9.Rész

 Kukuuucs:33 Nagyon szépen köszönöm a komikat szerintem nem is tudjátok nekem ezek mennyit jelentenek! Sajnálom hogy most hoztam a részt de hát nekem is iskola és későn érek haza na meg bla bla blaa.... De igyekszem pont ezért hosszú részeket hozni. Komizzatok, iratkozzatok fel, olvassatok, menjetek narniába és egyetek rengeteg csokit!
                                                                                                                                        

 Oda vezetnek minket a színpadhoz. Valóban hatalmas de szerintem nem lesz gond. Körbe járom majd mint aki évek óta ezt csinálja és közlöm ki hova menjen és mikor változtasson helyzetet. Elkezdünk próbálni a fiúkkal együtt. Hamar elmegy az idő és már mindenki az öltözőjében rángatja magára a fellépő ruháját.
-10 perc!- ordítja valaki mire unottan felmordulok. Az ajtóm nyitódik és csapodik.
-Mi volt a buszon?- kérdezi Dave rögtön a lényegre térve.
-Felhívott egy ismeretlen szám. Eddig csak sms-eket kaptam most volt az első hívás közölte hogy azt hitte Zaynee szeret ezért nem érti miért ordítozik velem. A válaszomat hallhattad- erre bólint- majd azt mondta hogy idézem: Kedves tőled Jadey. Így csak a szüleim hívtak ezért senkinek nem engedem hogy így nevezzen. Ha valaki így szólított a kórházban kötött ki. Erre volt a reakcióm a talán kicsit hangosabb felszólalás. Majd amit ti is hallottatok. Feltudod fogni? Mert én nem! A szüleim gyilkosával beszéltem, akire bosszút fogadtam! Nyíltan közölte hogy engem is megöl- fakadok ki mire csak magához ölel.
-Nyugi- csitítgat de teljesen kiborultam és ezen nem fog segíteni még David ölelése sem.
-2 Perc! Mindenki ide!- hallunk egy hangot mire kilépünk az öltözőmből és a hang irányába indulunk.
-Jól vagy?- kérdezi Lou.
-Nem- felem őszintén és flegmán. Hogy lennék már jól?!
-30 másodperc!- üvölti az iménti hang. Pezz hosszasan csókolja Zaynt, tekintetem nem tudom letépni róluk. Zayn amint elhúzódik tőle észre veszi tekintetem és vissza húzza még egy csókra. Ezt már nem nézem végig. Ezt már nem bírom végig nézni...Fáj pedig nem szabadna ezt éreznem...
-3...2...1 Indulás!- üvölti a hang mi pedig felmegyünk a színpadra. A srácok köszöntik az őrjöngő tömeget. Elképesztő mennyien vannak itt ezért az 5 srácért. Amint elkezdődik az első szám testem önálló életre kell és sorra csinálja a lépéseket. Így megy ez végig a következő számok alatt is. Hirtelen tűnnek szembe velem Harry fürtjei majd kacsintása. Viszonozom neki majd tovább csinálom a betanult koreográfiát. Látom ahogy felém settenkedik.
-Mi a következő dal?- kérdezem meg tőle észrevétlenül.
-I Want- kacsint rám majd elkezdi halkan a saját részét- Give you this, give you that Blow a kiss, take it back If I look inside your brain I would find a lots of things Clothes, shoes, diamond rings Stuff that's driving me insane- énekli el halkan az első részt.
-Mi van nem tudod a szöveget?- kérdezek vissza nevetve miközben Louis befejező részére táncolok.
-You could be preoccupied Different date, every night..-ekkor kitől belőlem egy halk nevetés majd átköltöm és feléneklem neki.
-You could be preccupied Different DICK, every night..- éneklem el halkan az én verziómat majd beállok egy pózba mivel vége a számnak. Látom ahogy Harry kajánul röhög majd elsétál. Felcsendül az I Want és máris mozgok tovább. Nem is értem hogy tudtunk ennyi mozdulatot megtanulni ilyen rövid idő alatt.
-Different DICK everynight You just got to say the word...- hallom meg Harry hangját majd mindenki nevetését. Egy mosollyal nyugtázom majd hátra fordulva küld felém egy kacsintást. Talán három szám után Zayn közelébe táncolok elvégre tartanom kell a megbeszélt koreográfiát. Nem tehetek róla hogy pont ő van ott.
-Láttam- suttogja oda miközben körbe sétál majd énekelni kezd. Imádom a hangját minden szempontból.
-Mit?- kérdezek vissza kicsit még kábán amint lemegy a szólója.
-Different Dick every night..- kacsint rám majd elpirulva mozgatom tovább hirtelen elernyedt végtagjaimat. A koncert további része fogjuk rá nyugalomban telik. Már amennyire a fiúk koncertjét nyugodtnak lehet nevezni, végig hülyéskedik az egészet. Fáradtan ám feldobódottan vonszolom vissza magam az öltözőmbe miután nagy nehezen elszakadtak a közönségtől a srácok. Amint beérek látom hogy csörög a telefonom a kis tükrös asztalnál. Oda rohanva veszem fel az ismeretlen számot már-már félve.
-Igen?- szólók bele ismét.
-Ha nem szeretnéd hogy baja legyen valakinek akkor találkozzunk ezen a címen- hadar el valamilyen utca nevet.
-Most?- kérdezem rögtön.
-Igen- ezzel kinyom. Gyorsan veszek elő egy papír fecnit és firkantom rá a pár szót.
"Dolgom lett, nem tudom mikor megyek...már ha megyek. Ne várjatok és nem veletek megyek vissza a házhoz. xoxoJade" Írtam le őket gyorsan majd a tükörre nyomtam a kis cetlit és kiviharoztam az épületből. Sietősen hívtam egy taxit és eldaráltam a címet. A telefonom egyfolytában csörgött de próbáltam elvonatkoztatni tőle. A végére már rezgőre állítottam. 20 perc kocsikázás után megérkeztem és sietősen kifizetve az utat már ki is pattantam a kis autóból. Utálom mikor a szeretteimet fenyegetik és ezt nem is hagyom soha annyiban!
