itt nők? Gyorsan fordulok meg és ajándékozom meg pár golyóval, üresen rúg vissza fegyver és én gondolkozás nélkül dobom el. Benyitok a következő ajtón és meglátom Zaynt egy székhez kötözve, mellette Ben húgát aki már csak hüppög és engem néz. Teljes mértékben hasonlít Benre. Mellettük van még egy harmadik személy is. Szintén egy lány.
-Kit váltasz ki?- jön nekem a kérdés és rögtön felmérem a szobát. Fekete helyiség. A falon egy kivetítő és 5 ember.
-A srácot és a középső lányt- intek a fejemmel feléjük de másik kezemben már két kisebb kés van.
-Egyet lehet- mondja a férfi és most ellöki magát az asztaltól amint csupa olyan dolog van amivel nagyon jól tudom mekkora fájdalmat lehet okozni.
-A srác- mondom keményen és már oda is lépek hozzá.
-Itt van Ben húga- sziszegi nekem. A kisebbik késsel elvágom minden kötelet amivel a székhez kötözték majd megölelem. Tudom hogy nem lesz semmi esélyem normálisan beszélni vele, ott volt rá az alkalmam a szállodában.
-Enyém a bal oldal tied a jobb, tudod hol a fegyverem. Vidd ki a lányt, kérlek. Lent áll a kocsim. A zsebedben van már a kulcs. Annyira szeretlek- mondom neki elcsukló hangon míg kezemet vissza helyezem hátára hogy az örök semmit ne sejtsenek. Erősen megölel de érzem hogy a fegyver már nincs a helyén, gyorsan fordulok meg. Mind két kést eldobom. Két ember miattam hal meg három Zayn miatt. Amilyen gyorsan tudok letérdelek a 15 éves lány elé és  elvágom a köteleit miközben hadarok neki.
-Elvisz a srác biztonságba. Ismerem a bátyád remek ember. Mond neki hogy nem az ő hibája. Légy jó- mondom és már lököm is Zayn karjai közé.
-Kérlek- sírja el magát a másik lány is de Zayn már ott van és kiszabadítja. Minden kést oda adok nekik. A két lány értetlenül nézi őket de Zayn elteszi őket. Ajkaimra nyom egy puszit de ellökve őt magamtól sietettem őket ki. Sírva rogyok le arra székre amiben eddig Zayn ült. Megmentettem. Megcsináltam. De ahogy annak sem örültem hogy én túl éltem így ennek sem örülök. Ben megöl, már ha előtte nem ölnek meg. Nem tudom mennyi ideje ülhetek ott kibámulva fejemből de két nagyobb férfi rángat meg és egy kopasz üvölt az arcomba hogy mindent elrontottam.
-Egy! Egyetlen egy embert lehet kiváltani mi nem tiszta ebben?!- ordít tovább.
-Remélem tudod hogy halott vagy- mosolygom rá mire keze hasamba fúródik. Köhögve hajolok előrébb de a két izomagy rendesen fog.
-Vigyétek a végjátékhoz. A másik kettő gyökeret is szedjétek össze- adja ki a parancsot- Ezt elintézem én.- köpi felém a szavakat. Erős ütés, előre esek de még mielőtt a földre érnék csak a sötétség jön és ki kapcs.

***

Erős ütés az arcomon mire szemeim kipattannak.
-Ezt muszáj volt?!- hallok meg egy mérges hangot.
-Arra hogy "Hercegnő" nem fog fel kelni.- hallok meg felhördülni más valakit és már tudom kik vannak körülöttem.
-Paraszt- sziszegem oda neki és ülő pozitúrába tornázom magam.
-Köszönöm- ölel magához Ben és látom amint egy könnycsepp lefolyik borostás arcán.
-Ahogy én is- mondja halkan mellettem ülve Luke.
-Szívesen- mondom nagyot nyelve vissza gondolva az eseményekre.
-Hogy találtad meg?- kérdezi Ben míg mellém húzódva a beton falnak dől ő is.
-Maci- mondom elmosolyodva- A maci amit meg kellett egyszer találnom- mondom a fejemet masszírozva. Rohadtul fáj.
-Tudtam hogy jót fog tenni- mondja elnevetve magát.
-Külön cellákba. A két srác egymás mellé a csaj a szemben lévő oldalra- halljuk meg tompán a dühös hangot. Rá pár másodpercre arc is társul hozzá. Ugyan az a kopasz faszfej.
-Téged különösen élvezni foglak- vicsorog a képembe míg az államnál fogva jobbra-balra forgatja a fejemet.
-Én is mikor kitépem a beledet- mondom vissza mosolyogva mire tenyere hangosan csattan arcomon.
-Ha még egyszer hozzá nyúlsz élve eltemetlek- ordít rá Ben mire Mr.Kopaszka mögém áll és a hajamba túr. Fájdalmasan megtépi és így az én fejem hátra feszül.
-Valahogy így ne nyúljak hozzá?- kérdezi nevetve és még egyet ránt a fejemen. Utálom ha ki vagyok szolgáltatva vagy ha meg kellene menteni. Én nem ilyen vagyok. A testem még tompa és minden mozdulat fáj de hátra nyúlva megragadom a kezét és előre rántom míg előre is hajolok. Háttal hangosan puffan a beton padlón.
-Ne érj hozzám- mondom neki nehézkesen míg a falnak támaszkodom.
