13.Rész

 Hello:)) Itt is a rész, remélem tetszik^^ Ehhez most nem igen tudok mit hozzá fűzni. Holnap hozok részt amennyiben sikerül össze kaparnom egy féliratkozót. Eléggé sűrű programom van így őszi szünetre de ha nem jönne össze a feliratkozó akkor talán majd következő hétvégén tudom hozni az új részt.

Jade Wyne szemszög

-Fogalmam sincs mit csináltál vele, de legközelebb is csináld!- röhög Harry.
-Utána megyek- mondom nevetve majd kisétálok a konyhába. Zayn az arcát mossa a vízzel.
-Ilyen hatással vagyok rád?- kérdezem miközben nevetek. Vicces hogy ezt csinálja. És főleg azért mert miattam! Büszke vagyok magamra! Nem válaszol csak morog egyet. Mögé sétálok és az iménti szívás helyére ami már meglátszik nyomok egy puszit. Beleremeg amitől újra nevethetnékem támad.
-Ez gonosz volt- néz a szemembe miközben megfordul és magához húz. Szemei sötéten ragyognak amitől ismét mosoly kúszik az arcomra.- Azt mondják hogy édes a bosszú. Szerinted?
-Szerintem a bosszú teljesen felesleges és tudod van aki meg érdemli mert..-eddig jutok nyakamra veti magát. Fogalmam sincs hogy jó vagy rossz-e hogy bizony ő is tudja az én gyenge pontomat. Rögtön szívni kezdi és meggyőződésem hogy ha nem tartana meg akkor össze esnék. Már átérzem mit érezhetett ő. Mégsem bántam meg és újra csinálnám.
-Malik hagyd ezt abba- mondom szigorúan ám hangon megremeg. Ezt ő is észreveszi mire érzem hogy elmosolyodik a nyakamba.
-Malik?- kérdezi és újra szívni kezdi nyakamat- sokat hívsz mostanság így nem gondolod?- kérdése csak motyogás. Karjaimat nyaka köré fonom. Halkan szisszenek fel ugyanis bal vállam tudtomra akarja adni hogy neki ez nem olyan jó. Mit sem törődöm ezzel most. Elhúzom a nyakam mire Zayn mar mozdul utána de lecsapok ajkaira. Hajába túrok és hátra feszítem a fejét. Apró puszikat ahogy csak száján.
-Hmm valóban édes a bosszú- nevetek fel mire két erős kezet érzek combomnál majd a talaj is eltűnik. Csípőjére fonom lábaim majd megérzem a hideg falat a hátamnál.

Szenvedélyesen csókol. Vadul mégis lágyan. Tudnám erre hogy képes?! Percekig nyúzzuk egymást majd lihegve elválunk. Ajkaimba harapok mire elneveti magát de továbbra is megtart.
-Ha tudnád milyen gyönyörű vagy- suttogja és elvesztem az eszem. Nem érdekel ha fáj neki csak vadul tépem ajkait. Jól eső morgás üti meg a fülemet. Nem engedem el, szorosan vonom magamhoz.
-Nem kéne ilyeneket mondanod én nem történne ez!- suttogom a szájába majd újra megcsókolóm. Fogalmam sincs mióta jöhetett ki a konyhába inni mindenesetre örülök hogy a fiúk nem jönnek leskelődni.
-Ezentúl csak ilyeneket mondok ha utána ez történik- pihegi a nyakamba- elvégre így gondolom- motyogja még mindig a nyakamba.
-Én is akarok így inni- jelenik meg a konyhában Harry. Eddig tartott hogy nem jönnek ide.
-De nem Jade-el fogsz így inni Harold- mosolyog rám Zayn.
-Előbb csókoltam meg mint te- veti oda mire elröhögőm magam.
-Az üvegezés volt- mondom a göndörkének aki az ásványvízből iszik.
-Az szent és sérthetetlen! Ezért is jogom van rád- mondja majd kikap Zayn karjai közül és rohanni kezd velem.
-Harold Edward Styles!- ordítom el magam- Te most tárgyiasítottál?!- förmedek rá miközben fut velem össze vissza a nappaliba.
-Harry ha nem rakod le esküszöm beverem a képed!- morog rá Zayn miközben Harryt kergeti.
-És én még haza akartam menni- röhög fel Dave.
-A karom!- ordítom el magam mire Harry megáll és lerak.
-Jól vagy?! Ne haragudj nem akartam!- kezd el mentegetőzni.
-Szomorú hogy még ezt is beveszed azok után hogy megkínoztak és alig sikítoztam- nyújtom ki rá a nyelvem de megint eltűnik a lábam alól a talaj.
-Malik!- ordítom újabb elrabolom nevét. Mi van, azt hiszik nem tudok járni a lábamon?!
-Mondtam hogy sokszor hívsz így- röhögi el magát- kimentünk cigizni!- kiabálja miközben már a lépcsőn fut felfele.
-Zayn nem akarlak megbántani de a teraszt lent szokás keresni!- ordít fel Niall.
-Tető!- ordítom a válaszomat mikor Zayn már a szobájában van.
-Az öngyújtóm nélkül sehova!- jelentem ki mire megforgatja a szemeit és átloholunk a szobámba. Elveszem az éjjeli szekrényről a számomra fontos dolgot majd kiskutya szemekkel Zayn-ra nézek.
-Hogy gondoltad amúgy hogy kimászok?- kérdezem kíváncsian.
-Hát mint eddig- néz rám hülyén és már az ablakomat nyitja egyik kezével.
-Tudod Zayn én nem az eszed miatt szeretlek- röhögöm el magam mire abba hagyja tevékenységét és le néz rám- A kezem. Tudod ma meglőttek!- mutogatok neki bal vállam fele.
-Baszki tényleg!- csap a homlokához mire továbbra is a karjaiban vagyok és lefele kezd futni velem.
-Foglalt a tető vagy mi? Egyébként mióta cigizel Jade?- kérdezi Liam.
-Elfelejtette hogy meglőttek ma. És nem is tudom mióta. Egyszer Zayn megkínált a tetőn- mélázok el de már megy is velem a terasz ajtó felé.
-Zayn te rászoktattad?!- hallom meg Dave és Louis hangját egyszerre.
-Én nem így fogalmaznék- jelenti ki az elrabolom aki nem csak a testem de a szívem is elrabolta.
-Hát mégis hogy?!- akad ki rá Dave.
-Hát mondjuk..Lenyugtattam- mélázik el és végre megáll egy kicsit.
