22.Rész

-Nem gond- mondom magam elé bámulva.
-Tudom hogy az de ahogy gondolod. Elmegyünk hozzám, kipakolunk, felfegyverkezünk és mehetünk is- vázolja fel a tervet Ben egyszerűen míg balra tekeri a kormányt.
-Rendben. Még mindig meg van a Man in Black-es falad?- kérdezem sejtelmes hangomon mire felnevet.
-Apáddal lévő hobbitok után ez már semmi- neveti el magát mire belőlem is feltör egy kacaj. A gyűrű jéghideggé változik ám szívem mégis megmelegszik. Ben-nek van egy fala amit én Man in Blacknek hívok. A távirányítóján kell megnyomni a helyes szám kombinációt és a tejeskávé színű barátságos falat átváltja egy kész fegyver arzenál. Az út további részében egyikünk sem szeretne beszélni, mindegyikünk a saját gondolataiba merül. Ő valószínűleg a Three-be én pedig Zaynba. Vajon most mit hihet rólam? Egyszerű...azt mint Pezzről. És ha a Three-t túlélem? Lehet esélyünk újra kezdeni? Megbocsájt nekem valaha amiért hazudtam neki? Ez röhejes...még a gondolat is hogy ezek után akár szóba is állna velem. Anya mindig azt mondta hogy nem olyan lesz a Nagy Ő felismerése mint a mesékben. Rossz lesz és lehangoló. Akkor jövök rá mikor elveszteném és akkor kell majd küzdeni. De hogyan is küzdhetnék mikor el kell hogy taszítsam? Egyáltalán mennyire szeretem őt azon kívül hogy nagyon?! Ő lenne az akit nekem szántak fent? Talán a miénk lehetne egy sírig tartó kapcsolat? Valószínűleg ezt csak akkor tudom meg majd ha már meghaltam. Nélküle... A gondolat hogy csak úgy alszom el egy nap hogy ő ne öleljen át felér az összes fájdalommal egybe gyúrva amit eddig valaha éreztem. És még inkább fáj ha ez lehetséges hogy nem látom majd megöregedni csak a médián keresztül, hogy nem lesz ott mikor az utolsó levegőmet veszem. És ő? Vajon ő mire gondol most?! Rám? Ericre? Arra hogy "megcsaltam"? Hogy hogy tehettem? Miért "hazudtam"? Elhiszi? A szíve legeslegmélyén elhiszi hogy megtettem vele ezt? Voltam elég közömbös hogy elhiggye nekem semmit nem jelent Ő már számomra?
-Jade- szól lágy hangon Ben miközben az ajtómon támaszkodik- Gyere- mondja majd kezét nyújtja és kisegít a kocsiból. Hálásan fogadom el és lépek ki. Két utazó táskát marokra kapva állok meg Ben háta mögött miközben az ajtót nyitja ki. A zár kattan az ajtó kitárul és mi belépünk a modern, otthonos és letisztul lakásba. A természet színek dominálnak és még otthonosnak is nevezem persze amíg a kisebb-nagyobb rejtekhelyek elő nem kerülnek.
-Rég voltam itt- mondom mosolyogva miközben Ben után lépdelek. Egy emeletes a ház, ám elég nagy alap területen helyezkedik el. Ben nem gazdag de nem is szegény. Akkor van pénze ha kell. És annyi amennyi kell. Ha egy szakmába jó vagy akkor mindig jól keresel a mi szakmánkban sincs ez másképp.
-Tessék remélem megfelel- mosolyodik el miközben benyit egy vendégszobába. A falak mély barnán pompáznak míg ágyam feketében játszik. A bútorok követik a sötét szín árnyalatot és feketével dobják fel a szobát.
-Sötét de gyönyörű- mosolyodom el- Pont mint a lelkem- mosolygom továbbra is.
-Ha jobban depressziós leszel száműzlek a rózsaszín szobába- ölel magához.
-Az a húgodé. Nem piszkítom be- motyogom pólójába mire hajamon végig simít.
-Te is a húgom vagy, csak a munka társam is és az anyám egyben.- mélázik el mire hasára csapok ám tudom meg se kottyan neki.
-Na fegyverkezzünk fel Bátyó- mondom miközben cuccaimat ledobom a fekete huzatú ágyra.
-Hölgyem- hajol meg és kísér vissza a nappaliba. Kezébe veszi a távirányítót és meg nyom rajta ha jól látom periférikus látással akkor négy számjegyet és a fal szép lassan átváltozik egy szépséges kirakattá.
-Imádom- mondom csillogó szemekkel a szebbnél szebb fegyvereket nézve- Várjunk csak miért van neked rakéta vetőd?!- fordulok szembe vele mikor megpillantok egy új darabot.
-Hát soha nem lehet tudni! És nézz már rá! Sokkal menőbb az összhatás- mutat védelmezően a falra.
-És még engem mernek örök gyereknek hívni!- horkanok fel miközben a falhoz sétálok.
-Mert az is vagy- mondja Ben miközben már leemel a falról két kisebb pisztolyt. És maradok a jól bevált kedvenceimnél amik soha nem hagynak cserben. Tökéletesek mindenre és minden helyzetben.
- Kipróbálhatnál mást is a Desert Eagle-ökön kívül- röhögi el magát Ben.
-Ezek örök kedvencek maradnak- mondom miközben még egy kisebb MP5-öst is a gatyámba szúrok cipőmbe pedig elrejtek egy tőrt a másikba pedig plusz tárakat és még két tárat a melltartóimba.
-Nekem is el kellene kezdeni melltartót hordani- jelenti ki Ben mire hozzá vágom a kezembe akadó párnát- Eszünk aztán mehetünk ha az órám nem csal akkor már próbájuk lesz szóval nem hiszem hogy találkoznál velük- hadarja míg ő is elrejt pár tárat és fegyvert.
