16.Rész

Nyikorog alattunk a három lépcső fok ahogy felérünk. Elengedem Zayn kezét és kezemet a kilincsre simítom. Remegve fújom ki a benntartott levegőt. Lassan lenyomom a kilincset az ajtó pedig nyikorogva kitárul előttem. Teszek két lépést előre és megállok. Ugyan itt álltam akkor is mikor megláttam őket. Semmi nem változott, nem lett feltakarítva semmise csak a hullájukat vitték el.
-Ott feküdt anyám vérbe fagya- mutatok a padlóra ahol még mindig látszik a vér amit magába szívott a padló- Arra a székre volt kikötőzve az apám. Őt úgy kínozta meg Ben mint engem. Kés, apró vágások, hipó. Csak neki azt is végig kellett néznie ahogy anyámat megerőszakolják és megkínozzák- mutatok most már egy székre. Ugyan úgy ott van mellette a hipós üveg felborulva. Most már tudom mit érzett apa mikor ott ült és szenvedett. Zayn nem szól semmit csak érzem hogy együtt érez. Úgy érzem mesélnem kell neki- minden kiskori képemet széttépték vagy golyó lyukasztotta ki. Kivéve egyet. Azon táncoltam és a legfrissebb képem volt. Az eltűnt- mutatok most a keretre. Lassan sétálok át szüleim halálának a helyén egészen be a konyhába. A nappali és az étkező nyitott tér volt, a konyhát csak a pult választotta el. Végig húzom ujjamat a poros pulton ahol anya mindig valami finoman ügyködött- Minden nap amikor haza értem az fogadott hogy anya éppen veszi ki a sütőből vagy a hűtőből az aznapi sütit- Kinyitom a hűtőt amiben a megpenészesedett dolgok sorakoznak- Feljössz velem?- kérdezem miközben a lépcsőre tekintek. Aprót bólint és én megindulok a fa lépcsőn ami lépésem alatt megnyikordul. Amint felérek benyitok a jobb oldali ajtón- Ez volt a szobám- hangom megremeg miközben beljebb lépdelek. A fal tele van Graffitivel és a szoba alap színe sima fehér. Az ágyam úgy van ahogy aznap reggel hagytam. Kék ágyneműmön is meglátszik az idő vas foga.
-Ezeket te csináltad?- lép a falhoz amint az egyik Graffitit veszi szemügyre. Rock&Dubstep felírat virít az egész falon. Betölti az egészet. Az volt a legnagyobb munkám.
-Igen- mosolyodom el. Nagyon büszke voltam rá mikor kész volt. Egy egész hónapig szenvedtem vele minden egyes délután egészen estig, minden zsebpénzem erre költöttem.
-Nem tudtam hogy rajzolni is tudsz- mosolyog rám mire megrántom a vállam. Sok mindent nem tud rólam. Íróasztalomhoz lépkedem és leülök a gurulós székbe ami egykoron enyém volt. Körbe fordulok egyszer majd megállok az asztalnál. Kihúzom a legfelső fiókot és bele kukkantok. Papír fecnik, rágó, ceruzák, teljes káosz. Vissza tolom majd az alatta lévőt célzom meg. Ebbe magazinok lapulnak és pár dugi csoki.
-Nem tipikus lány szoba de néhány jellemzője megvan- nevet fel a hátam mögött Zayn mikor benéz ő is a fiókba- A testvéreim is pontosan ott tárolják a dugicsokit- nevet tovább.
-A nehezebb napokat csak így lehetett túlélni- nevetek fel én is halkan. Másik oldalra viszem kezemet. Itt csak egy nagyobb fiók van majd kihúzom azt. Iskolai tanszerek lapulnak benne, könyvek, szótárak meg ilyesmik. Ezt is vissza tolom majd felállok és a nagy szekrényemhez sétálok.
-Legyél itt legyél itt legyél itt kérlek- fohászkodom halkan a szekrénynek majd lassan kinyitom. Rengeteg régi ruhám poros látványa tárul elém de rögtön derékig bevetem magam a szekrénybe és az alján kezdek vadul kutakodni. Ruhákat szórok arrébb hogy leássam magam a szekrény aljára.
-Narniát keresed?- kérdezi Zayn mire hozzá vágom az éppen kezemben lévő ruhát. Ez alatt pedig ott lapul az én drága légpuskám. Az amit aputól kaptam. Két kezembe veszem majd kiegyenesedek.
-Tényleg nem szokványos lány szoba- mered rám értetlenül Zayn- 15 évesen még nem csak normális gyerek voltál?!- hüledezik.
-Soha nem mondtam hogy normális voltam- nézek rá nagy szemekkel majd elé tartom a fegyver csövét amibe pár szó van gravírozva. "Jadeynek a mesterlövésznek, aputól."- Aputól kaptam az egyik szülinapomra. Ez volt az első fegyverem és ő tanított meg lőni- mondom majd lerakom az ágyra az eszmei értékű fegyvert- Apuval sok őrültséget csináltunk- mosolygok rá majd kilépek a szobámból és a vele szembe lévő ajtón nyitok be. Fürdő. Nem volt külön fürdőnk így mindenki ezt használta de soha nem tűnt úgy mintha ez probléma lett volna akárkinek is. A csapra támaszkodom majd megnéztem tükör képemet. Kissé felkavart de viszonylag nyugodt lány tekint vissza rám. Mögötte egy biztatóan mosolygó fekete hajú, csokoládé barna szemű fiú tekintetét vélem felfedezni. Hosszú szempillái még inkább kiemelik csillogó szemeit. Borostája férfiasabbá teszi. Vissza mosolygok rá a tükörből majd kinyitom azt. Anyám akart ilyen polcot amit a tükör takar el mondván hogy sokkal letisztultabb de én mindig bele szédültem ahogy kinyitottam, de ezen ők csak nevettek. Amint benézek rejtelmébe hallom Zayn meghökkenését. A kis pisztoly a helyén porosodik, emlékszem mekkora vita volt ebből mivel anyu nem nézte jó szemmel hogy ott van de aztán apa meg győzte hogy baj esetén jó ha el van rejtve. Sajnos mégsem vette hasznát. A fegyver mellett még altatók, borotvák, borotva hab ami már rég lejárt és parfüm is porosodik. Nagyot sóhajtva csukom vissza a tükröt.