-Jadey!- hallottam meg egy ismerős hangot.
-Ben?- kerekednek el a szemeim.- TE?! TE VOLTÁL AZ?!- ordítok rá az utca közepén mikor belém hasít a felismerés. Ez nem lehet. Ez csak egy rossz vicc! Nem lehet az Ben!
-Fiúk! Elvisszük a srácokhoz hogy végig nézzék a halál tusáját. Valahogy mindig is így képzelték el a halálát- mondatára meghűl bennem a vér, telefonom továbbra is rezeg, hirtelen nyúlók zsebembe és veszem fel miközben amilyen gyorsan csak tudok futni kezdek az ellenkező irányba.
-Zayn vagyok, jól vagy? És ho...- nem tudja befejezni mivel sietősen közbe vágok.
-Mindenki a pánik szobába és ki ne gyertek onnan kérlek most az egyszer ne legyé...-erős ütés ér hátulról mire elesek és telefonom elejtem. Egy métert csúszhatok a kemény betonon míg a telefonom sokkal többet. Kezem utána nyújtom de már a mozdulat megkezdésekor tudom hogy ez esélytelen.
-Jade? Jól vagy? Szólalj már meg!- hallom Zayn ijedt hangját.
-Csak csináld amit mondtam!- ordítom el magam hogy meghallja majd egy erős ütés a tarkómon és minden elsötétül.....

***

Iszonyatosan fáj a fejem. A fény pedig bántja a szemem amint kinyitom. Hunyorogva nézek körbe mikor felfedezem hogy a próba teremben vagyok. Hirtelen állnék fel de a székhez vagyok kötözve.
-Nahát hercegnő?! Felkeltél?- hallom meg Ben hangját de nem válaszolok semmit. Remélem Zayn megértett és most engem néznek kikötözve nem pedig egy-egy golyóval a fejükben fekszenek valahol.
-Ha bántod őket megöllek!- morgom neki mire mosolyogva rám néz.
-Honnan veszed hogy már nem bántottam őket? Tudod ez a Zayn makacs gyerek- húzza gonosz vigyorra a száját- volt- teszi hozzá gúnyosan. Szavait pár pillanatba telnek felfognom.
-Nem- motyogom inkább magamnak mintsem neki. Nem ölhette meg.- Nem, nem, nem!
-Pedig de Jadey, megöltem- becézése sem tud zavarni könnyek gyűlnek a szemembe és koppannak a padlón. Mérhetetlen fájdalom kezd el szétszaggatni belülről. Egyszerre vagyok mérges, csalódott és szomorú. Haragudott rám. Így halt meg. Ráadásul miattam halt meg! Érzem ahogy egyre több gondolat telepedik rám de az összes közül egyetlen egy az ami egyfolytában ott ordítozik a fejemben: Bosszú!
-Halott ember vagy Isgar- jelentem ki a tényt amit komolyan is gondolok. A székkel felpattanva érkezem pontosan a lábára majd hátra fejelek.

Amint hátra tántorodik még egyszer felpattanok a székkel ami most darabokra törik alattam. Nem találom magamnál a fegyverem ezért gyorsan iramodok a bibliához ami az egyik polcon van. Nem, nem hiszem hogy megvéd a biblia. De ami benne van az igen.

Rögtön rá emelem a pisztolyt és lábon lövöm. Felordít fájdalmában.
-Bazdmeg!- kijelentése nem hat meg. Megölte azt aki számomra fontos. Semmi emberiséget nem érzek magamban.
-Elérted amit akartál Isgar!- mondom miközben erősen rúgom meg amitől továbbra is a földön marad- Bérgyilkos vagyok! Erre születtem! Tudod mikor a legveszélyesebb egy ember?- sziszegem a fogaim között- Mikor mérhetetlen fájdalmat érez a szívében!- köpködöm neki szavaimat majd felveszem az eltört szék egyik lábát. Kemény ütöm arcon vele.
-Keményebb vagy mint hittem. És jobban kedvelted mint hittem. Kár hogy kínok közt halt meg miattad- húzza gúnyos mosolyra a száját.
-A többiek?- hangom halk és könnyeim megállíthatatlanul folynak.
-Ők még küzdenek az életükért, bár Sam-et ismerve nem sokáig.
-SAM?- üvöltök rá és ezzel együtt elrugaszkodom a földtől és rávetődöm.- Hol vannak?!- ragadom meg a torkát és fejét hozzá csapom a padlónak.
-Én nem tudom- mosolyog továbbra is rám.
-A legszarabb Ben hogy azt hiszed ezek után maradt bennem emberség- húzom fintorra a szám mire szemei elkerekednek.- Mindent megöltél bennem most- szárazon jelentem ki majd gyorsan töröm el mind az 5 ujját bal kezén. Meg se kottyan neki. Hirtelen ránt le valaki róla. Gondolkodás nélkül lövök az irányába. Holtan rogy össze egy fiatal srác-Hagyd abba vagy szólók Sam-nek hogy a többi barátodat is ölje meg!- ordít rám Ben. Nincs értelme semminek. Miattam van ez az egész. Miattam halt meg Zayn! Egy könnycseppet hullatok azért a fiúért akiért bármit megtettem volna majd fegyvereimet megadóan felfelé fordítom. Miattam halt meg Zayn. Több millió embernek okoztam fájdalmat. Sőt. Talán több milliárdnak.

Lassan guggolok le és rakom le fegyvert majd Ben felé rúgom.
-Széket!- ordítja el magát mire egy másik velem egyidős srác behoz egyet és lerakja azzal a bizonyos üveggel szembe ahol a pánik szoba rejtőzik,
-Ülj le!- engedelmeskedem neki szó nélkül és amint leülök a fiatal srác oda jön és kikötöz.
-Nos kezdődjék a igazság!- harsog tőle az egész próba terem.- Nem olyan izgi hogy nem látom a reakciójukat nem?- kérdezi miközben a fegyvert a halántékomhoz nyomja. Gyorsan fordítja el és lő bele egyet az üvegbe ami apró darabokban hullik a földre. Meglátok mögötte 6 srácot és Pezz-t. David is ott figyel és tapad az ablakra. Zayn szemei vörösek mintha sírna, Lou és David ugyan ilyen állapotban néznek rám. Szégyenlősen hajtom le a fejem. Élnek! Biztonságban vannak! Viszont én már annyira nem. Bedőltem Ben-nek. Egy ilyen ócska trükknek! Mosolyom mégis levakarhatatlan jelenleg.