-Jade szokj le mielőtt Zayn sorsára jutsz!- jelenti ki Lou határozottan mire megmutatom nekik az öngyújtómat és vigyorgom mint egy örült.
-Te jó ég! Beleszólunk az életébe és le akar minket lőni!- Mondja Dave miközben elbújik egy párna mögé.
-Zayn-tól kaptam szülinapomra e...
-Egy fegyvert vettél neki Zayn?!- hördül fel most Niall. Mire Zayn felé fordítom a fegyvert és meghúzom a ravaszt. Egyszerre sikítanak fel a srácok majd megkönnyebbülnek mikor meglátják a lángot.
-Öngyújtó- mondom röhögve.
-Gonosz vagy Wyne!- förmed rám Dave vékony hangon- Szív rohamot kaptam! Biztos vagyok benne hogy szív rohamom volt!- folytatja ugyan olyan hangnemben.
-Cigi!- nyögök fel és Zayn ismét megindul velem. Megkönnyebbülten sóhajtok fel mikor becsukódik mögöttünk az üveg ajtó.
-Örültek- jelenti ki mosolyogva majd a hintához visz és lerak. Beleülök az egyikbe ő pedig a mellettem lévőt foglalja el. Felém nyújtja a cigis dobozt és kiveszek egy szálat. Számba illesztem és meggyújtom a fegyverrel. Meglátom hogy emeli szája felé az öngyújtót mire egy profi mozdulattal akárha lőnék úgy gyújtom meg az ő cigijét is. Akciómra felnevet majd mélyet szippant a cigijéből ahogy én is.
-Be pánikoltam- mondom halkan miközben lábammal lököm a hintát. Vissza emlékszem arra ahogy fegyvert fognak rá és elfog az idegesség.
-Most? Miért? Mi a baj?- néz rám aggódóan mire megrázom a fejem és újabb slukkot lopok cigimből. Megnyugtat. Bárki mondhatja hogy káros de megnyugszom tőle.
-Mikor meg láttam hogy fegyvert fognak rád- mondom és elkezdem magam lökni így már teljes erőmből hintázok.
-Sajnálom- mondja mire rá kapom tekintetem.
-Nem a te hibád hanem az enyém. Pusztán azt akartam ezzel mondani hogy elvesztem a fejem ha veled van valami és nem tudok gondolkozni. Be pánikolok hogy elvesztelek- olyan könnyen beszélek most az érzéseimről. Nem is tudom miért. Óvatosan szívok cigimből miközben hajam lobog ahogy előre hátra lengek a hintával. Tekintetem a holdra emelem és várok. Nem tudom mire csak várok.
-Tehát magyarán neked én vagyok a gyenge pontod- állapítja meg.
-Pontosan Zaynee- mondom mosolyogva. Valamit ki kell találnom erre a problémára. Nem blokkolhatok le ha róla van szó. Akkor főleg nem!
-Zaynee?- röhög fel.
-Miért bízol bennem ennyire?- teszem fel kérdésemet. Nem félek hogy hülyének néz. Nem félek hogy kinevet. Nem félek hogy megvet.
-Amiért te is bízol bennem- jelenti ki egy váll rándítással.
-Nem erre a részére gondoltam. Honnan veszed hogy megtudlak védeni?- fejtem ki a kérdésen. Hiszen most is leblokkoltam. Mi van ha majd őt veszik el tőlem? Mit teszek akkor?
-Először is ez irtó ciki hogy a barátnőm véd meg engem, és nem szorul rám. Másodszor pedig mert szerintem szeretsz. Mármint tudom hogy nem mondtad még ki meg én se. De nem akarom hogy értelmetlenné váljon. Én érzem hogy hogyan érzel irántam ahogy te is hogy én hogyan. Ezért tudsz megvédeni. Fontos vagyok neked. Nem akarsz elveszíteni ezért többet teszel- Nem hittem hogy ennyire zavarja hogy nem kell megvédeni. Ez ellen tennem kell valamit hogy mégis csak keménynek érezze magát mellettem. Bele gondolva tényleg nem mondtuk egymásnak azt hogy szeretlek vagy ilyesmi. Mégis tudtam hogy így van. Tudom hogy többet meg tennék érte de mi van ha megijedek. Ha félek hogy elvesztem. Már most is félek ettől- Jade! Ha rajtam múlik nem veszítesz el- mosolyog rám. Hogyan?! Hogy csinálja?! Honnan tudja mire gondolok? Fekete mágia! Csak az lehet a magyarázat!
-Fekete mágia!- vágom rögtön rá mire kíváncsian felém tekint. Leállítom a hintát és elnyomom a cigit. Ölébe ülök úgy hogy vele szembe legyek. Szeretek közel lenni hozzá- Olvasol a gondolataimban! Fekete mágia!- mondom komolyan mire konkrétan az arcomba röhög.
-Tiszta dilis vagy!- mondja és össze borzolja a hajam. Mérgesen fújtatva próbálom rendbe szedni kócos tincseimet- Hagyd, így is jól nézel ki- kacsint rám mire teljesen elpirulok. Fejem nyakába fúrom hogy elrejtsem arcom- igen Jade most nem látom hogy tiszta vörös vagy- nevet tovább.
-Fekete Mágia! Én megmondtam!- jelentem ki miközben hátrább hajolok hogy a szemébe nézek. Tovább nevet de én csak komolyan figyelem. Lassan kezdi hajtani a hintát én pedig mint egy kis majom rá csimpaszkodom nehogy leesek. Egyre gyorsabban hajtja most már testével is a hintát. Kezeivel a láncokon kapaszkodik én pedig belé.
-Állj meg mert leesek!- sikítozok a nyakába és szorosan bújok hozzá.
-Fekete Mágia hogy nem esel le- mondja és jobban hajtani kezdi a hintát. Komolyan néha azt érzem hogy leesek, hogy csak egy hajszál húz vissza mindig.
-Zayn- mondom remegő hangon mikor a kelleténél jobban hátra dőlök. Gyorsan kap utánam csak azt felejti el hogy így ő esik hátra. Ketten zuhanunk és mint férfi ő jár rosszabbul. Zayn mellkasán fekszem össze szorított szemekkel ő pedig alattam. Érzem hogy mellkasa gyorsabban emelkedik a megszokottnál szemeim mégse merem kinyitni.
-Tádáám! Fekete mágia- mondja kicsit halkan és átkarol- Jól vagy? A vállad?- kérdezi miközben velem együtt felül és magához húz.