-Apukád fel volt készülve- üti meg a fülemet Zayn halk szavai.
-Nem eléggé ezek szerint. Ez a felese annak ami a házban van- mondom miközben megfordulok és rá mosolygom. Kilépek mellette a helységből majd a következő szobába lépek- Vendég szoba- hozom Zayn tudtára. Semmi giccs csak egy ágy egy szekrény és a falon egy tükör. A falak bézs színűek és szinte minden érintetlen. Le hasalok a földre mire Zayn furán néz rám és az ágy alatt kezdek turkálni- Apával nagyon jóban voltam, és anyával is. De mind kettőjükkel máshogy. Anya a legjobb barátnőm volt Apa pedig a bajtársam. Minden őrültséget megcsináltunk. Egyszer láttunk egy filmet ahol a ház tele volt rejtett kapcsolókkal és helyekkel, rohadt király volt. Apunak nem kellet ösztönzés és nekem se, egyébként is kommandós apával kommandós ház kel!- nevetem el magam mikor megtalálom a kis dudort a padlón. Erősen rácsapok mire a tükör kivágódik. Felállok és Zayn sápadt arcára nézek.
-Apukáddal beteg hobbitok volt- jegyzi meg mikor a tükör mögé néz. Két darab AK-47-es lapul benne, plusz töltényekkel.
-Mint mondtam nem voltam kis koromban sem teljesen átlagos- mosolyodom el majd vissza pattintom a tükröt a helyére. Megállok az emeleten lévő utolsó ajtó előtt. Lassan nyomom le a kilincset de zárva van. Nagyot sóhajtok majd vissza megyek a fürdőbe.
-Mit csinálsz?-kérdezi Zayn miközben a nyomomba szegődik.
-Feltöröm a szüleim szobáját- mondom halkan majd újra kinyitom a tükröt. Kiveszem a fegyvert majd kibiztosítom. Lecaplatok a konyhába majd vissza a szoba elé.
-Az ásványvíz minek?- kérdezi Zayn mikor a kezemben tartott ásványvizes üvegre néz. Lecsavarom a kupakját majd belenyomom a fegyver csövét és a zár felé fordítom.
-Nem akarom hogy a szomszéd a zsarut hívja- adom a magyarázatot majd meghúzom a ravaszt. Halk pukkanás és az ajtó kicsapódik, az ásványvíz pedig a padlót kezdi áztatni.
-Profi- jelenti ki mire a fegyvert vissza rakom a fürdőben lévő polcba. Óvatosan vissza sétálok majd belépek a szobába. A francia ágy szépen be van vetve, ez biztos anya műve volt. Képek a falon, a szekrény sor a fal mellett. Egy egész alakos tükör. A por itt is belepett mindent. Az éjjeli szekrényhez sétálok ahogy anyám eljegyzési gyűrűje hever.
-Tudták hogy mi lesz- jelentem ki miközben egy könnycsepp gördül végig az arcomon és markomba zárom a kis ezüst gyűrűt amin egy zöld kis kövecske van.
-Hát innen van a neved- mosolyog rám miközben karjai közé zár. Jade kő van a gyűrűben- Anyukád szerintem neked hagyta itt. Elvégre a jegygyűrűk nincsenek itt- mosolyodik rám mire szipogva ismét a kis gyűrűre nézek. Zsebembe csúsztatom majd letörlöm a könnyeimet.
-Tudták hogy mi lesz Zayn, anya soha nem vette volna le- nézek fel szemeibe amik fájdalmat tükröznek. Ismét magához ölel és ez most mindennél jobban esik. Halk nyikorgásra leszek figyelmes. Zaynra nézek aki látom szintén hallja a közeledő zajt. Gyors léptekkel termek az egész alakos tükör mellett és óvatosan végig simítok az alján mikor megtalálom a kis gombot sietősen megnyomom. A tükör ki nyillik és feltárul egy kis tér. Nem mondok semmit csak belököm a fiút. Háttal neki csapodik a falnak majd egy lépést előrébb megyek és behúzom a tükröt. Megnyomok egy piros gombot és akaratlanul is Zaynhoz bújok.
-Ezt apu nekem találta ki ha baj lenne. Bocsi kicsit szűkös- suttogom neki és eleresztek egy fintor. Szélességben éppen elférünk bent, viszont nem nyúl be túlságosan ez a kis rész a falba. Talán egy nagyobb lépésnyi hely ha van csak itt.
-Apukád mégsem volt őrült. Mintha tudták volna mi fog történni. Ez fekete mágia. Egyébként örülök a szűkös helynek, közel vagy hozzám még ha nem is saját akaratodból- aranyos mosoly terül szét az arcán. Bele gondolva tényleg furcsa ez az egész. Akkor csak bújócskázásra használtam nem pedig azért mert valaki bejött a szüleim házába.
-Rossz érzésem van- mondom miközben megfordulok. Hátamat Zaynnak vetem ő pedig átkarol, kezei fedetlen hasamon pihenteti. Meleg bőrétől kiráz a hideg. Együtt nézünk ki a tükrön be a szobába.
-Még jó hogy átlátszó- suttogja a fülembe mire egy nagyot nyelek és bólintok. Apunak tényleg jó ötletei voltak és meg is valósította őket.
-Lehet csak a bandából jött valaki utánunk- kezdek tippelgetni- A szobámba van- jelentem ki amikor meghallom az egyik ajtó nyikorgását.
-Nyugi- rekedtes hangja valamicskét megnyugtat de nem kellőképpen. Nem így akartam ezt a napot. Nem ezt terveztem. Olyan jól indult ez az egész! Ha nem akarok ide jönni akkor nem történik meg ez!
-Zayn, kérdezhetek valamit?- kezdem rágcsálni a számat. Lehet hogy jobb alkalom is lenne megkérdezni de hát most vagyunk kettesbe. Leszámítva az idegent aki kint mászkál és valószínűleg nem csak köszönni szeretne nekünk.
-Bármit- suttogja vissza nekem válaszát. Kifújom a bent tartott levegőt majd elhadarom a kérdésemet.
-Tényleg semmi nem volt Pezzel azon kívül amit láttam? Egyáltalán te hívtad át?- na jó tudom ez két kérdés volt de most nem ezen van a lényeg.