-Nem vagyok éhes, és a többiektől is el kell szakadnom. Ne merd Louist felhívni ha bajom esne- adom az ultimátumot.
-Lefogadom hogy max reggeliztél és azóta semmi nem ettél. Most meg már mindjárt dél!- hördül fel.
-Akkor sem vagyok éhes, jól laktam reggel- hazudok legjobb barátomnak és inkább megfordulok hogy legalább ne a szemébe tegyem. Gyűrűm hirtelen kezd égetni és szinte érzem szüleim leszidását. De fogynom kell! Lehet hogy már nem azért hogy Zaynnak tetszek de mégis...le kell fogyjak.
-Jó- adja be a derekát majd nézem amint össze dob magának egy rántott. Amint az illatok elérnek hozzám szinte rögtön rosszul leszek.
-Bocs- mondom majd gyorsan a fürdőbe rohanok. Szinte alig térdelek le a WC elé már ki is jön a gyomrom tartalma, és a tartalma leginkább a semmiből áll. Megborzongva öblítem ki a számat.
-Jade!- kopogtat Ben az ajtón- Jól vagy?! Hánytál?!- kérdezi szinte már dörömbölve az ajtón.
-Jól vagyok! Egyél és menjünk, mindjárt megyek- mondom miközben tükörképemet figyelem. Beesett szemek sápadt bőr. Nem saját magam vagyok. Amint kilépek a fürdőszoba ajtaján Ben nekem támad.
-Terhes vagy?!- néz rám aggodalommal teli szemmel.
-Mi?! Jézusom Ben! Nem!- rökönyödök meg kérdése hallatán. Azt hiszi terhes vagyok?!- Mi a faszból gondoltad te ezt?!- kérdezem a még mindig ideges férfit előttem.
-Mikor voltatok együtt?! Együtt voltatok?! Mással tuti nem. SAM?!- kérdezget ami már inkább ordibálás mire megpofozom eléggé erősen.
-Most már jobb?!- kérdezem félénken mire megrázza igenlően a fejét- Egyszer voltam együtt Zaynnal. De lévén hogy khm...alig pár órája volt kétlem hogy terhes lennék. És Sam-et még az előtt megöltem- mondom fülig pirulva lehajtott fejjel.
-Te...- akad meg a szava. Igen ez egy olyan téma amiről nem beszélünk. Esetleg a nevet hogy kit kell megölnie ha megerőszakolnak. Ez olyan mintha Apuval beszélnék erről. Kínos. Felettébb kínos- Te úgy szakítottál vele hogy előtte....- néz rám értetlenül mire felmordulok és bólintok egy aprót- szóval akkor... akkor nem vagy terhes- nyugtázza le és lerogy egy székbe.
-Nem vagyok- mondom halkan.
-Az jó...- mondja nagyot nyelve.
-Ja, ez jó- mondom én is még inkább feszélyezettebb hangulatba.
-Jól bánt veled nem volt durva?!- kérdezi rám emelvén félénk tekintetét.
-Úr isten Ben!- hördülök fel miközben a nappaliba vágtatok.
-Jade én csak féltelek és ha nem volt tisztelet tudó akkor...
-Akkor mi?! Mit csinálsz?! Megölöd?! Rég nem vagyok szűz de ezt akkor is láthattad mikor megengedtet Sam-nek hogy megerőszakoljon! Te engedted meg! Holott ettől akartál megvédeni olyan hű de nagyon, te nézted végig!- ordítok rá mire megkövülten néz rám.- Jó volt, megnyugodhatsz, nem vagyok terhes, ismét megnyugodhatsz- mondom most már halkan miközben a kanapéra rogyok és tenyereimbe temetem az arcomat.
-Figyelj én..
-Ne magyarázkodj jó? Ne nehezítsük meg. Elfogadtam, megbocsátottam de nem felejtem el. Hidd el minden bocsánat kérési lehetőséged a fejemben van szóval spórold meg magadnak hogy elkezded az egyiket kinyökögni. Könnyebb nekem könnyebb neked. Hagyjuk- mondom egy legyintéssel elintézve majd felállok- Menjünk inkább, bocsánat- mondom halkan majd az ajtó felé lépkedem és kilépek a friss már már kellemesen meleg időbe.
-Sajnálom- lép mellém és szinte már rögtön be is pattan a kocsimba. Sietősen ülök be mellé.
-Nem haragszom.- rázom meg a fejem miközben telefonomat elő veszem zsebemből- Magaddal kell megküzdened nem velem- mondom halkan mire gázt ad és a kocsi gurulni kezd. Felé. Telefonomat elő véve 17 nem fogadott hívással találom szembe magam. 1-1 hívás mindenkitől. Majdnem mindenkitől. Zayn száma nem szerepel köztük, helyette is többször hívott Dave, Liam, Louis és Ems. Sóhajtások közepette csúsztatom vissza a zsebembe. Az út további részében a lábammal dobolok idegességemben.
-Szerintem mégse az ikreket öljük meg előbb- veti fel hirtelen az ötletet Ben.
-Mi?! Ahhh....oké akkor kit akarsz?- kérdezem flegmán. Az utolsó pillanatban találja ki hogy ne őket öljük meg?! Remek! Jár a taps!
-Inkább kiket. Kezdjük azokkal akik hárman vannak, ők a legnehezebbek létszám miatt. Ha bejutottak akkor jók is- mondja miközben a kocsimmal irányt változtat ezért egy kisebb karambolt is majdnem létrehoz.
-Vigyázz a kocsimra!- hördülök rá- Amúgy oké menjünk értük- adom be a derekamat. Nekem tulajdon képen mindegy hogy kiket ölünk meg először. Úgyis meghal mindenki egyszer. Mi talán kicsit előbb.
