24.Rész

Kukuuucs! Íme a következő rész! Köszönöm a +2 féliratkozót és a sok kommentet. Nagyon jó volt olvasni őket:$ Ez az utolsó rész ahol még húzom az agyatokat kissé:D Most már tényleg elkezdem írni a többi részt és ha valakinek nem indulna el a videó alul akkor katt ide és lesd meg:3 Illetve indítanék egy szavazást. Szeretnétek-e tőlem következő blogot? Nem ennek a folytatása lenne hanem van pár más ötletem. Komiban szavazatok! És akkor íme az ötletek:
A: Perrie Edwards és Zayn. Perriet 8 iskolájából is kirúgták, otthon a bántalmazások gyarapodnak. Új iskola új szabályok új élet. A történet folyamán derülne ki a mi kis főhősünk múltja. (Yep, tudom. Sablon sztori mégis próbálnál belőle kihozni a maximumot és eltérni a sablon részektől)
B: Túlkorosodott Lovestory. Nos itt szerintem maga a cím az ami elég sok mindent elárul. Nem tini szerelemről írnék és átlagos problémákról. Zayn és egy női karakter. Meglévő családokkal és bonyodalmakkal. (Ezt már nem tartom sablon sztroinak nem igen láttam még ilyen blogot)
C: Démonok. Igen tudom ez meg eléggé elcseszettnek hangzik de nem hiszem hogy olyan történetet írnék mint gondoljátok. Félre értés ne legyen egyik szereplőm sem lenne démon. A főszerepben itt is Zayn lenne. És csak hogy valamit megosszak a történetből, nagy szerepe lenne a sakkban. Nem feltétlenül raknék bele sok szerelmi szálat. Talán egy minimálisat.
                                                              Szavazatok! :3




Jade Wyne szemszög:

-Ben hagyjál már békén!- ordítok rá sokadjára az én aggódó kis bátyámra.
-Jade felfogtad hogy anorexiás vagy?!- ordít rám újra mire oldalamra fordulok és össze húzom magam-Jade!- ordítja nevem újra mire felülök majd nehézkesen ki "pattanok" az ágyból és szúrósan kezdek Benre nézni.
-Szerinted nekem olyan kurva jó Ben?! Szerinted nem tudom hogy elbasztam?! Ezt is?! Nem jó érzés éhezni amiatt mert dagadt vagy! Ne gyere nekem azzal hogy de tökéletes vagyok mivel testképzavarom van! Tudom hogy vékony vagyok és még sem tudom, érted?! Szar mikor eszel és rögtön hánysz! Szar hogy tudom hogy vagy ebbe döglök bele vagy a three-be! Szar hogy szerelmes vagyok életembe először és szakítanom kell vele mert elindítottad a Three-t! Miért nem tudtál egyszerűen megölni?! Miért akartad hogy más tegye? Könnyebb lett volna?! Tudod te miket érzek mostanában?! Tudod milyen ellökni azt akiért meghalnék?! Várj kitalálom. Kurvára fogalmad sincs semmiről. Értékelem hogy aggódsz értem, tényleg! Hogy vigyázol rám, hogy apám helyett apám vagy és hogy bátyámként is viselkedsz de felnőttem és kurvára nem értesz meg engem!- ordítok rá miközben mellkasát meglököm ezért az infúzió kiszakad. Elegem van! Elegem van mindenből! Abból hogy mindenki azt hiszi nem fogom fel mi a helyzet! Idegesen tépem le kezemről a ragtapaszt ami rögzítette az infúziót és fogom meg ruháimat a kis szekrényről. A fürdőbe szinte berontok és idegesen öltözöm át majd rontok ki.
-Menjünk- mondom most már nyugodtabban a még mindig dermedten álló Ben-nek. Utálok kórházban lenni! Gyűlölök. Mindent a halál leng be azt hiszik semmi esély az életre. Szar hely
-Ha nem kapsz infuziot meghalsz.-mondja halkan Eric akit szinte számításba se veszek.
-Nem mindegy hogy halok meg?!- nézek rá szúrósan mire kezeit maga elé rakja védekezés képen.
-Jade az orvos azt mo...
-Ben fog fel hogy leszarom mit mondott! Gondolom szóltál Louisnak is hogy itt vagyok. Ha nem kelek fel akkor mi lesz?! A tánc csapat és a One Direction az ágyam mellett várja hogy fel kelljek? Előttük se tudom sokáig titkolni hogy leszarom Eric-et! Sőt senki előtt. Meguntam. Szar ötlet volt, most már belátom!- tárom szét karjaimat majd az ajtó felé veszem az irányt. Lassan sétálok a liftig majd beszállok és megvárom a két kísérőmet. Megnyomom a földszintre vezető gombot és várok. A hangulat feszült de tőlem aztán semmit ne várjanak! Lustán lépek ki mikor meglátok négy srácot száguldozni és azonnal hátra is lépek ezzel Ben-t és Eric-et is vissza tolva.
-808- hallom meg Louis hangját. Akkor Zayn is itt van mivel mindenki más mögötte fut. Szívem nagyot dobban a tudatra hogy egy légtérben vagyok, hogy így fut miattam.
-Lift vagy Lépcső?- ordít hátra Lou mire bennem a vér is megfagy.
-Lépcső!- kiállatják előre a többiek aztán eltűnnek a felfelé vezető úton.
-Futás- mondom halkan és már meg is iramodom. Kint gyorsan vágódom be a kocsiba majd mély levegőket veszek hogy valamicskét rendezzem légzésemet..
