26.Rész

 Kukucs mindenkinek. Tudom eltűntem..megint. Anyumat megint műtötték én pedig elég rendesen megbetegedtem, felkelni nem bírtam és még telozni se. Ez nálam már kórházi állapot:D Na de vissza tértem. Jelenleg a 30. részig van megírva a történet. Ezek után a részek (sajnálom de) rövidebbek lesznek. Igazából nem nagyon tudom hova nyújtani a részt. Így még szerintem az élvezhető kategóriában marad. Nagyon sajnálom, tényleg. De mindent megteszek hogy élvezzétek is:3 A komikat nagyon NAGYON köszönöm. Istenek vagyok az emberek között ;)  Viszont fogalmam sincs melyik történetnek álljak neki...Nagyon sokan annyit írtatok hogy A vagy B. Kérlek szavazzatok újra mert így saját magatokat ütitek konkrétan. Három napja ezen rágódom hogy melyiket írjam meg:D Eddig egyetlen egy szavazattal van több a túlkorosodott lovestorynak. Szóval ez a bejegyzés lesz az utolsó ami erről szól még. Ha nem jönnek komik vagy újraszavazás akkor azt fogom elkezdeni. Kicsit még félek magától a történettől de biztos vagyok benne hogy meg lesz valahogy az ihlet amivel elkezdődik az egész:) Jó olvasást és Boldog újévet!



Lustán kezdek körbe nézelődni amint felkelek. Az első dolog amit meglátok a földön lévő káosz. Pár pillanat kell mire felfogom hogy mindezt mi csináltuk még tegnap, az az író asztal tudna mit mesélni. Óvatosan fordulok másik oldalamra és akkor megpillantom mosolyom okát. Őt. Szája szokás szerint kissé elnyílva, pillái néha megremegnek haja még a tegnap estétől vagy talán a ma hajnaltól kócosan mered minden irányba. Egyszer azt mondta "kelthetnél minden reggel így" mikor puszijaimmal keltettem fel. Akkor még Pezzel volt ma már velem van. Teljes jogosultságom van hozzá hogy megtegyem. És ha nem is minden reggel legalább a mostanin. Apró puszit hagyok mellkasán és minden kis tetkóján. Óvatosan kúszok feljebb és puszilok bele nyakába, libabőr fut ár rajta mire mosolyogva nyomok oda még egy puszit. Lassan haladok fel nyakától álla vonaláig apró puszikkal. Fülét fogaim közé véve kicsit meghúzom majd elengedem, arcát is illetem kis meglepetéseimmel. Szája sarkába adok egy újabbat majd mozdulok hogy másik sarkába is adjak de elmozdul a feje így pontosan a szájára adok. Hamar megérzem nyelvét alsó ajkamon és már tudom hogy nem véletlen mozdult el a feje. Könnyedén csókolom vissza majd elválok tőle.
-Jó reggelt- mondom neki miközben kissé komás arcát figyelem, ahogy a párna nyomot hagyott arcán.
-Tökéletes reggel- mosolyodik el és ejti ki a szavakat rekedtes hangján amitől a szívem gyorsabban kezd verni- El fogom várni hogy így kelts minden reggel- neveti el magát mire mellkasára fekszem.
-El fogom várni hogy itt legyél mellettem minden reggel- mosolygok fel rá mire lehajol hozzam és újabb csókot lop- Túlságosan elnyálasodtunk- húzom fintorra a számat mire elneveti magát.
-Majd dolgozunk rajta hogy ne tocsogjunk- jelenti ki- miután lezajlott ez az egész- mosolyodik el ami rám is gyorsan átragad.
-Menjünk és hozzuk össze Harryt és Emst- csapom össze kezeimet majd kiszállok az ágyból és a ruháimat kezdem keresgélni. Először az író asztal környékén kezdem keresni de nem találom őket. Gondolom Zayn eléggé felhevült állapotban azt sem nézte mit merre dob én meg naivan azt gondoltam az íróasztal környékén megtalálom majd.
-Ne hajolj be még egyszer így mert rád vetem magam- hallom meg hátam mögül Zayn rekedtes hangját mire felé fordulok és rájövök hogy igazából semmi nincs rajtam. Elnevetem magam majd a szóba egy újabb pontján kezdek keresgélni, az ajtó közelében- Édes istenem Jade ne csináld ezeket!- hallom meg elnyúzott hangját mire értetlenül fordulok hátra- Ahogy jársz, meg hajolsz és forgolódsz! Inkább vegyél ki tőlem valami felsőt- fúrja fejét a takaró alá mire mosolyogva lépek a szekrényhez és kezdek kutakodni felsői között. Megtalálom a piros fekete kockás ingét és rögtön magamra kapom.
-Nézhetsz, felöltöztem- mondom széttárt karokkal majd kiegészítem saját magam- nagyjából- nézek magamon végig. Zayn illata lengi körbe testemet ami igazán felemelő érzés.
-Nem jó, így is letepernélek- mondja egy apró mosollyal az arcán szemein mégis látom ahogy vissza fogja magát.
-Teperj- nevetem el magam- De előtte mond el hova dobtad a bugyim- kérdezem körbe fordulva.
-Minek ha úgyis leveszem rólad?- kérdezi fülembe suttogva ám fogalmam sincs arról hogyan jött mögém ilyen gyorsan. Néha meglátszik az hogy bérgyilkosi pályára adta a fejét.
-Azért mert amíg lemegyek én élvezném ha lenne rajtam, aztán leszedheted- fordulok meg ölelésében- És ahogy láttam tegnap neked már az is örömöt okoz ha leszedheted, szóval kérem a bugyim- nézek fel merészen szemeibe és próbálok komoly lenni, sőt! Még parancsolóan is nézek rá mire elneveti magát és háta mögül előhúzza a fekete tangámat.
-Látom a fekete színt részesíted előnyben- húzza mosolyra a száját míg én felveszem a hiányzó ruhadarabot. Eléggé takar az ing de azért mégis csak na!
-Tényleg, tartozol még egy ellopott tangával- fenyegetem meg mutató ujjammal mire kezeit felemelve kezd hátrálni. Az ajtónak dőlve várok rá és nézem ahogy felhúz egy bokszert és magára kap egy melegítőt.
-Ha felülre nem húzol semmit leteperlek- jelentem ki halál nyugodtan mire rám villantja rossz fiús mosolyát és én inkább kimenekülök az ajtón.
-Jade, Hello!?- mér végig nagy szemekkel Niall- Ez nem Zayné?- néz rám értetlenül kócosan meredező szőke hajával.
-De- jelenik meg mellettem rögtön Zayn, természetesen póló nélkül. Niall elmosolyodik majd megindul a lépcső fele és mi is ugyan ezt tesszük. Amint leérek a konyhába veszem az irányt.
-Az nem Zaynné?- kérdezik egyszerre vagy hárman mire megtorpanok és visszafordulok.
-De- vágom rá Zaynnal együtt mire a nappaliba nagy húzásba kezd mindenki.
-Mi van itt bagoly konferencia?- lépked le a lépcsőn Lou kissé álmos ábrázattal. Konkrétan mint egy zombi.
-Zaynee felsője Jadeyn kötött ki- tájékoztatja a kialakult helyzetről Harry olyan perverz hangon amit még soha nem hallottam ezidáig.
-Úgy beszéljétek ki a szexuális életüket hogy a húgomként tekintek rá- mordul fel Ben mire elröhögőm magam majd a konyhába megyek, most már tényleg. Tömérdek mennyiségű kenyeret veszek elő, és meleg szendvics krémet. Sorba kezdem gyártani a kis meleg szendvicseket és tányérra pakolni. Amint egy tányér meg van ki is viszem.
-Isten vagy az emberek között- ül le az asztalhoz Niall és rá is veti magát. Mosolyogva megyek vissza és pakolom meg az újabb tányért majd az is kiviszem, az üres tányért pedig be.
-Neked is enni kéne- ölel magához hátulról Zayn miközben a forró szendvicseket szedem ki és rakom a tányérra egyesével őket.
-Majd eszek- válaszolom kurtán egy fintor kíséretében.