-Mi óta lettél te kocsi örült?! Egyébként mióta tudsz te kocsit vezetni?- röhögi el magát.
-Mióta megkaptam ez a szépséget. És hát nem is tudom. Már a Three elkezdődött mikor elmentem Olaszhoz. Kemény fél napomba telt mire megtanultam- rántom meg a vállam mire egy kisebb fancsali mosoly lesz úrrá rajtam. Tudom hogy szinte "friss" seb de már nem faj csak néha. Akkor is egy fintorgásba taszított kis fájdalom és nem több, de most már értékelném ha 100%-os lenne a vállam annak ellenére hogy lelőttek.
-Mi a baja a válladnak?- néz rám fél szemel aggodalmasan.
-Még te kérdezed?- röhögőm el magam majd arcom felé fordítom. Teljes mértékben bátyó aggodalom ül az arcán- Jézusom... nem te voltál- mondom elképedve és szinte érzem ahogy lefehéredek. Egészen eddig biztos voltam benne hogy ő volt az a személy aki hátba akart lőni ott a tónál de még azt sem tudja mitől fáj- Ben most legyél őszinte mert kurva fontos! Nem te akartál hátba lőni?!- hangom talán kicsit magasabb minden téren. A kocsi satu fékez én pedig még időben támasztom ki a lábammal magamat.
-Valaki hátba lőtt?! És csak most mondod?!- fordul felém szinte ordítva.
-Még jó hogy csak most mondom mikor azt hittem te voltál!- válaszolok ugyan olyan stílusba. Mély levegőt vesz majd orrnyergét kezdi masszírozni kezével.
-Oké- mondja egy kis csönd után- Mesélj- mondja kezeit felém emelvén.
-Össze vesztem Zaynnal és elindu....
-Jól kezdődik- mosoly rám majd elkezd tapsolni.
-Fogd be!- mordulok rá- Összevesztünk én meg elindultam kocsikázni. Kilyukadtam egy tónál ahol az egyik part rész kavicsos a másik pedig sziklás volt. Felmásztam a sziklára nézelődtem aztán mögülem valaki más csengő hangja megszólalt. Én rögtön megfordultam de már lőtt, vállon talált de a lövés erejétől hátra léptem. Csak nem volt hova, lezuhantam, be a vízbe. Majdnem megfulladtam elvéreztem de haza értem aztán kiszedtem a golyót, elájultam, magán orvost kaptam. Azt hittem te voltál, ne vedd sértésnek tudom hogy eléggé gyökér kivitelezés volt a lelövésem. De más nem igen jutott az eszembe. Nem fogadhattak fel rám senkit mivel akkor Dave kiszivárogtatta hogy megöltem a keleti rész maffia vezérét- hadarom el gyorsan talán kicsit össze-vissza de a lényeg hogy tudja. Viszont én már nem tudom ki lőhetett le akkor...
-Azt hiszed hátba lőnélek?!- hüledezik rám.
-Azt se hittem hogy megölted a szüleimet és két évig a képembe hazudsz aztán felnevelsz szánalomból és azt se hogy majd hagyod sőt te hozod össze azt hogy megerőszakoljanak és azt sem hogy majd megkínzol és szeretteimet fenyegeted. Szerinted ki a jó büdös faszomra kellett volna gondolnom?!- ordítok ismét vissza.
-Mit tudom én?! De ne rám! Szemből lőnélek le!- ordít tovább mire elröhögőm magam.
-Oké akkor most gondoljuk vissza min veszekszünk és hogy ez nem normális- röhögök továbbra is- De mindenesetre megtisztelő hogy nem hátba lőnél hanem szembe- veregetem meg a vállát mire ő is elneveti magát.
-Ötleted sincs ki volt az akit meg kell hogy kínozzak?- néz rám mosolyogva mire megrázom a fejem ezzel nemleges választ adva.
-Nem volt más ellenségem akkor- vonom meg a vállamat ami legnagyobb csodálkozásomra nem fáj. Egyszer fáj egy mozdulat utána nem aztán megint. Imádom mikor vállon lőnek, tényleg!
-Jó poén hogy csak egy ellenséged van. Zayn barátnője? Vagyis ex barátnője vagy nem tudom kije...- kezd el dadogni.
-Kétlem. Azt sem tudja mi az a ravasz- hördülök fel.
-Miért te tudod?- néz rám nagy szemekkel mire vállába ütök egyet.
-Lépj a gázra és öljünk. Folyton feltartod a munkát- kezdek nyávogni mire fejét a kormánynak kezdi ütögetni.
-Nem bírom!- ennyit hajtogat miközben a kocsival vereti agyon magát.
-Ha miattad véres lesz a kocsim megöllek!- jelentem ki ridegen.
-Hogy bírtam én régen együtt dolgozni veled?- kérdezi elfulló hangon miközben rám néz.
-Óhh én is szeretlek, igazán- mondom mosolyogva majd a kulcsot elfordítom és lábamat átküzdve a gázra lépek. Tehetetlenül kezdi el vezetni a kocsit és végre elindulunk.
-Tudom hol a gáz- veti oda dünnyögve.
-És én hogy bírtam veled együtt dolgozni?- röhögőm el magam miközben előveszem a fegyvereket és szép sorjába megtöltöm őket és ellenőrzök mindent rajtuk. Nem kell baki.
-Milyen kis alapos- mondja egy féloldalas mosoly kíséretében, szemében látom felcsillan a büszkeséget.
-Volt kitől megtanulnom- mosolyodom el halványan majd vissza csempészem a fegyvereket a helyükre...

Zayn Malik szemszög:
-Hát szar lett ez a rántotta Harry- húzza fintorra a száját Niall mire felröhögök.
-Bocs haver de igaza van- mondom én is eltolva magam elől a tányért.