-Beszélhetnél vele és hagyhatnád a szín játékot- rázza meg a fejét Eric amint bepattan hátra a kocsiba de nem szólók semmit. Türelmesen várom míg Ben kisétál lazán aztán pedig beül a kocsiba egy semmit mondó arccal és gyújtást ad. Nem szólók semmit. Fáradt vagyok és aludni akarok. Per pillanat ez minden vágyam. Fejem hátra hajtom és úgy meredek magam elé. Ben hívhatta fel Lou-t a tiltásom ellenére. Akkor már ők is tudják hogy elvileg anorexiás vagyok. Pedig csak nem eszem! Most meg már nem tudok...jó ez kimeríti az anorexia fogalmát de akkor is! Be kell látnom hülye vagyok. Minden téren. Miért szakítottam Zaynnal? Hogy megvédjem... talán még se vagyok hülye. Csak bolond, ahh semmit sem tudok! Egyszerűen gyenge vagyok ahhoz hogy eljátsszam ezt Ericel de ha nem teszem akkor talán továbbra is Zaynt rabolják el. De mi van ha nem tudom majd őt kiszabadítani. És mi van ha már nem is szeret?! Én se bírnék megbízni benne ha közölné hogy két napja csal Perrievel. Valóban tönkre basztam a kapcsolatunkat. Végleg... A kocsi lassan áll meg a ház előtt és én rögtön ki is szállok belőle. Futva teszem meg az utat az ideiglenes szobámig. Papír, ceruza! Ez kell nekem! Elnézést, pontosítok. Kellene.
-Ben!- ordítom el magam mire rá két percre meg is érkezik- Áruld már el nekem hogy ebbe a házba hol találok egy nyamvadt ceruzát- kezdek toporzékolni mire elmegy a nappaliba és kissé félős fejjel vissza is jön körülbelül hat perc után. Lassan lépked felém és szinte látom ahogy fogalmazgatja magában a dolgokat.
-Ne kertelj csak bökd ki- mondom csípőre tett kezekkel.
-Van filc meg ecset. Festék és ceruza nincs- húzza mosolyra száját mire a plafonra emelem a tekintetem.
-Egy fegyver arzenálos falod van de nincs egy ceruzád- mondom továbbra is a plafont bámulva- legalább fekete filc?- nézek rá boci szemekkel mire oda dobja a fekete filcet és az ecsetet- Imádlak!- kiabálom neki és már vissza is futok szobámba. Az ágyra feküdve egy mappa, papír lap és most már filc plusz ecset társaságával helyezkedem el. Ölembe rakom a mappát a rajta lévő lappal, jobb kezembe veszem a filcet míg másik kezembe az ecsetet. Ebből mi fog kisülni?! Szemem lehunyom, veszek egy mély levegőt majd elkezdek gondolkodni. Mit kellene tennem? A kérdés hogy miért kellene mit tennem? Érte. Ugyan olyan sötét akárcsak én. Meg van a kis felhő ami körbe veszi őt is mint minden alvilági személyt. Jó ember. Komolyan! Próbálja levetkőzni de mindig ott marad körülötte a titokzatosság. Hogy alig akar megnyílni. Hogy próbálja elhitetni nincs semmi érzelem benne! Holott van. Rengeteg...Akarom őt! Akarom őt megint és újra és örökre! Akarom hogy szétszedjen belülről az a felszabadító érzés mikor vele vagyok. Ahhoz tudnám hasonlítani mikor van egy őrületesen jó zene. Tényleg olyan zene amire ha rátalálsz bármeddig hallgathatod valahogy nem tudod se megunni se megutálni. Ha meghallod újra átjár az érzés. Újra sikítanál legszívesebben! Mikor berakod a fülest fel rakod maxra a hangerőt és csak a zenére figyelsz ahogy szétszed! Nekem ilyen Zayn. Akarom az érzést amit ő ad nekem.

-Ahh istenem- emelem tekintem a plafonra- Most szórakoztok velem?!- kérdezem a plafontól majd félve újra lepillantok a rajzra és gyűrűm rögtön jég hideggé válik. Nem hiszem el! Komolyan nem! Értem én hogy ő jár az eszembe de könyörgöm mást nem tudok rajzolni? Idegesen fordítom meg és írom rá a dátumot.
-Kihez beszéltél?- jön be hozzám Ben egy fél darabka háztartási keksszel.
-Magamhoz, megörültem- mondom teljesen nyugodtan miközben elveszem a kis darab kekszet és lassan enni kezdem.
-Mit rajzoltál?- kérdezi mosolyogva miközben a lapért nyúl.
-Kettőt tippelhetsz. Nem szívecskét és szivárványt, sőt nem is egyszarvút!- mosolygok rá bár ez inkább vicsorra sikeredik. Lassan fordítja meg a lapot és kezdi nézni a képet.
-Úr isten- nyögi miután már vagy egy perce csak mered a képre.
-Ennyire nem lett szar- mondom fintorogva miközben újabb kis darabot nyelek le a kekszemből.
-Jade ez...Úr isten- nyögi tovább tartva a lapot- adok neked egy folyós filcet meg egy ecsetet erre olyan képet csinálsz amit szavakkal el se tudok mondani- hüledezik tovább- Egyébként itt van ceruza tessék- dob oda nekem vagy hat féle szén ceruzát.
-Úr isten! Isten vagy!- ugrok a nyakába és már húzom is magamhoz a következő lapot. Mit rajzoljak? Vagy inkább mire ne gondoljak..rá már nem kellene..
-Elvi...
