15.Rész

Kukuuucs:33 Nagyon szépen köszönöm az új féliratkozónak <3 Nem tudom komolyan kihangsúlyozni mennyire sokat jelentenek a komijaitok! Itt is a rész és remélem tetszik nektek, 

Már mindenki bent van és együtt terpeszkedünk a nappaliba. Na jó, Zayn nincs itt. Még mindig a buszban ül és bámulja a semmit. 10 perce egyedül van kint minimum. Kezdek aggódni...
-Nem értettem hogy ha kényelmetlen miért hordjátok?- néz rám értetlenül Harry majd a magassarkúmra.
-Azért mert jobban nézünk ki benne nektek pedig a nyálatok csorog utánunk. És ez így van ne is tagadd- intézem el egy vállrándítással. Ezt minden nő tudja és mindegyik ki is használja.
-Na jó ez igaz. De akkor a magassarkú azért van hogy mi a nyálunkat csorgassuk?- kérdezi szemöldök felvonva Harry. Micsoda női taktikákat árulok itt el.
-Pontosan Harry, ügyes vagy! Most pedig kimegyek Zaynért kezdek aggódni érte- húzom fintorra a számat majd kifele sétálok de hirtelen megtorpanok majd hátra nézek- Látod! Fele ennyire néznél meg ha egy sima sport cipőbe lennék!- mutatok Harryre aki csak felröhög majd bólint egyet. Igazam van. Mint mindig! Ráérősen megyek a kisbuszig és lépek fel rá. Leülök Zayn mellé és a szoknyámat kezdem lefele húzkodni hogy takarjon valamit.
-Szóval. Mi a baj?- kérdezem miközben még mindig a szoknyámat próbálom megnyújtani.
-Elbasztam- mondja halkan.
-Ühüm és mit?- kérdezem mikor feladom a szoknyámmal való értelmetlen harcot. Kinyújtom a lábaimat és azt kezdem nézegetni. Így mégis azért többet takar...egy kicsivel többet.
-A kapcsolatunkat. Mert kibaszott féltékeny voltam a semmire. És erre félig megcsallak. Most meg?! Randizol- tekintete fájdalomtól csillog és testtartása is az összeomlásra utal.
-Mit vársz mit mondjak? Elbasztad. Te is tudod. Fáj rohadtul hogy ezt megtudtad tenni pedig megbíztam benned- fejemmel igyekszem máshova nézni. Bárhova csak ne rá. Kétlem hogy ez a randi dolog bejönne.
-Sajnálom. De tényleg- tudom, érzem hogy rám néz ezért nagy nehezen kényszerítem magam hogy én is rá nézzek. És íme a gyengém. A férfi aki egy pillantással megremegteti a lábaimat.
-Tudom, gyere menjünk be- mondom és felállok. Kezem felé nyújtom amit elfogad. Felrántom a földről ő pedig le segít a buszról. Együtt lépünk a házba és telepedünk le a kanapéra.
-Na végre. Azt hittünk kint alszol- csattan fel Lou de Zayn nem reagál rá semmit.
-Jade! Táncolni akarok- jelenti ki Dave mire ránézek egy amolyan "hülye vagy fiam" nézéssel.
-Most?- kérdezem félénken és magamban drukkolok hogy ne most akarjon.
-Most!- minden remény elszállt. Szemei izgatottan csillognak mire szomorúan megrázom a fejem.
-Innen csak ketten tudunk táncolni, végig álltam több mint egy órát magassarkúban tehát nem fogok az tuti. Amúgy is már este 9 óra van- ennyi indok jut csak az eszembe hirtelen amit fel tudok ez ellen vetni.
-De olyan régen táncoltunk már!- csattan fel és látom ahogy elkeseredik.
-Oké! Nem táncolok most de holnap elmegyünk. Nem buliba hanem mondjuk az utcára. Freestyle-ozunk egyet- mondom egy fintorral fűszerezve beszédemet. Tényleg régen táncoltunk mivel nincsenek itt a táncosok. Dave kikerekedett szemekkel néz rám majd felpattan és mutogatni kezd rám.
-Tudtam! Ooooh hogy én mennyire tudtam!- ezt hajtogatja vagy három percig és mindenki érdekes kezdi méregetni a fiút. Úgy tűnik itt sűrűn megy el az emberek esze...
-Mit?- kérdezem meg végül én mikor megelégelem a majom ugrálását.
