33.Rész

Kukucs! íme egy rész mivel úgy érzem befejeztem a történetet. 37 Rész + Epilógus(+ Írói utószó ha van rá igény). Mint láttátok indítottam egy szavazást, kérlek szavazzatok. Amint letelik és megvan a személy kitalálom a blogot ami ugyan annyira magával ragad majd engem mint ez. Mivel ez nagyon magával ragadott. Na de olvassátok, komizzatok, iratkozzatok fel. Nem mellesleg így a végéhez közeledve számomra kissé hihetetlen hogy 16-an feliratkoztatok! Ez nekem nagyon nagyoooon nagy dolog. Szóval itt is köszönöm szépen mindenkinek, akik felíratkoztak akik akár egyetlen egy kis szösszenetet is hagytak maguk után a blogon. Na jó abba hagytam! Olvassatok:D


Hova bújhatsz el saját magad elől? Próbálkozom de nem igen találom a választ. Ezen nem segít a dübörgő zene vagy a sírás. A törés és zúzás sem hoz megnyugvást a lelkednek. És hogy is hozhatna mikor te magad engedted ki Lucifert a ketrecből azért hogy feljöjjön hozzád és megkínozzon minden nap, minden percben. Csak azért hogy ordíthass a fájdalomtól, hogy csak arra tudj gondolni semmi másra?! Hova bújsz mikor már az angyalok is kegyvesztetten zuhannak a földre? Mikor a mennyek bezárja kapuit és a pokol csábítóan hívogat az örök kárhozatra? Mikor Isten lelép és magára hagyja a világot? Hova bújsz akkor?! A válasz túl könnyű mégis annyira fájdalmas; sehova. Vállalnod kell a következményeket még ha nehéz is. A múlt elől nem futhatsz mert mindig utolér de soha nem akarod elhinni hogy ez lehetséges. Aztán megkocogtatja a vállad és képedbe röhög. És most? Itt ülök Ben lakásán, egyedül a videót nézve amiben néhány mocsok a kedve szerint vág bele az Ő testébe. Nem tudom kimondani a nevét. Miattam van ott. Már 12 órája. A fájdalom ami felemészt túl nagy. Pedig nem ezt kellene csinálnom, keresnem kellene mégis össze törtem lekileg. Újra lejátszódik a fejemben a beszélgetés és újra.

"-Jade!- ordít a telefonba Harry és újra kezdem a házban a járkálást idegességemben miközben hajamat tépem.
-Mi történik?!- kérdezem keményen és utasítóan. Minden ideg szálammal a telefonomra koncentrálok és szinte levegőt se veszek- Harry! Gyerünk!- mondom neki kétségbe esetten.
-Három férfi, egy japán a másiknak orosz akcentusa van. A japán 160 környékű az orosz 180 és a másik is ilyen magasságban mozog. Kód nyelvet használnak. A Pánik szobában vagyunk. Felfogják törni a zárat és nem sokáig bírom fent tartani a rendszert- Hadarja el Dave és most hálás vagyok hogy ott van ő is.
-Képeket, videót mindegyik emberről. Hang anyag ha tudsz. Megsebesítettek valakit?!- kérdezem elővéve a laptopomat ám továbbra is a telefonra koncentrálva.
-Nem, de Zaynt nem engedem ki Jade. Őszintén szólva az idei szabályokat sokszor módosították.
-Zaynt- mondom keményen és határozottan.
-Adom- hadarja el és hallom ahogy hátra dobja a telot.
-Be fognak menni, rakd a telefont a zsebedbe ha kérdezik hogy van-e nálad valami azonnal add oda nekik. Addig hátha találok valami információt. Még két perced van amíg bejutnak búcsúzkodj el- mondom nagyot nyelve míg a laptopommal már veszem is fel a hang anyagot.
-Hagyd abba Jade. Tudtuk hogy ez lesz. Szeretlek- mondja kedvesen és nyugodtan majd hallom ahogy a telefon koppan  valamin és üvöltözés. Egy ajtó hang és újabb üvöltözés de tisztán ki tudok venni belőle egy többszörösen is ismétlődő mondatod "Első számú begyűjtve, indulunk a helyre!"
-Zayn!- kiáltok a telefonba de semmi válasz csak néma csend- Mi történt?!- kérdezem újra már a sírás határán mikor halkan megszólal Dave.
-Egyszerűen kiment hozzájuk."

