17. Rész

-Jade!- hallom meg nevemet de csak morogva a másik oldalamra fordulok- Jade ne csináld már!- hallom ismét az idegesítő hangot. Fejemre húzom a takarót de az rögtön el is tűnik rólam. A hideg kellemetlenül csapja meg lábaimat is. Hirtelen másik két lábat érzek meg magam mellettem. Reflexszerűen kaszálom el és ülök rá majd fogok fegyvert a fejére ami eddig párnám alatt melegedett. Nagy nehezen kinyitom a szemem és észreveszem hogy éppen Louison ülök és fegyvert fogok rá. Szemeim még jobban kipattannak és leszállok róla a fegyvert pedig a párnám alá vissza dugom.
-Ne haragudj azt hittem nem te vagy! Ne csináljátok ezt velem! Már majdnem lelőttelek!- akadok ki Louisra aki még mindig dermedten néz az ágyamból fekve. Körül nézek és látom hogy mindenki a szobámban van.
-Csukott szemmel félig álmában embert öl. Na ez a profizmus!- tapsol meg Dave mire hozzá vágok egy párnát. Erre mindenki elröhögi magát én pedig háttal bedőlök az ágyba Lou mellé.
-Fotózás. 20 perced van elkészülni- jelenti ki mosolyogva Niall mire rögtön felpattanok és a szekrénybe bújok.
-Menjetek már ki! Nincs időm elkészülni! Miért nem keltettetek fel időben?!- kezdek üvöltözni miközben a ruháim között turkálok.
-Mi próbáltuk. Csak nem ment- röhögi el magát Zayn mire hozzá vágom az egyik szoknyámat és kimennek. Ahj mááár! Mit vegyek fel?! Kezembe akad egy fekete-fehér csíkos magasított derekú gatya. Úgy döntök ez tökéletes lesz a ruhám alapjának. Ehhez keresek egy fekete toppot amit meg is találok majd még egy Virágos dzsekit is választok hozzá. Gyorsan magamra kapom a ruhákat majd belebújok a fekete Vans cipőmbe.

Gyorsan a fürdőbe rohanok és ajkaimra sötét színű rúzst kenek majd feketén kihúzom még a szememet is. Hajamat gyorsan fésülöm át mikor belép a fürdőbe Zayn.
-Uhm, nagyon jól nézel ki- mondja miközben nyel egyet, rámosolygok a tükörből akaratlanul is.
-Köszönöm- a fésűt a helyére rakom majd felé fordulok- mehetünk- mosolygom továbbra is rá. Bólint egyet majd megindul kifelé. A telefonomat még gyorsan felkapom majd sietek utána, a lépcsőn a hátára ugrom mire kicsit előre dől de megtart és lecipel a lépcsőn. Fejem nyakába fúrom és megharapom a nyakát. Halkan felmordul mire elnevetem magam majd tovább csimpaszkodom a hátán.
-Remek akkor mehetünk?- kérdezi Harry míg végig mér minket.
-Persze! Gyerünk Zayn! Indulj!- adom ki parancsomat mire az említett felröhög majd kisétál velem a kisbuszig. Combjaimnál erősen tart amit nagyon is díjazok mivel így nem kell annyira kapaszkodnom.
-Hátul a kettes ülés?- kérdezi miközben fellép velem a buszra. Nem mondok semmit ezért hátra sétál velem majd lemászok a hátról és belülre ülök. Nézem ahogy mosolyogva leül mellém. Megvárunk mindenkit hogy felszálljanak majd elindulunk. Ugyan az az ülés rend van mint a dedikáláson. Gonosz mosolyra húzom a számat majd megszólalok.
-És ez legalább olyan fotózás lesz mint azok a képek amiket alá írtatok?
-Ami azt illeti egy kicsit igen- nyökögi ki Zayn és érezni lehet hogy kínosan érzik magukat. Felnevetek ami oldja a hangulatot de már tudom hogy nagyon élvezni fogom ezt a délelőttöt.
-Egyébként hány óra van?- kérdezem meg.
-Most 9 óra 12 perc van- adja a választ Liam.
-Ilyen korán felkeltettetek?- hüledezek a srácoknak mire most ők nevetnek rám.
-Aludj nyugodtan- mondja Zayn majd a többiekkel kezd beszélni. Egy ideig figyelemmel kísérem a társalgást majd a fejemet Zayn vállára hajtom és egyre laposabbakat pislogok míg végül elragad az álom világ.

***

-Hahó Jade- hallok meg egy mély rekedtes hangot. Érzem ahogy végig simít arcom vonalán amitől elmosolyodom majd lassan kinyitom a szememet. Zayn csillogó szemeit látom vészesen közel magamhoz. Tekintete enyémet fürkészi és én az ő tekintetét fürkészem. Minden álmosság kimegy belőlem, kiráz a hideg mikor megérzem hogy össze vannak kulcsolva a kezeink.
-Neki hogy megy ilyen könnyen?!- hallom hüledezni Harryt.
-Úgy hogy ő Zayn- jelenti ki egyszerűen Liam. Még inkább elmosolyodom majd körbe nézek. A busz áll és egy nagy barna épület előtt állunk. Gondolom megérkeztünk és ezt az is alátámassza hogy jó pár sikítozó lány tolong a bejáratnál a fiúk pedig az ablakból nézik őket.
-Ohm, nem megyünk?- kérdezem az épület felé mutatva.