-Óh Mr.Casanova míg ti fent dugtatok addig én ezzel szenvedtem ám!- csapja le a villáját az asztalra.
-Ennyire hangosak nem voltunk- mondom mosolyogva.
-Óhh dehogynem. Itt lent hallottuk a nyögéseiteket- mondja Liam mire az asztal alatt belerúgok egyet.
-Kussoljatok- mondom felnevetve. Imádom őt. Egyszerűen csak nem tudok elhinni hogy ilyen nő létezik mint ő. És hogy létezik az is hogy valaki ennyire ki egészítsen.
-Nem! Te teljesen megörültél?! Hogy gondoltad ezt?!- halljuk meg tompán Dave hangját. Ez az a pillanat mikor idegesen állok fel és indulok meg a lépcső fele. Hallom ahogy a többiek is követnek.
-Takarodj már ki innen Dave!- hallom meg Jade ordítását mire teljesen megfeszülök és szinte berobbanunk a szobába. Dave és Jade egymással szembe állnak mindegyik ideges ábrázattal talán Jade-é mintha szomorú is lenne de mégis boldog? Lehet hogy pihenem kéne most már.
-Mi történt?- kérdezi meg elsőnek Liam míg én körbe nézek a szobában és már semmit jele nincs annak hogy mi itt az imént még csináltunk valamit.
-Kérdezzétek Jade-t!- mondja Dave kissé dühösen mire Jade szemei fakón meg csillannak.
-Én...én- kezd el dadogni mire értetlenül lépek hozzá közelebb de ő rögtön hátrál. Mit csinál?!
-Dave?- kérdezi Harry értetlenül és most már én is tudni akarom mi folyik itt!
-Erről Jade-nek kell beszámolnia, nem nekem. Ne haragudj- mondja lehajtott fejjel halkan Jade-nek. Mit tett? Mi történt vele? Miről kell beszámolnia?
-Jade- szólítom meg értetlenül beszédre ösztönözvén de semmit nem szól.
-Sajnálom- mondja lehajtott fejjel elbicsakló hangon, gombóc nő a torkomba és elkap egy furcsa érzés.
-Mit?- kérdezem félénken miközben lehajtott arcát fürkészem.
-Kicsivel több mint két napja.... együtt vagyok Eric-el- meredten bámulok rá. Szinte fel se fogom mit mond. Ez nem lehet!- Szakítani szeretnék Zayn- mintha a világ kezdene forogni velem. Rosszul hallok?! Azt mondja megcsal?! Szakítani?!
-Jade- mondom elképedve újra nevét- Mond hogy ez csak egy szar poén- kutatom kétségbe esetten arcát hátha letudok olvasni róla valamit. Fájdalom. Neki miért fáj?! Ő csal meg! Ő dob el magától és neki fájna?!
-Én....Én tényleg nagyon sajnálom...én csak..- kezd dadogni hirtelen süti le tekintetét. Lábain látom ahogy megremeg. Ezt nem akarom elhinni ez kurvára nem lehet!
-Az előbb még ott dugunk most meg szakítasz és elmondod hogy megcsaltál?! Ugyanolyan vagy mint Pezz! Takarodj a házamból! Ki vagy rúgva!- szavaim halkak mégis alig bírom magam vissza fogni. Hogy teheti ezt?! Gyorsan fordulok meg és sietek ki szobájából. Leszarom ha durva voltam. Harryt kis híján fellököm de pont ez érdekel most. Megcsalt! Pont ő?! Erősen csapom be magam után szobám ajtaját és zárom magamra. Hogy tehette ezt? Azt mondta szeret! Őszintének tűnt. Nem tűnt...az is volt. Akkor mi történt?! Íróasztalomhoz sétálok és kezembe veszem legutóbbi rajzomat.

Miért csinálta ezt? Miért mondta akkor hogy szeret?! idegesen tépem ketté kezemben tartott megalkotott képét. Hátam a falnak vetem fejem hátra döntöm és úgy csúszok le. Az erdőben nézett vissza rám. Így nézett vissza rám hogy követem-e. De hát tegnap mondta. Szeret. Igaznak tűnt. De akkor már együtt volt Eric-el?! Miért mondta akkor?! Minek?!
-Jade!- hallom meg tompán átszűrődni Lou hangját. Ha ez áthallatszik akkor most üvöltözik. Miért kiabálja a nevét? Idegességemben felugrom de nem teszek semmit. Nézem a falat mintha átláthatnék rajta. Apró sikítás és víz csobogás. Halk motyogás.
-Jade nyugodj meg!- hallom ismét ordítozni Louist. Mi történt vele? Aggódóm érte. Akkor is ha megcsalt és szakított. Szeretem és ezt nem tudom elnyomni. A víz csobogása eláll és én semmit nem értek. Mi a faszom történt alig másfél nap alatt?! Mért jött össze Ericel már két napja? Miért nem szólt rögtön?! Túl sok kérdés semmi válasz... Miért teszi ezt velem minden nő akit valamire tartok is és szeretem?! Kezembe akad egy pohár amit rögtön a falhoz vágok. Kifordulok önmagamból! Megfordulva homlokomat a falnak támasztom majd újra beleütök. Érzem ahogy kezdek egy kicsit lenyugodni mégis tombol bennem minden. Ajtó csapódás majd halk hangok.
-Tönkre teszed magad a semmiért! Alig hazudtad neki de már most kész roncs vagy!- hallom meg Ben hangját. Ben?! Mit keres itt Ben?! Ki hazudik miben? Ki kész roncs itt rajtam kívül könyörgöm?! Mi a faszom folyik itt ebben a házban?! Újabb ajtó csapódás. Telefonomat, cigimet és öngyújtómat fogva mászok ki a tetőre. Keservesen választom ki névjegyzékeim közül apámét.
-Szia- mondom halkan amint felveszi.