-A nyakamat szívta ki többet nem engedtem. Nem én hívtam hanem ő állított be miután te elmentél körülbelül rá fél órára. Nem tudom mi ütött belém csak az ölembe mászott bennem meg az volt hogy te megcsalsz engem és mérges voltam. Hagytam Pezznek hogy kiszívja a nyakamat de áhh...hülye voltam- fejét a vállamra hajtja, szavai hallatán elmosolyodom. Ez jó pont volt nála de erről nem kell tudnia!
-Tudod Zayn, kint hagytam a légpuskát az ágyamon- húzom fintorra a számat. Halkan felnevet majd puszit nyom az arcomra. Értékelem ezeket a kedves gesztusait és hogy nem tolakszik. Nyikordul a szüleim ajtaja és belép rajta Ben. Lábaim meg remegnek és Zayn keze után nyúlok. Keményen megszorítom és össze kulcsolom ujjainkat. Hátamat neki feszítem és úgy nézzük Bent aki fel-le jár a szobában és mindent feltúr. Ahogy szüleim szobáját felforgatja arcomon úgy folyik végig egy könnycsepp. Kinyitja a szekrényt és mindent idegesen a földre szór.
-Nem hiszem el!- csattan fel majd egy családi képet a falhoz vág. Telefonjáért nyúl majd idegesen bepötyög egy számot- Nincs itt Nick! Sehol sincs ebbe a kurva házba!- kezd el ordítozni a telefonba. Gyorsan kapok zsebemhez és kapcsolom ki a telefonomat. Vissza csúsztatom majd Zayn gatyáját kezdem tapogatni. Hallom ahogy felmordul majd előre adja telefonját. Azt is kikapcsolom majd vissza adom neki- Mi az hogy nincs jel?! Ha lenne is itt kurvára nincs! Mindent átnéztem!- csattan fel Ben majd kinyomja a telefont. A tükör felé fordul majd a hajába túr. Előveszi a fegyverét és az egyik családi képbe ereszt egy golyót. Érzem hogy Zayn megfeszül ahogy én is. A tükör felé fordítja a fegyvert mire szélsebesen fordulok meg és tapasztom a kezem Zayn szájára. Eldördül a fegyver és hallom ahogy az üveg a padlóra esik. Mélyen nézek Zayn szemébe és érzem ahogy szíve vadul kalapál a lövés hangjára pedig össze rezzen.-Nem tudom hol vagy Jade de biztos hogy itt! A puska az ágyon, a belőtt ajtó! Egyszer úgyis le kell ezt rendeznünk! Te is tudod hogy a munkát be kell fejezni...- Mondja halkan maga elé meredve. Szemeimet lehunyom majd remegve kifújom a levegőt. Kezem lehanyatlik a testem mellé ezáltal Zayn szája szabaddá válik. Kezeivel átölel, fejemet pedig nyakába fúrom. Vagy ő hal meg vagy én. Ben sokkal jobb mint én. Esélyem sincs túl sok. Hallom ahogy becsapja maga mögött a bejárati ajtót.
-Ez durva volt- suttog még mindig Zayn.
-Eléggé
-Elment, nyugi
-Nem ment még el, Ben nem olyan- rázom meg a fejem makacsul. Amint befejezem mondatomat az szobában lévő ablak szét robban és golyó zápor tépdesi a falat.
-Fekete mágia- csóválja meg a fejét ami egy kis mosolyt csal az arcomra. Gumi csikorgás üti meg a fülünket- Akkor most elment?- emeli rám kíváncsi tekintetét mire bólintok és megnyomom újból a piros gombot. A tükör ki nyillik és én kilépek rajta. Mögöttem kilép Zayn is. Céltudatosan indulok meg a szobámba és veszek elő egy nagy sport táskát. Belerakom a légpuskát és a családi fénykép albumot majd össze húzom és a vállamra dobom. Gyorsan körbe fordulok hátha valami irtó fontos dolgot még elrakhatnék de semmi ilyen nem jut eszembe. Az én szobám falán is golyó ütötte nyomok éktelenkednek.
-Menjünk- mondom halkan Zaynnak mire csak bólint és követ. Sietős léptekkel hagyjuk el a házat és megyünk vissza fele- Maradnunk kellene még hogy ne legyen feltűnés- mondom a mellettem lépkedő srácnak mikor meghallom a zenét és meglátom a nagy fél kört és hogy Dave épp középen táncol.
-Rendben- adja a tömör választ. Lassan lépkedünk a kisebb tömeg felé és mikor oda érek Dave rögtön oda jön hozzám. Zayn addigra már Harry oldalán ácsorog.
-Hívtalak- jelenti ki mire előveszem a telefonomat és vissza kapcsolom- miért kapcsoltad ki?
-A szüleim szobájában voltunk mikor hallottuk hogy valaki feljön. Elbujtunk a tükör mögé. Apával régen kicsit fel turboztuk a házat de mindegy is a lényeg hogy Ben rám talált. A telefonom alapján és valami Nick nyomozott le. Nem vett minket észre szerencsére de nem sokon múlt- mondom el tömören a történetet.
-Amint haza érünk megnézem a telefonodat most kicsit élvezd ki a bandádat- mosolyog rám és viszonozom gesztusát. Oda sétálok az öt fiúhoz és óvatosan lerakom a sport táskát.
-Mi van benne?- kérdezi kíváncsian Niall és már cipzározná szét mikor válaszolok neki kicsit halkabban.
-Fegyver- rögtön vissza ugrik és hagyja úgy ahogy van. Biztató mosolyt küldök felé- Unatkoztok mi? Meglátom mit tehetek- válaszolok rögtön saját kérdésemre. Szememmel meg keresem Robyt. Amint meg van oda futok hozzá. Kíváncsian emeli rám kék szemeit.
-Unatkoznak a srácok. Arra gondoltam énekelgethetnénk kicsit- intek a hátam mögé ahol az öt srác áll.
-Music time!- ordítja el magát Roby akárcsak régen. Elnevetem magam és a fiúk mellé sétálok, kérdőn néznek rám mikor leülök a földre. Követik példámat majd mindenki leül így egy nagy kört alakítunk ki. Jó újra így látni az egész bandát és most már a fiúkat is.
-Jadey újra színre lép?!- húzogatja szemöldökét Aaron mire kinyújtom rá a nyelvemet- Na és mit énekelsz? Mert hogy te fogsz! A mai napon kívül hallottak már dalolászni a barátaid?- pillant az említettek felé.
