18.Rész

 Kukuuucs! Remélem tetszeni fog. Láttam hogy szinte követelitek az új részt és be kell valljam jogosan. Szóval itt is van a következő rész:3 Jó olvasást szokás szerint izgulok hogy tetsszen nektek! 


Mit vegyek fel?! Dave felküldött hogy készüljek a "randimra" de nem tudom mit is kéne felvennem. Egy szórakozó helyre megyek. Ez is milyen röhejes már egy randi helyszínnek?! Jó, oké. Gondolkozzunk nyugodtan. Hangos zene, őrjöngő tömeg, tánc, pia. Rövid gatya! Gyorsan kezdek kutakodni a gatyák között mikor megtalálok egy igen rövid kis gatyát ám hosszítót derék résszel bíró darabot. Hümmögve nézem a pólókat mikor megtalálok egy csupa fekete csipke pólót. Rögtön keresek hozzá egy fekete melltartót is.

Sietősen kapom magamra a ruha darabokat. Kettőt fordulok a tükör előtt majd a fürdőbe sietek. Ajkaimra vörös rúzst kenek szememet pedig füstössé varázsolom. Rámosolygok tükör képemre majd hajamat kivasalom. felhúzom a fekete Vans cipőmet majd lefutok a fiúkhoz akik szintén harci díszben állnak.
-Hát ti?- kérdezem mikor végig nézek lezser de elegáns kinézetükön.
-Megyünk bulizni veled, régen voltunk. Dave meg ismeri a srácot szóval baj se lehet. De Jade, te így jössz? Csupa csipkés, átlátszik meg.. szóval uhm..- akad el Harry és a lábát kezdi nézni.
-Szóval jöttök velem randizni?! Igen így megyek- jelentem ki kicsit furcsállva a dolgot. A randi két emberről szól. Jobb esetben, de mit vár az ember az 1D-től?
-Menjünk Pet már vár- sürget minket Dave- Jade tuti hogy be jössz majd neki. Dögös vagy- jegyzi meg miközben kifele megy. Bókjától érzem hogy elvörösödöm.
-Én leszek az egyik aki vezet. Ki vállalkozik másiknak?- kérdezi Liam mire felrakom a kezemet de leint- Más?- kérdezi mire döbbenten nézek rá.
-Ilyen rosszul nem vezetek!- hüledezek rá mire értetlen tekintetével találkozom.
-Egyszerűen ez a te randid. Nyugodtan igyál meg bulizz, nem akarom hogy emiatt ne érezd jól magad- mosolyog rám.
-Engem nem zavar ha haza kell vinnem a részeg társaság felét- nevetem el magam és már be is szállok a kocsimba. Rögtön bevágódik mellém Dave, Lou és Harry.
-Menjünk randizni Pet-el!- kezd el hátul ordítani Harry miközben kikanyarodom.
-Pet jól néz ki? Hány éves? Munkája?- kérdezem sorba Davet aki elröhögi magát majd telefonálni kezd. Pár csöngés után kihangosítja és meghallom Zaynék hangját- Dave válaszolj már!- kezdem nyaggatni.
-Mire kell válaszolnod?- teszi fel a kérdést Niall a telefonból.
-Hogy Pet jól néz-e ki. Nem tudom én férfi vagyok nem mértem még végig. Hány éves? 31. Munkája? Alvilági hacker- válaszol kérdéseimre Dave.
-13 évvel idősebb nála- hallom meg halkan dörmögni Zaynt mire mosolyra húzódik a szám. Egy ideig nem szólók semmit a beszélgetésbe majd hirtelen tör rám a felismerés.
-Dave- szólítom meg őt remegő hangon. Kíváncsian rám kapja tekintetét- én még soha nem randiztam- mondom és hangom kissé megremeg. Nekem ez lesz életem első randija! És erre most jövök rá!
-Ez most komoly?- kérdezi hitetlenkedve mindenki. Szó szerint mindenki. A telefonból felismerem Zayn. Niall és Liam hangját míg mellőlem Harry Louis és Dave hangját.
-Szerinted viccelek?!- csattanok fel majd a kormányra csapok egyet- jó mindegy is. Itt vagyunk- mondom flegmán majd leparkolok. Gyorsan szállok ki majd csapom be a kocsi ajtót. Határozott léptekkel indulok meg a bejárat felé mikor valaki vissza ránt. Annyira meglepődők hogy szinte leblokkolok. Valaki a karjai közé zár de fogalmam sincs ki.
-Helló Pet vagyok, te pedig bizonyára Jade. Gyönyörűen festesz- mosolyog rám majd kicsit eltol magától. Láthatóan végig mérem a Zaynnal egy magas férfit. Szökés barna haja az égnek áll kicsit kócosan. Apró fekete karika ékeskedik szája jobb alsó részén. Fehér rövid ujjú pólót visel, még így is látszik hogy kidolgozott a teste. Fekete szűk farmer takarja lábait majd egy stílusos bakancs. Tipikus rossz fiús kinézet de meg kell hagyni hogy nagyon szexi.
-Örülök, te se festesz rosszul- nevetek rá kislányos zavaromba. Féloldalas mosolyra húzza a száját majd karját nyújtja felém én pedig belekarolok. Együtt lépünk be a szórakozó helyre és már fogalmam sincs hogy hol vannak a fiúk. Egy kis box felé húz majd leülünk oda, szorosan ül le hozzám ami kicsit zavaró de teljes mértékben elvonatkoztatom tőle magamat. Észrevétlenül kezdünk el beszélgetni minden féléről. Fel se tűnik hogy egy szórakozó hely kellős közepén vagyunk. Egy idő után miközben tovább beszélgetünk nézelődni kezdek. A táncoló tömegen megakad a szemem és azon belül is Zaynon és egy szőke lányon. Láthatóan élvezik egymás társaságát. Gyorsan kiszúrom még Harryt egy vörös hajú lánnyal, Liamet pedig egyedül de a többieket nem látom.
-Menjünk táncolni- villantom meg Petnek a legszebb mosolyom. Rögtön bólint majd maga után kezd húzni az izzadtan vonagló tömegbe. Szerencsémre Zaynek közelébe. Magamnak nem fogok hazudni! Féltékennyé szeretném tenni. Bosszant hogy máris talált nálam jobbat. Kezeimet Pet nyaka köré fonom, egyik lábammal lábai közé lépek és a zene ütemére rázni kezdem a csípőmet. Ki akarom zárni a külvilágot és csak Petre figyelni! Rá emelem tekintetem és elveszek kék szemeiben. Talán ő lehet az aki elfelejteti velem Zaynt. Ő elfogadná hogy bérgyilkos vagyok. Megértene. Gyorsan pördülök meg mikor a DJ még pörgősebb számra vált és most már háttal táncolok Petnek.