Telefonom élesen kezd csörögni mire nagy nehezen szipogva felveszem.
-Igen?- szólók bele az ismeretlen számra mire egy megkönnyebbült sóhaj jön válaszul.
-Te vagy Jade?- kérdezi egy mély férfi hang mire bennem az ütő is megáll.
-Attól függ ki keresi- mondom nagyot nyelve.
-Abból sejtve hogy a hangod sírásra utal valószínűleg te leszel az a Jade. Yaser vagyok- mondja kissé feszengve mégis boldogan.
-Az a Yaser?- kerekednek el a szemeim és leülök a kanapéra meglepetésemben.
-Zayn Malik apja. Ezek szerint hallottál már rólam mint én rólad- neveti el magát.
-Rólam nem hiszem hogy sok mindent lehet mondani- mondom még mindig gyanakodva. Hisz még soha nem hallottam a hangját és az hogy Zayn apukáját hogy hívják a neten is fent van.
-Elég volt mikor közölte hogy úgy hívnak hogy Jade Wyne. Tudod ez olyan öröklődős dolog nagy részt. Ha nincs a véredben nem vagy jó. Nálad anyád és apád is. Zaynnal csak az apuka részére érvényes a sötét ágazat. Az anyja meg is ölne ha megtudná- neveti el magát halkan és az én állam a padlót súrolja.
-Megértem ha nem ilyen lányt szánt a fiának és békén is hagyo...
-Héhéé. Pont így írt le- neveti el magát ismét- Jobb barátnőt nem is akarnék a fiamnak. És békén ne hagyd nekem- mondja kedvesen.
-Őszintén szólva nem tudom hova rakni ezt a hívást, az időpontot és a csevegés menetét sem- mondom kissé össze zavarodottan.
-Ne haragudj csak Zayn még nem hozott el hozzánk és már mindenki megismerne. Annyi mondani valóm lenne. Persze csak jó dolgok. De a lényeg; Zayn hívott fel még tegnap este hogy te túlélted. Azaz őt elviszik- mondja csendesen- És már 12 órája elvileg el is vitték.
-Sajnálom- mondom könnyeimet törölgetve.
-Ne sajnáld szívem- mondja jókedvűen- ezért hívott hogy térítselek észhez. Gondolta hogy ott fogsz ülni és bepánikolsz miközben a videókat nézed. Szóval hogy idézzem valamicskét a szavait: Kapard össze a formás feneked és keresd meg, ne csak siránkozz Jadey. Ne haragudj a szóhasználatért de így legalább talán elhiszed hogy ez nem átverés- mondja továbbra is halkan mire szemeimet lehunyom és elmosolyodom. Túl jól ismer.
-Össze szedem magam- mondom szaggatottan kifújva a bent tartott levegőmet.
-Jade, tegnap elbúcsúzott mindenkitől. Csak én tudom hogy miért tette, nem volt feltűnő de utolsó szavaknak szép emlékek. Remélem érted. Mindenki tudja hogy baj van és aggódnak, én viszont nyugtatom őket mintha semmiről se tudnék. Kérlek, hozd vissza a fiamat és ne hagyd hogy tönkre menjen a családom- hangja megtörten cseng és szinte biztosra veszem hogy szeme párásan ragyog.
-Annyira sajnálom- mondom zokogva újra.
-Ne sajnáld csak menj- mondja kissé boldogabb hangon de tudom hogy szomorú hogy aggódik és szétmarcangolja a tudat hogy nem segíthet egyetlen fián.
-Örülök hogy megismerhettem- mondom hadarva egy kis szünet után. Beszélnék vele de jön a feketeség és ha az feltör már nem akarok vele beszélni.
-Ne búcsúzkodj majd találkozunk- mondja lágyan de már ki is nyomom. Számat beharapva nézem a tükör képem és esküszöm látom ahogy a szemem egy sötétebb színbe borul és izmaim ijesztően megfeszülnek. Idegesen megyek Ben Man In Black-es falához és veszek el mindent ami rám fér és kellhet. Két-két penge mindegyik bakancsomban. Kisebb késekből még négyet rejtek melltartóm alá. Két gépfegyvert szurok gatyám oldalába és egy Desert Eagle a gatyám hátuljára. Szemeimet sokat legeltetem még a falon majd leveszem a kedvenc fegyverem másik párját is és a kezembe fogom.