-Jó-jó- mondom nem figyelve mit is mond és már vonalakat húzkodom. Nem szabadna rá gondolnom. Úgy cigiznék most. Cigi....hiányzik a cigi. Nem is tudom miért fogadtam el tőle anno azt a szál cigarettát de akkor az is össze kötött minket. Emlékszem Dave és Lou reakciójára mikor megtudták hogy Zayn-nal cigizgetek. Mint a jó bátyusok. Esküszöm hogy Zayn szexin cigizik. Komolyan! Az a kis rituálé ahogy nyelve körbe járja a szűrőt, fejét előrébb hajtja és meggyújtja az ajkai közé szorított szálat. Hogy mikor rövidül a csikk már úgy fogja mintha füves cigi lenne. Ezek ellenére is rajong érte egy egész világ. Mindenki azt hajtogatja hogy szokjon le pedig olyan páratlan látvány mikor cigizik.

-Feladom!- csattanok fel amint elhajolok a laptól és megnézem mit alkottam. Ezt már nem akarom elhinni. Azért ez a rajz ez....huhh...Ezt mind abból hogy cigiznék! Mérgesen söpröm le a földre és hozok magam elé újabb lapot. Hogy tudok ilyen hülyeségeken eljutni egészen hozzá? Cigi, cigizni akarok aztán már hogy ő cigizik. Mégis szívderítő vissza gondolni a kis nyugis tetős beszélgetős cigizésekhez. Mikor mohon kapkodtuk ki egymás szájából. Nem azért mert annyira kellett volna a nikotin. Egymásnak kellettünk. Mikor kitéptem a szájából a cigit oldalra fordulva kifújta a füstöt majd elmosolyodott...

-Nem,nem,nem,nem!- kezdem magamnak hajtogatni amint újra lepillantok az előttem heverésző gonosz lapra- Nem baszdmeg!- ütök ágyamra majd mély levegőt véve ezt is a másikak után söpröm.- Nyugi Jade!- próbálom saját hangommal nyugtatni magam. Rossz ki...Jó be! Mély levegő! Ágyammal szemben lévő tükörbe pillantva látom meg magam. Arcom sápadt szemeim beestek. Vörösek és könnyesek. Ijedten kapok arcomhoz és érzem meg rajta meleg könnyeimet. Észre se vettem hogy elkezdtem sírni. Feladva dőlök hátra az ágyon, lábaimmal mindent a földre söprök és bebújok a takarom alá. Egyedül csendben a sötétben. Mindig is szerettem a sötétséget most még is fojtogatónak érzem. Vagy inkább a tudatot hogy mindenben öt látom és még sincs itt velem hogy nem ölel át nem szuszog a nyakamba. Takarómat ölelem magamhoz és hunyom le szemeimet. Meg fogok halni. Vagy abba hogy nem tudok enni és talán nem is akarok vagy abban hogy megölnek. Mi ellen küzdök akkor. Úgyse élem túl. Ezek között a gondolatok között ragadott el a megváltó álom világ...

***

-Jadey- rázogatja valaki a vállam mire lustán kinyitom a szemeimet és Ben-el találom szembe magam- Ideje lenne megkeresni az ikreket nem gondolod?- mosolyog rám mire lustán nyújtózkodom egyet majd felülök.
-Hány óra?- kérdezem unottan fél lábbal még az álom világomban ragadva míg másik fél lábammal a valóság rideg talaján álldogálok.
-Lassan délután négy- néz lazán kar órájára Ben mire már mindkét lábam a rideg valóságban van- És itt a kemény reggelid- ad a kezembe egy egész háztartási kekszet.
-Ez most komoly?- nézek rá miközben kezembe fogom a kis kekszet.
-Nem kellett volna hülyének lenni. Még jó hogy komoly nyammogd el, öltözz fel, csinosan. Eléggé rossz helyre készülnek este a lányok- mondja majd feláll és kifele igyekszik.
-Hova?- kérdezem kíváncsian egy kis keksz darabbal a számban. Elvégre hogy öltözzek csinosan ha nem tudom hogy kell gyilkolnom menni?
-Mindenki megvalósítja az álmait ha már úgyis meghal- mondja váll rándítással.
-Tehát ők mit valósítanak meg?- kérdezem már-már türelmetlenül.
-Elmennek a kedvenc bandájuk koncertjére, itt Londonban- mondja Ben miközben kezét a kilincsre csúsztatja míg én nagyot nyelek-A One Direction a kedvenc bandájuk- és ezzel ki is lép a szobából magamra hagyva a kusza gondolatokkal. El kell mennünk egy koncertjükre...több ezer sikítozó lány közé megtalálni kettőt. És ott megölni?! Zaynék a színpadon?! Nem! Nem nem és nem! Ez kivitelezhetetlen. Mi van ha meglátnak?! Nem...túl nagy a tömeg! Nem láthatnak meg! Félve kelek ki az ágyból és lépkedek a tegnapi rajzok között. Most már a földön van az is amelyiket filccel csináltam. Egy keserves sóhaj után kinyitom a szekrényem ajtaját és kutakodni kezdek végül egy fekete farmernál és egy egyszerű trikónál döntök. Pár kiegészítő és egész Rock-os lettem.

Szorongva rakom csípőmhöz a hideg fémet és tartom ott a gatyával. Desert Eagle. Mint mindig. Életem és halálom ez a fegyver tudom hogy van ennél jobb de ez is eléggé jó! Két tőrt gyömöszölök cipőimbe majd a tükör elé lépkedem. Nem látszik hogy bármi is lenne nálam. Talán tényleg nem vagyok olyan dagadt mint hittem, most eléggé lefogytam.