-Olyan mozdulatokat nem tanítanak suliba amiket te nyomsz! Itt minden táncos suliba tanulta azt amit! Te az utcán! Te utcai táncos voltál! Úristen hogy az milyen rohadt jó srácok ne tudjátok meg! Én is rohadtul imádtam!- most már forog is össze vissza. Hirtelen kifut a nappaliból és a fiúk hülyén néznek utána aztán pedig rám.
-Szóval utcai táncos voltál? Őhm ne sértődj meg de ez mit takar?- kérdezi Niall kicsit félénken.
-Anyukám balettozni tanított. Kis korom óta jelen volt a tánc az életemben. Egyszer suli után megláttam egy csapat velem egyidős gyereket a földön forogni. Hip-hop-oztak és Break-eltek. Oda mentem és néztem őket, később bekerültem a csapatba. Láttatok már az utcán táncolni jó kedvű embereket akik nem részegek? Freestylosok voltak. Ez London. Ennyit tesz az utcai táncos nagyjából. Ott keverednek a stílusok, az utcán született a hip-hop is. Imádtam- mosolyodom el az emlékre mikor régen együtt táncoltunk önfeledten a bandával. Mindent ott tanultam amit ma tudok. A stílusomat is ez alapozta meg.
-Akkor miért hagytad abba?- teszi fel a logikus kérdést Liam.
-Mert megölték a szüleimet. Bekerültem a maffiába. Anyám halálával eltemettem a táncot is- rántom meg a vállam- emiatt a munka miatt kezdtem csak újra táncolni.
-Ahhoz képest rohadt jól táncolsz!- rohan vissza közénk Dave. Tudnám eddig hol volt ez az örült..
-Ahogy a szavaidból kivettem te is táncoltál utcán- emelem rá mutató ujjam mire elmosolyodik.
-Igen, rohadt jó volt! Az itteni táncosok viszont nem voltak hajlandóak eljönni velem mondván: "utcán táncolni?! Te jó ég"- kezd el nyafogni mire elröhögőm magam.
-Akkor holnap készülj mert lemosunk mindenkit- kacsintok rá mire gonosz vigyor húzódik a szájára. Tisztára mint egy gyerek karácsony előtt egy nappal.
-Mi is mehetünk?- kérdezi kíváncsian Louis.
-Ha akartok. Ahol én voltam a régi csapatomban ott Rapp-eltünk és énekeltünk is. Szerintem élvezni fogjátok. Van rendes zene szöveg és saját magad is találhatsz ki ott helyben- mosolygok rájuk mire Liam és Zayn szeme felcsillan.
-Tuti hogy megyünk- mosolyodik el Liam.
-Reggel 10-kor indulunk akkor- jelentem ki mindenkinek.
-És tudtok valahol ilyen csapatot?- kérdezi szemöldök felhúzva Harry.
-Nem. De ha nem vetted volna észre minden nagyobb téren vannak- mosolygok a fiúra- Most pedig megyek aludni- felállok és intek nekik majd fel lépdelek a szobámba. Megkönnyebbülten sóhajtok mikor le rúgom magamról a magassarkút. Egy rövid gatyát és egy hónaljban megnyújtott trikóval eltűnök a fürdőben. Ráérősen dörzsölöm át magam a tusfürdőmmel és mosom meg a hajamat. Amint kiszállok elkezdem a hajamat szárítani. Röpke egy óra alatt végzek a fürdőben és kilépek a szobámba. Egy pillanatra megdöbbenve figyelem a fekete hajú srácot az ágyamon feküdve csukott szemekkel majd tovább sétálok. Török ülésbe helyezkedek mellé az ágyon. Amint megérzi hogy megsüpped mellette az ágy kipattannak a szemei és felül mosolyogva hozzám.
-Hello- köszönök neki.
-Az egy tetkó?!- merednek ki a szemei mire én is oda nézek ahova ő.
-Nagyon annak néz ki- nevetek rá. A kis fegyver az oldalamon. A melltartó általában eltakarja de most mivel nincs rajtam ezért nincs mi rejtse, és a póló sem mivel pont kilóg belőle.

 -Nem mondtad hogy van tetkód!- hördül fel és hüvelykujjával végig simít a kis fegyveren- mit jelképez?