-Nem. Egészen mostanáig jó volt a hallásuk- nevetem el magam mire látom hogy csak mosolyognak maguk elé. A járó kelők kicsit furán néznek ránk de hát eléggé bizarr lehet hogy legalább 20 fiatal felnőtt a földön ül.
-Mit énekelsz?! Ohh tudod mit majd én választok!- csattan fel Tara és már a teloját nyomkodja. Kajánul rám vigyorog majd felcsendül Ed Sheeran Don't száma. Amint meghallom az első ütemet a zenéből rögtön énekelni kezdem. Talán még kicsit illik is Zayn-al való kapcsolatomhoz. Régen annyira nem éreztem át ezt az egészet de most teljes beleéléssel éneklek ki minden hangot. Tara besegít a reflénynél mert ketté szakadni még én se tudok. Az utolsó résznél mikor kétszer kellene énekelni a refrént már mindenki beszáll. Hát mit mondjak rohadt jól hangzik együtt a nagy társaság a fiúk meg még rá is dobnak egy jó nagyot. Amint befejezzük mindenki megtapsolja a másikat. Látom hogy Zayn nagyon belemerül a telefonjába és pötyögni kezd. Elég sokat. Kérdőn nézek Liamre aki bele kukkant Zayn telefonjába de a srác észre se veszi. Liam felvonja a szemöldökét majd elmosolyodik és vissza fordul hozzám. Egyre kíváncsibb vagyok mikor végre kinyögi a választ.
-Dalt ír- szóval dalt ír? Csak úgy neki áll dalt írni? Oké. Zayn fura de ezt eddig tudtam. Felpattanok a körből majd a csapathoz intézem szavaim de inkább Gregnek.
-Most mennünk kell de nagyon örülök hogy rátok találtam és ha nem lenne ellenetekre akkor máskor is jönnénk.
-Dehogy baj! Le ne merj lépni nekünk egy szó nélkül megint! Cserélj számot szépen mindenkivel- adja ki utasítását, nevetve teszek eleget kérésének majd indulunk el a kocsi fele.
-Zayn- morgom és végig nézek a társaságon de nem látom. Ott ül és a telefonját nyomkodja. Semmit nem vett észre a körülötte lévő dolgokból. Idegesen trappolok mögé amit mosolyogva figyel az egész banda amint mögé érek megköszörülöm a torkomat de semmi haszna. Mély levegőt veszek majd hangosan elordítom magam.
-Malik! Lennél szíves a seggedet a kocsimig húzni?!
-Mi? Hogy? Jade? Nem! De! Mi van?!- kezd el dadogni és telefonját háta mögé dugja miközben felpattan, a banda már röhög de válaszul a kezemmel a kocsi felé kezdek mutogatni. Már ott sincs előttem. Gyorsan vetődik be Harry kocsijába. Harryébe?! Dühöngve pattanok be a kocsimba és nézem meg kik azok akik velem tartanak. Dave és Liam. A gázra lépek majd haza fele veszem az irányt.
-Ez rohadt jó volt!- mondják egyszerre ami miatt kitör belőlem a röhögés. Az egész út így telik el hazáig hogy felelevenítik az emlékeket. Tudtam hogy Dave élvezni fogja de hogy a srácok is ennyire élvezni fogják az ledöbbentett. Na jó nem tudom hogy a többiek élvezték-e de Liam tuti! Lassan parkolok le a ház előtt és pattanok ki a kocsiból. Amint beérünk eldobjuk magunkat a nappaliba kivéve Dave. Harryék még nem értek vissza. Nem tudom mi tart nekik eddig de annyira nem is köt le.
-Na passzold a telódat- mondja Dave miközben laptopjával lehuppan a fotelba. Én a kanapén feküdtem el, kikotorászom a zsebemből a telefont majd oda dobom hozzá. Kezem hozzá ér a gyűrűhöz és rögtön kikapom a zsebemből. Kezembe zárom és úgy nézegetem tovább.
-Abba olyan kő van mint a neved- mosolyog rám Liam- nem láttam még rajtad. A jáde kő nagyon szép.
-Mikor vissza mentünk a szüleim házába akkor találtam anyu éjjeli szekrényén. Az ő eljegyzési gyűrűje volt- mosolyodom el miközben ujjaim között forgatom a kis tárgyat.
-Nick Oiert. Hacker. Ő mászott a telodba. Kell a cím?- minden szó nélkül sóhajt egy nagyot és már papírért nyúl. Amint lefirkantja kezembe veszem a papírt. Felfutok a szobámba és egy hosszabb trikót veszek fel majd elrakok egy kisebb MP5-ös fegyvert. Mielőtt gatyámba szúrnám beállítom egyes lövésre. Mást minek vigyek most magammal? Kezemben anyám eljegyzési gyűrűje még mindig ott van. Csak markolgatom aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve remegő ujjakkal felhúzom az ujjamra. Remekül passzol mégis fura érzés fog el. Le caplatok a lépcsőn majd puszit dobok a kiterült srácoknak akik csak intenek nekem egyet. Vidáman közelítem meg a kocsimat és pattanok be. Gyorsan kanyarodom ki és megyek az úton egyenesen Nick Oiert felé. Velem szembe feltűnik egy fekete Range Rover és meglátom benne a többi srácot. Elmosolyodom a gondolattól hogy biztonságban vannak és már nyugodtabb szívvel megyek a címre. Csörögni kezd a telefonom mire már megszokott mozdulattal veszem fel és kihangosítva dobom a műszer falra.
-Merre-merre?- hallom meg Niall hangját.
-Munka-munka- adom a választ.
-Gyilkolászgatunk?! Kit?- kérdezi egyet sikkantva Harry.
-A hackert aki segített Ben-nek. Kérdezzétek Zayneet már ha most hall valamit és képes felfogni a körülötte lévő dolgokat- röhögőm el magam és balra kanyarodom.
-Héhéé kikérem magamnak!- hallom meg hangját.
-Kérd. Hol voltatok eddig amúgy?
-Megbeszéltük Paul-al Zaynee új dalát amit saját maga írt!- lelkesül fel Louis- Ráadásul rekord idő alatt!
-Zayn írt egy dalt?
-Előfordul- adja a választ az említett- Tudod nem csak éneklünk hanem sok dalunkat mi magunk írtuk!- szinte látom ahogy kihúzza magát.