-Köszönöm- motyogom pólójába és szinte tudom hogy átjárja a büszkeség és most férfinak érezheti magát. A ház felé pillantok ahol 5 srác tapad az üvegre. Végig nézek a házon és látok az ablakomon egy kis oda nem illő négyzetet. Gyorsan pattanok fel és futok az ajtón be.
-Mi van?- kérdezi aggódva Niall de már a szobámba nyitok be. Ekkor látom meg hogy a kis négyzet valójában egy sárga lap. Kinyitom az ablakot és kezembe veszem a cetlit. Gyorsan szaladok le Dave-hez és nyomom a kezébe.
-Mostantól mindenkiért én megyek!- jelentem ki komoran mire Dave megérti célzásom és eltűnik.
-Jól vagy?- kérdezi továbbra is Niall mire csak rá mosolygok és nemlegesen megrázom a fejem ezzel teljesen össze zavarva őt. Biztatóan rám mosolyog majd kimegyek a porban fekvő Zayn-hoz.
-Nem akarom hogy az legyen megint mint ma- mondom komoran majd mellé fekszem.
-Piszkos leszel- jelenti ki mire fejemet a karjára teszem. Oldalamra fordulok és rossz kezemet mellkasára rakom. Bal lábamat pedig lábaival kulcsolom össze, arcomat pólójába fúrom és lehunyom a szemem.
-Úristen ne! Csak piszkos ne legyek! Segítség!- motyogom monoton hangon. Ez a legkevesebb bajom. Vele vagyok és ez azt is elfelejteti hogy a porban fekszem és mindjárt elalszom.
-Tudod ez gonoszul fog hangzani de mikor először megláttalak ez volt az első gondolatom: "Szép lány, vajon kire hajt rá a hírnév miatt? Milyen fanatikus rajongó? Mindenért hisztizni fog?"- mondja szomorúan mire felnevetek.
-Ez három gondolat szívem- nem zavar hogy ezt gondolta. A véleménye megváltozott és nekem ennyi elég. Főleg hogy még be is vallja ezeket.
-Aztán gondoltam letesztellek. Kicsit másképp sült el az első a szobádban. Na az játék volt tényleg! De a többi már véresen komoly- mondja tovább mire ismét elnevetem magam.
-Véresen komoly? Vicces hogy ezt egy bérgyilkosnak mondod- kuncogok a pólójába, a hajammal kezd el játszani.
-Az erdőben már gondoltam hogy nem oké veled valami. Tudod egyik lány sem ugrik ki az ablakból és akar ijesztgetni fákról. Gonosz voltál az erdőben. Vissza kellet magam fogni ahhoz hogy konkrétan ne essek neked és tépjem le rólad a ruhát! Még magamat is megleptem hogy ilyenné váltam miattad!- szavai megmosolyogtatnak. Szívesen mondanám neki hogy "Szeretlek" de ez nem az alkalmas idő. Még nem. Igazából Zayn az erdőbe engem is meg lepett hogy még össze se rezzent mikor ijesztgetni próbáltam.
-Meg tudtalak volna ölni a szobámban. Az erdős dolog engem is meglepett. De egyébként Ben-nel játszottam mikor jöttél.
-Játszottál? Mit?!- kérdezi miközben keze egy pillanatra megáll a hajamnál majd tovább birizgálja.
-Általában csapatokkal játsszák. Mindenkinek van egy lézere. Amit a gatyádba csúsztattam az volt az enyém. A lézer a fegyver. Olyan mint a paintball csak az a lényege hogy csendben vagy és feltűnés nélkül "eltalálod" az ellenfelet. 16 voltam mikor kiraktak egy erdő közepén és ezt gyakoroltatták velem. Egyébként nem rossz játék vagy inkább kiképzés.- mondom elgondolkozva a kiképzéseimen.
-Milyen kiképzéseid voltak még?- kérdezi mire szorosabban kuporodok hozzá.
-Lőni már tudtam. Apukámmal kijártunk a házunk melletti erdőbe és ott éltünk eme hobbinknak. Katona volt. Anyu mindig szörnyülködött mikor elmentünk lőni vagy a fegyverekről beszélgettünk. Mégis láttam a büszkeséget csillogni a szemében- merengek el a régi szép időkön. Most hogy megtudtam hogy Ben ölte meg őket valamilyen szinten megkönnyebbültem. Arcot tudtam adni a bosszúmnak. Mára már belegondolva el se tudnám képzelni az életem ha ez nem történik meg velem. Valami unalmas munka helyem lenne. Monoton életem. És Zayn-t se ismertem volna meg. Lehet hogy profi táncos lettem volna és így is megismerkedtünk volna. De így van jól. Így van rendjén, de tagadhatatlanul sokat köszönhetek Ben-nek. És ezt nem is fogom neki el felejteni ezek ellenére sem, ő ölte meg a szüleimet de én miatta élek még.
-Tudod szerintem a szüleid büszkék rád. Mármint szerintem ne hidd hogy elítélnek mert ez a munkád. Sok mindent kibírtál és legyőztél. Ha olyan lányom lenne mint te akkor is büszke lennék rá ha több mint a fél világot megölte volna, még akkor is- szavaira egy óriási kő gördül le a szívemről. Sőt inkább szikla. Egy könnycsepp csordul ki hangtalanul. De ez nem a bánaté vagy az örömé. Ez a megkönnyebbülésé.
-Meg kellet tanulnom osonni és láthatatlanná válni. Ezek könnyen mentek. Ben-nel gyakoroltam addig amíg már ő sem vett észre. Hackerkedni magamtól tanultam otthon. Kellettek munkákhoz apróbb dolgok és ezeket így én is eltudtam intézni. Talán ami a legrosszabb volt az a verekedés. Meg kellett magamat védeni. És ebben Ben sem tudott segíteni. A főnök elve hogy élesben megtanulom. Ez alatt azt értsd hogy elmentem az edző termünkbe kerestek egy nagyobb és üres teret majd rám küldtek 4 izom agyat. Egy hónapig minden nap szétvertek. Aztán én vertem el őket. Így tanultam meg verekedni- mondom egy fancsali mosollyal az arcomon. Rossz volt mikor hiába rúgsz, harapsz, csípsz, sikítasz teljes erődből küzdesz még se érsz el vele semmit.
-Csak álltál és minden nap össze vert 4 barom?!- kérdezi hitetlenkedve Zayn.