Forró leheletét érzem a nyakamon. Szememet csukva tartva táncolok tovább az őrjítő zenére. Hirtelen érzem meg kezeit csípőmön és fordít vissza maga felé. Ismét elveszek azokban a kék szemekben. Karjaimat nyaka köré fonom és tovább táncolok. Lassan közelit ajka felém de én nem mozdulok. Meredten nézem majd én is behunyom a szemem. Érzem ahogy szája súrolja az enyémet. Megteszem?! Megtegyem?!
-Kedves vendégek! Meglepetés vendégünk érkezett! A színpadon Zayn Malik!- hallom meg a DJ hangját mire szétrebbenünk Pettel. A tömeg kíváncsian nézi a kis szinpadon álló srácot. Őrjöngö sikítozásba kezdenek a lányok. Én csak meredten bámulom ők ott fent. Majdnem csókolóztam Pettel...majdnem!
-Nem hiszem hogy bármit is mondanom kell. Az új dal majd elmond mindent főleg azt amit most gondolok- mosolyodik el a közönségre majd felcsendülnek az első akkordok. Komolyan itt kell előadni az új számukat?! A randimon?! Várjunk csak. Ezt az a szám lesz amit Zayn írt. Elképedve hallgatom a dalt és érzem hogy belepirulok. Csak ő énekel, csak nekem. Az a titkos tetkóm most már a srácok számára sem titkos! Meredten állok a tánc tér közepén és csillogó szemekkel figyelem Zaynt aki pontosan a szemembe nézve számomra énekli a dalt. Igaza volt a dal elmond mindent. Az hogy össze tört a halál hírem miatt és most ez a dal. Ez az a löket. Ez ami kellett! Érzem ahogy kicsordul egy könnycsepp és hallom ahogy Zayn hangja megremeg. Halkan felnevetek ahogy látom hogy szemei csillogni kezdenek. Amint kiénekli a refrén utolsó szavát leugrik a színpadról és felém indul. Mosolyogva nézem ahogy vészesen csökkenti a köztünk lévő távot.
-Jade én komolyan sajnálom egy barom voltam és hülye...- eddig jut mivel szinte a nyakába ugrom és gyorsan tapasztom össze ajkainkat. Olyan régen csókoltam már meg, olyan régen volt hozzám ilyen közel, olyan rég szerettem minden bizalommal. Érzem ahogy belemosolyog csókunkba majd megpördül velem. Válaszul alsó ajkába harapok majd elválok tőle. Mosolyogva, csillogó szemekkel fürkész engem. Érzem hogy mosolyom levakarhatatlan és teljesen ki lehetek pirulva. Hirtelen fogom fel körülettem a hangos tapsolást. Gyorsan fordulok körbe és zavartan veszem tudomásul hogy mindenki minket néz.
-Uhm- fúrom fejem Zayn nyakába aki erre halkan felkuncog- menjünk innen- suttogom neki halkan a taps vihar közbe. Óvatosan lerak majd megérzem lábam alatt a talajt, szorosan kezébe csimpaszkodom és kifele igyekszünk. Fel sandítok arcára és látom ahogy levakarhatatlan mosoly telepedik rajta, mi tagadás én is vigyorgok mint egy vadalma.
-Köszönöm- mondom halkan mikor már kiérünk az örült épületből.
-Annyira sajnálom Jade, és soha nem akarlak elveszíteni de inkább alázz meg és szakíts velem mint hogy megöljenek és átéljem a mai napot még egyszer!- hadarja el és újra magához szorít. Viszonozom mackó ölelését és beszívom régen érzett férfias illatát.
-Ma velem alszol- jelentem ki miközben arcomat pólójába fúrom. Halkan felkacag és én ezt egy igennek veszem. Hangos ajtó csapódásra figyelek fel jobb oldalt. Oda kapom a fejem és meglátom a társaság hiányzó részét is.
-Na végre! Többet ne csinálj hülyeséget!- röhögi el magát Harry majd lepacsizik Zaynnal- Egyébként hol is van az a titkos tetkó?- kacsint rám mire megforgatom a szeme és jobban Zayn ölelésébe bújok.
-Ha elmondom nem lesz titkos- nyújtom ki rá a nyelvemet- Haza mehetünk?- kérdezem egy fintorral fűszerezve. Jelenleg csak azt akarom hogy hozzá bújak Zayn csupasz forró bőréhez.
-Jadey- jelenti ki rögtön Zayn, Dave és Lou.
-Liam- vágja rá rögtön Harry és Niall is. Mosolyogva pattanok be a kocsiba majd gyújtást adok és haza felé veszem az irányt. Liam kocsiját követem és látom ahogy Harry és Niall szórakoznak hátul, nehezen koncentrálok a vezetésre mivel Zayn keze a combomon pihen. Gyakorlott mozdulattal parkolok le a ház előtt mikor égetni kezd a gyűrű. Rögtön el kap a gyanakvás és rossz előérzet.
-Hívjátok fel Liaméket. Ne szálljatok ki a kocsiból! Ők se! Sőt hajtsatok el!- adom ki utasításaimat majd még egyszer átsimítok Zayn kezén és kipattanok. Értetlenül merednek rám mikor meglátom hogy Liam épp kiszállna de megcsörren a telefonja. Értetlenül néz rám de vissza ül. Lassú léptekkel indulok meg előre, a gyűrű továbbra is égeti az ujjamat és tudom hogy valami készül. Körbe fordulok mikor két fényszórót pillantok meg és nagy farolással megáll a ház előtt.
-Segíthetek?- kiálltok oda mire a sötét alak megtorpan majd felém kezd futni. Most mi van?! Ki ez?! Mit akar?! Miért fut felém?! Értetlenül nézem a közeledő alakot de mielőtt oda érne hozzám gyorsan lépek előre kettőt majd kaszálom el a lábait. Hangos puffanással ér földet. Még a hangja is fáj! Gyorsan vetem hátára magam és feszítem hátra bal karját- Mit akarsz?- teszem fel monoton hangon a kérdésemet. Morgolódva szállok le róla majd fordítom magam felé és letépem fejéről a fekete maszkot. Amint meglátom az illetőt hátrahökkenek. Nem mintha ismerném de ijesztő ahogy cérnával össze van varva a szája. Arca véres gondolom a kisebb kozmetikai beavatkozásból, szeme félelemmel teli és már tudom hogy kényszerítették. Ijedten pattanok le róla és esek hátra a porba mire ő gyorsan kocsijához szalad és elhajt. Meredten bámulok utána és próbálom felfogni hogy egy ártatlan emberen keresztül akartak nekem így üzenni. Az hogy össze volt varrva a szája arra utal hogy maradjak csendben. De mégis miről?! Nem láttam vagy hallottam semmi olyan dologról ami ennyire titkos lenne!
-Hallod mi volt ez? Jól vagy? Szólalj már meg?!- ránt vissza a valóságba Dave hangja és keze ami előttem legyez. Megrázom a fejem hátha rendeződnek a gondolatok bent a fejemben de nem járok sikerrel.