-Képzelem- neveti el magát majd el lop egy szendvicset amíg én kiviszem a következő tányért. Elém tartja a szendvicset mire harapok belőle egyet és megeszem. Mosolyogva figyel majd megeszi a maradék részét.
-Úgy érzem mintha eddig csak Niall kajáját vittem volna ki- nevetem el magam miközben az újabbakat gyártom és ő megint elvesz egyet és én abból megint eszek egy harapást. Ő megint megeszi a többi részét és én megint kiviszem az új tányért amiből most már nem csak Niall és a merészek esznek hanem a ház többi lakója is. Mosolyogva gyűjtöm be a bókokat és térek vissza Zaynhoz aki megint elém tartja a szendvicset és harapok belőle.
-Ki fog ránk főzni amíg te nem leszel?!- kérdezi kétségbe esetten mire elnevetem magam és megtámaszkodom a pulton.
-Majd össze dobtok valamit. Más nem egy pizza futár számát- röhögőm el magam mire újra a képembe nyomja a kaját és én megint harapok. Amint lenyelem ajkaimra tapad és megcsókol.
-Most per pillanat nem éreztem hogy vissza jönne- mosolygok rá mire újra a képembe nyomja és megeszek egyedül egy fél szendvicset. Amint lenyelem annak is az utolsó falatját megint megcsókol. És most jól jön, éreztem ahogy a gyomrom inkább kilökné- Köszönöm- nyögöm ki egy kis fázis késéssel a csók után.
-Szép vagy- mondja egy elbűvölő mosoly keretében nekem pedig a szavam is eláll- El ne kezdj sírni!- jön oda hozzám és gyorsan megölel. Olyan nehéz elhinni hogy így gondolja ezeket és pont rólam beszél.
-Ne haragudj- mondom egy nagy levegő után- Tiszta gáz vagyok- nevetem el magam mire Zayn eltol magától annyira hogy lássa az arcomat.
-Hát igen ebbe nem tudok belekötni- kacsint rám mire mellkasára teszem kezeimet és ellököm.
-Kapd be- röhögőm el magam mire perverz mosoly fut át rajta és szinte látom gondolatait a tegnap estéről- Ne. Merd. Kimondani amit gondolsz most- tagolom neki a szavakat mikor Harry belép a konyhába.
-Miről folyik a vita?- kérdezi miközben a hűtőbe hajolva kiveszi a tejet és önteni kezdi magának egy pohárba.
-Semmiről- vágom rá egy váll rándítással.
-Azt mondta kapjam be. Nekem meg átfutott az agyamon a röpke kis tény milyen mikor ő kapja be- mondja mosolyogva Zayn és már ki is fut. Harry pedig egy tejes köpködő röhögőgörcsöt kap és éppen megfulladni készül. Ez nem is zavarna, az már inkább hogy ez miatt egy tej gejzírré vált és már az orrán is az jön ki.
-Malik!- ordítom el nevét mire Harry még inkább röhög és még inkább megfullad és még több helyre tej megy. Azonnal kivágtatok a konyhából és szemmel kezdem keresni ezt az idiótát.
-Mi történt?- kérdezi szemöldök felvonva Ben mire megrázom a fejem.
-Semmi- mondom egy nagy levegővel amit kifújok. Felcaplatok közös szobánkba és a táskámba túrva  veszem ki a régen vett cigit és egy sima öngyújtót. Szinte futva rontok ki a kertbe és telepedem le a hintába, Szám közé illesztem a szálat majd meggyújtom és gyorsan szippantok belőle. Próbálok minél kevesebbet szívni de nem igen megy. Kívánom a cigit és nem is akarok ez ellen tenni. Csukott szemmel élvezem a káros szenvedélyt. Azt hogy megint érezhetem azt ahogy a füst szétterjed bennem. Kezem újra számhoz emelem de egy halk pattanás és a hinta egyik lánca elszakad. Hassal érkezem a porba mellettem pedig a cigi.
-Mi az Isten?!- jön ki belőlem talán nem túl nőiesen mire a mellettem lévő cigit golyó éri. Te jó ég! Kilőtték alólam a hintát! De honnan?! Gyorsan nézek körbe, nem lenne jó ötlet a házba menni. Akkor a többieknek is baja lehet. Abban reménykedem hogy Ben észre veszi. Nincs nálam fegyver így esélytelen! Gyorsan kezdek az erkély fele futni látom amint előttem az üveg egy helyen bereped, de nem törik be. Belelőttek! Áldás a vastag üvegnek. Továbbra is az üvegajtó felé futok de mielőtt beesnék rajta elkanyarodom és az üveget megcsapom. Látom amint Ben felém néz értetlenül aztán én már csak a falat látom. Na most merre?! És hol van Zayn?! Nagyon remélem hogy a házban!
-Szemtől szembe nem mersz?!- kiáltom el magam mikor a házba fúródik egy újabb golyó mellettem de nem állok meg a futásban. Azt az örömöt senkinek nem adom meg hogy könnyen levadásszon!
-A híres Jade Wyne- neveti el magát egy női hang- Mindig erre vártam. Eldőljön ki a jobb női bérgyilkos- mosolyog rám egy vörös hajú nő. Harmincas évei végét járhatja, kezéből lazán dobja el a fegyvert.
-Nahát Tresha- üdvözlöm egy mosollyal rég látott ellenségemet kissé lihegve.
-Begyöpösödtél nem gondolod? Azt sem veszed észre hogy mögéd lopózom?- neveti el magát- Túl könnyűnek ígérkezik- csapja össze két kezét.
-Nehéz időm van éppen, téged mondjuk még így is elverlek és mosolyogva öllek meg-villantom felé legcsábosabb mosolyomat.
-Hallottam világsztárral kavarsz. Egy kicsit nem nagy falat neked?- nevet tovább míg felém sétál. Nem szabad idegesnek lennem. Ez a célja ne érje el!
-Megeshet de most eléggé jól el vagyunk. És Dean? Jól van?- kérdezem meg tőle egy újabb csábos mosollyal mire szemei elnyílnak, orrlyukai kitágulnak és futva ront nekem.
-Ne merd még a szádra venni se- kiálltja felém közeledvén, lassú mozdulattal lépek ki előle majd amint elmegy mellettem karomat nyakára fonom és szinte csak tartanom kel magam, lendületétől földre esik fuldokolva.
-Meg ölted majdnem Bent. Én megöltem Deant. Te húztad meg a ravaszt hogy ne szenvedjen nem pedig én- suttogom oda neki mire feláll és felém üt.
-Nyomorékként élt volna ha nem teszem meg!- üt gyomromba mire én oldalára sújtok.
-Ismétlem hogy Ben a halállal táncolt miattad- Szűröm ki fogaim között és hárítom egyik ütését amitől kissé hátrább tántorodik.
-Te vagy a felelős Dean miatt!- ordít rám míg megállok tőle körülbelül két méterre és letörlöm számról a vért.
-Nem az én hibám volt te is jól tudod- mordulok rá erőteljesen. Jeleznem kell Ben-nek! Legalább csak azért hogy megkeresse Zayn-t! Nem hagyom hogy ez a ribanc bántsa.
-Te törted el a gerincét Jade!- ordít újra rám mire egyet hátrább lépek- És most megfizetsz azért amit tettél! Vissza kapod amit én éreztem akkor!- mosolyodik el majd elkezd futni.
-Nem!- ordítom el magam és száguldozva rontok a házba- Hol van Zayn?!- ordítom el magam kétségbe esetten.
-Mi a baj?- néz rám értetlenül Ben az újságja mögül.
-Tresha! Dean, bosszú Zayn!- ordítok rá mire rögtön feláll és kifut. Én az emeletre futok rögtön Zayn szobájába. Egy mozdulattal termek kint rögtön a tetőn. Amint felmérem a terepet kővé dermedek.
-Tudod te mit éreztem akkor?!- ordít rám sírva Tresha.
-Könyörgöm őt ne vedd el- gyűlik könny a szemembe.
-Te meghallgattál mikor én kértem?!- rántja meg a kést Zayn nyakánál. Nem halhat meg, nem történhet meg ez. Erre nem készültem fel!