-Bérgyilkos vagyok. A munkámnak hódolók ezzel a tetkóval. Életeket adok és veszek el ha akarok. Ne érts félre de imádom ezt a munkát, egyedül azt nem hogy embereket ölök. De hát ebből áll. Mondtam hogy megörültem- nevetek rá- így mindig van nálam fegyver. Biztonságot ad. Apám emlékét is ezzel őrzöm. Ő tanított meg lőni. Róla is szól ez a kis dolog- mosolyodom el.
-Tetszik- mosolyog vissza rám- nem gondoltam hogy van tetkód főleg olyan ami ilyen sok jelentőséggel bír.
-Ez az én kis titkos tetkóm- mosolyodom el- eddig csak te tudsz róla és a tetováló srác- nevetem ismét el magam. Látom ahogy szemei őszinte boldogságot sugároznak.
-Nem gondoltam volna rólad hogy énekelsz.
-Honnan veszed hogy éneklem?- nézek rá értetlenül.
-Te mondtad hogy a bandában ahol volták énekeltetek és Rapp-eltetek is. Nem akarom elhinni hogy te nem- bök oldalba.
-Hát engem te soha nem fogsz énekelni hallani!- jelentem ki határozottan.
-Rossz hangod van?
-Hát nem. Vagy nem tudom- vakargatom a tarkómat. Tényleg nem tudom. Rég énekeltem a bandában és arra általában táncoltak- De egyébként miért is fekszel az ágyamban?- terelem el a témát.
-Nem tudom. Beszélgetni szerettem volna. Megérte átjönnöm. Meg tudtam hogy van egy titkos tetkód és hogy mit énekelsz ha egyedül vagy- kacsint rám mire teljesen elvörösödöm. El is felejtettem hogy a zuhanyzó alatt énekeltem egy dalt. Szépen beégettem magamat Zayn előtt és ezáltal az a terven is meghiúsult hogy nem hall majd énekelni.
-Uhm...Menj ki- nyögöm még mindig teljesen vörösen és a fejembe nyomok egy párnát.
-Ahogy szeretnéd- hallom meg mély orgánumát majd apró puszit kapok a nyakamra és hallom ahogy kimászik. Hátra vetem magam az ágyban és a falhoz vágom a párnát. Miért ilyen rohadt nehéz mérgesnek lenni rá?! Megcsalt! Na jó, nem teljesen... de félig! Minden esetre várom a holnapi napot. Kíváncsi vagyok a fiúk mit fognak csinálni. Oldalamra fordulok majd lehunyom a szemem. Lassan de elalszom.

***

Lustán pillantok fel telefonom kijelzőjére ami 9:03-at mutat. Kelletlenül dobom le magamról a takarót és vonszolom magam a szekrényig. Egy pillanat alatt kipattan a szemem és megjön a kedvem mikor rájövök hogy ma mi is a programunk. Táncolok. Rögtön megtetszik az egyik kék ülepes gatyám. Én a táncot automatikusan ülepes nadrághoz kötöm. Nem tudom miért de szerintem ebben jobban néznek ki a mozdulatok és több lehetőséget ad. Kivettem még egy olyan pólót ami igen csak mutat a hasamból. A köldököm is kilátszik de ez most nem fog zavarni! Meglátom a London feliratú sapimat és azt is rögtön az ágyamra dobom. Gyorsan fel kapom az ágyon heverő ruhákat amik ma az öltözékemül szolgálnak majd...

Nyakamba akasztok egy halálfejes nyakláncot és a fülembe rakok egy fekete keresztes fülbevalót. Laza copfba fogom a hajam és még felveszek egy fekete szegecses cipőt. Ismét szemügyre veszem magam a tükörben. A vállamon látszik a lövés helye de az nem is nagyon fog elmúlni. Szépen össze varrta a doki de akkor is látszódni fog. Késznek nyilvánítom magam ezért leugrálom a konyhába.
-Jóóóreggelt!- köszönök oda a 6 srácnak.
-Neked is- motyogják egyszerre. Előveszek egy mélyebb tálat és müzlit öntök bele majd tejet. Vissza megyek a srácokhoz és leülök közéjük.
-Tetszik a pólód- mosolyog rám Harry.
-Nekem meg a kép a falamon amin alig van rajtad gatya- mondom teljesen nyugodtan mire az asztalnál mindenki el kezd fulladozni a félrenyelt üdítőtől vagy a kajától. Leginkább Harry akar megfulladni. Igazából még az író asztalon pihen az a bizonyos kép de amint eszembe jut kirakom a falamra!