-Én egy családot sem teszek tönkre- morgom oda magamnak míg megtöltöm a fegyvert. Idegesen lépek ki a házból is nem próbálok küzdeni az ellen amit érzek. Az ellen amivel eddig küzdöttem. Sietve ugrok a kocsiba és első utam a kocsmához vezet ahol Ashton dolgozik. Satu fékezve állok meg a kis faházikó előtt majd kiszállok még mindig a fegyverrel a kezemben.
Lábbal nyitok be és Ash rögtön rám emeli barna szemeit, felvont szemöldökkel mér végig majd tekintete a kezemben lévő fegyverre téved és szemét megforgatva ül le egy üveg sörrel egy székre a bárpulton belül.
-Megtérítik. Még megköszönöd- küldök felé egy fancsali mosolyt majd kilövöm a rádiót és a TV-t is ezzel síri csend áll be és dermedt meglepettség.
-Tud-e valaki valamit arról hogy hová vitték a Three-s foglyokat?!-üvöltőm el magam de senki nem válaszol.
-Tehát túlélted- biccent Ash mire újabb fintorral jutalmazom.
-Már miért köpne neked akárki is?- áll fel egy szteroid sátán fenyegetően.
-Jade Wyne vagyok faszfejkém. És ha túléltem a Threet talán jó vagyok ami neked annyit tesz hogy nem kerül nagy erőfeszítésbe eltörni a nyakad, már ha van- mondom míg felé fordulok.
-Nő vagy- közli végig mérve engem.
-Remek megfigyelő vagy, jár a taps! Tud valaki valamit vagy egyenként kell lelőnöm mindenkit?!- kérdezem körbe fordulva továbbra is kiabálva hogy biztos mindenki tudja miközben figyelmen kívül hagyom az enyhe tényt hogy lenéztek amiatt mert mellem van.
-Senkit se lőnél te le- köpi felém ugyan az a behemót.
-Miért hiszi mindenki ezt rólam?!- kérdezem tőle hitetlenkedő fejet vágva majd mind a két térdét ellővőm.
-Baszdmeg!- ordítja el magát a földön fekve.
-Nos kezdjük újra- mondom felállva egy székre- Aki paraszt, lelővőm, aki hazudik hogy nem tud semmit lelővőm, aki hazudik hogy tud valamit és téves információt ad meg azt megtalálom és lassú halála lesz!- mondom körbe fordulva mosolyogva.
-Szerinted hagyjuk hogy sorba lőj le mindenkit mint a disznókat?- nevet fel egy vézna srác.
-Próbáld ki- mosolygok rá. Hallom mögülem az anyag súrlódását, rögtön reagálok szabad kezemmel kikapom a fegyver párját és célra tartok mindegyikkel majd meghúzom a ravaszt. Két hulla.
-Szóval, tud valaki valamit az elrabolt személyek hollétéről?- nézek körbe komolyan de mindenki fa arccal mered rám. A fegyver csövével rámutatok az egyik sarokban ülő férfira mire az horkant egyet- Tudsz valamit?- kérdezem szemöldök felhúzva mire meg se szólal. Figyelmeztetés nélkül eresztek mind két karjába egy-egy golyót. Fájdalmában felordít majd vérben forgó szemeit újra rám emeli.
-Puskin- mondja a fogai között sziszegve.
-Ki az a Puskin?- kérdezem rögtön.
-Egy barát. Ő az egyik akinek be kellet gyűjtenie valakit. Kilenc ember van- mondja gyűlölettel a szemében.
-Cím? Telefonszám?- kérdezem hadarva és izgatottan mire biccent a fejével és a mellette ülő írni kezdi egy szalvétára amit diktál. Ash-nek biccentek és már a szalvétával a kezemben tépek a megadott címre. Kezemben a fegyvert szorongatva rugóm be az ajtót és úgy nyomulok beljebb egészen a fürdőig ahol idegesen engedem le kezemből a fegyvert. Elvágták a nyakát. Mit is gondoltam?! Hogy életben hagyják őket?! Idegesen rontok ki és első utam a kórházba vezet.
-Nyolc óra múlva felkeltik- mondja Eric amint belépek a kórterembe.
-Hol keressem őket?!- ordítok rá de fa arccal tűri majd két vállamnál fogva eltol egy ágyig és rá lök cseppet sem kedvesen és cseppet sem úgy mint amit eltűrök jelen állapotomban.
-Aludj, mikor aludtál utoljára?! Meg mondom, körülbelül két három napja. Nyolc órát alszol aztán folytatod.