-Hümm értem- mondom miközben bekanyarodok egy utcába- le kell tennem majd megyek. Sziasztok- mondom majd kinyomom a telefont választ se várva. Rezgőre állítva pattanok ki a kocsiból és szedem a lábaimat. Gyorsan lököm be a nagy vas ajtót és igyekszem felfele, szerencsére csak az első emeletig kell másznom. Nem a legjobb környék de nem várok el sokat. Amint meglátom az ajtót amiért én jöttem egy pillanatra megállok előtte majd kifújom a levegőt. Kopogok hármat és várok. Elővarázsolom a legszebb mosolyom majd az ajtó kitárul. Nem adok felfogásra időt bent is termek és az ajtót lábbal csukom vissza.
-Van itt valaki rajtad kívül?- kérdezem fenyegetéssel a hangomban.
-Ni..nincs!- adja a választ miközben hátrál. Beérünk egy kisebb szobába ami talán a nappalit szolgálja de itt csak gépek és minden féle kütyük vannak.
-Ben Isgar arra kért meg téged hogy keress meg. Többre is kért?!- kérdezem miközben fegyverem már a fejéhez tartom. Ujjamon a gyűrű égetni kezd és rossz érzés kap el. Nem törődöm vele és eme furcsa jelenséggel. Tovább meredek az előttem álló férfira. Le Jadey! hallom meg a hangot a fejemben és gondolkozás nélkül hajolok le, talán a meglepődés is közbe játszik hogy engedelmeskedem egy hangnak a fejemben. A férfi keze és a benne lévő kés célt téveszt és csak a levegőt vágja el torkom helyett.
-Rossz döntés- jelentem ki és egyetlen egy golyót küldök a szíve felé. Sietősen távozom és pattanok be a kocsimba. A fegyvert az anyós ülésre dobom és már a gázra és lépek. Majdnem elvágta a torkomat ha nem hallom meg a hangot a fejemben. Lehet tényleg megörültem. Elvégre ennyi dolog ami velem történt két év alatt bőven elég lenne. De azért nem akarok megörülni! Mire hazaérek már nagyjából lenyugszom. A fegyvert magamhoz véve rontok a házba. Az ajtó hangosan csapódik mögöttem pedig nem direkt csaptam be.
-Megjött a kommandós!- hallom meg Harry hangját.
-Kikérem magamnak!- háborodok fel miközben a fegyvert a kis kávézó asztalra dobom. Hasalva fekszem el a kanapén és ebben az sem gátol meg hogy rajta ül Zayn Harry és Niall. Kényelmesen elhelyezkedem és behunyom a szemeimet. Karomat a fejem alá rakom és úgy pihenek tovább.
-Nem, tényleg mi nem ülünk itt!- háborodik fel Harry mire felállok és a göndörkét akarata ellenére a földre viszem. Ismét vissza fekszem de most már csak Zaynra és Niallra.
-Meg se szólalunk- hallom meg Niall hangját aztán kitör belőle a nevetés.
-Na mi volt?!- kérdezi kíváncsian Dave mire lustán kinyitom a szemem- együtt működött vagy hülye volt?
-Majdnem elvágta a torkomat. Valószínűleg valaki pincéje már beázott a vérétől- jelentem ki fintorogva mire Dave nagy szemeket mereszt rám ahogy a többiek is.
-Soha nem értettem hogy nem buksz le a rendőrök előtt?! Ott hagytál egy hullát- hüledezik Harry mire felnevetek.
-Először is nem tudnának elkapni, ha tudnák is hogy én voltam akkor sem. Akkor leszek láthatatlan amikor csak akarok. Másodszor ha elkapnak megszököm de erre nem kerül sor. Harmadjára nem hagyok magam után semmi nyomot. Negyedjére megvannak a kapcsolataim. Ohh és ötödjére, Profi vagyok.- adom a kielégítő választ.
-A bőröd meg golyó álló nem?- hördül fel mire ismét rá emelem a tekintetemet.
-Mivel lazán a vállamba furakodott a töltény ezért sajnos el kell szomorítsalak hogy a bőröm nem golyó álló- mondom mindezt a legkedvesebb mosolyommal fűszerezve.
-Miért nem említetted hogy ilyen jól énekelsz egyébként?! Mostantól velünk fogsz énekelgetni!- jelenti ki határozottan Lou.
-Mert régen énekeltem már. És rendben, nekem mindegy- motyogom mivel már félig alszom. Semmire se vágyok kíváncsi, nem érdekel semmi csak az hogy pihenhessek. Lefárasztott a mai nap.
-Nem akarlak zavarni Jade de újabb nevet kaptál- mondja félősen Dave mire csak halkan felnyögök. Miért nem jön ide az illető?! Sokkal könnyebb lenne. Ohh várjunk csak már tudom miért. Mivel múltkor majdnem megölték őket. Dühösen kelek fel a kanapáról és veszem fel a fegyvert ismét.
-Címet- morgom el magamat.
-1 órát kell vezetni mi...
-Papírra a címet- vágok közbe már teljesen felforrt agyvizzel. Közelebb nem találtak versenyzőket?! Csak ilyen rohadt messze?! Kitépem Dave kezéből a kis papír fecnit majd magam után jó hangosan bevágom az ajtót. Tele az egész burám ezzel a versennyel! Úgyis tovább jutok az 50-be! Egy normális napot akarok! Csak egyet! Olyan rohadt nagy kérés lenne ez?! Szerintem már a gőz is kicsapott a fülemen mikor bevágom a kocsi ajtót. Pár pillanatra a fejemet a kormányra hajtom és mélyeket lélegzek hogy lenyugtassam magamat. Mély levegő szép gondolatok! A légzés gyakorlat majd segít, vagy nem. Persze hogy ilyenkor kell hívni, mikor máskor?! Morogva veszem fel a készüléket.
-Neked is szép délutánt Jade!- nevet a telefonba Eric.
-Ne is mond. Ma már egy embert megöltem és most megyek még egyet. Közben Ben Isgar majdnem megölt a szüleim házában mikor nagy nehezen rávettem magam hogy vissza menjek ezzel talán nagy sebeket feltépni. Oda Zaynnal mentem viszont aki egyébként időközben megcsalt az ex barátnőjével mert azt hitte lefekszem veled!- csattanok fel és hadarom el egy levegő vétellel.