-Meg fenyegettek- jelentem ki még mindig a földön ülve.
-Aki itt volt? Az fenyegetett meg?- kérdezi Zayn idegesen és felhúz a földről majd a karjai közé zár.
-Össze volt a varrva a szája. Félt is. Valaki ide küldte hogy lássam- mondom inkább Davenek mivel ő otthonos innen még az alvilágban rajtam kívül. Szemei elkerekednek majd befut a házba.
-Mi a faszt csináltál?!- ordítok utána és már én is futok amint belém csap a felismerés. A többiek értetlenül kezdenek minket követni. Egészen Dave szobájáig futunk majd benyit- Óh baszd meg Dave!- nyögöm hajamba temettet kezemmel amint benézek. Vörös vérrel a falán a bizonyos "Kuss" szavacska- Mit láttál?- kérdezem nagyot nyögve továbbra is a falát nézve.
-Később- nyel egyet ő is. Lassan fordulok meg és látom hogy jönnek fel a fiúk. Értetlenül fúrják szemüket az enyémbe. Gyors mozdulattal zárom be Dave ajtaját.
-Nem kell látni. Úgy tűnik nem engem fenyegettek meg- nézek szigorú tekintettel Dave-re. Mit tett?! Mivel ásta magát bele ennyire?!- Mit csináltál?! Ennyire durva dolgot elvállaltál?! Keresd meg ki tehette! Most!- jelentem ki ellenkezést nem tűrő hangon. Nem fogom tűrni hogy több fenyegetést kapjon innen bárki is, elegem van! Velem senki nem fog baszakodni!
-Nem te fogod ezt elintézni- jelenti ki halkan mögülem Dave. Szinte a földbe gyökerezem kijelentésére. Lassan fordulok meg majd vissza sétálok elé.
-Akkor mégis ki?! Te?! Te hacker vagy nem pedig bérgyilkos!- ordítok rá majd körülbelül két másodperc alatt fogom nyakát a kezem közé olyan formában hogy egy apró mozdulat és kitörhetném- Látod?! Nem tudod magad megvédeni se!- ordítok tovább rá majd elengedem- Derítsd szépen ki ki volt az és ne játszd a hőst! Köszönöm- mondom már halkabban majd  leviharzok a nappaliba. Idegesen veszek elő egy poharat majd tartom a csap alá. Meredten bámulom ahogy a víz feltölti a poharat majd elzárom és számhoz emelem. Azt mondta soha nem vállal el túl durva melókat. Hát ennek elég durvának kellett lennie. Mérgesen csapom le a poharat a pultra majd támaszkodom meg. Fejem lehajtom és hagyom hogy hajam arcom köré hulljon mint egy függöny. Miért kell így elbaszni ezt a napot?!
-Ne idegeskedj- hallom meg az egyetlen hangot amire most vágyok. Erős kezeit derekam köré fonja és úgy ölel meg hátulról. Hiányzott, fel se fogtam hogy mennyire.
-Láttál már véresen össze vart szájú embert? Nem. Remélem nem is fogsz. Ha így üzennek az már nagyon komoly Zayn- mondom csüggedten és tovább markolom a pultot.
-Amint Dave is megnyugszik elintézzük- dörmögi a fülembe majd apró puszit hagy nyakamnál.
-Pont ez az! Hogy nem MI intézzük el hanem ÉN. Mert egyedül én tudom elintézni. Én ki akarok ebből lépni! Én ezt nem akarom de úgy tűnik soha nem hagyom ott a sötétebb világot érted?! Annyira benne vagyok hogy nem tudom magam elvágni tőle! Komolyan fontolóra kell vennem hogy vissza menjek-e a maffiához- mondom halkan és talán kicsit kétségbe esetten gondolataimat. Mit tehetnék? Tényleg túlságosan benne vagyok ahhoz hogy kilépjek! Talán "magánvállalkozóként" kéne tovább űznöm. De a maffia továbbra is ott lesz. És ők üldözni fognak míg a főnök le nem tesz rólam vagy vissza nem megyek illetve nem halálozok el. Bárki bármit mond ez így van, és a főnök nem fog rólam lemondani.
-Kérlek ne menj vissza- suttogja inkább a nyakamba mire lábaim megremegnek- El fogsz szakadni csak nem egyszerűen. Dave magát okolja hogy szerinte most a halálba küld majd. Féltelek- dörmögi továbbra is a nyakamba. A halálba küld? Kitépem magam Zayn kezei közül és felfele kezdek futni. Nem érdekel most semmi csak hogy mit tett hogy ezt gondolja. Idegesen rontok be a szobájába. Már nincs feltúrva mivel gondolom rendet rakott de a vérrel írt szavacskát nem takarította le. Meredten bámulja a maga előtt lévő laptopot és szinte nem is pislog.
-Dave- hangom megremeg mire felkapja a fejét. Szemei könnytől csillognak majd felém fordítja a laptopot. Meredten bámulom a képernyőn lévő adatokat- Mi a...- nyögöm.
-Megkérték hogy adjak ki adatokat a volt főnöködről. Azt hittem ezzel neked is jót teszek! Mikor kutakodni kezdtem jó pár kelletlen adatot is megtaláltam. Régebbi munkákat is. Sajnálom Jadey- mondja halkan.
-Ez nem lehet- lehelem magam elé miközben a laptophoz sétálok és lerogyva kezdem tanulmányozni az anyagot- Hogy? Miért? Mikor?!- kérdezem tőle miközben újra átfutom szememmel a sorokat.
-Srácok szerintem most menjetek ki- mondja halkan Dave és mögém bámul. Gyorsan pördülök meg és látom ahogy egyszerre intik a fejükkel hogy nem.
-Válaszolj!- mondom éles hangon most már Dave felé nézve. Tudnom kell! Jogom van tudni! A gyűrű égetni kezd de ez most nem érdekel. Ehhez igen is jogom van!
-Ő is belefolyt a maffiába akárcsak te. Tudom hogy elit kommandós volt de Jade...mellette meg volt a másik szakmája is- nyel egy nagyot mire a padlót kezdem bámulni.
-Ő is bérgyilkos volt?- suttogom magam elé a kérdést ami inkább számomra a felismert valóság.
-Ugyan az volt a főnökötök. Nem véletlen tanított meg lőni Jade! Gondolj csak bele! Máris minden sokkal világosabb! Az is hogy Anyád miért nem akarta!- ordít rám. Megsemmisülve ülök továbbra is földön.