-Nem- lehelem magam elé az egyértelmű választ- De ha megölöd őt itt és most, az életedet pokollá változtatom- mondom neki halkan, gombóccal a torkomban.
-Már így is pokol érted?! Fogalmad sincs még hogy milyen életed szerelmét elveszteni, látni hogy meghal!- válaszol szinte rögtön, látom amint össze szedi magát, elfolytja a sírását és feltör benne a bérgyilkos.
-De nekem van- szólal meg halkan Zayn mire rá kapja tekintetét velem együtt- Sokszor éltem át azt hogy meghal- néz rám Zayn- Elhitették velem vagy így jöttek ki a lépések, életem legrosszabb percei voltak és fogalmam sem volt hogy tudnék bármit is folytatni. Hiszen nélküle ki vagyok én?! A one direction egyik tagja. Elveszel ha nincs ott a másik feled- rázza meg a fejét míg szemembe néz. Mintha valamit mondani akarna. Fájdalmasan koppan a tudat hogy éppen azt akarja velem közölni hogy Tresha éppen a gondolataiba merül és hogy lefejthetném róla. Két lépéssel és egy ugrással tarolom le. Öklöm rögtön arcára súlyt, rögtön utána lábai derekam köré fonódnak és így fordít helyzetünkön. Alá kerülök. Ben tűnik fel az ablakból és rögtön felméri a terepet.
-Vidd be!- sziszegem oda neki míg Tresha kezeit próbálom le fejteni nyakamról. Zayn már felém indul mikor Ben elkapja a lábát és szó szerint lerántja a tetőről. A vér megfagy bennem egészen addig míg meg nem hallom a hangot ami az ablak becsukásával jár, Zayn nem eset le, épségben bent van. Lábamat a mellemig felhúzom majd így taszítom el magamtól ezt az örültet. Levegőért kapkodom négykézláb de újra nekem ront. Testemet hagyom elernyedni és így a földre rogyok. Tresha felettem zúg át és landol a tető szélén. Maradék erőmet össze szedve talpra állok és védekező pózba állok. Ordítva ront nekem, láb lendítésével kezd de elhajolok előle, rúgással válaszolok én is ám ő oldalához szorítja lábam és kifordulva sújtja oldalamra kemény rúgását. Nyögve esek a földre össze szorított szemekkel.
-Azzal a tudattal halj meg hogy utána a barátoddal folytatom aztán pedig Ben-nel- sziszegi felettem. Zayn említésére újabb energia források tűnnek fel a szervezetemben és talpra ügyeskedem magam.
-Ha engem megölsz, akkor hidd el hogy téged a barátom megkínoz és megöl- rázom meg lemondóan a fejemet. Könyököm felé száll és célba is ér ahogy rögtön utána még bal öklöm és jobb lábam is. Karját felém lendíti mire hátrább lépek. Dezsávü. Lábam alatt a levegőt tapogatom, magam elé meredek Treshára, keze után kapok és magamra rántom. A rajz filmekben a gravitáció csak akkor hat ha lenéznek. Én nem nézek le mégis lassan kezdek süllyedni. Látom amint Zayn Bennel ordítozik, akárcsak ha lassított felvétellel zuhannék. Egy pillanatra Ben háta mögé néz aki az ablaknak háttal áll, Zayn szeme automatikusan vissza néz Benre de amint felfogja hogy egy zuhanó testet lát, vagyis kettőt, máris vissza kapja rám a tekintetét. Bárgyú mosoly az arcomon és már csak a falat látom. Itt nem lesz alattam víz ami felfogja, itt csak kemény föld van. Újabb ablak a nappalira nézve. Mindjárt földet érek, a fájdalom elönti majd a testem és meghalok. Ems síkitva dobja el a tányérokat engem nézve, Harry rögtön mellette terem, testem cselekszik és magam alá rántom Treshát majd Bumm. Oldalra hemperedem le az alattam fekvő lányról. A kék ég ami felettem van, pár felhővel és iszonyú nagy fájdalom. Mozdulatlanul fekszem és egyre több mindenem kezd fájni, nehezen jön a levegő. Minden végtagom zsibbad és szúr. A fejem hasogat, szédülök.
-Jade!- hallok meg egy sikítást, fejem megmozdítom ami egy nyögést vált ki belőlem. Egy fájdalmasat és keserveset- Úristen!- térdel le óvatosan és kétségbe esetten mellém.
-Ne kérdezz semmit- mondom össze szorított fogakkal- Csak fuss be oké?- mosolygom rá míg megérzek valami meleget a fejemnél. A kétségbe esés lesz úrrá rajtam, de semmi pénzért nem mutatnám ezt ki az amúgy is bepánikolt Ems előtt.
-Hívom a mentőket ne mozogj!- ordít vissza már a ház felé futva. Az ég lassan kezd össze mosódni, de nem akarom. Nem akarom ezt érezni. Nem törhetett be a fejem! Fel kell állnom! Meg kell ölnöm Treshát! Fájdalmak közepette fordítom a fejem a tető felé. Ám az egyetlen amit látok hogy Zayn megmerevedve néz ki az ablakon egyenesen rám. Innen látom hófehérré vált arcát. Illata körül ölel még most is és talán ez az a plusz ami kell. Fintorogva tornázom magam ülő pozitúrába. Kegyetlenül szédülök, azt se hiszem hogy fel tudok állni de muszáj. Nem hagyhatom Zaynt meghalni. Oldalra fordítom a fejem és meglátom Treshát. Jobb állapotban mint én amit nem értek, de még így is kegyetlen szarul van látszik rajta. Egy gyors és könnycseppet csaló mozdulattal ülök medence csontjára és kezeimet nyakára fonom.
-Nem veszed el tőlem- sziszegem ki fogaim közül. Mikor már nem kapálózik és látom hogy ernyed kezem gyorsan veszem el és össze kulcsolva erősen sújtok vissza torkára. Apró reccsenés és már le is borulok a halott Tresháról. Eredeti érkezési helyemen pihegve próbálok erőt gyűjteni az életben maradáshoz. Álmosság lesz úrrá rajtam, szemeimet egyre nehezebb nyitva tartani. Lihegve érkezik mellém térden csúszva Zayn. Fejemet ölébe húzza és végig néz rajtam kétségbe esetten.
-Nyugi, semmi baj- lihegi hangjával amit átitat a kétségbe esettség- Nem veszíthetlek el szóval ne bassz ki velem kérlek- kezd felsőtestével dülöngélni.
-Szexi vagy- mosolyodom el végig nézve még mindig csupasz felsőtestén, arcán megjelenik egy apró mosoly amit nem mondanék őszintének. Szemeimet lassan lecsukom, túl fáradt vagyok ahhoz hogy ébren a maradjak.
-Jade?! Jade el ne aludj itt nekem! Hallod?!- kezd hozzám hangosabban beszélni. Szemeimet kelletlenül kinyitom és felnézek csillogó barna szemeibe. Így akarok meghalni. Hogy ő legyen felettem, az ő karjai között. Tehetetlenül mér végig majd lassan közeledik ajkaimhoz. Puhán érinti meg őket, lassan kezdenek ajkaink összhangban mozogni. Az érintése, a bőre, az illata, a lénye átjárja az egész testem, a fájdalom megszűnik érződni. Teljesen elhagyom magam karjai között.
-Könyörgöm lény erős- hajtja homlokát enyémnek, bárgyú mosolyom vissza tér.
-Nyugi- mondom neki halkan és a segítségével ülő helyzetbe tornázom magam. Aggódó szempárja kíséri minden kis apró mozzanatomat.
-Nem szeretnél szakmát váltani?- kérdezi fintorogva míg hátamnál támogat.
-Aztán mégis mire váltsak?- kérdezem tőle egy elkínzott nevetéssel míg ő beül mögém és így hátának dőlhetek.
-Burkoló. Az eléggé veszélytelen. De felőlem lehetsz teljes állású család anya is- puszil nyakamba- Betört a fejed- suttogja továbbra is nekem.