-Biztonságiak nincsenek és ha mi innen kilépünk akkor széttépnek! Nézz rájuk!- akad ki Niall mire felröhögök. Átmászok Zaynon majd megállok az ajtóban.
-Liam menj hátra hogy ne látszódj ha kiszállok- mosolygok a fiúra aki most beül az én iménti helyemre. Mély levegőt veszek majd kiszállok a kocsiból. Rögtön megrohamoznak a lányok.
-Szeretnék a fotózásomra bejutni! Nem értem miért is vagytok ti itt?!- ordítom el magam hogy meghalljon minden lány, hangomra elcsendesednek. Próbálok magamra nyugalmat erőltetni de kicsit frusztráló ez az egész helyzet.
-A One Directionnek lesz itt fotózása!- ordítja el magát az egyik lány mire újabb sikítozásba kezdenek. Ezek tényleg széttépnék a fiúkat.
-Benéztétek angyalkáim! Az ő időpontjukra jöttem mert a fotósuk megbetegedett. Most pedig tűnés. Szeretném a munkámat végezni!- mondom szigorúan mintha valami neves modell lennék. Remélem beveszik!
-De hát- kezd el csüggedten próbálkozni az egyik lány.
-De hát az ő fotózásukat nyolc nap múlva tartják meg, eltolódott. Sajnálom- nézek rájuk szomorkásan mikor felfogom mennyire csalódottak lehetnek most. Lassan elvonulnak mindannyian mire kifújom a bent tartott levegőt. A kocsihoz sétálok és kinyitom az ajtót. Mögötte áll a hat fiú.
-Futás!- mondom morcosan mire az öt banda tag befut az épületbe. Dave röhögve száll ki majd becsukja a kocsit és mi is besétálunk. A fiúk a recepción toporzékolnak mi pedig oda sietünk hozzájuk.
-Köszönjük- mosolyog rám Niall és megölel.
-Semmiség- viszonozom gesztusát. Elválok tőle majd a recepciós hölgy már vezet is minket a fotózásra. Kíváncsi vagyok milyen lesz! Szerintem izgatottabb vagyok mint a fiúk. Amint beérünk a nagy stúdióba a lélegzetem is eláll mennyi kellék van. A fiúkat lenyomják egyenként egy-egy székbe és sminkelni kezdik őket. Dave-vel együtt röhögünk rajtuk majd helyet foglalunk mi is két székbe és onnan nézzük az eseményeket tovább.
-Jól van Liam te kezded- szól oda a srácnak a fotós. Látom rajta hogy kicsit izgul de a kamera elé áll. Majd leveszi a pólóját. Várjunk csak mi?! Kikerekedett szemekkel figyelem a srácot- Hozzatok neki egy szörf deszkát!- ordítja el magát ismét a fotós. Liam kezébe nyomják a deszkát aki rutin mozdulattal csapja a hóna alá és pózol tovább. Csodálkoznak ha szét akarják tépni őket a lányok?! Saját magamat is vissza kell fognom! Liamet kereken 30 percig fotózzák majd lejön.
-Nem volt vészes- rántja meg a vállát majd küld felém egy mosolyt. Még mindig nagy szemekkel nézek rá majd a kezembe nyom egy képet- Mivel amit alá írattál velünk eléggé régi, ezért itt van ez. Meg majd a többi- kacsint rám. Mi az hogy meg majd a többi? Miért kacsint? Érzem hogy teljesen elvörösödöm mikor megnézem a képet.

Nem mondok semmit csak tovább vörösödöm. Konkrétan már mindenki rajtam nevet.
-Niall gyere!- kiált oda a következő fiúnak. Niall is egyszerű mozdulattal szabadul meg a felsőjétől én pedig szemem takarásába kezdek. Hallom a halk kuncogásukat de nem törődöm vele csak a cipőmet nézem, sajnos így is eltéved a tekintetem párszor Niall irányába- Harry!- kiáltja el újra a fotós magát mire elveszem a kezemet a szemem elől. Végig mérem az előttem álló Niallt aki mosolyogva egy újabb képet nyom a kezembe.

-Uhm- ez minden amit ki tudok nyögni majd a képeket lerakom a székre és kiviharzok a teremből. Amint kiérek a folyosóra elindulok balra. Hátamat a falnak vetem és mélyeket lélegzem. Most vissza akarnak vágni, ez nagyon gonosz! Lassú és nyugodt léptekkel sétálok vissza fele. Óvatosan nyitok be és sétálok a székhez amin eddig is ültem. Látok a tetején egy lefordított képet. Kíváncsian emelem fel mikor meglátom Harry képét is.

-Most komolyan srácok?!- kérdezem miközben egybe rendezem a három képet.
-Igen!- kiált oda nekem Lou akin szintén nincs fölső.
-Otthon is közlekedhetnétek így- húzom gonosz mosolyra a számat- Nem lenne ellenemre ha csak ez gátolna meg benne titeket- nevetem el magam.
-Rögtön gondoltam- mosolyog rám Zayn. A következő pillanatban egy csupasz mellkas ütközik nekem majd vigyorogva nyújt át egy képet.

Nagyot nyelek amikor rendesen megtanulmányozom a képet. Nem is attól hogy eddig milyen képek voltak hanem hogy milyent kapok most.