-Eric nincs erre időm- pattanok fel az ágyról.
-Jó, és van ötleted hol kéne keresned?!- ordít az arcomba mire csak rezzenéstelenül állom.
-Az utcát is szívesebben járom mint hogy itt aludjak- mondom szemrehányóan mire lemondottan megrázza a fejét. Se szó se beszéd szinte futva rontok ki a kórteremből mellette és sietek végig az egyhangú szürke folyósokon. Mintha egy halott lennék és kívülről nézném ahogy tátongok a falak között válaszért kutatva kétségbeesetten. Mélyet szippantok a cseppet sem friss levegőből amint kiérek mégsem lesz tőle könnyebb. Keserű szájízzel ülök be a kocsimba és kezdem gondolkozni hol is keressem a választ. Szemeimet lehunyom és az elmémben már az emlékeim között suhanok, elmosódva jönnek fel felesleges dolgok. Aztán eszembe jut valami, egy kiképzés.

"-Egy napod van csajszi- kacsint rám Ben mire még számat is eltátva mutatok körbe.
-Ez még neked se menne- horkantok fel mire elneveti magát.
-Ami azt illeti de, hat hónapja vagy már itt. Tudnod kéne hogy minden lehetséges- mondja egy elnyúzott fintorral a száján.
-Tudom hogy nehéz elviselni de ez nem segített. Nem tudom megtalálni azt a hülye macit- mondom duzzogva karba tett kezekkel. Haza akarok menni, még most is. Pedig jól tudom nekem már nincs otthonom és ez az életem. De egy hülye plüss macit sehogy sem fogok megtalálni ebbe rohadt városban. Egy plüss macit, Londonban. Remek vicc volt, tényleg. Jót kacarásztam rajta.
-Oké kezdjük elölről. Megint- dünnyögi az orra alatt mire megforgatom a szememet.
-Na had halljam mi a titok amire nem jövök rá- mondom unottan.
-Nem is próbálsz rá jönni. Hogy találnád már meg- horkant fel szem forgatva.
-De próbálok!- tárom szét a karjaimat.
-Soha ne csapd be saját magad- rázza meg a fejét.
-Jó oké- adom fel kissé hisztisen- Vezess a megfelelő útra mester- mondom eltúlzott csodálattal mire csak leint.
-Hol a maci?- néz rám kérdően és mosolyogva.
-Nem tudom! Nem pont ezt kéne megtanítanod?!- akadok ki végleg- Totális agyfaszom van. Végem- mondom míg a fejemet fogva rázom azt de ő csak nevet.
-És ki tudja hol a maci?- kérdezi meg normálisan mire tekintetem rá emelem és egyszerre tölt el a megvilágosodás.
-Te tudod ki az aki tudja- mondom elképedve és már rá is ugrom hogy megnyerjek egy verekedést amivel kiérdemlem hogy elárulja ki tudja hol az a maci."

-Főnök- mondom mosolyogva és már a gázra is lépek egészen addig az épületig ami egykoron a munkámat biztosította. A cég akinek dolgoztam és akik megvédtek. Nagyot sóhajtva parkolok le a nagy kapuja előtt majd újra töltöm a fegyvereimet. Egyiket kezembe véve sétálok el a nagy vasajtóig. Utolsó itt jártamkor nem voltak túl szívélyesek velem de jobban járnak ha most be engednek.
-Szólj a fönö..-eddig jut a kiabáló őr máris holtan esik össze és a társa is aki épp az ajtót nyitja.
-Egyszer engednének be, csak egyszer- dörmögöm az orrom alatt míg belépek a folyosóra. Az egyik ajtó gyorsan tárul ki és fogja rám a fegyverét egy ismerős nő ahogy én is rá. A ravaszt már-már meghúzom mikor ő leengedi a fegyvert és belém csap a felismerés.
-Jade- mondja boldogan.
-Tessa?- kérdezem bizonytalanul mire bólint.
-Igen neki dolgozom, nem foglak lelőni, fuss én itt bent leszek, majd beszélünk- int a fejével elhúzott szájjal és már be is csapja maga után az ajtót bennem pedig újabb emlékek törnek fel.

"-Mással kell kiképzésre mennem?- húzom fintorra a számat Ben mellett a kocsiban.
-Nem mással, velem. Csak ő is ott lesz, ő is új- mondja váll rántva.