-Igen. Aztán egyik napról a másikra vertem el őket úgymond. Ezért születtem erre. Ezért mondja mindenki ezt. 15 évesen meghaltak a szüleim, bekebelezett a maffia, és 4 gyökér vert agyon minden nap, ezt felfogtam körülbelül egy perc alatt és megmozdult bennem valami. Mindenki szerint előtört belőlem a bérgyilkos. A már kiképzett profi. Egyik napról a másikra. Pedig bennem semmi más nem zajlott le csak egy felismerés. Mi értelme hagyni? Tehetek ellene! Ennyi. Ennek az egyetlen egy kérdésnek és válasznak a hatására törtem el egy ember kezét életemben először. Azt sem tudtam mit csinálok csak mozdultam. Tudod a repülőkön van robot pilóta. Én is úgy érzem magam néha. Egyszerűen bízok magamban és hagyom hogy mozogjak. Reflex szerűen verekszem. Átváltok robot pilótára mikor melózók- kezdek neki mesélni és tudom hogy figyel. Ő az első akinek ezt elmondom. És ezt tudom hogy ő is tudja.
-Ez tényleg úgy hangzik mintha erre születtél volna. Tulajdonképpen erre és a táncra.
-Hát kösz- morgom pólójába mire keservesen felnevet, gondolkodni sincs időm olyan gyorsan nyom a földre egész testével. Rám feküdt! Két kezével tartja magát fejem mellett és mosolyog. Puszit nyom a számra majd tovább néz. Újabb puszit kapok csak most kicsit hosszabbat. Semleges arccal figyelem ahogy mosolyog rám. Nem fogok megtörni! Száját enyémhez közelíti, nem csinál semmit csak rajta tartja. Nem puszil meg, nem mond semmit csak mélyen néz a szemembe. Egyre nehezebben bírok hogy ne kapjak ajkaihoz de türtőztetem magam.
-Szóval megsértődtél- motyogja a számba és ezzel súrolva is azt. Nem mondok semmit csak szorosan össze szorítom a szemem. Egyik keze derekamat kezdi végig simítani mire még szorosabban össze szorítom szemeimet. Én kemény vagyok! Nem törhet meg ennyivel! Pedig nagyon jó úton halad. Remegve fújom ki a levegőt mire újabb puszit kapok. Egész testem beleremeg. Keze még mindig simogatja oldalamat.
-Aranyos vagy- kuncogja még mindig a számba és egyik pillanatról a másikra érzem meg hogy fejét elhúzza enyémtől. Gyorsan nyitom ki a szemem de nem kellene mivel már megérzem a nyakamnál forró leheletét. Apró puszikat hagy nyakam minden egyes részénél és én egyre nehezebben veszem a levegőt. Fogai közé vesz egy kis bőrt és azt meghúzza. Akaratlanul is elhagyja számat egy apró nyögés. Érzem ahogy elmosolyodik majd ezt láthatom is ugyanis vissza tér a számhoz. Ismét aprócska puszit kapok és ismét meglepem magam hogy nem kezdem el akaratosan megcsókolni Öt. Alsó ajkamba harap és húzni kezdi én pedig ismét felnyögök. Eddig bírtam! Feladom! Tulajdon képen min is sértődtem meg? Épp kezemmel gyorsan nyúlók tarkójára és húzom magamhoz. Durván és akaratosan kezdem el csókolni. Hajába markolok és tovább csókolóm. Elvesztem az eszemet vele. Szívem majd kiugrik a helyéről a vérem sebesen száguld és minden egyes porcikám azt kiáltozza hogy Zayn! Lihegve váll el tőlem, ajkai duzzadtak szemei sötétebben csillognak. Szája elnyílva kapkodja a levegőt. Tökéletes. Számomra Ő a tökéletes.
-Jade nem akarok semmit meg zavarni de megvan a cím- kiállt ki Dave mire fintorra húzom a számat.
-3 perc!- kiáltok vissza neki mire bemegy.
-Elmész?- hangja aggódó és szomorú.
-Nem akarlak titeket még egyszer kitenni ennek. Ezt még amúgy is át kellene majd beszélnünk- mondom de már újabb csókra húzom oda.
-Szeretem a burkolt bocsánat kérésed- mosolyog rám majd feláll. Kezét felém nyújtja és én örömmel elfogadom. Kezeinket össze kulcsolja és úgy megyünk a ház felé. Az ajtón belépve nem engedi el csak húz magával a nappaliba majd az ölébe ránt és tovább szorongatja a kezem. Aranyos ahogy ő is tudat alatt ragaszkodik hozzám, mosolygásra késztet és a hasamban lévő röpködő lepkéket már-már öngyilkosságra.
-Fred Reter- nyom a kezembe egy kinyomtatott képet Dave. 30-as éveit járja, barna haj barna szem. Szív alakú fej forma, széles orr és egy heg jobb oldalt a szemétől a füléig- 7 éve van a szakmába. Nem értem miért csak ilyeneket kapsz akik szinte profik. Tudod hol van a legközelebb Nando's?
-Igen- vágom rá rögtön. Annyira nincs is messze, kocsival talán 12 perc lehet.
-Az mellett lakik. Ha szemben állsz a Nando's-al akkor a tőle jobbra lévő emeletes ház második szintjén találod meg az ipsét. A hetes lakás az övé. Egyedül él. Valamit még kell tudnod?- kérdezi Dave felpillantva laptopjából. Hirtelen ugrik be az ötlet. Talán kicsit megörültem mostanság még sem vetem el.
-Igen. Vannak köztetek akik kételkednek vezetési tudásomban. Elmegyünk a Nando's-ba. Én elintézem a dolgomat aztán beugrom hozzátok és kajálunk. Ki jön velem ki jön Harry-vel?- kérdezem vigyorogva.
-Én veled megyek!- lelkesül Louis.
-Tommlinson!- hördül fel Harry.
-Akkor Harry-vel megyek!- mondja rögtön mire felnevetek.
-Én Jade-el tartok!- lelkesül Liam.
-Én is!- vágja rá rögtön Dave.
-Én Harry-vel megyek. Látni akarom az arcát- mosolyog rám Zayn.
-Ki vezet gyorsabban?- kérdezi Niall.
-Egyértelműen én- hördül Harry.
-Akkor Harryvel megyek!- jelenti ki ő is. Szem forgatásommal mindent elárulok amit csak akarok. Felpattanok majd kocsi kulcsomat megragadva lépek ki a házból.