-Máris jobb nem?- kérdezi felvidulva.
-Hogy ismerhettelek így félre? Te voltál... Te ölted meg a szüleimet is.- mondom mosolyogva most már az egészet. Nem is értem hogy lehettem ennyire vak. Hogy ismerhettem így félre. Két évig hazudott minden nap a szemembe. Kiképezte a saját gyilkosát. Mert biztos vagyok benne hogy meg fogom őt ölni.
-Ugyan már, apád tudott valamit és nem mondta el. Otthon volt anyád aki mellesleg jó nő volt gondoltam egy menetre jó lesz apád nyelve meg hátha megered- mondja váll rándítással mire látom hogy a pánik szobában lévő emberek ledöbbenek egytől egyig. De én is.
-Isgar. Halott ember vagy- nyögöm ki. Megerőszakolta anyámat. Ő ölte meg apámat. Elvette mindenemet! Hirtelen ugornék fel de a kötelek nem engednek.
-Takarodj a közeléből!- hallom meg Zayn hangját amint egy mikrofonba beszél.
-Nahát még hallhatjuk is őket! Ez remek hír!- csapja össze két kezét majd oda sántikál hozzám és előveszi azt a bizonyos tört a főnök faláról. Mögém áll gondolom hogy jól lássanak a többiek. Rezzenéstelen arccal tűröm ezt az egészet. De csak egyszer szabaduljak ki. Megölöm. Minden érzés nélkül! Óvatosan vágja szét pólómat és szedi le rólam. Egy szál melltartóban és rövid gatyában lenni kiszolgáltatva nem a legjobb érzés.
-Jobb vagy mint anyád- veti oda fog hegyről mire egy újabb könnycsepp kigördül de ezek ellenére is fa arccal nézek Zayn szemébe. Mert ő él!
-Jól van. Látom nem vagy beszédes kedvedben. Akkor kezdjük a játékunkat. Kérdéseket teszek fel nektek- mutat a késsel az átlátszó golyó álló üveg felé- ha tudjátok a választ a lánynak nem fog fájni. Ha elrontotok valamit vagy feleseltek vagy csak úgy akkor itt fog könyörögni azért hogy öljem meg.-jelenti ki szárazon mire ott bent mindenki megfeszül. Ezt azért mégsem hagyhatom!
-Soha nem fogok könyörögni a halálért fizikai fájdalom miatt!- köpöm le mire felém lép és megpofoz. Keze hangosan csattan arcomon és erejétől a fejem is elfordul. Fáj de még fel se szisszenek.
-Első kérdés: Hány évesen öltem meg a szüleit?
-Te teljesen hülye vagy?! ENGEDD EL!- ordít Zayn miközben pirosló arcomat nézi.
-Rossz válasz- mondja majd a combomon ejt egy vágást. Ajkamba harapok és próbálom elraktározni az érzést mikor még csak ennyi mindenem fáj.- Ahogy látom kezd fájni neki. Okosan válaszolgatnák. Következő kérdés! Mit tanított meg neki az apja?- Dave-re nézek és várom hogy válaszoljon mire észbe kap és gyorsan rávágja. Ki az az idióta aki kitalálta ezt a szart?!
-Lőni! Lőni tanította meg- apró mosolyt küldök Davenek
-Igen- húzza fintorra a száját.- És mit tanítottam meg neki én?-teszi fel következő kérdését.
-Minden mást- mondja Zayn mire megindul felém.
-De hát tényleg minden mást te tanítottál- mondom félénken.
-Igen de jó látni az arcát mikor tudja hogy miatta szenvedsz- feleli egyszerűen és egy újabb vágást ejt a combomon majd a vállamon.
-Kérem ne- hallom Lou könyörgő hangját. Mire apróbb vágásokat ejt rajtam össze vissza. Látom ahogy a szobában lévők sírnak és tekintetükkel engem néznek. Látom hogy Ben-t megörjítí a vérem. Látom tükröződni halványan az üvegben magamat. Mintha apámat látnám. Zayn szemébe nézek és próbálok ki olvasni valamit tekintetéből. De csak halkan sír és látom ahogy testemen a vágásokat nézi. Furcsa hogy én érzem a fájdalmat de ők sírnak. Egyenlőre nem adom meg az örömöt hogy vergődni lásson. Ismét végig tekintek halvány képemen az üvegben és rájövök miért sírnak. Kiszolgáltatva ülök egy székhez kikötözve és vérzek szinte majdnem mindenhol.
-Ne vagdossa már!- csattan fel Pezz mire Ben tekintetét az üvegre vezeti és meglepődve leejti a kést.
-Rendben- mondja feltartott kezekkel majd kisétál. Már tudom miért ment ki ezért gyorsan ragadom meg az alkalmat és beszélni kezdek.
-Pezz nem haragszom rád te nem tudhattad. Ha tudjátok kapcsoljátok ki a hangot és ne nézetek ide mert sikítozni fogok most már én se nagyon fogom bírni. Nem tudom mi lesz a vége ennek de sajnálom és.. és én Dave mond el neki majd!- mondom könnyes szemmel mire értetlen arcokat kapok egészen addig míg át nem megy riadt tekintetekbe amint meglátják Ben-t hipóval a kezében.
-Ne ne ne kérem én nem így gondoltam!- csattan fel Pezz amire semmi választ nem kap.
-Pont mintha apámat kínoznád. Eléggé begyepesedtél- jelentem ki fa hangon.- Nyugi Pezz nélküled is ezt csinálná- mondom és a lányra mosolygok. Mosolyom őszinte még ebben a helyzetben is.