-Zayn!- kiállt a telefonba örömtől átitatott hangon.
-Zaynee?!- hallom meg háttérben a többiek hangját amitől kicsit elmosolyodom.
-Apa ha nem lenne baj most csak veled szeretnék beszélni- mondom halkan miközben törökülésbe helyezkedem a földön.
-Trisha, később- hallom meg hangját majd amint elindul és egy ajtó csukódást- mondhatod- biztat rögtön.
-Gondolom már tudjátok hogy Perri-vel szakítottam- mondom fintorogva.
-Igen láttuk. Nem akartunk zavarni gondoltuk hogy majd hívsz. Azt is láttuk hogy Jade nevű lány a barátnőd- mondja rögtön.
-Hát...igen. Pezz 3x meg csalt de együtt maradtunk aztán jött Jade aki a koreográfusunk lett és hát...tesztelni akartam...aztán ezek már más irányba mentek és össze jöttünk. Nem csaltam meg Perriet! Egyszer sem! Még csókolózni se csókolóztunk amíg együtt voltam Pezz-el. Szakítottam vele végül. Jade-el össze jöttem. De apu ő neki nagyon bonyolult élete van ééés...
-Alvilág?- kérdezi halkan és keményen.
-Honnan?!- kérdezem elfeküdve a tetőn.
-Zayn azt is tudtam mikor itthon bevettek. Nem szólók bele az életedbe soha. És látod?! Sikeresen felneveted magad- neveti el magát- Szóval a lány is alvilági tag?- kérdezi az én mindent tudó apám.
-Ne hidd hogy elfelejtem ezt csak most más fontosabb- fenyegetem meg- 15 éves korában megölték a szüleit. A legjobb bará...
-Értem szóval az a Jade Wyne. Hát fiam jó nőt fogsz ki magadnak mindig...- nevet a telefonba.
-Ahh baszki már! Mi a szaromról nem tudsz?!- hördülök a telefonba idegesen.
-Vigyázz hogy beszélsz, mégis csak az apád vagyok!- mordul ő is a telefonba.
-Bocsánat- mondom orrnyergem masszírozása közben- Elindult a Three. Tudod nagyon aranyos lány. Szeretem őt. Tényleg. Ez nem olyan mint Pezznél volt...ez ...ez valami más érted? Tegnap kimondta azt nagy nehezen hogy szeret. És én is. Nem tudom honnan csak tudtam hogy komolyan gondolja hogy őszinte. Még le is sokkoltam mikor mondta annyira meglepődtem pedig együtt voltunk már! Azt hitte én nem mivel megszólalni se tudtam tehát kétségbe is esett. Erre most bejelentette az előbb talán tíz perce hogy két napja megcsal egy gyökérrel...én...én nem tudom most mit kéne tennem- mondom halkan- Annyi mindenen mentünk át ilyen kevés idő alatt is. Azt hittem meg csal Eric-el. Ő az akivel mint kiderül tényleg megcsal, és akkor áthívtam magamhoz Pezz-t és kiszívta a nyakam ezt Jade látta és szakított. Össze tört. Láttam! Küzdöttem érte. Neki írtam a Does He Know-t. Volt hogy elsírtam magam mert már kétszer halt meg majdnem és én úgy tudtam halott. Ha elmegy egy-egy munkára akkor gyomor görcsbe várom itthon. Vártam.... Miattam lépett ki a maffiából és én el mondtam neki hogy majdnem belőlem is ez lett. Apa reggel még khm.... még hát érted... Aztán lementem enni a srácokkal és mire vissza megyek mert az egyik táncos Hacker-el üvöltözik közli hogy megcsal és nem szeret!- fakadok ki és kezdek hadarni Apámnak a telefonba.
-Húúú... adj egy kis időt hogy értelmezzem- mondja én pedig végtelennek tűnő másodpercekig várok- Szóval, tegnap kimondtátok hogy szeretitek egymást. Sírtál mikor azt hitted meghalt és félted ha melózik. Azért mert te bosszúból kiszívattad a nyakad szakított de küzdöttél és össze jöttetek, újra. Ma reggel még szeretkeztetek aztán ettél és közölte hogy megcsal? És közben a Three is megy?- foglalja össze eléggé tömören.
-Igen- mondom keservesen.
-Értem....Szerelmes vagy- mondja az én apám fellelkesülten.
-Megcsal. Mást szeret. Semmit nem jelent érted? Ezen hogy kéne túltennem magam? Hogy két nő is megcsal?!- emelem fel a hangom és érzem ahogy elönt a harag.
-Ha szereted elengeded. Énekes vagy. Használd fel ezt fájdalom csillapításnak. Sehogy sem kell túltenned magad rajta. Próbálj választ találni. Szerintem szeret téged Zayn- mondja kedves hangon.
-Mi az hogy szeret?- nevetem el magam a telefonba- megcsal érted?! Vagyis már nem. Már szakított- helyesbítem ki magamat.
-És te is elhiszed hogy megcsal?- kérdezi apám a kérdést amire nem tudom választ.
-Nem akarom elhinni. De ő mondta. Miért mondaná ezt ha nem így lenne?!
-Én tudjam fiam?! A nők bonyolultak de van hogy csak mi nem látjuk azt ami az orrunk előtt van. Anyádat se értem néha- nevet a telefonba.
-Leteszem, majd még beszélünk. Köszönöm sziasztok és puszilok mindenkit- mondom egy bárgyú mosollyal az arcomon.
-Kitartás fiam! Szeretünk- mondja majd kinyomja. Elemelem fülemtől a készüléket majd előveszek egy szál cigit és meggyújtom. Nehézkesen felállok, tekintetem a távolba mered.