-Nem foghatod a kocsira mivel ugyan az a típus!- kiáltom hátra Harry-nek mire valamit dörmög. Mosolyogva pattanok be az ülésre. Mosolyom lehervad mikor meglátom az alvadt vért. Gyorsan pattanok ki és futok a házba. Szemmel követnek a fiúk de nem kérdeznek semmit csak bámulnak. Egy vizes törölközővel térek vissza és rögtön lemosom az ülésem. Szebb mint újkorában! Leszámítva hogy most vizes. De jobb mint a vér.
-Verseny a Nando's-ig?- kérdezi Harry miközben nyitja a kocsija ajtaját.
-Verseny a Nando's-ig!- jelentem ki és bepattanok. Az anyós ülést Dave foglalja el hátul pedig Liam ül.
-Remélem legyőzöd!- röhög fel Liam. Gyújtást adok majd az útra állok. Megvárom míg Harry is mellém ér. Zayn szemei felcsillannak majd el kezd ordibálni.
-HÁROM! KETTŐ! KILENC! START!- amint kimondja a gázba taposok. Lazán veszem fel az ütemet Harry-vel.
-Mondtam hogy meg tud tanulni vezetni fél nap alatt- röhög fel Dave.
-Majd hozzá szokunk hogy bármire képes- mosolyodik el Liam.
-Harry balra fog menni ugye?- kérdezem a srácokat.
-Aha. De arra a legrövidebb- közli Dave.
-Meg a legforgalmasabb- mondom és amikor Harry balra rántja a kormányt és lazán jobbra tekerem.
-Veszíteni fogsz- mondja Liam mire megrántom a vállam. Meg is bánom. Nem törődök a fájdalommal elvégre ez már nem olyan nagy. A gázra lépek majd élesen ismét jobbra fordulok. Nyolc percig csak a gázon van a lábam. Lelassítok a Nando's előtt és kipattanunk a kocsiból.
-Ezt nem hiszem el- röhög Liam- legyőzted Harryt!- röhög tovább amint meglátjuk a felénk száguldó másik fekete Range Rover-t. Megáll az enyémmel szembe és kipattannak belőle a srácok. Zayn mosollyal az arcán jön felém.
-Az én barátnőm!- kiáltja el magát mire teljesen elvörösödöm majd felkap és megforgat.
-Hogyan?! A legrövidebb úton jöttem!- akad ki Harry.
-Igen csak ott más élőlények is tartózkodnak- jelentem ki röhögve.
-Elismerem bár nehezen hogy tudsz vezetni!- mondja fintorogva.
-Ez az a ház- mutat Dave a Nando's mellettire.
-Legközelebb Jade-el jövök- röhög Niall.
-Menjetek enni. Majd csatlakozom- mosolygok rájuk.
-Ne menjek?- kérdezi Dave. Nem tudom miben tudna segíteni. És nem akarom veszélynek kitenni.
-Ne. Majd megyek Jó étvágyat- mosolygok rájuk majd Zayn-nak adok még egy puszit. Mély levegőt véve lépek be a házba. A lift felé veszem az irányt mikor meglátom rajta a lapot.
"Üzemen kívül" remek. Akkor lépcső. Gyorsan szedem a lábaim. Elhagyom az első emeletet és a másodikra lépcsőzők mikor jön velem szemben egy férfi. Hirtelen rúg felém amitől majdnem leesek a lépcsőn. Időben kapom el a lábát és rántok egyet rajta. Ekkor nézem csak meg igazán ki is akar lerúgni a lépcsőn. Fred Reter. Remek. Biztos hozzám indult a drága. Gyorsan feláll majd lefele lép hozzám kettőt. Egy élmény a lépcsőn verekedni. Nem elég a sima talaj. Nem, nehezítsünk rá a lépcsővel! Komolyan mondom felforr az agyvizem! Felém üt és eltalálja lőtt vállam. Könnyek gyűlnek a szemembe de megfogom a fejét és a korlátnak ütöm. Szemöldöke felreped de talpon marad.
-Minek küzdesz?! Add már fel!- sziszegem neki. Mondani nem tudnám mivel most erőteljesen nagyon fájok.
-Add fel te!- hördül rám. Feladni? Én? Ezer örömmel feladnám balfaszkám!
-Csak én nem tehetem meg- jelentem ki suttogva. Előre lendülök és elkaszálom lábait. Legurul a lépcsőn majd a fal állítja meg. Gyorsan feláll majd felém rúg. Lassan mozdulok csak oldalra. Nem mellkason hanem vállon talál. Máskor ennek örülnék most mégis inkább azon lennék hogy bárcsak ne ott rúgott volna meg. Könnyeim maguktól folynak de most nem is érdekel. Könyökkel csapok a férfi arcába. Hátra esik és ismét lefejeli a korlátot. Oldalába rúgok amíg még a földön van.
-Feladom!- nyökögi hanyagul én pedig lesétálok a Nando's-ba. Amint belépek látom hogy a fiúkat rajongok veszik körbe. Nem törődöm vele megindulok feléjük.
-Várd ki a sorod! Anyádat lökdösd! Amúgy is vannak itt szebb lányok. Esélyed se lenne náluk- kiált rám egy lány. A vállam még mindig fáj ezért könnyes a szemem és az arcom is. Hitetlenkedve fordítom felé a fejem. Nehezen jutnak el agyamig a szavai.
-Anyámat megölték- jelentem ki szárazon- És a fiúkkal vagyok- teszem hozzá mire felhorkan.
-Kurva jó dumád van!- mondja szem forgatva és arrébb lök. Fel se húzom magam csak a fiúkra pillantok. Dave rám néz mire csak megrázom a fejem. Megfordulok és kisétálok. Amint kiérek beülök a kocsimba. Fejem a kormányra hajtom és sírok. Patakokban folyik a könnyem. Miért ilyenek az emberek? Pár szóval annyi fájdalmat képesek okozni. Ilyenkor örülök annak hogy sötétített üvegű a kocsi. Legalább senki sem lát meg. Sétálni akarok! Mérgesen pattanok ki kocsimból. Ajtómat becsapom majd a járdára megyek.
-Jade mi a baj?- kérdi Dave de csak hozzá vágom a kocsim kulcsait.