-Vicces pillanat majd romantikus aztán kiábrándító. Imádlak- nevetem el magam és a kezemmel kitapogatom a sebet. Halkan felszíszennek amint megtalálom.
-Este meglepetést akartam neked okozni, erre tetőkről ugrassz le- morogja halkan nekem.
-Ne haragudj- ejtem ki halkan a szavakat. Olyan rossz ez. Hogy elbaszok mindent, csalódást okozok neki folyton folyvást. Nem ezt érdemelné, egy viszonylag normális életet és átlagos lánnyal.
-Nem haragszom- nyel egy nagyot majd érzem ahogy megmozdul mögöttem, meghallom a mentők a hangját mire kelletlenül nyögök egyet. Hangosan parkolnak le mellettünk.
-Mi történt?- kérdezi az egyik férfi aki mellém guggol le.
-Three- jelentem ki könnyedén mire össze néznek és a halott Threshát be dobják a mentő kocsiba majd újra mellém térdelnek.
-Ezt össze kell varrni- húzza fintorra a száját a fiatalabbik mentős és a mentő kocsiba megy, kihoz néhány dolgot majd ismét mellém telepedik- Ne haragudjon uram de jobb lenne ha bemenne, hölgyem maga forduljon hasra- adja ki az utasításokat, engedelmesen pördülök ki Zayn karjai közül a földre de ő nem mozdul. Biztatóan rá mosolygok majd kelletlenül de besétál.
-Ez fájni fog- jelenti ki majd rá fúj valamit a fejemre, érzem hogy a seb részénél szinte már mar- De szerintem kibírod ha bérgyilkos vagy- jegyzi meg két fújás között- Egyébként nem szar meló?- kérdezi amíg érzem hogy elkezdi össze varrni a sebet. Szemeim könnybe lábadnak ahogy érzem hogy átszúrja a seb szélénél a húst majd a másik oldalt is és a cérnát meghúzza. Ahogy súrolja a bőrömet majd össze húzza.
-Kurva szar- sziszegem ki fogaim között míg újabb öltést visz véghez. Nem kérdezz többet és én sem szólók többet. Keservesen szenvedem ki míg össze varja fejemet.
-Pár napig óvatosan fésülködj, ha megmosod akkor is csak óvatosan és próbáld az ütésektől védeni mert felszakadhat. Elvileg semmid nem tört el csak fáj elvégre lezuhantál, pár nap is az is elmúlik. Sok szerencsét- biccent felém és mér be is szál a kocsiba. Amilyen gyorsan jöttek úgy el is mentek. Maradék önmagamat össze kaparva ülök a földön és próbálom rendezni magam.
-Megvagy?- ül le mellém Louis a földre és rám néz.
-Azon kívül hogy leestem a tetőről, betört a fejem, meg akarták ölni Zaynt és hogy holnap elmentek egész jól- nevetem el magam keserűen. Tényleg kezdek kételkedni magamban.
-Bocsi, hülye kérdés volt- hajtja le a fejét és a fű szálakat kezdi nézni- tudod mi bízunk benned, tudjuk hogy majd megtalálod. Aggódom érted mert te nem hiszed ezt el. Látom rajtad. Olyan vagy mint aki búcsúzkodik tőlünk. És ez szar érzés Jade- néz rám kifakadva- Úgy mozogsz körülöttünk mintha holnap reggeltől kezdve már csak a sírodnál láthatnánk. De nem hallhatsz meg! Ne csinálj úgy mint aki már felkészült rá. Látja ezt mindenki még ha te észre sem veszed. Ha elfordulsz Zayn szomorú kiskutya szemével követi a lépéseidet. Mintha már ő is elfogadta volna a hülye döntésed és az emlékezetébe akarna vésni minden kis dolgot veled kapcsolatban!- emeli fel a hangját ám én csak megdöbbenten nézem őt. Nem gondoltam volna hogy ez jön le abból amit csinálok. Nem éreztem így. El sem döntöttem még, vagy talán igen és Louisnak igaza van. Még se szóltak rám, nem hordtak le. Minden szó nélkül vetődöm nyakába és ölelem magamhoz.
-Annyira szeretlek Louis!- dörmögöm nyakába.
-Persze-persze, na menjünk be mielőtt megint le vetnéd magad a tetőről te pókember- röhögi el magát majd felhúz a földről. Lassan helyezem test súlyomat bal lábamra. Össze szorított szemekkel indulok meg a ház felé- Így jár aki tetőkről veti le magát- kezdi el énekelve a képembe röhögni Lou. Rá mordulok egyet mire megforgatja szemeit. Mögém lép és már fel is kap ölébe.
-El tudok a házig menni- vágom be a durcást mire lenéz rám.
-Úgy néztél ki ahogy próbálkoztál mint egy macska akinek levágták elől mind a két lábát ezek után pedig a hátsókat eltörték- mondja képembe teljes komolysággal majd benyit könyökkel és a nappali felé veszi az irányt.
-Liam!- kiálltja el magát- Meg hoztam neked Batman-t női kiadásban alias Jade!- ordít továbbra is míg ledob a kanapéra. Fájdalmasan nyögök egyet ahogy leérek a per pillanat cseppet sem puha kanapéra.
-Normális vagy ember?!- jön oda hozzánk rögtön Zayn aki leül és fejemet ölébe húzza- Most eset le a tetőről!- akad ki kissé mérgesen.
-Néz rá- mutat rám két kezével- semmi baja!- tárja most szét karjait.
-Kint azt mondtad úgy nézek ki mint egy macska akinek elől levágták a két lábát- nézek rá egy "most komolyan?!" fejjel.
-Most hogy mondod- kezdi vakargatni állát Zayn mire hozzá vágok egy párnát.
-Utállak- vágom be a durcát újra- inkább írjál sms-t!- nézek rá szúrósan mire le is lép.
-Sms?- néz rám értetlenül Lou.
-Sms-t ír Ems-nek és én beadom Harrynek hogy az Pet így össze jönnek hat koncerten belül- csapom össze tenyereimet egy 1000 wattos mosoly társaságában.
-Mindenki jöjjön ide baj van!- kiálltja el magát Lou mire értetlenül nézek körbe.
-Jade megint leesett?!- kiálltja el magát a csapzottan le érkező Ems. Sorban mögötte a többiek is leérkeznek, köztük Zayn is.
-Ja nem, azt már megszoktátok szerintem- néz rám Lou mire középső ujjamat lendítem felé- A nagy probléma amit be kell hogy jelentsek- nyel egy nagyot és cipőjét kezdi tanulmányozni- Szóval, ahh nem tudom ezt hogy mondhatnám el nektek- vakargatja meg tarkóját mire én is rá emelem tekintetem- Szóval az van...elvetéltem Harold drágám- néz Harryre könnybe lábadt szemekkel.
-Uram atyám hogy büntethet a sors ilyen kegyetlenséggel Tommo?!- ordít fel az égre nézve térdre ereszkedve Harry.
-A méhem oda! Az orvos kivette mert azt mondta csak így élhetem túl- borul rá Harryre Louis.
-Szóval akkor ez tök normális- nézem a földön síró barátokat. A táncosok csak állnak körülöttük és hitetlenkedve nézik őket. Zaynra nézik aki érti célzásom és a zsebébe nyúl. Ems-re nézek aki értetlenül kutatja tekintetem majd meghallatszik sms-t jelző hangja.
-Húhaaa- húzogatom felé szemöldököm- Ő az?!- hangsúlyozom ki az Ő szócskát mire Ems elpirulva kezdi olvasgatni telefonját, megköszörüli torkát majd válaszol.
-Ühüm- mondja tömören majd pötyögni kezd telefonján.
-Ki az az Ő?!- kérdezi meg Lou. Itt mindenki elmehetne színésznek komolyan mondom, csak Harrynek nem esik le hogy mindenki megjátssza magát az ügy érdekében.
-Ez nem rád tartozik Lou- legyint oda Ems míg újra felkacag a telefonját nézve.
-Minden ránk tartozik lévén hogy miattunk van állásotok- csattan fel Harry mire felhúzott szemöldökkel fordulok felé, Ems is meghökkenve néz a bongyor srácra aki imént Lou méhét siratta.