-Jade! Jade! Hallod ne csináld! Mi a fasz van?! Jade!- hallok meg ordítozni valakit mire megfordulok és a peremhez sétálok. Ems fut egy kocsi felé. Sötétített ablakok, matt fekete kocsi, Range Rover...Jade. A nap besüt az ablakon így megpillanthatom az anyós ülésen ülő lányt. Egyenesen a szemembe néz míg én az övébe. Kisírt szemei még inkább össze zavarnak. Elveszek még így is bennük látom amint valamit tátog, a kocsi megindul. Addig kémlelem míg el nem tűnik. Így tűnik el Jade az életemből?! Ennyi lenne? Röhejes... Cigimet a földre dobom majd rátaposok és vissza mászok a szobámba.
-Mi a faszom van Jade-el? Miért ment el?!- hallok meg egy női hangot üvöltözni. Gondolom Ems...Össze szedvén magamat lebaktatok a nappalinkba.
-Mert megcsalt és kirúgtam- mondom flegma stílusba mire az ordítozó lány elhallgat és meredten bámul rám.
-Jade-ről beszélsz?- néz rám értetlenül.
-Igen róla- rántom meg a vállam.
-Jade tuti nem...ő nem ilyen!- akad ki most már ő is.
-Kurvára mindenki tudja hogy nem ilyen! Mégis közölte velem hogy két napja csal!- ordítom el magam mire olyan csend lesz hogy még egy legyet is meghallanánk.
-Haver ez nem az ő hibája- teszi vállamra a kezét Louis- És azt is tudom hogy nem csalt meg. Beszélgessünk...gyere- mondja majd karomnál fogva vissza rángat az emeletre be a szobámba.
-Mi akarsz?- kérdezem tőle szintén flegma stílusomban.
-Állj le. Nevelünk bunkóz... Te is jól tudod hogy szeret! Nem csalna meg! Én sem értem ezt a faszaságot mi van de miután kiviharoztál a szobából kiküldött minket. Rá alig két percre vissza mentem és levegőt se kapott úgy zokogott. Szerintem azt se fogta fel hogy ott vagyok. Még a jéghideg zuhanytól sem nyugodott meg csak akkor mikor megpofoztam- kezd gyors hadarásba.
-Mit csináltál?!- ordítok rá mikor eljutnak agyamhoz az infok.
-Majdnem megfulladt úgy sírt! Mi a faszt csinálhattam volna?!- ordít vissza rám- Ahh... Bocs...-mondja fejét fogva majd lehuppan az ágyamra- Ben tudja mi van itt és nem támogatja Jade-et ez tuti. De nem mondta el mert Jade közölte hogyha megtenné nem költözik oda..Erre Ben azzal jött hogy ő felelős azért hogy életbe maradjon de mi hogy éljen is ne csak létezzen és hogy Csak a ruháit viszi el és hogy mindig mindent elárul valamilyen formában az érzelmeiről......Semmit nem értek Zayn hogy mi a fasz van. De ő már most tönkre ment érted? Féltem...tudom hogy szerelmes vagy belé de nekem is sokat jelent. Ne érts félre! Úgy tekintek rá mint rátok..meg fog halni ha szét van csúszva...Emlékszel mikor Ericel el ment valami hülye küldetésre és te nem ölelted meg?- röhögi el magát.
-Igen- mondom szinte oda se figyelve. Ben célozgat de csak kereteken belül Jade miatt. Nem támogatja amit csinál...de mit csinál?!
-Majdnem megölték csak mert nem ölelted meg... szerinted most? Szakítottatok... konkrétan saját magát fogja tarkón lőni menekülés közben- mondja Lou mire halvány mosoly fut át az arcomon.
-Srácok próba- kopogtat be Dave mire mindketten felpattanunk és lesietünk.
-Próbálj meg nem mindenkit leordítani- vereget hátba Lou majd előre siet. Hanyagul szállok fel a buszra és ülök be egy kettes üléshez. Lábamat felrakom a másik székre, hátamat az üvegnek támasztom és a fülest berakva kapcsolok be zenét. Nem tudok mit tenni hogy még azokat a zenéket is szeretem amiket ő...minden rá emlékeztet...Csukott szemmel és zene hallgatással töltöm az utat. Az utat most először nélküle. Fintorogva lépek le a buszról mikor megérkezünk. Egyáltalán nincs kedvem a rajongókhoz és a riporterekhez sem. Közép tájt maradok és most senkinek sem vagyok hajlandó autogramot adni vagy közös fénykép erejéig mosolyogni. Nem vagyok ehhez most elég erős.
-Haver minek oké?- lép mellé Harry.
-Ja csak siessünk már- mondom elfordulva tőle is.
-Zayn mi történt?- kezd ordítozni egy riporter mire hátat fordítok neki- Perrie? Talán megint megcsalta magát?! Az új barátnője hol van? A koreográfus? Csak nem ő is lelépett?- röhögi el magát mire lassan fordulok meg és nézek eléggé szúrós pillantással a riporterre. Ez most komoly?! Ezt most tényleg kimondta?! Lehet hallucinálok?!
-Nem szégyelli a mocskos pofáját ember?!- Lép elé Niall.
-Ezek szerint beletrafáltam- fordul hátra a férfi a kamerát tartó kollégájához- Úgy tűnik a híres Zayn Malik barátnői egytől egyig cafkák? Nem erősítették meg a hírt miszerint Jade Wyne is megcsalta volna a one dire.....- Eddig tudja mondani ugyanis oda érve jobb öklömmel sújtok rá. Rögtön össze esik vérző orral.
-Egyik volt barátnőmet se merje cafkának hívni!- ordítok a képébe miközben lent fetreng a földön.
-Óóóóh baszdmeg, baszdmeg, baszdmeg, baszdmeg - hallom meg Liam hangját miközben berángat az épületbe.