-Sétálok!- jelentem ki és ott is hagyom. Látom hogy jön utánam de nem kerül erőfeszítésembe hogy eltűnjek előle. Befordulok balra majd jobbra és megint jobbra. Fogalmam sincs merre sétálok de jól esik. Igaza volt a lánynak. Vannak nálam sokkal szebb lányok. Miért engem választana Zayn? Mert szeret. De ez meddig tart? Mi van ha csak egy gyors fellángolás. Elvégre bosszú akartam lenni Pezz ellen. Nem többnek indult. Persze több lett belőle de akkor is. És amúgy mi jogon hozza fel anyukámat? Ha anya élne ő tudná mit kéne tennem. Ő mindig tudta és mindig segített. Olyan volt mint a barátnőm. A legjobb barátnőm!
-Eljössz egy körre cica?- kiált ide nekem egy motoros srác. Végig nézek a bandáján és tipikus Rocker motorosokkal találom szembe magam, cigi, pia, nők és bőrszerkó.
-Kösz nem- kiáltok vissza majd tovább sétálok. Motor hangja üti meg a fülem és nemsokára már mellettem gurul a srác.
-Eric vagyok- mosolyog rám- bocs a srác miatt. Kicsit ittas- röhög rám.
-Motort vezet de iszik? Egy hónapot adok neki- mondom szomorúan- Amúgy Jade vagyok- mosolygom felé.
-Az a rögeszméje hogy így is tud vezetni. Én csak fél hónapot adok neki- nevet vissza rám de továbbra is mellettem jön a motorral.
-Nem olyan vagy mint ők. Akkor miért vagy ebben a társaságban?- kérdezem és ránézek. Ő csak maga elé figyel hogy merre megy majd beszélni kezd.
-Bele keveredtem, ha bajban vagyok lehet rájuk számítani. Szeretem a motorokat. Az ivást meg a drogozást annyira nem. Vannak köztük még normális ember azért- jó lenne tudni mi ütött belém de egy gyors mozdulattal ülök fel mögé. Kezeimmel átkarolok és szorosan kapaszkodom.
-Tudsz motorozni?- kérdezi miközben már a gázt húzza és kilő velünk a motor.
-Ha hiszed ha nem de ma tanultam meg- nevetem el magam. Jobbra kanyarodik majd tovább megyünk egyenesen autókat kikerülve.
-Ma tanultál meg? Ezt látnom kell!- mondja majd megáll az amúgy is piros lámpánál. Helyet cserélünk és én ülök előre. Átkarol hátulról. A lámpa sárgát mutat én pedig meghúzom a gázt. Felelősség teljesen vezetek mégis élvezem. Száguldok de csak az ész határain belül.
-Ezt ma tanultad? Hol?- nevet hozzám előre.
-Olasztól. Ismered?- kérdezem miközben megállok egy ujabb pirosnál.
-Olasz az alvilágban mozog. Legalábbis az az Olasz akit én ismerek- neveti el magát de hangján hallom hogy nem érti az egész szitut.
-Arról az Olaszról beszélek- nevetek még mindig miközben ismét helyet cserélünk és újra én kapaszkodom belé.
-Mit keres egy magad fajta lány Olasznál?
-A magam fajta lány nem olyan mint amilyennek gondolod.
-Na halljam te miért vagy az alvilág rabja?- nevet fel.
-És te miért vagy?- próbálok kitérni a kérdés elől.
-Honnan tudod hogy az vagyok?- kérdez vissza ismét.
-Honnan ismernéd Olaszt?
-Ott a pont. Ha elmondom leugrasz a járó motorról, amúgy se hinnéd el- nevet fel.
-Nem olyan könnyű meglepni- jelentem ki szilárdan.
-Bérgyilkos vagyok- röhög fel és szinte látom ahogy tényleg azt várja hogy leugrom.
-Én is- jelentem ki szárazon mire a motor satufékez és én felkenődők Eric hátára.
-Most komolyan? Mert én nem vicceltem. A Three-re is jelentkeztem- fordul hátra.
-Add fel. Nem jó dolog a Three. Ha választhatnék akkor biztos nem neveztem volna be. Őrültség és felesleges vérontás- jelentem ki.
-De hát csak a...- mered rám nagy szemekkel és nem fejezi be a mondatot.
-Csak a 20 legjobb nem választhat. Jade Wyne vagyok- húzom fintorra a számat- Sikerült felvenned az egyik legjobb bérgyilkost- röhögöm el magam- így már a bandázásod is érthetőbb.
-Ezt nem hiszem el- röhög fel ő is- én meg már rá voltam készülve hogy sikítozni kezdesz aztán leveted magad és elrohansz. Erre én koppanok- nevet tovább és leszáll a motorról.
-Ha gondolod sikítozom neked egy sort- mosolygok rá miközben én is leszállok a motorról.
-Áhh kösz kihagynám. Amúgy ismered ezt a környéket? Én nem. De most még lesokkoltál addig nem akarok vezetni- nevet fel keserűen és leül a patkára. Mellé telepszem.
-Nem ismerem. De sokkolódjunk együtt. Nem minden nap ülök fel egy idegen srác mögé a motorra aki mint később kiderül, szintén bérgyilkos- nevetek fel keserűen.
-Nem minden nap ül fel mögém Jade Wyne!
-Mióta vagy a szakmában?- felé fordulok és úgy teszem fel a kérdésem.
-Lassan három éve. Te pedig kicsit több mint kettő éve ha jól tudom.
-Pontosan- nevetem el magam- De kiléptem- mondom és elkomorulok. Tudom hogy nincs vége ennek.
-Miért? Te vagy az egyik legjobb- minden egyes mozzanata kérdőjeleket sugároz felém.
-Mert van valaki akibe beleszerettem. És egyébként is. Lehet hogy a véremben van ez a bérgyilkososdi de beleuntam. Nem szeretek emberek ölni. Több mint ezer embert öltem már meg. Ez rengeteg. Nézz csak körül. Mintha most megölnék mindenkit akit látsz. És ez még kevés lenne. Undorodom magamtól. Tudom hogy ezt hozta az élet és így maradhattam akkoriban életben de akkor is elegem lett ebből. Ráadásul most meg itt van a Three. Megöletem magam lényegében. Add fel. Nem éri meg az egész. Csak egy hülye cím. Nem véletlen nem volt már 7 éve ilyen- az előttünk elmenő embereket kezdem szemlélni. Semmiről nem tudnak mi folyik körülöttük. Meg vannak abban a hitben hogy a politikusok mindent a legnagyobb rendben tartanak. Olyan hogy bűnözés nincs is. Az emberek nem rosszak minden csupa jóság és mindig van valaki akit hibáztathatnak ha valamit ők rontanak el. A legnagyobb problémájuk a csekk amit be kell fizetni. Az elsöprő szerelmek amik egy hónap múlva már sehol sem lesznek.