-Merész szavak annak ellenére hogy mindjárt itt fogsz vergődni. Emlékszem apád is így volt vele hogy csak meredten bámulta anyádat. Aztán már ő sem bírta a végére.- nevet rám majd a többiekre.- Tudjátok Jadey kemény kislány. Mindig is kíváncsi voltam mennyit bír.- Kacsint rájuk- Zayn csak hogy tudd, Ha nem veszed rá hogy lépjen ki ez most nem lenne me...
-Akkor is ez lenne ne okold magad!-vágok közbe mire felém löttyinti a hipós üveget amiből jócskán jut a testemre. A fájdalom megőrjít de csak nyöszörgök.
-Ennyire kemény nem lehetsz- mondja elképedve majd lassan kezdi a legmélyebb sebembe csurgatni a maró szert. Akaratlanul is felordítok fájdalmamban- eléggé jól bírod!- jelenti kis furcsállva a helyzetet bár én nem így látom. Nehezen emelem tekintetem a többiekre. Pezz már nem néz engem csak Zayn karjaiba bújva rázkódik. Fáj ezt látnom hogy őt öleli. Talán jobban mint amit most fizikailag érzek. Biztató mosolyt küldök feléjük mire Ben felhördül. Elő veszi a kést és újabb vágást ejt. De most a nyakamon. Látom hogy Zayn felordít de nem hallom. A fájdalom elveszi az eszemet ahogy Ben elveszi onnan a kés és a hipót ismét felemeli. Ekkora fájdalmat életemben nem érzetem! Hiába terveztem el hogy nem fogom megadni ezt a féle örömet mégis feltör torkomból a sikítás. Tényleg megváltás lenne a halál de nem adom meg neki ezt az örömöt, még nem tört meg. Rázkódom a sírástól és a fájdalomtól is párszor felsikkantok.
-Sikíts Jadey! Vagy tovább csinálom! Egészen addig amíg magadon kívül nem ordibálsz!- kiált rám és a kést végig húzza a hasamon.
-Fájdalmas halálod lesz Isgar- Szűröm ki fogaim között. A kést ismét végig húzza és hipót csorgat lassan a sebbe. Fájdalmasan ordítok fel. Ezt már én sem bírom ki. A fájdalom elveszi az eszemet. A székel is felborulok miközben sebeim kegyetlenül fájnak. A földön sírok mikor Ben felállít a székkel. Kezd kitisztulni a tudatom de még mindig nem tudok teljesen tisztán gondolkodni. Meg szólalni sem bírok a fájdalom miatt.
-Mit akarsz pénzt? Megkapod csak engedd már el! Te gyökér hogy tudod ezt csinálni azzal az emberrel akivel két évig úgy viselkedtél mintha a húgod lenne?!- hallom meg Zayn hangját. Megnyugtató hallani a hangját még ha sírással és idegességgel van teli akkor is. Szeretem őt. Most kell rájönnöm mikor vérben és hipóban tocsogok akárcsak apám. Elmosolyodok. Most az egyszer megmosolyogtat apám és anyám emléke nem pedig sírása ösztökél. Lehet megörültem nem tudom. Minden estre az összes fájdalmat kizártam magamból. Arra eszmélek fel hogy már kiszabadítottam kezeimet. El kell neki mondanom hogy szeretem. Muszáj! A következő pillanatban Ben lábára rúgok oda ahova egy üveg darabot szúrtam még múltkor.
-Mond el neki Dave kérlek!- mondom miközben felállok ekkor nekem ront egy másik srác. Egy tökéletes mozdulattal töröm el úgy az orrát hogy a csont szilánkjai az agyába fúródnak így meghal. Viszonylag könnyű mozdulat és fájdalom mentes. Mint egy rongy baba úgy esik össze élettelen teste. Kemény tárgy ütődik a hátamnak mire elterülök a földön. Ben áll felettem kezében fegyverrel.
-Azt hittem könnyebb eset leszel!- morogja- Szeretném hallani ahogy a halálért könyörögsz akárcsak anyád!- sziszegi mikor meghallom Dave-t.
-Mikor azt hitted lefeküdtünk tényleg beszélgetünk! Elmondott mindent! Akkor még magának se vallotta be ez a hülye de kibaszottul szeret!- hadarja Dave mire mosolyra húzódik a szám. Oldalra fordulok ahol Pezz könnyes szemei és Zayn néz rám. Lenditem kezem Ben felé de még a levegőben megdermed amint meghallom Zayn válaszát.
-De itt van Pezz- motyogja mégis meg hallom, kezem erőtlenül esik le magam mellé és fordítom fejem a próba terem másik oldalára. Nem kellett volna ezt kérnem Dave-től. Mit is hittem hogy majd engem választ?! Ben gúnyos mosolyra húzza a száját és nem is engedi hogy bármi mást mondjon még.
-Köszönöm Zayn! Ezzel elérted hogy hagyja magát. Kedvemre tehetek vele bármit!- kacarászik mire Zayn szólásra nyitja a száját de ismét közbe vág.
-Sam! Gyere!- kiáltja el magát mire nyöszörögni kezdek.
-Ne kérlek ne! könyörgöm legalább ezt ne! Nem volt elég amit eddig tettél?! Két éve kínzol legalább őt ne!- könyörgök neki. Hát igen. Idáig süllyedtem hogy ezért könyörgöm. Igaza van. Már semmi nem érdekel. A többiek felé fordulok és ismét beszélni kezdek.
-Ha eddig nem majd most elfordultok. Zayn- mondom ki nevét mire minden figyelme rám összpontosul- emlékszel a fürdő szobai beszélgetésre? Elküldtél.- jelentem ki szárazon és látom hogy újabb könnycseppek gyűlnek a szemébe.
-Ne Jade! Kérlek ne!- mondja a szemembe Zayn miközben hangja megremeg. Én csak rá mosolygom biztatóan. Nincs miért harcolnom. Nincs kiért. Ebben a pillanatban lép be Sam a terembe.
-Jade rég találkoztunk! Sokkal jobban nézel ki mint akkoriban- dörmögi amíg felém tornyosulva néz le rám.
-Ben, ölj meg!- jelentem ki szárazon mire az illető nemlegesen rázza meg a fejét.
-Kíváncsi vagyok kik tudják végig nézni- nevet fel harsányan.
