31.Rész

Kukuucs! Köszönöm szépen a komikat! Válaszolva Amber-nek. Nekem most csütörtökön és pénteken volt síszünetem.:3 Az iskolám olyan mint a többi:D Bár én imádok oda járni, még ha a tanári kart utálom is:) Remélem tetszik a rész mint mindig. Komizni ér! Pipálgatni is^^ Na de, olvassatok:3



-Jadey!- kiállt nekem Jack az utca másik feléről. Középen egy felborult kocsi mögött meglátom Urlont csurom véresen. Az egész utca lángokban áll és olyan mint egy csatamező.
-Jack- intek felé mosolyogva mire Urlon felhörög.
-Végre megölhetlek- röhögi el magát majd a vállán lévő rakéta vetőt rám irányítja. Hallom gúnyos kacaját és Urlon kiáltását miszerint "futás". Dermedten nézem ahogy meghúzza a ravaszt és hátrább lép a rúgás miatt.
-Baszdmeg- nyögöm magam elé és máris jobb oldalra ugrok egy felrobbant kocsi menedékébe....reményeim szerint el is érem még időben...

Törmelék, füst és fájdalom. Ez tölt be mindent körülöttem és a sípolás a fülemben. Óvatosan tekintek fel összegörnyedt pozíciómból, kisebb-nagyobb karcolások vannak rajtam de még örülök is neki mivel egy rakéta vetővel rám lőttek! Lehet hogy nem vagyok éppen hétköznapi de azért van egy határ! Mérgesen termek talpon és nézek körül. Ugyan ott áll és röhög, ha nálam lenne az a szar én is csak röhögnék. Látom amint újra céloz és már futok is Urlonhoz. Ugrásból esek mellé egy kis törmelékkel kísérve.
-Rég láttalak- neveti el magát egy kín keserves mosollyal de hamar átmegy köhögésbe apró kis próbálkozása. Sajnálkozva nézek fel rá és ülök mellé le.
-Én is-mondom szomorkásan.
-Azt hiszem nem fog menni az mint a filmekben hogy belelövünk a csövébe és happy end- mondja a fogai között sziszegve míg feljebb tornázza magát.
-Miből jöttél rá erre a remek következtetésre hogy nem működik?- nevetem el magam és kidugom a fejem. Össze vissza lövöldöz és le se szarja hogy itt vagyunk. Hát végül is eléggé nagy biztonságban van nem kell hogy érdekelje.
-Ötleted van?- kérdezi rám emelvén tekintetét mire csak mély levegőt veszek.
-Semmi- rázom meg lemondóan a fejem.
-Merre van Ben?- kérdezi ide-oda kapkodva tekintetét a romos utcában.
-Kórházban. Ezért vagyok itt- mondom halkan és érzem ahogy törne fel bennem a sötétség. Talán engedném hogy kitörjön...talán megtudnám ölni- Kérdezhetek valamit?- nézek rá félősen.
-Persze- mosolyog rám de látom fogain a vért ami egyet jelent azzal hogy ha kegyes az ég akkor maximum még fél órája ha hátra lehet.
-Ha engedek a kísértésnek hogy tökéletessé váljak akkor lenne rá esély hogy...
-Meg tudsz ölni mindenkit, de nem biztos hogy utána a régi leszel hogy akarsz még a régi lenni. Szóval igen megvan rá az esély hogy érzéketlen tuskóvá válj de ha vigasztal szétrúgod Jack hátsóját és mindenkit kifektetsz- kacsint rám mire fintorogva eltépem róla tekintetem.
-Nem vigasztal- rázom meg a fejem egy ablakot vizsgálva amin éppen egy 40-es éveiben járó nő néz szörnyülködve végig az utcán. Arcára teljesen kiül a kétségbe esés amit meg is értek. Hisz el nem futhat mert nagyobb veszélyben lenne így csak reménykedhet hogy nem kap-e éppen telibe egy rakétát. Biztos hívta a rendőröket akik biztosították róla hogy jönnek de sehol sincsenek.