-Miért nem tudja őt valaki más kiképezni?- makacskodom tovább.
-Azért amiért én is téged képezgetlek. Ez amúgy is éles lesz.- mosolyodik el orra alatt mire lesápadok.
-Mi az hogy éles?!- adok hangot kétségbe esésemnek.
-Az hogy ott lesz egy épület, bementek, pufogtattok a fegyveretekkel, kihoztok valamit és eltűntök majd vissza sétáltok a főnök irodájához.- neveti el magát.- Lehetőleg élve, már ha elég jók vagytok.
-Igazából öljek embert?- kérdezem félénken kinézve az ablakon nem is törődve azzal hogy lenéz.
-Hét hónapja itt vagy. Ilyenkor már rég szoktak- mondja halkan ez engem mégsem nyugtat meg. Nincs vissza út. Ölni fogok. És ha ölök oda minden becsületem, az emberi énem.
-Szólhattál volna- mondom alig hallhatóan remegve a félelemtől és az idegességtől.
-Akkor az ágyból sem tudtalak volna kirángatni- mondja mosolyogva és tudom hogy igaza van.
-Akkor ennyi volt- mondom szomorúan és kifelé kezdek bámulni és próbálom lekötni a figyelmem. Mit gondolának rólam a szüleim?! Mivé lettem...biztos kitagadnának és csalódottak lennének.
-Mi volt ennyi?- kérdezi értetlenül és egy pillanatra rám néz majd vissza az útra.
-Nem leszek többé normális ember. Egy szörny leszek- mondom teljesen nyugodtan elvégre ez a sorsom. Nem igen tehetek mást. Nem megyek árvaházba, nincs semmi amihez értenék a rajzoláson és a táncon kívül szóval ha jól ölök embert akkor nem kell törődnöm a pályaválasztással.
-Ez munka, fogd is fel úgy. Nem mondom hogy könnyű de jobban jársz. Nekem is nehéz volt de már ha mondhatni hozzá szoktam a gondolathoz hogy a pokol tűzén fogok elégni- neveti el magát és leáll az út szélén egy kis bolt előtt.- Na itt van a fegyvered. Tudom hogy még nem lőttel ilyennel de higgy nekem ez az idei piac legjobbja- és az ölembe rak egy gyönyörű darabot. Kezembe veszem és a markolata tökéletesen siklik tenyerembe.- Desert Eagle a neve- kacsint rám és tudom hogy máris megszerettem ezt a csodát. Ilyenkor hiszem el hogy nekem tényleg ez a sors van megírva.- Egy nagyobbacska kés, ennyit kapsz. A társadnál is ennyi lesz, jó tanács. Mértékkel a töltényekkel a késért mindig menj vissza ha lehetséges. Vigyázz a társadra és akkor ő is fog rád. A cím nála lesz- és ezzel már ki is lök a kocsiból majd elhajt. Morogva szúrom gatyám derekába a fegyvert és a kést is majd  várok a "társamra".
-Te vagy Jade?- kérdezi tőlem egy lány akit úgy 18-nak tippelnék.
-Te meg az a bizonyos társ?- húzom fel a szemöldököm mire fintorra húzza száját.
-Nem vagy te fiatal? Szerintem alig vagy 15 éves- néz rám értetlenül mire mély levegőt veszek.
-A szüleimet megölték, árvaházba nem megyek hát bérgyilkos leszek. Mi a cím?- kérdezem kimentve magam az újabb kérdések alól mire a kezembe nyom egy papír fecnit.
-Nem tudom hogy jutunk el oda, a város másik felén van egy elhagyatott rakták.
-Milyen kreatív itt mindenki- mondom felhorkanva és a legközelebbi kocsiig megyek.
-Mit csinálsz?- kérdezi értetlenül mire hitetlenkedő fejjel hátra fordulok.
-Először is, biztos hogy bérgyilkosnak készülsz?- teszem fel a kérdést- Másodszor ne merj felfele nézni mert ott egy kamera és harmadjára nincs egy hajcsatod mert valahogy el kell jutnunk oda- mondom mosolyogva mire vörös össze copffolt hajából kiszed egy hajcsatot és így egy pár szál az arcába hullik. Bizonytalanul nyújtja át nekem és én rögtön a kocsi zárjában kezdek matatni.