-Könyörgöm Ben- hangom megremeg mire tekintete elkomorul.
-Ígértél valami! Tartsd is be!- förmed rá Sam.
-Jól van tessék, ott van!- veti oda flegmán mire leráncigálja rólam a gatyát. Úgy érzem magam mint egy darab hús. Egy darab felszabdalt vérző hús.
-Jade csinálj valamit kérlek ezt te se hagyhatod én ezt már nem bírom végig nézni! Szard már le egy kicsit Zayn-t és gondolj ránk is!- Csattan fel Louis.
-Nem megy- jelentem ki ridegen és érzem combomban és alhasamban a fájdalmat. Könnyeim utat törnek maguknak. Zokogok miközben a plafont nézem. Akárcsak mikor be kerültem a maffiába. Megint ez történik. Újabb könnycseppek szántanak végig az arcomon az égető fájdalom miatt. Undorodom tőle, és undorom magamtól.
-A csajszi nem bírja- közvetít Ben- Perverz barátaid vannak hogy végig nézik ahogy megerőszakolnak- nevet de nem is törődöm vele.- Jól van Sam ezek végig nézik ahelyett hogy segítenének a kicsi Jadey-nek. Hagyd abba!- csattan fel.
-Nem!- lihegi Sam de már semmire nem figyelek. Még erősebben kezd mozogni és hörögni felettem, én pedig még jobban zokogok a fájdalom és a megalázottság keveréke miatt. Arra várok mikor ölnek meg végre. Mikor lesz vége a szenvedésnek és a fájdalomnak. Két éve szenvedek de talán most a legrosszabb. Megérzem hatalmas kezét amint combomat szorítja ezzel még nagyobb fájdalmat okozva.
-Jade! A szüleid most büszkék rád szerinted?!- Ordítja el magát Dave. Szavai fájdalmasan hatolnak tudatomba és ugyan ilyen fájdalmamban el is ordítom magam. Talán az egész utca hallotta de Sam-nek biztos fájt mert rögtön kicsusszant belőlem. Erősen ütök könyökkel az arcába amitől leszédül rólam majd ököllel torkára sújtok. Fuldokolva hagyom ott a padlón tudván nem sokára meghal, meghal az az ember aki olyan sokszor megerőszakolt már. Benre emelem a pillantásom aki most ijedten néz rám.
-Gyerünk Isgar! Erre vártál! Ölj meg!-mordulok rá mire felhív valakit aki leviszi az élettelen testeket.
-Ilyen könnyen?- kérdezi csodálkozva.
-Nincs értelme élni- vetem oda flegmán- belefáradtam. Ennél rosszabbakat már ők sem fognak látni!- intek az átlátszó üveg felé- Megerőszakoltak! Megint! Szerinted ez olyan kurva jó érzés? Szerinted olyan kurva jó hogy embereket ölök mert ez a munkám? Hogy kiderül hogy te ölted meg a szüleimet?!- ordítok rá mire megszeppenve néz rám. Alig birok megállni lábaimon, meg-meg bicsaklok.
-Ennyire fontos neked az az egyetlen egy fiú hogy eldobd az életed?! Gyere vissza és elfelejtjük az egészet!- ordít vissza mire két térdemre ereszkedem.
-Soha. Inkább ölj meg mint anyámat vagy mint apámat! Ölj meg mintha semmit nem jelentenék neked!- mondom halkan mire elém sétál. Előveszi a fegyverét és rám néz.
-Tényleg? Ilyen könnyen?
-Megmondtam. Nincs miért élnem- jelentem ki szárazon. A fegyvert homlokomra szegezi. Oldalra fordul és a pánik szobában lévőkre néz. Kibiztosítja a fegyvert. Mély levegőt veszek és becsukom a szemem.
-Jade, kérlek, legalább miattam!- hallom meg Zayn hangját.
-Ben Isgar, ne szarozz és húzd meg azt a kurva ravaszt!- ordítok rá mire tekintetét rám kapja.
-Nem így! Azt akarok hogy küzdj magadért és ne egy ilyen undorító köcsög miatt dobd el az életedet!- mondja majd a fegyvert leengedi. Lassan elhagyja a házat minden szó nélkül és már csak a kocsi sivító gumijait hallom. Térden állva bámulok magam elé mikor kirontanak a pánik szobából. Szorosan ölel magához Zayn mire ellököm magamtól. Nem akarom elhinni hogy Ben csak így itt hagyott. Ez nem rá vall. Ő mindig befejezi a munkáját! Zayn se ölelgessen. Minek?! Szánalomból?!...
-Ne érj hozzám!- jelentem ki szárazon mire szemében fájdalom csillan.
-Jade- lép mellém Dave aki kezében tartva emel fel és siet ki velem az ajtón. Aztán elragad a kellemes tudatlanság. A sötét ölel körbe, és csak lebegek gondtalanul minden fájdalom nélkül...

***
Bézs szinű falak. Puha francia ágy. Kezdem azt hinni csak álom volt aztán hét szem párral találom szembe magam rögtön és a fájdalom is kezd vissza térni zsibbadt testembe.
-Hagyjatok békén- nyögöm ki mire arcukon fájdalom csillan. Rögtön megbánom de nem érdekel. Egyedül akarok lenni.
-Nem Jade- jelenti ki Lou aki rögtön a nyakamba vetődik és szorosan megölel. Könnyeim utat törnek maguknak és szorosan ölelem magamhoz.
-Sa-sajnálom- zokogom pólójába.
-Hülye vagy!- szorít magához és hallom hogy ő is szipog.
-Egy magán orvos ellátta a sebeidet de pihenned kell- mondja Dave miközben ő is megölel. Mindenkit sorba megölelek kivéve mikor Zayn is megindul felém.
-Ne- jelentem ki szárazon mire vissza rogy a fotelba. Nem nézek a szemébe. Elgyengültem miatta. Nem kellett volna. A halált kívántam miatta. És.. még mindig azt kívánom...
-Ne csináld ezt kérlek!- hangja őszinte megbánást mutat.
-Nem csinálok semmit Zayn, csak.... csak- nem tudok mit mondani. Fáj. Egyszerűen fáj.