-Ahhh az istenért már Jade! Testképp zavarod van, szép vagy, nem kell fogynod!- mondogatom saját magamnak lehajtott fejjel. Meghalok....Meg fogok halni ha minden nap maximum három háztartási kekszet tudok csak megenni. Bérgyilkosként az egyik leghírhedtebb verseny közepén éhen halok. Erre is csak én lehetek képes!
-Kész vagy?- nyit be óvatosan Ben de tükörképemről továbbra se tépem el tekintetem.
-Igen- felelem halkan majd nehezen de megindulok felé- Még csak háromnegyed öt...Hova akarsz menni? A koncert ma hét órakor kezdődik és kilenckor lesz vége- nézek rá nagy szemekkel.
-Várunk majd ott- feleli egy váll rántással és már meg is indul kifele. Gyorsan kapkodom utána lábaimat és csukom be magam után gondosan a bejárati ajtót. Ben szokás szerint a kormány mögé ül én pedig az anyós ülésre pedig ez az én kocsim! Gyújtást ad majd lassan kifordul és a forgalommal kezd csorogni egyenesen a cél irány felé. Lábaimat felhúzom az ülésre, elvégre az enyém és megtehetem! Karjaimmal átölelem őket és államat térdemre rakom. Félek. Most az először félek egy munkától mert tudom hogy közbe Ő ott lesz, énekelni fog és fogalmam sincs még mit. Talán semmit. Talán csak  bámul maga elé mint a legutóbbi koncertünkön. Ez az utolsó...az utolsó koncert itt Londonban aztán mennek Párizsba. Addig kell kibírnom utána már semmit nem tehetek érte ha akarnék se. Tudom hogy hülye vagyok és magamat kínzóm és eltaszítom a számomra nagy Ő-t és félistent de meg akarom védeni. És ez a legbiztosabb! Így van a legkevesebb esély arra hogy bántásák őt! Már csak össze kéne szedni magam és Eric-el jó pofizni.
-Remek van még egy óránk és nyolc percünk a koncertig- csapja össze Ben a tenyereit mire körbe nézek és tényleg itt vagyunk az Aréna mellett. Több ezer másik rajongóval.
-Menjünk be. Most még könnyebb. A fiúk próbálnak a biztonságaik nagy rész ott van, kevesen vannak az ajtóknál itt kint. Öt van a fiúknál, Tíz van összesen a területen ahova a rajongok mennek és a díszletek mögött még három-négy ember van. Ha be engedik a lányokat mindenki idejön kivéve az a tíz a nagy térről- hadarom el majd kiszállok a kocsiból.
-Látod, mondtam hogy mindig könnyebb ha ismered a rendszert- kacsint rám Ben mire karjába bokszolok.
-Hogy akarsz bejutni melák?- kérdezem felnézve termetes barátomra.
-Hát mondjuk sikítozhatnék én is. Vagy lehetnék az apád is- mondja elmerengve miközben megközelítjük a sikítozó tömeget és a célt. A bejárati ajtót.
-Nézzük meg van-e hátsó ajtó, csak fél hétkor kezdik be engedni a tömeget- mondom majd magammal sodorva az épület mellé megyünk. Átlendülünk a kerítéseken ami semmi erőfeszítést nem igényelnek majd befordulunk az első sarkánál az épületnek.
-Tiszta- jelenti Ben és már megy is.
-Már miért ne lenne tiszta?!- csattanok fel.
-Honnan tudjam?!- feleli erőteljes suttogással mire belőlem feltör egy kisebb kacaj ami miatt persze lepisszeg- Például ezért!- mondja Ben és magával ránt be egy kuka mögé. Eléggé sablonos de legalább takar!
-Ez most komoly?!- nyöszörgök a földön ülve.
-Ne merj kinézni jó?- kérdez vagyis inkább utasít lágy hangon. Értetlenül kapom rá a fejem és a kíváncsiság győz! Kikukucskálok az én oldalamról és megpillantom Louist és Zaynt. Ennyi kell vissza is  bújok szapora légvételekkel együtt. Ezt nem hiszem! Most komolyan ilyenkor kell kijönni cigizni?!
-Megkérem hogy ne nézz ki erre kinéz- emeli tekintetét az ég felé Ben mire kezem lendül és hasára csapok egy lágyat.
-Louis nem cigizik- nézek rá értetlenül mire egyszerre fordulunk ki.
-De ez nem megoldás!- emeli fel hangját most Lou.
-Neked nem, nekem igen- rántja meg a vállát majd újabb slukkot szív.
-Nem azt mondtad hogy örülsz? Hogy kiszabadultál onnan hogy nem az várt rád? Erre most vissza mennél hogy megtaláld? Ő se szabadul te se fogsz!- ordít tovább és értetlenül állok a beszélgetés előtt. Fogalmam sincs miről zajlik a vita de minden esetre még mindig szexi ahogy Zayn cigizik és állkapcsa megfeszül.
-Elhiszed hogy leszarom?- röhög fel keservesen és beszéde közben a füst szalad ki formás és hívogató száján.
-Könyörgöm, mindjárt felhívom inkább Bent!- kezd kezeivel artikulálni Lou mire bennünk a vér is megfagy. Ben gyorsan fordul be és kezdi a telefonját nyomkodni.
-Mit érsz el vele?- kérdezi Zayn a falnak dőlve miközben tekintetét az égre emeli.
-Zayn ez akkor sem megoldás Dave hülye! Szar tanácsot adott ne fogadd meg! Vége a Three-nek és vissza megy hozzád!- úr isten...valami velem van. De mi van velem?