-16 hónapja vagyok a szervezetben és ez a második ügyem. Egy héttel ezelőtt volt az első éles helyzetem. Hát mit mondjak- neveti el magát őszintén amitől rögtön szimpatikus lesz- Ha nem ment ki a mentorom akkor nem lennék itt- mondja továbbra is mosolyogva ám a tudat hogy kétszer több ideje van benne és ő csak nem rég ment felbosszant. Ben hazudott nekem!
-Na végre- mondom felsóhajtva mikor kattan a zár és már be is vágódunk a kocsiba, én az anyós ülésre ő pedig a kormány mögé majd elindulunk.
-Honnan tudtad hogy tudok vezetni?- kérdezi míg az utat pásztázza.
-18 vagy szerintem, 16 hónapja benne vagy. Nagy volt rá az esély- rántom meg a vállam míg betározom a fegyveremet.
-Neked ez az első ugye? Élesben?- kérdezi mosolyogva.
-Igen- mondom halkan és rá emelem tekintetem.
-Tudom mit érezhetsz de ne félj. Az elsőnél habozol a másodiknál félsz a harmadik már megszokás- mondja vállát megrántva és engem kiráz a hideg.- Ha már itt vagy 15 hónapja akkor fel kellet készülj rá lélekben is.
-Hét hónapja vagyok itt- mondom semleges hangon és érzem ahogy a levegő is megdermed.
-Vagy meg akarnak öletni vagy isten vagy- mondja falfehéren majd leparkol egy romos épület előtt.-Számoljunk a második esettel, akkor mindketten jobban járunk.
-Számoljunk azzal a lehetőséggel hogy tévedés történt és csak meg akarnak szívatni de túlélem- mondom nyersen majd bevágom a kölcsön vett kocsi ajtaját.
-Te tudod mit kell kihoznunk?- kérdezem míg ő is rendezi a fegyver készletét.
-Igen, egy elég értékes pendrive-ot. Kicsi átlagos és fekete- mondja váll rántva.
-Remek- mondom durcásan míg megállunk mind ketten a nagy vas kapu előtt- Midt ezt egy tetves pendrivért- sóhajtok fel majd megvárom míg bemegy az ajtón és utána megyek. A fegyvert két kézre fogva sietek előre. A folyosó végén két fegyveres őr áll.
-Háromra, enyém a jobb oldali- mondja majd lassan elkezd háromig számolni. Kilépünk a folyosóra és ő lő. De én nem. Elképedten emeli a fegyverét az őr felém és már látom amint lőne és ekkor húzom meg a ravaszt. Sokkolódva nézem amint holtan elterül miattam az az ember. Dermedten állok és nem értem mi történt. Hogy tudtam lelőni?
-Így folyik bele mindenki- lép mellém és átkarolja a vállamat- Megölöd mert feléled benned a védekezés ösztöne és ha már egyet megöltél mit számít még pár száz. Nem vagy rossz ember, nem vagy szent. A köztes úton járj- Mondja mosolyogva és tovább indul. Reflexszerűen lövöm le az elém kerülő emberek és védem a társamat ám a hálás pillantásai sem felejtetik velem a tekinteteket. Mindegyik lövés nekem is fáj.
-Kösz- mondja nagyot nyelve mikor mellette elhajítom a késem és a torkába áll egy fegyveres őrnek.
-Nincs mit- mondom még mindig talán fel sem fogva mit csinálok. Ha fel is fogom nem hiszem el hogy mindez valós és én teszem. Futva megyek a késért, erősen rántom ki és az könnyen kis is csusszan de utána látom amint a torkából felbuggyan a vér és hörögve kéri a segítséget. Legalábbis én ezt a szót tudom kivenni abból a bugyborékoló hangból amit kiad magából.
-Ne haragudj- mondom kétségbe esetten letérdelve hozzá. Szemei elüvegesedve néznek rám és tudom hogy meghalt. Miattam.
-Jade gyere már!- kiállt oda nekem és öntudatlanul ugrok fel a halott férfi mellől és állok meg mellette hátamat a falnak vetve míg újra tárazok.- Jól dobsz- mondja elismerően míg ő is újra tölti a saját fegyverét.
-Terv?- kérdezem felsandítva rá mire látom amint szemöldökeit megemeli majd vissza is engedi. Na ez nem jelent jót.
-Terv?- neveti el magát- Bemész és ami mozog azt lelövöd- mondja száját beharapva míg két kézre fogja a fegyvert.
-Ezt ki tanította?- hördülök fel mire elneveti magát- Na jó figyelj ez így nem lesz jó, akkor meghalunk- mondom fejcsóválva.