-Te mondtad még a kis csajnak hogy ha igazán szereti Zaynt elfogadja hogy velem boldog. Fogadd el te is- suttogja halkan Pezz mire Zayn szemébe nézek. Igaza van. El kell fogadnom hogy mással boldog. Nem tehet róla  hogy elhittem a hülye játékát. Erről csak én tehetek ez csak is az én hibám.
-Igazad van- mondom szárazon majd kezeimet Zayn felé nyújtom aki gyorsan felpattanva ölel magához. Egy könnycsepp ismét utat tör magának.
-Hol vagyunk egyébként?- kérdezem mikor gyorsan eltolom magamtól Zayn-t.
-Az új házban. Ez a szobád- mosolyog rám Niall- Két hétig csak mi leszünk itt utána jönnek a táncosok.- bólintok egyet miszerint értem.

Zayn Malik szemszög:

Szörnyű volt mikor felvette és közölte hogy menjünk a pánik szobába. Rögtön felmentünk mind a 7-en. Szinte amint beléptünk berobbantak a házba. Mikor megláttam Jade eszméletlen testét. Azonnal az ajtóhoz rohantam de vissza fogtak a srácok. Láttam mit reagált mikor közölték vele hogy megöltek engem. Tényleg komolyan gondolta amit mondott, már akkor szólni akartam hogy élek de az a kurva mikrofon nem akart müködni. Megölné az elkövetőt aztán megöletné magát. Amint felfogta hogy jól vagyunk tudtam nem lesz baja. Legalábbis ezt hittem akkor. Abban a pillanatban. Szörnyű volt látni amikor Ben elkezdte vagdosni aztán Pezz kijelentése miatt pedig hipóval locsolni. Ő is meglepődött rajta ahogy mi is hogy mennyi mindent tűr. A legrosszabb talán az volt hogy a szemembe nézett végig. Láttam hogy belül ordít és vergődik míg kintről csak egy könnycseppet engedett. Mikor Dave közölte hogy szeret.. nem tudtam hova tenni. Nem tudtam elhinni. Nem feküdtek le? Ezek szerint nem. Én meg egy fasz voltam vele. Majdnem meghalt miattam mert nem tudtam neki kinyögni azt hogy én is. Pedig nem hazudtam volna csak hát Pezz. Nem így akarok vele szakítani. Azt látni és hallani hogy könyörög hogy öljék meg. Ismét a falba ütök tehetetlenségeben. Homlokomat neki támasztva mélyeket lélegzek. Olyan érzés mintha kitépnék a szíved és még rátaposnának. Sőt rosszabb. Le írhatatlan. Úgy voltam vele hogy akkor látom utoljára élve. Mikor hozzám szólt hogy elküldtem eltört bennem valami. Megállíthatatlanul sírtam. Én?! Én sírtam az miatt hogy elküldtem. Mert igaza volt. Miattam erőszakolták meg megint. Látni hogy.... Már csak a gondolatra is ideges leszek. Ismét a falba ütök egy erőset. Ma már sokadjára. A szobámba legalább senki nem zavar. Megkönnyebbültem mikor azt a Sam-et megölte. De hogy utána hagyta volna magát hogy lelőjék. Letérdelt mintha egy kivégzésen lenne. Az ordításai a sikolyai. Soha nem fogom tudni kiverni a fejemből ezeket a képeket és hangokat. Csak a karjaim közt akartam tartani de ő nem engedte. Azt mondta ne érjek hozzá és össze esett. Sokkolva álltam ott és néztem a lányt míg Pezz a kezemet szorongatta Liam meg észbe kapva valami magán orvost hívott hozzá. Azt mondta a doki hogy el se hiszi. Most se akart megölelni. Amit megértek. Pezz szavait sem értem. Hogy mondhatta ezt Jade-nek? Hogyha szeret akkor elfogadja hogy boldog vagyok vele?! De talán valami hatást elért vele. Mert engedte hogy megöleljem. Jó volt újra érezni az illatát és a kezeim közt tartani a törékeny kis testét. Fáj hogy így elutasít pedig már három napja volt. Neki vajon hogy fájhatott mikor én tettem? És miért tettem? Nem tudom. Megint eszembe jut a kép ahogy a földön vergődik ahogy megerőszakolják ahogy a fegyvert rászegezik. Ismét a falba ütök teljes erőmből. Azt akartam egészen idáig hogy mondja ki hogy szeret engem! Fent a tetőn is ezt akartam! Ott is megcsókoltam majdnem de Pezz azt is elbaszta! Én nekem kell Jade! Nélküle nem vagyok boldog vagy teljes egyszerűen csak jobb vele mint nélküle! Tehetetlen dühömben újabb ütéssel ajándékozom falamat.
-Zayn kaja és ne üsd már megint a faladat!- kopogtat be Liam.
-Nem vagyok éhes.
-Három napja nem vagy éhes!- csattan fel. Kinyitódik az ajtóm mire egy poharat dobok felé.
-Szép fogadtatás- mondja Jade mire felkapom a fejem kezében pedig ott van a pohár. Nesze neked Zayn. Csak ügyesen mind mindig!- Egyébként meg ha jól tudom edző termetek is van ahol van box zsák. Nem feltétlen kéne a falat ütnöd indok nélkül. Ráadásul három napja úgy óránként 6 ütést kap- mosolyog rám. A mosolya is magával ragad ahogy az egész személyisége. Három napja nem szólt hozzám sőt még rám se nézett. Ahol megjelentem ő elment. Pont rá nem számítottam hogy bejön ide.
-Sajnálom én nem láttam hogy te vagy- próbálom menteni a menthetőt. Ha tudná hogy igenis van oka annak hogy azt a falat ütöm...- És van oka..- mondom ki végül halkan
-Óhh és mi?- kérdezi mosolyogva- Azt mondta rosszul nézel ki?
-Pezz... Figyelj Jade én..-próbálom mondani de egyszerűen felemeli a kezét és belém folytja a szót.