-Furcsa hogy te mondod. Tudod az a cím sokak álma. Hiszen ha megkapod te vagy a legjobb. De odáig eljutni.- húzza fintorra a száját.
-Minek kell a legjobbnak lenni? Én sem akartam az lenni. Az a baj hogy odáig nem jutsz el. Megölnek az 50-ben. Túl értelmes vagy ahhoz hogy megöljenek. Ha tehetném feladnám. De ha kimondom azt hogy feladom vagy esetleg kiütnek akkor a másik 19 legjobb bérgyilkos akar majd megölni engem. Teszem fel hogy túléled az 50-et és bekerülsz a top 3-ba. Elrabolják a számodra legfontosabb személyt és 3 napod van hogy megtaláld. Különben megölik. Ez sehol sem jó! Nem értem miért szeretik ezt a versenyt- rázom meg a fejem mire felpattan és felül a motorra.
-Gyere. Meggyőztél. Értelmetlen magam megöletni. Majd feladom ha megkapom a következő nevemet. De ne szomorkodj mellettem!- kijelentésére felnevetek. Megkönnyebbülök hogy úgymond egy életet megmentettem, egy óriási fekete foltban talán most már ott ékeskedhet egy apró kis fehér pontocska. Egy élet. Egy élet amit nem elvettem hanem talán megmentettem, de biztosan meghosszabbítóm. Fel pattanok mögé és már fel is morog alattunk a motor.
-Merre laksz? Haza viszlek. A számod is megadhatnád. Nem rád mozdulni szeretnék félre ne érts! Tiszteletbe tartom hogy szeretsz valakit aki téged is viszont, csak megkedveltelek mint barátot.
-Egyenlőre nincs telefonom mivel ma reggel lelőttek és bele estem egy tóba. De ha haza viszel akkor megjegyzed hol lakom és oda jöhetsz bármikor. Amint elmegyek venni magamnak egy telefont megkapod a számomat ígérem- nevetek fel- viszont fogalmam sincs merre vagyunk szóval azt sem tudom merre van a haza- nevetek továbbra is és szorosan kapaszkodom belé.
-Rendben. Akkor motorozunk egy kicsit. Azért szólj ha ismerős lesz a terep- élesen kanyarodunk balra- Nem félsz hogy megölnek? Vagy ha túléled az 50-est akkor elrabolják a barátodat és megölik?
-Rettegek. Attól hogy megölik. Attól hogy engem ölnek meg attól nem. Volt hogy kerestem a halált és sehogy nem találtam. Azóta úgy vagyok vele hogy soha nem is fogom megtalálni!- mondom hangosan mivel a motor zúgástól alig hallhatjuk egymást.
-Érdekes felfogás de tetszik! Azért szurkolok ám neked! Bármibe tudok segítek ám Jade! Csak szólj- kiabálja ő is és így nagy nehezen meghallom mondani valóját.
-Ne aggódj én is segítek neked! Ezt a részt ismerem! Fordulj jobbra aztán megint jobbra aztán a második utcánál balra. Ott van egy hosszú nagyon hosszú út. Annak a végén lakom!
-Okés!- mondta és már jobban húzza a gázkart. Amint az egyenes szakaszhoz érünk ami végén a ház áll vagy 200-al kezdünk el száguldozni, a szél hátra csapja hajamat és olyan felszabadult érzés lesz úrrá rajtam amit eddigi életemben talán még nem is éreztem és kérdéses hogy fogom-e még.
-Úristen!- ordítottam előre neki. Egyszerűen fantasztikus érzés volt ahogy a szél hátra csapja hajam. Hogy elmosódik a táj körülöttem. Hogy csak én vagyok.
-Csak nem élvezed?- röhög fel. Pár másodperc múlva már a házunk elé faral be ahol ott van az én kocsim is.
-Ez rohadt jó volt- röhögök továbbra is- még a kedvem is feldobtad- mondom miközben leszállok mögüle.
-Hogy fogsz megtalálni?- kérdezi de ő a motoron marad.
-Mi a teljes neved
-Eric Vedlor. Akkor majd várom mikor kopogtatsz az ajtómon vagy hívsz fel- röhög fel majd elhajt. Mosolyogva integetek utána. Lazán kezdek a ház felé sétálni mikor ki ront rajta Dave.
-Hol a faszomba voltál?! És ki volt ez?!- kezd ordítozni velem- Nincs telefonod tudsz róla?! Hívni se tudtunk!
-Nyugodj le és hagyjál békén David- mondom szárazon és elsétálok mellette. Utam a szobámba tervezem de a nappaliba érve további 5 dühös ábrázattal találom szembe magam.
-Azt mondtad bejössz de te ehelyett valami sráccal motoroztál- kezdi nyugodtan Zayn. Bennem pedig felmegy a pumpa- Szóval megtudhatnám miért is élvezted a társaságát 1 órán keresztül és miért ő hozott haza?- Ennyi volt kész. Legszívesebben hozzá vágnám az asztalt a széket a növényt sőt ha tehetném a falat kitépném és hozzá vágnám!
-Tudod én be is mentem miután elintéztem amit kellet. Sírva mentem be mivel vállon ütöttek és rúgtak. Gondolom a kis rajongotok azt hitte tőletek sírok ezért közölte hogy lökdössem anyám és hogy sokkal szebb lányok vannak ott mint én. Gondoltam nem zavarok ezért elmentem sétálni. Ekkor jött Eric és elmentem vele motorozni mivel szeretek motorozni. De ha te most azzal vádolsz meg hogy megcsaltalak akkor nézzél szépen magadba. Szerintem nem én nem vettem magam észre a rajongóktól- a hangom nyugodtnak hat mégis kibuggyan egy könnycsepp amit nem hagyok végig folyni arcomon. Sietősen sétálok a szobámba felkapom a pénz tárcám és a kocsi kulcsot ami az éjjeli szekrényemen pihen. Gyorsan lépkedek, célom a kocsi. Amint a nappaliba érek látom hogy mindenki komoran bámul maga elé, Zayn pedig a tenyerébe temeti az arcát. Amint átfutok a nappalin felemeli a fejét.
-Hova mész?
-El- adom a tömör válaszom.
-Erichez?- kérdezi flegmán mire megtorpanok. Lassan fordulok meg és nézek a szemébe.