-Azt sem tudod hányan vannak bent lehet senki- mondja rám emelve értetlen tekintetét mire homlokon csapom magam. Sokkal előbb beküldenek ide egy olyan lánnyal aki nemrég majdnem belehalt az első feladatába és akkor majd ő vigyáz rám.
-Mindig a legrosszabbal számolj.- mondom neki míg oda nyomom kezébe a fegyverem és értetlenül elveszi azt, gyorsan hámozom le magamról a pulcsimat majd vissza veszem tőle a fegyveremet.
-Mikor szólók dobd át az ajtó másik felére ahol takarásban van mint te oké?- nézek rá nagy szemekkel és hátrább lépkedem. Bólintok egyet mire ő átdobja a fekete pulcsit és azt rögtön szétszaggatják a golyók. Futásnak eredek majd ugorva követem ruha darabomat. Egy golyó súrol de még így is épen érkezem a másik oldalra. Sziszegve mérem végig bal kezem de nem nagy seb.
-Jézusom- mondja kikerekedő szemekkel.
-Csak önmagadat ne csapd be. Akkor túlélsz mindent.- mondom míg két kezem közé veszem a megviselt anyagot és várok. Értetlenül néz rám majd az ajtóban megjelenik egy fegyver csöve. Nem gondolkodom, egyszer körbe tekerem rajta a pulcsit majd megrántom mindezt talán három másod perc alatt viszem véghez. Fémesen koppan a padlón. Nem habozok elő rántani a késemet és elvágni a torkát. Vergődve esik a földre és látom amint az én drága társam hitetlenkedő szemekkel néz rám.
-A harmincadik körül lesz megszokás- mondom lenézve a földön fekvő halottra.
-Oké háromra befordulunk, két lövés aztán vissza.- mondja kifújva a levegőt. Halkan elszámol háromig majd ki támasztva a fegyveremet befordulok. Az első reakcióm hogy elképedek a körülbelül húsz ember láttán. A második hogy az egész táramat kilövöm majd ijedten vissza bújok a fal mögé.
-Baszki- mondja a lány én pedig nyelek egy nagyot- Hányan vannak ezek után?- kérdezi kissé nevetve mire kinézek de rögtön rám lőnek.
-Úgy nyolcan. De ez csak gyors pillantás volt.- mondom elhúzott szájjal- Hogy hívnak?- kérdezem meg szemöldök ráncolva mivel nem hiszem hogy mondta a nevét, vagy elfelejtettem. Ez gáz...
-Tessa- mondja míg felém dobja a kését. Ijedten kapom el, hiába dobta lágyan és cseppet sem fenyegetően azért egy ismeretlen mikor felém dob egy kést nem épp kellemes és nyugodt érzés.
-Ezt most miért?- kérdezem értetlenül megrázva a kést a pengéjénél fogva.
-Mondjuk úgy hogy mikor el akarok dobni egy kést belevágok az ujjamba így inkább kibújtam az alól hogy megtanuljam. De neked jól megy szóval ezzel két embert letarolhatnál. Ha én dobom be akkor az senkit nem talál el- mondja kínosan vörös arccal mire bólintok egyet megértően. Megfogom a pengét majd befordulok és el is dobom. Elismerően bólint megint és én megismétlem ön magam.
-Hat maradt- mondom kissé feszülten.
-Van három töltényem- mondja elsápadva.
-Remek nekem nulla, akkor te lösz. Kezd ha szólók- mondom feszülten míg leguggolok és a halott férfihoz közelebb megyek- Most- mondom neki és ő kifordul. Amilyen gyorsan tudom behúzom a fal mögé a férfit.
-Négy maradt, egy hiba- mondja szomorúan mire bólintok és átkutatom a pasit. Kezei közül kitépem az automata fegyvert. Vissza megyek közvetlen a fal mellém majd leguggolok és kitámasztom a fegyvert. Mély levegőt veszek majd kihajolok és csak nagyjából célzok.
-Ez gyors volt- szögezi le majd belép a terembe. Míg ő a kis pendrive után kutakodik én vissza veszem mind a két kést és gatyám oldalába szúrom az egyiket míg a másikat a kezemben tartom.
-Megvan!- mondja vidáman és kisétál mellettem sietve.- Ha ezt vissza visszük akkor bent vagyunk- mondja boldogan míg kifele sietünk.