-Várjunk te most az Apjáról beszélsz?!- csattan fel Lou. Továbbra sem bírok megszólalni csak gondolkozom. Agyamban a kerekek vészesen dolgoznak. Nem hiába és viccből csináltuk a titkos rejtekhelyeket. Nem hiába tanított lőni és ha úgy veszem még több mindent is tanított. Anya szomorú de büszke arca amikor dicsért engem apa. Ők tudták mi leszek. "Ilyen ez a pop szakma". Már ennek is sokkal több jelentősége van! Miért nem mondták? Miért nem tudtam róla eddig? Miért nem mondta el nekem maga a főnök?! Apám példájára nevelt fel engem! Apám nyomdokaiba léptem! Hogy tudta ezt csinálni a kommandós munkája mellett? Elvileg a rendet védte! Hogy folyt bele?! Ezért végezték ki! Gyorsan pattanok fel mit sem törődve a beszélgetéssel. El se jutnak hozzám a szavak, gondolkodás nélkül rontok a szobámba és veszem kezembe a Berettámat, az igazit! Az elém álló Louist könnyed mozdulattal lököm arrébb. Gyorsan surranok el Zayn kinyújtott karjai között és futok le a lépcsőn. A bejárati ajtótól négy méterre Dave-be botlok. Szó szerint ugyanis őt már nem veszem észre, csak a kérdések járnak a fejemben.
-Takarodj az utamból!- morgom oda neki fenyegetően- Most!- üvöltök rá nyomatékosítva magamat.
-Nem! Mit akarsz csinálni?! Oda menni?! Megölnek amint meglátnak! Olyan vagy mint egy körözött személy te idióta!- ordít vissza rám. Arcom és vonásaimat megkeményítem. Fegyvert tartó kezemet rá emelem.
-Azt mondtam takarodj az utamból- jelentem ki fagyosan majd kibiztosítom a fegyvert. Arca elsápad és hófehérré válik- Jogom van megtudni mindent!- Szinte magamtól is megrémülök hogy képes voltam/vagyok Dave-re fegyvert fogni. Megrázza a fejét és továbbra se mozdul el onnan. Egyre mérgesebb és mérgesebb leszek. Lemondóan engedem lejjebb a kezemet míg végül a fegyver kiesik a kezemből és földön csattan. Magától sül el és a golyó és a falba fúródik. Ettől hátrébb lép ijedtében ezáltal számomra szabaddá válik az út. Gondolkodás nélkül rontok ki és futok a kocsimig. Kocsim ajtaját szinte kitépem és még bele se ülök de valaki már oda ordít hozzám.
-Hagyd már abba!- hallom meg Zayn hangját- Nem fehér volt hanem szürke! De te is azzá szeretné válni! Szürkévé! Most meg meg akarod öletni magad?! Hát én nem fogom hagyni! Ha nem szállsz ki abból a kurva kocsiból szétlövöm a kerekeit!- ordít rám továbbra is. Eszembe jut a beszélgetésünk az otthonom felé vezető úton miszerint apám fehér én pedig fekete vagyok. Elképedve nézek a fekete hajú dühöngő srácra aki a fegyvert kocsimra szegezi. Már csak azért is hogy lássam tényleg ki tudja-e lőni a kerekeimet becsapom az ajtót és elindulok. Azonnal megszólal a fegyver és irányíthatatlanná válik a kocsim. Három lövés és három kerekemnek annyi. Elképedve szállok ki a kocsiból és akaratom ellenére lépkedem Zaynhoz.
-Most legszívesebben csodálkozva dicsérnélek de akkor is jogom van ehhez!- ordítok rá miközben kezéből kicsavarom a fegyveremet.
-Megölnek! Felfogod?!- ordít vissza rám és fenyegetően közelebb lép.
-Leszarom Zayn! Az Apám bérgyilkos volt!- vörös köd ülepedik a szememre amit most nem engedhetek meg magamnak. Lerogyok a földre és becsukom a szemem. Élesen szívom be a levegőt és nyugtatom le magam. Éget a gyűrű továbbra is. Anyu tudta? Tudta hogy Apa bérgyilkos?! Miért ölték meg? Ha itt tartunk Zayn hogy lőtte ki a kerekeimet?!
-Jade jól vagy?- hajol felém aggódva Zayn és ekkor veszem csak észre hogy a földön fekszem és az eget bámulom.
-Engedj el könyörgöm- mondom halkan szemébe nézve. Tudnom kell hogy mi történt! Egyszerűen tudnom kell!
-Esetleg holnap. Hívok szerelőt megcsinálja a kocsit. De most aludjunk- mondja kedves és lány hangon majd menyasszonyi pózban indul meg velem a ház felé. A gyűrű már nem égeti ujjamat de szúrósan nézek rá. El jutottam odáig hogy szúrósan nézzek egy gyűrűre! Lemondóan fújom ki a levegőt. Az apám bérgyilkos és kommandós volt. Anyám nagy való színűséggel tudta. Miért? Hogy keveredett bele? Miért nem hagyta ott? Miért jutok arra a sorsa mint ő?
-Zuhanyozz le- suttogja halkan a fülembe Zayn és lerak a két lábamra. Akárcsak egy zombi magamhoz veszek egy francia bugyit és egy sima pólót. Fa arccal állok be a vízsugár alá és dörzsölöm át hajamat samponnal majd a balzsammal. Ezek után ráérősen dörzsölöm bőrömbe a tus fürdőmet is. Gondolataim sokkal távolabb járnak. Annyira kérdés és egyikre sincs válasz. Lustán kezdem hajamat szárítani majd megunva kicsit vizesen hagyom. Mikor kilépek Zayn már egy alsógatyában fekszik az ágyamban. Ez az egyetlen egy dolog ami most kicsit is elvonja a figyelmemet. Mosolyra húzom a számat majd nekifutásból ugrok az ágyra mellé. Nevetve húz oda magához.
-Látom kicsit jobb kedved van- mosolyog rám miközben rá ülök és kezét derekamon pihenteti.
-Kicsit. De attól még zavarnak a kérdések és ha tetszik ha nem igenis el fogok oda menni- mondom zordan mire ugyan úgy mosolyog tovább.
-Makacs vagy- jelenti ki majd fordít helyzetünkön és ő ül rám. Nevetve figyelem ahogy kezeimet lefogja a fejem fölött. Lassan kezd felém hajolni mire szemeimet lehunyom. Várom mikor érzem meg puha ajkait de helyette csak az orrom érzékelek egy kis puszit. Szemeim azonnal kipattannak és egy gonosz vigyorral találom szembe magam.
-Gonosz vagy- jelentem ki ezúttal én. Szúrósan próbálok rá nézni de egyszerűen csak elmosolyodom ahogy ránézek.
-Miért?- kérdezi és most szám sarkába ad egy apró puszit- Fogalmam sincs miért gondolod így- suttogja és most a szám másik sarkába ad egy puszit. Fejem szája felé mozdítom mire ő elhúzza.
-Tudod te azt jól Malik- mondom és hangom kicsit rekedtesen hangzik amitől még én is meglepődőm.