-Zayn gyerünk már csak te vagy, másfél órája szenvedek veletek!- hallom meg a fotós hangját és még egy nagyot nyelek. Hát nekem ez többnek tűnt mint másfél óra. Na az Ő képe lesz az ahol nem bírok majd itt bent lenni. Végig nézem ahogy lassan ledobja magáról a pólóját és hogy a gatya a csípőjén lóg ezzel megajándékozva az erőteljes "V" vonalával. Gyorsan pördülök meg és igyekszem a székem felé. 30 percig fel se nézek a padló bambulásából.
-Készen vagyunk!- hallom meg a fotós hangját majd ahogy tapsol párat. Nagy sóhaj hagyja el a számat és már igyekszem is az ajtó fele de ismét egy csupasz mellkasba ütközöm. Lévén hogy mindeni felöltözött ez csak is Zayn lehet. Nagyot nyelek majd lassan vezetem fel tekintetem. Úgy vigyorog mint egy vadalma majd oda nyújt nekem egy képet. Félénken veszem el és nézem meg.

-Levegő- közlöm és már oldalra is lépek majd kisietek az épületből. Hallom mögülem a nevetést de nem törődöm vele csak futok ki felé. Amint ki érek hátamat a barna épület falának nyomom majd lassan lecsúszom rajta. Az ő képét nézegetem és már belőlem is kitör a nevetés. Miért ilyen irtó szexi? Na jó ezt most megérdemeltem de akkor is. Ezek a képek ismételten TUTI hogy kikerülnek a falamra. Hirtelen lövések zaja tölti be a fülemet. Riadtan pattanok fel és teszem el a zsebembe a képeket. Körbe nézek de nem találok senkit. Gyorsan futok az épületbe hátha a fiúknak van baja! Te jó ég mi van ha lelőtte őket valaki?! Rekord sebességgel érek be a stúdióba ahol megvan mindenki. Nagyot sóhajtok mire egy nagy kő gördül le a szívemről.
-Baj van Jade?- néz rám Zayn értetlen szemekkel.
-Van. Ne gyertek ki amíg nem jövök vissza értetek- mondom majd becsapom az ajtót és ismét kirohanok. Újabb lövések tőlem balról. Gondolkozás nélkül veszem arra az irányt. Kikukucskálok az utca végén mikor meglátok két csuklyás fazont. Random lövik az utca népét?! Mi van itt?! Lassan osonok az egyik mögé. Hirtelen rántom meg a kezét így saját maga találja el a társát aki ordítva elterül a földön. Kicsavarom a kezéből a fegyvert majd azzal tarkójára csapok. Ájultan esik össze, zsaru autó hangja és fénye tölti be az egész utcát. A házak hol kék hol piros fényben úsznak.
-Bassza meg!- csattanok fel és nyugodtan sétálok a sarokig onnan pedig futva az épületbe. Gyorsan szedem lábaimat mikor Zaynba botlom. Szó szerint botlok ezért megtart. Kérdő tekintettel mér végig.
-Kurva gyorsan a kocsiba!- csattanok fel és már tolom is őket kifele. Kérdésekkel bombáznak de én csak kifele lökdösöm őket. Nagy nehezen betuszkolok őket a kocsiba. A rendőrök már helyszínelnek.
-Mi történt?!- kérdezi elképedve Liam.
-Semmi- vágom rá talán túl gyorsan. Érdekesen végig mér majd megrázza a fejét. Beülök hátra, belülre a már szokásos helyemre.
-Mi történt?- kérdezi tőlem suttogva Zayn és már épp szólásra nyitnám a számat mikor Dave hangosan felröhög. Mindenki kérdőn néz felé aztán meglátom a laptopot a kezében. Van egy sejtésem mi ilyen vicces.
-Ne merd Torren!- csattanok fel mire rám mosolyog.
-Ma 11 óra 24 perckor a Radron street-en, amit megjegyeznék hogy a stúdió mellett van, két csuklyás férfi lövöldözésbe kezdett. A járó kelők közül hárman megsérültek de nem élet veszélyesen- erre a mondatára megkönnyebbülten sóhajtok fel, Zayn értetlenül emeli rám a tekintetét mire küldök neki egy bénácska mosolyt, Dave folytatja a hír olvasását- A két férfira azonnal kihívták a rendőrséget. Körülbelül öt perc alatt ki is értek ám mikor valóban kiérkeztek csak azt láthatták hogy egy hölgy áll a két férfi felett. Az egyiket ájultan a másikat félig kivérzett állapotban találták meg. A nőt nem tudták megnézni de személy leírása a következő: Fekete haj, csíkos gatya, fekete bőrdzseki valamilyen mintával. A rendőrök csak ennyit láthattak a városi hősből. Talán ő lesz London védelmezője? Egy női titkos ikon? Bárki tud is bármit eme személyről kérjünk írjon nekünk!- olvassa fel végig Dave mire kitör belőlem a nevetés. Női védelmező ikont csinálnak belőlem?! Védelmező?! Ez kész röhej.
-Barna a hajam és mindenkinek van csíkos gatyája, bocs Dave- küldök felé egy fancsali mosolyt. Nem feltétlen kell erről tudniuk.
-Messziről feketének és nézhetik. Másnak is van csíkos gatyája de nem amellett a stúdió mellett fegyverezget le örülteket ahol mi voltunk majd örültek módjára visz el minket a helyről- mosolyog vissza rám Dave egy győztes mosollyal. Ne szólók többet csak a fejemet az ablaknak nyomom. Így telik el keményen hat perc majd megcsörren a telefonom. Rögtön felveszem és már szinte ki is hangosítanám mikor észbe kapok hogy a buszon vagyok mégpedig a srácokkal.