-Megértem. Én is őt választanám. Ne!- emeli fel a hangát mikor szólásra nyitnám a szám- Kussolj Malik!- mosolyog rám majd kezemnél fogva lehúz a konyhába. Elég gyorsan felépült még a doki szerint is.- Én főztem! Muszáj megkóstolnod különben megsértődöm!- mondja mikor ujjaimat összekulcsolom övével és magamhoz rántom. Legalább engedné hogy elmondjam mit érzek!
-Sajnálom- mondom miközben másik kezemmel csípőjénél fogom meg. Szeretem ahogy össze illik a kezünk ahogy a kezem a csípőjén pihentetem olykor-olykor.
-Én is- bólint egyet majd kitépi magát karjaimból és lefele megy a lépcsőn. Ezt sem értem. Ugyan olyan a ház majdnem. Annyi hogy a próba terem a folyosó legvégén van és egymás mellett vannak a szobák. Minden más tök ugyan olyan. A szobák színei mások de az elrendezés megint csak ugyan az. Az én szobám egyik oldalát persze hogy a próba terem foglalja el de a másikat viszont Jade. Lassan lépkedek az ebédlő asztalig és leülök. Jade kihozza a levest majd a másodikat és végül a desszertet is. Meg kell hagyni tényleg éhes voltam de Jade szerintem istenien főz. És sütni is tud. Ez a csoki torta!
-Finom volt- mosolygok rá mire egy biccentéssel tudtomra adja hogy köszöni. A többiek is helyeselnek kijelentésemre. Olyan távolság tartó lett velem. Persze megértem de mégis. Talán..talán tényleg szeretem őt? Tekintetem arcára téved. Gyönyörű ez kétségtelen. Reggel és este is. Kócosan és megfésülködve is. Vadító mikor az ajkába harap vagy a hajába túr. Imádom mikor a nevem mondja. Olyan bájosan kislányos mégis kész nő. Ahogy kifújja a cigi füstjét. Ahogy mosolyog vagy éppen fintorog. Oké, kész, ennyi, belezúgtam! Már szólásra nyitná száját Jade mikor a bejártai ajtó ki csapódik. Pezz lépked be és jön felém. Már csókolna meg mikor elfordítom a fejem így csak az arcomra ad egy puszit. Furán néz rám ahogy mindenki más is. Elhatározom magam. Nekem kell Jade!
-Beszélnünk kell Pezz- motyogom mire ijedten kapja rám a fejét.
-Miről?- hangja megremeg. De én csak felállok és a lépcső felé megyek- Zayn! Ha szakítani akarsz mond meg inkább itt! De nem akarsz ugye?- szavaira megfordulok és szép szemeibe nézek. Szépek de Jade-é gyönyörű. Nagyot sóhajtok.
-De igen. Szakítani akarok- mondom ki mire az asztalnál lévők nagy része fulladozni kezd a félre nyelt üdítő miatt. Pezz furcsán néz rám.
-Miért?- kérdezi halkan.
-Már nem szeretlek- mondom az igazat mire ábrázata dühös lesz.
-Mi az hogy már nem szeretsz?!- Fortyan fel és közelebb lép hozzám- Van valaki más?! Megcsalsz?!- folytatja a számon kérést mire felhördülök.
-Egy barátnőmet sem csalom meg! Viszont van más- hajtom le a fejem- mást szeretek- mondom halkan a szavakat.
-Kit?- kérdezi rögtön. De nem válaszolok neki semmit.
-Zayn Jawadd Malik! Kit szeretsz ha nem engem?!- kér számon ismét.
-Semmi közöd hozzá Perrie- mondom halkan- csak annyit akarok hogy vége legyen ennek a kapcsolatnak.-jelentem ki halkan. Kicsit frusztrál hogy 6 kíváncsi szempár néz rám. Pezzel együtt hét és ebből kettő szempár könnyes. Kettő pedig idegesítően mosolyog persze próbálják leplezni.
-Igen is van! Ki az? Talán Jade? Kétlem mivel hogy nem ezt mondtad neki mikor éppen kínozgatták és nem akarok bunkónak tűnni de jobb vagyok nála szóval ki az? Valamelyik másik bará...-befejezni nem tudja mivel Jade vág közbe.
-Nem akarsz bunkónak tűnni mert az vagy! Értem én hogy szar vagyok de ha megkérhetnélek ne kezdj már el fikázni ok nélkül!- emeli fel a hangját amire most én vágok közbe.
-Igen is jobb nálad Jade minden egyes szempontból. Jobb mint te- jelentem ki halkan mire mindenki ledermed és Lou meg Dave már nem is akarja titkolni a vigyorgást.
-Azt akarod mondani hogy egy 17 éves lányba vagy szerelmes akinek neve sincs és ezért dobsz engem?!- ordít most már rám mielőtt válaszolnék Jade szólal meg.
-18 éves a neve nincs kislány!- kikerekedett szemekkel nézek rá mint mindenki más is csak éppen Pezz szarja le.
-Mikor?!- Kérdezi felhördülve Lou.
-Tegnap, de nem tartom fontosnak megünnepelni csak idegesít Perrie- mondja mintha itt se lenne EXbarátnőm.
-Leszarom hány éves vagy!- fakad ki végül ő is.
-Ezt akkor is megünnepeljük- mosolygok rá majd vissza fordulok Pezz-hez.- Szóval szeretném ha ezt befejeznénk és barátok maradnánk- mondom el a sablon szöveget.
-Nem! Nem fogunk szakítani!- mondja erőteljesen mire Lou felnevet.
-Egy kapcsolathoz szerintem 2 ember kell Pezz!- kacag fel Louis.
-Vagyunk ehhez a kapcsolathoz 3-an is!- mondja mire ijedten nézek rá. Fölényes mosolya annyit árul el hogy ő bizony ezt a csatát megnyerte.
-A faszt!- jelenti ki felháborodtam Harry és az asztalra csap.
-Osztom Harry véleményét- Hüledezik Jade.
-Már pedig szerelmem- néz rám nagy kék szemivel- Apuka leszel- jelenti ki nyugodtan.
-Hazudsz- közlöm egyszerűen egy váll rándítással.