-Túl sok Malik- jelenti ki majd fülcimpámba harap. A hideg kiráz majd puszilgatni kezdi vállam és nyakam találkozását. Megelégelve kis játékát nehezen de fordítok helyzetünkön és most én fogom kezeit a feje fölé. Gonosz mosolyt villantok felé mire egy fancsali fintorra húzza a száját. Nyelvem végig húzom vállától a füléig majd én is beleharapok. Reakcióját figyelem és hallom ahogy próbál vissza tartani minden érzelmet. Álla vonalát végig puszilom és így térek át nyakának másik felére. Megkeresem azt a bizonyos érzékeny pontot és fogam közé veszem a bőrt. Érzem ahogy testén végig fut a hideg mire elengedem a bőrt és megpuszilom. Hallom ahogy megkönnyebbülten felsóhajt mire gyorsan csapok le az iménti puszi helyére és megszívom a bőrt. Férfias nyögéssel nyílik szét a szája mire elhúzom a fejemet és szemeibe nézek. Csillognak és saját arcképemet tükrözik vissza. Arcát nézve mosoly terül szét arcomon. Lassan közelítek ajkai felé és behunyom a szemem. Mikor már éppen hozzá érnék kikukucskálok és látom hogy az ő szemei is csukva vannak ezét gyorsan én is csak az orrára adok egy apró puszit.
-Megérdemlem!- nyögi elhalóan. Nevetve veszem alsó ajkát fogaim közé és húzom meg. Látom ahogy felém mozdul én mégis elhúzom a fejemet. Elkínzott szemei enyémbe fúródnak és mosolyra húzom a számat akaratlanul is. Nem szabadna ennyire szeretnem. Nem.
-Mi a baj?- kérdezi komolyan mire meglátom szemében az én könnyel teli szememet. Megrázom a fejemet ezzel jelezvén hogy semmi. "Téma terelés" réven hajolok hozzá és csókolom meg. Hagyja hogy irányítsak. Nem küzd csak hagyja magát. Minden érzelmemet próbálom kiadni egyetlen egy csókban. Mintha az utolsó lenne, mintha az életem és az ő élete múlna rajta. Azt akarom hogy tudja szeretem.
-Én is- mosolyog rám mikor elválok tőle. Hitetlenkedve borulok le mellé az ágyba. Elképesztő egy ember. Karjaival körül ölelve húz mellkasára én pedig kényelmesen elhelyezkedem.
-Mi bánt?- kérdezi tőlem halkan miközben hajammal játszik. A hold kintről világítja be a szobát ettől kissé derengős hangulatot teremtve.
-Most ne- kérlelem halkan miközben hasra fordulok és államat mellkasára támasztva figyelem arcát. Oldalról világítja meg a hold ezzel kiemelve arcának élét enyhe borostáját és kócos fekete meredező haját.
-Ahogy szeretnéd- mosolyog rám.
-Egyébként tetszett az a szám- nevetek rá mire még ilyen csekély fénynél is látom hogy elpirul. Puszit nyomok szájára majd karjára fekszem és nyakába fúrom fejemet.
-Kétségbe estem mikor majdnem megcsókolt- mondja halkan mire apró puszit nyomok a nyakába- Fogalmam sincs mit tettem volna ha nem bocsájtasz meg akkor- mondja még halkabban.
-De megbocsájtottam- mosolygok rá hogy biztosan tudatosuljon benne ez az egész. Remélem több ilyen vitánk nem lesz és egyikünk se csinál hülyeséget.
-Tudom. És köszönöm- mosolyog vissza rám mire megint nyakába fúrom a fejem- Jó éjt Jadey- dörmögi halkan. Hümmögök egyet válaszul és érzem fejem tetején szuszogását, derekamon védelmezően átölelő kezét. Annyira hiányzott már ez! Testemmel próbálok közelebb bújni hozzá amennyire csak lehet mire hallom hogy halkan felkuncog.
-Ha tudnék én is közelebb bújnék de ez már fizikailag lehetetlen szívem- dörmögi mire két kezemmel teljesen átölelem és lábainkat is össze kulcsolom.
-Látod? Lehetséges- mondom és most már nyugodtan hajtom álomra a fejemet. Érzem ahogy elmosolyodik és szorosabban tart magánál majd szép lassan elnyom egy kellemes és jóleső sötétség.

***

Szempilláimat ólomsúlyúaknak érzem ám nagy nehezen kinyitom őket. Szinte hátrahökkölök mikor rájövök hogy ismételten nem álmodtam és Zayn még mindig a karjai közt tart szorosan ugyanúgy ahogy este elaludtunk. Rögtön kipattannak a szemeim ahogy meglátom a szokásosan elnyílt száját és a kócos haját. Szemét kiemelő szempillákat. Lassan tornázom magam feljebb nehogy felkeljen. Apró puszit hagyok a száján majd újabbat és újabbat. Lassan térek le kulcscsontjára és azt is végig puszilom. Füle mögé is elrejtek párat majd vissza térek a szájára. Hosszabbakat nyomok rá de szinte semmi reakció.
-Csak azért nem csinálok semmit mert élvezem- mondja reggeli rekedtes hangjára mire elnevetem magam.
-Sunyi vagy!- dorgálom le mire magára ránt és most rajta fekszem. Akárcsak mikor Pezz váratlanul betoppant. De ez most nem történhet meg!
-Mondtam hogy kelthetnél így minden reggel. Kiélvezem. Azt hittem álmodom, megint- mondja egy reggeli mosollyal fűszerezve. Egyik kezét hajamba vezeti lassan, kissé meghúzza majd ajkaira irányít hajamnál fogva. Lusta csókot váltunk majd elválunk. Nézem boldogságtól ragyogó arcát és ettől én is boldog leszek.
-Ha rajtam múlik akkor keltelek is így minden reggel- válaszolok neki egy kisebb fázis késéssel mire még nagyobb mosoly telepedik arcára. A gyűrű kezdi égetni a kezem mire szemeim kikerekednek és lepattanok Zaynról- Baj van!- mondom neki majd egy fegyvert dobok oda neki és magamhoz is fogok egyet. Bugyim szegélyébe még egy kést is elrejtek. Lassan lépek ki a folyosóra de nem hallok semmit. Hátrafordulok Zaynhoz aki értetlenül néz rám de markolja fegyvert.
-Majd később elmagyarázom honnan tudom de most menj én nézd meg fent a szobákat hogy jól van-e mindenki. Én lent körül nézek. Bármi van kérdés nélkül tüzelj és jelezz. Sajnálom- hadarom el gyorsan és elindulok lefele a lépcsőn. Rutinos mozdulatokkal nézem végig az alsó szintet de nem találok semmilyen furcsa dolgot.
-A srácok kisebb szív rohamot kaptak mikor benyitottam hozzájuk fegyverrel de ott fönt nincs semmi para. Dave viszont teljesen ideg és csak ennyi hajtogat: Jade megérzései mindig bejönnek!- néz rám kétségbe esetten.