-Más vagy mint a többiek, senki sem tudja nálad mi lesz. Ezért is imádott a főnököd, és teljesen jogosan. Az enyém is meg akart magának szerezni de néhány "kölcsönbe adás"-on kívül nem ért el többet. Szóval fel a fejjel- mondja halkan mire szippantok egy mély levegőt. Telefonom rezegni kezd mire Urlon felhúzott szemöldökkel tekint zsebemre amihez én reszketve nyúlok.  Zayn neve virít a kijelzőn és esküszöm már a neve is dühös.
-Vedd fel- nyújtom oda haldoklom mondhatni haveromnak mire még inkább örült tekintettel méreget.
-Ez a híres pasid?!- kérdezi beleköhögve kérdésébe mire aprót bólintok- Tudja hogy itt vagy és a versenyről és aggódik, ugye?- kérdezi fejét rázva és megint csak aprót bólintok.
-Igen?- szól bele a telefonba, már hallani lehet ahogy a tüdeje kezd megtelni vérrel.
-Én ki vagyok? Őhm én Urlon vagyok- mondja kissé eltartva fülétől a telefont.
-Héhéé, haver. Ne fenyegetőzz aligha tíz perc múlva megfulladok a saját véremtől, a drága barátnőd aki miatt minden elismerésem mert makacs egy csaj itt reszket mellettem. De csak mert neked fél felvenni a telefont szóval ha megké...
-Ez örült- nyújtja felém a telefont mire számat beharapva veszem el tőle a telefont.
-Zayn- szólók halkan bele a telefonba mire abbahagyja az üvöltözést és hallom ahogy mély levegőket vesz.
-Azt mondtad vigyázol magadra. Azt mondtad küzdesz!- hord le a telefonban mire fejem a kocsinak döntöm.
-Küzdök, és vigyázok is magamra- mondom egyszerűen.
-Tudod ez a legszarabb, leszarsz mindent. Leszarod hogy én halálra aggódom magam, leszarod hogy megígérted!- üvölt a telefonba mire az én szám elnyílik.
-Én nem szarom le!- kelek ki magamból.
-Akkor csak hazudsz nekem-sziszegi a telefonba mire a szememre könny fátyol búrul.
-Zayn- hallom meg a túloldalról Dave és Lou hangját. De nem szól semmit ahogy én sem.
-Add Davet- mondom nyersen mire csak horkant.
-Szóval ennyi? Adjam Davet?!- nevet keserűen a telefonba.
-Hogy tudod feltételezni hogy hazudok neked?!- kelek ki magamból.
-Rakéta vető?! Ez hol az hogy vigyázol magadra és küzdesz?!- ordít ő is a telefonba.
-Jobb mint közelharcban meg verekedni a legjobb bérgyilkossal, de nyugodtan nevezz hazugnak.- mondom halkan és érzem ahogy elborul az agyam. Olyan szörnyen sok gyűlölet és harag tör fel bennem amitől szinte megörülök.
-Jade- szólal meg mellőlem Urlon de csak szorítom a telefont- Kislány ne add fel hallod?!- rázza meg a vállam.
-Vedd le rólam a kezed- mondom halkan.
-Te nem akarsz ilyenné válni. Csak engedd el a dühödet- mondja erőlködve mire megrázom a fejem. Annyira fáj hogy hazugnak nevez. Hogy ő nevez hazugnak akit szeretek. Azért vagyok rossz mert megpróbálom megmenteni Bent. Ezért én vagyok a rossz. Mikor nem én vagyok a rossz?! Tudom hogy Zayn hirtelen haragú de van ami sok. Elnéztem az elején azokat a düh kitöréseit mikor ugyan olyanná vált mint én de most ebben a helyzetben és körülmények között sok!
-Csak menj már el onnan!- mondja mérgesen a telefonba Zayn mire szomorúan kinyomom a telefont.
-Ne legyél örült oké, ez csak kis vita!- mondja Urlon szinte rögtön.
-Túl sok kis vitánk van- mondom rá emelve szomorú tekintetem.
-Menj és nyugodj meg. Öld meg akkor majd lehiggadsz, örülök hogy megismertelek. Próbáld magad kontrolálni akkor talán normálisan megúszod ezt a szart- mosolyog rám ám látszik rajta hogy amint itt hagyom meg fog halni. És ez ritka szar egy érzés- Gyerünk, nyerd meg ezt a szart- mosolyog rám majd fejét a kocsinak dönti és lehunyja a szemét. Fegyveremet kezembe véve állok fel és nézek ki.