-Gyerünk Lou. Ezt a témát lezártnak tekintem. Döntöttem, mehetünk próbálni- mondja egy kis flegmasággal a hangjában majd a cigit maga elé dobja és rá is tapos ebből a mozdulatból kifordulva megy vissza az ajtón és követi őt Louis.
-Ezt nem értettem- mondom vissza ülve Ben mellé.
-Óhh édesem én se- vakargatja fejét Ben.
-Menjünk be először majd ott kitárgyaljuk- mondom majd felállok és az ajtóhoz sétálok amin ők kijöttek- Tuti van ott egy biztonsági őr- mondom halkan az ajtó előtt állva.
-Enyém a bal oldal, tiéd a jobb- mondja és ezzel már le is nyomom a kilincset és gyorsan ugrok be majd fordulok jobb oldalra. A biztonsági őr szemei kikerekednek míg az én szám egy fintor megereszt de máris tarkójára ütök amitől halkan puffan a padlón, ájultan.
-Szép volt- jegyzi meg Ben mire bólintok neki egyet jelezvén hogy nem igen kéne beszélgetünk. Lassan kezdek haladni a felfelé vezető lépcsőn.
-Louis hagyjál már!- csattan fel Zayn valahol előttünk. Számat beharapva fordulok hátra Benhez aki össze húzza magát majd int fejével hogy menjek. Mély levegőt veszek majd tovább lépkedem felfele. Pontosan előttem áll Louis és Zayn. Nekem háttal Zayn. Hála az égnek! Viszont szinte rögtön ledermedek. Innen hova?!
-Bal- súgja a fülembe Ben és a farkas szemező pár mögött elindulok lassan és gyorsan balra. Folyosó. Mintha nem lenne itt elég. Gyors léptekkel indulok előre most már mellettem Ben-el és fordulunk jobbra mivel a folyosó arra kanyarodik. Egy lépcső lefele vezet és rögtön futva indulunk meg rajta. Bár kanyar után kilyukadunk a több ezer férő helyes téren. Óvatosan felmérjük a tíz biztonsági őrt majd a terem hátuljába somfordálunk és ott húzódunk meg a szék sorok között.
-Maffia- jelenti ki Ben mire értetlenül kapom rá a tekintetem- A maffiába akar vissza menni hogy megtaláljon! Örül hogy kiszabadult de nem szabadulsz és soha nem is fogsz...Maffia- jelenti ki Ben kissé sápadtan.
-Na nee.....ezt nem!- akadok ki végleg. Ő nem mehet vissza a maffiába! Nem ő nem baszhatja el a tökéletes életét! Miattam nem!
-Jade nyugi! Találjunk ki valamit inkább- próbál nyugtatni Ben de nem igen megy.
-Beszélnem kell vele baszki! Nem öletheti meg magát ha már azért küzdök hogy ne az legyen a vége hogy siratva engedem a földbe holtan!- kezdek idegesen suttogva üvölteni.
-Mikor akarsz vele beszélni?- húzza minden tudó mosolyra a száját.
-Ben csak annyit mondok neki hogy ne keressen, nem többet. Majd koncert után, előtt...közben- rántom meg a vállam. Muszáj észhez térítenem. Nem tehet ekkora baromságot!
-Oké hercegnő- teszi maga elé kezeit- melyik ikert szeretnéd magadnak. Amelyik Larryért van betegesen oda vagy amelyik Zaynért?- villant rám egy ezer wattos mosolyt.
-Larry? Harry és Louis?- kérdezem nagy szemekkel mire bólint. Oké...ez bizarr. Rajongasz két srácért akiket te egynek képzelsz. Ez nagyon bizarr!
-Azt hiszem inkább a Zaynosat választom- húzom mosolyra a számat.
-Rendben ő mindig feketében van a másik a Larryis általában világos színekben, kék citromsárga- rántja meg a vállát.
-A kék meg a citromsárga nem is illik össze- nézek rá nagy szemekkel mire halkan felkuncog.
-Nők!- kuncog tovább mire ujjamat fülé mögé vezetem és a fülcimpa mögötti kis puha részt megnyomom a kis gödröt. Tudom mennyire kegyetlenül tud fájni ez a kis pont és mindig előszeretettel használom is!
-Ahh Jade!- horkan fel a füléhez kapva.
-Ahh Férfiak!- legyintek neki mire mosolyra húzódik a szája. Egyik pillanatról a másikra kezdenek el sikítozva befelé rohanni.
-Fél hét- jelentem ki nagy szemekkel. Ezt még így soha nem láttam mikor beengedik őket. A fiúk biztos most nyüszöghetnek hogy ne csinálják meg a hajukat illetve hogy nem kell smink nekik. Mosolyognom kell az emlékek miatt. Imádom őket.
-Szerintem most már bevegyülhetünk a tömegbe- néz rám Ben mire kifordulok és látom hogy az aréna fele már el van foglalva.
-Igen, ha elveszítenénk egymást akkor a kocsinál tali, maximum éjfélig várunk és az ikreket mindenképp megölni!- mondom és öklömet tartom felé. Öklünk koccan és már fel is állunk és futunk be a tömegbe. Ben jóval kilátszik a két méterével a lányok közül. Sikítoznak pedig még nem is látták a fiúkat. Mindegyik nevét többen kiáltozzák. Úgy döntök ideje körbe nézni és elő veszem a kis nyomkövetőt majd körbe kémlelek.