-Menjetek a pánik szobába- mondom fintorral fűszerezve mire megrázza fejét- Akkor legalább menj Davehez. Tudsz lőni bár azt nem tudom honnan- nevetek rá majd észbe kapok hogy most miért is vagyunk itt. Gyors léptekkel indulok meg kifele. Óvatosan nézek ki az ajtó kikukucskáló részén és látom hogy a ház felé tart egy citrom sárga terep járó.
-De bementek abba a pánik szobába! Most!- közölöm miközben Zaynhoz futok és gyors csókot nyomok a szájára- Vidd a fegyvert, siess kérlek- nézek rá mire látom hogy küzd magával. Tekintetét az ablak felé fordítja ahol már vészesen közeleg a kocsi.
-Bassza meg- káromkodik egyet majd felfut. Nézem izmos alakját fegyverrel a kezében és mosolygásra ösztönöz- Ne akadékoskodj csak menjél már!- hallom meg felcsattanni mire az bejárati ajtó mögé állok és várok. Remélem bejutnak időben.
-Kösz apu vagy anyu nem tudom melyikőtök az- morgom a gyűrűnek mire most hirtelen jéghidegre vált és akaratlanul is elmosolyodom. Fegyveremet mellkasomhoz húzom és várok. Hallom a murva csikorgását majd a motor elhalkulását. Kemény léptek majd az ajtó mellettem apró darabkákra törik a golyózápor miatt. Ebből is már csak fokpiszkáló lehet. Amint belép rajta a kedves vendég hátulról lövöm térdhajlaton mire össze esik. Egy rutinos mozdulattal rúgom ki a fegyvert a kezéből ami ennek hatására újra el sül de "szerencsémre" ez is csak a falba fúródik és nem belém.
-Miért vagy itt?!- kérdezem monoton hangon miközben leszorítom a földre fejénél fogva.
-David Torren! Olyan információt tudott meg amit nem kellett volna ez...-eddig tudja mondani mire eltöröm a nyakát. Megölöm Davet! Meg én! Egy normális reggel?! Ekkora kérés? Édes istenem! Gyors léptekkel futok a sárga terepjáróhoz és körbe nézem de úgy tűnik egyedül jött a tag. Szintén futva teszem meg a távot a próbateremig.
-Gyertek ki. Dave beszélni valónk van. Bérgyilkost küldtek rád. Srácok kell egy új bejárati ajtó. Ne haragudjatok- húzom fintorra a számat mire a falnak kinéző rész elhúzódik és Dave ront ki rajta egyenesen le a nappaliba. Zayn ujjait össze kulcsolja az enyémmel és úgy megyünk utána.
-Te tudod ki ez?!- néz rám aggodalmasan Dave majd a halott férfi fejét felemelve felém mutatja.
-Will Dewron- bólintok komolyan- nem tudom miért ekkora baj hogy kiderült számomra ez az info de akkor én most szépen felöltözöm addig te berakod abba a sárga terepjáróba utána elhajtok az EXfönökömhöz és onnantól kezdve nem tudom mi lesz. De legalább ezt tedd meg minden szó nélkül. Köszönöm!- mondom fa arccal és monoton hangon majd elindulok fölfele. Zayn utánam kap és össze kulcsolja kezeinket majd ő is velem jön felfele. Kezeink össze kulcsolva lógnak míg a másik kezünkben a fegyver van.
-Honnan tudsz lőni?- kérdezem miközben hanyagul lököm be szobám ajtaját. Fegyveremet rögtön az ágyra dobom és látom ahogy Zayné is arra fele repül.
-Bradfordban is van alvilág- rántja meg a vállát mire ledermedten felé fordulok- Jól vagy?- néz rám aggódóan mire agyamban a kerekek csak úgy zakatolnak. Hallottam már pár történetet Bradford-ról. Főleg hogy volt egy "tehetség" de úgymond kilépett a szarból, még időben. Talán ő az?! Miért nem mondta?! Miért akadt ki annyira mikor én elmondtam neki? Ez megmagyarázza azt hogy miért nem ijedt meg tőlem az erdőben, hogy kilőtte a kerekeimet!
-Úristen- lehelem magam elé és érzem ahogy meg remegnek a lábaim. Az a srác időben abba hagyta de ahogy a "legendák" szólnak lőni megtanult és egy kicsit minden másból. Nagy jövőt jósoltak neki de abba hagyta. Miért kérdezgetett ha ő volt az?! Ha ő is nyert egy kis bepillantást ebbe a világba?!
-Mi a baj? Lesápadtál- néz rám értetlenül és közelebb lép hozzám. Meredten bámulom őt de nem akarom elhinni. Képtelenség. Nem lehet Ő az!
-Te vagy az!- lehelem ki még mindig meredten- Rólad szóltak a mesék! Te vagy a tehetség aki abba hagyta időben! Az X-Factor miatt hagytad abba! Te is bérgyilkos lettél volna! Óhh istenem!- hadarom el majd utolsó mondatomnál fejemre csapva fordítok hátat neki és kezdem nézni a falat. A gyűrű érzem hogy jéghideg lesz de ezt még nem tudom hova sorolni hogy mit jelenthet.
-Jade én...- akad meg mire felé fordulok. Ezt nem tudom elhinni. Apám bérgyilkos volt. Én is az vagyok. Eric is az. A két legjobb barátomból az egyik Hacker a másik pedig a világ leghíresebb tinibandájának az énekese. A volt legjobb barátom is bérgyilkos. A pasim szintén a világ leghíresebb tini bandának az énekese és majdnem bérgyilkos lett!
-Ezt nem hiszem el- mosolygok rá teljes szívből. Ez egy kész vicc. Konkrétan helyből ugrok a nyakába- Annyira büszke vagyok rád!- szorítom magamhoz mire meglepetten és félénken ölel vissza.
-Nem haragszol? Nem ordítozol? Nem akarsz megölni?- kérdezi félénken mire felnevetek.
-Bérgyilkos vagyok mit vársz?! A pasim egy tehetséges kezdő!- mosolygok arcába és megcsókolom.  Komolyan örülök ennek mert így legalább tudom hogy valamelyest meg tudja védeni magát!
-Örült vagy- leheli maga elé mire lemászok róla és szekrénybe kezdek turkálni.
-Mesélj! Hogy került be meg ilyesmi- mondom miközben az ágyra kezdek szórni pár ruha darabot.
-Rossz társaság. Fű. A füvet venni kellet valahonnan. Alvilág. Innentől már magam sem tudom hogy folytam bele csak hogy az erdőben tanítanak meg lőni. Az X-Factorban tovább jutottam és abba hagytam. Ezért akadtam ki hogy te az vagy. Mármint... uhm...ezt nem tudom elmagyarázni normálisan- kezdi vakargatni a tarkóját.