-Amúgy sem ismernéd akkor meg?- rántja meg vállát Ems és lehuppan mellém- Nézd milyen aranyos- suttogja nekem de pont annyira hogy azért hallják. Elém nyomja a telefont és elolvasom a pár sort Zayntól. "Miért mentem én ebbe bele?! Tartoztok nekem, főleg te Jade :*" el olvasva mosolyra húzódik a szám ám ezt nem kell megjátszani.
-Ha Zayn nem lenne lecserélném őt az sms feladójára Ems- lököm vállba nevetve már felülve a kanapán.
-Hát igazán köszönöm- dörren fel Zayn miközben szemei játékosan csillognak. Azt hiszem ezek az apró hülyeségek éltetik a kapcsolatunkat.
-Micsoda férfi csábászok vannak itt- nevet fel Niall és lehuppan az egyik fotelba ahonnan az egész társaságot látni lehet.
-Ugyan akkorák mint nőcsábászok- kontrázok Niall szavaira mire Louis sértődötten huppan le velem szemben.
-Kikérem magamnak! Én mindig a nők szívéhez kerestem a kulcsot- emeli fel maga elé védekezően kezeit- De a pince ajtó valahogy mindig hamarabb nyílt- húzódik perverz mosolyra a szája és mindenkiből kitör a röhögés.
-Engem még mindig az érdekel hogy ki az akire le cserélnéd Zaynt- int felénk fejével Harry. Próbálom magamban fojtani a mosolygást ami kisebb nagyobb sikerrel össze is jön.
-Pet-nek hívják ha annyira érdekel- válaszol Ems fel se nézve a telefonjából. Harry falfehérré válik és meredten néz hol Ems-re hol rám.
-Milyen Pet?!- kérdezz vissza kissé idegesen. Szinte látom ahogy ideg szálai egyenként pattannak el és önti el agyát a teljes kétségbe esés dühe.
-A haverom Pet. Tudod Jade-re is rá akart mozdulni csak Zaynee időben leszerelte- hadarja neki el Dave míg elsétál mellette. Amint Harrytől elég messze kerül halkan kezd röhögni,
-Tudod Harry- mondom neki felidézve az estét- A szőke hajú piercinges srác, fekete cső farmer fehér póló. Ahw Ems azzal a sráccal isten lábát fogtad meg- kacsintok rá mire elneveti magát de továbbra is csak a telefonját pötyögteti.
-Tudom ki az- morogja az orra alatt Harry.
-Ahogy én is- suttogja fülembe Zayn mélyebb és rekedtesebb hangján- És arra is emlékszem hogy majdnem megcsókolt, sőt arra a szar időszakra is. Ha gondolod a fekete felsőt lecserélem fehérre ha úgy már bejövök neked annyira mint Pet- és ezzel elhajol tőlem egy eléggé semleges arccal. Tudom hogy féltékeny de ha ő nála bejön ez akkor tuti hogy Harrynél is. Viszont én nem akarok Zaynnal rosszba lenni. Mielőtt teljesen elhajolna kezem a hajába vezetem és úgy húzom vissza. Ajkaim akaratosan tapadnak övéihez. Ellentmondás nem tűrően csókolom meg, az sem érdekel hogy talán neki kényelmetlen mivel le kell hajolni eléggé a kanapéhoz.
-Akkor cserélheted le ha leveszed a feketét és ketten vagyunk egy szobában. A fehér nem kell, elég vagy póló nélkül is- kacsintok rá mire látom rajta hogy minden önbizalma vissza tér és nem tervezget stílusváltást.
-Ne itt dugjátok meg egymást- hördül fel Niall míg valami sütit majszol.
-Este fogom- rántja meg a vállát Zayn mire hitetlenkedve fordulok hátra hozzá de ő csak rám kacsint.
-Khm-khm- köszörüli meg a torkát a lépcsőn lelépve Ben- Még mindig mindenkit emlékeztetnék hogy tekintsetek rám úgy mintha a bátyja lennék- telepedik le az egyik székre.
-Ben- szólok rá erőteljesebben mire rám kapja értetlen tekintetét- Legyél továbbra is a haverom- mosolygok rá barátságosan mire végig mér mindenkit a szobában.
-Mikor a haverod voltam akkor nem volt normális szexuális életed és fiúk akik miatt sírtál és öngyilkos akartál lenni- néz rám morcosan.
-Szerintem ezt meg nem itt kel megbeszélni- fúrom a fejem egy párnába szégyenemben. Ez annyira gáz!
-Leszarom ki hol mit dug meg de Pet-el Te- mutat Ems-re- Megszakítod a kapcsolatot- jelenti ki határozottan mire Ems értetlenkedve felnéz Harryre.
-Már miért is tenném?!- kérdezi még ugyan annyira értetlenül.
-Mert veszélyes alkat, és nem akarom hogy a banda közelébe férkőzzön- jelenti ki pár másodperc habozás után. Komolyan tisztelem amiért ilyen határozott holott csak féltékeny.
-Ezt cáfolnám- köhintek közbe.
-Én is, pont hogy már erőteljesen alakul a dolog. Eddig senki magán élete nem tartozott ide. Neked se szólnak ha más nőket dugsz meg ezen a kanapén akkor te se szólj ha össze szedek egy normális srácot akinek fontos vagyok és lesi minden sóhajomat. Azért nem fogom vele elvágni a kapcsolatomat mert szerinted nem megbízható. Mert szerintem igen is az. Minden téren- mosolyog Harry arcába utolsó mondata közben majd elvonul saját szobájába csapkodva.
-Szép volt Harry- tapsolom meg a hősszerelmes fiút aki talán még nem is tud róla hogy valójában egy hős szerelmes. Miért nem ismeri be végre magának hogy szüksége van Ems-re?! Én is beismertem Zaynnal. Na jó talán nem a legelején. És még akkor is próbáltam elnyomni de végül is beláttam. Ha úgy vesszük elég hamar! Hozzám képest legalábbis hamar. A lényeg hogy ott volt egy zavaró tényező is. Ám itt csak alibi zavaró tényező van- Igazából ennél féltékenyebb nem lehettél volna- rontom meg a vállam mire rám kapja égő tekintetét. Szinte érzem a gyűlöletet amit rám vetít. Nem szól semmit csak ő is elviharzik a szobájába szint úgy mint Ems, csapkodva.
-Nagyon remélem hogy hamar beismeri magának- mondja tarkóját vakargatva Liam- Ha nem akkor még sokáig fogunk szenvedni- röhögi el magát.
-Hat koncert és össze jönnek- nézek jelentőség teljesen Liamre aki csak megrántja a vállát.
-Hogy érzed magad?- telepszik le mellém Zayn és én rögtön hozzá bújok. Kezével csípőmet öleli át és én mellkasán pihenek. A fejem úgy emelkedik ahogy levegőt vesz, hallom szív dobbanásait, érzem illatát, bőre melegét.
-Most jól- bújok hozzá még jobban felhúzott térdekkel mire elneveti magát és arcomra nyom egy puszit. Szin tiszta szeretet az amit iránta érzek. Olyan jó hogy csak rá gondolok és a fellegekben érzem magam.
-És olyankor mikor nem tapadsz rám mint egy maki?- suttogja a fülembe úgy hogy hangjában a nevetés ott bujkál.
-Olyankor eleve rosszul még akkor is ha nem esek le a tetőről- motyogom izmos mellkasába mire már jól hallhatóan felnevet.
-Mikor indultok?- kérdezi kajával a szájában Niall. Nem kell oda nézzek hogy tudjam éppen eszik hisz lehet hallani szavai artikulátlanságán.
-Ki?Hova?- kérdezem hangosabban még mindig Zayn testét ölelgetve.
-Mi, és meglepetés- válaszol Zayn és én rögtön rá kapom meglepődött tekintetemet.
-És akkor mikor indulunk?- húzom mosolyra a számat ahogy elnézem arcának tökéletes vonalait. Szája fél mosolyra húzódik és szemei engem pásztáznak.
-Mikor jobban leszel akkor. Szerintem pihenned kéne még egy kicsit, de el se kell mennünk. Maradhatunk itthon is.