-Igen?- kérdezem a vonal másik felén lévő embertől.
-Szóval nem bérgyilkos vagy hanem életeket mentesz? Sün leszel?!- röhög a telefonba Eric.
-Semmi bizonyíték hogy én voltam! Az alvilágban mozgok, soha nem leszek sün!- csattanok fel. Miért hiszi mindenki ennyire biztosra hogy az a nő én voltam?!
-Persze Jade ahogy akarod. Mostantól bőr szerkóban véded London ártatlan népét?- röhögi el magát ismét.
-Bőr ruhában London népét?!- sipítom a telefonba mire mindenki felém néz- Te teljesen megörültél. Ahogy körülöttem mindenki!- akadok ki újra.
-Persze-persze! Nincs kedved egy gyors munkához?- kérdezi. Gondoltam hogy nem csak azért hív hogy igazság osztó lettem-e vagy nem. Minden esetre alig negyed órája történt de már mindenki tud róla.
-Miféle munka és kivel?- kérdezem fintorral az arcomon.
-Velem! Egyébként egy 40-es tagot kéne megölni meg a fiát. Elárulták a maffiát. Adatokat adtak ki ilyesmi- adja meg az infokat Eric.
-Öljek meg valakit mert elárulta a maffiát ahonnan kiléptem? Most szórakozol velem?- röhögőm el magam de rögtön abba hagyom amint megérzem Zayn szorító kezét a combomon. Rásimítom szabad kezem mire enyhül a szorítás.
-Full komoly vagyok Jade. Komoly tagok- mondja egy nagy sóhajtás kíséretében.
-Mikor?- kérdezem flegmán.
-Mondjuk 20 perc múlva oda megyek hozzád és akkor kocsival mehetünk is, oké?- kérdezi fellelkesülve.
-Oké, szia- adom a tömör válaszom majd kinyomom. Fejemet hátra hajtom az ülés hát támláján és becsukom a szememet. Nem hiszem el. Hiába akarok elszakadni nem megy. Ericet viszont nem hagyom cserben! Nem vinne rá a lélek. Mindig számíthatnak rám a barátaim és Ericnek segítség kell akkor segítek.
-Megint? Újra?- kérdezi Zayn mire kinyitom a szemem és rá nézek. Fájdalom és csalódottság csillog a szemében. Szívem össze szorul ahogy továbbra is szemébe nézek.
-Sajnálom- mondom halkan és ismét az ablak üvegének döntöm a fejem. Látom saját tükör képem. Soha nem fogok tudni elszakadni. Egyszerűen túl mélyen vagyok ahhoz hogy minden kapcsolatot meg szakítsak.
-Ne menj könyörgöm, nézd meg mi volt mikor utoljára elmentél vele- hallom meg Zayn hangját. Lassan fordítom felé a fejemet. Most erre mit mondhatnék? Ez a munkám. Nem lesz baj? Dehogynem lesz baj!
-Nem tudom Ericet cserben hagyni- adom meg válaszomat és a kezét kezdem nézni. Jobb mintha a szemébe mondanám.
-Megint elmegy- csattan fel Zayn hogy mindenki meghallja- Megy és megöleti magát mert amúgy nem akarják még elegen!- folytatja tovább mire az egész busz elcsöndesedik.
-Este randid van. Maradj szép állapotban- mosolyog felém Dave mire még inkább elkomorul a társaság. El is felejtettem hogy ma randizok.
-Kurva jó vagy Dave! Biztasd is még! Fegyvert nem akarsz a kezébe adni és kilökni a kocsiból?!- ordít most már a fiúra. Nem mondok semmit csak kezemet az övébe csúsztatom. Szorosan kulcsolja össze ujjainkat. Érzem ahogy a szorítás szép lassan enyhül majd simogatásba vált át. Mire a kívánt hatást elérem addigra megérkezünk. Elsőnek szállok ki a buszból. Meglátom a motort parkolni kocsim mellett.
-Három perc!- kiáltok oda a srácnak és felfutok a szobámba. Újra a két Desert Eagle fegyvert szúrom a gatyámba de azokon már most rajta van a hang tompító. Cipőmet bakancsra cserélem és mindegyikbe elrejtek egy kisebb tört. Ezek után még a melltartómba is elrejtek egyet. Remegve kifújom a levegőt majd vissza sietek Erichez.
-Megölted te akkor mikor megcsaltad. Ez a munkája! Eddig is ez volt!- hallom meg Ericet aki kicsit hangosabban beszél mint szokás.
-Elég!- csattanok fel amint meglátom őket. Az a mérhetetlen férfi ego!- Menjünk!- adom ki Ericnek a parancsot mire bepattan a kocsiba. Végig ölelgetem a fiúkat és megkapom hogy vigyázzak magamra. A végén Zaynhoz érek de ő nem ölel vissza. Értetlenül lépek egyet hátra, mikor szemébe néznék elfordítja a fejét a ház felé. Kétségbe esetten próbálok valamit kiolvasni arcáról. Gyűlölet. Ez minden amit látok. Nagyot nyelek majd a kocsihoz sétálok. Bevágom magam mellett a kocsi ajtót majd sietősen távozom. Vissza se nézek csak örültek módjára vezetek. Nem ölelt meg. Hát nem tévedtem. Keményen két napig bírta ezt a "küzdök" dolgot. Elvégre magamért én sem küzdenék. Minek? Hiszen bárkit megkaphat nem?!