-Megértem. Így azért már világosabb minden. Egyébként elmondhattad volna. Viszont én sem mondtam el szóval megértem hogy miért. Azért ez vicces- nevetem el magam- Eric, Ben, Dave, Apa, Te, Én- nevetek tovább mire neki is mosolyra húzódnak telt íves ajkai. Egy pólót is hátra dobok még majd felegyenesedem.
-Azt hittem csapkodni fogsz vagy ilyesmi- vakargatja ismételten a tarkóját.
-Nem mondom hogy nem lepődtem meg és ha most nem lenne semmi dolgom valószínűleg jobban kiakadok és ezt még átellene beszélnünk de minden esetre örülök neki hogy a Barátom egy majdnem bérgyilkos és legalább fegyverrel megtudja védeni magát- mosolygom rá majd lekapom magamról a pólót és a másikért nyúlok. Belebújok majd vissza nézek Zaynra. Elnevetem magam ahogy fejével a falnak dől és hallom légvételeit- Baj van?- kérdezem még mindig nevetve mikor hátulról átölelem. Morog valamit amit nem értek ezért jobban hozzá bújok.
-Vedd már fel azt a gatyát könyörgöm- csattan fel mire ismét nevetésben török ki de az ágyhoz sétálva kezdem magamra rángatni a ruhadarabot.
-Furcsa, mások azt kérik vegyem le- nevetek továbbra és éppen a gomb részével szenvedek mikor két erős kart érzek meg a derekamnál és egy rántás. A következő pillanatban Zayn ajkaival találom szembe magam miközben már csókolózunk. Karom nyaka köré fonom és szorosabban ölelem őt magamhoz. Megérzem kezét amint a hajamba túr és kicsit meghúzza. Pontosan ezt csinálom én is vele és már megértem mit érez akkor. Alig hallható nyögést hagyok ajkai között. Érzem ahogy mosolyra húzódik a szája majd elvál tőlem.
-Nem más vagyok- kacsint rám majd eldől az ágyamon. Kifulladva nézem tökéletes alakját. Nagy próbálkozások árán begombolom gatyámat majd ismét a szekrényhez lépek. Kutakodni kezdek de nem tudom milyen fegyvert vigyek.
-Hangtompítósat vagy ne hangtompítósat ez itt a kérdés- motyogom miközben tovább nézelődöm fegyver kínálatom felett. Ami valljuk be, jelenleg igen csak szűkös.
-Hangtompítós, ez egyértelmű- hallom meg Zayn hangját jobb vállam felett- Például ez jó lesz- veszi ki a Desert Eagle fegyvereket. Mind a kettőt.
-Szeretem ezt a fegyvert- jegyzem meg majd betárazom az egyiket ő pedig a másikat. Rácsavarom a hangtompítót és követi Ő is a példámat. Ismételten gatyám szárába szúrom az egyiket majd nyúlok a másikért de elhúzza. Utána nyúlok mire kapok egy szájra puszit. Mosolyogva néz rám majd odaadja a másik fegyvert is. Imádom ezeket az apró dolgokat, olyan kis dolgok amiktől jobb kedvem lesz.
-Kés?- kérdezem rá pillantva mire az egyiket kiveszi ami a szekrény hátuljához volt rögzítve. Hümmögve nézem meg majd el rejtem melltartóm környékén.
-Nem mehetek veled ugye?- kérdezi kiskutya szemekkel. Érzem ahogy elgyengülök egy pillanatra de azonnal észhez is térek. NEM! Nem jöhet velem, nem keverhetem őt bajba.
-Nem- mosolygok rá majd újabb csókot adok neki. Nagy nehezen elválunk és lesétálunk a nappaliba együtt kézen fogva. Úgy érzem nem teljesen dolgoztam még fel de magamat is meglepve és talán szégyellem is de örülök neki. Sőt! Büszke vagyok rá. Holott éppen hogy le kéne hordanom de nem tudom. Egyszerűen csak boldog vagyok és büszke. De ez rossz! Ekkor a gyűrű jéghidegként adja számomra az utasítást hogy ez nem rossz. Legalábbis én ennek veszem.
-Nahát megérkezett az egy személyes elit kommandó- nevet fel Lou mire felnevetek majd Dave-re nézek jelentőség teljesen.
-Hátul a kocsiban. A kulcsot nem találtam meg de a kocsid má..
-Nem kell kulcs- vágok közbe majd újabb csókot nyomok Zayn ajkaira és megölelgetek mindenkit majd kilépek az ajtón...Már ha ezt ajtónak lehet nevezni ebben az állapotban. Gyors léptekkel termek a sárga terep járó mellett ami már ki van nyitva. Gondolom Dave volt hiszen valahogy be kellett tuszkolni a hátsó ülésre a hullát. Lustán mászok fel a vezető ülésbe. Nagyot sóhajtva kezdem el piszkálni a vezetékeket, munkám sikerét a felduruzsoló motor hangja erősíti meg. Lassan nyomom le a gáz pedált és tekerem meg a kormányt ezáltal ki gördülve az útra. El se hiszem hogy most saját akaratomból tartok a régi fő hadiszállás fele. Oké. Tervezzük el hogy mit is kell csinálnom. Bejutnom, na ez kicsit kihívás mivel mindenki meg akar onnan ölni de legalább gyakorlom a Three-re! Bejutok a főnökig akkor kérdőre kell vonnom Dave-el kapcsolatban aztán pedig Apámmal kapcsolatban. Ez valami családi vállalkozás vagy mi?! Érzem hogy ismét egyre mérgesebb leszek mire a gyűrű szinte fájdalmasan jéghideg lesz. Önuralmat erőltetek magamra és normál hőmérsékletre igazodik a gyűrű is, velem együtt.
-Utálom hogy még így is parancsolgattok- nevetem el magam- Most szerintetek ez így jól van?! Egy gyűrűhöz beszélek!- csattanok fel és a kormányra csapok. Érzem hogy újra jéghideggé válik- Nem érdekel!- csattanok fel- Hiányoztok! Fogalmatok sincs mennyire! Itt hagytatok!- kezdek el zokogni ezért inkább az út mellé húzódom- Bérgyilkos lettem! Apa te is az voltál! Miért nem tudtam?! Miért nem tudok semmiről sem?! Miért hagytatok el?!- fejem a kormányra hajtva zokogok. Érzem hogy a gyűrű szinte két másodpercenként változtatja hőmérsékletét. Egyszer dermesztően fagyos máskor pedig szinte ég. Szeretünk. Hallok meg fejemben egy kis hangot és még inkább elkezdek zokogni. Megörültem! NEM! Hallok ismét egy hangot a fejemben- Más módja nincs hogy segítsetek hogy beszéljetek?! Csak az hogy megörülök?!- ordítok továbbra is. Ilyen ez a pop szakma Jadey. Hallok most már meg egy konkrét mondatot a fejemben mire felnevetek- Oké, értem- mondom mosolyogva majd letörlöm könnyeimet. Ezt már ki kellett adnom magamból. Ez a gyűrűs dolog felett is annyira elsiklottam holott mondja már meg nekem valaki hogy ki él át még ilyent?! Lehet tényleg csak megőrültem minden esetre ha ez így van akkor is élvezem. Újra elindulok a kocsival és figyelmemet szerencsémre a vezetés leköti. Feszengve állok meg az épület előtt. Még inkább ideges leszek mikor az előttem lévő kocsimban felismerem Ben kocsiját.