-Azt hittem már el is ásod- üvölt felém Jack mire a kezemben lógó fegyverre nézek. Ki ő hogy így beszéljen? Ki vagyok én hogy ítélkezzek?!- Hallottam a fiúdról Jadey. Lehet vissza veszem amit elvettél- röhög rám, nem beszél hangosan mégis tisztán értem a szavait.
-Mit?- kérdezem félve a választól.
-A fülemet- villantja rám fogsorát vicsorogva.
-Ne veszítsd el a fe...-eddig jut Urlon mellőlem, már a fegyveremet emelem és felé lövök. Döbbenten nézem ahogy csak hátrább és hátrább áll lépked mind a hat golyómra amit bele eresztettem.
-A modern világ! Golyóálló mellény- kacsint rám mire szinte felforr az agyam. Futva indulok az utca vége felé- Egy két há- énekli ritmusosan míg a vállán kitámasztja a fegyvert- Lődd a rakétát- mondja ugyan azzal a dallammal de már egy ház bejáratához bújok. Robbanás, törmelék majd a fülem sípol. Kezdem megszokni. Újra kilendülök és megcélozom a következő lépcsőház bejáratát. Egy kis menedék. Ugyan az a forgató könyv. Repülök, esek, robbanás, törmelék, fájdalom a fülemben.
-Nem játszhatsz macska egér játékot kölyök!- kiállt nekem és én újra futni kezdek. Két lépést teszek mikor meghúzza a ravaszt. Sprintelve igyekszem minél messzebb de a robbanás így is meglök és én két métert csúszva a betonon bújok el egy kocsi mögé. Sziszegve és fogaimat össze szorítva vizsgálom meg a könyökömet, térdemet és hasamat. Vérzik és fáj. Alig 15-20 méterre áll tőlem. Mély levegőt véve veszem ki a cipőmből a tőrt. Kezem közé fogom a pengét majd kihajolok és amilyen gyorsan felmérem hollétét máris elhajítom. Comb, ha szerencsém van ütőeret találtam el. Fájdalmas ordítása most zene füleimnek de ezzel még jól tudom hogy nem csináltam ki.
-Te kis szuka!- ordítja el magát majd robbanások sora követi utamat egy ház belépőjéig. Lihegve, piszkosan és véresen szedem a levegőt térdeimre támaszkodva.
-Jézusom!- kiállt fel egy nő lefele jőve a lépcsőjén.
-Jól vagyok, ne érdekelje a robbanó hangok menjen vissza lakásába ha élni akar- mosolygok rá kedvesen mire futva indul el a lépcső felé. fintorogva egyenesedem ki majd nézek ki de rögtön megbánom hála FélJacknek. Tekintetem a lépcsőre vezetem majd újra ki a romos utcára.
-Kérdem én mikor lesz nekem könnyű?!- emelem az égre a tekintetem miközben elindulok a lépcső felé. Kettesével szedem a fokokat és viszonylag gyorsan is. Talán a hatodik emeletnél járhatok mikor nyitódik az ajtó és utánam szólnak.
-Jade Wyne?- kérdezi remegő hangon ugyan az a nő akivel lent össze futottam. Sebesen rántom elő az egyik kis késemet és szegezem torkának ám rögtön zokogásba tör ki.
-Ki vagy?- kérdezem arcát fürkészve míg egy telefont nyújt felém.
-Té..téged keresnek- szipog nekem míg én a telefonért nyúlok. Kétkedve nézek a telefonra majd a nőre, a kést nem húzom el a torka elől ám a telefont a fülemhez emelem.
-Igen?- kérdezek bele feszülten elvégre az utcán egy rakéta vetős faszi van én felfele igyekszem és keresnek valami telefonon.
-Az isten basszon meg Jade! Fuss már felfele már a másodikon van az a zombi!- Üvölt a telefonba Zayn mire én ledermedek ám a kést szorító kezem a testem mellé hull.
-Jadey, ismétlem. Fuss!- ordítja az utolsó szót a telefonba Dave és Louis egyszerre.
-Menjen be és zárkózzon be!- lököm be az ajtón a nőt és a telefonnal a kezemben futni kezdek felfele.