-A Fretrond és a Hamilrot sarkára vezess ha kérhetem- hallom meg Eric halk hangját. A helyes irányba fordítom a kocsit és tovább nyomom a gázt.
-Kint is maradhatsz. Ideges vagyok. Mindenkit ledarálok- mondom szárazon majd satu fékezek a helynél. Röpke 15 perc alatt elvezettem idáig. Rögtön kipattanok és semmivel se törődve húzom elő a zsebemből a két hangtompítós pisztolyt. Eric gyorsan követ. Lábbal nyitok ajtót. Kapásból lelövök két nagy darab őrt.
-Ha ideges vagy akkor terminátor is?- kérdezi hitetlen kedve Eric.
-Igen- adom a tömör választ mikor oldalra fordítom a fegyvert és lelövök még egy embert anélkül hogy arra fele néznék. Felesleges interakció lenne ha tudom hogy ott van. Újabb ajtóhoz érek ami mögött egy lépcső foglal helyet- lefele?- kérdezem meg a mögöttem álló srácot aki még csak most ér be és arca a hihetetlenséget tükrözi.
-Lefele aztán balra- adja a válasz és ismét lábbal rúgom be az ajtót. Gyorsan szedem a lépcső fokokat. Előttem feltűnik egy újabb kigyúrt illető de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan küldöm a túlvilágra. Befordulok a lépcsőn és ismét lövök. Újabb három ember terül el holtan miattam. Három perce vagyok itt de már hét embert megöltem. Percenként kettőt. Remek arány. Ezt hozza ki belőlem Zayn.
-Komolyan gondoltad hogy nem kellek ide- hüledezik Eric- Már értem mit jelent az hogy profi- nevet fel halkan. Kijelentése megmosolyogtat de tovább török előre. Ahogy mondta balra fordulok. Gyorsan össze számolva hat darab őr áll az ajtó előtt ahova én be akarok jutni. Gyorsan vissza lépek ezzel Ericet is a menedéket nyújtó részbe lököm. Hatan kezdenek el egyszerre tüzelni. Mély levegőt veszek majd várok pár másod percet. Gyorsan hajolok ki és húzom meg mind két fegyver ravaszát.
-Már csak négy- mondom halkan Ericnek. Most ő lép ki és lő négyet.
-Mehetünk?- kérdezi vigyorogva mire bólintok egyet. A gyűrű égetni kezd és már tudom hogy valami rossz fog történni. Ajtó! Hallom meg a hangot a fejemben és Ericet a falnak taszítom mire háttal csapodik neki de rögtön én is elugrom az ajtó vonalából ezáltal én is hangos csattanással találkozom a fallal. Gépfegyver kezdi szétszaggatni az egyszerű fa ajtót. Eric nagy szemekkel néz rám mire az ajtó felé intek fejemmel. Egyszerre irányítjuk felé a fegyvereinket és adunk ki egy sorozatot. Fájdalmas és meglepett ordítás szaggatja szét a csendet. Gyorsan újra tározok majd berúgom az ajtót. Kicsit nehézkesen mivel mögötte egy hulla van de azért megoldom. Beérve egy folyosón találom magam. Kérdőn hátra nézek Ericre aki most beelőz és előre megy. Megrántom a vállam és követem, átvéve a stílusomat ő is lábbal kezdi kinyitni az ajtót. Erről ismét Zayn jut eszembe mikor rám rúgta a szobám ajtaját aztán én rá. Egy apró könnycsepp kicsúszik de rögtön le is törlöm. Gyorsan nyomulok be megújult erőre kapván. Kettőt lövök és újabb hús tornyok terülnek el. Hallom ahogy Eric is lő és újabb halk puffanással csapodnak a földre testek. Lassan lépdelek tovább a következő ajtóig. Gondolkodás nélkül nyitok be végre az apa és a fia tartózkodási helyére. Amint belépek erős kéz fonódik a nyakamra tehetetlenül hagyom hogy a szoba közepére ráncigáljon. Unott arccal nézem ahogy belép Eric is és megmerevedik.
-Dobd el a fegyvered vagy kitöröm a nyakad- suttogja valaki a fülembe aki sejtéseim szerint a fiú akit meg kell ölni. Unottan kiejtem a kezeimből a fegyvert. Zaynnak tényleg ennyit jelentettem? Úgy halok meg hogy haragszik rám? Meghalok? A kérdés hogy meg akarok-e halni? Elvégre tudok ez ellen tenni csak nem feltétlen akarok. Kérdőn néz rám Eric majd látom ahogy szemében fellobban a harag. Gyorsan nyúl a zsebébe és kezd el telefonálni. Telefonálni? Mi a szart csinál ez?!
-Haver dobd el a telot vagy megölöm a csajt!- üvölt rá a mögöttem álló ipse.
-Kussolj már!- inti le mire belőlem egy halk kacaj feltörik. Hát ez remek. Ilyet még nem láttam. Az én nyakam ki akarják törni és én hagyom, Eric meg telefonálgatni kezd illetve leinti a támadómat. Ez röhej. Ez egy álom, ez más nem lehet. Ilyen nem történhet meg a valóságban.