-Szedd már ki a gumit a hajadból. Jobban tetszik mikor dobálod tánc közben- húzza fintorra a száját Dave.
-Ki mondta hogy tetszeni akarok?- röhögök rá miközben kihúzom a gumit a hajamból és megrázom a fejem.
-Hova megyünk?- kérdezi meg Lou.
-Az egyik térre ahol régen volt a bandám. Ott mindig voltak csoportok- felelem már a müzlim felől amit tovább pusztítok. Többet már nem beszéltünk csak megreggeliztünk. Láttam ahogy Dave szuggerálja a mögöttem lévő órát a falon. Egyszer csak hirtelen felugrik és elordítja magát.
-Tíz óra indulás!- olyan hirtelen és hangosan mondja hogy szinte felugrok. Louis a székkel is felborul, Dave nem törődik ezekkel az apróságokkal már kint is van a házból.
-Kicsit felpörgött nem?- kérdezi rám nézve Zayn.
-Éppen csak hogy egy icipicit- állapítom meg miközben felállok. Együtt sétálunk ki a házból Dave-ig.
-Ki kivel megy?- kérdezem miközben kocsim felé tartok.
-Jade!- jelenti ki rögtön Dave, Zayn és Louis.
-Harry- jelenti ki Liam és Niall. Behuppanok a vezető ülésre és az anyós ülést elfoglalja Dave. Hátra beül Louis és Zayn. Elindítom a kocsit majd kifordulok az útra. A vissza pillantó tükörbe nézve megbizonyosodóm róla hogy Harry mögöttem jön-e. Nem akarom elveszteni szerencsétlent.
-Hagyjátok már abba!- szólók rá a hátul ülő fiúkra akik már majdnem elfeküdtek az ülésen mert össze verekedtek- Nincs kedvem a cica harcotokat figyelni- jelentem ki unottan mire vissza másznak a helyükre.
-Cica harc?! Kikérjük magunknak!- háborodik fel Louis.
-Kérjétek- vonom meg a vállam mire látom ahogy Louis az égnek emeli a tekintetét. Dave a rádióhoz nyúl és bekapcsolja. Amint megszólal a zene hátul énekelni kezdik a fiúk.
-Az érzés mikor a rádióból is ti szóltok nem elég hogy otthon titeket hallgassalak- háborodok fel mikor felismerem hogy ez a Kiss You.
-Először is legalább tudja hogy ez a mi dalunk. Másodjára híresek vagyunk bocs! Harmadjára otthonnak nevezted azt ahol lakunk!- mosolyodik el Lou mire csak megrázom a fejem de elmosolyodom. Zayn tovább énekli a dalt mire elkapcsolom.
-Ezt nem hiszem el!- csattanok fel mikor a következő adón is az ő számuk megy. Dave csak röhög ahogy Louis is. Zayn pedig ismét teli torokból énekel csak most a You&I-t. Szem forgatva kapcsolok tovább ismét.
-Jó inkább nem éneklem csak hagyd már abba a váltogatást- csattan fel hátul és sértődöttet kezd játszani.
-Köszönöm szépen Zaynee- mondom és szempilláimat megrebegtetem neki a vissza pillantó tükörbe. Erre csak elenged egy kisebb kacajt. Nehéz haragudni rá ha elolvadok a nevetésétől is egy másodperc alatt.
-Mikor érünk már oda?- kezd el pattogni Dave mellettem.
-Mikor érünk mááár oda?!- kezdi el Louis is. Kereken három percig bírom a fülsüketítő kiabálásukat.
-Basszátok meg!- csattanok fel és két kezem szét tárom- mi a faszt vétettem én?!- kérdezem és tekintetem az égnek emelem és nem törődöm azzal hogy éppen én vezetek egy éppen mozgó járművet.
-Helyezd vissza a kezecskéidet a kormányra Jade! Tudod arra a kerek valamire ami előtted van de lehetőleg most!- csattan fel ijedten Zayn mire teljesítem a kérését. A két idióta is elhallgat mikor csörög a telefonom.
-Szívatnak. Ez már tuti- jelentem ki miközben előkotrom. Gondolkozás nélkül kihangosítom és a műszer falra dobom. Szinte már begyakorolt mozdulattal hajtom végre ezt a tevékenységet.