-Egy van tőlünk jóval hátrább balra, egy pedig majdnem csak a színpad előtt pontosan előttünk- jelentem ki Bennek ordítva. Nem félek hogy bárki is meghallja elvégre el vannak foglalva a sikítással.
-Enyém a hátsó- jelenti ki és el is indul.
-Héééé Ben!- ordítok utána- NEM!- jelentem ki és én is megindulok.
-Óhh a tömeeeeg, úgy húz hátra jaj nekem!- kezd el színészkedni egy óriási mosollyal az arcán miközben hátra fele igyekszik.
-Kapd be!- ordítom utána mire felemeli kezét és ugyan ezt jelbeszéddel a tudtomra adja. Vissza fordulok a színpad felé ahol éppen vissza számolnak. Próbálok a színpadhoz közel menni ami megy is viszont nem akarok! Nagyon nagyon nem akarok a színpadhoz közel kerülni...
-5...4...3...2..1- sikítják egyszerre a rajongok de én csak csendben állok és meredten nézem az öt alakot akik feljönnek a színpadból.
-Hello mindenki- mondja mosolyogva Liam- Mint tudjátok ez az utolsó állomás itt Londonban szóval adjunk az estének!- kiálltja és az aréna még inkább hangosabb lesz és mindenki sokkal jobban sikítozni kezd.
-Köszönjük hogy eljöttetek! Imádunk titeket!- ordítja most Harry és újabb sikítás hullám tör a lányokra. Ez lesz ha megszólalnak? Sikítoznak?! Elkezdődik az első szám és rögtön beugrik mi is ez. Strong... Zayn kezdi ezt a dalt tudom, bemegy a színpad közepére körbe néz az egész arénán és egy pillanatra azt hiszem észre vett de szeme tovább siklik majd elkezdi a dalt.
-My hands, your hands
Az én kezeim, a te kezeid
Tight up like two ships drifting
Összetartanak, mint két hajó az örvényben
Weightless, waves try to break it
Súlytalanul, a hullámok próbálják megtörni
I do anything to save it
Bármit megtennék, hogy megmentsem
Why is it so hard to save it?
De miért ilyen nehéz megmenteni?- Hangja tisztán tölti be a teret főleg az én szívemet. Amint elénekli hátra kezd menni de Harry beáll elé. Valamit mondanak egymásnak majd Zayn felmegy egy szerintem erkélyes részre és ott leül. Lábait lógatja és nézelődik. Fáj így látni főleg hogy mindig is ott volt a srácok mellett ha nem is hülyült annyit de ott volt! Mosolygott és élvezte. Most pedig? Ott ül és nem csinál semmit. Már csak arra figyelek fel hogy a mikrofont megszorítja és lassan a szája elé emeli. Látom amint nagyot nyel fejét lehatja majd csukott szemmel énekelni kezd hiszen újra Ő jön.
-So baby hold on to my heart
Szóval bébi kapaszkodj meg a szívembe
Need you to keep me from falling apart
Szükségem van rád hogy ne hulljak darabokra
I’ll always hold on
Mindig is kelleni fogsz nekem
‘Cause you make me strong
Mert te teszel engem erőssé- számomra ennyi kellet és elsírtam magam. Senki nem néz hülyének hiszen körülöttem is sírnak. Nem tudom elmagyarázni csak tudom hogy nekem énekelte. Hogy átélte ezt az egészet. Tudom hogy azt hiszi nem vagyok itt de ezt komolyan én sem értem miért hiszem ezt csak...ahh tudom és kész! Vannak olyan dolgok az ember életében amire nem keres magyarázatot csak érzi. Ez is ilyen. Mély levegőt veszek és lenyugtatom magam majd előre kezdek nyomulni. Elővéve a kis nyomkövetőt nézem merre van az egyik iker. Túl közel van a színpadhoz... hüppögök még párat és mikor már szemmel is látom a valóban feketébe öltözött lányt, ezek szerint tényleg őt kaptam ha már őt választottam..szóval mivel látom el rakom a kis készüléket és előrébb kezdek nyomulni. Felé...és feléjük. Újabb dal csendül fel miközben előre fele törekszem ám mikor meghallom Harry hangját és a dalt amit énekel megfagyok.
-Nee- nyögöm magam elé felnézve a színpadra és pontosan ez az a pillanat akárcsak a filmekben hogy Harry és rám néz. Látom ahogy ráncolja a szemöldökét majd szinte lesápad.
-Different DICK everynight..-nekem ennyi kell és érzem hogy szédülni kezdek. Látom ahogy Zayn szinte rögtön felugrik ahogy mind a többi énekes is. A közönség csak nevet ám mi hatan tudjuk mekkora súlya van ennek a szónak.
-Hol van?!- olvasom le Zayn szájáról a szavakat míg Harry megfordul és mond neki valamit. Számításaimat latba vethetem ugyanis nem csak hat ember tudja mit jelent ez hanem rögtön kilenc. Plusz Ben és a két testvér ezek szerint ugyanis amint Harry rám mutat a fekete démon megfordul és lángcsóvákat kezd felém lővelni.
-Baszdmeg- ennyit bírok kinyögni és máris megiramodok a lány felé ahogy ő felém, a közönség szinte egyszerre add annyi helyet hogy mi verekedhessünk. Kést ránt elő mire még inkább lesápadok.
-Ezt kint intézzük el ne itt bent- mondom negálva előtte miközben válla felett elnézve Zayn csillogó szemeivel találkozom és még a szöveget sem énekli csak néz engem. A többiek legalább dermedten de énekelnek.