-Még nem vagyunk ott addig ko...-eddig jutok ugyanis rögtön kiugrik elénk egy fiatal srác. Késével Tessa felé vág de ő elugrik.
-Sajnálom- hadarom el és a kést gyomra felé lendítem de kezemet felfelé üti így a kés célt téveszt. Másik kezemmel arcára akarok sújtani de megfogja. Hirtelen ötlettől vezérelve míg arcomba mosolyog jobb kezemből elengedem a kést és ahogy zuhan alul újra meg fogom majd belenyomom hasába. Erőteljesen rámarkolok majd felfelé húzom egy fintor kíséretében és megtartom a fiút akinek szájából kibuggyan a vér és elmeredő tekintettel rám néz. Óvatosan fektetem le a földre és rántom ki belőle a kést.
-Köszönöm- mondja elfehéredve Tessa mire megfogom a kezét és kifelé kezdem húzni. Belököm a kormány mögé és futva huppanok be az anyós ülésre.
-Gázt!- kiálltok rá mikor a hátsó ablak darabokban hullik az ülésre egy pár golyó miatt.
-Túléltük- mondja elkerekedett szemekkel és szájjal.
-Ben nem fogja. Kinyírom azt a szemetet!- mondom mérgelődve míg a kesztyű tartóban kutakodom valami rongy után.
-Neked Ben a kiképződ? Ben Isgar? Haveeer- mondja nevetve- Nem csodálom hogy hét hónap után terepen vagy. Eddig még senkit nem vállalt el. Szerencsés vagy- mondja bólogatva mire felhördülök.
-Azt hiszem leszarom.- mondom mosolyogva míg a talált rongyba törlöm a vért a késről.- Ide adod a pendriveot?- kérdezem felnézve rá mire zsebéből kihúzza és oda dobja nekem. Idegesen pattanok ki a kocsiból mikor megállunk a főhadiszállásnál.
-Név- mondják az őrök a nagy vas ajtó előtt.
-Anyád- mosolygok rá és át akarok lépni de vissza löknek- Ennyi, kész- mondom mérgesen- betelt a cérna és elszakadt a pohár- morgok rájuk és hallom ahogy Tessa elneveti magát. Átvettem ezt a szólást Bentől akaratlanul is. A késsel támadok az örökre. Alig három perc alatt holtan hevernek a lábam előtt és idegesen nyitok be. Senki nem állít le hogy eljussak a főnök irodájáig. Tessa csak rohan utánam míg én kopogás nélkül lépek be.
-Gondoltam hogy te nyersz- neveti el magát a főnök és oda nyújt Bennek 20 dolcsit aki az asztalnak támaszkodva figyel.
-Hét hónap! Ő meg 15 hónapja van itt. Miért kellett már most embert ölnöm?- kérdezem mérgesen míg levágom a főnök asztalára a kis szart.
-Óh azért Jade mert te jobb vagy innen mint bárki más.- mondja Ben mosolyogva és késztetést érzek hogy valakibe bele állítsam a kést a kezemben.
-Tényleg Isten vagy- mondja nevetve Tessa majd megölel és kisétál minden szó nélkül.
-Íme a fizetésed- nyújt át egy köteg pénzt nekem a főnök.
-A mim?- nézek a pénzre nagy szemekkel mire Ben ellöki magát az asztaltól és a hátamra csúsztatja a kezét.
-A fizetésed hercegnő- mosolyog rám- Büszke vagyok rád- suttogja a fülemben majd gyengéden kiterel az épületből."

-Enyém ez az épület! Itt esélyed sincs ellenem- hallom meg a hangszórókból a főnök hangját és nekem rögtön egy szám jut eszembe. Egy szám ami olyan mintha a bérgyilkosoknak írták volna. Mosolyogva tárcsázom Davet.
-Törj be a főhadiszállásra érd el hogy mindenhol a Hollywood Undead- Another Way Out száma üvöltsön- mondom hadarva. Pár másodperc és meghallom dübörögni a zenét.
-Sokkal jövök neked- mondom mosolyogva.
-Morbid vagy- röhögi el magát ha jól hallom a többiekkel de nem köszönök csak kinyomom a telefont.
-You better run, better run, better run
Yeah, I'm coming after you when you sleeping at night
Yeah, there's nothing you can do
There's no place you can hide cause I'm coming after you- Kezdem magamban énekelni a refrénét míg előre haladva benyitok az első ajtón. És ezzel kezdetét veszi az én játékom.