-Te gyökér! Fel se fogod mi teszel pár apró dologgal?! Miattad akarja megöletni magát! Csak mert nem vagy képes vissza ölelni mert nem fogadod el hogy ki is ő valójában! Eddig terminátor volt most egy kis szerencsétlen faszt nem vakar le a nyakáról!- eddig bírom hallgatni. Egy gyors mozdulattal a földre viszem a nyakamat szorongató fiút majd bele eresztek egy golyót. Egyenesen a két szeme közé.
-Azonnal rakd azt le!- förmedek rá.
-Nem rakom! Tudnia kell hogy mekkora köcsög! Bassza meg miért akarsz meghalni miatta?!- nyög fel de a telefon még mindig be van kapcsolva.
-Nem zavarok?- kérdezi tőlünk jobbra egy hang. Mind ketten arra kapjuk a fejünket.
-Ami azt illeti de- nyögöm mikor meglátom kezében a fegyvert amit ránk szegez.
-Megölted a fiamat én ezé...
-Nem várna egy kicsit?! Lerendezzük aztán megfenyeget, én úgy teszek mint aki elhiszi aztán mikor lelőne oda megyek kicsavarom a kezéből és fejbe lövöm! De most hagyjon békén egy kicsit!- csattanok való színül az apára. Igazából biztos hogy az apára. Eric elröhögi magát mire én is. Na ilyen akciót még nem láttam.
-Eric kicsit túl reagálja a dolgokat sajná...- ekkor a lábam elé lőnek. Mindketten egyszerre ugrunk hátra.
-Ne Jade! Ne,ne ne ne ne- kezdi el hajtogatni kétségbe esetten Eric. Kérdőn nézek rá mire a telefonra mutat- könyörgöm bírd ki. Jade! Ne merd becsukni a szemed hallod!- mondja tovább. Kis híján feltör belőlem a röhögés de a fegyveres fazon is csak értetlenül néz minket. Gyorsan ott termek és mint már előre mondtam neki, kicsavarom kezéből a kis gépfegyvert majd fejbe lövöm vele.
-Jadey könyörgöm, uristen....- hallom tovább rimánkodni Ericet majd kinyomja a telefont és rám villant egy ezer wattos mosolyt.
-Ez most komoly?! Szerinted most mit hisznek?- akadok ki rá.
-Hogy megöltek. Higgyék csak legalább megtanulja hogy mennyire hatással van rád!- adja a választ mikor már a lépcsőn futok felfele.
-Ez beteg vicc- jelentem ki zordan- felhívnám, de inkább kurva gyorsan tűnjünk el. Nem akarok több rendőrrel ma találkozni- förmedek rá ismét és a gázra taposok. Ugyan olyan tempóban érek haza mint ahogy jöttem. Amint fáradtan csukom be magam mögött az ajtót addig Eric mosolyog rám. Megrázom a fejem és a motor felé intek.
-Menj mielőtt beverik majd a képed- jelentem ki. Ekkor csapodik ki az ajtó és fut felém Zayn vörös szemekkel.
-Úristen!- nyögi ki mikor elém ér. Látom ahogy a könnyek folynak le az arcán de csak semlegesen nézem. Sírt mert meghaltam? Szorosan húz magához és kezd még jobban sírni a nyakamba. Tehetetlenül ölelem át és kezdem nyugtatni.
-Nyugodj meg, élek- suttogom a fülébe mire még szorosabban ölel magához.
-Mi..mi történt? Én az hittem hogy megöltek! Jade- motyogja továbbra is a nyakamba és érzem hogy újra el kezd rázkódni. Ekkor nézek csak körbe. Eric önelégülten mosolyog míg az öt srác szintén vörös szemmel áll körülöttünk. A szívem fájdalmasan szúr ahogy a többieket nézem és érzem ahogy Zayn rázkódik.
-Eric menj mert megvernek- jelentem ki zordan mire engedelmesen a motorjára pattan és mesélésbe kezdek- végig daráltam mindenkit mert ideges voltam. Aztán jött az hogy gondolkozni kezdek és kicsit figyelmetlenül nyitottam be egy ajtón. Elkaptak de nem csináltam semmit csak gondolkodtam. Akkor hívott Eric mert kiakadt hogy ki akarják törni a nyakam, konkrétan hülyének néztek minket ahogy veszekszünk. Aztán mikor rájöttem hogy téged ordít le akkor kiszabadítottam magam. Ezek után az apja döntött úgy hogy megbosszulja de ezt szerintem hallottátok. Mikor lövést hallottatok csak a lábam elé lőtt de Eric elkezdte azt amit szintén hallottatok. Egyikünk se értette mit csinál de gyorsan megöltem az apát is mert nem kellett még egy figyelmeztető golyó. Ekkor Eric kinyomta és eltűntünk a helyről. Most meg itt vagyok. Egyébként az apa fia páros volt a célpont. Engem a fiú kapott el- mondom miközben még mindig Zayn hátát simogatom és ő még mindig keservesen sír a nyakamba. Őszintén szólva megsajnáltam. Olyan tehetetlennek néz ki. Mi lett volna ha tényleg meghalok? Össze tört volna? Hirtelen löki el magát tőlem majd indul meg egy kocsi felé.
-Haver!- kiállt utána Louis de meg se hallja- Jade! Csinálj már valamit! Erichez menne!- kiállt most rám Louis akit simán leráz magáról Zayn mire felvont szemöldökkel nézek rá. Jézusom megverni akarja! Úristen mekkora hülye vagyok, ma nem túl gyorsan esnek le a dolgok. Gyorsan futok utána és ugrok a hátára. Gyors puszit nyomok az arcára mire megáll.