-Úgyis elsikálják hát akkor ne használjuk ki az alkalmat a közönségre?- röhögi el magát mire az én gyomrom felfordul- Legalább felfigyel rám az akinek kell- mondja gúnyos hangon.
-Kétlem hogy az esete lennél- húzom fintorra a számat miközben hátrálok. Nem akarom a lányokat veszélynek kitenni. Fejem gyorsan fordítom hátra fele hogy Ben-t keressem aki nem is értem mit tátog nekem.
-Jade!- hallom meg Zayn hangját mire vissza fordítom tekintetem de addigra már fejem a földön koppan rajtam egy örült rajongóval aki ráadásul még bérgyilkos is. Remek! A kés ami az ővé túlságosan gyorsan közelit torkomhoz a kezében, ezért gyorsan helyezem át súlypontunkat és veszem el tőle a kést. Gyorsan szúrom gatyámba a tárgyat és állok fel. Haját megfogva kezdem kivonszolni olyan helyre ahol másba nem tesz kárt és nem néznek minket több ezren. Ettől féltem. Ez volt az egyetlen dolog amitől rettegtem. Hogy Ő is észrevesz. Ahh minek kellet ide jönnünk?! Tudom hogy szorít az idő de akkor is! Már majdnem az ajtónál vagyok mikor hátam a falnak csapodik fejem mellett pedig a fal szétrobban egy golyótól. Kisebb sikoly tör fel a torkomból de rögtön vissza zökkenek a munkába miközben lehajolok a mérgesen vergődő lányhoz. Gyorsan lököm ki az egyik ajtón a fekete ruhás lányt és abban a pillanatban veszem elő a kést amivel rám támadt és vágom el a torkát. Szinte kiléptem és már vissza is megyek, ekkor látom meg az alacsony lány tömegből kinyúló like jelet mutató kart. Elmosolyodom főleg mikor a színpad felé kezd mutogatni. Ezek szerint Ben is elintézte amit kellet. Most már csak Zaynnal kell beszélgetnem a Maffia dologról. Oldalt osonok fel a színpadra és Zayn amint meglát oda is jön. Pólójánál fogva rántom ki a színpadról nem törődve vele hogy éppen megy egy dal.
-Mentem a kórházba de már ne...
-Tudom. Zayn figyelj rám!- kezdek magyarázni mire neki lök a falnak és hátam ismét hangosan csapodik.
-Nem Jade! Most te figyelj rám! Tudom hogy mit miért teszel- amint kimondja szinte érzem ahogy elsápadok- Ezzel nem fogsz megvédeni! A vak is látja továbbra is hogy én fontos vagyok neked. Engem fognak elrabolni ha tönkre teszel mindkettőnket akkor is! Fogd már fel! Én már tönkre mentem. Engem már nem érdekel hogy éppen koncertem van érted?! Az érdekel hogy miért nem tudlak megölelni este lefekvés előtt és hogy miért nem keltesz apró csókokkal reggel!- szinte ordít mégis aranyosnak találom. Kezei fejem mellet akadályozzák meg hogy el tudjak menni.
-Zayn ez túl bonyolult. Nem akarom hogy bajod e...
-Jade már van! Nem érted hogy semmi vagyok nélküled?!- üt a falba mire össze rezzenek- Ne is próbáld beadni hogy szeretet Ericet mert megtaláltam a képet amit az előtti nap rajzoltál hogy szakítottál velem. Kérlek ha nem szeretnél nem így rajzolnál rólam. És mivel azt mondtad két napja csalsz eléggé össze ütközik a kettő nem gondolod?- villant rám egy gonosz félmosolyt mire én hátra lendítem a fejem és ezt jó párszor megismétlem. Kell a fájdalom hogy tudjam ez nem álom. Hogy lehetek ennyire béna?! Erre mondta Ben hogy mindig elárulom mit érzek magam körül! A sunyi dög!
-Nem engedhetem meg hogy bajod essen- rázom meg a fejem és próbálnék kibújni de nem enged, szorosan tart.- És attól hogy nem csallak meg még szakíthatok. Már nem szeretlek Zayn- mondom lágyan miközben száját nézem. Érdekes hogy ezt mondom miközben arra gondolok hogy milyen jó lenne megcsókolni.
-Szóval már nem szeretsz?- kérdezi keserűen felnevetve- Akkor csókolj még és utána mond ezt a szemembe- nevet tovább mire még inkább próbálok kibújni.
-Nem- jelentem ki rögtön és próbálom őt ellökni magamtól de nem megy, túl erős most még hozzám képest is.
-Ha nem szeretsz akkor ez neked semmit sem jelentene nem igaz?- szája súrolja enyémet főleg mikor beszél. Az őrületbe kerget. Tudom hogy fordított pszichológiát alkalmaz de egyszerűen rátesz egy lapáttal hogy ajkai újra súrolják enyémet és menthetetlenül kapok utánuk. Vadul tépem ajkait ahogy ő is az enyémet. Keze csípőmet szorítja a falhoz ahogy az egész teste. Nyelve selymesen simogat és meggyőződésem megint csak hogyha nem tartana össze esnék. Csókja egyre szenvedélyesebb lesz és érzem azt hogy hiányzok neki. Hogy akar. Olyan dolgokat érzek amiket egy csók miatt nem szabadna, vágyakat, szeretet, féltést, haragot, akaratot a mennyeket! Karjaimat nyaka köré fonom és hajába túrok. Nem akarom hogy vége legyen ennek. Örökké akarom magamnak. Nehezen válik el tőlem majd ad még egy apró puszit számra és homlokát enyémnek dönti. Szemei enyémeket vizsgálgatják.