-Oké, betörtem a Three rendszerébe- mondja Dave és hallom ahogy pötyög.
-Híres vagy, mindenki titeket néz HD-ben- mondja Harry de nem szólók semmit csak veszem a lépcső fokokat.
-Tény, éppen téged néznek és el kell keserítsenek többen hisznek FélJackben. De a főnököd rád tett- hümmögi Dave miközben a vas ajtóra rárúgok. Engedelmesen nyílik ki előttem és lépek ki a tetőre.
-Törj be a kórház biztonsági részére is. Figyeld a bejáratot, Ben kórtermét és a folyósokat. Amint van valami szóljatok Ericnek aztán nekem- hadarom el míg bereteszelem az ajtót.
-Rajta vagyok- válaszolja rögtön Dave míg én körbe nézek.
-Tőled jobbra, ugorj- mondja feszülten Zayn mire elnézek az említett irányba.
-Elég hogy azt mondom hazug vagyok és szakítasz de hogy még azt is akarod hogy levessem magam akkor kapd be Malik- morgom a telefonba míg a perem szélére sétálok.
-Szakítottatok?!- hallom meg az egyöntetű förmedést a vonal másik végéről.
-Én nem! Mi szakítottunk?!- kérdezi félve ám mérgesen a telefonba.
-Te kérdezted hogy Ennyi-e!- Teszem csípőre a kezem- Hazug, azt mondtad hazug vagyok!- kelek ki magamból sírva- Óh de földhöz vágnám ezt a szart- ordítom el magam.
-A másik tetőn miután át ugrottál- mondja komoran Liam- Gyerünk már!- ordít most ő bele mire mély levegőt veszek és a cipőmet kezdem nézni.
-Ez túl nagy- mondom fej rázva- Nem tudom átugrani- mondom a számat rágva.
-Az ajtó előtt van ugorj- mondja Dave mire az ajtóra nézek félve.
-Az még egy kis idő mire azt kinyitja- mondom elhúzva a számat viszont amint kimondom az ajtó szó szerint kirobban a helyéről.
-Fuss- mondja halkan Zayn és nekem több se kell. Sprintelve futok a széle felé majd a peremre helyezem a jobb lábam és elrugaszkodom. Kezeimet felhúzom ahogy a lábaimat is. Lábaimra érkezem de rögtön oldalra fordulok a peremre simulva míg azt figyelem hogy csúszik a telefon a tető közepére. Kattanás és már várom is mikor csapódik be a rakéta. Nem okoz csalódást újra megszokott menetrend, robbanás, törmelék fájdalom. De ez a fájdalom nagyobb, felordítok és a hasamhoz kapok de még mindig figyelek arra hogy a perem takarjon.
-Miért nem könnyíted meg a dolgomat Jadey?! Esküszöm neked gyors és fájdalom mentes halálod lenne. A magunk fajtának ez a legjobb elhalálozási opció!- ordítja nekem.
-Ne vegyél egy lapra magaddal- ordítok ki neki míg a pólómat felhúzom és fintorogva figyelem a hasamat ami szintén le van nyúzva ám most már egy üveg darab is kiáll belőle. Szitkozódva csippentem ujjaim közé a jókora darabot majd kirántom. Számba harapva dobom el az üveg darabot és tapasztom kezemet a sebre. Könnyeim sós íze keveredik a vér fémes ízével.
-Csesszed már meg!- ordítom el magam míg fejem a betonra feszítem.
-Jade!- hallom meg tompán Zayn szólongatását jóval arrébb tőlem. Ha felhívtak, ha tudják mikor hol vagyok most is látnak. Akkor nem aggódnak, tudják hogy élek. Terjed, érzem. Jön a sötét énem. A fájdalom lassan enyhül átveszi helyét a közöny és a leszarom érzés de csak fekszem tovább.
-Mozdulj meg és küzdj már te szuka!- ordít ide nekem Jack mire apró fél mosoly jelenik meg a számon.
-Gyere át és légy férfi a rakéta vetőd nélkül- mondom hangosan és hallom ahogy a fém koppan a tetőn. Lassan felülök és látom amint neki fut. Hassal a peremnek csapódik de nem lököm le és nem is húzom fel. Fájdalmasan fintorogva felhúzza magát és ekkor tűnik csak fel mennyire megöregedett. Legalább a negyvenes évei végén járhat és ez bérgyilkos években legalább 70-nek számít.