-Őt a láncra- mutogat rám mérgesen miután felkaparta magát a földről- A másik kettőt csak zárjátok be- int a fejével és rögtön megindul felém két hústorony.
-Oké, tudjátok hogy nektek is fájni fog akkor miért próbálkoztok?- kérdezem egy elnyúzott arccal. Pont ehhez nincs kedvem a jelenlegi állapotomban.
-Harcias- röhögi el magát az egyik. Oldalra pillantok és akkor látom hogy mind két srácra ugyan így két melákot küldenek. Ben mosolyogva áll és figyeli hogy közelítenek felé. Régen verekedett, ki hagyta a fő momentumokat a versenyből. Megértem hogy pusztítani akar. Figyelmemet vissza fordítom a közelgő emberekre akik már számomra túl közel vannak.
-Kérlek- mondom egy fáradt fejjel de csak elmosolyodnak. Van értelme küzdenem? Nincs. Hogy fogok-e? Igen. Ellököm magam a faltól és máris az egyik tarkóján van a kezem. Erősen húzom fejét a térdemre ahonnan mint egy labda úgy pattan vissza. A társa az egyik karomon tervez rántani, ám mozdulok a kezével. Mögé kerülve elengedi az én karomat. Amint megfordul felém már mellkasára is rúgok. Bal lábamat hátra csúsztatom kezeimet pedig magam előtt tartom lazán. Fél oldalas mosolyra húzódik a szám, olyan régen volt ilyen alkalmam. Bárki bármit mondjon egy Bérgyilkos akkor tud a szakmában maradni ha van egy része ami legalább amit élvez. És nekem több van. Az egyik a verekedés. Törékeny lányként elverek két protein sátánt. Könyörgöm, ki ne élvezné?! Mind ketten megindulnak felém egyszerre és gyorsan. Ha ez egy hülye film lenne csak az egyik jönne nem? Tehetetlenül fordulok meg és futok a fal felé. Előre lendülök, az egyik lábammal távol tartom magam a faltól és el is lököm magam. Guggolva érkezem a hátuk mögé. Lábaikat elkaszálom és máris az egyiken ülök. Öklöm erősen sújt gégéjére többször is. Senki nem mondta neki hogy ez a munka veszélyes? Igazából ez a gyilkolási módszer már-már a védjegyemmé válik. Hajamat valaki a keze köré csavarja és már ránt is rajta. A fal fog meg és én nagyot nyögve tápászkodom négykézlábra.
-Anyád nem mondta hogy egy lányt nem így kell az ujjaid köré csavarni?- kérdezem nevetve felnézve rá. Jutalmam hogy belém rúg egyet mire hasamra tapasztom a kezem és fogaimat össze szorítom. Fáj mint a rohadás.
-Kurvára ki fogok nyírni mindenkit- Szűröm ki a fogaim között. Lábát lendíti az újabb rúgásra de nem vagyok hülye hogy hagyjam is neki. Bár menyire is fáj de gyorsan ugrom fel. Lába a beton falba ütközik én pedig rásegít a törésre azzal hogy a térdére rugók. Lába természet ellenes szöget vesz fel és az ordítása betölti a teret. Kissé sántítva, véresen, fáradtan és megviselten megyek mögé. Mély levegőt veszek majd fejét erősen és gyorsan a jobb irányba fordítom. Halk reccsenés és elterül a lábam előtt. Lassan fordulok meg és akkor látom hogy még mindegyik srácnak egy-egy van. Futva indulok Ben felé. Nem figyelmeztetek senkit. A támadó hajába markolok majd lefele; felém húzom. Test már-már híd alakot vesz fel mikor könyökkel sújtok a torkára és fulladozva esik össze. Ben erősen tipor nyakára és tudom hogy neki már menthetetlenül vége. Az ember leggyengébb pontjai a nyak környékén vannak. Tekintetemmel Luke-ot nézem aki épp be van szorulva a fal és egy fojtogató kéz közé. Nagyot sóhajtva sétálok oda. Igen sétálok. Nem annyira fontos mint Ben. Halkan lépkedem mögéjük. Kifordulva rúgok a férfi fejére mire megszédülve hátrébb lép. Lukenak ennyi kell. Olyan ütés kombinációval sorozza meg hogy a nézésétől lila foltjaim lesznek és fájdalmam.
-Ja, igazán nincs mit hogy másodjára is kihúztalak titeket a szarból.- jegyzem meg mosolyogva a falnak dőlve.
-Köszönöm- bólint mind két srác egyszerre mire legyintek.
-Mi lesz?- kérdezem ellökve magam a faltól de rögtön is vissza dőlök neki mert szédülni kezdek.
-Kétlem hogy okos lenne ha megszöknénk de amúgy is. Szarul nézel ki- néz végig rajtam egy fintorral Luke.
-Egy rakéta vető, tetőn ugrálás nem tesz jót az egészségnek. Ahogy az sem ha rádobnak egy poharakkal teli asztalra. Vagy ha felrobban mögötted egy bomba. Vagy ha két ilyen hú....
-Jó értjük- neveti el magát Ben.
-Téged meg hasba lőttek és kómában voltál- mutatok rá míg leülök a földre.
-Tehát maradunk- bólint Ben meg se hallva apró utalásomat.
-Fasza, jó kis idő töltés lesz- mondom szemeimet behunyva előre érezve a borzalmakat.
-Élvezzétek ki hogy csak pár dolgotok fáj- mondja Luke egy fancsali mosollyal mire elnevetem magam.
-Déjá Vu.