-Na?- kérdezi kissé rekedtes hangon kapkodva a levegőt. Nagyot nyelek és elfordítom a fejem tőle. Ő is jól tudja hogy nem tudom kimondani azt hogy nem szeretem őt. A szemébe nem tudok hazudni.
-Szakítani akarok Zayn- mondom rekedtes hangon gombóccal a torkomban. Amint kimondom kezei elengedik a csípőmet és hátrább lép.
-Most komolyan Jade?! Szakítani akarsz?!- néz rám hitetlenkedő arccal- Mond már el nekem hogy szerinted miért jó az hogy ellöksz? Hogy tönkre baszod a semmi miatt a kapcsolatunkat?-kérdezi tőlem halkan.
-Mert én nekem végem van Zayn!- ordítok az előttem álló fiúra- Bekerülök a top háromba elrabolnak nem talállak meg megölnek akkor nekem csak a penge marad! Nem bírok enni! Mielőtt eljutok oda éhen halok! Mert hiába akarok enni vissza jön érted?! Én már nem azért ölök hogy előbb bejussak a top 3-ba hanem hogy Bennek megkönnyítsem a dolgát! Meg fogok halni így vagy úgy!- ordítok továbbra is rá majd lassan csúszom le a hideg falon- Csak menj és felejts el Zayn- mondom halkan a szavakat. Fejem térdemre hajtom és úgy kapkodom a levegőt. Semmi értelme ennek! Ben is tudja jól hogy egy keksszel nem fogok annyi tápanyagot bevinni mint kéne. Soha nem féltem a halától kissé máshogy tekintek rá mint mások. Nem hiszem hogy ez a vég lenne, az emberi elme túl sokoldalú és csodálatos hogy megszűnjön létezni csak mert a test felmondja a szolgálatot. Nem attól félek hogy meghalok attól hogy itt hagyom őket...őt..
-Szeretlek- ejti ki a szócskát amitől megörülök, legszívesebben sikítanék és táncolnék. Egyszerre taszít a mennybe és a pokolba, lábaim megremegnek, szemem könnyel telik meg hasamban a pillangók életre kelnek és már-már a nagy hajtásban öngyilkosok is lesznek. Hitetlenkedve nézek fel rá. Szemei barnán csillognak és magába szippantanak. Komolyan ezek után is?- Könyörgöm Jade ne sírd el magad ha azt mondom szeretlek- neveti el magát majd mellém ül.
-Koncerted van. Menj már ki- lököm fel mire elterül.
-Nélküled nem- kacsint rám és kirángat a színpadra. Ledermedten állok ott és nézem amint fog egy mikrofont..aztán sötétség ugyanis mindenki rám ugrik.
-Jade! Rohadj meg!- ugrik a nyakamba Ems mire fenékre huppanok.
-Kösz Ems én is szeretlek- nevetem el magam- Dave veled lesz egy kis beszélni valóm- nézek rá szúrósan mire feláll és elsétál fütyülgetve. Nevetve ölelem vissza a többieket.
-Hiányoztál- dörmögi a hajamba Ems.
-Koncert van nektek táncolni kéne- mosolygok rájuk mire észbe kapva állnak vissza a helyükre. A földön ülve nézek körül és Ben sunyi mosolyával találom szembe magam. Lassan állok fel és rögtön oda jön Louis.
-Soha! Ismétlem Soha ne legyél ilyen hülye!- szorít magához szorosan.
-Louis semmi nem történt, szakítani szeretnék vele még mindig- mondom elhúzódva tőle mire teljesen össze zavart arcot vág.
-Üsse meg valaki! Üsse meg valaki mert én nem tehetem meg!- kezd ordítozni a mikrofonjába majd lehajol egy vizes palackért. Lecsavarja a tetejét, iszik egy kortyot majd oda jön hozzám- Térj már észhez!- és ezzel rám burítja az egész vizes palack tartalmát szigorú arccal.
-Lou!- sikítom támadom nevét. Ezt nem hiszem el! Leöntött! A rajongok csak nevetnek és tapsolnak.
-Nincs Louis! Te teljesen hülye vagy!- kezd tovább ordítozni amit szerencsékre a mikrofonba tesz hogy még hangosabb legyen.
-Hát igazán kösz! Én is szeretlek tényleg!- tárom szét vizes karjaimat.
-Szép melltartó- kacsint rám Harry mire észbe kapva karjaimat össze fonom a testem körül. Fehér alapú trikó és víz nem jó párosítás jegyezzétek meg.
-Valaki magyarázza el neki hogy hülye!- ordítozik továbbra is Louis mire oda megyek hozzá és a mikrofont kikapcsolva földhöz vágom.
-Értsd már meg hogy megakarom védeni!- ordítok rá amit max a táncosok és az első sorban lévők hallhatnak.
-Aztán mitől édes szívem?! Három nap alatt megtalálod!- tárja szét a karjait.
-Louis, meg fogok halni- jelentem ki halkan- Így vagy úgy de meghalok alig két héten belül- rántom meg a vállam- Nem akarom hogy össze törjön- fordulok el tőle és készülök lesétálni mire megragadja a karom. és vissza ránt. De nem Louisal találom szembe magam hanem Zaynnal. Mikrofonnal a kezében csillogó szemekkel és énekelni kezd. Szívem egy ütemet kihagy mikor elkezdi énekelni a Moments számot. Zenei aláfestés nélkül. Egyedül. Nekem... mindenki előtt miközben kezemet szorítja és szemeibe néz....

Most kivételes kommentálj és ha nem olvastad el a fönti részt akkor hajrá!