-Igen?- szólalók meg hangosabban majd kikapcsolom a rádiót.
-Mikor érünk már oda?- hallom meg Harry hangját. Amint eljutnak szavai a tudatomig satu fékezek- Baszki!- hallom meg Harry hangját majd az ő fékezését is. Kicsapom az ajtót és megindulok felé.
-Bunyó lesz- hajol ki az ablakon Louis.
-Te most szórakozol velem Harold?!- kérdezem miközben kinyitom a kocsi ajtaját.
-Magyarázat: Mi ezt hajtogattuk idáig a kocsiban. Bocsi drágám!- kiált oda nekünk Lou.
-Szóval. Mikor érünk már oda?- villant rám egy gonosz mosolyt Harry.
-Fuss- jelentem ki nyugodtan de csak ül ott bent és vigyorog. Megindulok a kocsimhoz és kinyitom Dave oldalán lévő ajtót. Lenyitom a kesztyű tartót és kiveszem belőle az öngyújtót.
-Héhéé le ne lőj- néz rám ijedten Dave de rá se hederítek vissza megyek Harry-hez.
-Fuss- ismétlem meg magam de csak tovább mosolyog. Rá emelem az öngyújtót majd megismétlem magam- Fuss!- erre a göndör ijedten kipattan és elindul a semmibe futva.
-Gonosz vagy de annyira imádom- jön oda Zayn és egy szál cigit nyújt felém.
-Harold!- szólók a már távolodó alaknak mire rám néz. Ekkor meggyújtom a cigit a fegyverrel és idáig hallhatóan káromkodni kezd. Meggyújtom Zaynét is majd a gatyámba szúrom.
-Utállak Jade Wyne! Ne tudd meg mennyire utállak!- jön vissza ordítozva.
-Szeretlek Harry drágám!- kiáltom vissza neki egy gonosz mosollyal miközben mélyet szippantok megnyugvásom okából.
-Érzem!- veti oda flegmán és megindulunk Zaynnal a kocsim felé. A kis távon a földre dobom a cigit majd következő lépésemmel el is taposom. Mosolyogva ülök be és indítom el kocsit majd lefordulok balra. Lefékezem majd kiszállok a kocsiból. Megvárom Harryéket is majd elindulok a térre.
-Erre várok tegnap óta- dörzsöli össze két kezét Dave mire rá mosolygok. A táncoló csoport felé közeledünk, hiszen mondtam, itt mindig van valaki! Már majdnem oda érünk mikor meghallom az ismerős zenét. Hirtelen megtorpanok amire a többiek is. Meredten nézem az előttem táncoló embereket és az egyik srácot aki a számot énekli.
-Am I safe today?- éneklem oda teli torokból a szöveget mire a srác megfordul és hitetlenkedve bámul rám, a többi srác értetlenül és ledöbbenve néz.
-When I step outside in the wars we wage- éneklem tovább és most már az ismerős srác is beszáll. Könnyek gyűlnek a szemembe és felé rohanok. Konkrétan rávetődöm miközben tovább énekli!
-Ááááááááááá- sikítozom mikor még mindig őt ölelem. Nehezen de lemászok róla és ismét éneklem a részt ami egykoron az enyém volt.
-Unites and Fight to make a better life- a többi táncos döbbenten néz. Párak szemében is ott csillog a könny.
-Every body one for all Sound off, this is the call- éneklem tovább Greg-el. Tovább énekeljük akár csak két évvel ezelőtt. A végére érvén már mindenki velünk énekli.
-Rise, rise. Rise in revolution, rise.- éneklem ki az utolsó szavakat.
-Jade!- sikítja az egyik lány és rám veti magát. Őt követiek a többiek.- Hova a jó anyámba tűntél két éve?!- kérdezi és még mindig rajtam csüng.
-Megölték a szüleimet és engem elvittek- mondom fintorogva és már Greg is oda jön.
-Rohadtul hiányoztál!- közli majd megfog és megpörget.
-Ti is nekem! A barátaimmal jöttem ide mert az egyik szintén táncos és táncolni akart a másik őt darab meg a One direction- mutatok a nagy szemeket meresztő fiúkra.
-Sziasztok- köszön oda nekik a banda. A volt bandám. Az a banda akit itt hagytam minden szó nélkül két éve. Nem is gondoltam volna hogy velük találkozom majd itt.