-Megcsalt?! Meg akartak ölni? A szüleid házában? Ráadásul az akart megölni a szüleid házában aki a szüleidet ölte meg? És most mész még valaki kivégezni?! Lefeküdtél velem?!- kezd értetlenül magas hangon vissza kérdezgetni.
-Na jó csak  félig csalt meg. Igazából csak egy embert öltem meg mivel most a three miatt megyek és csak Zayn hitte hogy lefeküdtünk- Helyesbítem ki őt és magamat is.
-Hogy lehet félig megcsalni?! Lelőtted mikor már épp megdugta volna?- röhög bele a telefonba.
-Csak a nyakát szívta ki. Attól ez még félig megcsalás!
-Értem, tehát egyiket sem ölted meg?
-Nem Eric, senkit nem öltem meg!- förmedek a vonal másik végén lévő fiúra.
-Oké-oké. Megöljem őket én?! Szíves örömest teszem és ingyen ha gondolod!
-Köszi Eric de majd máskor- apró mosolyra húzom a számat.
-Nyugodtan szólj csak ha meggondolod magad!
-Rendben. Mit szólnál ha két és fél óra múlva vissza hívnál?- Kérdezem és már a gázt taposom. A kocsi elszáguld velem.
-Megértem, dolgod van. Akkor két és fél óra múlva, Szia!
-Hello- köszönök el és hallom ahogy rögtön lerakja. Bekapcsolom a rádiót mire a zene hangosan betölti a kocsit. Imádok száguldozni és minden lehetőséget meg is ragadok erre. Ahogy elmosódik a táj és felszabadul az adrenalin egyszerűen fantasztikus és mámoros érzés! Dave nem hazudott 54 percembe telik mire a jó címre kocsikázom. Mérgesen kapok a mellettem heverő fegyverért és csapom ki az ajtót. Nagy léptekkel közeledem a ház felé majd hármat kopogok. Egy szőke göndör hajú alacsony termetű tízes évei elején járó lány nyit nekem ajtót. Kedvesen elmosolyodom.
-Itt lakik...Chad Freight?- olvasom le a nevet a papírról. A név hallatán rögtön eszembe jut a bandám.
-Apu téged keresnek!- kiálltja el magát és könnyed léptekkel elsétál. Rögtön meglátom valószínűleg Chadet.
-Kár lenne ha nem találná meg három napon belül. Adja fel. A kislány miatt legalább. Nem lenne jó ha elveszítené az apját egy hülye verseny miatt. Higgye el tapasztalatból mondom- térek rögtön a lényegre. Nem értem hogy mehet bele ebbe a versenybe egy apuka. Szinte egyenlő azzal hogy tönkre teszi a családját. Meredten bámul rám és tudom hogy szavaim mélyre hatoltak. Szomorúan tekint a kislánya után majd újra rám. Látom a kételyeket a szemében. Két kezét tarkójára szorítja majd a plafonra mered.
-Feladom..- jelenti ki és rám vágja az ajtót. Nem gondoltam hogy ilyen könnyen menni fog. Alig 7 perc alatt lerendeztük. Verekedés és fájdalom mentesen. Elintézem egy vállrándítással és vissza huppanok a kocsimba. Lassan csordogálok haza felé a dugóban. Nem értem én ezt az egészet. Ha lenne egy gyermekem és választásom akkor nem neveznék be ebbe a versenybe! Ha meghalok akkor egyedül hagynám a saját gyerekemet, ha a top háromba jutok akkor meg nagy eséllyel megöletem. Általában a három bérgyilkosból talán egy találja meg a legfontosabb személyt az életében akit elraboltak. Arra eszmélek fel hogy már le is parkoltam és leállítom a kocsi motorját. Keservesen mászok ki és megyek be a házba. Egy szó nélkül dőlök vissza Niallre és Zaynra akik még mindig a kanapén ülnek.
-Elég gyors voltál, mi volt?- kérdezi Dave fel se pillantva az ölében heverő laptopjáról.
-Gyereke. Az volt- morgom miközben Niall combjaira helyezem a fejemet és Zaynra pakolom a lábaimat.
-Volt?! Te megöltél egy gyereket?! Nem ú...- néz rám riadtan Dave de rögtön fel is csattanok.
-Te hülye vagy?! Közöltem hogy ha folytatja a gyerek apa nélkül marad vagy megölik szerencsétlent! Ezért feladta! Te kinézed belőlem hogy gyereket ölők?!- emelem meg a hangom akaratlanul is.
-Én igen- jelenti ki Harry ridegen egy vállrándítással kísérve.  Egy pillanat alatt ülök fel és bámulok Harryre. Kinézik belőlem hogy képes vagyok gyereket ölni?! Szólásra nyitom a számat mikor megszólal a telefonom. Rögtön felveszem.
-Na otthon vagy?- hallom meg Eric nyugodt hangját. El is felejtettem őt.
-Otthon?! Kinézik belőlem hogy gyereket ölők! Nem nevezném ezt a helyett innentől kezdve otthonnak!- morgom a telefonba mire a szoba halk meghökkenéssel reagál. Számomra nem otthon ahol kinézik az ilyet belőlem.
-Tudsz segíteni? Lenne egy meló de csak sofőrnek kellenél számomra. Ki kell iktatnom valakit de nem szeretnék motorral menni. Sokkal sebezhetőbb lennék. Maffiás ügy- tér rögtön a lényegre. Fintorra húzom a számat.
-Maffia? Ehhh, okés. Hova menjek?
-Hozzám. Köszönöm Jade hálás vagyok és leszek!
-Inkább én, addig se kell itt maradnom. Indulok- mondom és bontom a vonalat. Felugrom és az ajtó felé igyekszem. Látom hogy Lou mondana valamit Dave-vel egyszerre de egy intéssel beléjük fojtom a szót. Futva teszem meg a kocsimig az kis távot. Amint becsukom az ajtót már füstölnek is az autó kerekei és magam mögött hagyom a házat. Gyerek gyilkos?! Én? Ez most komoly?! Jobb is hogy Eric telefonált különben neki mentem volna Harrynek és Davenek is! Soha nem tudnék megölni egy gyereket. Ennyire szörnyű lennék? Ezek között a gondolatok között parkolok le Eric háza előtt és nyomom meg hosszasan a dudát. Rá három perce már be is pattan mellém.