-Menjünk- mondom neki mint egy kisgyerek akit állatkertbe visznek- Most- húzom szégyenlős mosolyra számat mire feláll és engem is felemel magával együtt. Gyorsan találom magam karjai között. Könnyed léptekkel indul fel a lépcsőn. Nem úgy látszik mint akit megterhelne hogy cipelnie kell. Szinte meg se kottyan neki. Rutinosan nyit be a szobájába, vagyis már a mi szobánkba és lábbal be is csukja. Óvatosan fektet le az ágyra de nem hagyom hogy elhúzódjon mert ajkai után kapok. Két kezével fejem mellett megtámaszkodik az ágyon míg az én kezem pólóját markolja. Alsó ajkába harapok mire felmordul és csókunk még vadabb lesz. Pólójánál tartva szorosabban húzom magamhoz, szinte egész teste rám simul de tartja magát és így nem nehezedik rám. Élvezem csókját, ajkait, nyelvét. Levegő hiánya miatt szakadunk el, homlokát enyémnek dönti és úgy néz szemeimbe. Ahogy az enyémek úgy csillognak az övéi is, ajkai kissé elnyílva és így szinte zihál.
-Tökéletes vagy- neveti el magát kissé rekedtes hangon és érzem ahogy elpirulok és erre elneveti magát- Készülődj- kacsint rám majd álló pozitúrába rendezi magát.
-Oké de mondjuk hova? Sziklát mászni vagy tenger partra? Embereket ölni vagy menyasszony szöktetésre?- akadok ki még mindig elterülve az ágyon.
-Csak simán öltözz fel, de felőlem az ingembe is jöhetsz- kacsint rám- majd valahogy elviselem hogy minden férfi szem pár rád tapad és olyan dolgokról képzelődnek amikről csak nekem  szabad- neveti el magát töprengve.
-Oké- nevetem én is el magam majd átgurulok az ágy másik felére és egy sima fekete cica nacit ki veszek a táskámból és magamra rángatom- Miért te mikről szoktál képzelődni?- fordulok felé mikor már magamra erőszakoltam a fekete nadrágot. Egy percre megáll tevékenységében és elmeredve gondolkozik. Feje szép lassan vált pirosra.
-Semmiről- nyel egy nagyot és nekem háttal kezd zsebeibe pakolni. Halkan kuncogva megyek a háta mögé és fonom karjaimat dereka köré. Testem hátának feszül.
-Szóval mikről?- nevetem el magam mire kitépi magát ölelésemből és a székre veti magát, az íróasztalán kezdi kutatni a semmit. Mögé lépek és lágyan nyakába puszilok. Egész teste megremeg mire újabb puszit nyomok nyakába. Kicsit sem törődve azzal hogy neki talán fáj nyakába harapok mire felmordul. A székkel felém fordul de mikor szólásra nyitná száját akkor már vele szemben az ölében ülök. Ajkaim újra megtalálják nyakát, fogaim közé veszem óvatosan a vékony bőrt majd kicsit megszívom. Száját férfias nyögés hagyja el majd kezei csípőmre vándorolnak. Szorítása úgy erősödik ahogy egyre jobban puszilgatom nyakát, álla vonalát. Alsó ajkába harapva húzom magam felé és rögtön lecsap ajkaimra. Akaratosan tör át nyelve az enyémhez aki rég látott ismerősként fogadja. Kezével szorosabban húz magához.
-Induljunk- tépi el magát tőlem. Arca kipirulva tekint rám, érzem gyors szívverését ahogy azt is hogy nem maradt eredmény nélkül a gatyájában sem a kis tettem.
-Jó- nyomok puszit a szájára és kiszállok öléből. Nem várom meg hanem rögtön le sietek és Lou nyakába ugrok.
-Holnap már csak a reptéren látlak- biggyeszti le szomorúan az ajkait- Már ha ki kíséred Zayneet- kacsint rám mire még inkább magamhoz ölelem.
-Kikísérem- mondom míg magamhoz szorítom. Utána rögtön Niall nyakába ugrok aki felemel és megpörget.
-Aztán ügyesen- kacsint rám és máris Liam karjaiban találom magam, Lábam nem érinti a földet ahogy nyakába csimpaszkodom.
-Sikerülni fog- suttogja a fülembe mire hálásan rá mosolyodom. Percről percre más ölelő karjaiban találom magam, még három embertől nem búcsúztam el. Ems, Harry és Dave. Szinte amint Davre gondolok futva ront nekem és ölel magához.
-Bármi kell szólj és itt termek- suttogja halkan a fülembe- Vagy legalábbis az info.
-Lehet még kellene majd a segítséged. Köszönöm- szorítom magamhoz őt.
-Utálom hogy elmész- mondja szomorkás hangom Ems. Rá kapom tekintetem és látom amint szemei könnyben úsznak.
-Jaj szívem- szorítom magamhoz- Ígérem neked hogy még látjuk egymást. Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen- nevetem el magam mire belőle is kitör egy erőtlen kacagás.
-Vigyázz magadra- súgja fülembe majd elenged.
-Harry?- nézek körbe de nem látom a bongyorkát sehol.
-A szobájában csapkod- húzza fintorra a száját Lou mire szomorúan az emelet felé pillantok ahol már Zayn lépked le laza mozdulatokkal.
-Akkor nem zavarom, holnap úgy is találkozom még vele- erőltetek magamra egy mosolyt. Kicsit fáj hogy nem jött le de megértem elvégre szerintem már utál.
-Felejtsd el- suttogja a fülembe Zayn míg kezeit csípőmön átveti és puszit nyom arcomra.
-Jó szórakozást- biccent felénk Ben mire egy hálás mosolyt küldök felé.
-Védekezni ne felejtsetek el- röhögi el magát Lou ahogy mi is majd hallok egy csattanást és tudom hogy éppen Ben adott neki egy kis tockost. Hiába, ő figyelmeztettet mindenkit.
-Sziasztok- köszönünk el tőlük nevetve és már kis is lépünk az ajtón ahol meglepetésemre egy taxi vár. Nem kérdezek semmit csak beülök Zayn mellé. Nem mond címet, meg se szólal de a taxi már el is indul.
-Hova megyünk?- kérdezem a tájat kémlelve, Zayn nem válaszol így felé fordítom a fejem.
-Meglepi- rántja meg a vállát és telefonjába merül. Értetlenül nézek rá ahogy szinte le se szar. Ezt tuti előre eltervezte különben nem viselkedne így. Hát jó, legyen!  Fejem az ablak üvegének nyomom és így figyelem az elmosódó tájat. Olyan sok ember jön Londonba a remény miatt miszerint jó életük lesz itt. De mindig haza is mennek mert feladják. És aki itt született?! Minden napos a harc. De ez mindenhol így megy. Mindenki küzd. Ám hiába hangzik ez nagyképűen de aki a sötét oldalon dolgozik sokkal többet szenved és küzd mint aki csak egy bárban pultos. Hiába mégsem tudnám magam elképzelni átlagos munka hellyel. Minden nap monoton munka, megszokott unalmas hétköznapok. Nem, ez nem nekem való. Talán ezért is megy ennyire a bérgyilkos szakma. Olyan sokszor gondolkozom el azon hogy mikor sétálok és valaki rám néz mit gondol. Vajon megfordul a fejében hogy akit néz éppen egy bérgyilkos? Valószínűleg nem. Ha igen akkor csak elmosolyodik a saját hülyeségén. Senki nem tudja elképzelni milyen lehet ez a világ. Hát szívesen elmondanám mindenkinek. A fertő, egy olyan mély rétege a pokolnak ahol az élet minden napi szenvedés de már hozzá szokott az ember.
-Szeretnék egy tetkót- csúszik ki a számon ám még én is meglepődöm nem hogy Zayn.
-Ez hogy jött?- néz rám értetlenül maga mellé lerakva telefonját. Vállamat megrántva nézem barna szemeibe,
-Nem tudom. Csak szeretnék egy tetkót- mondom egyszerűen.
-És mifélét?- neveti el magát míg kezét össze kulcsolja az enyémmel.