-Egy pillanat, megyek és válaszolok minden kérdésükre aztán jönnénk Freestylozni ha nem baj- kérdezem Greg-et a banda vezetőjét.
-Dehogy baj. Majd le teszteljük őket. A banda tagja maradtál mindig is- bólintok egyet majd a srácokhoz lépkedem vissza. Teljesen elvörösödöm mire oda érek de a mosolyt nem lehet rólam levakarni.
-Te mióta énekelsz?! Mióta énekelsz jól?!- támad le rögtön Louis mire megrántom a vállam.
-A bandában régen is énekeltem. Ők pedig a régi bandám- mosolyodom el ismét.
-Azt a kurva- leheli Dave majd az említettek felé néz.
-Gyertek. Én imádom őket meg titeket szóval ők is imádni fognak titeket- hadarom el és vissza indulok a bandához.
-Ő itt Dave a táncos a többi meg a One direction gondolom őket nem kell bemutatni. A koreográfusuk vagyok- mondom mosolyogva mire mindenki bemutatkozik mindenkivel.
-Gondolom énekelni tudnak. De táncolni Dave?- néz végig az említetten Greg.
-Ne féltsd. Ő is freestylozott- mosolygok a srácra mire körbe állunk én meg berángatom Dave-t.
-Zene?- kérdezem mire Liam és Zayn egymás kezébe csap majd elkezdenek

-Rég láttalak táncolni Jade- pacsizik le velem Chad.
-Ahogy én is téged- kacsintok rá mire elröhögi magát- Dave mutass nekik valamit- röhögőm el magam mire értetlenül pislog rám- Odabaszósan- erre a szavamra felcsillan a szeme és már el is kezdi.

Még az én szám is tátva marad. Nem tudtam hogy ilyet is tud!
-Komoly haverod van- boxol vállba Mary mire rá mosolygok- Olyan rég láttuk Jadey! Mutass valamit!- lök be arra a helyre ahol az imént még Dave volt. Valahogy be kell robbanni szóval csak stílusosan!

Nem is figyelek arra mit csinálok csak mozgok arra ahogy Zayn Rapp-el.

Amint befejezem kifutok a fiukhoz és átadom a terepet. Liam folytatja a Rapp-et és ahogy látom emberére akadt ugyanis párbajozik. Hát ezt sem gondoltam volna.
-Roby őt nem fogod legyőzni- kiáltom oda Liam ellenfelének aki csak kinyújtja rám a nyelvét. Ő a legjobb rapper a csapatban. Oda megyek Zaynhoz és megölelem. Magam sem tudom miért de most így teljes a boldogságom. Vele.
-Nem tudtam hogy tudsz Rapp-elni- mondom miközben felnézek rá. Ami alatt táncoltam Ő eléggé jól nyomta ráadásul akkor találta ki a szöveget. Büszke vagyok rá de ezt soha nem vallanám be neki.
-Nem tudtam hogy ilyen jól táncolsz, nem tudom hogy jó hangod van, nem tudtam a tetkódról- kezdi sorolni de csak a kezemet a szájára tapasztom.
-Ne rontsd el Malik- mosolygok rá és elveszem a kezem. Dave táncol ráadásul nem is akárkivel. Úgy tűnik ő is párbajozik ráadásul Greg-el. Greg jó táncos de Dave fantasztikus.
-Hajrá Torren!- kiáltok oda mikor épp lesöpri a pályáról Greg-et- Az én barátom!- kiáltom a többieknek mire Dave is oda jön hozzám majd megölel.
-Köszönöm- suttogja a fülembe mire vállrándítással válaszolok is neki.
-Rég láttalak csajszi- jön oda hozzám Tara és a nyakamba ugrik. Viszonozom szoros ölelését. Ők voltak a második családom és eddig fel se tűnt mennyire hiányoznak.
-Taraa!! Össze jöttetek végre?- húzogatom a szemöldökömet és a lányra nézek aki teljesen elvörösödik.
-Megvigasztalt miután leléptél ha fogalmazhatok így.
-Tudtam! Össze hoztalak Greggel! Erről jut eszembe. Aaron!- kiáltom el magam az említett felé aki most oda lépked hozzánk- Megnyertem a fogadást- mosolygok rá kajánul mire hozzám vág 5 dollárt.