-Mit akarsz kompenzálni azzal a szarral?- mutatok hátam mögé gúnyosan mire végre rám emeli tekintetét. Látom ahogy megriad ám rögtön felfogja mit is mondtam neki. Hogy mitől ijedhetett meg? Talán hogy olyanná váltam mint Luke.
-Szóval a híres kislány tényleg szörnyeteg- néz végig rajtam mire kiráz a hideg.
-Nem vagyok szörnyeteg- szögezem le egy váll rándítással.
-El kellene ájulnod a hasadon tátongó lyuk miatt- mutat rám- De te sötét tekintettel tudod hogy megölsz- mosolyog rám mire szemei közé nézek majd előre lendülök. Vállamba üt mielőtt hozzá érthetnék és a testem akaratlanul is oldalra fordul ő pedig kihasználja ezt és kezét nyakam köré fonja. Szinte be se fejezi a mozdulatot de már rántok egyet a kezén és kipördülök majd laza mozdulattal rúgom meg mellkasán. Fuldokolva lép hátrébb de nem várok, nem rontom az esélyeimet. Combjára rúgok mire térdei berogynak, bal könyökömmel szúrok bordái közé majd jobb könyökömmel állára sújtok. Hátra esik, legalábbis ezt hiszem de megtartja magát majd botorkálva kissé sem biztosan meg áll a lábain a peremhez eléggé közel.
-Gyerünk cicám, ölj meg- ordítja nevetve a képembe mire neki lendülök de ő kilép előlem. Nem lennék a húsz között ha most képes lennék lefutni a ház tetejéről. Jobb lábammal kitámasztom magam a peremen majd vissza fele ugrok. Páros lábbal egyenesen a hátára. Túl nagy erővel csapódok vissza, az utolsó pillanatban ragadom meg a vas csövet és csapódok neki a ház oldalának. Két kezemmel kapaszkodom a peremet körbe vevő vas csőbe. Fogaimat össze szorítva fordulok meg így már hátam tapad a ház falához. Félve nézek le és látom amint az autókból kiszállnak vagy éppen sietősen tovább hajtanak. Nézem az embereket akik sokkal messzebb innen simán sétálgatnak. Talpamat a ház falára rakom és felkészülök hogy elrugaszkodjak, úgy tűnik mégis képes vagyok lefutni a tetőről. Érzem hogy egyre nehezebben tartom meg magam de meg is érdemlem a halált ha leesek. Halom a halk lépteket. Egy..kettő...három..négy. Lábaimat ellendülök és lábaimat Jack nyaka köré fonom majd rántok rajta egyet. Ordítva zuhan előttem le a mélybe. Látom szemében meg csillanni a fájdalmat, a felismerést miszerint meghal. A szemem láttára zuhan a mélybe fejjel lefelé. Hangos puffanás és embertelen testtartással terül szét a betonon. Sikítás és vér. Újra megfordulok a vas csövön majd feltornázom magam nagy nehezen és elterülök a hideg betonon tetőn. Gyorsan szedem a levegőt és meg sem mozdulok. Zsibbadnak a végtagjaim fáj a hasam, fáj mindenem. Eddig tartott a tökéletes bérgyilkos aki ki tudja zárni ezeket most már csak Jade vagyok és iszonyúan fájok. Mély levegőt veszek majd felállok és körbe nézek a városon ami szinte romokban áll és tudom hogy azok akik nem tudnak erről a versenyről fogalmuk sincs mi történik Londonban. Mellőlem piros színű tűzijáték lövell fel és kissé meg is ugrok. Újabb tűzijáték a kórház tetejéről és attól jóval balra úgy 140km egy másik piros tűzijáték özön. Könnybe lábadt szemekkel nézem a fényeket. Benne  vagyunk. Benne vagyunk a háromban! Túlélte Ben és én is. Most már csak Zaynt és Ben húgát kell megmentenünk. Fáradtan rogyok le újra és csak nézem a tűzijátékot. Élek, és ezt aligha bírom elhinni. Mert megcsináltam...túléltem a threet!