-Nem tudom- rántom meg a vállam mire egyik szemöldöke homlokára szalad.
-És hova?- kérdezi kissé bizonytalanul mire elnevetem magam.
-Nem tudom- mondom fejcsóválva.
-Ha vége a three-nek elmegyünk csináltatunk egy semmit a nem tudom hovádra oké?- néz rám teljesen komolyan mire nevetve puszit nyomok szája sarkába.
-Oké- mondom neki csillogó szemekkel. Úgy érzem magam mint egy tini aki életében először szerelmes. De végül is ez így is van. A taxi lassan megáll, nekem több se kell és máris kint vagyok a kocsiból. Körbe nézek de nem igen értem hova hozott.
-Öhm Zayn- szólók oda neki miközben éppen kiszáll a kocsiból.
-Hmm- kérdezi amíg fizet és rám se néz. Tovább forgolódom de akkor sem értem.
-Hova jöttünk?- kérdezem még egyszer körbe fordulva mire mögém lép és a helyes irányba fordít- Na ne- mondom elakadó hanggal míg fejét a vállamra helyezi, érzem ahogy elmosolyodik.
-Na de- mondja kuncogva- Mindent az én hercegnőmnek- puszil a nyakamba.
-Nem gondolod hogy ez egy kicsit túlzás?- nevetem el magam. Szemem nem tudom eltépni az öt csillagos szállodáról ami elém tárul.
-Csak egy éjszaka- rántja meg a vállát és mellém lépve össze kulcsolja kezeinket és befele kezd húzni.
-Akkor is- tartok ki állás pontom mellet de csak mosolyogva húz maga után. Amint belépünk a személyzet szinte ránk vetődik.
-Üdvözöljük köreinkben Mr.Malik- hajol meg előttünk egy negyvenes évei végén járó fekete tűsíhajú férfi. Szmokingja elegáns és teljesen passzol rá. Szinte kezdem magam kényelmetlenül érezni Zayn ingében és egy cica naciban. Nem illek erre az előkelő helyre- Hölgyem- húzza szája felé a kezem én pedig csak dermedten figyelem míg kezemet megcsókolja- Remélem élvezni fogja az éjszakát nálunk Mrs.Wyne- értetlenül Zaynra nézek aki csak mosolyog.
-Schon neki nem kell előkelő duma, viselkedj vele úgy mintha velem tennéd- neveti el magát Zayn mire ezek szerint Schon felegyenesedik és elmosolyodik.
-Rendben- mosolyog Zaynra és szinte biztosra veszem hogy már jó párszor megfordult ebben a hotelban- A szoba kulcsa, minden rendelkezésre áll amit kértél- adja oda Zaynnak.
-A tető is?- kérdezi míg a kulcsot forgatja a kezében. Schon csak bólint mi pedig elindulunk sejtésem szerint a lifthez. Nyugodtan nyomja meg a hívó gombot, türelmesen várjuk a liftet ám én addig körbe vezetem tekintetem. Lélegzetem is eláll ettől a hoteltól. Apró csengő jelzi a lift érkeztét és mi beszállunk. Meg nyomja legmagasabb számot az az a 40-est majd a lift szép lassan elindul.
-Először is- fordulok Zayn felé amint elindul a lift- hány csajodat hoztad ide megdugni?- kérdezem mosolyogva- Másodjára ezt irtó gáz hogy ilyen drága helyre hozol- kezdek nyafogni mire értetlenül néz rám.
-Először is, csak buli után hoztam fel párat, és a fiúkkal van hogy itt kötünk ki ha nem tudunk haza menni, másodjára ez miért gáz?!- akad ki rám értetlenül- Azt hittem tetszeni fog- mondja olyan szemekkel amiktől nekem a szívem össze szorul.
-Nem erről van szó!- emelem tekintetem az égre- Csak gáz hogy életemben nem voltam ilyen helyen, megjelenek egy cica naciban és az ingedben holott egy kilincs többe kerül itt mint egy havi fizum- tárom szét a karjaimat- nem szeretem ha rám költesz- csóválom meg a fejem míg a lift oldalának dőlök- Főleg nem hogyha ennyit- hajtom le a fejem mondanom végén. Ez irtó szar érzés. Én ezt soha nem fogom tudni neki vissza adni, főleg nem most hogy már nem úgy dolgozom mint régen. Persze nem mondom hogy szűkösen éltem/élek de akkor is. Ez renget pénz lehetett neki.
-Esküszöm te vagy az egyetlen lány aki lehord mert ide hozom- neveti el magát Zayn mire rögtön felemelem a fejem és védekezésbe kezdek.
-Nem lehordani akartalak ne haragudj csak egyszerűen ez rengeteg pénz. Ennyit soha nem fogok tudni neked vissza adni- hadarom el magam ám amint rájövök hogy kimondtam igazi problémám szemeim elnyílnak- Öhm, szóval hogy...-kezdek dadogni majd inkább hátat fordítok Zaynnak és jobb kezemmel a homlokomra csapok. Hogy lehetek ekkora barom?!
-Vissza adni?- kérdezi értetlenül Zayn és maga felé fordít.
-Hát hogy ez rengeteg pénzbe került és hogy nem tudom ezt mivel hálálhatom majd meg neked és így olyan érzésem van mintha kihasználnálak. Pedig nem ezért vagyok veled, nekem nem kell a pénzed, komolyan- kezdek hadarni újra mire arca még szórakoztatóbb mimikát vesz fel.
-Hát te hülye vagy- neveti el magát és már megint kezdenék magyarázkodni mikor ajkaimra tapad. Lustán játszadozik ajkaimmal és én minden szó nélkül hagyom- Ez számomra nem teher és nem is pénzről szól, nem szeretném hogy mindezt vissza akard adni. Annyit szeretnék hogy mielőtt tovább megyek turnéra legyen egy esténk ahol csak ketten vagyunk- mosolyog rám azokkal az igéző szemekkel amik már ott a főnököm asztalán megfogtak. A szemek amikért megéri szenvedni, félni, sírni. Mosolyogva bújok ölelő karjaiba egészen addig míg a lift meg nem áll és ki nem nyílik az ajtó. Kezét ki tartja nekem és nevetve karolok belé ő pedig már rutinosan vezet az egyik ajtóig. A kulcsot bedugja a zárba és elfordítja. Halk kattanás és az ajtó kitárul. Kedvesen előre enged és én tátott szájjal lépkedem beljebb a szobában. Ez a szoba akkor mint a házam! Ámuldozva sétálok az erkélyig ahova rögtön kilépek. London csodás délelőtti látványa terül elém. A korlátot fogva hajolok kijjebb hogy lenézzek.
-Úr isten- lehelem magam elé. Van az a látvány amit nem akarsz elhinni hogy ezt a föld nevű nyomor bolygón látod.
-Tetszik?- kérdezi Zayn míg kezeivel átöleli derekam és fejét vállamra hajtja. Apró puszi landol nyakamban mire a hideg is kiráz.
-Ez elképesztő- mondom még mindig a tájat bámulva. Ez olyan amitől nem tudom elhúzni tekintetem. Látnom kell, mert ez csoda.
-Örülök neki- kuncog nyakamba Zayn. Hirtelen fordulok meg Zayn karjaiba és nyomok puszit szájára.
-Köszönöm- mondom neki teljes szívemből. Olyan aranyos hogy komolyan meg kell zabálni!
-Mindent megér hogy látom hogy boldog vagy- neveti el magát mire arcomat most én fúrom nyakába.
-Úgy volt hogy nem leszünk nyálasak- mondom egy kis fázis késés után mire elneveti magát.