-Hiányoztál a csapatból de ennek a fogadásnak vagy három éve és te még le is léptél- mondja miközben ő is megölel. Elbeszélgetünk kicsit mintha ez a két év meg se történt volna majd oda sétálok Davehez és Zaynhoz akik idő közben arrébb mentek.
-Dave takarodj táncolni. Elvégre ezért nyavalyogtál- lököm oldalba a srácot aki már fut is. Mosolyogva nézem majd tekintetem Liam-et keresi akivel Niall épp lepacsizik. Gyorsan futok oda és ugrok a hátára. Robyt senki se győzte le eddig de valahogy tudom hogy ő nyerte meg, az arcán árulkodó mosoly ezt sugallja.
-Tudtam!- röhögök rá miközben a hátán csimpaszkodom- Tudtam hogy megvered!- jelentem ki.
-Köszönöm hogy elhoztál.
-Ugyan már- mondom és puszit nyomok az arcára, lekászálódok róla és látom ahogy lepacsizik Zaynnal is majd a fiú oda jön mellém és leül. Együtt nézzük tovább  a táncosokat és a rappereket.
-Jól érzik magukat- jelenti ki de tekintetét nem tépi el róluk csak meredten bámulja őket.
-Tudom- mosolyodom el.
-Te miért nem rappelsz vagy táncolsz vagy valami?- kérdezi miközben kicsit meglök felső testével. Gesztusától elmosolyodom majd megvonom a vállam.
-Én kiélveztem jó pár évig. Hagyom had érvényesüljenek- mondandóm közbe elnézek egy bizonyos utcácska felé és a gyomrom görcsbe rándul a szívem pedig össze szorul.
-Mi van arra?- kérdezi és én nem tudok válaszolni. Csak nézem az utat. Szólásra nyitom a számat de hang nem jön ki rajta. Legalább öt percembe telik mire ki tudom nyögni azt a bizonyos szót de Zayn csak vár türelmesen mire össze szedem magamat.
-Az otthonom- amint kimondom érzem hogy egy aprócska kavics gördül le a szívemről. Nem eget rengető de mégis számit. Olyan sokszor mentem a suliból erre hogy haza menjek. Erre jöttem azon a bizonyos napon is. Akkor is itt sétáltam végig mint mindig és az is ugyan olyan átlagos nap volt egy bizonyos pontig.
-Voltál ott a szüleid halál óta?- hangja megnyugtat és vissza is ránt a keserű valóságba.
-Nem- adom a tömör választ és érzem ahogy meleg kézfeje enyémre simul. Szorosan fonom össze ujjainkat ő pedig hüvelykujjával simogatja kezemet. Jóleső érzés fog el meleg bőrétől.
-Szeretnél elmenni? Elkísérlek ha gondolod. A srácok meg lennének itt akár órákig is- mondandójára felé fordítom a fejem. Menjek el? Menjek vissza?! Oda ahol megölték a szüleimet? Talán. Lehet hogy nem is rossz ötlet. Lehet hogy túl kéne esnem ezen is. Most már tudok róluk beszélni, hagyom hogy Jadey-nek hívjanak. Talán ez lenne a következő lépcső fok?
-Nem tudom- mondom őszintén és lehajtóm a fejem. Mi a helyes döntés? Mi van ha csak újra feltépem a régi fájdalmas sebeket?
-Én melletted vagyok- mondja halkan majd puszit nyom a homlokomra. Bármikor vissza fordulhatok ha akarok. Inkább azt bánjam hogy megtettem mint azt hogy nem. Lassan felállok és magammal húzom Zayn-t.
-Elmentünk megnézni a szüleim házát. Majd jövünk. A telo nálam van léci mond a többieknek is hogy ne aggódjanak- mondom halkan Davenek.
-Nyugi- mosolyog rám és magához húz. Viszonozom mosolyát és ölelését, szemeit Zaynébe fúrja és néma beszédet folytatnak. Fogalmam sincs hogyan csináljak de Zayn csak bólint egyet majd megindulunk azon a bizonyos úton.
-Minden nap erre jártam haza a suliból- mondom elmerengve miközben a házakat nézem. Minden ugyan olyan mint két éve. Mintha ez is egy átlagos nap volna és mennék haza a szüleimhez akik otthon várnak. Apa a kávéját szürcsölve miközben anya a sütit szolgálja fel és amint belépek rögtön oda jönnek és köszöntenek. Szeretném azt hinni hogy csak az elmém játéka volt és meg se történt ez az egész csak séta közben elkalandoztam. De nem. Ez ismét csak egy remény sugár. És talán már nem is szeretném hogy ez meg nem történté váljon. Talán jobb így. Bármilyen fura de valamilyen szinten szeretem az életemet.