-Élek Zayn!- csimpaszkodom hozzá még jobban. Szorosan bújok hozzá. Érzem hogy nagyokat lélegez majd lehajtja a fejét. Újabb puszit nyomok de most a nyakára. Érzem hogy kicsit beleremeg- Gyere- mondom és leszállok a hátáról. Befele kezdem húzni a házba. A többiek is követnek. Nem gondoltam hogy ezt váltja ki belőlük az esetleges halál hírem. Amint beérünk Zayn leroskad a kanapéba és arcát kezeibe temeti. A másik öt srác most vetődik rám és kezdenek ölelgetni. Viszonozom nagy szeretet kirohanásukat. Mikor meg győződnek róla hogy minden rendben van és hogy nem lehet rajtam átnyúlni mert nem egy szellem vagyok végre helyet foglalnak ők is. Zaynra nézek aki még mindig úgy ül mint amikor megjöttük. Nagyot sóhajtva húzom el a kezeit arca elől mire kérdőn rám néz majd minden szó nélkül az ölébe ülök és hozzá bújok. Ismét szorosan körém fonja karjait. Nem is tudom nagyon leírni az ő ölelését. Izmos karjai közt egyszerűen tudod hogy nem bánthatnak. Ezt csak akkor érti meg az ember ha részesült az ő ölelésében.
-Annyira féltem- suttogja remegő hangon a fülembe. Pólójába kapaszkodva bújok mellkasába. Érzem ahogy szíve hevesen ver. Fejét nyakamba fúrja ismét és ott szuszog. Mindenki csak csöndben van és néz ki a fejéből. Komolyan nem hittem hogy ennyire kiakasztja őket az hogy talán meghaltam. Minden esetre engem melegséggel tölt el. Zayn még akkor is sírt mikor magához ölelt. Na ez az eszméletlen cuki!
-Éhes vagyok- morgom a pólójába. Férfias illata szinte elkábít.
-Rendelek pizzát!- kiálltja el magát Niall és már emeli is a füléhez a telefont. Mi lett volna ha nem jön ez a munka? Nélkülük élnék és Bennel dolgoznék tovább. Mindenki csodálná a képességeimet amiktől nekem a hideg futkos a hátamon. Tovább emésztene a gyűlölet a szüleim gyilkosa iránt aki mint kiderült végig mellettem volt. Talán éppen most is valami elhagyatott raktárban vívnék tűzharcot egy maffia vezér ellen. Talán már rég halott lennék. De biztosan nem ülnék itt Zayn ölében össze kuporodva és görcsösen szorítva pólóját. Nem szerettem volna bele és nem csalódtam volna. Nem szoktam volna rá a cigire. Erről jut eszembe!
-Menjünk ki cigizni- kérlelem halkan mire érzem kutató pillantását. Felemelem a fejem és a szemébe nézek. Kicsit még duzzadtak de már alig látható a sírás nyoma.
-Jó- adja a tömör választ és óvatosan feláll ezért én is. Ott állok és nézem ahogy eltűnik a lépcsőn.
-Sírt. Keservesen. Mi sem tagadhatjuk hogy mi is ugyan így reagáltunk- mondja halkan Dave mire rákom a tekintetem- Viszont örülünk hogy élsz hercegnő- mosolyog rám mire oda megyek és az ölébe ugrok. Szorosan ölelem magamhoz majd tovább mászok Harry ölébe akit szintén egy nagy ölelésben részesítek.
-Vigyázz magadra könyörgöm- suttogja a fülembe és válaszul csak aprót bólintok. Felállok majd Niall ölébe vetem magam és őt is megölelem. Szorosan fonja körém karjait majd elenged. Most Liamen a sor aki szinte az ölébe ránt és ő is szorosan ölel magához.
-Élek- nyögöm mire szorítása kicsit enyhül. Mosolyogva mér végig majd elneveti magát. Már másznék Louishoz mikor minden jel nélkül húz oda magához. Szorosan ölel mire én viszonozom gesztusát.
-Utállak- morogja a hátam mögé mire felnevetek.
-Imádlak- jelentem ki és még szorosabban ölelem a banda legidősebb tagját. Egyszerűen fantasztikus ez a srác. Elnézek a lépcső felé ahol Zayn támaszkodik a falnak és minket néz egy halvány mosollyal. Vissza mosolygok rá majd elengedem Lout és felállok. Minden szó nélkül sétálok a terasz felé és lépek ki a napsütéses délutánba. Gondtalanul ülök le a fűbe és kezdem nézni Zaynt ahogy felém közelít mosolyogva. Letelepszik mellém majd szája közé kap egy cigit és meggyújtja. Mélyet szippant belőle és én kérdőn nézek rá. Hátha le esik neki.