-Miért van az hogy az exed keresgél téged majd a kocsijában ülsz mikor kimegyek illetve ajtót mész nyitni mert azt hiszed hogy ő az de én megbízok benned és elhiszem hogy nem csalsz meg. De te mikor kicsit hibás is vagy megvádolsz engem? Eric bérgyilkos és a barátom. De tudod mit? Lehet jobban megérdemelne mint Te! Nem tartozom én ebbe az életbe- rázom meg a fejem és ismét megfordulok az ajtó felé lépkedvén. Már most megbánom kijelentésemet de makacs vagyok és ragaszkodom ehhez! Miért nem bízik meg benne ha én igen?!
-Jade nem úgy gondolja- mondja halkan Liam. A kezem már a kilincsen van.
-De Liam. Pontosan úgy gondolja- mondom majd lenyomom a kilincset. Magam után hangosan csapom be az ajtót és futok a kocsimhoz. Padlógázzal indulok és meg se állok a legközelebbi boltig ahol telefont vehetnék. Idegesen parkolok le majd sétálok be.
-Jó napot!- köszönök illedelmesen és próbálok mosolyt varázsolni az arcomra.
-Üdvözlöm. Miben segíthetek?
-Telefont szeretnék vásárolni.
-Maga mögött jobbra menjen el és ott vannak a készülékeink.
-Köszönöm- motyogom halkan és megindulok a bizonyos irányba. Rengeteg telefon van. Lassan kezdem nézegetni őket. Röpke egy óra múlva megtalálom a számomra tökéletes telefont.
-Ezt a telefont szeretném- mosolygok az eladóra.
-Rendben!
-Azt szeretném kérdezni hogy az előző telefonommal bele esetem a medencékbe és hogy esetleg át lehetne menteni a telefon számokat valahogy? Életmentő lenne- mosolygok továbbra is kedvesen a hölgyre.
-Itt van a telefon?
-Persze- nyújtom át neki.
-Mindjárt megnézetem várjon itt- mondja majd eltűnik a két telefonnal. Tíz percet várok mikor végre vissza tér mosolyogva.
-Átmentettük őket- mosolyog rám mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat. Rendezem a telefont. Alá írok minden papírt majd kisétálok. Azonnal tárcsázom Boby-t.
-Eric Vedlor címét kérhetem mester?- nevetek a telefonba.
-Kaptál új nevet?- kérdezi miközben hallom hogy gépel.
-Nem. Ma össze találkoztam vele. Kedves srác. Csak szarrá ment a telom és nem tudtam neki megadni a számom. Mielőtt megkérdeznéd lelőttek és vízbe estem. Igen tök faszán vagyok- adok választ a fel nemtett kérdésekre.
-Mozgalmas napod van. Este tudtál valahol telefont venni? Egy isten vagy Wyne- röhög a telefonba.
-Ez London- rántom meg a vállam bár ő ezt nem láthatja. Gyújtást adok a kocsinak és járó motorral várok Boby-ra.
-Hol vagy most?- kérdezi mire ledarálom a címet. Menj egyenesen aztán a harmadik lehetőségnél balra. Látni fogsz egy piros emeletes házat. Hetedik emelet 26-os lakás.
-Mondtam már hogy szeretlek?
-Nem elégszer! Vigyázz magadra
-Te is- mondom majd kinyomom. Óvatosan gurulok az úton míg meg nem találom a piros házat. Leparkolok és belopakodom. A portás éberen figyel ami számomra furcsa mégis gond nélkül feljutok a hetedikre. Meg keresem az ő ajtaját és be kopogok. Amint kinyitódik az ajtó előbb egy fegyvert látok meg utána pedig Eric-et. Amint meglát leereszti a fegyvert.
-Persze Eric. Neked is szia- mondom egy fintorral a számon.
-Le lőhettelek volna.
-Nem tetted- mondom egy váll rándítással. Előveszek zsebemből egy kis papírt és tollat majd ráfirkantom a számat. Oda nyújtom neki a papírt mire elmosolyodik.
-Tudod hogy az éjszaka közepén állítasz ide hozzám? Egyébként, Anne Dervola házhoz jön. Feladom hölgyem!- hajol meg előttem egy szál alsógatyában.
-Anne Dervola? Lázas vagy? Mi a bajod?- nézek rá értetlenül mire be invitál a házba. Meglátom az ebédlő asztalnál az élénk narancs sárga cetlit rajta az Anne Dervola nevet a laptopon pedig az én képemet mint Anne Dervola. Hirtelen esik le hogy egymásnak sorsoltak ki minket.
-Könnyű ellenfél vagy. Ezek szerint ott pihen a te neved  az ablakomon. Nem néztem még meg- mondom egy váll rándítással majd levetődök a kanapéjára- örülök hogy kiszálltál- mondom mosolyogva.
-Én is. Egyébként min vesztetek össze? Azt hiszi megcsalod mi?- nevet rám mire nagy szemeket meresztek rá. Kelletlenül bólintok. Honnan tudja hogy össze vesztünk? Mindegy ezt is betudom a Fekete Mágiának!
-A híres Zayn Malik barátnője a világ legjobb bérgyilkosa- kezd el nevetni- nyugodj meg úgyis térden állva fog csúszni- kacsint rám.
-Nekem lenne okom azt hinni hogy megcsal. Titkolózott előttem. De közöltem vele hogy nem nézem ki belőle azt hogy megcsalna. És ez tényleg így van. De ezek után meggyanúsít- fakadok ki.
-Mondom hogy megfogja bánni! Már most bánja! Már akkor bánjuk mi férfiak miközben mondjuk! Egyébként képzeld csak el hogy azt látod hogy valami idegen csaj hozza haza! Te benned is felmerülne nem?- kezd el össze vissza kalimpálni kezeivel- Na jó! Most haza mész és kérdőre vonod mint rendes asszony és mint rendes bérgyilkos aki maffia vezéreket nyír ki!- mutat az ajtaja felé.
-Te most elküldesz?!- hüledezek.
-Féli meddig! Igazából erőt adok hogy tökön rúgd a gyökér pasidat aztán bocsánatot kérj mert nem vagy megértő szerencsétlen hím ivadékkal- kacsint rám mire felnevetek. Felállok és megölelem.
-Köszönöm, majd találkozunk. Hívj bármikor- mondom neki mosolyogva mire bólint. Kisétálok az ajtón egészen a kocsimig és görcsös gyomorral indulok meg haza felé...