-Így kellet történnie Jade. Nem ismernél minket és nem lennél mind arra képes amire most. Nem lennél ennyire határozott és kemény nő- mintha csak a gondolataimba olvasna. Komolyan néha megijeszt hogy hiába nem mondok semmit ő tudja azt éppen min agyalok. Velem is elő fordul hogy tudom mire gondol de akkor is, ez ijesztő...
-Fekete mágia- nevetek fel halkan. Nem kell ránéznem hogy tudjam, ő is elmosolyodott- Az a ház az- mutatok egy mára kicsit lelakottabbnak kinéző ház felé. Lassan lépdelünk felé, talán túl lassan.
-Tudod szerintem tényleg büszkék rád- hangja és mondata még inkább vissza ránt a valóságba. Most veszem csak észre hogy görcsösen kapaszkodom ujjaiba.
-Miért lennének büszkék? Gyilkos vagyok- jelentem ki ridegen. Tekintetem nem tudom eltépni a házról amiben leéltem a gyermekkoromat.
-Erős vagy lelkileg Jade. Mások rég össze törtek volna. Gyönyörű nő lettél. Tehetséges vagy a szakmádban még ha az a gyilkolás is. Táncosként is remekelsz. Elértél már valamit az életben. Érett határozott nő lettél. És egyébként is, egy szülő mindig büszke és szereti a gyerekét az bármit is tesz, legalább is én így gondolom. Hogyha te az én lányom lennél akkor büszke lennék. Egyébként Apukád katona volt tehát lényegében ugyan az a szakmátok csak te sötétben jársz.- szavai mélyre nyúlnak mégis olyan nehéz elhinnem hogy talán büszkék is lehetnek rám. Apám tényleg úgymond egy "fehér" bérgyilkos volt. A katonaságnál volt jó pár ilyen munkája de soha nem gondoltam erre így.  Megállunk a hűrom lépcső fok előtt ami a kis fa terszara vezet ahonnan a bejárati ajtó nyílik. Még jobban kapaszkodom Zayn kezébe de ő nem szól semmit csak hüvelykujjával simogatja kezemet. Ott állok és bámulom a házat. A házat ami az otthonom volt, ahol éltem, ami minden emlékemet őrzi, ahol két éve nem voltam. A ház ami most már a legszörnyűbb emléket is őrzi. Ahogy itt állok és bámulok a lelki szemeimmel kívülről kezdem látni magam és azt a napot. Ahogy a kis lány lépdel haza sietős léptekkel majd meglátja a kocsit ami kiszáguld a kertből. Egy pillanatra az ablak mögé süt a nap és felvillan Ben arca. Talán a képzeletem szüleménye ez vagy tényleg így történt csak nem emlékeztem az arcra. A félelem ami átfut az kislányon és ledobja válláról a táskáját a porba. Nem törődve semmivel fut fel a három fok lépcsőn ami halkan nyikordul meg alatta és remegő kezekkel rántja fel az ajtót. Ahogy a kislány ledermed aki valaha még én voltam és egy világ törik össze benne. Ahogy az első könnycseppet követi száz és száz másik. Beljebb lép egyet majd körbe fordul. Meglátja anyja és apja élettelen testét, ahogy a földre rogy és megállíthatatlanul sír. Halkan de keservesen. Ahogy azt sem tudja mennyi idő telik de abba hagyja a sírást. Feláll és össze szorított öklökkel bosszút fogad. A lépcső megnyikorog ahogy fellép rá hajdani főnököm és az ajtóból nézi a lányt. Ahogy megszólítja majd magával viszi. Más lány ment be és más lány jött ki. A keménység ami a lány arcára telepszik amint átlépi a küszöböt és beül az autóba ami olyan gyorsan hajt el mint a másik amikor haza ért.
-Menjünk be- mondom halkan és Zayn kezét szorongatva ezzel erőt is merítve belőle felállok az első lépcsőfokra. Meg nyikordul alattam amitől a hideg is kiráz majd a következőre emelem lassan a lábamat. Akárcsak 2012. június. 9.-én......