-Hello, tudod hol van a Maricona étterem?
-Ja- felelem tömören és talán kicsit flegmán.
-Akkor oda ha kérhetem- ereszt meg felém egy apró mosolyt.
-Ne menjek be veled? Számomra nem okozna gondot és részesedést sem kérek meg semmitse- vetem fel az ötletemet. Nem tartom fantasztikus kivitelezésnek hogy egyedül menjen.
-Nem kell, pitiáner maffiozó- rántja meg a vállát miközben a fegyverét betárazza.
-Senkit soha ne becsülj le! Akkor nem ér meglepetés!- én sem becsültem le eddig soha senkit. Nem is értek váratlan meglepetések.
-Elég ha csak a fenekemet viszed oda aztán vissza- neveti el magát.
-Azért van nálam fegyver. Jelezz ha baj van és megyek- ezzel le is parkolok az étterem előtt. Egy szó nélkül kiugrik és bemegy. Nézem távolodó alakját és a gyűrű ismét égetni kezd. Amint belép a telefonom megcsörren.
-Igen?- kérdezem miközben tekintetem az ajtón ragad és közben a fegyveremet tárazom tele.
-Harry nem gondolta komolyan és mi nem néznék ki belőle...
-Harry komolyan gondolta!- jelentem ki határozottan. A gyűrű szinte már égeti a bőrömet. Ezen ha lesz egy nyugodt percem muszáj lesz elgondolkodni. Komolyan gondolom hogy talán megörültem!
-De Jade...
-Hagyd Louis majd haza megyek és akkor megbe..-mondandómat lövés zaja szakítja meg- lépek!- jelentem ki és az ülésre dobom a telefont. Le se huppant de már az étterem felé futok. Újabb lövések. Különböző fegyverek, legalább négy fajta de Ericét nem hallom. Lábbal nyitok az épületbe de legnagyobb megrökönyödésemre senki nincs itt. Egy étteremben elvárom hogy legyenek emberek. Bárhonnan nézem ez egy irtó büdös csapda! Balra! Hallom meg a kis hangot a fejemben és már el is eresztek arra egy golyót. Holtan esik össze az ismeretlen férfi.
-Kösz- morgom a gyűrűnek. Szinte biztos vagyok benne hogy ennek köze van ehhez! Amióta rajtam van amolyan hatodik érzékkel rendelkezem. Jézusom ezt tényleg át kell gondolnom otthon. Óvatosabban kezdek beljebb nyomulni majd újabb lövések hangja terel jó irányba. Lábbal nyitom be ismét az ajtót de rögtön el is ugrom és a falra lapulok. Iménti tartózkodási helyemet golyó zápor ékesíti. Magamban átkokat szórok de mivel ezzel nem igen fogok akármire is menni ezért be kukucskálok az ajtón. Rögtön nekem szentelnek egy újabb sorozatot.
-Basszátok meg!- dörmögöm a bent lévőknek de válaszként csak újabb lövések jönnek. Ugyan az a fegyver lődöz rám, számolni kezdem a lövéseket. Eddig öt lövést adott le rövid távú memóriám szerint. A fegyver típusa miatt összesen hetet tud újra tárazás nélkül kilőni. Két golyót kell elpazaroltatni vele. Lerántom a egyik asztalról a terítőt majd eldobom az ajtó előtt. Meghallom a hatodik majd a hetedik lövést is, elvileg kifogyott! Teljes alakommal beállok az ajtóba és a férfi újra meghúzza a ravaszt de csak üresen kattan, nem gondolkozom csak egy jól irányzott lövést adok le az illető irányába. Amint elsütöm fegyveremet földre hasalok és kúszni kezdek. Ahogy nézem a konyhába lehetünk. Becélzom fedezékemül a mélyhűtőt. Mögé érve örömmel tapasztalom hogy Eric is ezt választotta búvóhelynek.
-Mondtam hogy nem kell hogy begyere- morogja oda miközben kidugja a fejét és rögtön golyók repülnek felé.
-Igazad van ki is mehetek! Egy kösz is elég lett volna!- förmedek rá majd gyorsan fél térdre ereszkedem, a fagyasztó tetején egy pillanat alatt támasztom ki könyökkel magam és lövök egyet a hang írányába. Fájdalmas ordítás jelzi a találatom célba értét. Vissza csúszok Eric mellé.
-Bocs. Köszi- ajándékoz megy egy mosolyával mire felröhögök. A nevetés a legjobb stressz levezetés!
-Jobb vagy bal?- nézek a mellettem ülő fiúra.
-Bal- mondja és már el is tűnt abba az irányba. Én a jobb irányt célzom meg, halkan mászok a pultok, hűtök és székek között. Hátulról hirtelen rántják meg a vállam mire zaklatom felé fordulok. Sajnos háttal csattanok a földön és a kevésbé szív gerjesztő férfi erősen fojtogatós kedvében van. Fel emelem fegyverem és csuklón lövöm hogy érezze a törődést.
-Anyád nem tanított meg hogy nőket nem fojtogatunk faszfej?!- csattanok fel és könyökömmel az arcába csapok. Vére a pólómra fröccsen de talán ez zavar legkevésbé. Fegyverével arcomba súlyt, szememet el lepi az a bizonyos vörös köd. Térdemet lendítem és becsességét erőteljes rúgásban részesítem. Görnyedten dől le rólam majd fejéhez szegezem a fegyver csövét és meghúzom a ravaszt. Most tudatosul bennem hogy ez a vörös köd nem csak a düh miatt van hanem mert konkrétan felszakadt a jobb szemöldököm és ezáltal a jobb szemem vérben úszik ezért nem is látok semmit. Morogva nyomulok továbbra is előre. Megtámaszkodom egy hűtőnek és tekintetemmel Ericet keresem akit meg is találok szinte velem szembe. Jelbeszéddel adja a tudtomra hogy a következő pult rész mögött ott rejtőzik a cél személy. Apró bólintással adom tudtára hogy megértettem, lassan kezdek felé közeledni. Lassan nézek ki de rögtön megajándékoz pár lövéssel a célszemély. Morogva húzódom vissza. A padlóra nyomom a fegyverem majd lassan csúsztatom ki a  biztonságos zónából. Meghúzom a ravaszt és a fegyver elsül a földön, újabb fájdalmas ordítás tehát eltaláltam! Újabb lövést hallok majd Eric nagy sóhaját. Rögtön felpattanok és húzni kezdem kifele a fiút. A hátsó ülésre lököm és pedig a kormány mögé vágódom. A gumijaim szerintem még füstölnek és olyan gyorsan hagyom el a helyszínt. Lassan olvadok be a forgalomba.