-Le kell szoknod. A fiúk nem örülnek neki hogy rászoktál miattam- mondja egykedvűen és újabbat szippant a cigijéből. Megrántom a vállam majd kikapom a cigit a szájából és beleszívok. Régen cigiztem és már hiányzott az érzés ahogy a füst szét árad bennem és egyfajta nyugtató érzéssel adományoz meg. Zaynra fújom a füstöt aki sötét szempárral figyel engem, átvitt értelemben ez már egy csók volt. Mosolyogva lopok újabb slukkot majd rakom vissza a szálat Zayn ajkai közé. Mohon szippant bele majd dől hátra a fűben. Kezeimen megtámaszkodom hátul és úgy bambulok a semmibe. Lassan elkel jönnie a three 50-es részének. Majdnem kétnaponta felére csökken a versenyzők száma. Vészesen közeledik a veszély. Lopva Zaynra pillantok aki békésen süteti magát a nappal. Csukva van a szeme míg újabbat szippant cigijéből. Vajon hogy fognak reagálni ha meghalok? Vajon túlélem? Jobbnál jobb emberek jönnek majd értem, éberen kell aludnom konkrétan. Nem akarom, most először úgy érzem hogy ehhez nem vagyok elég erős. Most jönne az a rész ahol elszáll előttem egy lepke aztán még ragyogóbb lesz ez a nap és happy end-el végzi a történetem. Boldog leszek életem szerelmével, két gyerekkel és a szüleimmel. Csak hogy ez nem egy rohadt könyv, itt megcsal az az ember akit szeretsz, itt az élet elveszi a szüleidet és embereket küld rád. Ez nem happy end és kacagás. Engem igen is meg akarnak majd ölni. El akarják majd tőlem venni akit szeretek és miért? Mert megtehetik. Mert ilyen az élet! Hát a faszom tele van az élettel!
-Nem akarom hogy össze törj majd- jelentem ki ridegen míg egy fűszálat tépek ki a helyéről.
-Mit éreznél ha elveszítenél?- kérdezi ugyan olyan stílusban. Megölnék mindenkit és össze zuhannék. Nem mondok semmit csak meredek magam elé- Remek akkor ne kérj tőlem lehetetlent- jelenti ki kissé nyersen.
-A különbség hogy én nem hagyom hogy megöljenek- hangom halkan csendül fel.
-Nincs különbség. Én se hagyom- ül fel mellém.
-Lőni se tudsz- nevetek rá- menjünk be- váltok rögtön témát és felállok. Kezem nyújtom felé mire elfogadja és felhúzom. Egymás oldalán lépünk be a házba. Amikor a kanapéhoz érek kiveszem gatyám szárából a két pisztolyt majd a kis asztalra dobom őket. Dave elismerően füttyent mire rámosolygom.
-Pizza!- ordít fel Niall mikor meghallatszik a csengő hangja.
-Megyek én- mondom mosolyogva majd az ajtó felé lépkedem. Újra rátenyerelnek mire elordítom magam- Megyek már!- mit kell ilyen türelmetlennek lenni?! Idegesen tárom fel az ajtót mire halkan felnyögök.
-Rég láttalak cica- kacsint rám ugyan az a pizzás fiú mint múltkor. Csak ő hiányzott de tényleg! Felé nyújtom a pénzt mire megrázza a fejét.
-Ne kezd megint a telefonszámosat és a pénzes ajánlataidat! Vedd el a pénzt és csak add ide a pizzát!- csattanok fel.
-De a kocsimba szí...- Eddig jut mivel Zayn lassan nyújtja ki felé a kezét majd biztosítja ki a fegyvert jól halhatóan. Meredten nézem eltökélt alakját és vonásait ahogy a pizzás srác fejéhez tartja a fegyvert.
-Zayn- mondom halkan a nevét de rám se néz. Meredten bámulja a srácot maga előtt.
-Hé haver- adja oda nekem a pizzát és feltartja a két kezét, gyorsan rakom magam mögé le a dobozokat- Ne csináld már- röhögi el magát- Ez játék fegyver mi?!- mondja majd leengedi a kezét. Zayn lefele mozdítja a fegyvert majd lő. A golyó a srác lábba mellett pattan aki ijedten ugrik arrébb. Vissza emeli szemei közé és tovább méri szigorú tekintettel.
-Napokig nem fogsz tudni aludni ha értelmetlenül lelövöd. Nem fogod tudni vissza vonni. Ne legyél hülye kérlek!- csattanok fel miközben a srác elé lépek. Soha nem gondoltam volna hogy egyszer részem lesz ebben a látványban ahogy Zayn fegyvert fog most éppen rám. Ha lehetséges még jobban belé zúgtam ahogy izmos karja megfeszül és fegyvert tartja, eltökélt feszes arca. Mint egy bérgyilkos. Elmosolyodom a gondolatra mire leejti maga mellé a fegyvert.
-Takarodj- jelenti ki egyszerűen mire a srác elfut. Tovább mosolygom rá mire szégyenlősen le hajtja a fejét de ő is elmosolyodik.
-Menjünk be- jelentem ki tovább mosolyogva majd az ajtót becsukom és a pizzás dobozokkal vissza lejtek a nappaliba a fiúk közé- Itt a pizza!- jelentem ki a nyilvánvalót majd lerakom őket a kis asztalra.
-Zayn miért van nálad Jade fegyvere?- kérdezi értetlenül Niall mire Zayn csak megrántja a vállát és ledobja azt is a kis asztalra.
-Együnk!- csapja össze két tenyerét Lou majd egy pizza után nyúl. Nevetve követem példáját ám nem bírom ki hogy ne hajoljak Zaynhoz oda.
-Oké ez a kép örökké az elmémbe égett. Talán csak azzal tudtad volna feldobi ha cigizel te félisten- nevetem el magam halkan mire az ő szája is mosolyra húzódik végül ő is egy pizza után nyúl.