-Normális vagy?!- ordít rám Paul- Ezt hogy a faszomba fogom elsikálni?! Jézusom! Takarodjatok próbálni amíg megpróbálom lebeszélni egy pénzösszeggel a feljelentésről- kezd hadarni vörösödő fejjel.
-Még fizetni akarsz neki?!- lököm meg a vállánál- Le cafkázta őket! Megérdemelte. Jelentsen fel! Leszarom érted?!- ordítok az arcába.
-Zayn nyugodj meg- húz hátra menedzserünktől Niall.
-Hagyjatok már békén!- rázom le magamról majd öltözőmbe rohanok és hangosan csapom magamra az ajtót. Kikészültem. Nem bírom már ezt az egészet. Ő volt az egyetlen aki letudott nyugtatni. Az egyetlen akiért bármit megadtam volna. Az egyetlen akivel tényleg komolyan gondoltam mindent és elhagyott...szakított...és már azt sem tudom miért...talán megcsalt de már ebben sem vagyok biztos. Akarom őt, Akarom a csókját az ölelését. Belélegezni az illatát mindent amit együtt csináltunk. A csillagokat nézni és a tetőn cigizni.
-Próba- kopogtat be hozzám valaki mire kirontok öltözőmből és kimegyek a színpadra. Üres... Üres a színpad nélküle és én is az vagyok.
-Haver össze kell magad szedned- guggol le mellém Liam mivel hátul felültem az egyik díszletre és nem vagyok hajlandó elmozdulni.
-Nem megy...szeretem őt érted?! És kicseszettül szar hogy nincs itt.. hogy eldobott magától és hogy nem kellek neki- rázom meg a fejem.
-Mindenki tudja hogy nem csalna meg. Miért hiszed el te még is ezt?- jön már oda hozzám Louis is.
-Mert nincs másik értelmes magyarázat azért. Ti minek mondanátok azt annak akiket elvileg szerettek hogy bocs de két napja viszonyom van?!- nézek rájuk kétségbe esett szemekkel.
-Nem tudom de majd kiderül- paskolja meg lábamat Louis majd vissza mennek énekelni. Hátulról éneklem hozzá a szólóimat de semmi mást nem vagyok hajlandó tenni. A közös részeket sem éneklem fel csak a telefonomban nézegetem a képeket. Róla...
-Srácok mindenki az öltözőbe. Engedjük a lányokat!- kiálltja el Paul majd kettőt tapsol és mi elvonulunk. Vissza térek az öltözöm nyugodt világába.
-A székbe gyorsan! Megcsinálom a hajad- mondja a lány aki betört az ajtón.
-Nem- rázom meg a fejem magam elé meredve.
-Ne kezdjétek azt mint múltkor! Ülj a székbe- kezd ordítozni a lány mire felnevetek.
-Szerinted viccelek mikor az mondom hogy takarodj és üvöltözz a főnököddel?- mosolygok a lányra- Nem. Fogod. Most. Megcsinálni. A. Hajam. Csá!- mondom neki a végén intve mire csattogva kivonul az öltözőmből. Nagy levegőt veszek és átsétálok Louishoz.
-Utállak- mondja a lánynak aki a haját csinálja.
-Én is ha ez megnyugtat- veti oda flegmán.
-Zayn! Vissza kell kapnunk Jade-et! Ez a nő egy szörnyeteg- ordít fel Lou mikor újra meghúzza a haját. Elmosolyodom de nem túl őszintén ezért tovább megyek megint egy öltözővel.
-Mennyire vagy szarul?- kérdezi Niall. Ezt szeretem benne. Nem azzal jön hogy ugye jól vagy? És hogy nem kell szomorkodni. Tudja mi zajlik ilyenkor az emberben és nem az idegeire megy hanem inkább segít.
-Kegyetlen szarul Niall... Nem tudom mihez kezdjek nélküle...I'm a half heart without she....-mosolyodom el mire fancsali képpel rám néz.
-Nem akarlak tömeg dolgokkal áltatni de mindenki tudja hogy soha nem csalt volna meg- rántja meg a vállát- És senki nem tudja hogy mi történt. Kész rejtély a lány- neveti el magát.
-Kösz- nevetem el magam én is.
-Öt perc és kezdés!- kiálltja el magát Paul. Nagyon sóhajtok majd kilépek Niall öltözőjéből és a színpad felé veszem az irányt.
-Ügyesek legyetek és mosolyogj Zayn- mondja fancsali arccal Paul.
-Kösz, annyira szeretem az együttérzésed- megvillantom felé életem legnagyobb "kapd be a faszom" mosolyát.
-Legyél már elnézőbb. Belőlünk élsz meg- röhögi el magát Harry.
-Én nem! Én okozom a sikereteket ne...- kezd el ordítozni mire Harry mindegyikünket el kezd kilökődni a színpadra- Még két perc van!- ordít utánunk.
-Óhh a rajongok várnak drágám- legyint hátra Lou és ezzel a mondatával együtt kiesünk a színpadra...szó szerint.
-Kösz Harry- morgom oda neki, ám a mikrofonom gondoskodik róla hogy mindenki más is hallja.
-Zaynee kicsit morcos ma- állapítja meg Harry mire a közönség sikítozni kezd. Felállok majd besétálok és felülök ugyan arra a kis kiálló valamire mint próbán. Belátom az egész stadiont. Nem értem miért jönnek el. Csak öt srác vagyunk akik esnek kelnek a színpadon. De ők szeretnek.
-Lenne egy kérdésem- szakítom félbe Harryt mire érdekes kapja rám tekintetét.
-Miért jöttök el ide?- kérdezem- Twitteren írjátok meg, Paul vetíttesd ki nagyba!- mondom hangosabban a mikrofonba. Megjelenik felettem a twitter és jó pár iromány.