-Miért kellett így elrohanni?!- csattan fel hátul Eric.
-Az mond neked valamit hogy Zsaruk?!- förmedek vissza rá. Válaszul egy morgás jön majd hirtelen megtanul artikulálni is.
-Köszönöm- mondja halkan.
-Semmiség- sóhajtok egy nagyot majd megállok a háza előtt- gyorsan menj ne keltsünk feltűnést. Elég hangosak voltunk és rengeteg hulla maradt. Majd beszélünk, szedd rendbe magad- adom ki utasításaimat majd kiugrik a kocsimból. Addig nem indulok el amíg be nem ér a lépcső házba, mikor megbizonyosodóm biztonsága felől haza felé veszem az irányt. Idegesítő hogy jobb szememmel semmit nem látok a vér miatt de azért valahogy mégis csak haza érek. Amint leállítom a kocsit hat ideges fiú rohan felém. Morogva szállok ki a kocsiból és csapom be az ajtót.
-Jade! Hogy nézel ki?!- kezd hüledezni Zayn.
-Kösz!- morgom oda a választ és félre lökve őket lépek be a házba.
-Hol voltál?! Lövéseket hallottunk! Most meg...te jó ég hogy nézel ki!- csattan fel Dave mire egy gyilkos pillantást küldök felé.
-Hagyjatok már békén! Bérgyilkos vagyok! Előfordul hogy lőnek körülöttem, előfordul hogy megvernek, előfordul hogy engem lőnek le, előfordul hogy a saját véremben úszva jövök haza! Örüljetek hogy élek!- kezdek felük ordítozni. Mit kell ezt túl reagálni?! Ez a munkám!
-Haza?- mosolyog rám Zayn mire felröhögök és lemondom megrázom a fejem. Nem hiszem el ezeket az örülteket! Felvonszolom magam a fürdőmbe és a csap alá hajolva kezdem el lemosni a rám száradt vért.
-Féltünk téged- hallom meg Louis csendes hangját.
-Sajnálom, ez a munkám. Nem szoktam hozzá hogy bárki is féltsen- válaszolok a csap alól neki. Törülközőért nyúlok és óvatosan törlöm meg vele az arcomat.
-Már pedig mi halálra aggodjuk magunkat érted Jade- beszél tovább hozzám de már seb össze húzót keresek a fiókban.
-Egy gyerek gyilkosért nem kell aggódni- mosolygok rá a tükörből mikor felhelyezem a tapaszt.
-Ne legyél gyerekes. Szeretünk téged- hatalmas ölelésben részesít majd kisétál. Hátamat a csempének vetem és lecsúszok rajta. Sok nekem ez az egész nap most már! Nehezen de ráveszem magam hogy felálljak és egy pizsit előkotorjak. Jól esnek a langyos cseppek amik lenyugtatják a testemet. Ericet megölhették volna. Akár engem is, de hiszen aki az én közelembe vannak azokat már megöltek majdnem. Ezek között a gondolatok között zárom el a vizet dühösen és törülközöm meg. Felkapom magamra a pizsit majd kifele igyekszem. Megtorpanok mikor meglátom magamat a tükörben, lassan a csaphoz sétálok és megtámaszkodom rajta úgy figyelem magam tovább. Sötét barna szinte már fekete hajam kicsit vizesen lóg lefele. Szemöldökömnél egy kis seb rajta ragtapasszal.
-Ilyen ez a pop szakma- suttogom magam elé. A tükör képem apró mosolyt jelez, apukám és anyukám is mindig ezt hajtogatta. Mind kettőjüknek ez volt a mottója mind a munkában mind az életben. Akárhányszor durcásan keltem fel az iskola miatt megkaptam hogy ilyen ez a pop szakma. Később a maffiában is találtam pár embert akinek ez volt a szlogenjük. Rám ragadt és nem is akarom lemosni ezt. Ez már az én szlogenem, ezzel a szüleimnek tisztelgem. Mosolyogva megrázom a fejem és kisétálok az ágyamig, háttal dőlök el az ágyon pontosan Zayn mellé.
-Holnap délelőtt fotózás. Eljössz?- kérdezi miközben fejét felém fordítja.
-Persze- mosolygom rá.
-Féltünk mert szeretünk- gondoltam hogy valami témája biztos van. Kezemet a fejem fölé emelem és a gyűrűt kezdem nézni. Olyan furcsa!- Szép ez a gyűrű- jegyzi meg Zayn mikor ő is a kezemet kezdi nézni.
-Olyan mintha anya itt lenne velem- suttogom halkan. Talán hogy biztosan csak ő hallja meg. Furán nézz rám és már rögtön tudom hogy ő most örültnek tart.
-De hát anyukád és apukád mindig veled van- néz rám továbbra is értetlenül és őszintén meglepődőm, karjaiba zárva húz magához közel és tovább beszél- A szívedben és körülötted is- mosolyog rám de én már csak homályosan látom az arcát a könnyektől. Soha nem gondoltam bele hogy mi van a halál után, talán tényleg szellemek leszünk és az emberek között lézengünk. Vagy a lelkünk marad itt. Sokszor éreztem hogy figyelnek valamikor vagy hogy ott vannak de soha nem gondoltam bele hogy talán ez akár igaz is lehet. Mióta rajtam van a gyűrű már tudom hogy ez igaz. Ne kérdezze meg tőlem senki hogy honnan tudom ilyen biztosan egyszerűen csak érzem.
-Köszönöm Zayn- Védelmezően ölel át és csitítgat. Szerintem fogalma sincs milyen jól esett ez nekem. Pár perc múlva eltol magától és az ablak felé sétál. Legszívesebben megkérném hogy maradjon és aludjon itt velem de még egy kicsit bennem van hogy hagyta kiszívatni Pezzel a nyakát. Nézem izmos és magas testét amint kimászik az ablakon és én csak csendben vitázok magammal. Oldalamra fordulok és behunyom a szemem. Meg szeretnék neki bocsájtani de még nem érzem 100%-ig biztosnak ezt az egészet. Valami még kell. Valami löket.