-Oké, akkor vissza mehetünk a többiekhez a házba és a fürdőben is megdughatlak- mondja teljesen fa arccal mikor elhajolok tőle. Szemeibe nézek ám nem bírja és elröhögi magát. Na már most ha ilyent mond valakinek a pasija az általában ocsmány. De könyörögöm. Nekem Zayn a pasim és hogy őszinte legyek kanosabb mint Harry ami azért jó mert csak rá kell néznem Zaynra és a fantáziám már játszik is és én ugyan annyira kanos leszek mint ő. Ahogy most is. Egyszerűen agyam önálló életre kelve gondol bele hogy a forró zuhanyrózsából kijövő apró kis cseppek hogy folyhatnak végig Zayn testén. Hogy nyomhatna a falhoz. Hogy az üveg a zihálásunktól lenne párás- Oké ez lehet kicsit durva volt- szólal meg arcomat fürkészve mire rájövök hogy csak meredten bámulhatom őt. Kérdés nélkül tapasztom ajkaimat övére és akaratosan török át nyelvemmel. Alig egy másodpercébe telik míg felfogja tettemet és már vissza is csókol. Kezem pólója alá csúszva simít végig izmos hasán. Megfogva pólója alját húzom felfele. Épp hogy egy kicsit húzódik el ajkaimtól már le is veszem róla és az erkély padlóján landol.
-Gondolhattam volna hogy neked ez nem durva- suttogja számba míg befelé tolom, vissza a szobába.
-Ha nem mondasz ilyet akkor még beszélgetni is tudnánk nem csak dugni- válaszolok míg nyakát megharapom.
-Nem tudom melyik a jobb- jelenti ki nevetve míg leveszi rólam saját ingét- El is felejtettem hogy nincs rajtad melltartó- neveti el magát de ajkaimmal rögtön csendre intem. Sűrűn emelkedő mellkasunk egymáshoz tapad amit én élvezek is. Ki ne élvezné ha Zaynról lenne szó?!
-Még jó hogy nem az erkélyen vetted le a pólóm, te úriember vagy- nevetem el magam ám rögtön nyögdécselésbe megy át mikor szájával megtalálja mellemet és megszívja.
-Az úriember az a vadállat amely valameddig bír várni- leheli ajkaimra és újra megcsókol- És amúgy is, én nem indultam akkor még be annyira mint te- neveti el magát míg már gatyája gombjával szerencsétlenkedem.
-Vald be, élvezed hogy ez hozod ki belőlem pár mocskos szóval-nevetem el magam míg lehúzom gatyáját a térdéig.
-Egy szóval sem mondtam hogy nem, talán ez az egyik fő dolog amiért szeretlek- húzza perverz mosolyra a száját és én újra azon kapom magam hogy már felette tornyosulok az ágyon és ajkait tépem. Szó szerint szinte már tépjük egymás ajkait. Gyorsan fordít állásunkon és ő kerül felülre. Cica gatyámat egyszerű mozdulattal szedi le rólam- Hát mint mondjak, eléggé magával ragadó látvány- harap alsó ajkába Zayn mire aprót nyögök és újra magamhoz húzom- Mi történt hogy ilyen kis türelmetlen lettél- neveti el magát mikor újra a hátára lököm.
-Te történtél- válaszolom neki nyögve mivel dudorodó bokszeréhez dörgölőzöm- És ahogy érzem te sem vagy túl nyugodt- harapok én is alsó ajkamba akárcsak ő amíg egy újabbat mozdulok előre.
-Mikor lesz az mikor szeretkezni is tudunk és nem veszítjük el a fejünket?- kérdezi szinte hadarva Zayn miközben szó szerint letépi rólam bugyimat és maga alá lök.
-Jelenleg leszarom, de úgy harminc év alatt szerintem lenyugszunk- nyögöm ki szavaimat míg szinte felnyársal. Hátam már most ívbe feszül és a sikítás a torkomon marad olyan intenzíven hat rám. Az ágytámlába kapaszkodva kezd erőteljesen lökni. Látom amint karjai megfeszülnek. Lábaimat dereka köré csavarom és mozdulatai elébe megyek. Mozog az egész ágy, izzad mindkettőnk, nyögéseink egybe olvadnak. Mellkasára téve kezem húzom rajta végig körmeimet ami újabb morgást eredményez az ő részéről.
-Most sikongathatsz- szűri ki a szavakat. Eleget téve burkolt kérésének hangom ki engedem. Szinte megállás nélkül nyögök. Egyre hangosabban. Olykor mikor erőt veszek magamon kinyitom a szemem és látom amint Zayn elsötétül tekintete engem figyel.
-Ah- síkantok fel mikor eltalálja G pontomat, gondolkodás nélkül fordítok helyzetünkön és lovagolni kezdek. Lassan ereszkedem fel és le. Zayn testére borulva kezdem szívni a nyakát míg csípőm mozgását nem hagyom abba. Fejét hátra vetve csukot szemekkel nyög. És ezt én váltom ki belőle. Miattam ilyen. Ujjai szorosan tartják csípőmet és tudom hogy nem sokára számára itt a vég. Csípőmmel nyolcasokat kezdek leírni mire érzem ahogy farka megremeg bennem és hörögve elmegy. Nem hagyom abba a mozgást így nyújtva számára az orgazmus élményét. Amint látom hogy légzése kezd csillapodni lemászok róla.
-Te még nem- mondja kissé lihegve de egy csókkal belé fojtom a szót.
-Vedd ezt köszönet nyilvánításnak- mondom neki mosolyogva mire megrázza a fejét és maga alá gyűr. Apró csókokat hagyva jut el belső combomig. Belső combjaimat simogatja és puszilgatja ám a már lüktető részhez nem nyúl.
-Zayn kérlek- nyögöm neki erőtlenül míg a lepedőt markolgatom tehetetlenségemben. Csípőmet felé nyomom ám csak nevetve elhúzódik, kezem magától vándorol le és kezdem magam kényeztetni. Hallom amint nagyot nyel ám én már nyögdécselek. Érzem leheletét ahogy elveszi kezeimet és már ez is élvezetet nyújt számomra. Apró puszit nyom rá amitől gerincemen végig fut a hideg. Kínzó csigalassúsággal és mélyen nyal belém míg szemét nem tépi el enyémtől, meleg nyelve olyan örömet okoz amit nem lehet felfogni. Akaratlanul is hátra bicsaklik fejem egy mélyről jövő nyögés kíséretében. Fokozatosan kezd egyre gyorsabban nyalni majd robbanok a nevét sikítva. Mosolyogva mászik fel hozzám egy lassú, kényelmes csókra.
-Gonosz tudsz lenni- mondom rekedtes hangomon míg ölelő karjaiba bújok.
-Te pedig hangos- neveti el magát és már el is fut mellőlem.
-Hidd el hogy ezt még vissza kapod- fenyegetem meg ujjammal már az ágyon ülve.
-Inkább öltözz asszony- neveti el magát míg ő magára húzza alsógatyáját.
-Képzeld Zayn- kezdek el fel lelkesülni és pattogni az ágyon mire rám néz. Először egy nagyot nyel melleimre nézve majd a szememet is megtalálja.
-Mit?- kérdezi vissza kalandozva melleimre.
-Azt te barom hogy szét tépted a bugyim- mondom oldalra húzván számat. Tekintetével rögtön meg találja a padlón szakadt bugyimat és elmosolyodik.
-Hát akkor vedd csak fel a cica gatyádat- rántja meg a vállát mire villantok felé egy "normális vagy?!" fejet. Végül felhúzva saját magamat, elkezdek felöltözni maradék ruhámba. Zayn inge és egy cica gatya.
-Jöhet a következő meglepetés- virul fel arca míg én mindig egy kicsit zabosan el indulok felé hogy aztán együtt lépjünk ki a szobából.
-Eltépted a bugyim- fenyegetem meg ismét míg kitárja előttem az ajtót.
-Nem akkor nagy szám mint amit te most beleképzelsz- forgatja meg szemeit mire az ajtóból vissza fordulok még hozzá.
-Jó, de vésd a tudatodba hogy most nincs rajtam Semmilyen- nyomom meg az "S" betűt szinte már száját súrolva- fehérnemű szívem. Ismétlem, semmilyen!- kacsintok rá majd elhúzódom tőle és megfordulok. Hallom ahogy nyel egyet, nem látom de még így is félő hogy Ádám csutkáját is lenyelte, fenekemet a normálisnál kissé jobban kezdem ringatni ám még nem kurvásan. Magam elé meredve elmosolyodom. Megint játszunk...