-Remek- dörmögöm magamnak majd lazán kiszállok. Besétálok a nagy kapun ahol már annyiszor beléptem munkára várva és mindig kaptam is. Nem várok arra míg rám lőnek ezért előkapom két fegyveremet és marokra fogom őket. Kibiztosítom őket és szinte látom magamat kívülről. Egy jobbfajta filmet már lehetne csinálni az életemből és a jelenetek sem lennének rosszak mint akár most is. A bosszú éhes kislány aki időközben felnőtt és vérprofi lett vissza jön leszámolni. Gonosz mosolyra húzódik a szám.
-Senki ne játsszon velem- morgom az orrom alatt míg egyre közelebb érek a bizonyos nagy ajtóhoz.
-Nevet!- ordít rám a két őrből az egyik az ajtók előtt.
-Jade Wyne- adom a választ majd egyszerre esnek össze fegyverem által- Ilyen őröket. Bárki bejuthat- mondom megvetően míg átlépek a testük főlőt és belököm az ajtót.
-Ide ne...
-Tudom, tudom idegeneknek belépni tilos mert megölöd őket Henric- mondom mosolyogva a rég látott kedves ellengésnek- Dögölj meg- villantom felé a legszebb mosolyom majd fejbe lövőm. Annyi ember van aki gonosz volt velem és keresztbe tett. Náluk semmi lelki ismeret furdalásom nincs. Mintha csak sörös üvegekre és piros X-ekre lődöznék nem pedig élő emberekre. Sietősen megyek végig a hosszú folyosón.
-Ben Isgar!- kiáltom el magam mikor a folyosó végére érek ahol balra kellene fordulnom. Gyorsan pördülök hátra és látom ahogy legalább őt hús torony lép elő összesen az ajtók közül. Gondolkodás nélkül lövöm le mindet majd most már tényleg elindulok balra. Kezdem magam tényleg egy moziban érezni.
-Az őröket lelőtték!- hallom meg tompán átszűrődni a hangokat egy ajtón. Berúgom majd ismét elsütöm a fegyveremet. Peter. Ő is egy őr volt. Oda megyek a kis rádihoz majd beleszólok.
-Plusz őt hús torony a folyosón és egy őr még a biztonsági szobában- hadarom el majd a rádiót is szét lövöm. Most már legalább tudják hogy jövök. Kilépek a szobából és látom amint a kamera elkezdi követni a mozgásom. Mosolyogva beleintegetek majd tovább haladok. Állj! Hallom meg APÁM hangját a fejemben és megtorpanok. Előttem két ajtó van szemben egymással és míg ezt felmérem mind kettőt lövések ütik át.
-Gyökerek- morgom inkább magamnak miközben a homlokomra csapok. Hogy lehetnek ennyire hülyék?! Egymást lelövik... Ennyit arról hogy a főnöknek értelmiség a csapata. Tovább haladok majd jobbra fordulok. Meglátom az ajtót amin be kell lépnem hogy elérjek a főnökömhöz. Amíg odáig elérek még hat ajtó nyílik a folyosóra. Mint egy jobb fajta játék. Egyre nehezedik tehát itt kemény emberek vannak. Ezeken átverekedem magam akkor bemehetek a sárkányhoz. Megvan már! Ez a Mario! A felismerésre elröhögőm magam majd berúgom az első ajtót. Kés fúródik az ajtófélfába mellett fej magasságban.
-Kösz- morgom oda az idegennek akit még sohasem láttam majd kitépem a kést és felé lendítem. A különbség hogy az enyém célt is ér- Ez már felháborító!- ordítom el magamat majd a következő ajtót rúgom be ahol viszont nagy meglepetésemre senki sincs. Váll rántva rúgom be a következőt de ki is pördülök ugyanis golyó záporral jutalmaznak.
-Csak beszélgetni akarok!- csattanok fel majd a két fegyvert bedugom az ajtón és lövök. Három fájdalmas ordítást számolok meg majd belépek. Az egyik már felém lőne mikor fejbe lövöm. Pár másodpercig dermedten nézem ahogy a vér beteríti a falat és az élettelen test körül terjeszkedni kezd. Kezd vissza térni az emberi énem amit most nem hagyhatok.
-Engedjétek már be mielőtt mindenkit megöl!- hallom meg főnököm hangját ami vissza ránt a valóságba. Mosolyogva lépek ki a harmadik ajtó mögül és megyek afelé az ajtó felé ami a célom volt. A fal mellé álok majd lenyomom a kilincset. Természetes erre számítottam hogy nekem szentelnek egy egész tárat.
-Mondtam hogy nem jön be ez nála.- hallom meg Ben hangját mire átfut rajtam a hideg.
-Menj és öld meg ne csak a ajtóban állj Martin!- hallom meg kétségbe esett hangját.
-Mibe fogadsz velem hogy kilép azon az ajtón és meghal?- röhög fel Ben.
-Indulj! Nem ezért fizetlek!- hallom meg továbbra is a kétsége esett és ideges hangot. Látom amint a lába átlóg a küszöbön majd lép egyet.
-Túl jól ismersz Isgar- mondom majd fejbe lövöm az éppen kilépő fiút. Holtan terül el majd belépek a szobába.
-Jade- biccent nekem miközben felmérem a terepet. Főnököm a nagy bőszékében reszket míg Ben mosolyogva támaszkodik az asztal oldalánál.
-Rég láttalak Ben- mosolygom a férfira akit úgy szerettem mint a bátyámat és tiszteltem. Ugyan arra az emberre mosolygok aki nem rég kegyetlenül megkínzott és meg akart ölni. Farkas szemet nézve fogom csak fel igazán mi is történt velünk több mint két év alatt. A barátom lett a bátyám és apám is egyben. A mesterem lett majd a gyilkosommá akart válni. Ki tudja még milyen szerepet fog betölteni az életemben. Talán a halálét is ő fogja? Képes lesz majd rá ha oda kerül arra kerül a sor. Szerintem nem, ahogy múltkor sem.
-Hiányzol- mondom szomorúan Ben-nek aki erre elkapja fejét és látom ahogy ujjai fehérré válnak a nagy íróasztal szélén végül pedig hogy letör belőle egy darabot. Meglepődötten mosolyodom el, mindig is tiszteltem az erejét. Tekintetem a főnökre emelem aki elfehéredve figyeli Ben kezében lévő fa darabot. Van félni valója...