-Csináltál tesztet? Késik? Voltál dokinál?- Teszi fel sorba a kérdéseket Liam míg én tovább meredek a lányra. Nem lehet terhes egyszerűen nem! Vagy mégis? Imádom a gyerekeket és mindig akartam de... ne most. Ne tőle!
-Késik és csináltam tesztet. Dokihoz majd az apukával megyek!
-Mikor csináltad a tesztet?-kérdezi Liam.
-Három napja!- vágja rá Perrie.
-És honnan veszed hogy az enyém?- nézek rá nagy szemekkel mire ő megdöbben. Érzem ahogy egyre mérgesebb és mérgesebb leszek. Lassan robbanni fogok. Próbálom nyugtatni magam de nehéz..
-Miért kié lenne?!- ordít rám.
-Azé akivel megcsaltál. A három srác közül valamelyiké Pezz drágám. Most adok egy utolsó lehetőséget hogy közöld kamu ez az egész és kisétálsz. Ha nem akkor most viszlek el dokihoz és amíg ki nem derül hogy a gyerek az enyém addig látni se nagyon akarlak. A gyerek ellenére is szakítanék veled. Szóval?- mondom nyugodtságot erőltetve magamra.
-Kérlek! Csak próbáljuk rendbe hozni a dolgokat!- fakad ki nekem mire már tudom ez az egész gyerek dolog kamu volt. Mérgemben a hozzám közel lévő falba ütök ami ettől behorpad. Jade szája elé kapja kis kezét.
-Takarodj a házamból! Barátok se legyünk ha ilyen dologban hazudsz nekem annak ellenére hogy tudod mit jelent nekem ez!- ordítok rá mire sírva kirohan a házból. Idegesen caplatok fel a szobámba és mászok ki a tetőre. Hogy lehet ennyire aljas?! Tudja jól hogy mennyire szeretem a gyerekeket és hogy mennyire szeretnék! És erre egy ilyen undorító hazugsággal jön nekem?! Egy cigit gyorsan szívok el majd a következőt is mikor Jade fejét látom felbukkanni és végül egész testét egy kis elsősegély nyújtó dobozzal. Kérdőn nézek fel rá.
-A kezed ha nem vetted volna észre- motyogja majd rá kapom a tekintetem. Kézfejem véres és megduzzadt. Fintorra a húzom a számat míg kiveszi a cigit a számból és beleszippant egyet. Gondosan vissza rakja a számba és mohon szippantok én is. Talán csak azért mert kell a nikotin talán csak azért mert tudom előtte az Ő szájában vándorolt. Lehuppan velem szembe és óvatosan ölébe húzza kezemet. Lassan és óvatosan  lemossa egy vizes ronggyal majd bekötözi. Élvezem kis puha kezének érintését.
-Köszönöm- motyogom de a kezemet nem húzom el és ő sem engedi el. Kapva eme alkalmon kezemet össze kulcsolom kezével. Tekintete a kezeinket nézegeti. Apró keze elveszik az enyémben mégis teljesen bele illik. Felpillant rám és ismét mélyet szippant cigimből majd vissza helyezi számba.
-A nyál cserének jobb megoldása is van- húzom fintorra a számat mire fájdalmasan felnevet. Tudom hogy nem őszinte mégis jó hallani.
-Ez bizony jogos érv és talán most már tudom milyen másik módja lehet. De mint mondtad Pezznek mást szeretsz- mosolyog rám és tényleg kezdem azt hinni neki nem esett le hogy őt szeretem- csókolózz azzal a szerencsés lánnyal- mosolya inkább vicsor de még így is gyönyörű.
-Hülye vagy- mondom ki a tényt és megrázom a fejem. Kíváncsi vagyok mikor jön rá.
-Ezt eddig is tudtam de köszi- mosolyog rám.
-Egyébként este megünnepeljük így utólag is a szülinapodat!- mondom neki mire tekintete rémülté válik.
-Én nem szeretek bulizni és igazán nem kell- válaszol gyorsan mire leintem.
-Jó akkor itthon leszünk de valamivel megünnepeljük ma este- mondom és puszit nyomok feje tetejére.- csak úgy mi heten- mosolygok rá mire fintorogva bólint tudván nincs esélye. Győzelem járja át a testem és már fejben rendezem is a bulit- miért nem szóltál mikor van a szülinapod?- fáj hogy nem tudtunk róla és elhalasztottuk.
-Nem tartom fontosnak és nem szoktam megünnepelni- rántja meg a vállát.
-Hát most megfogod! Majd itthon iszogatunk- mosolygok rá mire tekintete még rémültebb lesz.
-É..én még nem ittam- motyogja. Bérgyilkos de nem ivott még alkoholt?! Erre a gondolatra felnevetek mire ijedten néz rám de csak magamhoz ölelem
-Ha nem szeretnél most se kell- mondom és a hajába puszilok.
-Hát jó- motyogja pólómba.
-Na gyere menjünk- ragadom meg kezét és bemászunk. Ő a saját szobájába ahogy én is a sajátomba. Rögtön le futok a nappaliba ahol az 5 srác már vár. Egyikünk se ellenezte hogy Dave is itt maradjon.
-Szóval szakítasz Pezzel valaki más miatt?- húzogatja szemöldökét Dave.
-Mint láthattátok.- Bólintok mosolyogva.
-Baszki hogy lezsibbadtam mikor azt mondta hogy terhes!- Hüledezik még mindig Harry.
-Elég gonosz volt- hajtom le a fejem.
-Majd lesz, de nem most- rakja kezét a vállamra Lou- Mondjuk Jade-től.- válaszul csak felröhögök.
-Neki nem esett le- mondom kicsit csalódottan.
-Majd lefog- jelenti ki nyugodtan Liam. De mikor?!
-Ma este itthon iszogatunk! Muszáj valami buli félét kapnia- mondom mire mindenki fellelkesül- De ő még nem ivott, szerintem soha nem is bulizott szóval amolyan beszélgetős estére gondoltam- vetem fel az ötletemet mire mindenki helyeslően kezd bólogatni és mennek intézni a dolgokat. Van aki piát szerez, van aki rágcsát, van aki díszit, na meg persze aki mindent ülve végig követ szemmel. Ki más lenne ha nem Louis?!