-Egyszerűen szeretünk, jó látni titeket, nagyobb élmény mint a you tube, tudjátok hogy szeretünk, mert ránk számíthattok, a vizes póló versenyek miatt, Csak és törődjetek bele!, hogy veletek énekeljünk- ehhez hasonló válaszok jönnek. mosolyogva figyelem őket.
-Köszönjük szépen- mosolyodik el Liam majd vissza térnek a hülyéskedésekhez majd elkezdünk énekelni. Most már eléneklek mindent amit kell ám semmi erőfeszítést és élvezetet nem láthatnak rajtam. Ülök és éneklek. Ennyi telik tőlem, örülök hogy legalább szöveget nem rontok!
-Akkor most jöjjön az I Want!- ordítja el magát Niall mire fejem lehajtom és hallgatni kezdem Harry-t. Betartja az ígéretét...Nem énekli máshogy..nem mert nincs itt Jade. A tömeg egyszerre mordul fel mire Harry megrántja a vállát és tovább énekel. Mindenkit megvisel hogy nincs itt. Még a rajongóinkat is rajtunk keresztül.
-Zayn told le a segged!- ordít fel nekem Louis.
-Nem!- vágom rá rögtön és tovább bámulom a semmit.
-Harry! Vizes palackot!- ordítja el magát katonásan újra Lou mire értetlenül nézek le rá. Harry oda dob neki egy kis vizes palackot majd felém hajítja. Nem esik nehezemre egy bérgyilkos barátnő után elhajolni előle.
-Meg akarsz ölni ember?!- akadok ki mikor a palack nekiütődik a díszletnek. Egy legyintéssel lemondóan ott hagy és tovább ücsörgök ott a koncert többi részén. Ez az első hogy azt várom legyen már vége. Azon gondolkozom felhívom anyámat bár az már a rajongóinkkal szemben lenne pofátlanság.
-Jól van szavazzatok melyik dal legyen a ráadás dal! Twitteren nézzük!- kezd ordítozni Niall mire továbbra is meredten bámulom a semmibe lógó lábaimat. Vajon most mit csinál? Ől? Vagy őt ölik éppen? Nem! Ben vigyáz rá. Tekintetem újra az arénára emelem. Telt ház. Mint mindig. Olyan sokan álmodnak erről én mégis itt szomorkodom egyetlen ember miatt. De ő nem akárki!
-Does He Know- mondja halkan Louis miközben feltekint rám.
-Ne- tátogóm neki és rögtön lemászok hozzájuk- Lou én ezt nem éneklem el- mondom teljesen komolyan.
-Haver, próbáld meg...-jön mögém Liam. Esélyem sincs nemet mondani a zene rögtön elkezdődik a közönség rögtön őrjöngeni kezd és Liam már énekel is. Énekeljem el ezt a dalt? Ez valami szar vicc?! Gyomor görcsösen várom a refrént...A mikrofont kicsit feldobom majd el is kapom. Kezeim közé szorítom majd énekelni kezdek.
-Does he know you could move it like that? Whah-oh- éneklem ki az első sort és már érzem a gombócot a torkomban- Does he know you're out and i want you so bad? woah-oh- a közönségnek háttal állok be ugyanis úgy érzem mindjárt elsírom magam. Férfi vagyok az isten bassza meg nem sírhatnék egy dal miatt amit egy lánynak írtam aki meg is csalt!- tonight, you're mine, baby- érzem ahogy hangom elcsuklik- does he know that you'll- hangom sírásba fullad, meg se próbálok énekelni. Hallom amint az egész aréna minden egyes sikítozó lány elhallgat és még levegőt se vesz- never go back?- ejtem ki a szavak már csak szimplán mintha olvasnék de vége még így is elcsuklik. Soha nem fogom őt vissza kapni... Mikrofont a számhoz emelem nagy levegőt veszek majd megszólalok.
-Sajnálom- mondom és szemem ezzel párhuzamosan meg is törlöm a kibuggyanó könnyek miatt. A mikrofont kicsúsztatom a kezemből, halkan koppan majd zsebre tett kézzel lassan lesétálok a színpadról. Nem megy. Énekelni sem tudok... nélküle senki vagyok!
-Zayn- jön felém lágy hangon Paul mire kikerülöm de ő elém állna ezért vállal kissé fellököm.
-Csak most az egyszer hagyj békén könyörgöm- mondom továbbra is elhaló hangon. Rögtön kivágok az arénából és sétálni kezdek valamerre. Elrohanok egy koncertemről. Gratulálok magamnak...Remélem a mai produkcióimmal lesz tele az internet minden egyes kis zuga holnapra. Betérek egy kis boltba és felvásárlok kellő mennyiségű alkoholt. Magát a folyékony pszichiátert. Fogok nehézkesen egy taxit és végre haza érek. A többiek még nem értek haza aminek kifejezetten örülök így nem kell elmagyarázni mire is kell a sok alkohol. Mintha nem tudnák... utálom a megjátszott hülyeséget az emberekben, a segg nyalást. Minek?! Minek mindez?! Szobám ajtaját gondosan csukom magamra majd hátamat a falnak vetve nyitom ki az első üveget és húzom meg. Érzem amint végig marja a torkomat és gyomromba ér, érzem ahogy rögtön oldódnak a kötelek körülöttem, ahogy enyhül a fájdalom és jön a felejtés. Öt perc alatt kivégzek egy egész üveg vodkát és már megy egy majdnem őszinte mosoly. Megfogom a piás üveg nyakát majd a szemben lévő falhoz vágom. Miért hazudik nekem mindenki?! Mindenki azzal jön hogy milliók csorgatják utánam a nyálukat de mégse kellek senkinek se! Mindenki eldob és megaláz! Mérgesen kezdem üríteni a következő üveget.. Saját magam is meg tudom állapítani. Összetörtem, szétcsúsztam, és a legmélyebb gödörbe kerültem nem csak padlóra...